Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-10 / 2. szám

4

Földműves

ЙЯ. Janulr 16.

H'radáe a szövetkezeti elnOkképzo iskolából!

Öreg diákok esti vitája

Csaknem este volt már, amikor a komáromi mezőgazdasági iskola öreg diákjait meglátogattuk. Az „öreg diák" jelzőt szándékosan használjuk, mert a szövetkezeti elnökképző tanfolyamon részt vevő korosabb hallgatókról van szó, akik itt szerzett szaktudásukkal akarják megoldani a szövetkezeti gazdálkodás ezernyi problémáját.

•

A hálóteremben egy sereg kiváncsi szempár fogad bennünket. Többen jegvzeifüzeteiket szorongatják, készülnek a másnapi előadásra. Egy 30—33 év körüli, simára botovált arcú, életerős, fiatal hallgatónál pedig pirosfedelű ismerős könyvecskét fedezünk fel, a szövetkezetek alaptörvényét, vagyis a mintaszabályzatot. Később kiderül, hogy Prágai Ágostonnak hívják. A galántai járásban levő vízkeleti EFSz-ből érkezett ide.

— Hogy és mint került ide az iskolára? — kérdezzük.

— Amikor az egyik szövetkezeti taggyűlésen arról volt szó — válaszolja — hogy az elnöknek 5 hónapos elnökképző tanfolyamra kellene mennie tudása továbbfejlesztése érdekében, igen helytelenül, a dolog könnyebbik >ldalát választotta és egyszerűen lemondott. Az elnök magatartása kissé meglepte szövetkezetünk tagjait és a kérdés továbbra is fennmaradt, kit küldjenek ki az elnökképző iskolára.

— Én — folytatta, habár semilyen tanfolyamon, vagy iskolán nem vettem részt, alaposan meghánytam — vetettem magamban a kérdést és rájöttem, hogy a szövetkezet vezetéséhez, eredményesebb gazdálkodásához, feltétlenül szükséges a jó szaktudás, ezért önként jelentkeztem. A taggyűlés részvevői egyöntetű beleegyezésüket adták elhatározásomhoz. Feleségemnek ez először nem tetszett, de később mégis megértette, hogy mennyire fontos e tanulás.

Bizony nagyon-nagy szükségünk van a tanulásra, mert ez a továbbfejlődés előfeltétele. Ahhoz, hogy magas terméshozamokat tudjunk elérni, az állatok hasznosságát fokozhassuk, a munkát szocialista módon tudjuk megszervezni, állhatatosan és szorgalmasan kell tanulnunk. Ezt Sulczi elvtárs, a muzslai EFSz elnöke is tudja, de a többiek is, hiszen nem időt lopni jöttek ide, hanem tanulni.

Sulczi elvtárs feketekeretes szemüvegén keresztül olvassa füzetében a szépen megformált betűket. De nem is csoda, ha „négy szemmel" olvas, hiszen már ő is „öreg diák”, túl van már az öt vénén. Amikor az új agrotechnikai módszerek alkalmazásának előnyösségére terelődik a szó, homlokára tolja a szemüveget és bekapcsolódik a vitába.

— Mi a kukoricát 60 hektáron négyzetesen ültettük — mondotta — Négy növénytermelő csoportunk van és ezt a 60 hektárt egyenlő arányban elosztottuk. Amikor a kukoricát ültettük, úgy tűnt, minthe több munkát adna, ez a többletmunka azonban háromszorosan megtérült, mert sokkal könnyebb a növényápolás munkája. A gyommal sem volt annyi bajunk, mint annakelőtte, no meg azután gépi erőt lehet aikeimazni, ami mur.kaerőmegtakarítást, ugyanakkor időnyeréet is jelent. Ez pedig a csúcsmunkáknál azt jelenti, hogy nem torlódik össze a sok munka. De a terméshozamnál is megmutatkozik, hogy érdemes ezt a módszert alkalmazni. A 3-as számú növénytermelő csoport például 43 mázsa termést ért el átlagosan egy hektáron, a közönségesen vetett kukorica ellenben osak mintegy 35—36 mázsát termett csövesen.

A vita egyre élénkebbé válik, többen egyszerre beszélnek.

— Egy témát merítsünk ki, ügy térjünk át a másikra — szól közbe egy hang. Kétyi elvtárs, a búcsi EFSz elnöke veszi át a szót:

— Nálunk például a normákat súlyra állítottuk be a trágyahordásnál. így tudjuk azt, hogy mennyi trágyát kap a föld. Erre a mindennapi élét tanított meg bennünket. Mielőtt ezt a módszert bevezettük volna, addig csak a szalmás trágyának volt nagy keletje, a jő érett súlyos trágya pedig maradt. Már

pedig (ismeretes, hogy a jő érett trágya után nagyobb termés várható, mintha csupán szalmás trágyával terítjük meg a földet. Ez utóbbinak. a leszántása is körülményesebb.

Kétyi elvtárs ezután áttér a szocialista munkaversenyre. Felhozza, hogy a bucsi EFSz egész éven át párosversenyben állt a muzslai szövetkezettel. Megállapítja, hogy jó hatással volt a szövetkezet működésére, mert a tagokat a munkák idejében való és jó elvégzésére serkentette. Hiányolta, hogy a járás részéről még nem értékelték a versenyt, ami bizony hiba.

— Érdekes, sőt kívánatos volna ennek mielőbbi mogejtése — jegyzi meg a bucsi EFSz elnöke Ugyanezen óhajának ad kifejezést Sulczi elvtárs is. A járás mezőgazdasági ügyosztályának oda kell hatni, hogy a párosverseny kiértékelését mielőbb elvégezze, a két szövetkezet bevonásával.

A vita során Prágai elvtárs az egészévi munkaterv elkészítési módját veti fel, am^ly most az újév elején nagyon is aktuális. A többieket is igen élénken érdekli a felvetett kérdés. A nagyszarvai Csőlle Vince nyomban hozzá is szól.

— A terv csak terv marad, ha a szövetkezet tagsága nem hajtja végre.

— A harcsabajuszú Csőlle bácsi ezzel fején találta a szöget. Hiába készítjük el akármilyen jól az egészévi munkatervet, ha elkészülte után az asztalfiókban hagyjuk porosodni, ha soha elő nem vesszük.

Majd a tanfolyam legkorosabb „diákjával” az 59 esztendős Kerekes Ferenccel váltunk pár szót. ő a karvai EFSz-ből jött a tanfolyamra.

— Hogy folyik a tanulás? — kérdezzük.

— Az idegen kifejezésekkel van a legtöbb bajunk — válaszolja. — A mi berozsdásodott agyunk már nehezebben fog, de azért tanulunk. Igyekszem behozni azt, amit a kapitalizmusban kényszerből elmulasztottam.

Kerekes elvtárs és a többiek most ismerkednek a növények sejtjeivel és egyéb eddig előttük teljesen ismeretlen fogalmakkal, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy gazdag tudással térjenek vissza szövetkezeteikbe.

Kétyi elvtárs\a vita folyamán még' a pótjutalmazást és az ellenőrző bizottság feladatainak kérdését vetette fel.

A pótjutalmazással kapcsolatosan megjegyezte, hogy az ő szövetkezetükben tavaly még csak 6—7 volt az anyakocánként! évi malacszaporulet, míg ezidén a pótjutalmazás bevezetése azt eredményezte, hogy a sertésgondozókat érdekeltté tették a munka eredményében és az idén már 13 és félre sikerült emelni a malacátlagot.

A pótjutalmazás bevezetése által nemcsak a szövetkezet vagyona gyarapodott, a tagok jövedelme is 'nőtt és a sertésgondozók külön 10 malacot kaptak összesen. Egy gondozóra két malac jutott. De vigyáznak is a malacozásnál, még az éjjeliőr is pontosan számontartja az ekéseket. Az éjszakai órákban az ő feladata, hogy ott legyen az ekéseknél. Gondos munkájáért ő is pótjutalomban részesül, mint a sertésgondozók.

A szövetkezetek ellenőrző bizottsága munkájával kapcsolatban kihangsúlyozta, hogy igen jelentős szerepe van a szövetkezet további fejlődésére, mert ellenőrző munkájával elősegíti a közös vagyon védelmét. Ezért Kétyi elvtárs ajánlatosnak tartja, hogy az ellenőrző bizottságok elnökei, a szövetkezeti elnökökhöz hasonlóan részesüljenek iskolázásban.

Kétyi elvtárs a komáromi szövetkezeti elnökképző iskolán igen kitűnő tanulónak bizonyul, sajnálatosnak tartja, hogy az ímelyi, ekeli, perbenyíki, felsőpatonyi, uzapanyiti, berzétei, bátkai szövetkezetek nem küldték elnökeiket az iskolába, holott itt valóban módjukban van komoly szak- és politikai tudást elsajátítani.

— Nagyon helyes lenne — mondotta

— ha ezek a szövetkezeti elnökök —, ha egy-két heti késéssel is, mégis közénk jönnének tanulni, hogy még jobb munkát végezhessünk szövetkezeteink felvirágzása és épülő szocialista hazánk érdekében.

Kovács István

A 68 éves János bácsi

Ki nem fememé Planka János bácsit a tornaijai állami gazdaságban? Népszerűségével, szerény modorával meg a legkisebb gyermek rokonszenvét is megnyeri. Még aztán nem tegnap került erre a helyre. Több, mint harminckét esztendeje ebben a majorban dolgozik. Igaz, akkor még Hámos földbirtokosnál cselédeskedétt, aki kíméletlen kizsákmáyolásban és elnyomatásban részesítette a földmunkás napszámosokat.

A cselédeskedés Súlyos évtizedei alatt János bácsi sok százezer korona értékű állatot nevelt fel Hámos földbirtokosnak, de többre — mint betevő falatra — úgyszólván alig futotta a családnak. Pedig takarékos és józmeszü volt világéletében. Nem kártyázott, nem ivott, portosan és lelkiismeretesen végezte munkáját. De mindez hiábavaló volt, becsületes törekvéséért kevés kenyérben és még kevesebb megbecsülésben részesült.

János bácsi most arra gondol, hogy mennyivel különb ma az élete. A felszabadulás őt is kiemelte a szegény cselédsorsból s most mint az állami gazdaság egyik legjobb dolgozója, az állattenyésztésben dolgozik. Bár magasan eljárt felette az idő kereke, mégis inkább fiatalodik, mint öregedne, oly örömmel végzi munkáját. Az aprójószágok sima, csillogó szőrzete kezemunícáját dicséri. Az istállóban pedig olyan tisztaság uralkodik, mintha csak lakóház lenne.

— Hát úgy szép a gyerek is, ha tiszta — mondja jókedvűen — meg aztán a közmondás is azt tartja: a tisztaság fél egészség: Én pedig ebből, míg az erőmből futja, nem engedek.

Az eleven borjak jóízűen porcogatják az eléjük adott takarmányt. Já nos bácsi szeme szánté hizlalja a jószágot. Igaz, pontos munkát kell végeznie, de szívesen eljár körülöttük, mert. mint említette, akkor nyugodt, ha látja munkája eredményét. S ez bizony nagyon is meglátszik.

.Amint, a nevelőállatok között jár, azok érdes nyelvükkel nyalogatják gondos kezét, érzik, hogy jó bánásmódban részesíti őket. János bácsi meg is jegyzi:

— Hát bizony a régi rendszerben minket sem becsültek meg annyira, mint m most az állatokat. — Megigazítja ősz bajuszát, látszik rajta, hogy valami, fontos mondanivalója van. Csak ki vele — bíztatjuk s ebben nem te marad adós, bár nem szeret sokat beszélni.

— No nézzék csak — mutat karjával a jobbsarokban lévő üszőborjúra, amely csakúgy majszolja a jól elkészítetť^etetnivalót — ez az állat, amikor a kezem alá került, alig mázsáit negyven kilót. A szőrzete alatt bőrét sömör kínozta, így hát nem. is fejlődhetett. A legelső gondom, miután az istállóba vezettem, az volt, hogy kigyógyítsam. Ez egy hét leforgása alc.tt sikerült. A másik héten súlya már hat kilóval gyarapodott. Most pedig, mint

látszik, már a 140 kg-ot is túlhaladta. Ekkor közelebb levett neveltjéhez és kerek hátát széles tenyerével gyöngéden simogatva, végigtapogatta.

Minden embert a munkája dicséri. János bácsit is ez jellemzi. Már kora hajnalban, négy órakor megjelenik az istállóban. Egyenként szépen megtisztítja, megeteti, megitatja a gondozásában lévő borjakat, sőt arra is van gondja, hogy az istállót mindjobban kényelmessé és kellemessé tegye számukra. Itt aztán ‘igazán fejlődhetnek a nevelöállatok. Szakszerű gondozás, tisztaság, napfény szükséges a sikeres állattenyésztéshez. És János bácsi gondoskodik arról, hogy mindezt megadja nekik.

A következőkben arról érdeklődünk János bácsitól, hogy mily különbséget lát a múlt és a jelen gazdálkodás között. Erre a kérdésre alapos megfontoltsággal a következőket válaszolja:

— Erről igazán sokat lehetne beszélni. Bizony fiaim, valamikor még a régi tulajdonos ideje alatt azért folyt a gazdálkodás, azért dolgoztunk, hogy még több pénze legyen a tulajdonosnak. Rólunk aatmban nem fandosb*dott.

Állandóan az lebegett c szemünk

előtt, hogy mikor bocsájt el a munkából. Most azonban nem kell attól tartania az embernek, hogy kidobják a munkából és holnap nem lesz mit ennie. Én havonta nyolcszáz koronát kapok a 28 borjú gondozásáért, de még többet fogok kapni, hiszen naprólnapra szebbek az állatok és a jutalmazást is érdem szerint kapjuk, nem aszerint, ki hogyan tud hízelegni. Látom, hogy engem is megbecsülnek és munkám a gazdaság vezetői is miitángálják.

Minél hosszabb ideig tartózkodunk az istállóban, János bácsi annál közlékenyebb lesz.

— János bácsi — kérdezzük — igaze az a közmondás, hogy hetben felé

— hazafelé?

— Ejnye, — válaszolja — hiszen csak most akarok igazán élni. Hisz munkám gyümölaét csak most élvezem — némi csönd után így folytatja boldogan. — Nagyon szeretem ám unokáimat. Zolinak karácsonyra új ruhát, Pistinek meg új cipőt ajándékoztam. Az Ica pedig gimnáziumba jár. Ö nagylány, már 15 éves. Az iskola egyik legjobb tanulója. Igen örülök neki.

Lelkes szavai nyomán megelevenedik előttünk a felszabadult parasztcsalád élete és munkája. Többek között azt is megtudjuk, hogy csak a felszabadulás után tanult meg János bácsi írni és olvasni, mégpedig az unokáktól. így ma már újságot is olvas, mégpedig nagy érdeklődéssel. De van ám rádiójuk is. Erzsi néni, a felesége, igen szereti hallgatni a zenét, de mondjuk meg, hogy János bácsi lábaij te megmozgatják a szebbnél-szebb nóták és verbunkosok.

Sokat' beszélne még János bácsi, de hívja őt a kötelesség. Szomjasak a borjak. Az előttük lévő vályúba, a csapon keresztül, vizet ereszt, amelyet az állatok oly mohón szívnak magukba, hogy síma testük egyre gömbölyűbbé válik. Az itatás után az állatok jámbor kérődzésbe kezdenek és lassanként szép sorjában eldülnek az alájuk almozott puha szalmára, pihenni.

Befejeződött János bácsi egy napi munkája. Elbúcsúzunk tóle és még több sikert kívánunk munkájához, hogy mßg több egészséges és széptestű állatot nevelhessen e gazdaságnak, népgazdaságunknak.

Szombath A—

A divai szövetkezet első évi eredménye

Diva, a.párkányi járás egyik kis falucskája. Két házsor, amely mintegy 70 házból áll, alkotja a falut. Határa dimbes-dombos, sík területet nem is lehet látni. A község lakói 1952-ben még magángazdálkodást folytattak.

Sokat hallottak a szövetkezeti gazdálkodásról, itt is jól megy, ott is, de hallottak olyan szövetkezetekről is, ahol rosszul ment és a tagok nem voltak megelégedve. Ezért a falu parasztságát gondolkodóba ejtette, alakítsanak-e szövetkezetét vagy sem. További érdeklődésük során megtudták, hogy olyan szövetkezetek állnak rosszul, ahol a tagok elhanyagolják a munkát és nem tesznek eleget kötelességüknek. Arról is tudomást szeréztek, hogy a szövetkezetekben gépekkel szántanak, vetnek és aratnak. Ez nagyon fájdalmas pont volt a divaiafcnek. Az ő határuk hegyes-völgyes, az igaerőnek nehéz volt az ekét, a vetőgépet húzni. Az aratás sem ment jól kiskaszávak különösen akkor nem, mikor azt látták, hogy a szomszéd szövetkezet tábláin gépek arattak és csak a kévéket kellett összehordaniok. Ezt mind egybevetve elhatározták, hogy megalakítják a szövetkezetét és nagy táblákon gépekkel fognak dolgozni. A kis- és középparesztok összeadták földjeiket, ami 370 hektárt tett ki és így megalakult a szövetkezet 1952 szeptember 26-án.

Az őszi vetésnél nehézségek voltak, mert a tagok földjeik után nem tudták beadni a vetőmagot. Ezért 40.000 korona értékben vetőmagot kellett a szövetkezetnek vásárolnia, hogy a tervezett területet bevethesse. A közös állatállománynak sem volt mit ennie, ezért 55.000 koronáért eleséget kellett beszerezniük. Ezután elkezdődött a tervszerű építkezés. Felépítettek egy sertésszállást 100 darab számára és most készül egy újabb szállás 50 anyasertés befogadására. Tervbevették továbbá 40 darab fejőstehén, 30 darab részére istálló és egy nagyobb tyükfarm építését.

Vanya József elnök a szövetkezet eredményeiről és hiányosságairól beszél.

— Az eredményeket egybevetve —

mondja — rájöttünk arra, hogy a közösben szebb, jobb és könnyebb lesz életünk. Hisz volt olyan tagunk is, aki, mikor kimértük természetbeni járandóságát, nem akarta ölhinni, hogy mind az övé.

— Különben itt van Zsitko András elvtárs — mondja az elnök — beszélj vele, mit mond a szövetkezetről.

Zsitko elvtárs 45 év körüli dolgozó, előveszi szép zsebóráját, megnézi mennyi ideje van a beszélgetésre, nem akar elkésni, mert az állatok pontos időben várják eleségüket.

— Gyönyörű teheneink és növendékeink vannak — mondja — Most 5—6 literes a tejátlagunk, de rövidesen silótakarmánnyal ízesítjük a takarmányt és biztos vagyok benne, hogy rövidesen elérjük a nyolcldterest is tehenenként.

Itt meg kei jegyeznünk, hogy Zsitko elvtárs még nem hallott Malinyinová módszeréről és ezért nem is alkalmazhatta. Célszerű lenne, ha elmenne valamelyik élenjáró tehenészetbe, ahol már alkalmazzák a jól bevált szovjet módszert, ezt megtanulná, Simít azután odahaza ő is bevezetne. így két-három literre] is emelhetné tejátlagát.

— Amint megtudtam, hogy megalakul a szövetkezet — folytatja Zsitko elvtáns — beléptem, de nem is bántam meg elhatározásomat. Ledolgoztunk sz évben feleségemmel 1033 munkaegységet. Ezért kaptunk 15.5 mázsa búzát, 5.16 mázsa árpát, 258 kg rozsot, 5 liter mákot, 1 mázsa kölest és 5 mázsa takarmányrépát. Van félhektár földem, pénzkeresetünk is kitesz többet, mint

7.000 koronát. Ezenkívül kilátás van még évvégi osztalékra is.

— Persze, hogy lesz elszámolás — szól közbe Juhász Ferenc, a könyvelő. — De ne felejtsétek el, hogy csak az állam segítségével. Nem tartunk még ott, hogy a magunk erejéből el tudnánk 'számolni A vetőmagra, takarmányokra, egyéb dolgokra, amit a tagoknak kellett beadni, annyi pénzt költöttünk, hogy most elég volna elszámolásra.

— Beadtuk volna mi a földjeink után járó vetőmagot, meg az eleséget az állatok után — mondja Bajza József agronómus, csak lett volna. Nagyon! gyenge termésünk volt, hisz földjeink

III. osztályúak. A gépi megmunkálás, a nagy táblán való gazdálkodás, már

az első évben megmutatta hatását. Búzából 20 mázsa termett hektáronként, holott mint magángazdák mindössze 6—7 mázsás hozamot értünk el holdanként. Ha a beadásunknak eleget tettünk, eilig maradt már kenyérnekvalónk. Most más a helyzet. Beadási kötelezettségünknek eleget tettünk, van bőven vetőmag, takarmánynak való és a természetbeni osztalékot is egész évre ki tudtuk mérni. Tehát ez az év már másképpen kezdődik és biztos vagyok benne, hogy ezidén sokkal könnyebb lesz, mint tavaly. Időben elvetettünk, elvégeztük a mélyszántást, minden, reményünk megvan, hogy emelkedni fog terméseredményünk.

— Ebben nagy segítségünkre van a kormányhatározat! — veti közbe a szót a könyvelő. — Jól tudjátok, hogy

84.000 koronát engedtek el a. kölcsönünkböl. A beadási normák bizonyos százalékának a csökkentése ugyancsak nagy segítséget jelent. Lehetővé válik, hogy nagyobb mennyiségű terményt adjunk el terven felül, mint ezidén.

—* Könnyebben építkezhetünk — szól közbe az elnök. — Több lesz a* előlegünk és ha munkánkat siker koronázza, több lesz az újévi osztalék is. Milyen büszkék a szövetkezet tagjai arra is, hogy amit a Lányi uraság nem tudott évtizedeken keresztül megcsinálni, azt ők az első évben megcsinálták. Ugyanis e tehénistállónk 60 méter magasságban van, ahol nincs víz. Mi beszereztük a csöveket és 400 méteren keresztül nyomatjuk tel a vizet, így állatainkat elláttuk bőven ivóvízzel. Azelőtt ez is sok munkát vett igénybe, míg felhord tűk a vizet állatainknak. Még a könnyeink is kicsordultak, mikor megindult a motor és felnyomta a vizet a dombra. Mindez a közös m unika gyümölcse. Szövetkezeti gazdálkodás nélkül ezt nem tudtuk volna megvalósítani.

A szövetkezet tagjai most az év befejeztével, amikor mérlegre teszik az elmúlt év eredményeit és tervezik az új esztendő munkáit, látják, hogy helyes volt elhatározásuk, amikor beléptek a szövetkezetbe és közös gazdálkodáshoz kezdtek, j, ck