Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-05-23 / 21. szám
»n.5 : Ла*юа Földinnvée A kisgéresi szövetkezet kiállta a próbát Jó határuk ven ám e kisgéresieknek — jegyezte meg e vonatban egy idősebb bodrogmelléki bäс.,:. Bent e faluban akárkivel csak szóba áll az ember, ilyenforma választ kap. „Hát ilyen termőföldek bizony aligha vannak az országban”. Aki szemlét tart a kisgéresi határban, e megállapításokban egy pillanatig sem kételkedj >t. ŕ búza, kukorica, dinnye és a kertészet gazdagon jövedelmez. — Hát még a gyümölcsös és a szőlő — teszi hozzá jókedvvel Feribucs:. a csősz, miközben hosszú bajuszát pödörgeti és Így folytatja: Olyan bor terem itt, mint az olaj... Tényleg gazdagon jutalmazza a há- 1* föld a falu népét. A múltban mégsem telt másra, a község gazdálkodóinak, mint betevő falatra. Innen ered az a szólásmondás is, hogy „gatyások”, amit a 1 'irnyékbeli falvak lakói bizony sokszor emlegetnek, ha a к törésiekről esik szó. Hiába adott bő termést a föld, mégsem futotta ruhára, lábbei: csupán a'legszükségesebb áruk megvásárlására tellett. így hát nem ceoda, ha a alubeliek saját maguk termelt kenderből szőtt ruhákat készítettek maguknak. Az átkos múlt ma már csak emlékként kisért Kisgéresen és a lakosság eimaredott gondolkodásában észlelhető. Mindezt a régi tőkésvilág, a kapitalizmus hagyta örökségként ezen a vidéken. És amit a múlt évtizedes, sut évszázados elnyomatása hagyott hátra, azt a felszabadulás óta eltelt kilenc rövid .oztendő még nem tudta teljesen kiküszöbölni. Csupán a szövetkezet megalakulása adott új képet a falunak, változtatta ír • némüeg az emberek maradi, elavult felfogását. Az 1950-es év őszén megalakult az egységes földmüvesszövetkezet. Fejlődése döntő hatással volt a kis- és középparasztság anyagi helyzetének megjavu’asára. A nyolcvan hektárt kitevő terület, amelyet Szabó Bertalan és Mislay Ferenc elvtársak kezdeményezésére megművelt a közös gazdálkodásba tömörült szegény- és к sparasztság, már az 1951-es évben ayümölcsöztette a dolgozók fáradságát. Igaz az is, hogy az első lépések elég bizonytalanok voltak A gazdaság mégis fejlődött. így például több istállót átalakítottak közös állaté lománvuk továbbfejlesztésére. Ezenkívül a szövetkezet jövedelmét nagymértékben gyarapította az addig semmit sem érő nád. ami a határ mocsaras részein felhasználatlanul termett. A közös gazdálkodás azután arra is módot nyújtott, hogy ez, a látszólag értéktelen növény többszázezerkoronás jövedelemhez juttassa a törekvő szövetkezeti tagokat. Az évvégi elszámolásnál 1951-ben csaknem 204 ezer korona osztalékot kaptak a tagok a ledolgozott munkaegységek arányában. Az 1952-es év új feladatokat állított a szövetkezet tagjai elé. A második típus szermti gazdálkodásból, a harmadik típusra tértek át. Az állatállomány továbbfejlesztése magával hozta a gazdasági épületek kiszélesítésének szükségességét is. így tehát baromfi-farmot, csaknem ötszáz férőhelyes juhistállót, új tehénistállót létesítettek és több. mint öt hektár dohányterület termése befogadására szárítókat építettek. Nem is kell ezekután hangsúlyozni azt, hogy a falu egyénileg dolgozó kis- és középpamsztjai látták a szövetkezet fejlődését. Látták azt is, hogy mégis csak könnyebb gépi segítséggel dolgozni, különösen akkor, amikor erre minden lehetőség t megadtak. Ezért többen beléptek a szövetkezetbe. д zövetkezet kiszélesedett, de a egság létszámának növekedése, amint Fábián elvtárs járás egyik funkcionáriusa megjegyezte, nem hozta megával « közös ga dálkodás teljes megszűardulását. Főleg azért, mert olyanok, mint Rácz András. Does István és még sokan mások, a volt maga igazdálkodók úgyszólván csak féliábbal léptek a közös gazdálkodásba. Csupán állataikat, földjeiket összpontosították. szívük azonban minduntalan a nagybani termelés helyett, az elaprózott, kisparceliás gazdálkodáshoz húzott. Röviden: a felvilágosító munka hiányában nem néztek előre. Nem értették meg azt, hogy mindannyiuk szorgalmas munkájára szükség van ahhoz, hogy szövetkezetük, leküzdve a nehézségeket, jóléte és elégedettsét t nyújtson a tagságnak. A közmondás azt tartja: Ha alszik az éberség — dolgozik z osztályellenség. És ez Kisgéresen teljes mértékben bebizonyosodott. Rácz István falusi gazdag, aki a becsületes kis- és középparasztokkal együtt szintén „belépett” a szövetkezetbe, úton-útfélen szított a nagyüzemi termelés és a szövetkezet tagjai ellen. M fájhatott Ré -z kuláknak? Noe, kétségtelen a 14 nektár föld és a több, mint egy hektárt kitevő szőlőterület, amelyet egekor a királyheimeci ombokon birtokolt. t 1953-as esztendc n, különösen a növényápolások megkezdése előtt, Rácz István agyafúrt módon befolyásolta a szövetkezet becsületes tagságát. Minduntalan azt hangoztatta: „Nem érdemes dolgozni, mert ügy sem látjuk hasznát". A kulákbefolyás i á került kis- es középparasztság ennek hatására megingott és nepról-napra elhanyagolta a közös munkákat. Ennek eredményeként a %idva ellepte a kanásnövényeket és Így .zólván megsemmisítette a fejlődő termést. Rácz kulák irányítása mellett olyan hangok kaptak lábra nyár elején a faluban, hogy ь munkák jól mennének, ha a helyi nemzeti bizottság funkcionáriusait leváltanák s ha helyettük újakat választané «к. Ez természetesen be is következett, .i nemzeti bizottság elnökévé Radi István hathektáros középgazdát állították. Ettől fogva némileg megszilárdult a munkafegyelem, látszatra jól folyt a munka, de az ellenséges befolyás hatására belülről még egyre erjedt, bomlott a tagság, mint szüret után a must. \ változás tehát csak kívülről volt láthat« , belülről pedig maradt minden a régiben. A bomlasztó munka aztán az aratás ideje alatt is éreztette hatását. Annyira ment, hogy megkezdődtek a szövetkezetből való kilépések. Érdekes azonban, nem Rácz István volt az, aki elsőnek adta be e szövetkezetből való kilépését, hanem Kovács F. Albert is Kis Berta J^tos középperesztok nyújtották be először felmondásukat. Ezt követőleg persze a többiek is szinte elvesztették fejüket és mindenáron ki akartak 'epri' a szövetkezetből. Úgy képzelték, jobb lesz számukra az. egyéni gazdálkodás. Áru azonban nem gondoltak, hogy a szövetkezet alaptör- j vényei, a mintealepszebályzet érteimé-' ben a hathónapos felmondási határidőt be keli tartaniok. Egyszerűen nem! mentek munkába. Nem a szívük, ha-, nem a reakció hangjára hallgattak. I A szövetkezett, к azonban voltak olyan becsületes tagjai is, akik nem hallgattak ez osztályellenség mende- , mondáira, hanem minden erejüket lat- ; bevetve igyeke a munkákat oly- I módon elvégezni, hogy több eredményt \ érhessenek el ь termelésben. Az őszi munkákat is idejében sikerült elvégezniük. — Most látszott meg igazán, ki érez őszinte- a szövetkezettel — jegyezte meg Kis Tóth József középpa- j reszt, aki nem hagyta megát elcsábí- j tani a reakciótól. Minden dolgos kézre | szükség volt. hop” a vetés mellett az őszi termények betakarítását is elvé- | gezhessük. Ez sikerült és így megaia- 1 poztuk az idei termés előfeltételeit. A ' szövetkezetbe maradt tagság minden; lépésénél igyekeze : beterten a minta- j alapszabályzatot, munkacsoportokat j alakított, ami a munkafegyelem meg- ' javulását, a tagság között pedig az j egyetértés jő hangulatát eredményezte, j az 1953-as esztendő nem hoz- , •’te meg a kívánt sikert, a fentebb ' említett okok miatt, mindez mégsem 1 tudta visszatartani a közös gazdálko- | dáshoz híven r gaszkodó, becsületes1 kis- és középparaszto’ lelkesedését a további feladatok elvégzésétől. Lázár János 4 hektáros gazda elmondotta, hogy bizony sokat kellett e tagságnak kiállama a kilépők gúnyolódása miatt. De mindezt leelőzték, mert felismerték a szavak hátamögött az ellenséges hírverés igazi célját. Ifj. Rád; János 2.26 hektáros kisparaszt ugyancsak megtette észrevételeit' „Hát nem is tudom elképzelni, mi adhatott okot a kilépőknek arra, hogy itthagyják a közös gazdálkodást? Sőt másokra is hatottak ... Engem is rábeszéltek arra, hogy lépjek ki a szövetkezetből, dehát úgy van az emberrel, hogy nem .szívesen hagyja ott ezt a környezetet, ahol jö! érzi magát és ahol a megélhetését becsületesen biztorítják. Tavaly például családommal együtt 600 munkaegységet dolgoztam le. Munkám után 18 mázsa terményt, pénzben pedig 6.000 koronát kaptam. Mikor tudtam volna magángazdálkodó koromban ilyen jvedelmet biztosítani csekély földemről? Soha! Ezt csak a közös munka, az összefogás eredményezhet:. Az idei év pedig még nagyobb eredményekkel kecsegtet. Hiszen csak a májue hónap közepéig több mint 100.000 korona készpénzük van a takarékban. — A félévig ezt az összeget, a nádfeldolgozó bevételeivel még százötvenezer koronával megtoldjuk — mondja Géres elvtárs a szövetkezet elnöke — így pontosan negyedmillió koronával fogunk rendelkezni. Van még kőbányánk is, ami tavaly ugyancsak százezer korona összeget jövedelmezett. Ám nemcsak ezek a gazdasági ágak jövedelmeznek jól, hanen a tvúkfarm is nagyban gyarapítja a szövetkezeti közös vagyont. Május 1-ig már az egészévi tojásbee-’ásuket teljesítették B: Sertéshúsbeadásuk tervét pedig háromnegyed évre előre teljesítették, sőt most azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy az év végéig még száz mázsát adnak el cerven felül. A tejbeadást ugyancsak folyamatosan teljesítik, annak ellenére, hogy még sok javítanivaló van az állatál lománv. de főképpen a tejhozam emelés körül. — A juhállományrő1 pedig majdnem megfeledkeztünk — szól közbe Máté István a szövetkezet fiatal, alig 25 éves egronómuse. — Jelenlegi állományunk 760 darab, d olyan rohamosan szaporodik, hogy egy év múlva könnyen a duplája lehet. A szövetkezet agronómusa természetesen nem hagyja figyelmen kívül a növénytermelést sem és munkákkal kapcsolatban így folytatja: „A tavaszi munkákat jól folytatjuk. Minden veteményünket idejében a földbetettük. Tíz hektár dohányt ültettünk ki. Az idén először ültettünk elöcsíráztatott burgonyát, csaknem 4 hektár területen. Mivei határunkban szeret a dinnye és a zöldség, ezekből a növényekből 15 hektárt termelünk. Meg kell még mondanom azt is, hogy elkezdtük már a cukorrépa sarebolását, emit eddig több mint 5 hektáron végeztünk el. — Jól ápoltuk az őszi vetéseket is, meg a repcét — kapcsolódott a beszédbe Kis Tóth Rozália, az első munkacsoport vezetője, aki üde megjelenésével, derűs mosolyával már az első pillantásra az igazi, elégedett és szorgalmas szövetkezeti dolgozó benyomását kelti. — Nincs is semmiben hiányunk — mondja határozottan — mert látjuk munkánk eredményét. A mi házaséletünkben, amíg Magángazdálkodást folytattunk, csak távoli terv volt a lakásépítés, most meg csak hónapok kérdése és új házat építünk. XT opy mersz te olyan elégedett lenni Róza? — jegyezte meg erre tréfásan Ferenc elvtárs a helyi nemzeti bizottság titkára. — Miért ne mernék — adja a szónak párját a tüzrö! pattant menyecske. — Ha nem féltem a reakciótól, amely szét akarta zülleszten; a szövetkezetét, akkor nem szégyen bevallani, bogy igenis sokat nyertünk azzal, hogy kitartottunk a szövetkezet mellett. Hadd pukkadjanak ellenségeink, akik abban a tévhitben ringatják magukat, hogy még betevő falatra sem fog jutni a tagadónak. Tudják meg azt, hogy mi nem ijedünk meg a nehézségektől és sikeresen éoítjO' sz; etkezetünket. — Hej, bezzeg megbánták tettüket azok a gazdálkodók, akik kiléptek a szövetkezetből — mondotta Kovács Laci. — Most már beismerik, hogy helytelenül cselekedtek. Dehát saját kárukon okuljanak és érezzék ismét, mit jelent újra elkezdeni az elavult magángazdálkodást. A szövetkezeti gazdálkodás sikerei csakugyan arról győzték meg a kilépett szövetkezeti tagokat, hogy nem volt igazuk. Tévedtek, mert minden tag számára becsületes megélhetést biztosít a közös gazdálkodás. Természetesen csak azok számára, akik szívvel-lélekke] bekapcsolódnak a közös munkába. Munkakerülőkre, gyújtogatókre nincs szükség a szövetkezetben. Radi János esete fényes bizonyítékul szolgál mindazoknak, akik a mai napig is kétségbe vonják a közös munka eredményeit. Az elmúlt évben csupán harminc munkaegységet szerzett csaladjával együtt. Hát ilyen csekély munkából meg lehet élni? Világos, hogy ez képtelenség. L e Radi a munkába való bekapcsolódás helyett, inkább az osztályellenség, a szövetkezet magbontói szócsövét fújta. Saját maga megelégedetlenkedett az alacsony jutalmazás miatt. Ar-a azonban nem jött rá, hogy csakis munkáján keresztül biztosíthatja családja boldog életét. Bocskay István 12 hektáros középparaszt példája sem vallott igazi törekvésre, mivel csak 175 munkaegységet dolgozott le a szr/etkezetben. Nos ezekután a közös gazdálkodásban kell latnunk a hibát? Minden bizonnyal saját magukban az emberekben, akik megfeledkeztek arról, hogy munka nélkül nem terem kalács, elképzelhetetlen a dolgozók jólétének emelkedése. Ne gondoljunk ám, hogy általános ez a példa Kisgéresen. Sok becsületes tagja van a szövetkezetnek, akik dererekasan teljesítettél, feladatukat, amiért aztán méltó jutalmazásban részesültek. Kapsa Pétert nem tudta hatalmába keríteni az ellenség kürtölése, mert szorgalma jutalmaként több. mint 27 mázsa terményt helyezhetett j el éléskamráját ^ meg vastagodott a pénzt rcája is a tízez«" korona juta lomtól. Szeghy Erzsébet pedig asszonylétére csaknem 345 munkaegységei j dolgozott le a szövetkezetben. Kovács! Jánosék 1170 ledolgozott, munkaegy- í sége pedig, minden hozzáHzée nélkül ! méltó választ nyújt Red), Bocskay és : rajtuk keresztül még sok-sok kisgéresi gazdálkodónak, akik belekóstoltak és közel álltak a jo'.b élethez, mégis kiléptek a szövetkezetből. Dehát azt mondják: a disznótor nem kényszer. H. nem akarnak traktorral szántani, fogják meg az e “szarvát, ha nem kell a iűkaszáló, az önkötöző-aratógép, vágják a gabonát kézierővel. Akik a szövetkezetben maradtak, ezeket mind, de mind mérlegelték. Tovább sorolhatnánk neveket, akik munkájuk jutalmaként békés, boldog családi örömökben részesülnek a közös gazdálkodás jóvoltából. U1 z a felismerés persze mégiscsak ■^meggyőzte a megoondolatlanul cselekvő, volt szövetkezeti tagokat arról, hogy tévedtek, hogy nagy hibát követtek. el saját maguk, családjuk, gyermekeik jövője ellen. A kérvények egész sorozata, amelyeket a szövetkezet vezetőségéhez benyújtottak újrafelvételük céljából, legalább is ezt bizonyítja. Bacska tván többek között ezt írja: „Most lí tam csak be, hogy helytelenül cseledkedtem, mert a szövetkezetét építeni, nem pedig szétrombolni kell”. Tóth Lídia is az ellenség sugalmazásából lépett ki a szövetkezetből. Most így ír: „Rosszul tettem, hogy hallgattam az ellenség szavára. Apósom is oka volt kilépésemnek”. Does István így kér. újrafelvételét: „Vegyenek vissza, igé cm, hogy minden erőmmel bekapcsolódok i munkába és becsületesen fogok ' ’gozni”. Csak enynéhány ’-' -vényt ragadtunk ki u sok közül. Ezek betűit ugyanazoknak a keze vetette papírra, akik csak egy félévvel ezelőtt még hallani sem akartak a szövetkezetről. De most ezeket a kérges kezeket az őszinteség, szívből jövő megbánás vezette odáig, hogy újrafelvételüket kérjék a közös gazdálkodásba, a parasztság életének megjavításához vezető egyetlen helyes útra. A hibát azonban í у is elkövették, mivel felborították a szövetkezet pénzügyi és termelési terveit. Mindezt Nagy Miklós Géza is átérzi, aki nem vette figyelembe a kilépésről szóló törvényt, hanem januárban cserben hagyta a szövetkezetei. Pártunk és kormányunk hathatós támogatásban részesíti az egyénileg gazdálkodók törekvéseit is, de a parasztság boldog megélhetését a közös gazdi' oďáson belül látja. De elemezzük esek mit is vesztett Nagy Miklós Géza a kilépéssel. A múlt évben amit nem kaphatott kézhez, bizonyára több, mint 18 mázsa gabonát jelentett volna számára, készpénzkeresete mellett. Ezt a veszteséget 2.28 hektár földjén semmiképpen sem hozhatja be. mint magángazdálkodó. Bátyja, Laci síkkal okosabb volt. Bent maradt a szövetkezetben, becsületes munkája után boldogan él. A szövetkezetből való küépés azonban más következménnyel is jár. Köztudomású, hogy a kisgéresi szövetkezet a tagság létszámának kiszélesedésével bővítette a gazdaság anyagi befektetéseit is. Ez* azért kellett végrehajteniok, mert több belépő, vagyonához mérten nem összpontosította a vetőmagot, sze „ámokat és az állatállományt. A hiányt pedig pótolni kellett, hogy biztosíthassák a közös gazdálkodás zavartalan menetét. Ez viszont sok kiadással járt, ami megterhelte a közös szövetkezeti vagyont. Rácz Béla 11.5 ha-os középDaraszt az elszámolás után 9.5Ö0 koronával maradt adósa a szövetkezetnek. Móric József 3.592 koronával tartozik. Tehát minden egyes kilépőnek vissza kell térítenie az általa okozott felesleges kiadást, amelyet a szövetkezet a közös gazdálkodásba hozott vagyon fejlesztésére befektetett. Ezt a kilépők nem vehetik rossz néven, mert minden egyes korona a szövetkezetben maradt, kitartó dolgozók szorgalmas kezemunkájához fűződik. Bár többen kiléptek a szövetkezetből, a közös nazdálkodás méginkább megszil? ült. Megszilárdult azért, mert megmaradt tagjai önzetlen odaadással és szeretettel végzik munkájukat. A kilépettek bezzeg most szívesen visszalépnének a ’övét’ -zetbe, de a tagság zöme, az új termés betakarításáig, érthető gazdasági és termelési okokból nem méltányolhatja kérelmüket. A szövetkezet nem lehet galambdúc még Kisgéresen sem, ahonnan egyszer kirepülni és egyszer visszarepülni lehet. Ennek is megvan a maga határa, szabálya. Ezt az időszakot arra kell a visszalépni szándékozóknak felhasználni, hogy okuljanak hibáikbőd, megismerjék a közös gazdálkodás áldásait és gondoljanak arra is, hogy ne csak ingóságot és ingatlant vigyenek a szövetkezetbe, hanem szívük minden szeretetével. szorgalmukkal lélekben is a közös családb t legyenek. Ez aztán ledolgozott mu .,«egységeinek aránya- a jói elvégzett munka után jobb eletban előlegként 0 lázse terményt ka- ben, meleg, gondtalan családi tűzhelypott. A többit az év végén kellett volna ben térül meg a falu dolgozóinak, nagy megkapnia, de mivel kilépésre szánta országépítő munkálkodásunk történelmi el magát, az elszámolásig neki járó szakaszán, gabonamennyiséget visszatartotta a * s-övetkezet. Ez pedig szintén közel áll « kilenc mázsához. Mennyivel jobban Most már tiszta fénnyel sugározza járt volna, ha becsületesen kitart a be a nap a falu határát. A szövetkezet jazdasági év befejezéséig és munkáját ügye, amely először került Kisgéreeen szorgalmasan végezte «Ina mindvégig, igazán nehéz helyzetbe — derekasan Ez alatt, az idő alatt munkája, hozzá- kiállta a próbát. 'Zámitva azt a gabonamennyiséget is, Szombatit Ambrus — Fűry József
