Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-12-05 / 49. szám
1954. december 5. Földműves 7 Tanulással a szövetkezeti gazdálkodás megjavításáért A derzsenyei konferencia fapasztalataibóf Ne halogassuk a három éves tervek kidolgozását Néhány hét múlva befejezzük az 1954-es esztendőt, ilyenkor az a szokás, hogy az emberek számotvetnek: mit hozott életükbe, mennyi boldogságot, örömet az elmúlt év, esetleg milyen bajokat kellett leküzdeni a jóléthez vezető úton. Egységes földművesszövetkezeteink is számadásokat készítenek és kimutatják közös gazdálkodásuk eredményeit, hiányosságait. Száz meg száz szövetkezetünk küzdötte át magát már a kezdeti nehézségeken és jelenleg mint példás, jól gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemek egyre fokozódó jólétet biztosítanak tagjaiknak. Mindezt azonban nem érhették volna el szövetkezeteink, ha nem igazodnak az alapszabályokhoz és munkájukban nem használják fel az új módszereket, a jó munkaszervezést. A munkaegységek értékének növekedése csaknem minden jól gazdálkodó szövetkezetünkben kimutatható. Így válnak a tagok szorgalmas és lelkes építőivé a közös gazdálkodásnak, hiszen anyagilag is mindnyájan érdekeltek a magasabb hozamok és hasznosság elérésében. Szövetkezeteink, mint mezőgazdasági nagyüzemek az évi pénzügyi, termelési munkatervek alapján vezetik gazdaságukat. A tervek szinte évről-évre egyre szükségszerűbbé váltak a közös gazdálkodásban. Ezek mutatták meg, mennyi munka- és pénzbefektetésre van szükségünk, hogy a kitűzött célt megvalósíthassuk. Ezelőtt csupán egy esztendőre dolgozták ki a terveket s ennélfogva sok hiányosság ütötte fel a fejét, mivel szövetkezeteseink nem ismerték közös gazdaságuk távlatait, gazdasági és szervezeti fejlesztését. A jövő alapos megismerése pedig minden szövetkezeti tag érdeke annál is inkább, mert ezen keresztül látja anyagi jólétének és kulturális felemelkedésének fokozódását. Nem is kell mondani, hogy szorgalmasabban végzi munkáját az a szövetkezeti tag, aki előre tudja, hogy milyen gépek segítik elő, könnyítik nehéz testi munkáját s erőfeszítései nyomán milyen jutalomban részesül. Ezért fontos, hogy haladéktalanul hozzálássunk a hároméves távlati tervek elkészítéséhez, amelyekben irányt veszünk a hektárhozamok, a hasznosság, a gépi segítség és a munka termelékenységének emelésére. Ezekről a kérdésekről tárgyaltak az elmúlt héten élenjáró szövetkezeti tagjaink, a lévai járás egyik példás,* jól gazdálkodó szövetkezetében, Derzsenyén. Miért éppen Derzsenyén? — vetődhetik fel a kérdés. Elsősorban is azért, mert ez a szövetkezet már elkészítette hároméves fejlesztési tervét és gazdálkodásában kiváló eredmények születtek. Bukoven elvtárs, a szövetkezet elnöke, amikor a közsé-Böjtös András, az imelyi EFSz tehetséges agronómusa gükbe érkező szövetkezetek képviselőit köszöntötte, nyomban kihangsúlyozta, hogy falujukban már az elmúlt évben megkezdték a távlati tervek kidolgozását. Ez viszont azt mutatja, hogy a tervek kidolgozása a szövetkezet minden egyes tagja szívügyévé vált. Nézzük csak meg közelebrről, hogyan is dolgozták ki a hároméves fejlesztési tervet és mi ennek a lényege. A helyi szövetkezet hároméves működése alapján igen sok tapasztalatot szerzett a közös gazdálkodásban. A terveket a község helyi természeti és gazdasági adottságainál fogva dolgozták ki. Amikor a beadási mutatókat közelebbről is megvizsgálták, rájöttek, hogy szántóterületüket még 21 hektárral kell bővítenök. A tervek kidolgozása előtt természetesen elemezték a múlt évek eredményeit is. Kiszámították, hogy egy tagra mennyi munkaegység esik. De sok hiányosságra is rájöttek. Többek között az bosszantotta őket, hogy mennyivel több takarmányuk lehetne, ha a legelőket és a réteket gondosabban kezelték volna. Ezzel kapcsolatban tervbevették, hogy minden egyes parcellát alaposan feljavítanak a trágyázás által. Ebből mindnyájan világosan látták, hogy az előző évek trágyaszükségleteit jóval emelnjök kell. Például az idei trágyára fordított összeget, ami 61 ezer korona körül mozgott. 1957-ig 112 ezerre kell emelniök. Így terem majd hektáronként búzából 24. rozsból 22, árpából 22, kukoricából 25, cukorrépából 280 mázsa. A gabona hozamainak növekedése pedig a gabonafélék eladását 1957-ig 1.226 mázsával gyarapítja. A terv kimutatta azt is, hogy a termelés fokozása útján megnövekedik a munkaegységek értéke is. így az 1957-es esztendőben minden munkaegységre 27 korona jut majd a természetbeni juttatásokon felül. Ez pedig megéri a fáradságot, a szorgalmas munkát, amely az említett terménytöbbleten kívül még húsból 2.400, cukorrépából pedig 5.442 mázsát jelent. A távlati tervek kidolgozásánál szemügyre vették azonban a mezőgazdasági épületek megnagyobbítását és az állattenyésztés gépesítését is, amit már ebben az évben elkezdtek. Derzsenyén tehát úgy állították össze a terveket, hogy az a valóságot fejezze ki és mutassa meg a közös munka, az összefogás eredményeit. A tulajdonképpeni eszmecserén több szövetkezet képviselője szólalt fel. Elsőnek Mitala elvtárs, a csúzi szövetkezet könyvelője emelkedett szólásra, Elmondotta, hogy községükben igen jó szövetkezet működik. Bár a szövetkezet igen messze, nyolc kilométerre esik a perbetei vasútállomástól, minden szállítást következetesen és jól megoldanak. Az idei gazdag cukorrépatermést is csaknem hat nappal a tervezett idő előtt elszállították az állomásra. Igaz, hogy a szövetkezet az alapszabályok szerint gazdálkodik, s ez megnöveli a közös gazdálkodás tekintélyét a szövetkezet tagjai előtt. A cukorrépa terméshozama sem volt lebecsülendő, hektáronként 360 mázsát értek el. Bőven termett gabonából is. Ez pedig arra serkentette a szövetkezet tagjait, hogy a hároméves terv keretében a helyi viszonyoknak megfelelően még emeljék a hozamokat. És erre minden előfeltételük adva is van. A komáromi járás részéről Zatykó elvtárs, a mezőgazdasági osztály vezetője szólalt fel. Járásuk területén ugyancsak nem új keletű a távlati terv kidolgozása. Minden szövetkezet saját érdekében már az év elején hozzáfogott a gazdaság fejlesztését szolgáló tervek elkészítéséhez. Érdekesség kedvéért a keszegfalvai szövetkezetét említette meg, ahol jó termelési feltételek vannak és a szövetkezet szemestakarmányszükségletét mégis csupán harminc százalékra képes biztosítani. Bajok vannak a természetbeni juttatások körül is, mert igen kevés a szántóterületük. A hiányt pedig a rétekből és az alacsony termelékenységű legelőkből kell biztosítaniok. A tervek szerint ezt így is akarják keresztülvinni. A továbbiak folyamán foglalkozott a többi szövetkezet kérdéseivel, amelyek különösen az idén jó eredményeket értek el, nevezetesen a cukorrépatermelésben. Átlagban csaknem 400 mázsára becsülhető a hektárhozam, de nem volt ritka a 420, sőt hatszáz mázsás cukorrépatermés sem a járás szövetkezeteiben. Az állami tervvel összhangban fogtak hozzá a szövetkezetek távlati terveik elkészítéséhez. Elsőnek a járás területén az ifjúságfalusi szövetkezet készítette el fejlesztési tervét. Turcsina elvtárs, az ifjúság falusi szövetkezet fiatal, elnöke ezzel kapcsolatban felvázolta szövetkezetük fejlődését. Az alig néhány évvel ezelőtt még hasznavehetetlen, kietlen pusztaságból ma már jótermő területeket varázsoltak elő. A Kis-Duna melléke ma már nem lápos vidék többé, hanem a fiatalok lelkes munkája nyomán gazdagon termő föld, ahol az idén és az előbbi évek folyamán is igen magas hektárhozamok születtek. A proszenyicei mozgalom alapelvei szerint megművelt cukorrépaterületeikről hektáronként átlagosan több mint 900 mázsa termést takarítottak be. Három év múlva ezt a számot több mint 1000 mázsára növelik. A tervek összeállításánál számbavették azokat a lehetőségeket is, amelyeket ezideig nem használtak ki tökéletesen. így a gabonaneműek hozama jóval az idei eredmények fölé emelkedik a három év alatt, Egyedül a cukorrépa hozama 170 mázsával emelkedik, a burgonya 45, a búza 5.5, míg a kukorica termését hét mázsával növelik. Nem az állatál'omány számának gyarapítására, inkább hasznosságuk fokozására törekednek. Az állatállomány tervét már az idén teljesítették. A kékkői járásból Szarvas elvtárs szólalt fel Mint a szövetkezeti osztály vezetőjé- I tői, konkrét adatok felsorolására számítottak tőle a jelenlévők. A hároméves fejlődési tervekkel kapcsolatban úgyszólván egy szót sem említett meg. Pedig a járás területén 5 igen sok szövetkezet működik I amelyek elvárják a járási szervektől a tervekkel kapcsolatos segítséget. Szavaiból kitűnt, hogy sem a szövetkezeti osztály, sem pedig a járási nemzeti bizottság tanácsa nem szentelt eddig elegendő figyelmet a szövetkezetek továbbfejlesztésének. A járás területén egyetlenegy szövetkezet sem fogott hozzá a tervek elkészítéséhez. így nem is remélhető, hogy reális' és pontos terveket készítenek. Pártunk X. kongresszusának irányelvei félreérthetetlenül leszögezik, hogy nem kell várni felsőbb u-Simke József, az apátfalusi védnökségi üzem képviselője tasításra a tervek elkészítésével, hanem a helyi viszonyokat figyelembevéve, minden járás saját kezdeményezése alapján oldja meg a tervek helyes kidolgozását. Más a helyzet az ógyallai járásban. Erről beszélt ugyanis Bojtos elvtárs, az imelyi szövetkezet agronómusa is Szövetkezetük bár igen nehéz termelési feltételekkel küzd, hozzáfogott a tervek elkészítéséhez. Csak a jó munkaszervezés és a termények megválasztása szükséges — hangoztatta Bojtos elvtárs, akkor az eredmény sem marad el. Saját tapasztalataiból kiindulva például elmondotta, hogy dohányból olyan termést takarítottak be, amely példátlan a falu életében, pedig a községben igen régi hagyományai vannak a dohánytermelésnek. A helyi viszonyok figyelembevétele tehát a legfontosabb a tervek elkészítésénél. Segítenek a védnökségi üzemek A védnökségi üzemek tőlük telhetöleg ugyancsak segítenek a hároméves tervek kidolgozásában. Erről Simko elvtárs, az apátfalusi textilüzem képviselője beszélt. Üzemük már a mezei munkáknál és a gépek kijavításánál is segítette a losonci járás szövetkezeteit. A tervek fontosságára vonatkozólag pedig most az üzem legjobb szakembereit küldi szét a járás szövetkezeteibe, hogy minél előbb befejezzék a terv előkészületeinek munkáit. A közgyűlésen még számos beszámoló hangzott el, amelyek a hároméves fejlődés terveinek kidolgozását szorgalmazták. Nem is lehet pontos terv nélkül sikeres szövetkezeti gazdálkodás. Éppen a jó szövetkezetek eredményei bizonyítják, hogy a termelés növelése minden egyes szövetkezetben lehetséges, ahol a munkával jó kedv és szorgalom párosul. S ezt kell a terveken keresztül szövetkezeti tagjainknak bemutatnunk. Ezért minden szövetkezet fogjon hozzá a tervek mielőbbi elkészítéséhez, mert ez a sikeres gazdálkodás alapja. SZOMBAT AMBRUS A királyhelmeci járás területén november első felében hét helyen, Bélyben, Leleszen, Királyhelmecen, Vekén. Nagygéresen, Szül őskén és a nagytárkonyi kolónián megnyíltak a 3 éves. szövetkezeti munkaiskolák öszszesen 161 hallgatóval. Már a múlt év folyamán is működött két ilyen iskola járásunkban, Vékán és Nagygéresen, amelyekben lóén eredményesen végezték el az első évfolyamot. Szövetkezeti dolgozóink megértették a CsKP X. kongresszusának a mezőgazdasági dolgozók szakképzettségének fokozását célzó irányelveit és ez év folyamán tömegesen jelentkeztek a téli iskolázásra. Ennek értelmében az év folyamán 6 magyarnyelvű és 1 szlováknvelvű iskolát létesítettünk. A helyiségek biztosításánál még Nagygéresen, Szölőskén és a nagytárkonyi kolónián hiányosságok vannak, de a szövetkezetek vezetőségének meg kell találniok a módját, — hogy alkalmasabb helyiségeket biztosítsanak erre a célra a jelenlegieknél. Az előadókat a leleszi Mezőgazdasági technikum, a szőlüskei Szülészeti iskola tanári karából, valamint a JNB mezőgazdasági szakosztálya dolgozóinak köréből biztosítottuk, akik szakemberek és megvan minden előfeltétel arra, hogy küldetésüket teljesítik. A zselizi járásban lévő kissárói EFSz-ben november 15-én nyílt meg a 3 éves szövetkezeti munkaiskola. Már a múlt évben is nagy volt az érdeklődés az iskola iránt, de ebben az évben még sokkal nagyobb. A szövetkezet tagjai közül több mint 70 hallgató jelentkezett az első évfolyamra. Tudás után vágynak a szövetkezet tagjai, mert tudják, hogy a nagyüzemi gazdálkodásban csak szakképzett káderek tudnak jó eredményeket elérni. Ezek az emberek a múltban nem járhattak iskolába, nem A jánoki egységes földmtívesszövetkezetben nemcsak a kapásnövényeket osztják szét egyéni megművelésre a tagok között, hanem a réteket és legelőket is. A szövetkezetben három m"n.kacsopori van, amelyek mindegyike 70 hektárnyi rét gondozását vállalta 9 évre. A csoportok versenyben állnak egymással a rétek gondozásában. Legjobban a II. csoport, dolgozik, amely már kétszer is meglocsolta a rétet trágyalével. A harmadik Már az első előadások alkalmával megfigyelhettük, hogy az iskolákat látogató szövetkezeti dolgozók nagy érdeklődést tanúsítanak az oktatás iránt, ami arra serkenti az előadókat, hogy még jobban felkészüljenek az előadásokra. Annak ellenére, hogy az egyes szövetkezetekből hűségesen eljárnak az iskolázásokra, mint például Szentesből. Kiráiyhelmecrül. Bélyből, Zemplénből, Vekéről stb., vannak olyan szövetkezetek is, mint Szerdahely, Kis- és Nagykövesd, Perbenyík, ahonnan az első két előadásra nem jelent meg senki, mintha talán ezeken a helyeken nem volna szükség szakképzett dolgozókra. Ezt pedig egv szövetkezet sem állíthatja. Éppen ezért a fentemlített szövetkezetek vezetősége nagyobb gondot fordítson arra, hogy az iskolázásokon a kijelölt időben az illetékesek pontosan megjelenjenek. Pártunk és kormányunk óriási támogatásban részesíti ezeket az iskolákat. és minden eszköet megad arra. hogy mezőgazdasági dolgozóink a . téli időszakban megtartott iskolázások útján kibővítsék tudásukat, fejlesszék szakképzettségüket. Csupán mezőgazdasági dolgozóinkon múlik, hogy fogják ezeket a lehetőségeket saját és egész dolgozó társadalmunk érdekében kellően kihasználni. • KULIK G. * * *fejleszthették képességeiket. Most igyekeznek pótolni a mulasztást, hogy a szovjet mezőgazdaság tapasztalatai alapján elsajátítsák a haladó termelési módszereket és ezáltal évről évre magasabb termést érhessenek el. A szövetkezet vezetősége nagy súlyt helyez a tagok iskolázására, mert tudja, hogy a magasabb hektárhozamok elérésének alapfeltétele az új munkamódszerek helyes alkalmazása. Ezt pedig minden tag elsajátíthatja a hároméves szövetkezeti munkaiskolában. csoport egyszer trágyázta meg a rétet, az első csoport pedig mésszel és tomássabkkal javítja. A rétekről kiirtották a felesleges cserjéket, bokrokat és a rétek símítozását is elvégezték. Ez év tavaszán 76 hektárnyi területről irtották ki a tövises bozótot és ezáltal bővebb szénatermést értek el, ami igen kedvezően tükröződik vissza az állatok súlygyarapodásában és a tejhozam növekedésében. Tóbis József, EFSz agr. A gyümölcsfák fiatalítása A gyümölcstermelés során gyakran kerülünk szembe olyan fákkal, ame- j lyek koronája és termöfelülete nem felel meg az üzemi termelés előfeltételeinek. E fákat koronájuk helyreigazítása, helyesebben újra való kinevelése, továbbá a gazdaságos, üzemileg hasznos termőfelület kialakítása végett meg kell ifjítani. Fiatalkorú fáknál az ifjítást a helytelen, hozzá nem értéssel végzett | korona-nevelés és ritkítás, egyes kártevők és gombabetegségek elhatalmasodása tehetik szükségessé. Idősebb fáknál az elhanyagoltság, vagy más okokból beállt felkopaszodás miatt kell a fát ifjítanunk. Gyümölcsfáink az ifjítás iránt különböző érzékenységet mutatnak, ami fajtájuktól, koruktól, térállásuktól és a talajtól függ. Ezért az ifjítást minden egyes fánál egyidejűleg kell végrehajtani, figyelembevéve a fa fejlettségét, életerejét, az öreg koronaágak elhelyezkedését és az esetleges előtörő vízhajtások (fattyúhajtások) ■megjelenésének számát és helyét is. Egyet azonban le kell szögeznünk, mégpedig azt, hogy miután az ifjítás erősen megviseli és legyengíti a fát. csak olyan esetekbe érdemes alkalmazni, amikor a fa gyökérzete, törzse és vastagabb koronaágai egészségesek, fejlődőképesek, egyszóval a fa még hosszú ideig életképes. Elöregedett, elvénhedt, odvas, elszuvasodott, taplógombáktól agyonfertőzött, idős fák ifjítással nem menthetők meg, sőt megifjítva azonnal, vagy pedig 2—3 éven belül menthetetlenül elpusztulnak. Az ifjítás végrehajtása az alma, körte és birs fajtáknál a nyugalmi időben történik, vagyis lombhullástól rügyfakadásig. Ezek az ifjítást jól bírják. A kipusztulás veszélye ezeknél a gyümölcsnemeknél alig áll fenn és nem kell tartani attól sem, hogy a fák elmézgásodnak. A csonthéjjas gyümölcsök az ifjítás iránt jóval érzékenyebbek és ezért a fáknak az ifjításra való kijelölésénél is sokkal körültekintőbben kell eljárnunk. Az ifjítás végrehajtásánál a fa koronaágait és egészségi állapotát figyelembevéve, a koronát felére, vagy harmadrészére vágjuk vissza. ■ A nagyobb terjedelmű, vastagabb ágakat nagy elővigyázattal kell levágni, nehogy az ágak a törzsről leszakadjanak és a törzs helyét behasítsák. A fák ifjításánál ügyeljünk arra, hogy a fákat olyan alakra vágjuk vissza, amilyen alakúak voltak, például, ha a fa gúla alakú, akkor a ifjítás is gúla alakú legyen. Az ifjításnál az ágalapot kell figyelembe venni, mert ott helyezkedik el a legtöbb alvó rügy, amelyekből majd az új hajtások fejlődnek. Az ifjítás előtt 2 évvel a vízhajtásokat nem szabad visszavágni, mert ez fogja elősegíteni az asszimilálást. A sebeket éles késsel metszük le és sebkátránnyal kenjük be. A FIATALÍTOTT FÄK kezelési MUNKAI A megifjított fák a nyár folyamán számtalan új hajtást hoznak. A hajtások nagy részére nincs szükségünk, ezért azokat meg kell válogatni. A válogatásnál csak a kialakítandó koronaágak irányának megfelelő hajtásokat hagyjuk meg, a többit tőben eltávolítjuk. Ha a hajtás nem jó irányba nő, akkor a megmaradott csonkhoz, vagy az ágrészhez pálcát erősítsünk és a hajtást a megfelelő irányban kössük hozzá. Az új hajtás megerősödése és megfásodása után azonban ezt a vastag csonkot közvetlenül a hajtás alapja felett le kell vágni és sebfedöaftyaggal be kell kenni. Az ágak felkopaszodott részein előtörő hajtásokat is olyan mértékben kell kiritkítani, hogy a vázágak termörészekkel való teljes beállását biztosítsuk. Pápay Pál, a szőlészeti iskola hallgatója. Szőlőske. Jól gondozzák a réteket és a legelőket \
