Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-07-25 / 30. szám

10 fxoupct fofdmMe 1954. Július 25. Késedelem nélkül végezzük el a tarlóhántést! A tarluhantás közvetlen célja a talaj gyommentesítése, a talaj vízgazdálko­dásának előnyös befolyásolása, a kár­tékony rova-ok, gombák elleni küzde­lem és a nyári talajaiét beindítása. To­vábbá nagyon előnyös azért is, hogy a további talajinunkákat a legnagyobb szárazságban is lehetővé teszi és a vo­­nóerőszükségletet lényegesen csökken­ti. Az őszieknek időben való talajelő­készítését és vetését minden körülmé­nyek között biztosítja, ezáltal egész gazdálkodásunkra döntő mértékben ki­hat. A gyomok elleni harcot szocialista mezőgazdaságunk építésének most kö­vetkező szakaszában, egyik legfonto­sabb kérdésnek kell tekinteni és ke­zelni. Viljamsz szovjet tudós szerint a gyomok ama hátrányos tulajdonságai­val szemben, hogy magjuk jórészét a termelt növények beérése előtt hullat­ják el, továbbá, hogy nem csíráznak egyszerre — legeredményesebben a sekely és jól kezelt tarlóhántással vé­dekezhetünk. A tarlóhántás rohammunka Aratás után a levágott termény be­árnyékoló hatásának megszűnésével a talaj napokon belül kiszár d, elveszti beérettségét, megrepedezik s a gyo­mok tanyájává válik Nagymértékben fokozza a kiszáradást a levágás után visszamaradó milliónyi tarlőcsonk, mely mint megannyi szellőztető, szárító kürtő ontja bele a száraz, meleg leve­gőbe a talaj még meglévő nedvesség készletét. Ezért mondja Viljamsz, hogy a tar­­lóhántás „rohammunka”, melyet nem­csak. hogy közvetlen az aratás után azonnal meg kell kezdeni, hanem lehe­tőleg igen rövid idő alatt be is kell fejezni. Hogy a tarlóhántás elméletét és gya­korlatát megérthessük és főleg a mélység tekintetében дуакгап észlel­hető túlzásokat elkerülhessük, tudni kell, hogy ha a talaj felszínén a sekély 4—6 centiméternél nem mélyebb hán­tással sikerül a tarló és a gyomok földfeletti csonkjait levágni és csak 4—6 centimétemyi összefüggő porha­nyó, morzsalékos tarlóréteget készíte­ni a talaj felületén — a hántás máris elérte kitűzött célját. Éspedig sekély mélységre juttatja a talajba a gyom és kultúrmagvakat. Porhanyó takaró és hőszigetelő ré­teggel biztosítja a talaj vízkészleté­nek megőrzését, valamint az újabb csapadék oyors beszivárgását. Megteremti az előnyösebb harmatkép­ződés lehető igét és végül a kártevők letelepedésének lehetőségét is csökken­ti. De ezentúl van még a sekély tarló­hántásnak egy nagyon lényeges előnye. Ez pedig abban nyilvánul meg, hogy a sekély tarlóréteg alatt a hántó eszköz­zel elvágott, a talajba beágyazott tö­meges gyökérmaradványok szivattyú módjára szívják és szállítják továbbra ★ ★ ★ Is a talajnedvességet és adják át — de már nem a levegőbe — hanem a takaróréteg alatti talajnak, ahol a le­fordított gyommagvak fekszenek A leggyakoribb és legnagyobb h ha. ha a tarlóhántást elmunkálatlanul hagyjuk. A száraz, össze nem függő, vagy rögös hántást el kell simítani, fogasolni és meg kell hengerezni, mert a haladó agrotechnika szerint — a régi felfo­gással ellentétben — az ilyen henge­­rezés a talaj kiszáradását korlátozza, s emellett a gyommagvak csírázását sietteti, sőt a talajélet kifejlődésének is kedvez. Ne hagyjunk egy talpalatnyi tarlót sem hántatlanul Amikor a tarlóhántásról beszélünk nem hagyhatjuk szó nélkül azt a ma­radi szoitást, amikor a tarlót hántat­lanul hagyják azért, hogy az állatok­nak legelőjük legyen. Ez a legnagyobb vétek, mert a magára hagyott tarló igen drága ide nem értékes) legelő, éspedig azért, mert a tarlóhántás fel­becsülhetetlen előnyeit áldozzuk fel érte. De drága azért is, mert azon vajmi kevés takarmányt t-lál a jószág és rajta inkább lesoványodik az állat, mintsem gyarapodna. A takarmány növelésének ezt a kér­dését nem a tarlólegelővel, hanem a minél kiterjedtebb másodvetésű tarló­növények vetésével kell megoldani, amire az idei csapadékos időjárás mel­lett kiváló alkalom kínálkozik. Nyáron se feledkezzünk meg az istállótrágya helyes kezeléséről! Sok szövetkezet és állami gazdaság, de egyénileg gazdái! odó paraszt is el­hanyagolja az Istállótrágya helyes ke­zelését és etc ez értékes anyagot nem használja ki kellőképpen. A rosszul ke­zelt Istállótrágve tápértékének több mint felét elveszti azáltal, hogy elillan belőle a nitrogén és több más tápanyag. Ezenkívül nagy veszteségeket okoznak az esők is. amelyek a trágya értékes tápanyagait kilúgozzák. De e rosszul kezelt trágya nem is érik be rendesen, mivel benne a baktériumok nem kap­ják meg a megfelelő létfeltételeket, úgyhogy a trágya lassabban és helyte­lenül bomlik, végül oedig majdnem teljesen hiányoznak belőle a növényi tápanyagok. Ez a trágya azután nem sokat javít a talajon. Az istáliótrágya kezelésének már az istállóban kell kezdődnie. A gondos elmozás okvetlenül fontos. Az alomszalma leghelyesebb adagja, ha naponta 4—5 kg szalmát teregetünk е9.У_е9У szarvasmarha alá. A istállóból kihordott trágyát betongödrökben, vagy pedig ennek hiányában kazlakban ke1! tárolni, hogy a tárolási veszteségeket minél kisebbre szorítsuk. Legfőbb követelményként jegyezzük meg. hogy a tárolt istáliótrágya min­dig nedves legyen és azt alaposan dön­göljük meg. A jól ledöngölt istállótrá­­gya megőrzi nedvességét, úgyhogy a beérési folyamat is gyorsabb Ha a tá­rolt trágya befülledés következtében eléri a kb. 70 Celsius fok hőmérsékle­tet. benne a gyommagvak elvesztik csí­­rázóképeseégüket. Amikor az istállőtrá­­gyát kazlakba rakjuk, a kazal tetejére legalább 20—30 cm vastagságban föl­det rétegezünk. A trágyakeza) körül kis csatornát készítsünk, a trágvatelep egyik sarkán pedig létesítünk gödröt, amelv a sok tápanyagot tartalmazó trá­gyáié v-et felfogja. Nyáron célszerű az istállótrágvát árnyékos helyen tartani, hogy megckadályozzuk az erős kipároi­­gást. Sokat javíthatunk az istáliótrágya minőségén, he tárolás közben e trágya közé bizonyos mennyiségű foszforos műtrágyát keverünk. A trágya súlyá­nak körülbelül 1—2 százalékában ke­verünk foszfort e tárolt istáliótrágya közié. De nem elég, ha csak az istá'ló­­trágya tárolására fordítunk gondot, ha­nem a felhasználás módja is fontos. Az a leglényegesebb, hogy a mezőre hor­dott istállótrágvát azonnal szántsuk be. vegvpedjg rakjuk a tábla szélén szar­vasba. Ha az istállótrágyát hosszabb ideig kupacokban hagyjuk, kiszárad és igen sok tápanyag megy veszendőbe. Illés Bertalan Másodvetési útmutató A téli takarmány biztosításának fon­tos része a másodnövénytermesztés. Ebben az esztendőben az elmúlt pár hónap alatt bőven esett oeő s a telei megtelt nedvességgel. így rendkívül kedvezőek a másodvetés előfeltételei. Nem kell mást tenni, mint aratás után nyomban leszánta a tarlót és a leg­rövidebb idő alatt bevetni másodvete­­ménnyel. Sok gazda azonban nem ismeri a másodvetésre alkalm s növények agro­technikáját. bizonyára akadnak terme­lők, akik a másodvetésre leginkább al­kalmas területek kiválasztására is ta­nácsot várnak. Általános elv, hogy e másodvetések termelésére elsősorban azokat a tar­lókat kell kijelölni, amelyeket előzó évben istállótrágyáztunk, s ahová má­sodvetés után kepásnövények, vagy egyéves takarfnánvfélék kerülnek. Ezen szabály elő! kivétel a gyapot és a cu­korrépa. Ha kevés az ilyen terület, akkor oda vessünk másodnövényt, ahol egyéb te-Növény A szántóföldim: Az üszöggel fertőzött gabonatétele­­ket külön csépeljük el. Ezeket hagyjuk a cséplés végere, hogy az egészséges gabt á* meg ne fertőzzük. Borsót, lenesét és bükkönyt a csép­lés után azonnal zsizsiktelenítsünk. A kukoricát, répát, dohányt, burgo­nyát, vagy más növényt pusztító mocs­kos pajort (vetési bagolypille hernyó­ja*) szedéssel, vagy csalétekkel irtsuk A répán, nagrépán, borsón, lencsén, gyapoton, éde9 cslllagfürtön, vagy más növényen jelentkező levélt.etveket per­metezzük káliszappanos nikotinnal, vagy parathlontartalmú szerrel. Hr a kártevő kedvezőtlen időjárás ellenére mégis répaaláaknázómoly elő­fordulna — permetezzünk parathion­­tartalmú szerrel. A répaféléken mutatkozó levéltrágya (cerkospóra) ellen súlyosabb fertőzés esetében permetezzünk 1 százalékos bordói lével. veszi vetésű növényt termelünk, de minden esetben vizsgáljuk meg a talaj táperejét s he úgy találjuk, hogy a talaj gyenge erőben van, érett istálló­trágyával vagy műtrágyával pótoljuk a táperőh lányt. Búza és rozs előtt ne vessünk má­sodnövényt. A silókukorica vetőmagszükséglete hektáronként 70—90 kiló. sortávolsága 40—GO centiméter. A csalamádét kétszeres gabonesor­­távolságra vessük, 6—8 centiméter mélységre. A vetőmagszükséglet 150 —170 kilogramm hektáronként. A köles Vitésmélysége gabonasortá­volságon 2—3 cm, a vetőmagszükség­let 30—35 kiló. Ugyanígy vessük a mohert is. Tarlórépa sortávolsága 36—40, ve­tésmélysége 2—3 cm legyen. Magszük­séglet hektáronként 4—5 kiló. A takarmánykáposzta 70—80 cm sor­távolságon. 2—3 om mélyre vetve adja a legbiztosabb termést. Л vetőmag­­szükséglet- 4—5 kiló. védelem Ht a répa szív- vagy szárazrothadás­ban, gyökér- vagy vörösrothadásban szenved, a beteg tőveket szedjük ki és semmisítsük meg. Az amerikai burgonyabogár keresé­sét a legnagyobb éberséggel folytassuk Ha a csapadékos időjárásban a bur­gonyavész komolyabb kárt okozna, permetezzünk 1 százalékos bordói lé­vel. A virusbeteg, fodros, sodrott, mozai­kos, hervadásos levelű, valamint a fe­kete tőrothadásos burgonyatóveket tá­volítsuk el a burgonyatábláról. A mozaikbeteg dohányleveleket szed­jük le és égessük el. Az aranka irtását lóherésben, lucer­násba t folytassuk Ha magot még nem kötött, az arankás folt talaját jó mé­lyen forgassuk meg, vagy Irtsuk kus­­kután permetezéssel íe magot érlelt az aranka, kaszáljuk le és a foltot szalmával beterítve, petróleummal le­öntve, égessük el. Napraforgó zöldtrágyánek, vagy si­lótakarmánynak úgy ad legnagyobb zöld tömeget, ha 40 centiméter sortá­volságra 4—5 cm mélyre vetjük. A vetőmagszükséglet 40—50 kiló. A szeglet es lendek zöld takarmány­nak kétszeres gabonosortávolságre vet­ve ígéri e legbiztosabb termést. A ve­tésmélység 6 cm, a vetőmagszükséglet pedig 150—180 kilő. A másodvetés sikere érdekében a 14—18 cm mélyen szántott tarlót fo­gassal aprómorzsásra munkáljuk el és a vetés után tüskeboronável simítsuk e! a talajt. A kukoricát nyáron is ápoltuk A kukorica nyári kapálása a riz megőrzése érdekében legalább annyira fontos, mint a tavaszi kapálás. A nyá­ri kapálással nemcsak a víz megőrzé­sét biztosítjuk, hanem a talaj hasz­nos élőlényei számára is kedvező vi­szonyokat teremtünk. A talajbakté­riumok elszaporodnak és nitrogént te\ melnek. A nyári kapálással siettetjük a kukorica fejlődését, szemképzOdését és teljes beérését. A nyáron megkapáU kukorica után az Őszi gabonák is erő­teljesebi ,-n fejlődnek. A kukoricaüszög ellen úgy kell vé­dekezni, hogy az üsz ögdaga na toka í íelfakadásuk elOtt a növényi részekké: együtt qondosan levágjuk és elégetjük Az üszögdaganatokat óvatosan kell el­távolítani a főidről, hogy el ne hul­lathassa - porukat. Azután el kell égetni, vagy mélyen el kell ásni. Na­­gyón ajánlatos, hogy ezt megtegyü1: mert ha felfakadnak a daganatok, a sok millió spóra nemcsak, hogy a ta­lajt megfertőzi, hanem az üszög még ugyanabban az évben - ha ícedve: neki az időjárás — új daganatokat fej leszt a kukoricán. Ez erősen csökken;' a termést Végezzük el a kukorica pótbep'n zását. Ennek az a célja, hogy bizto­sít' a jó megtermékenyülést. Szára: időben hu a nagy meleg gátolja a vi­rágpor képződését, kiegészítő bepor­zás nélkül a csövek rosszul terméke nyűinek meg. Rendelet a mézbeadásról az 1954-es évre A Begyűjtési Minisztérium 1953. május 18-i 147 sz. 0. L. rendelete alapján megállapította a méhészek részére a méz beadását. A cseh körzetek részére a prágai Központi Méhész szövetkezetét, Szlovákia részére pedig a privigyei Méhész Szövetkezetei bízták meg a begyűjtéssel A mrzbeadást há­rom kategóriában állapították meg, melyekbe az egyes járásokat beosztot­ták. Tekintettel voltak a méhcsaládok számára, mert több méhcsaládtól ma­gasabb volt a beadás is. Ez a rendelet ma is érvényben van. Csupán a 2. és 10. §-nál történtek a következő módosítások: 1. A 2. § meghatározása a következőképpen változik: A méz beadása a méztermelőktől Az egységes földművesszövetkezetek, s azok tagjai, az egyénileg gazdálkodó földművesek, valamint a méhészek kötelesek a felhatalmazott felvásárló­nak (§ 3.) eladni mézüket a megsza­bott felvásárlási áron és pedig: a) az egységes földmüvesszövetkeze­­tek minden méhcsalád után 0.75 kg-ot. b) a többi méhészek (még azok is, akik nem tagjai a méhészegyesület­nek) pedig a méhészegyesület terv­lapján feltüntetett mennyiséget. 2. A 10. § meghatározása a követke­zőképpen változik: Azoiknek a méhészeknek, akik ezen rendelet szerint teljesítették köteles­ségeiket, joguk van méheik részére a cukor jutányos áron való felvásárlásá­ra. A cukrot mindig a május 1-ig át­telelt méhcsaládok számához szabják. 2. Ha nem teljesíti a méhész beadási kötelezettségét, esetleg kisebb az át­telelt méhcsalád, mint amilyenre a ju­tányos cukrot kapta, ilyen esetekben köteles a cukor jutányos ára és kis­kereskedelmi ár közötti különbséget megfizetni. 3. Az az egységes földművesszövet­­kezet, mely nem teljesítette mézbe­­edási kötelezettségét, vagy kisebb méhcsaládok teleltek át, mint ahogy azt tervezték, köteles a cukor árának különbségét a begyűjtési miniszté­rium Állami Banknál lévő számlájára beküldeni ée egyidejűleg értesíteni a járási felhatalmazottat a cukor meny­­nyiségéről. 4. A többi méhésztől, akik ugyan­csak nem teljesítették beadási kötele­zettségüket, a cukor árának különbsé­gét a méhészeti egyesület szedi be, addig a határidőig, melyet a méz be­adás' határidejének szabtak meg. 5. A mézeledás kötelességének nem­­teljesítését a 1114/1954. Sb. sz. kor­mányhatározata szerint Ítélik meg. A rendeletek szövegéből tisztán lát­ható, hogy a mézeledás kötelességét teljesen más alapokra helyezték, mint az az 1953-as évben volt. A mézeledás kötelessége egyformán érvényes min­den méhészre, tekintet nélkül arra, hogy kapott-e a méhész jutányos cuk­rot, vagy sem. A mézbeadás egyes csa­ládokra is különbözik az 1953-as év­től. A változás itt abban van, hogy a járások nincsenek iár kategóriákba osztva és hogy a méhcsaládra eső be­adás egyforma, tekintet nélkül a méh­családok számára. Ezzel megszűnnek azok e panaszok, melyekkel a méhészegyesületekbez fordultak a helytelen szétirásért. A jö­vőben azon anyacsaládok, amelyeknek már r égvén a lehetőségük magasabb tenyésztésre, nem lesznek megbüntet­ve azzal, hogy az anyanevelő családjaik után mézet kelljen beedniok. A kerületi mézbeadás középnormája' egy méhcsaládra állami átlagban 1.5 kilogramm. Ezen norma és az egyes járások méhcsaládjainak száma alapján a kerületi méhészeti szakosztály a ke­rületi begyűjtési minisztérium felha­talmazottjával közösen állapítja meg az egyes járások beadási normáját. A beadási norma megállapításánál tekin­tettel vannak a mézelő körülményekre. A jól mézelő járásokban nagyobb, a rosszabbul mézelőkben azonban a be­adás kisebb. A3 (gy megállapított beadási normák a járás egész területére érvényesek. A begyűjtési minisztérium meghatalma­zottja a járási méhészet egyesület javaslatára kivételesen magasabb, vagy alacsonyabb beadási normát szabhat meg, abban az esetben, ha a mézelő­viszonyok különböznek a járás átlagos viszonyaitól, de vigyázni kell ilyenkor arra, hogy ezzel a járás beadási nor­mája ne legyen megrövidítve. A méhek etetésére való cukor fel­vásárlásával a 10. paragrafusban fog­lalkozik. Egy család után 7 kilogramm cukrot állapítottak1 ?тёд',' ezenkívül"-20i százalékot 0 rajokra. Az állaimi birto­kok, állami erdők és ez EFSz-ek köz­vetlenül kapják a cukrot, míg a többi méhész az egyesületen keresztül. A méz beadási árát 18 koronára emelték, azért hogy méhészeink öröm­mel teljesítsék mézbeadásukat és méh­­állományukat pedig állandóan növeljék. (Včelafství 1954, jún. 1.) rossz A bö hordás titka a fiatal, jó anya Sok esetben a főhordás alkalmával az egyik család kevesebbet gyűjt, mint a másik. Sokszor 10—20 kg hordási különbség is van egvik vagy másik család között. Az ilven hordási arány nagyon is feltűnő és gondolkodóba ejti mind a tapasztalt, mind a kezdő mé­hészeket. Mi lehet ennek az oka? A tapasztalattal rendelkező méhész * -rmészetesen, különösen, he naplót is vezet, rájön az alacsony hordás okára. Ez a jelenség több okból eredhet, de legtöbbször ezt már több esetben is bebizonyították’ a salad anyja a fő­­bűnös. Tehát méhészeink egyik leg­fontosabb munkái közé tartozik a nap­­ióvezetés, ezzel 0 család, illetve az tnya ellenőrzése. Két és fél, három évnéí idősebb anyát ne tűrjünk meg méhészetünkben. Amely család nem gyűjt kielégítőképpen, nem elég népes, vizsgáljuk át. Ha a fiesítás kevés, az anya szertelen, fekete, szárnyai rojto­zottak és rövidek ez anya kiöregedett, tehát ki keli cserélni. Ha van, tarte­­lékanyáva! pótoljuk, vagy anyabölcső­vel, végső esetben napos Hasítással. Vegyük komolyan ezt e dolgot, még most nincs későn, de augusztus utol­ján, szeptemberben már csak anyát adhatunk, márpedig a legtöbb méhész­nek csak napos fiesítás áll rendelke­zésére. Az anyát zárkában csak a régi anya elvétele után, egy nap múlva adjuk (az anyebölcsőt szintén), mert akkora észreveszi a család az anyátlanságát. A friss, petés keretet az anya elvétele után azonnal beadhatjuk. А/ ilyen al­kalommal az anyásítást felhasználhat­juk arra is, hogy a legjobb család­jainktól vesszük el a frissenpetézett keretet s ezzel elérjük, hogy jóminő­­ségű anyához jutunk. Tartsuk szem előtt azt, hogy a nagy hordás titka a jő és fiatal anya S. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom