Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-04-25 / 17. szám

1954. április 25. Féldműv^i 11 Fektessünk nagy súlyt a cukorrépa egyelésére A répa kikelése után, ha a sarabo­­lást elvégeztük, a bolhák és egyéb <ár­­tevők ellen védekeztünk, következik a répatermesztésünk legfontosabb szaka­sza, az időben való gondos egyelés. Az időben való egyelés a répa nö­vekedése szempontjából nagyjelentősé­gű. Egy gomolyban általában 2—5 ma­­govsk van. Az ezekből kikelő répanö­­vénykek összefonódnak és minél ké­sőbb végezzük az eqyelést, annál ne­hezebb lesz egy egy növény jó fejlő­dését és megfelelő tápanyagellátását biztosítanunk. Gondos egyelés alatt azt értjük, hogy mindig a csokor' legerőteljesebb egyedét hagyiuk meg, ügyelve arra, hogy valóban csak egy növény marad­jon. A répamagot, mivel az a gomoly-Pontosan válogatva a legerőteljesebb növényeket meghaayva Válogatás nélkül egyelve A leggyengébb egyedeket hagyva meg A talaj minősége, a parcellák keze­lése, trágyázás, műtrágyázás, stb. tel­jesen azonos volt, a terméskülönb­ban bezárt, nem láthatjuk és csak az egyelés alkalmával tudjuk a szük­séges szelekciós munkát elvégezni az­által, hogy a legerőteljesebb, legfej­lettebb növényeket hagyjuk meg. Gya­korlatilag tehát a cukorrépa legjobb magvasai kiválasztása az egyeléssel történik. Régen ismeretes és számta­lan kísérlet bizonyítja, hogy a növé­nyek erőssége egyenes arányban áll a gomolyban zárt répamagvak nagyságá­val és minőségével. így tehát, ha az egyelésnél a legerőseb' egyedeket vá­lasztjuk ki, ez annyit jelent, mintha répaterületünket válogatott, legjobb, legéletrevalóbb magvakkal vetettük volna be. Kísérleteink szerint az egyelési mun­kák jó vág rossz elvégzése, az alábbi eredményt adja: Gyökér- Cukor­termés tartaton, q/ha 0/, 206 18.1 157 17.9 114 17.2 I ségek kizárólag az egyelés gondos, vagy gondatlan elvégzésének következ- I ményei. Az egyelés menete: 1. Egy gomolyból egy csokorban több növényke kelt. 2. A répacsokrot egyelőkapával kibontjuk. 3. A légéről bb növényt a föld­it szorítjuk, a többit kihúzzuk. 4. A megmaradt növényt nedves földdel vesszük körül. AZ EGYELÉS IDEJE A répaegyelés idejétől függ a répa növekedésének további menete, a ter­més nagysága és minősége. Ha a kár­tevők elleni védekezésre jól felkészül­tünk, akkor a legjobb egyelési idő, az első pár lomblevél megjelenésének kez­dete. A gyakorlatban általában akkor egyeljük a répát, amikor a növénynek 3—4 levele van. Ennél későbbi idő­pontban való egyeléskor a répák „ösz­­szefolynak”, új levelek nem igen nő­nek, I véllemezei лет nagyobbodnak, a répa felnyurgul, rosszabbul fejlődik és termése csökken. A répa egy elését a terület nagysá­gától függően úgy szervezzük, hogy a legrövidebb idő alatt (5—6 nap) befe­jezzük. A nagy termés elérésének egyik a­­lapjá a komplett, teljes növényállo­mány. A nagy termés mesterei ezért, különösen kártevő veszély esetén az egyelési munkát két ütemben végzik. Az első pár lomblevé! megjelenésekor 8—10 cm-re egyelnek és amikor a ré­pa megerősödik, kártevőktől már nem kell tartaniok, távolítják el a felesle­ges egye eket. AZ EGYELÉS MÓDJA A cukorrépa és takarmányrépa leg­­m felelőbb növénytávolsága 18—20 cm. Az egyelést tehát erre a távolság­ra kell elvégeznünk. A répa egyelését vagy teljes egé­szében, vagy a sorok géppel történő átvágása (csokrosítása) után, kézzel vé­gezzük. A jó egyelő kis egyelőkapával dol­gozik. Körülkeríti és kibontja a répa­csokrot. Kiválasztja a legerőteljesebb, legegészségesebb növényt és ezt a földhöz nyomva, a többieket gyökeres­től kitépi. Ezután a fiieghagyott répa közé nyirkos, j orhanyó földet húz és körülnyomkodja. Ezt a munkát kifo­gástalanul csak jól elmunkált, porha­nyó talajon végezhetjük. Ha a csokrot nem kerítjük körül kapával, akkor az egyelésnél az eltávolítandó egyedek könnyen beszakadnak és újból kihaj­tanak, vagy a meghagyott répa a cse­repes talajban megfullad. Ha jól vé­gezzük az egyelést, a meghagyott leg­jobb egyed megszabadulva a cseréptől és a körülötte lévő növényektől gyor­san, erőteljesen fejlődésnek indul. A kézi munkaerő megtakarítása ér­dekében a répasorok átvágását foga­­tos kapával, vagy traktorvontatású ka­pával is végezhetjük. Mindkét esetben igen fontos, hogy a gép munkaszéles­ségének csatlakozásánál az átvágás al­kalmával hibasávok ne maradjanak hát­ra. A gépi átvágást tehát csak kor­mányozható kapákkal végezhetjük pon­tosan. Ha ilyen nem állana rendelke­zésünkre, a kérdés megoldható oly mó­don is ,hogy vetőgépre szereljük rá a megfelelő távolság betartásával az át­vágó kapákat. Ilymódon a kereszt­­irányban történő átvágás is 100 száza­lékos pontossággal, hibasávok hátrama­radása nélkül végezhető. Az egyelés után, mielőbb végezzük el a répa második kapálását. Mit kell tudnunk az úiszülött állatok kezeléséről Elléskor, az újszülött vüágrajötte­kor az etnye és a magzat közti össze­köttetés megszakad. Ez a körülmény az újszülött életében lényeges változást okoz. Az újszülött álletben ugyanis megindul a légzés, a hőszabályozás, az emésztő és kiválasztó szervek mű­ködése. Az életműködések megindulása erősen próbára teczi a szervezetet, ez­ért kell az újszülöttet mindjárt szü­letése után ápolásban részesíteni. Amint az újszülött világrajött, leg­először ez önálló légzés megindulását kell biztosítanunk. Orrából és szájából tiszte kézzel, vagy tiszta ruhadarabbal e ‘.volftjuk az ottlévő kocsonyás nyál­­kát. He az újszülött légzése és szív­működése rendellenesen gyenge vagy kihagy, testét ée fejét hideg vízzel be­fecskendezzük, nyelvét húzogassuk e­­lőre percenként .2—15-ször és alkal­mazzunk mesterséges légzést. Amíg az állat szíve működik, van remény a megmentésére. A légzés megindítása után a követ­kező feladat a köldök ápolása. A köl­dökzsinór az esetek túlnyomó többsé­gében minden külső beavatkozás nélkül elszakad akkor, amikor az anya a szü­lés után felkel, vagy amikor az újszü­lött mozogni kezd. Ha a köldök ma­gától nem szakad el, tiszta kézzel el­tépjük, vagy ollóval elvágjuk. Szükség lehet a köldökcsonk elkötésére is, mert a köldökzsinór némelykor (különösen csikóknál fordul elő) kötélvastagságú és így nem szárad el. Ilyenkor a köl­döktől 8—10 cm-nyire elkötjük, a vé­gét pedig levágjuk. Az újszülött alá tiszta almozás rend­kívüli fontosságú. A gondatlanul vég­zett, piszkos, trágyás szalmával való almozás következtében az újszülött könnyen kaphat köldökgyulledást. A magzat teste zületéskor ragadós nyalkával van bevonva. Ezt a magzat­­mázat az anya le szokta nyalni újszü­löttjéről. A már megszáradt és lábraáUt új­szülöttet igyekezzünk minél előbb megszoptatni. Ilyenkor igen nagy gon­dot fordítsunk a tőgytisztításra. A jói lemosott tőgyből az első tejcseppeket külön edénybe kell fejni, hogy a bim­bócsatornákban lévő baktériumok az első tejsugárrai együtt eltávolodjanak és ezt a tejet megsemmisítjük. A föcstejet feltétlenül biztosítsuk az újszülött számára. A föcstej ugyanis a szervezetre igen fontos védőanyagokat tartalmaz. Az újszülöttet ez első szop-­­, tatás után célszerű egy helyre szok­tatni. Óvni kell őt a megfázástól. Az újszülöttet már az első naptól I kezdve figyelni kell, hogy ürül-e. Ha a végbélnyílása el lenne zárulva, vagy hiányzane (előforduló fejlődési rend­ellenesség), úgy sürgős műtéttel le­het ezen segíteni. Ha dugulás, szék­rekedés áll fenn, langyos beöntéssel jó eredményt érhetünk el. Haraszty János, Lelesz Csibenevelés tavass7al ŕ mult évi bőséges kukoricatermés lehetővé teszi a csibék gondnélkül va­ló felnevelését. Dolgozó parasztságunk tisztában van azzal, hogy befektetett munkája leggyor. abbin a baromfiban gyümölcsözik, hogy a háztáji gazda­ságban szinte észrevétlenül felnövő csibéért a piacon mindig szép összeget kap. Éppen ezért a kikeltetett' csibék számat a keltetőállomásról vásároltak­­kel egészítjük ki. így egy kotló lénye­gesen több csibét nevelhet fel. Lehető­­lei ol>en színű csibéket vegyünk, ami­lyeneket a kotló keltett. A csibék fogadására fel kell készül­nünk. Akár kotlóval, akár mestersége­sen nevelünk, a megfelelő helyiséget előre kell elkészíteni. Egy kotló alá 30—40 csibét adhatunk s ezeket az első időben még a konyhában is ne­veljük, elválasztott helyen a tűzhely közelében. A csibéket óvni kell a megfázástól, de edzeni is kell őket. A fázós csibe csipog, összebújik, a túl melegen tar­tott bágyadt lesz, levegő után kap­kod és sok vizet fogyaszt. Kedvező hő­mérsékleten a csibe mozgékony, jó­étvágyú, gyorsan fejlődik és tollaso­­dik. Napos időben, ha a meleg a déli oldalon érezhető, fokozatosan szoktas­suk a csibéket a szabad, friss levegő­höz. A csibe nem kényes, a déli nap­fényes oldalon már 10—12 C fok me­legnél is kiereszthetjük őket, de ü­­gyeljünk arra, • oqy meg ne fázzanak. A jó és bőséges takarmány a csibík igazi nevelője. A hántolt köles, a lisz­tes résztől megszabadított kukoricada­ra, az árpadara, a rizstörmelék és a búzaocsú csibéink kedvelt tápláléka. Ezek .’.ellett adjunk minél több reszelt sárga- vagy céklerépát, később zöld­féléket: gabonafélék zöld leveleit, fű­féléket és zsenge lucernát. Adjunk ne­kik állandóan bőséges, tiszta, langyos vizet, de még jobb, ha friss, felfőzött tejet, Írót vagy savót itathatunk ve­lük. Az első naptól kezdve nem sze­­b_d megfeledkezni az apró kavics és a zúzott faszén adagolásáról sem, me­lyek az emésztést segítik. A csibék ta­karmányává állandóan tegyünk 2—3 százalék szénsavas takermánymeszet és_ 0.5 százalék sót, hogy a szervezet á ványi anyag szükségletét a jó cson­tozat fejlődésének érdekében kielégít­sük. A csibék alá s az homokkal vagy gabonafélék pelyvájával kell almozni. Illés Bertalan «SícgciK8c^^3ŕcšaŕcresarcsic(íaKíiicgcx<^<aaKs»c!ScK^ Mezőgazdasági és kutatóintézeti tudományos dolgozók! A szovjet mezőgazdasági tudomány tanulmányozásával mé­lyítsétek el ismereteiteket! Kössétek össze az elméletet a gyakorlattal! Tanítsatok minden mezőgazdasági dolgozót a mezőgazdasági tudomány, az agrotechnika és zootechnika eredményeinek rendszeres felhasználására és ezzel segítsé­tek elő a mezőgazdasági termelés növelését! (A nemzeti arcvonal május 1. jelszavaiból) Szövetkezeteink méhészetéből A jánosházai szövetkezet kihasználta a kormányunk által felajánlott segít­séget és 50 család méhet vásárolt. A tagok felismerték azt a fontos ténye­zőt, hogy a méhek által bejárt és megporzott növények, here, vagy gyü­mölcsfák virágai s egyéb ipari növé­nyek termőbbé, a magvak csiraképe­sekké válnak. Ezenkívül a természet­adta mézlegelőket is kihasználják, méz­hez jutnak, amiből majd szép pénzhez jut a szövetkezet. Nagyon fontos vol­na, ha minden szövetkezet vezetősége hasonlóképpen gondolkodna. A jánosházai szövetkezet méhészetét Sebok Cecília gondozza szakértelem­mel. Tavaly 2 heti tanfolyamon volt Privigyén, ahol tudását gyarapította. Ö nem fél a méhektől. Ügy gondozza, ápolja őket, mint más a kacsákat, vagy csirkéket. A nők, akik méhészek akar­nak lenni, tanulhatnak tőle. 1. Kép. Sebok Cecília a tavaszi át­vizsgálást végzi. 2. Kép. A kiszedett kereteken meg­állapítják a fiasítás, az élelem meny­­nyiségét. Amelyik kaptárban az anya 1 éves, ott már 5—6 kereten van fia­sítás. A kaptárak В normalizáltak. A fész­ket vászonnal és vastag filccel takar­ják, tehát a kaptárak melegek. 3. Kép. Nagyon fontos, hogy a hűs tavaszi napokon, főleg hideg éjjeleken, a kaptár kijárónyilása szűkítve legyen, mert hidegben a méhek összehuzódnak a már kiterjedt fiasítást nem takarják kielégítően, amib" aj származik. A tavaszi gyors fejlődés egyik legfonto­sabb tényezője a meleg, jól szigetelt kaptár. gét. Amint látjuk, a kaptárokon kü­lönböző színek és ábrák vannak. Ez nagyban elősegíti a méhek tájékozódá­sát, de ez nem kielégítő, A kaptárak szakszerű elhelyezése a következő: 1. Legjobb, ha minden kaptárhoz köröskörül hozzá lehet férni. A kaptá­rak ne közvetlenül, egymás közelében, hanem szétszórva álljanak. 2. A hosszú, egyenes sor nem ked­vező. Ezt úgy kell megváltoztatni, hogy a kaptárakat felváltva valamivel előbb­re és. hátrább helyezzük el, a sort te­hát zegzugossá tesszük. Lehet 3 da­rab is egy csoportban, úgyhogy előbbre hármat és hátrább hármat. A kaptárakat védeni ajánlatos: túl­ságos napsütés ellen, ha lehet, gyü­mölcsfák alá, tisztás szélére helyezzük. A reggeli, koradélelőtti napsütés ked­vez a méheknek. Reggel nagyon ár­nyékos helyen később indulnak mun­kába. A későbbi erős napsütéskor azon­ban méhnek is, méhésznek is hasznos az árnyék. A kijárót leginkább délke­letre szokták fordítani, de a kert fek­vése miatt sokszor el kell térni ettől. A kijáró irányába fújó erős szél erejét kerítéssel, bozóttal, fákkal törjük meg, körülbelül 3 méter távolságban. Jó a semfűsemfa bozót, a tamarix, a virág­port adó és télen is zöld tuja. De leg­jobb, ha a kaptárakat úgy lehet fel-4. Kép. Szép sorrendben van felállít- , állítani, hogy kijárójuk ne nézzen az va a szövetkezet 50 kaptára. Ez télire | uralkodó szel felé. Háziállatok, kíván­­megfelel, de tavasszal nem jó, mert a i csiak ellen kerítéssel védekezzünk, méheknek zavarja a tájékozóképessé- I s. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom