Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-04-25 / 17. szám
foooeti FüIdmiM 1954. április 25. A Szovjetunióval és a világ összes békeszerető népeivel együtt fel a további harcra az összes vitás kérdések, tárgyalások és megegyezés útján való megoldásáért! (A nemzeti arcvonal május 1. jelszavaiból) fDSOgó?DíiD&>»£DÍ!>OSD«>ö«iO*>!DSOg>ID^ t P Uj szakadás Ázsiában Nixon az USA alelnöke folytatni akarja az indokínai háborút A nyugati hírügynökségek és rádiók közölték, hogy egy „magasrangú amerikai kormányzati személyiség” nyilatkozott az indokínai háborúval kapcsolatos amerikai magatartásról. Mint utóbb megerősítették, a nyilatkozatot Richard Nixon, az Egyesült Államok alelnöke tette. Nixon az amerikai lapszerkesztők társaságának az alelnök tiszteletére rendezett zártkörű ebédjén szólalt fel. Azt mondotta ...... ha Francia. ország kivonulna Indokínából és a helyzet megkövetelné, az Egyesült Államok kormányának meg kell tennie azt a politikai szempontból népszerűtlen lépést, hogy amerikai csapatokat küld Indokmába.” Az Egyesült Államok alelnökének nyilatkozata — amint az az „AFP” jelentéséből kitűnik, — „izgalmat keltett Franciaországban”. A francia hírszolgálati iroda a párizsi nyugtalansággal hozza kapcsolatba, hogy Nixon szavainak közzététele után Parker, az amerikai külügyminisztérium szóvivője nyilatkozatot adott át a saj tónak, amely azt hangoztatta, hogy ,,az alelnök nem az Egyesült Államok új politikáját jelentette be Indokína irányában.” A külügyi szóvivő azonban „zt is hozzátette, hogy az amerikai kormány politikája továbbra is Dulles ismeretes március 29-1 beszédén alapszik, amely a „közös akció” hírhedt tervét jelentette be. Mint rámutatnak, Parker nyilatkozatát előzetesen maga Ndxon hagyta jóvá. A külügyminisztérium — a londoni rádió jelentése szerint — szombaton este hivatalos közleményt is tett közzé Nixon kijelentéseivel kapcsolatban. Ez a közlemény a franciaországi nyugtalanság miatt még továbbmegy a szóvivő nyilatkozatánál, mert az alelnök szavait lényegében ..magánvéleménynek” tulajdonítja. Mint a közlemény kifejezi, ami az amerikai csapatok indokínai bevetését illeti, e magas amerikai személyiség csak egy lehetséges cselekvési vonalat jelölt meg, amelyet ő maga támogatna egy rendkívül "alószínütlen esetben.” Az amerikai külügyminisztérium nyilatkozata egyszersmind közli, hogy „az amerikai kormány hivatalosan ;s vallja Nixonnak azt a nézetét, hogy Délkelet-Ázsiát meg kell védeni...” William Knowland szenátor, a szenátus köztársaságipárti többségének vezetője szombaton ugyancsak nyilatkozott az indokínai kérdésről. — Az „AFP” híre szerint Knowland kijelentette: „Meggyőződésem, hogy Eisenhower elnök kérni fogja a kongresszust, járuljon hozzá amerikai csapatoknak Indokínába küldéséhez, amennyiben egy ilyen lépés szükségessé válik...” A szenátor közölte, a kormány és a kongresszus vezetői eddig még nem tárgyalták annak lehetőségéről, hogy szárazföldi csapatokat küldjenek Indokínába. Fontolóravették azonban annak lehetőségét, hogy légi é* tengerészeti egységeket küldenek.” Az USA délkoreai hadgyakorlatai A „The Economist” című angol polgári lap a tavolkeleti helyzettel foglalkozva, a nyugati szövetségesek egymásközötti kapcsolatáról is. A helyzet úgy alakul — írja a „The Economist” — hogy a nyugati szövetségesek nem olyan egységes célkitűzésekkel mennek a genfi konferenciára, mint amilyenekkel a berlini értekezletről eltávoztak. Az indokínai problémával szemben az amerikaiak és a franciák között mélyülő nézeteltérésnek az iróniája az. hogy r'z i nézeteltérés éppen akkor áll elő, amikor az amerikaiak riélkelet-Ázsia sorsa iránt az eddiginél sokkal .tagyobb érdeklődést tanúsítanak és ami'-or az oroszok nyíltan kijelentették, hogy a „tüzet szüntess” megegyezés hívei. Két szempontból Dulle, valóban történelmi változást idézett elő az amerikai politikában; az egyik a múlt héten mondott beszéde volt, i melyben azzal fenyegetőzött, hogy a kommunista terjeszkedés meggátlására (értsd: a szabadságmozgalom elfojtására. — A szerk.) az Egyesül? Államok katonai erőit fogja felhasználni Délkelet-Azsiában, a másik pedig a közös nemzetközi akcióra való felhívás volt és ezt az álláspontját a legnyomatékosabban hangsúlyozta. A franciák azor' an már hét éve folytatják ezt a háborút, hét éve pusztulnak és nélkülöznek, s ezalatt a hét év alatt majdnem teljesen kimerültek. Másrészt az amerikaiaknak ugyanakkor, amikor szilárdan vállalták a háború költségeinek mind nagyobb részét — és enélkül a segítség nélkül a háború már régen elveszett volna — most közvetlenül szembe kell nézniük egy esetleges kudarc következményeivel. Ezeku'an természetes, hogy a két pártnak az érzelmi és politikai állásfoglalása is különböző. Beszélni kell arról és ez igaz is — Írja a továbbiakban a lap — hogy az Indokínával kapcsolatos angol és amerikai nézetek közötti eltérés jelenleg semmiesetre sem az egyetlen, amely a szabad (értsd: nyugati. — A szerk.) világban jelentkezői. A hidrogénbomba okozta felzúdulás ... továbbá Franciaországban az európai védelmi közösséggel szemben álló erőknek nagyfokú tömörülése mind olyan tényezők, amelyek kritikus pillanatban hasadást akarnak előidézi! a nyugati államok szövetségében. Azonban, ha megegyezésre lehetne jutni a távolkeleti politika sürgős problémáiban, biztosan állíthatjuk, hogy a többi nézeteltérés kissé kevésbbé zavarónak tűnnék fel. A minden ellenállást legyőző francia álláspont az, hogy ez így tovább nem mehet — írja a továbbiakban a lap. — Egy ideje az összes francia politikai pártoknak az az egyre inkább egyhangú nézete — bár különböző okoknál fogva — ht >v Vranciaországnak abba kell hagynia az indokinai háborút Ahogy Lanie) miniszterelnök március 6-án a nemzetgyűlésben mondotta, bár egész a múlt évig még kétféle felfogás uralkodott, az egyik a tárgyalások mellett volt, a másik pedig a katonai győzelemért harcolt, ma a tárgyalások melletti egyetértés olyan általános, hogy „már nem is érdemes tovább vitatni”. Az egyetlen felmerülő kérdés az, hogyan lehetne megegyezésre jutni? És sok francia az erre a kérdésre adandó válasz keresésének sajátos fényében kezdi látni az eljövendő genfi kon? renciá.. A franciák közül egyesek azt mondják, hogy Franciaországnak nem sok felajánlani valója van. Az amerikaiak viszont elismerhetnék a kommunista Kínát egy elfogadható indokínai fegyverszünet ellenében. És ha Washington reálisabb jelentőséget tulajdoni* Délkelet-Äzsiának, akkor ezt bizonyára érdemes megtenni. Az angolok helyzete ebben a vitában nem irigylésreméltó. Anglia mindkét félnek a társa és szövetségese, nemcsak különlegesen érdekelt fél — hiszen a Malájföld sorsa •> vietnami eseményektől függ — de más kötelezettségei miatt eddig abban a helyzetben volt, hogy ehhez küzdelemhez csak csekély vagy semmi ' özvetlen segítséget nem adott. Természetesen — írja Dulles távolkeleti politikájának támogatásáról a „The Economist” — ez kockázatta! jár. Eltekintve attól a kockázattól, hogy Genfben szakadás következhet be a nyugati államo’ között, fennáll egy új tűzvész kiváltásának sokkal kritikusabb kockázata és ez nem korlátozódnék csupán Indokínára. Az angolok szál ra a kérdés gyakorlati megoldása abban áll, hogy nyoma gyakor-'janak mindkét társukra, de ne túlságosan erősen. A franciákhoz hasonlóan Angliában is sokan nem látják be, hogy az Egyesült Államok mrirt ne ismerje el a kommunista Kínát az indokínai kérdés rendezésének részeként, ha ennek révén egy egyébként észszerű fegyverszünetet lehet elérni. Másrészt íz amerikaiakéhoz hasonlóan az angolok nézete egészen bizonyosan az, hogy miután a franciák ilyen sokáig harcoltak, a franciákat ugyancsak unszolni kell, hogy ne hagyják el Indokinát kielégítő politikai megegyező; elérése előtt. Mindkét fél közös nehézsége -ónban az, hogy az államférfiaknak agyon kevés terük van a manőverezésre. Külföldi hírek — Botrány a javán kormánykörökben. 3 Ivánból egymásután érkeznek a jelentések, hogy tovább tart a hajóipari botrányba belekevert személyek letartóztatása. A botrányban 24 halógyártó és hajózási részvénytársaság szerepel. A további jelentések arról sz —ilnak be, amit a japán lapok maguk is alátámasztanak, hogy a kor mánv kénytelen lesz lemondani, mert a botrány nyomozása során kiderült hogy magasrangú kormányhivatalno kok vettek részt a szóbanforgó. üzelmekben. * * * — A francia kormány megkegyelmezett Otto Abetznek, Hitler -/olt franciaországi követének. Abetz köztudomásúan értelmi szerzője volt mindazoknak a szörnyűségeknek, amelyeket Hitler gyilkos szoldateszkája. a megszállás éveiben követett el a francia lakosság ellen. * * * —Dél-Korea bojkottálni akarja a genfi értekezletet. Dél-Korea kormánya elhatározta a genfi értekezlet bojkottálását. A liszinmanista külügyminiszter nyilatkozatában megismétli korábbi arcátlan követeléseit, hogy csak akkor mennek el Genfbe, „ha megerősítik a délkoreai hadsereget.” * * * — Sajtójelentések szerint az egyiptomi „forradalmi tanács” az elmúlt héten ülést tartott. Az ülés eredményeként. mint a jelentésekből is kitűnik, Nagib elnök lemondott elnöki tisztségéről. A jövőben mindkét funkciót Gamal Abdel Nasszer alezredes, eddigi miniszterelnökhelyettes tölti be A tormán v többi tagjai pedig lemondtak. * * * — A bonni statisztikai hivatal adatai szerint Nyugat-Németországban a sztrájkban »'töltött órák száma 1953 ban az előző évhez viszonyítva megháromszorozódott. * * * — Széleskörű mozgalom Olaszországban a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért. Olaszországban a tömegpusztító fegyverek felhasználásának eltiltását követeld széleskörű tömegmozgalom van kibontakozóban. Az elmúlt napokban számos üyen állásfoglalás történt. Három nagy város: Вдп, Alessandria és Pesaro városi tanácsa: egyhangúlag határozati javaslatot fogadtak el, amelyben az atom- és hidrogénfegyverek felhasználásának eltiltását követelik. A mozgalom szerte az országban tovább folvik. * * * — Ciprus szigetén .. görög és török parasztok értekezletet tartottak, amelyen tiltakoztak az el! hogy az angol hatóságok földeket koboznak el katonai támaszpontok létesítésére. Sok paraszt elveszti emiatt életlehetőségeit. A „Koreai Központi Távirati Iroda” április 17-én tudósítójának keszoni jelentését közölte: „Miért készülnek az amerikaiak Dél-Koreában nagy hadgyakorlatokra” címmel. A jelentés szerint az amerikaiak tájékoztatták a semleges felügyelő bizottságot, hogy április 20-tól június 25-ig nagyszabású hadgyakorlatokat rendez ek Dél-Koreában. A hadgyakorlatokét — mint az amerikai megbízott közölte — három szakaszban hajtják vegre. Partraszáliási hadművelete-Az egyre jobban fenyegető gazdasági válság jelei félelemmel töltik el az amerikai üzletembereket. Vannak azonban élelmesebb kereskedők is, akik reklámakciókra használják fel ezt a félelmet. Ilyenek például a „Hewins és Hellis” nyakkendöárűház tulajdonosai, akik a következő hirdetést adták fel az egyik bosztoni lapban: ,,Megállapított tény, hogy azoknak a nyakkendőknek a 89.2 százaléka, amelyekkel az 1929-es gazdasági összeköt is végrehajtanak Dél-Korea keleti partvidékén. Felvetődik a kérdés — írja a tudósító — miért van szükségük az amerikaiaknak e hadgyakorlatokra? Miért időzítették ezt éppen a koreai kérdés békés rendezését célzó genfi értekezlet megnyitáséra? A tények azt mutatják, hogy az amerikai uralkodó körök nem akarják a koreai kérdés békés rendezését és a nemzetközi feszültség enyhítését. cmlás idején a tőzsdések felakasztották magukat, a „Hewins és Hellis". cég nyakkendői voltak. A rendőr amikor észrevett egy ilyen öngyilkost, nem tudta elvágni a nyakkendőt, amelyen az illető lógott. Elpusztítani az ilyen jólszövött selyemdarabot? Sohasem !’’ A „Hewins és Hellis” cég, amint látjuk, nem tartja be azt a szabályt, hogy az akasztott ember házában nem szabad emlegetni a kötelet... Akasztott ember házában A hidrogén kalózai ellen Amikor a „Szerencsés sárkány” nevű japán halászhajó legényeire az ólomszürkévé vált magasságból finom hamu kezdett szitálni - a fedélköz fürdöfulkéibe rohantak, hogy lemossák magukról az égetően forró „mennyei ajándékot”. Akkor még nem tudták, hogy ennek a délutánnak az emlékét viselni és átkozni fogják egész életükön át — ha ugyan lesz még életük. Azt sem tudták, hogy olyan bűn áldozatai, amelynek szennyét senki sem moshatja le magáról, akinek része volt tragédiájuk előidézésében. A halászokat, akik március elsején a I ij dófülkékhez szaladtak — ma már csak c.landő vérátömlesztés tartja életben Japán és amerikai orvosok sorakoznak betegágyaik mellett. Fejüknél idő’ől időre megjelenik valami alacsonyabbrangú ar, rikai „atomszakember” és közönyösen figyeli a rádióaktivitást jelző Geiger-müszert. A .Szerencsé; sárkány”, az ütött kopott halászhajó vesztegzár alatt rostokol egy ki; japán kikötőben. A nyolc tonna radioaktívvá vált halat, amelyet a gvumraban hordozott, s amelynek megjelenés? általános pánikot keltett Japán piacain, azóta felkutatták és elfök'elték. Maga az ügy azonban még korántsem 'árult le. Mert a „Szereneris sárkány” matrózaival és egész rakományával »gy pillanatra a történelem eszközévé vált. Eszközzé azoknak leleplezésében, akik az atom erejét m ndenáron tömeggyilkosságra akarják felhasználni. A hidrogén kalózainak leleplezésében, akik a háborús veszély újabb gócainak megteremtésén fáradoznak, s azon igyekeznek, hogy megtörve s: nemzetközi feszültség enyhülésének általános irányzatát, közelebb sód árják az emberiséget egy új világháború szörnyűségéhez. Az amerikaiak hidrogénbombakisér-. lete s ennek során a japán halászok ! tragédiája egész sor országban vihart váltott ki. Nemcsak a tömegek haragját korbácsolta fel a tömegpusztító fegyvetek használata ellen. Olyan politikai körökben is váratlan riadalmat, vagy legalább is idegességet keltett, ahol eddig közönnyel vagy együttérzéssel figyelték az atomháború megrögzött amerikai híveinek tevékenységét. A csendesóceáni hidrogénbombakisérletei és következményeik olyan élesen robbantották ki az amerikaiak és szövetségeseik ellentéteit ezen a területen, amilyenre eddig még sohasem volt példa. Nem túlzás azt mondani, hogy az amerikai hidrogénbombakisérletekkel szemben, amolyan világegységfront-féle alakult ki, amelyben a yorki érsektől kezdve a kanadai külügyminiszteren keresztül Nehru indiai miniszterelnökig a kapitalista világ legkülönbözőbb vezető személyiségeit lehet megtalálni. Lester Pearson kanadai külügyminiszter például kijelentette, hogy „a hidrogénbomba borzalmai megkövetelik, hogy az ENSZ fellépése, vagy más nemzetközi akció útján akadályozzák meg atomfegyverek alkalmazását háború esetén”. Evatt, az ausztráliai parlament munkáspárti ellenzékének vezetője azt követelte, hogy Ausztrália azonnal kezdeményezze az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakra való összehívását, hogy foglalkozzanak a hidrogénbomba nemzetközi ellenőrzésének kérdésével. Angliában a Ion- ! doni rádió jelentése szerint mozgalom j indult meg annak érdekében, hogy or- I szágszerte készítsenek elő propagandahadjáratot, amelynek célja a hidrogénbomba és más atomfegyverek betiltása. Ebben a mozgalomban vezető munkáspárti képviselők kezdeményező szerepet játszanak. Az angol alsóház legutóbbi vitája egyébként megmutatta, hogy még megrögzött struccpolitikusok is kénytelenek voltak kihúzni fejüket az „atomhomokból” és szembenézni azzal, hogy az amerikai agreszszív álmok megvalósulásának elsőként a '-lombázótámaszponttá tett brit szigetek esnének áldozatul. Az angol alsóház viharos tanácskozásai; a „Csendes-óceán nem amerikai tó” kiáltások; a szenvedélyes személyi és politikai viták azt jelezték: a közvélemény még sohasem követelte ilyen erővel és határozottsággal Angliában a tömegpusztító fegyverek problémájának nemzetközi megoldását. A brit munkáspárt azt javasolta: kezdődjenek tárgyalások ebben a kérdésben a Szovjetunió, az E yesült Államok és Nagy-Britannia kormányfői között. Az alsóház végül is viharos ülésen szavazás nélkül, tehát egyhangúlag foga ^a el ezt az 'nditványt, amire még nem volt példa a parlament háború utáni történetében. Döntő jelentőségű az amerikai hidrogénbombakisérletek visszhangja Ázsia még imperialista fennhatóság alatt álló országaiban, mindenekelőtt az indiai és japán közvéleményben. India, Ázsia e második legnagyobb országa az utóbbi esztendőkben már többször nagy határozottsággal fordult szembe az a erikái imperializmus agresszív terveivel. A mostani eseményekkel kapcsolatban, ha lehet még határozottabb és éleseb э az indiai polgári sajtó hangja, mint eddig. Az indiai közvélemény állásfoglalását öntötte formába Nehru miniszterelnöknek az a javaslata, hogy hozzanak létre egy úgynevezett „szélcsend-egyezményt”, amely megtiltaná a további háborús célból végrehajtott robbantásokat, s amely azonnal életbeléphetne, tekintet nélkül arra, hogy az atomfegyverek betiltásának és ellenőrzésének egyéb kérdéseivel kapcsolatban még nincsenek határozatok. S talán még nagyobb visszahatással járt az amerikai kísérletek sorozata Ázsia harmadik legnagyobb országában, Japánban. Ebben az országban, amelyet az amerikaiak legfontosabb ázsiai támaszpontjuknak tekintenek, az alsóház öt 'egnagyobb pártja — beleértve az amerikai politikát egy sor területen hűségesen kiszolgáló kormánypártot is — egyhangú javaslatot fogadott el, amely indítványozza, hogy nemzetközi tárgyalások során oldják meg a tömegpusztító fegyverek betiltásának és ellenőrzésének kérdéseit. Sőt, a japán külügyminiszter félreérthetetlenül kitessékelte az amerikaiakat jelenlegi „atom gyakorlóterületükről” és kijelentette, hogy az ilyen kísérletek céljaira egyáltalában nem Ázsiában, hanem „az Egyesült Államok területén vagy területi vizein” kellene kijelölni zárt körzeteket... Messze vannak már azok az idők, amikor az atomfegyver és más tömegpusztító eszközök elleni küzdelem csak a béke elöharcosainak ügye volt. Az 1950. évi stockholmi felhívás, amely az atomfegyver betiltását követelte, már sokszázmillió embert mozgatott meg szerte a világon. A stockholmi felhívás gyümölcsei azonban most kezdenek igazán beérni. Az atomháború elleni mozgalom ma már messze túlhaladta a Stockholmból elindított aláírásgyűjtés sikereit is és valóban a világközvélemén- legszélesebb köreit fogja össze. Teljes joggal mutatott rá a „Reuter" híriroda minapi jelentése, hogy az ENSZ leszerelési bizottságának a napokban történt összehívása „a világközvélemény felzúdulásának következménye, amelyet a Csendes-óceán térségében végrehajtott hidrogénbombakisérletek váltottak ki”. Talán nem fölösleges rámutatni arra sem, hogy az az álláspont, amelyet fentebb idézett nyilatkozatában a kanadai külügyminiszter elfoglalt, lényegében megegyezik a szovjet kormány 1953. végén előterjesztett új javaslatával. Ez a javaslat arra szólítja fel az érdekelt hatalmakat: vállaljanak ünnepélyes kötelezettséget, hogy nem alkalmaznak atom-, hidrogén- és más törúegpusztítót fegyvert. Egy ilyen határozat azonnal enyhítené a nemzetközi feszültséget és hozzájárulna a végső cél, a tömegpusztító fegyverek betiltásának kiharcolásához. A világ békeszerető emberei ma ilyen egyezményért küzdenek. A r goldást ebben a kérdésben is — csak úgy, mint a világpolitika többi vitás kérdésében — csakis a tárgyalás hozhatja meg. Tárgyalás, amelynek célja nem kibúvók keresése, hanem az atom- és hidrogénfegyver alkalmazásának megakadályozása. A „Szerencsés sárkány" tragédiája és mindaz, ami mögötte van — azt mutatja, hogy ez sürgősebb, mint valaha. Szabad Földműves, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal. Bratislava Krlžková 1. — Telefon 332-29 — Szerkesztőség, Bratislave, Krlžková 7. — Telefon 243-46. — főszerkesztő' Major Sándor. — Kiadja az „Stát. pőd Ov*=r naklsdateis'v''” n. p , závod Bratisir.v» Krlžková 7. — — Nyomja Merkantilre tlačiarne, n. p. zz., Bratislava, Ul. Nár. Povstania 41. — Irányító postahivatal: Bratislava, 2. Évi előfizetés 20.80 Kčs. félévre 10 40 Kčs. A lap felmondható minden 'v végén okt. elsejéig. — Eng. szám: PIO 566/52. IV. 2. D 50843 i
