Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-12-12 / 50. szám
% 10 Földműves 1954. december 12. $mw»*»hhiNH»<ih;. í. évi. 12 4Z^rtl § I jI VADÁSZATI SZEMLE A SZLOVÁKIÁT VADASZVÉDEGYLĽTEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE Húznak a vadludak Szeptembertől februárig, néha egész március végéig hallani Szlovákia déli és délkeleti vidékein a vadludak gágogását Északról húznak le hozzánk s itt telelnek ki a ml vizeinken. Szeptemberben még csak kisebb csapatok érkeznek' ezek a kvártélycsinálok s csak azután jönnek a főcsapatok. A vadh)dak sok száz kilométernyi utat repülnek be, amíg megérkeznek s szélben, viharban, éjjel és nappal, faradhatatlanul repülnek, csak a megszokott helyeken pihennek meg s legelnek valamit, hogy erőre kapjanak. Még pihenés közben sincs nyugtuk, mert mindenütt igyekeznek rájuk vadászni, amíg tovább nem húznak. A vadlúd röptében ékalakba csoportosul. Ez az ék rendesen szabályosan kétágú, de néha az egyik ág rövidebb. Nagyon ritkán fordul :lő, hogy ferde vonalhan repülnek. Van úgy, hogy az ék élén az egyik ág előre van tolva. Ezt csak a jó megfigyelő veszi észre Az élen mindig öreg, tapasztalt lúd repül, utána következnek a harcos gúnárok, közepén vannak a fiatal libák s az ék végét újra öreg ludak zárják be. Szlovákiában leginkább a következő három lúdfajtn szokott telelni. A vetési lúd. a nagy ülik és a kis lilik. A vetési lúd, vagy lazsnak kisebb a nyári kidnél, csőre fekete, közepén mindkét kávát körülfogó sárga gyűrűvel. lábai narancssárgák. A nagylilik vagy hókás vadlúd. Csőre narancssárga, • esörköröm fehér, lábai narancssárgák, karmai fehéren homloka és a felső káva töve fehér. A kisülik: csőre halvány narancssárga, a esörköröm fehér, szemhéja A vadászat hatása a mezei nyúl ivararányára A „Magyar Vadász“ folyó évi 11 számában nagyon érdekes és tanulságos szakcikk jelent meg a nyúl vadászatáról s ennek a nyúl ivararányára való hatásáról. Hogy a különböző vadászati módok ivarerányra való hatását megállapíthassák, egész Magyarországon kísérleti vadászatokat tartottak s valamennyi vármegyében megvizsgálták az elejtett nyulak ivararányát vadászati módok szerint. 21.583 darab nyulat vizsgáltak meg ezeken a kísérleti vadászatokon. Ez a vizsgálat meglepő eredményeket mutatott ki. E szerint az Ivararány a legjobb (legtöbb a lőtt kan) a ráhajtásos vadászat esetén, melyet a Földművelési Minisztérium is ajánlott egyik rendeletében. A ráhajtásos vadászatnál 100 elejtett nyúl között 56 volt a kan, a körvadászatokon átlagban 13%, a stráfolásnél 39%, az egyéni vagy ugrató vadászatokon pedig 35% volt a kanok száma. Az eddigi gyakorlat szerint a ráhajtásos vadászatokon a hajtők a sa. Súlyos gondatlanság által okozott balesetek Sok vadásztársunk azt állítja, hogy a biztosítás teljesen felesleges dolog, legalább is ő vele nem fordulhat elő sem baleset és másban sem tesz kárt, mert 6 nagyon elővigyázatos. Hogy ezt megcáfoljam, megemlítek néhány esetet, amely éppen ennek az ellenkezőjét igazolja. Két földműves kiment kocsin a messzi dűlőre az őszi szántás elvégzésére. Az egyik vadász volt s útközben egy-két nyúlat akart lőni л konyhára. A töltött puskát a kocsialjába fektette. Mikor kiértek a kiserdő alá, leszálltak s%a mi vadászunk megfogta a puskát a csövénél és maga felé húzta. Az egyik kakas beleakadt valamibe, a puska elsült s a szerencsétlen vadász saját magát lőtte agyon. Májlövést kapott s ott a helyszínen kiszenvedett. Megunta a kutyáját egyik vadásztársunk és agyon akarta lőni, (úgylátszik rászokott a csirkehúsra a kutyus). Nem akart kimenni a vadászterületre, hanem otthon, az udvaron akarta elvégezni a hóhérmunkát. Fogta a puskát, megtöltötte négyes sörétre s az udvaron próbálgatta a kutyát megcélozni, de az bizony nagyon ugrált. így nem lőhette le. Oda akarta kötni a kerítéshez. Ezért puskáját odatámasztotta a ház falához s a kutyát meg akarta kötni. A kutya ugrándozott, a puskát fellökte, amely Msült s a gazdát találta el a lövés. )tt a helyszínen halt meg. Vannak szerencsés emberek is, akiket a véletlen megment a haláltól. és lábai narancssárgák. Homlokhókája egész a fejbúbig felér. Keletszlovákiában már ritkábban, dt előfordul a nyári lúd, tőkés lúd, vagy nagylúd, melynek csőre halványsárgás hússzlnü, mint a házilúdé, ь csőrköröm fehéres, lábai és szemköre hússzínú. Morva- és Csehországban egyes náddal sűrűn benőtt csendes halastavakon költ is. A vadlúd nemcsak jó repülő, hanem a földön is ügyesen mozog. Magasröptű madár, csak ködben s borús időben száll lejjebb. Ilyenkor lehet iá vadászni. A magasan repülő vadludakra nem érdemes lőni, mert itt már nem fogja őket a legnagyobb sörét sem. Lőni csak akkor érdemes ht a lúd mellrajzát szabad szemmel jól látni. Leginkább húzás közben vadásszák Igaz, hogy a vízről a legelőre és onnan visszarepülését is húzásnak nevezik, pedig ezek csak rövid átrepülések. Nappal rendesen az őszi vetéseken, heretáblákon legel. Az eleséget csipkedi, vagy erős, fogazott csőrével tépi. Legelés közben nagyon elővigyázatos. Ilyenko ■ egyes öreg gúnárok állnak őrt, hogy a csapatot, ellenség meg ne lephesse. Néha napközben is vízre szállnak, főleg azonban este lepik el a vizel s az éjszakákat ott töltik. Tehát éppen megfordítva. mint a vadrécék. A vadlúd a vizen nem olyan fürge, mint a vadréce s a víz alatt nem bír soká meg- | maradni. Bukdácsolása inkább játék ’ s a fiatalja szeret csupán játékból bukdácsolni. Ha veszedelemben van, akkor a víz alatt is megmarad elég hosszú ideig. puskások sora előtt úgy 300 méternyire már megálltak, nehogy a nőstények ráhajtásával romoljon a lőtt vad ivararánya, de a tapasztalat azt mutatja, hogy erre az óvatosságra nem volt szükség, mert az ivararány ekkor már úgy sem változik. A fenti hatalmas vizsgálati anyag mutatja, hogy minden vadászat után meg kel! állapítani a lőtt nyulak ivararányát is, mert így tudhatjuk meg, helyes-e a területen az ivararány, nincs-e sok kanunk? Az erdei területen, ahol a nyúlnak ’ nagyobb a befutási köre, több kan kell, mert ritkábban van a vad, de a mezei, sík területeken a legjobb Ivararány az 1:1, mert itt egy kan több nőstényt is megtermékenyíthet, erdei területen azonban a helyes arány 1:2. Ajánljuk minden vadászgazdának, hogy minden körvadászat után állapíttassa meg a lőtt nyúlak ivararányát, ezt jegyezze fel s ha kell, a következő évben már ráhajtásos vadászatot rendezzen körvadászat helyett, hogy az ivararányt feljavfthas-Egy öreg vadőrnek az volt a rossz szokása, hogy ha tehette, rátette a két kezét a puskacső végére s arra még az állát is szépen ráhelyezte, hogy ha talán a puska elsülne, biztos legyen a halál. Egyszer alkalmam volt látni az öreget, amint az ámbitus lépcsőjére állítja a puskát, ráteszi két tenyerét a csőre, odátámasztja az állát is. A puska valahogy egy kicsit megcsúszott s a puska kakasa elkattant. Az öreg olyan halavány lett, mint a pergament. A puska bizony töltött volt s szerencsére a töltény volt rossz s így az' öreg csak annak köszönheti életét, hogy csütörtököt mondott a puska. Soha többet nem támaszkodott rá a puskacsőre. Vannak derék, megbízható jó vadászok s mégis van rossz szokásuk. Ismerek például egy régi vadászt, akinek az volt a szokása, hogy a puskát szíjjon hordta a vállán, a csövét vízszintesen tartotta s a puska csövét mindig a balkeze középujjával fogta be. Egyszer csak megtörtént a baj. A puska elsült s éppen az a cső, amelyre az ujját tette. A félujja odalett Tovább vadászott néhány hét múlva s a puskacsövet most már a mutatóujjával fogta be. Két-három hónap múlva a puska megint elsült csupa véletlenségből s ekkor a mutatóujjából repült le egy darab. Meggyógyult s rossz szokását is elhagyta, de két ujjába került. A baleset és szavatossági biztosítás tehát szükséges dolog, mert mindenkivel történhet baleset s ekkor jól esik egy kis támogatás. A farkas és a kéményseprő Ha farkasról beszélnek, mindig eszembe jut egy öreg kéményseprő, aki valamikor kisdiák koromben járt hozzánk s arról volt nevezetes, hogy nem lehetett tudni hol a hasa, elöle, vagy hátul, olyan kövér volt. Ez az öreg mesélgette nekünk, hogy az ö öregapja. amikor még inasgyerek volt, hallotta az öregektől a farkasok és a kéményseprő históriáját Pozsony habárában. Akkoriban a város határa a várfalaknál végződött és ezen túl már csak apró jobbágyfal vak, s elzárt vityülók voltak az irtások és erdők között. A mostani dinamitgyár közelében, ahol a récsei országutat egy kis vegyipatak keresztezi, valamikor triO volt s a patak pártján állt néhány liízfc Itt támadtak meg egyszer a fárkosok egy kéményseprői, ./ki a köze'i *erdészházból tartott hazafelé. A farkasok elől felmászott az egyik fűzfára s ott gubbasztott, mert azordasok nem tágítottak alóla és ott -fagyott meg . a farkasorditó hidegben. Úgy találták meg világos reggel csonttá fagyva. Ez bizony nagyon régen volt, már csak mesébe illik, s ahogy mondják, nálunk már csak a mesék réme a farkas. Vagy talán mégsem. Én elhiszem, hogy nem mese, mert a Pozsonytó' néhány kilométerre fekvő Stomfán 1914-ben, meg 1943-ban is lőttek farkast. A farkas titokzatos, veszedelmes, у van ■ ligy, hogy sok esztendeig csak mesélnek róla, egyszer csak azután a valóságban is megjelenik. Hogy milyen a farkas, ezt már annak kell megírnia, aki arra hivatott. Ezért átadom a szót egy öreg kárpáti vadásznak, aki farkasjárta vidéken jó hatvan esztendeje vadászik. (következő szamunkban folytatjuk) Egyszerű mód a fák nyúlkár elleni megvédésére A tél közeledtével majdnem mindenütt gondoskodnak arról, hogy a mezei nyulak kárt ne tegyenek a gyümölcsfákban. Sok helyen zsúppal burkolják be a fák törzsét, másútt kukoricával. Van olyan hely is, ahol mésszel kenik be a fák törzsét, de ez sem biztos módszer. Legbiztosabb és legolcsóbb a fák törzsét állott hájjal (faggyúval bekenni). A zsiradék nem pereg le a fák törzséről, a nedvességtől is megóvja a törzset és a nyúl nem bántja az így bekent kérget. Egy tapasztalt gyümölcskertész évek hosszú során át így kezeli gyümölcsfáit és soha nem volt rajtuk nyúlkár. Segítünk iparunknak A kerületi nyersanyagbegyüjtő vállalat, Bratislava Október tér 2. hirdetménye szerint a nyúlgereznáért a következő árakat fizeti: Darabja nedvesen kiszárítva I. osztályú, hibátlan 3.— 4.— II. osztályú és a többi 1.— 1.50 Ha a gereznákat a felvásárló központban adják le, az árak a következők: Darabja nedvesen kiszárítva I. osztályú hibátlan 3.50 4.50 II. osztályú és a többi 1.20 1.70 Felhívjuk valamennyi vadásztársaságunkat és az összes vadásztársakat, hogy a nyúlgereznákat lehetőség szerint szárítsák ki, mert így többe', kapnak értük, viszont a kiszárítás nem kerül semmibe. A nyulakat óvatosan nyúzzák le, hogy az I. osztályú anyagért többet kaphassanak s a gereznákat, ha lehet, közvetlenül a felvásárló központban adják le, hogy jobb árat kaphassanak értük. A méhész célja a többtermelés. Ez ma időszerű cél, mert sok dolgozó és sok gyermek várja az értékes mézet és a fogyasztók igénye egyre növekszik. Eddig a legfontosabb tavaszi munkákról tárgyaltunk. Minden családnak tehát külön-külön, saját szüksége szerint biztosítottuk a fejlődés időszakában a felerősödéshez szükséges feltételeket. Ez a felerősödés annál jobb, minél korábbi, (de csak abban az esetben, ha a rajzást sikeresen meggátoljuk), mert nálunk az akác képezi a föhordást már pedig az elég korán virágzik. Továbbá tudva azt, hogy míg egy petéből röpméh lesz, ahhoz 6 hét szükséges, úgy intézzük, hogy a petézés 6 héttel legyen a családoknál a főhordás előtt a legmagasabb fokon és ez 10—14 napig tartson. Ezután a petézésnek csökkennie kell, hogy a főhordás idejére minél kevesebb belső munka legyen a Hasítás gondozásával stb., hogy lehetőleg minél több méhet küldhessünk ki a főhordás kihasználására. Más a helyzet akkor, ha az akác után még más hordásra is számíthatunk. Ebben az esetben ne csökkentsük a petézést, az erős hordás úgy is csökkenti (a gyűjtő-ösztön háttérbe szorítja a szaporodári ösztönt) és a további hordásra is sok gyüjtőméh kell. A méhésznek ismernie kell tehát a helyi viszonyokat, hordási lehetőségeket, a hordás idejét és ehhez kell is tudni alkalmazkodni. Főhordás előtt tehát figyelni kell külön minden család fejlődését. Ezt lehetővé teszi az építtető keret, melynek fontosságát újból hangsúlyozni kell. Ha már ki van építve, vágjuk ki a szép új viaszt belőle és ezt ismételjük meg újból 6—7 nap után, a kivágásnál hagyjunk azonban 1—1.5 cm-es lépkezdetet. Ha ezzel a munkával egy kicsit is késnénk, elősegítenénk a rajzási hajlamot, úgymint azzal is, ha a költőfészket is késéssel bővítenénk. Tehát 1. mind a tétlenség, mind a zsúfoltság erősíti a rajzási szándékot, viszont a túl nagy bővítés gyengíti a fejlődést. Előfordul, hogy főhordás előtt vagy 2—3 héttel (nálunk ez május elejére esik) még némely család nem érte el a fejlődés megkívánt fokát. Az ilyet haladéktalanul fel kell erősíteni erős családoktól elvett lépekkel, amelyekből épp kelni akarnak a méhek. A kikelt méh normális körülmények között 18—19-ik napjára fejlődik röpméhhé. A gyűjtéshez ebből kell a legtöbb. KÉTCSALÄDOS MÉHÉSZKEDÉS Arra kell tehát törekednünk, hogy a főhordásra méztermelő családjaink erőteljesek legyenek. A többtermelést csak úgy érjük el. A kétcsaládos, úgymint a két és többanyás méhészkedés lényege: a nagy méhtömeg a szükséges időben. Itt csak egy a törekvés: a hordást teljesen kihasználni még a családok számának csökkenése és legyengülésük árán is. Az eredmény ezt visszafizeti. Utána a családok felerősödése érdekében a méhésznek újból intézkednie kell. Ha van később is valami hordás, beavatkozás nélkül is boldogulunk, ha pedig nincs, feltétlenül etessünk. A kétcsaládos és kétanyás méhészkedés között bizonyos különbség van. A kétcsaládos méhészkedés az, amikor egy kaptárban két család el van választva egymástól válaszfallal és egymástól függetlenül élnek egy meghatározott ideig: hordás utántól hordás előttig és csak a főhordás idejére egyesítjük őket,' hogy tömegesen, együtt gyűjtsenek. A hordás kezdete előtt 2—3 héttel szokták elvenni az öregebb anyát és a két családot egyesítik. Ha a másik anya is nagyon jó, akkor 3-4 kerettel ideiglenesen anyanevelőbe szokták tenni. Erre a célra megfelel egy kettéválasztott rendes kaptár is, csak jól legyen elválasztva nem csupán a költőfészek, hanem a kijárónyílás is. A moszkvai Mezőgazdasági Kiállítás méhészeti pavilonja (A „Pcselovodsztvo 8-ik száma alapján.) A „Molotov-kolhoz“ méhészetének I. osztálya, amely a Krasznodar kerület tjuchteti körzetében van, 646 méhcsaláddal rendelkezik. Az 1, osztályon a családok száma 1949—1953 között 137-ről 252-re emelkedett. A méz hozama átlagban családonként 120 kg volt. 1945-ben elérte a legmagasabb számot: 145 kgot. Itt vannak a kiállításon a legjobbak közül a legjobbak. így például a Kalinin-kolhoz méhészete Tomszk vidékéről. Ez azt első méhészkolhoz Tomszk vidékén. A Kalinin kolhoz méhészete Rjazan vidékéről, ahol nagy figyelmet szentelnek a szapora anyák nevelésének. A penzenci kerület „Január 9-ikéről” elnevezett szovhoz második osztálya. Itt minden évben kicserélik az anyák 90 százalékát. Télen Embert szűró anya Ügy tudjuk, hogy az anya nem használja fullánkját ember ellen. Az idén mégis a következőt tapasztaltam: A leányfalusi anyanevelő és pároztatő telepen kb. 200 anyát kellett festékkel megjelölnöm. Az anyákat balkezem hüvelyk- és mutatóujjával fogtam. Egyszeresek szúrást éreztem ujjamon! Hirtelen arra gondoltam, hogy egy munka közben kiszabadult kisérőméh került a kezembe. Ujjaimat szétnyítvá azonban csak anyát láttam. A szúrás különben olyan jelentéktelen volt, hogy szinte gyanakodni kezdtem, hogy tévedtem. 1 De nem maradtam sokáig kétségben, mert az eset megismétlődött. Munkám sorén még két szúrást kaptam. A harmadik igen éles, tűszerű volt. •A szúrás csak akkor fájt, amikor a * Az anya és munkások kapcsolata (Bee Craft 1954.8). Az angliai méhészeti állomáson Butler azt vizsgál ta kísérletekkel, hogy a munkásméhek miképpen értesülnek az anya jelenlétéről. Megállapítása szerint az anya testén különleges anyag van. Ez a vele érintkező munkásokra tapad. A méhek különösen a potroh nyalógat <sakor vesznek át sokat ebből a. anyagból. A munkások aztán tovább terjesztik ezt, különösen társaik etetésekor. A párzott anyákon több van fullánk behatolt. A fájdalom átmenet nélkül szűnt meg, a legcsekélyebb nyom (pirosság, daganat) nélkül. Igaz, hogy a szúrások hüvelykujjam utolsó percének belső, durvább bőrű részét érték. Az anyák nem sérültek meu, fullánkjuk nem szakadt ki. Az anyák igen meleg déli órában érkeztek Budapesten át Gödöllőről. Érthető, hogy ingerültek voltak. Izgatottságukat bizonyítja az is, hogy a jelölés után elég sok anya megtámadta, leszúrta a kalitkában kisérő munkásait. Hasonló élményekről Örösi Pál Zoltánnak a „Méhészet" 1943. júliusi számában megjelent cikkében olvastam. Justus György, Gödöllő. (Méhészetből) * * ebből az anyagból, mint a nem párzott új anyákon- Így magyarázható, hogy a méhek meg tudják ezeket különböztetni. Butler szerint az anya különleges anyaga, ha elég van belőle, meggátolja a pótbölcsők építését. Eddig azt tartották, hogy az anya szaga hat a munkásokra és a szag л levegőben terjed. Butler megállapiúsaban az a legnagyobb újdonság, hogy a, családot nem levegővel, hanem érintkezéssel terjedő anyag kovácsolja eggye. a méhek 3—4 fokos melegben vannak. A méhészet vezetője a közismert Visnevszkij elvtárs. Nem lehet valamennyi kiállítóról írni, de meg kell emlékeznünk még a taganrogi, méhészszükségletek gyártásával foglalkozó üzemről. Ez a gyár sok gyártmányával van képviselve a kiállításon. A szovhozok és kolhozok méhészeteinek nagy fellendülésével ennek a gyárnak nagyon megnőtt a jelentősége. 1953-ban 1,6-szor annyi árut gyártottak, mint 1940-ben. A különböző gyártmányok fajtái külön is megszaporodtak. Újdonságként bemutatták az elektromos mézszórőt. Körülbelül így fest a Mezőgazdasági Kiállítás méhészeti pavilonja Moszkvában. Sík. \ У
