Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-10-10 / 41. szám
4 rtofca Földműves 1954. október lň. HARCOS TANÍTÓ (Nyikola.i Osztrovszkij születés ének 50. évfordulójára.) ylíii látta m ^Magyarországon ? annak emberek, akik halálukkor ’ nem hegynek itt bennünket, hanem megsokszorozódva élnek tovább az új nemzedékben, a nép tetteiben és gondolataiban halhatatlanokká válnak. Hyen Nyikola.i Osztrovszkij is, a mi nemzedékünk büs.kesége és dicsősége.” — imodotte Gribcsov, szovjet költő Ezt vall,ja az új nemzedék is, amely ma, születésének 50-ik évfordulóján hálával és szeretettel emlékezik meg Nyikolaj Osztrovszkij ró!, e nagyszerű irjú forradalmárró', a kiváló íróról, milliók és milliók példaképének. Pave! Korcsag innak megteremtőjéről. Harminckét ,esztendőt élt csupán, csak hat évet szentelhetett az irodalomnak, neve mégis kitörölhetetlenül belevésődött a forradalmi ifjúsági mozgalom és a szovjet irodalom történetébe. Kevés író van, akinek élete és rodUmi müve amnyire eqy, mint Osztrovs’kijé. Harcos, hősi életről szóljunk-e. vagy „Az acélt megedzik” című regényéről, amelyben megírta önmaga útját? A kettő elválaszthatatlanul egybefonódik. Az orosz munkásgyerekek életét élte. Már kicsi kor ban megedzették m •gpróbáltatások. Az iskolából kiüldözte a pópa, dolgoznia kellett, A vasúti étteremben, ahol kifutó volt, megkínozták a pincérek, mirídenki akkor vágott végig rajta, amikor akart. Két kedvenc olvasmánya, Spartakusról és Garibaldiról szólt, mint már annyi gyermek, ő is arról álmodott, hogy olyan hős, oiyan félelmetes, olyan igazságos lesz, mint azok vc’tak — s hogy eljön a kor, amikor ‘alpre áll a nép. De a kis Kolja Osztrovszkij sajátos korban nőtt fel, a forradalom korában. A Sepeteovkában meg de,ió első bolsevik lovasosztaggal valóre váltak a gyermeki álmok — Spartacus és Garibaldi, a szabadságharcok löei romantikája valósággá . lett, És Kolja Osztrovszkij nem maradt el példaképeitől. Tizenöt esztendős korában Osztrov- zkijt már a Komszomo! soraiban találjuk. Olyan idő volt ez, amikor a tagsági igazolványt felvételükkor az ifjú komszomolisták balkézzel vették át, — jobbkezük a puskát fogta. Voltaképpen még gyermek, de már ť. van mindenütt, uhol igazi helytállásra, 'élelmet? nem ismerő, önfeláldozó harcosra van szükség. Harcol a német megszállók, az ukrán nacionalisták, kulákbandák és a lengyel intervenciós csapatok ellen. Egyszer partizán, máskor sorkatona: ahogyan a helyzet alakul. Még 16. évét sem töltötte be. amikor súlyos sebesülése miatt le kellett szerelnie. A z intervei ciós hadak elkotródtek, a küzdelem azonban nem fejeződött be. Oj frontok születtek az új élet építésének minden területén. S Osztrovszkij itt sem hiányzott a csatasorból Eleinte a vasúti javítóműhelyben dolgozott, é'o.n olyan lelkesen harcolt a termelés fellendítéséért, e munkafegyelemért, mint ennek idején Bugyonnij lovashadosztályában. A határmenti falvak fiataljait szervezi az ifjúsági szövetségbe, majd a bojárkei keskenyvágán.yú vasútvonalat építi. A fiatal szervezet azonban bármennyire is edzett volt, nem bírta a rendkívüli megpróbáltatásokat. Osztrovszkij többször súlyosan megbetegedett. Gyógyulás után még türelmetlenebbül és még lázasabban vetette magát a munkára, mintha attól'' félne, hogy nem lesz ideje valamit e'végezni az életben. A pihenés nélküli megerőltetett műnkének az eredménye végül is az lett, hogy az eli.q huszonnég.yéves ifjú végkép ágynak uölt. Először megvakult, majd teljesen megbénult. Hősiesség, csodálatos szívósság, a part és a nép iránti rendíthetetlen hűség jellemzi Osztrovszkij életét. Jóllehet, ez író saját életútját mondja el a regényben, ez mégsem csupán egyetlen ember dokumentu,.iszerű életrajza. Saját életén keresztül egy egész nemzet sorsát tárja elénk. Az olvasó minden során érzi, hogy Korcsagin harcát maga ■&i író vívja. Érzi, hogy Korcsagin forradalmi szenvedélye közvetlenül Osztrovszki.i szivéből omlik át a regénybe. 1 rói munkássága, akárcsak egész é*- lete, hősies küzdelem volt. Egész életét, minden energiáját és tehetségét a szovjet hatalomért, a szocializmusért folytatott harcnak szentelte. A Komszomo! és a párt soraiban folytatott küzdelem szamara a létezés egyedül elfogadható formája volt. íróvá is azért lett, mert a harcot másként már nem folytathatta. „A betegség kiütött engem a csatasorból — mondotta. — Nem lehettem közöttetek, megbénultam és megvakultam. Az élet azt a feladatot állította elém, hogy szerezzek magamnak egy fegyvert, amelynek bir7 tokában visszatérhetek ez egész fronton támadó proletariátus csatasorába.” Osztrovszkij visszatért s azóta itt is Vun közöttünk, velür' '■—•übt csatázik tovább az új világért. „Az acélt megedzik” szinte napok alatt meghódította az olvasó (főleg a fiatalok) szívét. Az író 1936-ban bekövetkezett haláláig, vagyis mintegy három év alatt 62 kiadásban, több mint kétmilliós példányszámban jelent meg 'supán 1936-ban herminchatszor adták ki. De ezeknél az adatoknál is sokkal fényesebben beszélnek a regény sikeréről a fiatalok levelei. Az író csak az 1935-ös év első tíz hónapjában 5100 ilyen levelet kapott. A fiataloknak ez a regény nem csupán egy kedvenc olvasmányuk. Sokkal több annál. Valóságos tankönyvük. Pavel Korcsagin alakjában olyan példaképet kaptak, akiben rendkívüli teljességgel ölt testet mindaz a nemes szánték és tötekvés, amely az ifjúságnak sajátja. Nagy feladatok megoldása közben, a legnehezebb pillanatokban, a szovjet fiatalok Pavel Korcsaginra emlékeznek. az ő egyszerű életéből merítenek erőt. A moszkvai Osztrovszkij Múzeumban őrzik „Az acélt megedzik” néhány frontot járt kötetét. Legtöbbjüket (jcý/ó, vagy reoesz Ivükgetta át, van olyan is, amelyen vérnyomok látszanak. Mély igazságot sugalt ez a regény a szovjet katonáknak: bármi legyen is az .gyesek sorsa ebben a gigantikus küzdelemben, mindenképpen győzni kell. Erről szólnak a visszaemlékezések is. „A legnehezebb pillanatokban — emlékezik Paszhin főhadnagy a sztálingrádi harcokra — elővet.z valamelyikük a könyvet, kinyitotta a megfelelő helyen és elkezdett hangosan olvasni. Ilyenkor lassan minden elcsendesedett s megjelent közöttünk Pavel Korcsagin, élőn, elevenen, mintegy elbeszélgetett velünk, keménységre. kitartásra buzdított.” Ц Pavel Korcsagin nem fejezte ^ be pályafutását a Nagy Honvédő Háborúban. Tovább él a szovjet nép békés építőmunk. jáben a Volga-Don csatorna megépítésében, a szűzföldek meghódításában. Mindenben, ami hősi erőfeszítést követel a néptől, része van neki is, Osztrovszkij Korcsaginnak. Ilyen utat, mint „Az acélt megedzik” útja, csak igazi művész, vérbeli író könyve tehetett meg. A szocialista realizmus nagy történelmi feladata — az újtípusú ember, a komunista hős megteremtése felé nagy lépést jelentett Pavel Korcsagin megalkotása. Ezért irodelomtörténetileg is jelentős „Az acélt megedzik”. Hamis idealizálás nélkül, fejlődésben, megpróbáltatások között mutatta meg egész nagyságában Korcsagin hősiességét, odaadását. A szocialista-realista irodalom eddig is sokat tanult és a jövőben is sokat fog tanulni tőle. IJ lse regénye után Osztrovszkij új *1 nagy irodalmi vállalkozásokba kezd. Hozzáfog a „Vihar szülöttei” című regényéhez. Ebben ez időben a betegség már mindjobban elhatalmasodik rajta, érzi maga is: meg vannak számlálva hónapjai. Siet élni, azaz alkotni, merthiezen az élet számára alkotást jelenti. Oj regényét éjt nappallá téve „három műszakban” írja: Ügy sem tudok aludni — hárítja el orvosa ifeem, rehányását. A „Vihar szülöttei ”-nek megírására az Európában mindjobban térthódító fasizmus.elleni harc sarkallja az írót. Élete végen a Szovjetunió térképe mellett megjelent Spanyolország térképe is szobája falán, amelyen a harcok állását kis zászlók jelezték. Jól tudja, hogy a szovjet népeknek előbb-utóbb szembe kell nézniök a felfegyverzett fasiszta seregekkel. Erre a harcra igyekszik előkészíteni az ifjúságot. író: tehetségének újabb erényei mutatkoznak meg ebben a műben. Tökéletesedik ábrázoló művészete, gazdagodik mesterségbeli tudása. A regény cselekménye nem ez író életének eseményeire épül, ahogyan „Az acélt megedzik”. — Osztrovszkij művészi teremtőereje hozza létre ebben a könyvben a kitünően jellemzett harcos kommunista munkások mellett az ellenséget is sokoldalúan ábrázolja. A lengyel pánok, a hozzájuk csatlakozó kalandor, s alvilági elemek aljasságát, embertelenségét a harcok gyűlöletével a realista író éleslátásával leplezi le. ( ) sztrovszkij ma már nem csupán a szovjet emberek példaképe és büszkesége. Életét és műveit jól ismerik szerte a világon. Ennek a nagyszerű embernek és írónak a szelleme ott él a magyar ifjúság szívében is. „Az ember legdrágább kincse az élet” — hirdeti a mi iíjainknak is Osztrovszkij. — Csak egyetlen-egyszer van része benne, s úgy kell leélnie, hogy később ne kelljen kínzó fájdalommal gondolnia a céltalanul elfecsérelt évekre, ne kelljen szégyenkeznie a becstelen, kicsinyes múlt miatt, hogy majd a halál küszöbén nyugodt lelkiismerettel mondhassa „egész életemet, minden erőmet a legszebb, a legnemesebb célnak — az emberiség felszabadításáért . vívott harcnak — szenteltem." Nyikolaj Osztrovszkij nevét azért őrzi ma is a hálás ütőkor, s azért fogja őrizni, mert mindvégig hü maradt f e magasztos célhoz. Abban a pillanatban, amikor a nem. zetközi gyors átsuhant a csehszlovákmaQvar határon a hálókocsi ablakánál álltam és érdeklődéssel szemléltem a üdéket. hoqy semmi se kerülje el fituelmemet s hoqy qazdaq tapasztalatokkal térjek haza^errOl a gyönyörű főidről. Az égbolt égszínkék volt, keleten rózsaszín és narancsszin festette be a látkört a felkelő nap sugaraitól. A szobi határvároskától kezdve a hegyvidékes táj enyhe lankákká változott s minden kilométernél más és más lett a vidék képe- A vasútvonal mindkét oldalán kukorica, napraforgó, paprika és paradicsomtáblák váltakoztak. A keleti oldalon, az enyhe lankákon érésben volt a szőlő, mely híres az egész világon kiváló minőségéről A magyar falvak színes házhomlok, zatukkal és templomtornyaikkal ősz. szeölelkeznek a zöld akácerdOcskékkel és gyümölcsöskertekkel. Fekvésükkel egy kissé Dél-Szlovákiára emlékeztet, nek, csak mintha nagyobbaknak és rendezettebbeknek tűntek volna. A töltéseken tarkaszínű virágágyak élő sövénnyel körülvéve. Ez az első benyomás végigkísért egész magyar, országi utamon. Jártam keresztvíkasul az országban egy egész hónapon át. Magyarország leginkább mezőgazda, sági ország, mindezideig kevéssé kifejlett iparral, de ezt a hiányosságot a magyar nép gyors ütemben és nagy lelkesedéssel hozza be. Minden utam alkalmával újból és újból arra a megállapításra jutottam, hogy a magyai paraszt nagyon jó gazda s annak el. lenére, hogy a mezőgazdaság gépesítése még nincs tökéletesen megszervezve, nagy súlyt fektet arra, hogy sehol se maradjon parlagon egy talpalatnyi föld sem. A magyar föld nagyon termékeny s a földművesek, arra igyekeznek, hogy mind a gabonatermés s egyéb növények hozamú a lehető legmagasabb legyen. Magyarországra augusztus 19-én, csütörtökön érkeztem, amikor nálunk Csehszlovákiában még arattak. Magyarországon, mely délebbre fekszik hazánktól, a gabonafélék már régen lekerültek a földekről, sőt mi több a búza, árpa, rozs és zab után már egy méter magas kukorica, napraforgó nőtt a földeken s gyönyörűién kisorolt az őszi vetés. Ez csak annak a bizonyíté. ka, hogy a magyar földműves jó előre gondol a tél beköszöntésére, idejében' gondoskodik az állatok zöldtakarmányáról és a silótakarmányokról, hogy ezzel az állatok hasznosságát a lehető legmagasabbra emelje. Az eredmény természetesen nem marad el s ez elsősorban a szép keresetben s ezzel természetesen az élet. és kultúrszín. vonal emelkedésében is, mely már most is magas fokon áll. Módomban volt erről meggyőződni mind a falvakban mind a termelőszövetkezetek, ben akkor, amikor jártam a vidéket. Például a „Petőfi Sándor” termelő, szövetkezetben Borsodivánkán, melyet 1951-ben alapítottak, sok olyan dolgot láttam, amiből a mi szövetkezeti tagjaink is sokat tanulhatnának. Ennek a szövetkezetnek jelenleg 172 tagja van és 922 holdon gazdálkodik. Az utolsó 8 magángazda ez év augusztusában lé. vett be a termelőszövetkezetbe. Ma már Borsodivánka szövetkezeti falu. A „Petőfi” szövetkezeten kívül Borsodivánkán van még egy ily nagy s ez József Attila nevét.viseli. A ..Petőfi” termelőszövetkezet ezidei hozamátlaga oly magas. volt, mint a mi legjobb szövetkezeteinké. Az állattenyésztésben azonban sokkal szebbek az eredmények, mint mxnálünk. A szövetkezeti istállóban 39 tehenet lát. tam s ebből 16 elsőrangú tejelőt. Amikor még naponta kétszer etettek és fejtek, egy tehéntől átlagban 15—16 liter tejet fejtek ki, attól a naptól kezdve, amikortól háromszor takarmá. nyoznak és fejnek ez a tejátlag 18-20 literre emelkedett. Ez gyönyörű eredmény. Időszerű sertésistállóban 120 sertést hizlalnak s egy további rendbehozott épületben 50 anyasertést heveinek. A lóállományuk négy lóistállóban van■ elhelyezve. 34 vontató lovuk, 20 tenyészkancájuk és 4 egyéves csikójuk van. A termelési szövetkezet ezévi forgalma 1 millió 300 ezer forint volt. A szövetkezeti tagok munkafegyelme nagyon magas színvonalon mozog. Ezt a legjobban a következő adatokból láthatjuk: egy szövetkezeti tagra átlagban 300 munkaegység esik. Egy munkaegység értéke 49 forint és a természetbeniek. A szövetkezet saját kultúrházzal rendelkezik, van sző. vetkezeti bölcsődéje és üzemi konyhája, mely a csúcsmunkák idején fejti ki áldásos hivatását. Minden házban szép, modern berendezést találtunk és egy családból sem hiányzott a rádió. Mindemellett ki kell emelnem, hogy ez a szövetkezet nem jobb mint útiadban a többi, mert kiváló szövetke. zeteket vagy mintaistállókat készakarva nem látogattam meg. Magyarországon a mai napig 4.500 termelő szövetkezet van, melyek ősz. szesen kb. 2 millió hold szántóföldet művelnek meg (1 hold = 5.900 m2). Az állami gazdaságok földterületével együtt a szocialista szektor keretén belül 30 százalék szántóföld esik a szocialista szektor gondjai alá. A közös szövetkezeti nagytermelés jó példával szolgál az eddig önállóan gazdálkodó földműveseknek, akik az idei aratás után tömegesen kérik belépésüket a termelőszövetkezetekbe. A Szolnok, megyei Apátszalókai EFSz-be például augusztus 20-tól ЗО.гд 27 földműves lépett be. De vannak Magyarországon olyan szövetkezetek is, amelyekbe az idén 57 is belépett. Ezek a földművesek eddig egyénileg gazdálkodtak. A felhozott példákat csak úgy kapásból ragadtam lei a sok.sok megállapított tényből, melyeket a magyar falvakból magammal hoztam. Ezek a tények mutatják meg legjobban, milyen a magyar nép életszínvonala. Sokat lehetne beszélni az állami gazdaságokról és az óriási sertéshizlaldákról, melyeket az állam irányít. Ezek beillenének „sertés-városoknak”, mert itt 20-tól 70 ezer sertésig hizlalnak. A hizlaldák dolgozóinak keresete kiteszi az 1400, sőt 2500 forintot is. Emellett meg kell mondani, hogy a fogpasztán cikkek árai Magyarországon átlagban körülbelül olyanok mint itt nálunk. A magyar mezőgazdasági^ termelés még emelkedni fog akkor, ha a közismert magyar puszta vízélárasztási hálózatát befejezik.Most ezeken a teriile. teken a világhíres magyar ménest le. nyésztik. A magyar városok magas kultúrájáról és életszínvonaláról é szintén sok szépet lehetne mesélni. Magyarország fővárosában — Budapesten a lakosság naponta friss húshoz, zöldséghez, gyümölcshöz jut. El van látva mindazzal a szükséges áruval, ami napi szükség, lete. A Szabadság-híd közelében van egy vásárcsarnokuk, mely a mi viszonyainkhoz képest tényleg óriási. Ezek az állami áruházak állandóan jól és pontosan vannak ellátva s az árukban nagy a választék. A nagy állami áruházakban, falatozókban minden fellelhető, amit csak szív, száj megki. ván. Ezeknek az üzleteknek éjfélkor van a zárórájuk. A textiláru a mi viszonyainkhoz képest valamivel drágább, de a dolgozók jó keresete lehetővé teszi, hogy a lakosság jól és ízlésesen öltözködjék. Például a budapesti nők öltözködésében kitűnik a kiváló ízlés s bizony sokszor megelőzik a mi asszonyainkat. Sok szépet és érdekeset lehetne az új, népidemokratikus Magyarországról beszélni. Befejezésül egy pár szót kell szólnom a magyar népről, szívélyessé, géről. nyíltságáról, kedvességéről és vendégszeretetéről, mely utóbbi különben is híres. A magyar nép Csehszlovákia úénti szeleteiével mindenütt találkztian. az országban. A magyar és csehszlovák nép között nincs már semüyen kényszersánc, melyet a múltban a burzsoázia és népelnyomók építettek. Erről meggyőződtem lépten. nyomon. Az egyhónapos utazgatásom és a magyarországi tapasztalatszerzé. seim után csak egyet mondhatok: Ha valaha kedveltem a magyar népet, most tiszta szívemből szeretem. S kívánságom csak az, hogy ugyanazt érezze minden csehszlovák dolgozó, mert a magyar nép ezt a szereletet és hű barátságot igazán megérdemli. BOHUMIL MACH a Zemedélské noviny szerkesztője. A nyíregyházai Júlia-telep Rozi nevű feketefajtajú anyasertése tíz egészséges kismalacot ellett. Fiatal gondozójuk ö römmel szemléli a szép szaporulatot. A magyarországi Jűlia-telepen már elkészítették a téli aklokat az újszülött malacoknak. A nagy hidegek beálltával gyékénnyel torlaszolják el a fedetlen homlokfalat.
