Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-08-01 / 31. szám

1954. augusztus 1.

ЛлЬаа

Földműm»

/Ql tol JDelőfi harcolt

(106 éve halt meg a világszabad ságharc nagy költője).

Ezemyolcszáznegyvenkilenc, július s 31. reggel 6 óra. A fehéregyházi síkon (Román Népköztársaság) harsány csatakiáltással indul rohamra a magyar szabadságharcosok 2.700 főnyi csapata a reakciós Habsburg-dinasztia uralmát védő, 16 ezer embert számláló hadsereg ellen Megkezdődik a magyar szabadságharc egyik legvéresebb, legszomorúbb kimenetelű csatája.

A síkságot szegélyező dombok egyikén áll a szabadságharc legendáshírű tábornoka, a hófehér szakállú Bem és figyeli a csata kimenetelét.

Tudja, hogy a lehetetlennel határos dolgot cselekszik, amikor a többszörös túlerővel felveszi a harcot. De nincs más mód! Ha mindegyszálig elvesznek, akkor is végig kell küzdeni ezt a csatát, mert nagymértékben ettől függ a forradalom sorsa.

„Nem, nem, most győzni vagy meghalni kell" — írja Petőfi, a , agy forradalmár költő, kevéssel e csata előtt.

A csata a szabadságharcosok sikerével kezdődik s így tart délután öt óráig. Ekkor 'eleszmél az ellentétes kegyetlen, mindent elsöprő rohamot indít. A csatarend pillanatok alatt felborul, Mindenki csak a menekülésre gondol. A kifáradt, fejvesztetten menekülő katonák hol itt, hol ott látnak felbukkanni egy sovány, körszakállas fiatal férfit. De .mindenütt csak egy pillanatig, aztán elnyeli a por, a füst: eltűnt, elesett. Holtestét a többi elesett szabadsághőssel együtt egy közös sírba temették.

A szabadságharc leverését követő években az elnyomó osztályok rengeteg rágalmat hordtak az igazi P'.tőfi emlékére. De mindhiába! Forradalmi szellemét nem temethette el a föld s nem másíthatta meg senki és semmi. Petőfi forradalmi szelleme áttört minden akadályon s iránytmutatóan, lelkesítőén világított az igaz ügyért küzdők előtt az elnyomás, a megszégyenítés és a megalázás sötét éjszakájában. Újult erőt kölcsönzött a szabadságért, az emberi jogokért harcoló dolgozóknak.

*

Ma, ezerkilencszázötvennégy, július utolsó előtti napján éppen clyan lassan, méltóságteljesen kel fel a nap a fehéregyházi dombok mögül, mint ezelőtt százöt évvel. A napsugarak éppen olyan csillogva őrnek meg az apró harmatcseppeken, mint akkor, a szomorú kimenetelű csata előtt.

Mégis, minden más itt ma! Súlyosabb kalászú a búza, kövérebb a kukorica, zöldebb a fű, s az egykori csatazaj helyett a felszabadult emberek dalától hangos a határ: magukénak tudják a földet, melyet akkor a földesurak bitoroltak, magukénak vallják Petőfi eszméit, amelyeket a reakciós burzsoázia és kiszolgálói közel száz évig hiába igyekeztek meghamisítani, elferdíteni.

Majdnem száz év múltán a Szovjet

Hadsereg hősei zték ki hazánkból a hitleristákat, népünk legádázabb ellenségeit. A felszabadító szovjet hősök nyitották meg az utat hazánk dolgozói

előtt, hogy felépíthessek szabad életüket. Mint harci ogramm szól a költő száz év előtti szava:

„Hazát kell nektek is teremteni!” Egy új hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is; kell alkotnotok Egy új hazát, ahol ne légyenek Kiváltságok kevély nagy tornyai —”

Fehéregyházán — csakúgy mint szerte az országban — szétosztották a nagybirtokosok földjeit. S a szabadságharcosok vérével áztatott drága föld jogos gazdája, a dolgozó parasztság lett.

Kinn a határban az egykori halálthozó ágyúk helyett a traktorok zengenek pvőzelmi dalt.

A népi demokratikus rendszer iskolát nyitott az egykori csatat'r szélén emelkedő dombok között meghúzódó tanya gyermekei számára.

Fehéregyházán ma 14 tanító készít! fel ? falusi ifjakat a tudomány várának bevételére. Az iskolákban a románok mellett saját anyanyelvükön tanulnak a magyar és német gyermekek Különböző nyelven — romá íul, magvarul és németül — tanulják Petőfi halhatatlan örökértékű verselt, s nvid' nnyiukai

Г ad hazánk felvirágoztatására lelkesítik a költő szavai.

Fehéregyházán nemcsak a fiatalok de az öregek is tanulnak A községben 36 írástudatlan tanult meg írni-olvasni s első olvasmányaik között Petőfi valamelyik verse szerepel.

A község villamosítása a kultúra még gyorsabb behatolását teszi lehetővé. 4 dolgozó parasztok házában is a lomtárba kerül a petróleumlámpa. A villanyfény több lehetőséget ad az olvasásra, tanulásra, arra, hoc egyre több dolgozó paraszt házába vezethessék be a rádiót.

Fehéregyházán, az egykori harcok mezején élő dolgozók különböző nyelven beszélnek, de mindannyin közös célért küzdenek. Közös a harcuk, közös a lelkesedésük és közös az örömük is. Románok, magyarok és németek minden évben közösen emlékeznek meg július 31-én a nagy költőről, a szabadsághős Petőfiről Minden évben kimennek a nagy „respublieanus” sírjához, s bár három nyelven, de ugyanazzal a szeretettel és rajongással kiáltanak él jent a Köztársaságra!

P. A.

» § :PETŐFI SÁNDOR:

£gy gondolat bánt engeniet. ..

Egy gondolat bánt engemet:

Ágyban, párnák közt hJni meg!

Lessen hervadni el, mint a virág,

Amelyen titkos féreg foga rág;

Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,

Mely elhagyott, üres szobában áll.

Ne ily halált edj, istenem,

Ne ily halált adj én nekem!

Legyek fa, melyen villám fut

keresztül, t

vagy melyet szélvész csevar ki

tövestül;

Legyek köszirt, mit a hegyről a

völgybe

Eget-földet rázó mennydörgés dönt . le...

Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval:

„Világszabadság!"

S ezt elhareoqják,

Elharsogják kelettől nyugatig,

S a zsarnokság velők megütközik:

Ott essem el én,

A harc mezején,

Ott folyjon az ifjúi vér ki szívembül,

S ha ajkam örömteli végszava

zendül.

Hadd nyelje el ezt az acéli zörej,

A trombita hangja, az ágyúdörej,

S holttestemen át Fújó paripák

Száguldjenak a Ittvívott diadalra,

S ott hagyjanak engemet

összetiporva. —

Ott szedjék össze elezórt csontomat,

Ha jön majd a nagy ‘emetési nap.

Hol ünnepélyes, lassú gyász-zenével És fátyolos zászlók kíséretével A hősöket egy közös sirnak adják.

Kik érted haltak, szent

világszabadság!

(Pest.)

Veszhet a bokor, mert

Vélemények a „Bánk Bán44 novoszibirszki bemutatójáról

MIHAIL BUHB1NDER, a novoszibirszki operaház karnagya: „Nagy letkesedéssél foglalkoztunk e szokatlan zenei fordulatokkal, igyekeztünk híven tolmácsolni a magyar nép nemzeti büszkeségét, ugyanekkor a szovjet művész szemével megismerni ezt e Szovjetunióban először bemutatott gyönyörű alkotást."

BORISZ KOKURIN, Bánk bán alakítója: „A feladat magával ragadott bennünket. Akadtak persze nehézségek is Meg kellett érteni a zenei nyelv nemzeti sajátszerűségét, a zenéhez kellett „idomítani” a fordított szöveget Többször kezembe vettem a magyar zongorakivonatot, hogy jobban megértsem, hova esik a hangsúly, hogyan hangzik ez vagy az a részlet az eredetiben”.

Kim Zsukov, a novoszibirszki kohászati művek villanyhegesztője: „Jó hangulatban mentem az előadásra. A zene már a nyitány első ütemeivel elbűvölte a közönséget. Milyen tisztecsengésüek a gyönyörű magyar népi dallamok, mennyire eröte’ esen oldotta meg a zeneszerző e sok áriát, duettet és a kórusszámokat! Ni gyón örülök, hogy a magyar zenekultúra elmélyült tanulmányozása még szorosabb egységbe forrasztja a békeszerető szovjet és magyar népet".

Reszket a bokor, mert Madárka szállott rá. Reszket a lelkem, mert Eszembe jutottál, Eszembe jutottál,

Kicsiny kis leányka.

Te a nagy világnak Legnagyobb gyémántja ’

Teli van a Duna,

Tán még ki is szálad. Szívemben is alig Fér meg az indulat. Szeretsz, rózsaszálam ? Én ugyan szeretlek, Apád. anyád nálam Jobban nem szerethet.

Mikor együtt voltunk,

Tudom, hogy szerettél.

Akkor meleg nyár volt.

Most tél van, hideg tél,

Hogyha már nem szeretsz,

Az isten áldjon meg,

De ha még szeretsz, úgy Ezerszer áldjon meg !

(Pest.)

<jlcg«4®o8<*<»cs<*<sog<s<ac80KSCi<w»c*c*c*ci«cieiöKiC(fa«*cieKtei|OWlie

Gyönyörűen sütött a júliusi nap — szinte perzselt. Ügylátszik, most akar ja bepótolni, amit eddig elmulasztott Mi tagadás benne, az utóbbi napokban nagyon rossz idők jártak, s et bizony késleltette az aratást. Az emberek fejcsóválva iekintgettek a felhős. viharos égboltra.

— Mi lesz az aratással?... nem lesz kenyerünk, ha nap-nap után így esik az eső — beszélgetett önmagával Nagy Sándor bácsi, aki már a hetvenötödik évét tapossa s a szövetkezet agronómusának készséges tanácsadója.

— Sándor bácsi!... nem kelh azért a holdat nagybőgőnek nézni — hal. latja szavát a közelben álló fiatal Kovács László, a népnevelési központ vezetője. — Meglátja, holnap szép idő lesz. A meteorológiai intézet is jó időt jelzett.

— Bár csak úgy volna — dörmögte az öreg a bajsza alatt — én jobban bízok a rehomás lábamban; — az pontosan megérzi az idövátozást, nem hiszek a te meterológ intézetedben.

— No, majd megtudjuk holnap, kinek lesz igaza Sándor bácsi.

— Jóéccakáť---Elbúcsúztak, majd nyugovóra tértek ...

... Másnap reggel olyan szép derűs idő mutatkozott, hogy kívánni se lehetett volna jobbat. Egy felhő fasz. lányt sem lehetett látni az égen.

Laci nem volt rest, időben ébredt. Gyorsan felöltözködött, majd áfspaladt Sándor bácsiékhoz.

— Sándor bácsi.'... Sándor bácsf-í.í... .' — kiáltott be az udvarra, maid kemény öklével megzörgette a kaput De biz’ semmi válasz nem jött rá az egyébként csöndes udvarból.

— Ügy látszik, még alszik az öreg állapította meg úgy félhangosan.

— Dehogy alszik, ... dehogy alszik az „öreg" — szólalt meg egy hang a háta mögött. Laci sebtében megfordult és Sándor bácsival találta magát szemben, aki derűsen mosolygott.

RÁLÁT

— Hát maga. hpgy került ide ?

— Ö, édes fijam... én már a fél határt bejártam, terepszemlét tartottam.

— És mi újság? — érdeklődött

kíváncsian Laci.

— Hát bele ett’ a fene már az én tudományomba . .. neked lett igazad, vagyis annak a meterológ intézetnek Többet nem adok az én baljós rehomás lábamra .. . ma aratni való idő van — nyugtatta meg magát az öreg.

— Szóval ma aratunk — szólalt meg, szinte ünnepélyes hangon Laci.

— Úgy bizony Kovács efívtárs!

... Mindketten megindultak a földmllvesszövetkezet irodája felé ... Az irodában nagy sürgés.forgás képe fogadta őket. Horváth Péter, az EF.sZ elnöke a csoportvezetőkhöz beszélt az aratás megkezdéséről:

— Egy percet sem várhatunk az aratással. Neki hell fogni, mégpedig úgy istenigazában, mert a gabona érett... egy.két napon belül perjésnek indulhat a szem. Már pedig minden gabonaszemért kár, mert megdolgoztunk érte, még hozzá keményen !... Hogy állunk -a traktorokkal, aratógépekkel Soós elvtárs ? — fordult az elnök a traktoros brigád vezetőjéhez a feltett kérdéssel.

—- Teljesen rendben! — válaszolta kissé szűkszavúan, de annál nyugodtabb hangon.

... Nagy lendülettel kezdetét vette

az aratás, az idei kenyér, az élet betakarítása. Az emberek túlnyomó ■része minden erejét összeszedve nekifeküdt az aratásnak. Ellenben egy kis hiba azért mégis becsúszott. Géppel nem tudtak mindenütt aratni, ugyanis harminckét hektár búzát úgy megka. vart a szél és lehengereltt a felhőirta: Habos Pál

szakadáshoz hasonló nagy zápor, hogy csak kaszaheggyel lehetett felkavarni. Ennek learatásához négy arató-csoportot szervezett az E FSz vezetősége A kézi kaszával folyó aratás szépen indult. A csoportok versenyeztek egymással. De ez nem tartott így sokáig. A negyedik csoport egyre inkább lemaradt. A lemaradást nem tudták behozni Az ilyennek persze hamar híre megy. hogy ennek és ennek о csoportja hátul kullog a munkában .. Ez pedig nem dicsőség, hanem egyenest szégyen.

Kiss Józsefet, ennek a csoportnak a vezetőjét nem is hagyták nyugton a másik csoportbeliek; csipkelődtek, ki gyengéd célzással ki meg durvábban Kiss fölényes hangon hárította el m őt ért bírálatot:

— Könnyű nektek! Mielöttünk sokkal jobban össze van kavarodva a búza, mint nálatok.

A valóság, a színtiszta Igazság azonban nem ez volt. Kovács Laci másutt kereste a hiba gyökerét; nem a csoporttagokban, hanem azok vezetőjében. Három napig húzódott a do. log, majd a negyedik napon a lemaradt csoport vezetője elé állt, s nyugodt baráti hangon megkérdezte tőle

— Kiss elvtárs'.., Mondd, miért nem halad a te arató-csoportod is úgy, mint a többi?

A csoportvezető felfortyant:

— Maga beszél ?... Mi köze magának ehhez?

Laci mosolyogva, csendesen válaszolt: ft

Nézd Kiss elvtárs, én csak jól akarok neked. Csoportod tagjai csak. nem mind fiatalok, csak egy kis serkentés, buzdítás kell nekik. Mutass

nekik jó példát a munkában, oktasd neveld őket.

— Mit'?.,. Példát mutatni?.... Mutathat ezeknek a tökfilkóknak példát az ember. Oda se fütyülnek. De ha te olyan jól tudsz dirigálni, hát fogd meg a kasza nyelét és mutass példát ha tudsz! — pattogott a csoportvezető.

Laci a csoportvezető e szavain kissé elkomorodott, majd hirtelen elhatározással kiragadta Kiss kezéből a kaszát.

— Hát én majd megmutatom, hogy mindent lehet csinálni, csak akarat kell hozzá. — Az álló gabona felé fordult és a napfénytől csillogó, fénylő kaszát belevágta a dús gabonába .. csak úgy dűlt rendre az aranysárgaszínű érett búza. A marokszedönek olyan frissen járt keze-lába a mun, kában, mint a motolla. Iparkodnia kellett, hogy le ne maradjon kaszásától, hogy ne hátráltassa a többi kaszásokat. A csoport tagjai mindnyájan nyomon követték az „első kaszást" .. Kovács Lacit. ■. Egész napon át serényen folyt a munka, senkinek se volt eszében, hpgy elhagyja magát, el. ernyedten ..,

A munka befejezése után annál nagyobb volt a meglepetés. A csoportok aznapi teljesítményének külön-külön lemérésénél kitűnt, hogy nemcsak utolérték a többi csoportokat, hanem a versenyben a másik helyre küzdőt, ték fel magukat. Ez rendkívül nagy teljesítmény volt ettől a csoporttól. Kovács munkából hazamenet együtt énekelt az aratókkal, a mindig vidám, fiatal marokszedő-lány okkal. A jó hangulatot még fokozta a verseny láza, mely egészen elragadta őket Mindnyájan örültek az elért szép munkasikereknek. Még a napi fáradság te elszállt végtagjaikból, olyan könnyűnek érezték magukat, mintha üdítő, friss folyóvízben fürödtek volna. Észre sem vették, s máris beérkeztek a faluba. Koyács Laci az egyik utcakereszteződésnél megállt, az ara. tók köréje sereglettek, mint kiscsirkék anyjuk köré, pár buzdító szót mondott a másnapi munkához, majd elköszöntött.

... Laci meggyorsította lépteit, hogy időben beérjen a szövetkezet irodájába. az esti munkaértekezletre ...

.... A csoportvezetők már mind együtt voltak, amikor Kovács megérkezett. Meg törölte izzadságtól gyöngyöző homlokát. majd leült Kiss József csoportvezető mellé.

— Te Jóska! — szólt Kisshez, pár perc elteltével. — Látod, ezért nem szabad letökfükózni a csoporttagjaidat.

— Mért, mért:,. ? kérdezte a kíváncsiságtól égve.

— Hisz a te csoportod aranyat ír, csak okosan kell az emberekkel bán. ni. A mai nap bebizonyíthatta syámodra, hogy nincs lehetetlen.

— Bocsánatot kérek Kovács elvtárs — szólt Kiss — amiért reggel oly csúnyán rákiabáltam. Gondolkoztam a dolgon, s rájöttem. Ivogy fellépésem helytelen volt. Akkor azt gondoltam, hogy a csoportom tagjaiban van a hiba, ők a hibásak a lemaradásért. No meg ■.. azt hittem, hogy maga csak beszél, és nem ért a munkához.

— Nem történt semmi' — felelte szerényen Laci, majd hangja fel erő. södött. — Csak azután holnap teljes erővel neki a munkának!

— Kovács elvtárs!., t bírálatod helyes volt — belátom — különösen tó volt a példamutatás részemre és csoportom számára is. A helyes, segítőszándékú bírálatot máskor is szívesen fogadom. Csoportom tagjaival úgy fogok dolgozni, hogy a csoport becsületén esett csorbát mielőbb kiköszörüljük. Nem akarunk többé sereghajtók lenni! /

/

I