Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-12-12 / 50. szám

6

Földműves

1954. december 12.

A mi világhíres „KOH-I-NÜOR“ ceruzagyárunkhan .. .

Két tíz-tizenkétéves

fiú áll a vonatablakban és kíváncsian kandikál kifelé. A szőke, aki komolyabbnak, idősebbnek látszott kis tömzsi társánál, formás kis ceruzát tart a kezében s bökdösi a levegőt, nagyban magvarázva barátjának- Egy óvatlan pillanatban a ceruza kiesik a fiú kezéből, rápattan az ablakrámára és kifordul a robogó vonatból. .Egv szó- i morú sóhaj száll el a szőke ajkáról j mire a másik csak legyint egyet és I ennyit mond- No és aztán — csak egy ceruza!

S akkor bennem felelevenedik egy déle kittön látott sok-sok élménv s ha idt'm engedi, elmeséltem volna a szőkének és a tömzsinek azt, amit most röviden elmondok.

Dél-Csehország festőién kedves városában vagyunk. A katonaviseltek jól ismerik, sokan itt szolgálták le katonaéveiket. České . Budejovice a város neve. melv messze vidéken híres finom söréről, a „Budvar"’-ról. Filtere tipikusan négvszögalakú, gazdagon cirádás házakkal mind a négv oldalán.

A tér közepén szökőkút emlékeztet a régi gazdag cseh és német polgárok cikornyás ízlésére és teli erszényére

Eev nagv. rendezett parkon, — melyet már a népi demokrácia adott ? lakosságnak, maid több kisebb utcán át’baktacva egv szürke utcára érünk, melvnek végén furcsa cégér és egy közismert, név hívja fel figve'münket.

A kapu bejárata felett óriási hegyezett ceruza hirdeti, hogy itt készítik a világhíres Koh-i-noor ceruzákat.

A gyár udvarán

keskenyvágányú vonat szállítja a faanyagot. készárút. ami éppen sorrakerül. Bent az épület belsejében ä

munka dala üti meg fülünket. Zúgnak a gépek, segítenek az embernek elkészíteni azt a kis tárgyat, amely vé-. giskíséh" egész életén keresztül.

Az egyik teremben óriási malomkövek őrlik, jobban mondva, porrá dörzsölik a grafitot, melvet külön böző összetett művelet után égetnek i edzenek. Érdekes a ceruzábé! színezése. A szivárvány minden színe meg- i található itt. de nemcsak a keverfJede■i vekben hanem a munkások kezén

arcán, ruháján is.

Egv másik teremben futószalagon j dolgozzák fel a ceruza farészeit. Desz- ! ka kerül az asztalra — sokszor bizonx nagvon messziről, egves ceruzafajták- ; hoz libanoni cédrusfa kell s legvalult megformált ceruzák kerülnek ; „smirgliző” gépre, melvnek ötletesen j összeállított szerkezete megforgat;? mind a hat oldaléi a. Az érdes, vékoiv ceruzákat tükörsimára csiszolja. Err” az asztalról aztán a festéshez kerülnek ahol a jellegzetes sárgán, barnán és szürkén k'Vül, fekete, zöld, permetezett, csíkos, fehér színbe öltöztetik őket. Ezután névvel és cégjelzéssé látják el s'" ki tudja még hánv kézen keresztül,, kicsinosítva, megvizsgálva 'útnak e1 a csomagolóba. hogy ott egyforma dobozokba tegyék s elküldték a világ minden tájára a ceruzákat. Háromezerkétszáz fajta árút készítenek ebben az üzemben s ebből 720-at. állandóan.

Az alkalmazottak

80—85 százaléka nő: fiataltól hatvanévesig. Vannak olyanok is. akik már negyvenöt éve dolgoznak a gyárban.

A kollektív ió viszonya és összetartása visszatükröződik minden lépésen. — Mindenki csak többesszámban beszél: A mi gyárunk — mi — és sohasem én

Senkinek sincs neve, a közös munka számít. Pedig de szívesen tudtuk volna meg annak az ördöngüsújjú asz-szonynak a nevét, aki a csomagolóban do1 ázik s belesüllvesztve kezét egx nagv csomó ceruzába, számolás nélkü egv tucatot markolt ki és sohasem tévedett. Csak egy kis csinos göndörhajú fekete asszony nevét sikerült fel'egveznünk, azt is csak úgy titokban a szomszédiától tudtuk meg Tich; elvtársnő, (J az. aki a csavarosceruzák csavarmenetét fúrja. Megkérdeztük mire gondol, ha dolgozik. A válasz meglepő volt:

— Szeretném, ha az a külföldre jutott sok-sok ceruza, mely a kezem közül került ki, csak szépet és jói írna. Ha minden vonás, melyet velük húznak, közelebb hozná az embereket egymáshoz, a nemzetek közötti testvériséghez, a békéhez. Így sohasem ’enne többet háború.

— Nagvon szeretem az életet folytatta — mert szép.- és érdemes élni. A férjem is itt dolgozik. Az üzemi konvhán étkezünk A kicsink meg ott van — s kimutat a régi igazgatói villára — a bölcsődében. Este együtt megvünk haza. mind a hárman. Met? van mindenünk, jól keresünk, a több1 mes már magától megjön.

Milyen jó hallgatni

ezt a beszédet s milyen jó tudni, hogx mindez a megelégedés abból származik, hogy államunk évente sok száz vagón ceruzát. íróeszközt szállít, külföldre s kap értük sok-sok értékes nyersanyagot, gépet, gyümölcsöt, ércet. S ez nemcsak iparunk számára fontos, de mezőgazdaságunk fejlődését is szolgálja.

S. Hegyi Dóra

IRODALMI VITAESTEKRŐL

A CSEMADOK-nak az az egyik legfontosabb feladata, hogy megszerettesse a jó könyvet az olvasókkal. A Csehszlovákiában élő magvar dolgozók nagv része még mindig nem olvas eleget, így nem ismeri a mostani új írókat sem.

Többször felhangzik, az , a panasz, —• hogy drága a könyv. meg. hogy nincs a elég idő olvasni. Ami a könyv magas árát jelenti, ez arra vezethető viszsza. hogy kevés a vásárló s így az előállítási ár természetesen magasabb, mintha nagyobb példányszámban jelenhetne meg.

Ma, amikor a szocializmust építjük, nagy szükségünk van tudásra. Ehhez segít hozzá bennünket a könyvek, újságok, folyóiratok állandó olvasása. A munkásnak, haladó értelmiséginek épp úgy szüksége van a ,ió könyvre, mint a földművesnek. • Mindennapi munkánkat úgy kell beosztanunk.

hogy maradjon időnk, ha csak egykét oldal átolvasására is.

A CSEMADOK járási titkárságai, bogy segítő kezet nyújtsanak azoknak, akik kitartanak mindkét érv mellett, nyilvános vitaesteket rendez a szovjet. szlovák és magyar irodalom legújabb müveiről.

így történt ez Perbetén, Virter. Ögvallán. Andódon, CSúzon, Negyeden és még sok más községben.

Perbetén Jilemnický „Garammenti krónikája’" volt a vita tárgya. Uzsák Ilona úttörőlány olvasott egy részletei a műből, majd Benvó tan’tó elvtárs értékelte a könyv tartalmát. Rámutatott a szlovák nép elszántságára és ellenállására a német fasiszták ellen Kiemelte azt a tényt, hogy ezekben a harcokban nem is annyira a fegyverek, hanem a munkásosztály harcos akarata győzött.

A vitaest egyik részvevője hazafelémenet így nyilatkozott: — A mai este

sokat adott nekem. Mindmáig keveset olvastam s ha jutott is rá időm. nem nagvon értettem, mit olvasok. Ma este megmagyarázták a könyv tartalmát s egyszerre érthetővé vált számomra Hasonló volt az eset Andódon is. ahol a vitaestet zenés műsorral tarkították. Fucsik „Üzenet az élőknek’" c - mú’ könyve került megvitatásra. Érsekújváréit a „Távol Moszkvától” című könyvet vitatták meg a dolgozók. — Zápotocký elvtárs könyvéről: „Vörös fény Kladno felett"’ Virten vitatkoztak. A kerületi vitaestek keretében Érsekújvárott az „Aratás” című könyvet méltatták és elemezték nagy sikerrel, számos hozzászóló nyilvánított véleményt a müvei kapcsolatosan.

ígv sorolhatnánk még számos községet és falut, ahol azt tartják szem előtt, hogy a jó könyv a legjobb barát, a legmegbízhatóbb tanító.

BOKOR JÓZSEF

A ném«f anyák hangja:

Békében a k a r u n

Ott álltak négyen a nagyvendéglő ajtaja előtt. Mellükön, hátukon a tábla;

„Harcoljunk a békéért!”

„Német anyák csatlakozzatok a békemozgalomhoz!'’

Szombat délután volt, a járókelők meg-megálltak s nézték a négy asszonyt, olvasták a feliratot:

„Harcolunk a bekéért!"

Bent a vendéglőben most ütötték csapra a nyolcadik hordó sört. Hilda férje is hazament már a munkából. A heti piszkot vakarja le magáról a nagy lavórban a konyha padlóján. Hilda jó bányászfeleség. Nem kislány тцг, húsz esztendeje hordja a férjének az efcútlet a szénbányába. A négy gyerek legkisebbje is csillés már. De ugyan hol marad Hilda? Délután hat óra van. Beszélget talán a szomszédasszonnyal ?

» * *

Hilda a rendőrtisztre néz, ismerős neki az arc. Ugyan milyen egyenruhában is látta már valahol? A rendőrtiszt manikűrözött körmeit nézegeti:

— Hilda Schulz asszonyt bűnösnek mondom ki, a közrend felforgatásának vétségében, mert lázításra alkalmas feliratú táblákkal tűntetett. Ezért figyelembe véve büntetlen előéletét és az egyéb enyhítő körülményeket, összbüntetésül 50 márka pénzbírságra Ítélem, mely 3 napi elzárásra változtatható át. Fizeti, vagy leüli?

Hilda kinyitja ócska pénztárcáját. Benne van férjének havi keresete. Ha az 50 márkát kifizeti, valahogy csak meglesznek anélkül is. A gyerekek is hozzáadnak a héten ... A fűszeresnek is ráérj törleszteni. A szeme a rendőrtiszt kisújjára téved. A kisújjon gyűrű, amerikai címerrel. Ez az Amerikának hajbókoló népség ugyan mire fordítaná az ő 50 márkáját? — tűnődik. Itt vannak ezek a rendőrök. Egy évvel ezelőtt még egyszerű szürke zsávolyban jártak. Ma finom posztó az uniformisuk. Tavaly ilyenkor csak gumibotjuk volt. Ma már amele élni

rikai pisztolyuk van és tőrük. Hilda megrázza a fejét. „Nem! Egy vasat sem adok ezeknek!"

A rendőr arcába néz s határozott hangon mondja: — nincs kérem pénzem. Leülöm a büntetést... .

* * *

Hilda Schulz nem szép aszszony. A francia divatlapok nem közölnék szívesen fényképét. Az amerikai reklámfőnök is kifogásolhatná tömzsi, széles alakját, kerek arcát, világoskék szemeit. Mégis Hilda Schulz a maga egyszerűségében megtestesíti a német nép igazi szépségét, erejét. Hangja acélosan cseng amikor mondja:

— Amikor kiszabadultam, az 50 márkát a békemozgalom céljaira adtam. Csak ennyit akartam mondani. És még azt, hogy mi, német anyák, német asszonyok, tudjuk, mi a kötelességünk! Nem engedjük, hogy kedveseinket az imperialisták érdekeiért vágóhídra vigyék. Mi élni akarunk munkában, becsületben, békében. Cs. A.

JOHANNES R. BECHER:

Két Németország

Sokan vagyunk, kik németül beszélünk . . .

De hogy is lesz, ha egyszer majd elebünk áll valaki es megkérdezi' Hol állt Németország míg a vihar tombolt?

Kihez volt hü és kiért, kivel harcolt, vagy kinek vetette koncul magát?

Mondjuk, hogy a gyilkosok Németország, kiknek szemei vér s tűzzel befutvák s szuronnyal űztek a gyermekeket ?

A veszettek, kik tűzlánggal és füsttel festettek teher városokat... ? Nem! Nem! „Az a régi Németország“, a felelet.

De táborokban, mélyén börtönöknek, hol vérbeköpült testek dideregtek, ott. átkozva a fasiszta gonoszt, megszületett egy új más Németország. Gyönge volt még. ruha tálán, mezítláb, de szíve hatalmasan dobogott.

Ott vert a rács, börtönfalak mögött, hol hóhérának arcába köpött a rah és büszkén indult a halálba,

Madrid alatt, a Thalmann — századokban s francia földön dobogott hangosan, partizánfegyver golyóiban szállva

Üj Németország . . . csendben épült, halkan, szerte a fasiszta birodalomban; rügyei egyre nőttek, hasadoztak — tüzként lobbanó kis zászlók, vörösek, kémények mellé titkon feltűzöttek, vagy plakátként a falra ragasztottak.

Akkor még talán sokan nem is tudták, de itt volt már a falakon, az utcák sarkán, velünk volt, nőtt. Tűzön, halálon által, bombaszaggatta testeken keletről a szabadság megjelent.

S feltámadott az én Németországom.

Üj Németország . . . büntet s ölel mégis,

elhív: szánts jobban, városokat építs

és hívja, hívja német népemet,

a békés gyárba, honnan az egekre

kék füst száll fel. .. Hazánk már mindörökre

egyedül e Németország lehet.

Fordította: BABOS LÁSZLÓ I

KÜLFÖLDI KULrÚRHÍREK

Az 1954-ben Magyarországon járt

Kazakevics Sztálin-díjas író utinaplóját „Magyarországi találkozások” címen kiadja az egyik szovjet kiadóvállalat. A művet az ugyanakkor Magyarországon járt Nyeprincev Sztálindíjas festőművész rajzai illusztrálják.

* * *

A kínai-magyar kulturális egyezmény értelmében Aj Vu és Lej Csia kínai írók megérkeztek Magyarországra.

* * *

Megkezdte adásait az első színes tel.víziós kísérleti adó Moszkvában Antennatornya a város délnyugati részén nyúlik a magasba, szomszédságában annak az antennának, ahonnan 1938-ban az első televíziós műsort sugározták.

A város különböző pontjain felállított kísérleti vevőkészülékek ernyőjén a megszokott fekete-fehér kép helyett eleven, természetes színekben rajzolódnak ki a bemondó és a műsort adó művészek alakjai. A stúdióban különleges világítást alkalmaznak, amelynek fénye leginkább kelti a napfény hatását. A vevőkészülékek a kísérleti színesfilmadásokat is nagyszerűen közvetítik.

1955 közepéig Moszkvában befejezik a színes televízió nagypavilonjának építését, ahonnan színdarabokat is közvetítenek majd.

Téli este Harasztin:

A fonóban szó/ a nóta ..,

Kevés szó esett eddig a 240 lakást szám'áló Harasztiról. 1952. nyarán alakult meg a községben az EFSz. ■Azóta sorsát éberen figyelik Leszenye, Kővár és KiscsaLómia községek egyéni gazdálkodói. Fogják-e bírni a munkát, elvégzik-e időre az ősziek vetését? No meg azután, megtud-e majd élni a 28 tag családjával együtt abból, amit a szövetkezet biztosít számukra.

Mint minden kezdő szövetkezetben a tagok és vezetők itt is sok akadályba ütköztek. A járástól és a traktorállomástól kapott segítség főleg abban mutatkozott meg, hogy a munkákat idejében elvégezték.

Ar esteli szürkület homályában egynéhány ház ablakából kivilágít a petróleumlámpák fénye. Ilyenkor tél felé falun a legtöbb vtyunkát az állatok ápolására kell fordítani.

Már este van, amikor a szövetkezet egyik istállójába ,bejutunk. Budai József fogad bennünket, aki 12 tehén és 5 borjú gondozója. Éppen a fejessel végzett. Az állatok tisztán, szalmával bealjazva csöndesen kérödzenek. A tehenek hálás tekintettel pillantanak gazdájukra.

A szövetkezet másik tehéngondozója Siket János, igyekszik az esteli íejést befejezni.

— Tudod elvtárs — mondja — a kultúrházba akarok menni, ma este irodalmi vita lesz. Szabad időmben ér. is olvasok.

A kultúrház szép, új épület, tudták a helyi vezetők, hogy mi a legfontosabb községükben. Kapott segítséggel és közös munkával hozták tető alá. A teremben már gyülekezik a község 1okossága. Így van ez a hét bármely napján. Itt találkoznak a szomszédok a szövetkezet tagsága a magángazda1 - kódokkal, itt, a közös otthonban. Hetenként két este fonóházat tartanak.

mely alkalommal összejönnek a lányok, legények, asszonyok, ki-ki a maga rokkájával, guzsaiyávál. Pörgetik az orsót, fonják a kendert. Kell a férjhezmenöknek lepedőre, zsákra. Megnézik ám falun, hogy mit visz a házasságba a fiatal menyecske.

Az egyik este a CSEMADOK a „Töretlen föld” című könyvről tartott vitaestet. A vitába Bohus András is beleszólt:

— Nyomorúságos világ volt a régi. Nem szívesen beszélek róla, inkább a máról. Ez sokkal szebb.

A harmincötéves Budai Jóskának is eszébejutott a múlt. Akkoriban egy évre nem kapott annyi gabonát, mint a mostaniban 6 hónapra. Most tudja csak igazán, hogy miért dolgozik.

Siket János a volt hathektáros középparaszt Is csak az elégedettség hangján tud beszélni. Fél év alatt I* mázsa gabonát kerestem, a szövetkezetben.

Az irodalmi vita után tovább folyik a csendes beszélgetés. Komoly szó esik a szövetkezetről. Megállapítják a tagok. hogy mezőgazdasági előadásokat kellene 'szervezni a faluban, mert szakember kevés van a szövetkezetben. Pedig, ha körülnéznek a szomszédos faliakban, ahol szakemberek vezetik a szövetkezeti gazdálkodást, mind nagyobb bevételekre tesznek, szert Bíznak azonban abban, hogy az államtól kapott segítség, valamint a hároméves terv betartása'elősegíti szövetkezetünk fellendülését.

A csendes beszélgetést egyszerre csak megakasztja a zenészek víg nótája, akik tálpalávalót húznak a falu fiatalságának.

Haraszti község megtalálta a helyes utat, most már csak a lakosságon áll, hogy igyekezetét tovább fokozza.

RADOS PÁL