Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-22 / 21. szám

Ух aU-a A szocialista fahrért! Földműves A FÖLDMŰVEL ÉSDGYI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1955. május 22. Ára 40 tillér VI. évfolyam 21. szám Jól halad a munka a nyitrai kerületben A nyitrai kerület szövetkezeteiben, állami gazdaságaiban és az egyénileg gazdálkodó földműveseknél a mezei munkák súlypontja a kapásnövépyek sorközi megművelésére irányul. Közülük a legfontosabb a cukorrépa és a kukorica sarabolá­­sa, egyelése. A kerület állami gazdaságai ezidáig 3 ezer hek­táron végezték el a sarabolást. A nánai, zselízi és paláriko­­vói gazdaságokban már 500 hektár cukorrépát egyeltek ki. A palárikovói gazdaság jánoshalmi és rastislavicei részlege­in szép eredményeket érnek el az egyelésben. Például Föl­­desy József és Szabó Pál csoportjának tagjai naponta 12 ár. Molnár István, Bella Anna és sokan mások 15 ár cukorré­pát is kiegyelnek. Munkaversennyel a növényápolás sikeréért Ápoljuk gondosan és időben kapásainkat Tőlünk függ, hogy milyen lesz a termés Habár az utolsó napokban Szlovákiában a tavaszi munkák első szakaszának menete lényegesen megjavult, a terv teljesítésétől még messze vagyunk. Hiszen május 10-ig a gabonafélék vetését 100 százalékra csak az ál­lami gazdaságok végezték el, míg az EFSZ-ek csak 91,2 százalékos, az egyéni gazdálkodók pedig 95,4 százalékos teljesítést mutathatnak fel. A gabonafélék vetésének el­végzésében a legjobban a nyitrai kerület EFSZ-ei ma­radtak le, ahol a tervet csak 87,8 százalékra teljesítet­ték, — és a bratislavai kerület EFSZ-ei, amelyek csak 89,8 százalékos terv teljesítést értek el. Az eperjesi ke­rület egyénileg gazdálkodói a gabonafélék vetési tervét csak 89,2 százalékra teljesítették. Az állami gazdaságok a kukorica vetését már 97,7 százalékban elvégezték, de ezt csak ezért tehették, mert a bratislavai állami gazdaságok 100,2 százalékra, a nyit­rai állami gazdaságok pedig 110 százalékra teljesítették tervüket. A többi kerületekben a kukorica vetésével éppúgy elmaradnak az állami gazdaságok, mint az egy­séges földművesszövetkezetek. Példának okáért az eper­jesi kerület állami gazdaságai a kukoricát csak 8,7 szá­zalékban míg a zsolnai kerület EFSZ-ei csak 6,7 száza­lékban ültették el. A következetek országos méretben a kukoricát 70 százalékra ültették el. A szlovákiai EFSZ-eknek a cukorrépa vetési tervének elvégzéséhez még 11,6 százalék, míg az egyénileg gaz­dálkodóknak 12,7 százalék hiányzik. Ebből látszik, hogy az eperjesi és kassai kerületekben mind az EFSZ-ek, mind az egyénileg gazdálkodók egyformán lemaradtak. A nyitrai, besztercebányai és zsolnai kerületekben az állami gazdaságok már elvégezték a cukorrépa vetését. A lennek, textiliparunk igen fontos növényének a ve­tése még mindig igen lemaradt. Az állami gazdaságok május 10-ig a len vetési tervét csak 86,3 százalékra až EFSZ-ek 86,2 százalékra és az egyénileg gazdálkodók csak 30,5 százalékra teljesítették. A kis- és középparasztok nagy lemaradásának až oka abban van, hogy a tilolók és a járási nemzeti bizottsá­gok ügyosztályának dolgozói nem győzték meg kellően az egyénileg gazdálkodókat a len vetésének előnyeiről, mely a helyes agrotechnika betartása, valamint a korai vetés mellett magas jövedelmet jelent. A burgonya ültetése szintén nem kielégítő. Még egyetlen kerületben sem teljesítették a tervet. Országos méretben az állami gazdaságok 67,7 százalékra, az EFSZ-ek 47,9 százalékra, az egyénileg gazdálkodók pedig 57,5 százalékra végezték el feladatukat. A zsolnai, kas­sai és az eperjesi kerületekben minden szektor egyfor­mán lemaradt. A zsolnai kerületben pedig csak 9,2 szá­zalékra ültették el a burgonyát. Az eperjesi kerületen kívül a többi kerületekben már megkezdték a cukorrépa sarabolását. Az állami gazda­ságok eddig 32,7 százalékra, a szövetkezetek pedig 11,5 százalékra végezték el munkájukat. Az előrehaladt idő megköveteli, hogy minden percet kihasználjunk nemcsak a gabonafélék, cukorrépa, len vetésére, a burgonya ültetésére, hanem az eddigi parla­gon heverő földek megművelésére is. Emellett fokozott figyelmet kell fordítani, a takarmánytermesztés emelé­sére, a hüvelyesek, takarmánykeverékek és siló vetésé­re, mert ezen feladatok elvégzésében is lemaradás van. A szarvai EFSZ tagjai teljes erővel hozzáláttak ч növényápoláshoz. Ké­pünkön a kertészeti csoport részlegét látjuk, amini kapálja a vöröshagj ..iát, Annyit termelünk, mint a csúziak Szövetkezeteinkben, állami gazdasá­gainkban és egész mezőgazdaságunk­ban megkezdődött a tavaszi munkák második szakasza, a növényápolás. Nemcsak a gabonafélék nőnek és bokrosodnak, s nemcsak a répa, meg a kukorica nő, hanem fejlődik, ter­jeszkedik a gyom is. Már pedig, ahol a gyom nő, ott silány a vetemény. Jól tudjuk, hogy a gyom makacs és erős, és ha nem pusztítjuk el, akkor rövid idő alatt annyira ellepi a földet s elnyomja a veteményt, hogy a föld ügy fest, mintha gyomot, nem pedig kukoricát, vagy más növényt vetet­tünk volna bele. De melyik földműves, melyik szö­vetkezet, vagy állami gazdaság akar gyomot termelni? Haszontalan és ká­ros a gyom, melyet minden lehető módszerrel irtani kell. Csak a gyom­mentes földeken terem jó gabona, kukorica és cukorrépa. Könyörtelen harcot kell indítani a gyomok ellen, hogy minden földműves teljesíthesse beadási kötelességét és lábbelivé, ru­hává, vagy új házzá válhasson a bő termés, deken. Sürgősen kapa kell most a kapás­növényeknek, különösen a kukorica, és a répa földjének. Ezekben nemcsak a gyomot kell irtani, hanem a földet is meg kell munkálni. A növényápo­lás^ munkája nem tűr egy perc ha­lasztást sem. Nem lehet a gyomlálást meg a kapálást halogatni, mert a gyom még csapadék hiányában is ter­jed és elnyomja a veteményt. Jó munkaszervezésre és minden szorgal­mas munkáskézre szükség van most falun, hogy mielőbb sikeresen meg­birkózhassanak földműveseink ezzel a fontos munkával. Szocialista nagyüzemi gazdaságaink­ban már nem okoz olyan nagy gon­dot a növényápolás, mint a múltban. Korszerű gépek állnak szövetkeze­teink rendelkezésére, melyek gyors ütemben elvégzik a munka nehezebb részét. Csupán az emberektől függ, hogyan szervezik meg a munkát, mi­lyen alapokra helyezik a szocialista munkaversenyt, hogyan használják ki a gépeket és az időt. A szövetkeze­tekben jelentős mértékben most dől el, hogy mennyi lesz a munkaegység értéke. Hogyan birkóznak meg a szö­vetkezetek tagjai a növényápolási munkákkal, egyszer, vagypedig há­romszor kapálják-e a kukoricát, cu­korrépát és a többi kapásokat. Ezen áll, vagy bukik, lesz-e jó termés, elérik-e a szövetkezetek a munka­egység tervezett értékét, vagy sem. Mindez az embereken múlik. Ebben az évben már elég gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek szövet­kezeteink a növényápolás terén. A kapásnövények területének egyéni megművelésre való szétosztása jól bevált módszer. A szocialista munka­verseny kiszélesítésére ennek keretén belül van a legjobb lehetőség. Minden emberben megvan a természetes ver­sengési hajlam, azonban hathatósan támogatni kell minden ilyen megmoz­dulást. Például a felsőszeli szövetke­zetben egyéni művelésre osztották szét a cukorrépa területét. A csopor­tok a cukorrépa ápolásában és a hek­tárhozamok emelésében versenyeznek egymással. A csoportok közötti mun­kaverseny keretén belül kifejlődött a szövetkezet répaföldjén az egyéni munkaverseny is. Szőcs Ernő iparko­dik az egyeléssel, nehogy megelőzze őt Hegedűs Viktor. A pótjutalmazás bevezetése igen fontos tényező a tcbbtermelésben, mert elsősorban az készteti versenyszerű szorgos mun­kára a tagokat. Mezőgazdasági dolgozóink dicséret­­reméltó, hazafias szokásává vált, hogy kötelezettségvállalásaikat a munka ünnepe, felszabadulásunk évfordulója, valamint egyéb ünnepek és esemé­nyek tiszteletére öntik formába. Ez így is van rendjén. Az ilyen felaján­lások mozgósító erővel bírnak és nagyban elősegítik a növényápolás mielőbbi elvégzését. Ezen a tavaszon számos szövetkezet elfogadta a csúzi és a nyárasdi szövetkezetek verseny­­felhívását a cukorrépa, illetve a ku­korica hektárhozamának emelésére. A gútai EFSZ például versenyben áll az ifjúságfalvai szövetkezettel a cu­korrépa és a kukorica hektárhozamá­nak emeléséért. Az ifjúságfalvai EFSZ vállalta a verseny keretében, hogy az állami tervvel szemben 150 mázsával emeli a cukorrépa hektárhozamát. Kukoricából 14 mázsával termel töb­bet hektáronként, mint azt a terv előirányozza. Ehhez azonban szükséges a növény­­ápolás gyors ütemben való elvégzése. Az elfogadott versenyfelhívásokat és a vállalt kötelezettségeket csak akkor változtathatjuk mezőgazdasági ter­mékké, ha minden eszközzel harco­lunk a gyom ellen, A cukorrépa és a kukorica hektár­hozamának emelése fontosságáról meggyőződtek a búcsi szövetkezet tagjai is. A múlt évben egyéni meg­művelés mellett 250 mázsa átlagos hektárhozamot értek jel cukorrépából. A pénzjövedelem 75ÖÖ—8000 korona volt hektáronként. A répafejből, sze­letből és melaszból kukoricaszárral keverve annyi silót készítettek, hogy még most is van belőle. Az idén még gondosabban ápolják a cukorrépát, hogy magasabb legyen a hektárho­zam. A munkák versenyszerű végzése már szinte beleidegződött a búcsi szövetkezeti tagokba és a növényápo­lást el sem tudják képzelni munka­verseny nélkül. A kukorica termelés­nek már komoly múltja van Búcson. Például Marcsa Lajos, a szövetkezet agronómusa a múlt évben négyzetesen ültette el a kukoricát és gondosan ápolta. Fáradsága megtérült, mert 10 mázsával több kukoricája termett hektáronként, mint azoknak, akik a megszokott módszerrel ültették és az i ápolására sem helyeztek kellő súlyt. Kalusz József, a szövetkezet zootech­­nikusa egy kapálással többet adott a kukoricának, mint szomszédja, és 9 mázsával több csöveskukoricája ter­mett egy hektáron. Ez mindennél meggyőzőbben bizonyítja a bölcs közmondás igazát, hogy: minden ka­pálás felér egy esővel. Az utóbbi időben egyénileg gazdál­kodó földműveseink is bekapcsolódtak a munkaversenybe. A nagykaposi já­rás Budka községének egyénileg gaz­dálkodó földművesei versenyre hívták az eperjesi kerület földműveseit a cukorrépa hektárhozamának emelésé­re. Felhívásukban leszögezik, hogy a cukorrépa növényápolási munkálatait időben és gondosan elvégzik. A nö­vényzetet annyiszor kapálják, ahány­szor megkívánja. Ilyen esetben a nemzeti bizottságoknak kell támogat­ni a nemes kezdeményezést, mert kis- és középparasztjaink versengése is a hektárhozamok emelésére irányul és népünk életszínvonalának emelését szolgálja. A szocialista munkaverseny alap­jaira fektetett növényápolás országos érdek. Minél nagyobb lesz a termés, annál magasabb lesz a szövetkezeti dolgozóink, valamint kis- és közép­parasztjaink jövedelme. A gazdag ter­mésen keresztül válik kézzelfogható valósággá pártunk és kormányunk célkitűzése, a dolgozó nép életszínvo­nalának emelése. Ne akadjon tehát a szövetkezetek­ben egyetlen egy munkáskéz sem, amely ne fogna kapát, ne irtaná a növények legnagyobb, legveszedelme­sebb ellenségét: a gyomot. Férfiak és asszonyok, fiatalok és családtagok legfőbb feladata most, hogy minden percet alaposan kihasználva a földe­ken munkálkodjanak. Ezekben a na­pokban és hetekben nem az órát kell nézni, hanem a földeket és a vete­­ményeket, hogy minden növény idő­ben megkapja a megkívánt jó mun­kát. Nagyon fontos most, hogy a gép- és traktorállomások minden sorközi megmunkálógénet tökéletesen kihasz­náljanak. A traktorosok pedig ügyel­jenek arra, hogy a rájuk bízott mun­kát jól és lelkiismeretesen végezzék el. A gép- és traktorállomások veze­tőinek biztosítaniok kell a szövetke­zetekkel, valamint a kis- és közép­parasztokkal kötött növényápolási szerződések teljesítését. Csatasorba kell most állnia minden dolgos munkáskéznek s harcba kell menni a gyom ellen a jó termés, a nagyobb jövedelem és a bőséges élel­­iíiiszereljátás érdekében. Versenyeznek a battyániak A battyáni szövetkezet növényter­melő csoportjai már a múlt évben is kaptak pótjutalmat a többtermelésért. Most az állattenyésztésben is bevfe-, zették a pótjutalmazást. Az eredmény meg is mutatkozik: a sertésgondozók máris versenyeznek egymással a súly­­gyarapodás emelésében. Kovács Béla és Pribék Lajos sertésgondozók kö­telezettséget vállaltak felszabadulá­sunk 10. évfordulója tiszteletére, hogy a sertések eddigi napi súlygyarapodá­sát 40-ről 70 dkg-ra emelik. Válla­lásukat becsülettel teljesítették. Má­jus első hetében már elérték a napi 70 dekás súlygyarapodást darabon­ként. Hogy a közös gazdálkodás jó ke­zekben van, azt mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy 13 új tag lé­pett a szövetkezetbe. Két évvel eze­lőtt még hallani sem akartak a szö­vetkezetről, most pedig maguk kér­ték felvételüket. Hiába, a „jó bornak nem kell cégér”. Z. I. ★ Egyelik a cukorrépái A nyitrai kerület állami gazdasá­gaiban az elmúlt hét folyamán meg-­­kezdték a cukorrépa egyelését. Az egyelésre mindenekelőtt azok a te­rületek alkalmasak, melyeken elücsí­­ráztatott magot vetettek el. A dobo­gói, palárikovoi, drzjsenicei, lekéri és a karolinai részlegeken ezidáig már 150 hektár cukorrépát egyeltek ki. E gazdaságok do’gozói is az időben és jól végzett növényápolással har­colnak a minél magasabb hozamok­ért. ★ Az adott szó kötelez Az ógyallai járás Marcelháza köz­ségének helyi nemzeti bizottsága e napokban kiértékelte a falu dolgo­zóinak hazánk felszabadításának 10. évfordulójára tett kötelezettségválla­lásait. A vállalások összértéke 117 500 koronát tett ki és azok mér­lege valóban eredményes. Községük szépítése céljából Marcelháza dolgo­zói önkéntes brigádokban 7375 órát dolgoztak le. A szövetkezetesek és a földművesek 300 vállalása a mező­­gazdasági termelés fokozására és a beadások egyenletes teljesítésére irá­nyul. Ezekből is már sokat teljesí­tettek. A köteles beadáson felül 10 mázsa sertéshúst, 6 mázsa marhahúst és 1500 darab tojást adtak a közellá­­tásnak. Ezzel a szép eredménnyel, melyet Marcelháza a 10. évforduló tiszteletére tett, kötelezettségvállalá­sok teliasítésével ért el, a járás járó községei közé került, Az udvardi szövetkezet növényter­melése jó kezekben van. Bekstedt Vil­mos az EFSZ agronómusa jó szak­ember hírében áll, érti a munkáját. Az új növénytermesztési módszereken keresztül új lendületet ad a munká­nak és nagyobb munkakedvet a szö­vetkezet dolgozóinak. Erre szükség is van, mert versenyeznek a csúzi szö­vetkezettel. Ha egyik versenyfél va­lami újdonságot lát a másiknál, nem nyugszik, amíg meg nem mutatja, hogy „mi is tudunk ám valamit”. Egyszer a csúzi, máskor pedig az udvardi szövetkezeté az elsőség. Ja, kérem, ilyen a verseny. Mindig a ki­tartóbb, a leleményesebb győz. Az udvardi szövetkezet 100 hektá­ron termelt cukorrépát. A tavaszi munkák első szakaszában az udvar­diak vitték el a győzelmi babért. Az Búgnak a motorok, s zölddel meg­rakott szekerek állnak a nádszegi EFSZ süógödrei körül. Rozsosbük­könyt silóznak. Már e hó 12-én meg­kezdték, mert tudják, hogy az elöre­gedett zöld jóval kevesebb emészt­hető fehérjét és keményítöértéket szolgáltat, s így értéke a tejterme­lésben nagyban csökken. Ezért elő­ször azokon a részeken kaszáltak, ahol a zöld már legfejlettebb, a gyengébb részeket pedig utoljára 1 hagyják. állandó munkaversenyen kívül elfo­gadták a csúzi EFSZ országos ver­senyfelhívását, a 350 mázsás cukor­répa hektárhozam elérésére. — Tervünkben 250 mázsa cukorré­pa hektárhozam szerepel, de azért is megmutatjuk a csúziaknak, hogy mi is termelünk annyi cukorrépát hektáronként, mint ők. Nem akarunk alul maradni a versenyben. A múlt évben 286 mázsás átlagos hektárho­zamot értünk el cukorrépából. Az idén jobban előkészítettük a talajt, na­gyobb súlyt helyezünk a növényá­polásra , magasabb hektárhozamot juharunk elérni. Legalább annyit, mint ‘a csúziak. — mondja a szövetkezet agronómusa. Novemberben majd elválik, melyik szövetkezet nyeri el a „verseny győz­tese“ címet. A silótakarmányt nagyra becsülik a nádszegiek, mert etetésével kap­csolatban jó tapasztalataik vannak. A tavaly készített siló etetése azt eredményezte, hagy tejátlaguk télen s kora tavasszal sem csökkent, ha­nem napról napra emelkedett. így beadási tervüket túllépték a terven felül beadott tejért pedig szép pénz jött a kasszába. Hogy ‘ minél több silótakarmányt készíthessenek, új si­lógödröket építettek, melyeket ez év­ben kétszer is megtöltenek. Telnek a silógödrök a nádszegi szövetkezetben

Next

/
Oldalképek
Tartalom