Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-07-11 / 28. szám
10 FoldmMe 1954. július 11. A lekaszált gabona még nem learatott gabona „Az aratás idénymunka és nem szeret várni. Ha idejében arattál —- nyertél, ha elkéstél az aratással — vesztettél.” (Sztálin t a szocialista mezőgazdasági termelésben nagykiterjedésü területeken,egyszerű gépekkel végzett többfázisú aratást lassan felváltja a kombájngabonafélét a túl gyors száradás elleni megvédés céljából, mindjárt kepékbe kell rakni. Nagyon veszélyes a le nem aratott gabonafélére e.z esővíz, mivel a megázott kalászokban fokozódik ez anyagok lélekzés általi elhasználása, erősebb esők esetén pedig a kicsírázás veszélye is fenyeget. Eső után a kalászok törékennyé válnak és a további zöttük e traktor mihamarabb elvégezhesse a terlóhántást. A kepékben a mezőn akkor nem tesz kárt az eső, ha azokat gondosan összerakjuk és lekötjük. Így a szél nem borítja fel egykönnyen. A szél által mégis ledöntött kévéket nauunte rakjuk fel. Vegyük úgy, hogy a lekaszált gabona még nem learatott gabona. Tehát, aratás. De ugyanakkor az egyszerű aratógépeknek (kévekötő marokrakóaratógép, aratógéppé átalakított fükaszálógép) még mindig igen nagy szerep jut. A -többfázisú aratásnál legnehezebb elkerülni azokat a veszteségeket, amelyek a kaszálás és oséplés közötti időben adódnak. Normális utóérés céljából a íekaszált műveletek során nagyobb mértékben -töredeznek le. Az egyszerű gépekkel végzett aratásnál tehát az elsőrendű feladat az, hogy mindjárt rakják a kévéket kepékbe. Kévébe-kötés és kepéberakás nélkül a gabonafélét egy éjszakára sem lehet a tarlón hagyni és «leginkább nem — több napra. A kepéket rakjuk feltétlenül egyenes sorokba, hogy köha csak egy mód van rá, ne várjuk be azt az időt, amíg az aratást befejezik, hanem a munkát úgy szervezzük meg, hogy a dolgozók egy része folytassa az aratást, ч másik része pedig csépeljen. Az elkésett csépiésnél előálló veszteségek nagyon gyorsan növekednek. Tehát következetesen tartsuk be azt a jelszót, hogy „csak a kicsépelt gabona — a learatott gabona”. Méhészol vasoinkhoz A főhordás elmúlt, megtörtént az első pergetés. Biztos, hogy sok méhész kielégítő, süt kiváló eredményeket ért el. Vannak olyan méhészeink, a kik kétanyás egyesített kaptárakban elértek 40—50 kg mézet is. Rakodónál két mézteret alkalmaztak, vagy emeletes kaptárral kísérleteztek. Nagyon szeretnénk, ha megírnák tapasztalataikat és eredményeiket. A méhészközönsíg tanulni akar, mégpedig olyan méhészektől, akik valamilyen formában szép eredményt értek el. Tehát ne titkoljátok el eredményeiteket, adjátok át tudástokat, írjátok meg lapunknak, hogy abból mindenki tanulhasson. (A szerkesztőség) Vigyázzunk a rablás kitörésére Pergetéskor megtörténik, hogy a méz elcsöpög, esetleg, ha nappal, nagy melegekben szedjük ki a kaptárokból a kereteket, a méhek megtámadják, kitör a rablás. Ez annál inkább is veszélyes, mert a hordás megszűnt. ^ A mézétől -megfosztott méhecske újat akar keresni, ezért nagy hajlama van ilyenkor a rablásra. Ennek azonban elejét vehetjük, ha elővigyázatosak vagyunk. A mézet lehetőleg a reggeli órákban szedjük ki, s vigyázzunk, hogy a kaptárak körül el ne csöpögjön. A pergetést ne a méhek közelében, hanem távolabb egy csukott helyiségben hajtjuk végre. A pergetőt és a szükséges eszközöket, törmeléket, ne rakjuk ki az udvarra, mert ilyenkor az is megtörténhetik, hogy az egész környéken kitörhet az általános rablás, melyet aztán csak nagyon nehezen lehet megfékezni. Ilyen alkalommal sok méhcsalád tönkremegy, elpusztul. Ezért saját érdeke minden méhésznek, hogy a rablás kitörését, helyes óvintézkedésekkel megakadályozza. SEGÍTSÜK A RAJOKAT, HOGY FELERŐSÖDJENEK A rossz, hideg tavasz miatt a rajzás csak május utolján indult meg. Tehát méheink elkéstek a rajzással. A kései rajok pedig a méhész beavatkozása nélkül nem bírnak őszig felerősödni. Különösen azokra a rajokra kell nagy gondot fordítani, amelyek kicsik voltak, vagy melyeknek csak keskeny műlépszalagot agasztottunk a keretjeikbe. Megtörténik az is, hogy a júliusi forró napokban, amikor a nektárt a nagy forróság kiszárítja a virágból, hordás nincs, rajok éheznek. Ilyenkor az éhező raj kiszáll a kaptárból és a fára telepszik, mint egy új raj. Persze a méhész örömmel fogja be, mert azt hiszi, hogy ez egy új raj, — de bizony savanyú arcot vág akkor, amikor megtudja, hogy az egyik kaptárja — üres. Ha belenéz a kaptárba és átnézi a kereteket, megláthatja, hogy sein méz, sem fiasítás. A mézet, ha volt, hát elfogyasztották, a fiasítást pedig kiszórták. Majdnem ez áll fenn a kirajzott méhcsaládoknál is. A rajokat segítsük kiépített lépekkel, egész műléppel és etetéssel. Ne engedjük, hogy rajain.! éhséget erezzenek, mert ilyenkor az anya csökkenti, néha teljesen abbahagyja a petézést és a család legyengül, tönkremegy. Idejében végzett lenaratás: — több és jobbminőségű termés Bátran készítsünk műrajokat A wstlent a sárgaérés idején araijuk, amikor már az egész növényzet egyenletesen zöldes-sárga színt kap. Ebben az időpontban a növénycsúcsok már sárgák, de még nem indulnak bámulásnak, a magtokok tartalma kemény, de belül még zöldes színűek. Az olajlent a teljesérés idü-pontjában aratjuk, amikor . a magok a magtok megrázásánál zörögnek (de még nem peregnek.) A rostlen a legnagyobb és legkiválóbb minőségű termést a sárgaérés időpontjában történd aratásnál adj a. A megkésett aratás jelentősen csökkenti a rosttermést és annak minőségét: i kelleténél tovább lábon hagyott len durva, kemény rostot ad, amelyben a pozdorja nagyobb százalékarányt tesz ki. Ha a lent sárgaérés kezdetén aratjuk le, a magot még bizonyos ideig a magtokban kell hagyni teljes beérés céljából. Az aratást nem ajánlatos a magtokok teljes beéréséig halogatni, mert a nagyobb magtermés nem egyenlíti ki azokat a veszteségeket., amelyeket a rost minőségében es mennyiségében szenvednek. Sárgaérettség időpontjában pedig csak a vetőmagra termesztett nemesített lent aratjuk, hogy így teljes értékű és kiváló minőségű vetőmagot kaphassunk. A nagykiterjedésü vetésterületet *bkozatvsan, az egyes vetésparcellák beérése előtt aratjuk le. Az aratásnál ügyelnünk kell arra, hogy a földben egyetlen lenkóró se maradjon vissza, hogy a lent óvatosan nyüjjük. nehogy összetörjön, összekúszálódjék, s nehogy a magtokok lehulljanak s így nagy veszteségeket szenvedjünk. A Szovjetunióban e rendkívül fáradságos munkát már gépesítették. A ljuberecki ryár ilyen lenkombájniai nemcsak kinyiivik a lent, hanem lefésülik a fejeket, s a szárakat kévékbe is kötik. Az olajlent a teljes érettség idejében arathatjuk kombájnnal. A cséplést aratás után 2—3 nap múlva, de legkésőbb az aratás befejezése után kell elvégezni. A kicsépelt magot azonnal tisztítsuk meg a gyomnövények magvaitól. ugyanakkor távolítsuk el a belé keveredett szalmamaradványokat, pelyvát is és végezzük el az osztályozást. A kicsépelt és kitisztított magvakat magtárba szórjuk, amelynek hőmérséklete legfeljebb 8—10 Celsius fok lehet. A mag nedvessége nem haladhatja meg a 11—13 százalékot. Az ennél magasabb hőmérséklet és nedvesség elősegíti a kártevők és betegségek e - szaporodását s károsan hat a mag csírázóképességére. A Szovjetunióban különleges lenkombájnt is készítettek. Ma ez segít a mi lentábMinkon a dolgozóknak Pótbeporzással növeljük a napraforgó terméshozamát! A napraforgó virágporát főként a méhek és egyéb rovarok viszik ét. A napraforgó beporzása nagymértékben függ attól, hogy e kis állatkák meny-A NAVWOm WBEWZÁSA. nyiben keresik fel virágait. Az ilyen módon történő beporzáshoz nem mindig kedvezőek a feltételek, ezért sok virág marad beparzetlanul; ennek eredménye a léhaszemű napraforgó és a terméskiesés. Ezt a jelenséget a mesterséges pótbeporzás kiküszöböli. A napraforgó beporzását akikor keil megkezdeni, amikor a tányérok tömegében virágzanak. Az egyes növények virágzása nem egyidőben történik, sőt az egyes tányéron belül is a szélső virágok korábban nyílnak, a középsők viszont későbben, ezért ajánlatos a beporzást ugyanazon a táblán 2—3-szor is elvégezni. Nehogy az első és az ismételt beporzás kedvező idejét elmulasszuk, a növény fejlődését és virágzását figyelemmel kell kísérni. A napraforgó pótbeporzása két módszer szerint történhet. Első módszer: a beporzást külön erre a célra varrót kesztyű segítségével végezzük. A kesztyűt a jobb kezünkre húzzuk és a sorok mentén haladva, szorosan odanyomkodjuk a napraforgó virágzó tányérjához. Az összegyűjtött virágport átvisszük a kővetkező virágzó napraforgóra, amikor a kesztyűt a virágporral ismét szorosan odanyomjuk a tányérhoz. A beporzáshoz szolgáló kesztyűt szövetből, vagy szőrméből készítjük. A kesztyű kerek legyen és az átlag tányérméretnek feleljen meg. Legmegielelőbb, ha kipúposodő alakú, ezért a szövet vagy seőrme alá kerek kartonra vattát helyezünk. Ez azért is fontos, hogy az egész kesztyű kerek és puha legyen. Második módszer: a sorok mentén haladva egyik kezünkkel megfogjuk az egyik virágzó napraforgőtányért, a másikhoz érintjük és könnyedén megrázzuk. Az így érintkezésbe került két virágzó napraforgótányérnál az egyik virágpora beporozza a másik virágait. A beporzást azonos növényfajta virágporával kell végezni. Az elmúlt évben az első pergetés után sikerrel készítettem mürajokat a kétanyás képtárakból. A kettes kaptárt elvittem a helyéről és helyette egyes kaptárt tettem műléppel felszerelve. A kétanyás család egyik anyját keretestől a műlépek közé helyeztem. Műveletem sikerült,, mert a második pergetésre a raj és a mégrajoztetott család egyszerre megtöltötte a mézkamrát. Ez évben másképpen rajoztattam, mert a főhordás késön kezdődött. Sok idejük volt a családoknak és nagyon felerősödtek, még serkentés nélkül is. Én pedig ezen a tavaszon is alkalmaztam serkentőetetést. Már a salátaboglárke elvirágzása után felrakhattam volna a mézkemráket, de ennek nem volt értelme, mert nem volt hordás mézből, csak virágporból A méhek pedig jól szaporodtak, az életük hoszszabbra nyúlt a kevés munka következtében. A túlnépesedett családjaimban, hogy a rajzási ösztön fel ne ébredjen, a költőtérből egy-két darab befedett fiasításos keretet műléppel kicseréltem. A fiasításos keretekkel a gyengébb családokat segítettem. Egyideig sikerült ez az erőelosztás, de mikor minden család jó népes lett és a hordás nem kezdődött meg, hét legerősebb családomat megrajoztattam. A többi családoktól pedig egy-két keretet elvéve böngészetrajt készítettem. Az erős családokat a következőképpen rajoztattam meg: Az összes keretet elszedtem a családoktól é6 távolabb, üres képtárakba raktam. Kivételt képezett az a keret, amelyen az anya petézett. Az anyás keretet a kaptár közepén hagytam és mindkét oldalról mülépeket tettem hozzá. A kijáró méhek visszaröpültek az anyjukhoz, vagyis eredeti helyükre és a rossz idő ellenére is kiépítették a műlépes kereteket. A megrajoztatott családnak befedett anyabölcsőket adtam. (Június 20-re a megrajoztatott család és a raj is bőven hoztak fölösleges mézet a mézürbe). A többi családoktól csak egy-két keretet vettem el, megfontolva a család vagyoni helyzetét. Elsőmásodéves anyás családoktól fiasításos ■keretet, a harmadévesektől és a gyengébben petézőktől virágporos vagy mézes keretet vettem el. A kiböngészett kereteket úgy raktam ez üres kaptárokba, mint ahogy a régi helyükön voltak. A kaptár bal szélére egykét mézeskor.tét, utána egy virágporosat, majd hat darab fiasításos keretet tettem. A másik oldalon a rekesztődeszka mellé újból egy virágporoskeretet majd egy-két mézeskeretet helyeztem el a fiasitásosak mellé. Minden keretet méhekkel együtt tettem a képtárakba és megfüstöltem őket, hogy egyszagúvá váljanak. A böngészett rajnak anyazárkába adtam jól petéző anyát. Ha anya ninos, jó az enyebölcsö is vagy a friss, pete. Az ilyen raj egy-két hét múlva törzs-családdá válik. Csurilla József Udvamoki Ha nincs méh, kevés a gyümölcs A gyümölcs vitaminokban gazdag, tehát fontos, alkotórésze az ember táplálékának. Bár gyümölcsösökben gazdag az országunk, gyümölcstermelésünk nem mindig kielégítő. Ezért kövessünk el mindent, hogy gyümölcstermelésünket a lehető legmagasabbra fokozzuk. Erre a célra felhasználhatjuk a méheket, mégpe< ig kitűnő eredménnyel. Télen ez iskolán megalakítottuk a Miicsurin-kört, amelynek minden csoportja nagy lelkesedéssel kezdte meg a munkát tavasz kezdetén. Minden tanuló olyan csoportban keresett foglalkozást, amelyik a legjobban érdekelte. Én azt a csoportot választottam, amely a méhek megtermékenyítő munkáját figyelte. Itt nagyon érdekes és értékes megfigyeléseket tettünk. A munkánk a következő volt: Április 20-.ig kidolgoztunk egy tervet a csoport részére, hogy . milyen virágoknál fogjuk a méheket figyelni s ezekből a virágokból hány darabot. A megfigyelt fák a következők voltak: alma, körte, szilva ás meggy. Ezeken a fákon a figyelt Virágokat mindennap ellenőr. ztük és óvtuk a hidegek ellen is. A virágokat, illetve a bimbókat letakartuk organtüllel, hogy semmiféle bogár sem férhetett hozzá, de levegőt és napfényt kapott eleget. Amint a le nem .takart virágok megtermékenyültek, sőt a gyümölcs is már nagyra fejlődött, ellenőriztük munkánk eredményét. Megfigyeléseink a következők voltak: alma — takart virág 76 darab, ezekből a virágokból egy alma sem fejlődött. A méhek által megtermékenyített virágok száma száz volt — ebből termés 34 darab. Körte: takart virág 67 — ebből termés egy darab, a szabadon hagyott száz darab virágból nyolc darabot számoltunk. Szilva: takart virág 100 — ebből termés 29 darab, szabadon hagyott v rág 100 — termés 37 darab. Meggy takart virág 100 — ebből termés*egy darab, méhek által bejárt virág 100, termés öt darab. Ezekből a számokból világosan láthatjuk, hogy a méhek milyen fontos szerepet töltenek be a gyümölcstermelésnél. Ezt magunk ellenőriztük, meggyőződtünk a valóságról. Aki ebben kételkedik, próbálja meg maga, hiszen ezt könnyű szerrel megteheti. Bubenko Imre Méhésziskola hallgatója Liptóváralja.
