Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-15 / 20. szám

Földműves 1955. május 18. Géppel a fejes előnyösebb Népi demokratikus rendszerünkben a kitűzött tervek teljesítésének és túlteljesítésének egyik záloga az, hogy szabad teret kapott a dolgozó töme­gek kezdeményezése, alkotnivágyása. Már maga a puszta tény, hogy egy munkás véleményt mond munkahe­lyéről, munkatársai munkájáról, bí­rálja — néha talán helytelenül is — vezetőit, feletteseit, arról tanúskodik hogy az illető szívén viseli a rábízott feladatokat, aggódik azok teljesítésé­ért. A dolgozók munka iránt érzett felelősségérzetének s alkotnivágyásá­­nak kibontakozását minden vezetőnek kötelessége támogatni. Különösen nagy feladat hárul e té­ren a járási nemzeti bizottság dolgo­zóira, mert az EFSZ-ek megszilárdí­tása, mezőgazdasági termelésünk nö­velése csak helyes irányítás, jó veze­tés mellett lehetséges. Ez pedig csak a szövetkezeti tagokkal, elsősorban vezetőkkel való szoros kapcsolat s a helyi körülmények alapos megismeré­se után lehetséges. Szükséges tehát, hogy a járási vezetők olyan új mun­kamódszerekhez nyúljanak, melyekkel hathatósan tudnak segíteni. Itt első­sorban is az állattenyésztés, az álla­tok termelékenységének növeléséről van szó. Ezen a téren az érsekújvári JNB állattenyésztési ügyosztályának dolgo­zói arra a megállapodásra jutottak, hogyha egy szövetkezetben ők maguk ismertetik a másik szövetkezetben elért eredményeket, az sohasem jár akkora sikerrel, mintha az eredményt elérő szövetkezeti tag mondja el ugyanezt. így kezdetét vette egy hasznos vándorlás, amely nemcsak hogy megkönnyíti a járási vezetők munkáját, hanem jelentős eredmé­nyeket is hoz.. Ma már e járás szö­vetkezeteinek zootechnikusai, vagy meghívott állatgondozói az exkurziót (egyes szövetkezetek meglátogatását) nem szórakozásnak, időtöltésnek ve­szik, hanem úgy néznek erre az ese­ményre, mint segítő kézre, melyet * további munkájukban használni tud­nak. Ezt a megállapítást kellően iga­zolja a járás szövetkezetei zootechni­­kusainak, valamint legjobb állatgon­dozóinak az udvardi EFSZ-ben tett látogatása. Mi történt Udvardon? Egész röviden annyi, hogy Hloták Pál, a tehéntenyésztési csoport veze­tője januárban elkezdett géppel fejni, de r vid idő múlva megbetegedett és módszere abbamaradt. Később Sztrida János és Kovács József kezdték meg a géppel való fejést, amely ellen Vt Szinte kivétel nélkül valamennyi fejő A tiltakozott. A gép iránt tanúsított bizalmatlanság csak két hét elteltével engedett, s egy istállóban valameny­­nyien, megkezdték a géppel való fe­jést. Ma háromszor fejnek, három­szor etetnek naponta ugyanabból a takarmányból, s a nyolcvan tehéntől naponta húsz literrel többet fejnek. Ez volt a látogatás fő indítóoka, amit bővített még az is, hogy az udvardi FFSZ-ben olyan silógödrök vannak, melyekben a siló még ma is oly jó és ízletes, hogy az arra menők aka­ratlanul is megcsodálják. A tanulságot és a további feladato­kat ebéd után a vita során domborí­tották ki a jelenlevők. Egyhangúlag elfogadták, hogy a géppel való fejes előnyösebb, jobb s könnyebb. A szí­­mőiek felbuzdulva a látottakon, meg­ígérték, hogy még a hét folyamán ők is.megkezdik a géppel való fejést (A gépeket már több EFSZ megsze­rezte, reméljük azért, hogy használni akarják). Kivétel nélkül szinte valamennyi zootechnikus elmondta véleményét. Zsolnai elvtárs, a jatovi szövetkezőt kitüntetett fejője, igazságosan bírálta az udvardi fejőket, akik pocsékolják a takarmányt, mivel annyit adnak tz állatok elé, hogy még délelőtt 11 -a­kor is tele van a vályú. Zsolnai úv­­társ azután tapasztalatairól beszélt Részletesen elmondta, hogyan gon­dozza az állatokat, mit etet velük. Bizony egyesek igen csodálkoztak, hogy tavaly a gondjaira bízott 14 ia­­rab tehéntől több mint 2500 liter e­­jet fejt darabonként. Használja a Malinyinová-módszert, s ma kilenc tehéntől egy kg abrak mellett 100 liter tejet fej ki naponta. Chládek elvtárs, a JNB állatte­nyésztési ügyosztályának vezetője a vita végén megállapította, hogy az exkurzió sikerrel járt. A jelenlevők sok szépet láttak és hallottak, amit odahaza munkájukban felhasználhat­nak. Az udvardiak pedig a bírálatok során kiküszöbölhetik a még fennálló hiányosságokat. Helyes lenne, ha a többi járás <s követné Érsekújvár példáját. Nem elegendő az, amit az egyes járások­ban csinálnak, hogy az egymással versenyben álló szövetkezetek vezetői csak a havi kiértékelésnél találkoz­nak. Figyelembe kell venni, hogy a verseny célja a termelés fellendítése és ennek egyik alapfeltétele a haladó új munkamódszerek bevezetése. A JNB dolgozóinak feladata lehetővé tenni, hogy a szövetkezetek zootech­nikusai és legjobb állatgondozói mi­nél többször találkozhassanak és ki­cserélhessék tapasztalataikat. Igen gyakori jelenség — s ez alapvető hiba — hogy mindig csak a legjobb fejőket hívják az értekezletekre, vagy tanulmányutakra. össze kell hívni járásonként a közepes, sőt a legrosz­­szabb eredményt elérő fejőket is és elvinni őket szép eredményeket elérft állattenyésztésekbe, hogy saját sze­mükkel győződjenek meg arról, mi­lyen eredményeket lehet elérni az új munkamódszerek használatával. Azt hiszem, a meggyőzésnek ez a formája a legelőnyösebb. A JNB dolgozóinak egy percre sem szabad elfeledniük, hogy nemzetgaz­daságunk egyik legfájóbb pontja az állatok termelékenységének növelése, mely csak a dolgozók közös tapasz­talatainak kicserélése alapján oldható meg sikeresen. Tegyük ezt tehát le­hetővé. Csető János A dolgozók 90 százaléka versenyez a nagymegyeri állami gazdaságban A nagymegyeri állami gazdaság vezetősége és üzemi tanácsa a folyó gazdasági év első negyedében példá­san megszervezte a szocialista mun­kaversenyt. Az üzem dolgozóinak több mint 90 százaléka versenyez az áľfltállomány hasznothajtóságának fokozásában és a hektárhozamok emelésében. A gazdaság dolgozói „a legjobb részleg” és „a legjobb dolgo­zó” címért küzdenek. , A gazdasági év első negyedében a legjobb eredményt az új udvari rész­leg együttese érte el. A malacok el­­. választási tervét, vatemint a súlj^P és fejési tervet teljesítették. A ve­tési tervüket és a beadásukat is túl­­ha1 adták. A gazdasági részleg etetői például a borjúk tervezett súlysza­porulatát 54 kg-ról 76 kg-ra emel­ték. A Malinyinova módszer követ­kezetes alkalmazásával a gazdaság fejői az év els’l negyedében vala­mennyi tehénnél 8 literes napi tej­­hozamot értek el. Azzal, hogy az ál­lattenyésztésben bevezették a hala­dó módszerek alkalmazását, jelentős mértékben eme11ék az állatok hasz­­nothajtóságát és ennek segítségével Dudkó Péter csoportja elsőbbséget nyert a csoportok közti versenyben. Ugyanezen a részlegen a növényter­melésben Bugár Antal csoportja ér­te el a legjobb eredményt, a tava­sziak vetését a tervezett 6 nap he­lyett 4 nap alatt végezték el. A nagymegyeri állami gazdaság dolgozói most már a tavaszi munkák második szakaszánál tartanak. A ku­korica és burgonya túlnyomó részét négyzetes-fészkesen ültették. A ka­pásnövények sorközi megművelését tehát gépekkel végzik. Ezzel kímé­lik munkaerejüket és a béra'ap ki­merítésében is takarékosságot érnek el. A na£vkürtösi gép- és traktorállomás segíti az egyénileg gazdálkodó földműveseket A nagykiirtösi gép- és traktorállo­­más dolgozói hathatós segítséget nyújtanak a kékkői járás kis- és kö­zépparasztjainak az idei tavaszi mun­kák elvégzésénél. Majlig József, Tibor Snopéok, valamint a gépállomás fö­­agronómusa Pavel Vyletel mérnök és mások 36 előadást rendeztek az egyé­nileg gazdálkodó földművesek részére és 972 szerződést kötöttek velük. Ján Šimko, Juraj Mikes és további 18 traktorista eddig 350 hektárnyi föl­dön végezte el a szerződések értel­mében az egyénileg gazdálkodó föld­művesek részére a tavaszi szántást. Többek között 600 hektárnyi földön kihordták és szétszórták az istálló­trágyát, továbbá 80 hektárnyi földön sűrűsorosan vetették a tavasziakat. Szorgalmas munkájuk eredménye, hogy az egyénileg gazdálkodó földmű­vesek Alsó-Palojtán, Balogon és a kékkői járás többi községében a fel­­szabadulás 10. évfordulójának tiszte­letére a megszabott agrotechnikai határidőn belül elvetették az összes gabonaneműeket és a napokban már befejezik a kukorica vetését és a burgonya ültetését is. A mezőgazdasági laboratóriumok a korszerű földművelés úttörői A mezőgazdasági kutató intézetek támogatásával az ország valamennyi gépállomásán laboiatóiii'nr kai szer­veztek, amelyek főképpen a fö'dbe Az eperjesi KNB mezőgazdasági ügy­osztálya értékelte a gépállomások la- j boránsnőinek tevékenységét és Tóth Juditot, a nagykaposi gépállomás la­boránsnőjét tüntette ki a kerület csírázóképességet állapítottak meg. A laboratórium ezen kívül megvizsgál­ja a szem csírázási erejét is, vagyis azt, hogy mennyi időre van szükség, amíg kicsírázik. A magvakról ugyan­is tudni kell, hogy csírázási idejük tartama különböző. Mégha egy és ugyanolyan fajta magról is van szó, csírázási erejük nem egyforma. Az adott esetben a beküldött heremag csírázó erejét a laborató.ium 35 Szá­zalékban állapította meg. Az előbb elmondottakban arról volt szó, hogy a nagykaposi szövet­kezet tiszta magot küldött be és 94 százalékos csirázó-képességet állapí­tottak meg. A laboratórium azonban ' ezzel a megállapítással sem elégszik meg. Tudni akarja, miért nem csí­rázott ki az a 6 százalék mag is, ami a teljes mennyiséghez hiányzik. Tóth Judit szorgos és lelkiismeretes vizsgá'attal arra a megállapításra ju­tott, hogy a nagykaposi szövetkezeti tagok heremagjának 4 százaléka tel­jesen életképtelen és 2 százaléka pedig penészes, ami elfojtja és meg­akadályozza a csirázást. A jónak el­ismert magvakat is még külön ellen­őrzi és ahogy a vizsgálatból kitűnik, megszabja, hogy a beküldött vető­magból — tekintettel a vizsgálat eredményére — mennyi a hektáron­kénti vetésszükséglet. Hasonlóképpen történik vaJameny­­nyi mag laboratóriumi vizsgálata, amelynek .eredményéről minden eset­ben értesítik annak beküldőjét. A jövőben rátérnek a talajvizsgálatra is, de ehhez még be kell szerezni a szükséges műszereket. Tóth Judit, a nagykaposi gépállo­más laboránsnője alig 18 éves és már ilyen komoly, felelősségteljes feladatra vállalkozott — „Eddig mint könyvelő dolgoztam — mondja, de a száraz, semmitmondó számok sehogy sem tudták figyelmemet lekötni. Számomra jobb és kedvesebb foglal­kozást el sem tudok képze'ni. Fi­gyelem a növények életét és tudo­mányos alapon birálom el a magvak fejlődés- szaporodási képességét” Tóth Juditot az eperjesi kerületi mezőgazdasági szakosztály az eddigi sikeres munkájáért „A kerület leg­jobb gépállomási laboránsnője'' cím­mel tüntette ki és jutalmazás­ban részesítette. Tóth Judit a kitün­­bizonyára rászolgált, hiszen tetésre legjobb gépállomási laboránsa címmel. Tóth Judit a képen a heremag csirá­­zóképességét ellenőrzi. kerülő magvak csírázó képességének megállapításával, talaj vizsgá’attal és növényvédelemmel foglalkoznak. Ha­bár a laboratóriumi szolgálat még­­csak fejlődési kezdetén tart, nem szabad 1; becsülni azt a segítséget, amit már eddig is az egységes fö'd­­művesszövetkezeteknek, állami gaz­daságoknak és egyéni gazdálkodók­nak nyújtott. A nagykaposi EFSZ például azzal a kéréssel fordult az ottani gépá’lo­más laboratóriumához, hogy vizsgál­ja meg. heremagját, amelyet később akarnak elvetni. Tóth Judit, labo­ránsnő á beküldött mintát gondosan megvizsgálta, majd kísérleti csíráz­­tatást hajtott végre. Az eredményről írásban értesítette az EFSZ vezető­ségét és közölte, hogy a vetésre ke­rülő mag 99,2 százalékban megfe'el a tisztaság követe'ményeinek. Ez is bizonyítja, hogy a szövetkezeti tagok a földbe kerülő mag minőségére nagy súlyt fektetnek. A mag csírázó képessége >- -mnontiábói is megtelek mert a L.vé) sze int 94 százalékos Szitás Margit, a zselizi gépállomás laboránsa a körzeti agronómussal a csapadékmennyiséget ellenőrzi. 20 százalék keményebb fajtájú mag- az ott látottakból csak azt tehet vat talált. Ez azonban csak annyi- megállapítani, hogy hivatását szereti ban jelent hátrányt, hogy lassabban és a reábízott feladatot lelkiismere­­csírázik. A laboratórium -végül azt Is tesen végzi. A zselizi gépállomáson szintén megszervezték a laboratóriumi szol­gálatot. A felszere'és tekintetében jobb mint a nagykaposi, mert ana­litikus mérleggel is rendelkezik és és így feladatát jobban tudja telje­síteni. Itt Szitár Margit végzi a szük­séges vizsgálatokat. A gépállomások laboránsai a főagronómus közvetlen felügyetete alatt dolgoznak. Kellő felszerelés hiányában talajelemzéssel egyelőre nem foglalkoznak, ha azon­ban valamelyik dűlőn a föld össze­tételét, a talajszerkezetet meg akar­ják állapítani, mintát vesznek és fel­küldik a kerületi Mezőgazdasági Ku­tató Intézetnek, ahol az elemzést a lehető legrövidebb idő alatt elvégzik. A gépállomások mezőgazgasági la­boratóriumai és a kerületi Mezőgaz­dasági Kutató intézet fiókjai szoros kapcsolatot tartanak fenn egymással. Jelentőségük egyre fokozódik Lehet vetni — állapítja meg Szitás Margit. A talajhőmérsékletét naponta | jövőben háromszor ellenőrzik. Most 12 fok melegséget állapított meg, ami a gya- j rájuk, korlatban azt jelenti, hogy a talaj vetésre alkalmas. és a még nagyobb feladat vár FÜRY JÓZSEF A takarmányozási technika alapja Az állatok a létfenntartásukhoz szükséges tápanya­gokat takarmány formájában veszik fel. Az állati test felépítéséhez szük­séges legfontosabb tápanyagok a fe­hérjék, zsírok, szénhidrátok, lipoidok, oxigén, ásványi sók, víz és vitaminok. Az állat a felvett növényi, vagy állati táplálékot emésztés útján készíti elő, hogy azt testében értékesíthesse. Az emésztés folyamatai nagyon fontosak, mivel ezek biztosítják az állati test gyarapodását, fejlődését és működé­sét, valamint az állat termelékenysé­gét és munkaképességét is. Az állatok takarmányozásánál a fő­súlyt a takarmány minőségére kell helyezni. Ami a mennyiséget illeti, ügyelnünk kell, nehogy túl kevés, vagy túl sok takarmányt adagoljunk. Figyelembe kell vennünk a táplálék étrendi hatását, vagyis azt a kedvező befolyást, amelyet a takarmányok gyakorolnak az emésztésre a felvett tápanyagok felszívódási képességét és bizonyos tenyészirányokat. Például bizonyos takarmányok élénkítik a tej­kiválasztást, fokozzák a tejtermelést ilyen táplálékok a zab- és kukorica­dara, továbbá a földimogyoró, vagy szójabab-pogácsa. A tej zsírtartalmát pálmapogácsa, kókusz-, vagy lenpogá­csa és szárított szeszgyári kukorica­moslék adagolásával növelhetjük. Takarmányféleségeinket származásuk szerint növényi, állati és ásványi — eredetű takarmányokra, súlyegységenkénti tápanyagmennyisé­gük alapján, terimés, vagy tömegta­karmányokra és abrak- vagy tömény­takarmányokra osztjuk. A takarmány előkészítési módja nagyon fontos. Célunk, hogy a takar­mányok emészthetőségét, ízességét és élettani értékét fokozzuk. A takar­mányokat különféleképpen izletesít­­hetjük. Külön figyelmet érdemel az élesztősítés, ami által a takarmányo­kat élesztőfehérjével gazdagítjuk. Az állatok helyes takarmányozásá­ra vonatkozó ismereteket megtaláljuk Herzig, Knor, Koudela, Podhradský és Rechka tudományos dolgozók fel­dolgozásában. A könyv, melynek címe: A takarmányozási technika alapjai A gazdasági haszonállatok táplálá­sával és takarmányozásával összefüg­gő tudományos ismereteket, módsze­reket és tapasztalatokat tartalmazza. A könyv szerzői részletesen foglal­koznak a tápanyagok jelentőségének magyarázatával az állati szervezet szempontjából, majd a takarmányfé­leségek ismertetésére térnek át. Ér­tékes tanácsokat adnak a takarmá­nyok tárolására vonatkozóan, külön­féle bevált módszerek leírásával. Út­mutatást nyújtanak az állati táplálék elkészítésére és a takarmányadagok összeállítására is. Majd különböző ál­latfajták, mint szarvasmarha, sertés, juh, ló és baromfi takarmányozásának technikáját tárgyalják. Könyvükben feldolgozták háziállataink gondozásá­nak istállózásának és takarmányozá­sának egészségtanát és útmutatást adnak a takarmányozási terv össze­állítására, amelyet gyakorlati példá­kon tettek szemléltetővé. A háziállatok egyes fajainak szervesanyagszükségletét ta­karmánytáblázatokon tüntették fel és tették hozzáférhetővé. Ez a szakkönyv sok értékes gya­korlati tanácsot tartalmaz, s a tudo­mányos ismereteket, korszerű mód­szereket és tapasztalatokat hozzáfér­hető stílusban tolmácsolja. Állatte­nyésztési dolgozóink ezen új ismere­tek gyakorlati alkalmazásával jelentő­sen növelhetik gazdasági állataink hasznosságát és termelésünk gazda­ságosságát. L. Máté Irén

Next

/
Oldalképek
Tartalom