Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-05-23 / 21. szám

ь Földműves 1954. május 93 Jobb munkaszervezést a diószegi Eb Sz-ben ! Május 9-én megjelent számunkban megemlítettük, hogy a diószegi dolgo­zók vonultak fel Galántán május 1-én a legpéldásabban. De most nézzük meg. vájjon otthon a munkában, a növényápolásban is példásan megáll­­ják-e helyüket. A falu széles főutcáján már a kora reggeli órákban kerékpárokhoz kötö­zött kézisarabolókat látunk, amivel a szövetkezeti tagok sietnek ki a határ­ba répát sarábolni. Öregebb nénikék Icosarakkal a karjukon mennek a piac­ra, amely a község Főterén van. itt eladhatja mindenki felesleges termé­nyét, akinek vedig szüksége van vala­mire. megvásárolhatja. Kislibák, ra­­c.sák cserélnek gazdát, többféle zöld­ség és még sok minden kapható a pia­con. Zelman György, a szövetkezet el­nöke is készülődik, a határba akar kimenni. — Muszáj megfogni a kapa végét mindenkinek, — mondja. — mert na­gyon sürgőssé vált a munka. A nö­vények várják a kapát. A cukorrépát ritkítani kell, a napraforgót már meg­­saraboltuk. most kapálni, egyelni kell. A kukorica sorok is szénen zöldéinek s hogy a talai vastag cserepedésétó! megszabadítsuk könnyű boronával megjáratjuk, amely kiszaggatta az ap­ró gyomokat is, tehát egy kapálást jelentett a kukoricának. — Hogyan szervezték meg a nö­vényápolást? — kérdezzük az elnök­től. — Mit kell azt szervezni, — mondja magátólértetödően. — Megy az anél­kül is. Hozzá kell fogni és kész. igen ám, de szervezés, előre kidol­gozott terv nélkül, ma már nem tud­juk időben és zavartalanul elvégezni a munkát. Az elnök további szavaiból az is kitűnik, hogy tavaly bajok vol­tak a növényápolás körül, Ez pedig pontosan annak tudható be. hogy a munka nem volt kellőkép megszer­vezve. Az összes kapásnövényeket osszák szét egyénekre Balhó Mihály, agronómus észre sem veszi, hogy valaki közeledik feléje olyan szorgalmasan sarabolja a részére kimért cukorrépát. A 82 hektár cu­­korrémföld nagy terület, de minden­hol látni kapásokat, sarabolókat. .4 cukorrépa szép, és, a kapálással egy­­időben már ritkítani is lehetne. — Már megkezdtük a ritkítást is — mondja az agronómus. Most sokkal jobban megy a munka, mint tavaly, mert a családtagok is bekapcsolódtak a növényápolásba. A cukorrépát is azért osztottuk szét egyénekre, mert így mindenki iparkodik a maga részét megmunkálni, s ezáltal idejében vég­zünk a kapálással. A hiba, amit. a munkaszervezésnél elkövettek, itt kezdődik, mert a cu­korrépaföld szétosztásánál nem vették figyelembe a családtagokat és így min­denki egyformán 0-45 hektárt kapott. Ilyenformán az a szövetkezeti tag, oki harmad-magával dolgozik, egy nap alatt elvégzi a munkát, aki pedig maga dolgozik, három, négy nap alatt sem tudja elvégezni. A kapások szétosztó sánál figyelembe kell venni mindjén tap erejét, munkaképességét. — A többi kapásokat, nem osszuk ki egyénekre — mondja az agronómus, nagy meglepetésünkre, — Azokat cso­portok szerint osztottuk szét, mind­egyik csoport megkapta a maga részét, azok azután közösen végzik a növény­ápolást. A jó munkaszervezés nem titok Ha valaki csak néha olyas el egy­­egy cikket az újságból, akkor is tud­ja, hogy már nemcsak az élenjáró szövetkezetekben, hanem általában minden szövetkezet rájött arra, hogy eredményes és jó munkát csak ágy végezh 'nek, ha csoportokra, azután egyénekre szétosztják az összes ka­­pálnivalót. Ez nem titok, sőt, az eddigi tapasztalatok alapján a legjobb meg­oldása a jó munkaszervezésnek. Nagyon furcsa dolog tehát, hogy a cukorrépát szétosztották azért, hogy a munka jól menjen, ugyanokkor azon­ban a többi növényápolást csoportok­ban végzik. Tahin a többi növény nem olyan fontos? A kukoricát, naprafor­gót, nem kell időben és jól megmun­kálni ? A családtagok csakis úgy tud­nának eredményesen bekapcsolódni ,i munkába, ha erejükhöz mérten egy­­szerannyi,, vagy kétszerannyit vállal­nának a kapásoknál, mint az, aki egyedül van. De ezt nem csinálhatjuk meg, ha a vezetőség nem ossza ki egyénekre a kapásokat. Szívesen dol­gozna az egész család a földeken, ha megértetnék velük ‘azt, hogy a túl­termelésből pótjutalmat kapnak. Ha csoportosan dolgoznak, a pótjutalma­zás elve nem érvényesül rendesen, mert egyik tag jobban dolgozik, mint a másik és a tömeges munkánál nincs meg úgy a felelősségérzet sem, mint az egyéni munkánál. Ezt bizonyítja Pető Emma és Szabó Rózsi is, akik ugyancsak szorgalmasan ka-pálják a cukorrépát. Először nem is akarják megérteni, mi is az a pótju­talom. de mikor megmagyarázzuk ne­kik, hogyha tervenfeliil 20—30 má­zsával többet termelnek, annak 20—25 százalékát megkapják pót jutalmul Erre a szóra már mindkét asszony mosolyogni kezd, s tetszik nekik az a gondolat, hogy jó munkájukat még külön is megjutalmazzák. — Mi. — mondja Szabó Rózsi - nem is tudnánk rosszul dolgozni. Nem vinne rá bennünket a lelkiismeret, hisz ami a földön terem, arra nekünk nagy szükségünk van. s azon vagyunk, hogy minél több teremjen. Azonban, így kitűnne, ki dolgozik jól és ki hanyagul. — Higyje el — mondja Pető Emma, — aki jól dolgozik, meg is érdelmli a pótjutalmat, aki pedig nem, az a maga kárán tanul. Tehát fontos volna, ha a szövetke­zet vezetősége ezt a kérdést alaposan megtárgyalná, s úgy, mint a cukor­répát, a többi kapásokat is felosztana egyénekre. A szövetkezet tagjai pedig biztos, hogy elfogadják ezt az ország­szerte bevált módszert, annál is in­kább, mert ezzel a maguk és a szövet­kezet vagyonát gyarapítanák. A szövetkezet felkészült a takarmányok betakarítására A rossz időjárás ellenére az őszi­­takarmánykeverékek szépen fejlődnek, különösen a rozsosbükköny, amelyet zöldtakarmányként már lehet etetni A diószegi határban a faluhoz köze! a szél egy tábla rozsosbükkönyt rin­gat, ami bizony már hónaljig érő. A magasba szökkent rozskalászok első hírnökei a nyárnak és a jó gabona - termésnek. Közeledik az őszi keverékeik, a here. a széna kaszálása, utána ezeknek u begyűjtése. Erről a fontos dologról beszélgetünk Blahó Mihállyal, a szövetkezet agro­­nómusával. — Mi már megtettük a kellő intéz­kedéseket — mondja az agronómus. — Nagyon kell vigyázni, mert a sike­res takarmánybetakarítástól függ az állatállomány sorsa, fejlődése. Ezt a magunk kárán tanultuk. Ha egyszer­­kétszer megázik a lekaszált takar­mány, az eső kiszapulja, értéktelenné leszi. Sokszor bizony, az ilyen meg­ázott, megfeketedett szénától vagy herétől többet ér a száraz árpaszalma Tavaly a takarmánybetakarítás körül nálunk is voltak hibák. Nem fektet­tünk rá annyi gondot, mint kellett volna. Bizony ez a káros jelenség meg­mutatkozott több szövetkezetben is amit visszatükröz az alacsony napi tej­hozam. s a leqtöbb helyen ezt azzal ndokoliák. hogy nincs takarmány. — Ennek nem szabadna előfordulni azért, mert elegendő földterület áH endelkezésünkre a takarmányok ter­melésére: csak a kaszálást és a beta­karítást kell jól megszervezni. Elolvastuk Uher elvtárs figyelmez­tető felhívását — mondja az agronó­mus, — s ezek szerint felkészültünk a széna kaszálására és betakarításába. Azért is nagyon fontos, hogy ez év­ben nem úgy mint tavaly, 28 hektár­ról, hanem. 153 hektárról takarítsuk be a takarmányt. Ennek érdekében fel­állítottunk egy takarmánybetakaritó csoportot Haskó Pál vezetésével, akit felelőssé tettünk a takarmány időben való kaszálásáért és betakarításáért. - Ezenkívül., ha szárad a takarmány, fi­gyelni fogjuk a rádiót, ha esőt mord minden épkézláb embe-t mozgósítani fogunk a széna begyűjtésére. Fél паю alatt, is sokat tudunk elvégezne ha az összes szövetkezeti tag stivvel-1 élekkel спи emberként, hozzálát a munkához. Ez minden tagnak saját érdeke is hisz az elegendő mennyiségű és jö­­minőségű takarmány etetésével a tej­­mennyiség megnövekedik, a tervet túlteljesítik, a terven felül kiter­melt tejért vedig szép összeget kap­hatnak, aminek áldását az újévi el­számolásnál fogják érezni. Tehát min­den erejükkel oda kell hatniok a szövetkezeti tagoknak, hogy a takar­mánybetakarítással egy percet re késlekedjenek, mert az épp oly fontos, mint a növényápolás, vagy az aratás. SÁNDOR GÁBOR A sarabolóm bevált Bucsany Nagyszombattól vonattal a második állomé. . Innen k;s vasút ve­zet a községbe. Az út egyik oldalán bi.-ná.s-fekete kövér földek, a másik oldalon sással körülvett halastavat Iá-; tunk. A tóban gyakran föl-föl ugrik a! ponty, amely a tó halbö. 5géf árulja el. A fehlten van vil1 ny. hangszóró, sportpálya stb. ,/ ^gvik epületen címeres táblát p‘ ontunk mea, amelyen a következő; fe í'-ás látható: К "ü'eti Kísérleti és V e r óm a gnemesí tő Állomás. Betekinti nk vájjon mit is csinálnak ma inemesítőink. ■..átható itt sok minden. Több iroda, tan'-rem laboratórium, műhelyek, ús­ta' ó^k és raktárak. Mindenütt magvak, kísö-leti anyagok találhatók. Innen ] indul el Szlovákia nagyobb részeibe a i fajtiszta nemesített vetőmag. Mindez a sok gond, odaad munka, kitartó tü-eiem eredménye a nemesítésért, a jobbért. Olyan csend uralkodik itt, mint valami iskola-tanteremben. A nyugalom, a béke, az alkotás eleven légköre mutatja mindenütt az emberi szorgalom és tudomány erejét. Sokan dolgoznak a kísérleti állomá­son. A mezőgazdasági főiskolát vég­zett elvtársak ide jönnek a mezőgaz­daság gyekotiati részét elsajátítani. Ezután felkerestem ez igazgatósági irodát, s előadtam jövetelem célját. Arról volna szó, hogy a megbízotti hivatal ajánlatára díjrendszert sarebo­lót szeretnünk kipróbálni. Erre az en- | g aélyt megkaptam és az ottlévő mű- : helyben a sarabolót összeállítottam és elindultunk vele a cukorrépa földekre. Az út kanyarodásánál több épület tűnik fel. Kísérőm elmondja, hogy ott j anyasertések vannak elhelyezve. Bi­zony. az olyan nagy épületekben több száz anyesertés elfér. Azt is megtu­dom, hogy a hizlaldák a gazdaság más részén vannak, Ez nagyon helyes, mert sertésvész esetén a betegség terjedé­se el van szigeteivé. Megnyugtatólag hatott, hogy ilyen kitűnő Épületekben folyik a qöndos sertésápolás. Kint a határban a cukorrépatábla j bogárárokkal van körülvéve, ami 70 centiméter mély, szélessége pedig 50 centiméter. Ez a répabogarak igazi ; csapdája. árok környéke dinociddal van körülszórva. Az egyik répatábla vetési sortávolsága 40x30 centiméter. Ezen a területen répemagot termelnek, j Kézitoló kapával vagy kézikapával le- j hét csak megművelni, mert a répa- ■ növény minden darabja értékes. Itt a sarabolót kipróbáljuk Az áltatem javasolt saraboló célja nen.csupán a gyomirtás: egy felszere­lés tartozik hozzá, amely különböző méretben beállítható és felszerelhető; tolókapákra, háromsoros, vagy ötsoros lóvontatásu, vagy tizenegysoros trak­torral huzatost sarabolóra. A répa eredményes termelésénél a leghelyesebb először sarebolás helyett I a talajlazítás. Az általam készített szerkezethez tartozik még a lapos több­fejű gereblyeszerű ezerszám, amely a talajszellőztetést végrehajtja. Az én sarabolóm eltér a nehéz mezőgazdasá­gi szerszámoktól, mert könnyű, de a munkája kiváló. A talajművelő szer­számok csuklószerűen működnek, göd­rös, mély, vagy emelkedő talajokon egyformán dolgoznak. A talajlazító szerszámnak az az előnye, hogy a ré­pacsemeték közé lehet vele menni. A fiatal répának gyökér0 nincs, tehát í nem is tud benne kárt tenni, — ki- I Bérleteim ezt bizonyítják. Ezenkívül 1 pedig nagy előnye r g, hogy a répát ! keresztbe huzatva csokrosítani lehet általa. A kapával egyszerre lehet emel­ni és süllyeszteni, függetlenül a csuk­­lószerkeszettöl. Ma különösen szüksé­ges a hideg és sok esőzés miatt a ta­­lejlazítás. A sarabolóm bevált, a kísérleti állo­más vezetőivel megállapodtunk, hogy készítek részükre egy pár lóvontatásu sarabolót. Olyan érzéssel búcsúzunk el a kísér­leti állomá-tól, hogy a mi pártunk egészséges és békés építkezésein al­kotómunkáján keresztül a jövő meg­mutatja a kísérleti állomások óriás jelentőségé, és a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésében elért sikereit. Csehi József Oroszka. Mmaversennye! végzik a növinyáiolást A szenei állami birtokokhoz tartozó összes gazdaságok a tavaszi munkák első szakasza sikeres elvégzése után alaposan felkészültek a kapásnövények ápolására is. A répa egyelésére és a kártevők elleni harcra több mint 300 állandó munkaerőt biztosítottak. Ezen­kívül a növényápolásokban résztvesz­­nek a gazdaságok dolgozóinak család­tagjai is. A kapásnövények ápolásánál több mint 47 háromsoros lókapá' vonnak be a munkába. Ezzel a munkaszervezéssel bizonyára sikerül minden munkát ide­jében elvéoezni. Ősszgazdasági méretben 295 hektár cukorrépa, 120 hektár takarmányrépa, 31 hektár napraforgó és csaknem 102 hektár kukorica vár megmunkálásra. Ennek a feladatnak a teljesítéséhez nagy segítséget nyújt az egyes gazda­ságokon kifejlődött szocialista munka­verseny. A budmericei farmon például a proszenyicei mozgalom alapján a dolgozók 400 mázsa cukorrépa termést terveztek hektáronként. Ezt a munkát Karvas elvtárs 12 tagú munkacsapata végzi el, A proszenyicei mozgalomba bejelentett területet már megkapálták, egyszer megsaraboltak és trágyalével öntözték. Ezenkívül mivel a növények nagy fejlődésnek indultak, elkezdték ez egyelést is. És még tovább sorolhat­nánk a többi gazdaságokat is, amelyek a jelzett eljárás szerint végzik a cu­korrépa ápolását. A budmerici gazda­ság tavaly 330 mázsa cukorrépát ter­melt hektáronként. Ezért az eredmé­nyért pótjutalmazásban és több mint 40 kilogramm cukorban részesültek a dolgozók. Az idén azonban még na­gyobb termést karmai: betakarítani, ehhez pedig minden lehetőséget bizto­sítottak. Az elmondott munkákon kívül nagy gondot fordítanak a takarmányalap biztosítására. A téli takarmánykeveré­keket fejtrágyázták és a területet le­hengerelték. A tavaszi keverékeket pedig különböző fajtákból vetették el, többek között: mohart, kölest, csu­­mizt és cirokot. Sok alávetést is alkal­maztak, borsó ah takarmányrépát, len közé pedig takarmánykeveréket ösz­­szesen 82 hektáron vetettek el. A gaz­daságok ezenkívül több mint 13 hek­tár eddig parlagon heverő területet szántottak fel és biztosítottak takar­mány számára. Az udvarok körül lévő kihasználatlan földe, -t ugyancsak ta­karmánnyal vetették be, ezáltal 8 hek­tár területet nyertek. A gazdaságok körül elterülő eddig hasznavehetetlen parcellákat saját maguk az állatgondo­zók vették gondozásba. A kapásnövénye', ápolására minden erejüket mozgósították. A munkacso­portok és a csapatok közötti munka­verseny segítségével pedig legfőbb tö­rekvésük, hogy a tervezett hektárho­­zamokat túl is teljesítsék. Muzsián meggyorsítják a dohány kitöltetését A muzslai szövetkezet dohányter­melő csoportja Bagota elvtárs vezetése alatt példásan teljesíti а X. pártkon­gresszus tiszteletére vállalt kötele­zettséget. Ez a csehszlovák dohány­ipar lévai n. v. legpéldásabb csoportja. A r tzslai szövetkezetben 20 hek­táron termelik a dohányt. Egy tizen­­öttagú csoport végzi naponta a do­­hámypalánták kiültetését. Május 16-ig 14 hektáron ültették el a doháeyt. s így' a tervezett kiültetés idejét 14 nap­pal lerövidítették. Bohumíl Uušman nyilatkozata a nemzetéiül ók bűntetteiről A Csehszlovák Távirati Iroda képvi­selőinek elnökletével sajtóértekezletet tartottak Prágában. Az értekezleten nyüatkozott Bohumil Leušmen, a volt szociáldemokrata párt egyik vezető tényezője, aki visszatért külföldről és jelentkezett a csehszlovák hivatalok­nál. Visszaérkezése után már néhány­szor kérte, tegyék tehetővé számára, hogy nyilvánosan nyilatkozhasson. Ké­résének megfontolás után helyet adtak és lehetővé tették, hogy nyilatkozhas­son a csehszlovákiai és a külföldi sajtó képviselőinek. B. Leušmen nyilat’ ozatában többek között e kö étkezőket mondotta: „Amint az értekezlet elnöke megje­gyezte, valóbe; önként léptem át 1953 december 25-én az állam határait és állottam e csehszlovák hivatalok ren­delkezésére. Nem térek erre vissza. Hálás vagyok annak a lehetőségnek a megadásáért, hogy elszólalhatok ezen a. értekezleten és elmondhatom azo­kat ez okokat, amelyek arra ez elha­tározásra késztettek, he у önként visz­­szatérjek Csehszlovákiába. Nyíltan beismerem, hogy a nyugat­­európa: emigrációban átélt négy év lelki szenvedés :s egyúttal politikai iskola volt számomra. Lelkiszenvedés volt azért, mert közvetlenül közelről megismertem az amerikaiak terveit, melyek Csehszlovákia népének újabb szenvedésére és újabb borzalmak elő­idézésére irányulnak. Ez az ok késztetett legutóbbi tartóz­kodási helyemen, Ausztriában arra, hogy 1953-oan elhatározzam, hogy visszatérek Csehszlovákiába. Visszatér­tem annak ellenére, hogy a népi de­mokratikus rendszer ellen elkövetett súlyos bűntettek terhelték lelkiismere­­temet. Hazatérve Csehszlovákiába, minde­nekelőtt kötelességemnek tartom nyil­vánosan kijelenteni, hogy emigrációm Idején többnyire az ú. n. politikai kép­viselet tekintetében idegen szolgálat­ban álltam azért a Pénzért, amelyet az amerikaiak kémkedésre, terrorra, fel­­forgatásra a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok rágalmazására és gyelázására fordítanak. Vállalkoztam mindezekre a piszkos szolgálatokra. Az amerikaiak azért pénzelik az emigrán­­sokat, hogy háborús terveik céljaira felhasználják őket. Láttam, hogyan kényszerítik a nyugati kormányokat a nyugateurópei népek többségének aka­rata ellenére őrült fegyverkezésre, hogyan szervezik hadi támpontjaikat és hogyan használják fel e terveik megvalósítására a csehszlovák emig­ránsokat is. Az áruló csehszlovák emigráció nagy része, noha látja, hogy a Cseszlovák Köztársaság létéről, vagy nemletérő! van szó. ezirányban vakon és kíméletlenül támogatja terveiket. Az imperialisták az emberi társadalom legaljeAabb söpredékét, köztük a gyil­kosokat, banditákat is felhasználják terveik végrehajtására. Az emigránsok egyik csoportja egyrészt a nácikkal, a régi henle'nistákka! r-övetkezik, ígér­geti visszatérésüket Csehszlovákiába és tapsol, midőn Adenauer a protekto­rátus idejének határait követeli. Másik része a köztársaságnak harapófogóba zárt cseh országrészekre és harapófo­góba zárt Szlovákiára való szétdarabo­­lását tervezi a vatikáni körök támoga­tásával. Az emigránsok harmadik cso­portja végül kész megelégedni valami­lyen amerikai védnökséggel, tekintet nélkül arra, hogv milyen formában valósulna ez meg. Végül mindnyájan Csehszlovákia elpusztítására' és állarhi önállóságának beszüntetésére töreksze­nek. ' Az amerikaiak, a Csehszlovákia ellen szőtt igazi terveiket mindenekelőtt az­zal ismerik el, — és erről magam is meggyőződtem, — hogy titkos tábo­raikban nemcsak kémeket, terroristá­kat ét ••^‘■tevr'ket képeznek ki, akiket minden íi^mzetközi szokásnak fittyet hányva, titkon Csehszlovákiába és más népi demokratikus országokba külde­nek, hanem különleges tanfolyamokon válogatott tiszteket, elsősorban volt SS-istákat is képeznek ki, akiknek az lenne a rendeltetésük, hogy a meg­szálló hatalmat képviseljék, ha álmaik teljesülnének. Lehetetlen, hogy ne cso­dálkozzunk, — én is csodálkoztam, — hogy amerikai védnökség alatt nem­csak kémcselekedeteket szerveztek a köztársaság ellen, hanem gyilkossági kísérleteket is, melyek közül Babice esete araiak idején minden becsületes embert megrendített. Nem kevésbbé borzalmas tényt jelen­tett ez az úgynevezett szabad Cseh­szlovákia tanácsában összpontosuló emigránsok: Zenki, Majer, Ripka, Čer­­ný. Let tr ich, Prooházka, Peroutka, Osuský és más urak, úgynevezett po­litikai képviseletének tervei is, ame­lyek a nemzettel már szorosan össze­forrt minden szocialista vívmánynak megsemmisítésére irányultak. Azokra a tervekre gondolok, hogy az ameri­kaiak győzelme esetén visszaállítanák nálunk a megánkepitalista rendszert. Borzalmas az a tény, hogy még egyesek szolgálataik jutalmaképpen gondtalanul, bőségben élnek, az egy­szerű, félrevezetett emberek nagyrésze szükséget és nyomort szenved, gyak­ran táborokban és táborokon kívül is éheznek, emellett különösen Németor­szágban szükséges tehernek és hívat­lan vendégeknek tartják őket. Keserű tapasztalatok után végül ar­ra a következtetésre jutottam, hogy könyörtelenül és nyilvánosan le kell számolnom a legutóbbi 6 év alatti múl­tammal és újra vissza kell térnem Csehszlovákia népéhez, hogy vele együtt dolgozzam és alkossak, jóváte­­gyem bűnömet, noha tudom, hogy ezt csak részben tehetem jóvá. Boldog leszek, ha helyt adnak kéré­semnek és ha rés .tvehetek az alkotó, eredményes munkában. Óvni akarom mindazokat, akik áldozatául estek az ellenséges propagandának, akik az el­lenséges propaganda hatása alatt áll­nak és figyelmeztetem őket, hogy — I amint meggyőződtem — az összes im- I Derielista törekvések teliesen hiábava-I lók”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom