Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-10 / 2. szám

I 1954. lamiár 10. irttrif * Földműves з /■3 паду élmény Caban István elvtárssal, az andódi szövetkezet elnökével ugyancsak a Tátrában4 találkoztam, ahol már ottho­nosan mozgott. Derűs tekintetéből, az a fajta jókedv sugárzott, amelyet a felszabadulás hazánk minden, ón'uda­­tos dolgozója arcára varázsolt. Egész magatartásában ész'elhetö volt, hogy m inkáját szívesen és örömmel végzi. Sok mindenről beszélgettünk, amikor feltettem neki azt a kérdést hogy mi volt az utolsó hónapokban a legna­gyobb élménye. Némi tűnődés után, a következőket válaszolta: — Te bizonyára azt várod most tő­lem, hogy mint .szövetkezeti elnök most a szövetkezetről fogok beszélni Hát nem. tévedsz. A legnagyobb élmé­nyem ezdén az volt, hogy rész'vehet­tem Prágában az országos békekonfe­rencián. Felejthetetlen élményt jelen­tett ez, hogy együtt lehettem a világ legkiválóbb békeharcosaival, hogy lát­hattam őket, hogy hallhattam őket és i bár különböző nyelven beszéltek, meg­győző erejű hangjukból, valamennyien megértettük, hogy minden gondola­tukkal, minden idegszálukkal e békét szolgálják. Ezek a békeharcosok példa­képek lettek számomra. Megértettem, hogy ezek az emberek, akik otthon kapitalista rendszerükben kényelmesen, zavartalanul élhetnének, ha megalku­vók lennének, de ők minden kényelem­nél és jólétnél szenvedélyesebben sze­retik a békét és .szívük minden dob­banásával harcolnak érette. Amikor hazajöttem, mindenről beszámoltam Természetesen azt is elmondtam, amit gondoltam és éreztem akkor a béke­­'konferencián... Vájjon skerült-e min­dent elmondanom azt nem tudom, mert hiszen csak hat elemit végeztem és nem rendelkezem még a megfelelő szókinccsel. Dehát nem baj. az én apám csak három e'emit végzett, s ezzel a tudományával 14 gyereket ne­velt fel... Sejtheted, hogy nem volt arany ez életünk ... egyetlen kopott bölcsőben ringatott bennünket az anyám, azért mégis sikerült most a prágai országos békekonferencián részt­­vennem ... Ezért mondom, hogy fe­lejthetetlen élmény volt. — Sokat beszélek az elemiről — folytatta kis szünet után — de tudod ott a békekonferencián sokat gondol­tam erre. Ott éreztem, hogy nekünk békeharcosoknak sokat kell tanulnunk és komolyan kell dolgoznunk, hogy diadalra v;gyük a béke eszméjét. Kitói tanuljunk?... Természetesen felszaba­dítónktól, a mi leghűségesebb jará­­tunktól, a Szovjetuniótól. Éppen ezért, amint hazaérkeztem ^Prágából, azonnal nekiláttam, hogy szövetkezetünk leg­gyöngébb pontját az állattenyésztést, az etetők segítségével, feljavítsam. Egy teljes hónapot úgyszólván az ál­latgondozók közt töltöttem és ennek a szívós munkának az eredménye meg Is I mutatkozott abban, hogy egy tehénnél másfél, sót két liter tejjel emelkedett a tejhozam. A fősúlyt az etetőkkel a takarmányozás módjára helyeztük. Te­hát értsd meg, a takarmány ugyanaz marad, ami volt, de megfelelő módon keverjük, ízesítjük. Azelőtt például, közvetlenül etetés előtt kevertük ösz­­sze a takarmányt, most 12 órával előbb pácoljuk korpával, pelyvával, répasze­lettel és takarmányárpával. És most végül, hogy bevezették nálunk a vil­lanyt és az istállókban megindul az önitatő, rátérünk a háromszoros fejes­re, a Maliny.nova módszer alkalmazá­sára. — Kell, szükség van — mondja meggyőzően — a szovjet módszerek alkalmazására, mert állandóan növünk, fejlődünk. Saját építő-csoportunk már három hizlaldát épített 900 hízó szá­mára, ezenkívül két malacozót 56 anyasertésnek, két korszerű istállói 220 szarvasmarha befogadóképességgel, farmot pedig 5000 baromfinak és vé­gül cirokszárból 450 juh számára akolt állítottunk fel. Láthatod, vagyonunk nő, gyarapodik, de ez még mind nem elég, olyan rohamosan nőnek az igé­nyeink. Ma többé szó sem lehet arról, hogy 14 gyereket egy bölcsőben ne­vel ienek fel, ma minden gyereknek elegáns kocsi kell, a kocsihoz, persze a hozzávaló kellékek ... Hát ezért a kocsiért, meg sok nrndenért hozza a mi pártunk és kormányunk egymás­után aranyatérő határozatait, s ezért szükséges, hogy mi, parasztok is arra törekedjünk, hogv megérdemeljük ezt az óriási segítséget, amelyről a felsza­badulás előtt álmodni sem mertünk. És a fény, a derű, a jókedv újra fel­­raovog értelmes tckntetén, amikor közlöm vele,, hogy várakozásomnak mégis eleget tett. Annak a várakozás­nak, hogy mint szövetkezeti elnök, még-'s a szövetkezetről beszélt, anél­kül, hogy erre külön megkértem volna. Becsületes szívvel mondom... Mint nr'ndem öntudatos dolgozó, aki odaadóan végzi munkáját, mindenüvé magával viszi azokat a gondolatokat, amelyek törekvéseit, erőfeszítéseit táp­lálják. hogy m nél nagyobb részt vál­laljon szocialista hazánk építéséből. Ilyen öntudatos dolgozó Boros József, a pálőci szövetkezet 34 esztendős elnö- 1 ke, aki Tátra-Lomnicon a Sztáün-csúci lábánál, a pálőci szövetkezet eredmé­nyeiről beszél, arról, hogy közel 200 százalékosan teljesítették ezid°n a tej- j beadást, amit követendő példának le­hetne állítani valamennyi szövetkeze­tünk elé. — Nagy gondot fordítottunk arra — mondja — hogy öntudatos dolgozókat helyezzünk el az állattenyésztésnél Ezzel b ztosltottuk azt, hogv á'Ia'állo­­mányunk lelkiismeretes kezekbe ke­rült, mert valamennyien megfeleltek a hozzájuk fűződő várakozásnak. Foyenként sorolja fel az állat gitndo­­zók nevet Kamenickí Gyula, jdecsali Ferenc, Kovács Ferenc, Marsai Lajos, Kiszeli József, Műnk Kálmán. Folyéko- . nyan mondja el valamennyinek a ne­vét. nem kell gondolkoznia, mintha , m rvlannyian a testvérei lennének. Az elnök hangián határozottan észle'hető, h >gy büszke ezekre a kiváló gondozók­ra. Amint kiejti a nevüket, szinte é'ezni. h gy arcukat is látja. sőt. úgy j tűn k. mintha munkájuk közepette' kö­vetné must mozdulataikat. — Ezeknek a gondozóknak — foly­tatja — 68 tehenük van, ök takarmá­­nyőz/ák. fejik, ápolják, qondozzák szakszerűen az állatokat. Malinyinova < módszere szerint háromszor naponta fejnek és "etetnek. Nagy súlyt fektet­nek a tisztaságba, ami abban nyilvá­nul meg, hogy havonta legalább egy­szer újra meszelik istállójukat. .Lelki­ismeretes munkájuk tette lehetővé, hogv egész Szlovákia szerte versenyre hívták ki az összes szövetkezeteket, hogv mely к éri el a legnagvobb ered­ményeket a Malinyinova módszer alkal­mazásával. Az értékelést negyedéven­ként egyszer tartják meg s ezidén a félévi kiértékelésnél 5000 korona ju­talmat kaptak a kerületi nemzeti -bi­zottságtól. Emellett havi keresetük ie elég szép összeget tesz ki. Hetven­nyolc-nyolc van kettő m unkáé gysé get dolgoznak le havonta, ami pénzben 850—900 koronára rúg, a természetbe­ni osztalékon kívül, amely egy ledol­gozott munkaegység után 3 kilő gabo­nát és félliter tejet tesz ki. — Nálunk — folytatja a pálóci el­nök — bárki meggyőződhet arról, hogy érdemes és kell is a szovjet módsze­reket alkalmazni, mert nemcsak a szö­vetkezet vagyona, hanem a tagság jö­vedelme is gyarapszik. Ez leg nkább most októberben mutatkozott meg, amikor a 10 koronás előleget 13 koro­nára emeltük. De senki se higyje azt, hogy nálunk könnyen ment az újfajta munkamódszer bevezetése. Nem! Bi­zony az első két gazdasági évben mi is sántikáltunk, mi is vergődtünk, mert nem tudtuk rendesen megszervezni a munkát. De türelmesek és kitar'óak voltunk amíg végül fáradságos mun­kánk meghozta gyümölcsét és b ztos. hogy a jövőben még nagyobb eredmé­nyeket érünk el. Eddig, egy-egy te­hénnél elértük a 8—9 liter át'agtejho­­zamot. Most azonban a téli- hónapok­ban, az átlaghozam 6—7 liter között mozog. Ez az eredmény persze távol- I ról sem kielégítő. Még mindig nem sa­játítottuk el tökéletesen a Maliny nova > módszert, amely nemcsak a masszázs- i ban és a háromszoros fejesben nyilvá­nul meg, hanem a takarmány ízesíté­sében és végül a pontos és az egyedi etetésben. Az utóbbival még gyenge lá­bon állunk és eltökélt szándékunk, hogy ezután az egvedi etetésre nagy gondot fordítunk. Remélem, hogv az üj esz­tendőt a Malinyinova módszer teljes elsajátításával fogjuk megkezdeni. В iros József elvtárs most távolba­­nézó tekintettel az otthonára gondol, ahol 4 kisfia és 1 lánykája játszadozik azokkal a játékszerekkel, amit Télapó hozott nekik az 1953-as esztendőben. Amikor az otthonáról beszél, úgy tü­nk, mintha a tátrai, ózondús, tiszta levegőt vinné Pálócra, otthonába. — Becsületes szívvel mondom — folytatja, — hogy azért törődöm a szövetkezet fejlődésével, mert biztosí­tani akarom gyermekeim jólétét. Ne­kem gyerekkoromban csak száraz ke­nyér jutott, az én gyerekeimnek már vajaskenyérre jut. Kívánnám, hogy el­lenségeink, akik bennünket állandóan rágalmaznak, egv pillantást vessenek otthonomba. Hadd lássák, hogy van szép bútorom, rádióm. Lássák gyerme­keim ruhatárát és lássák, hogy minden gyermekemnek, nemcsak egy, de há­rom pár cipője Is van. Gyermekeim vi­­rulőan egészségesek. Jelenünk és jö­vőnk gyermekeink gondtalan vidám­ságában és jókedvében tükröződik vissza és ez ad nekem erőt, hogy pár­tunk *s kormányunk határozatait be­csületes szövetkezeti tagjaink segítsé­gével végrehajthassam. A pásztói fiatalok tanulnak, szórakoznak ... Csöndes téli este. Az ipolypászr.ói csa'■ dl hazak ablakain át itt-ott «i­­szűrődik a petróleumlámpa sápadt té­nye Fent az égen álmosan pislákolnak a csi litgi к A tahi utcája néptelen. egv^terem tett lélekkel sem lehet találkozni. A sötét úttesten elvétve látni kisebb-nű­­pt/.-.hb hófoltot fehérleni. Villanyvilágításról még nem beszél­hetnek a pásztóiak habár szeretnének mielőbb e mellett tanulni, művelődni Ez különösen a falu fiatalságára érvé­nyes. A pásztói fiatalok a hosszú téli estéket nem a korcsmában való tén fedéssel vagy kártyázással töltik. - hanem tanulnak, gyarapítják tudása kát, amellett szórakozásra is jut ide­jük. A múlt év Őszén új élet indult meg a CsISz helyi szervezetében. Az ösz­­szel leszerelt fiatalok, amint hazajöt­tek, nyomban bekapcsolódtak az ifjú­sági szervezet munkájába. Módot ta­láltak arra. hogy a néphadsereg CslSz­­szervezetén bélül szerzett politikai­szervezési-. kulturális és egyéb tapasz talataikat átadják a fiatalabbaknak. Az idő este 7 felé jár. Az ifjúsági otthon — amit a helyi pártszervezet segítséoérei nemrég kaptak — lass <n megtelik fiatalokkal, Amint együtt vannak, a fiatalok ajkáról felcsendül az Ifjúság Himnusza. „Egy a jelszonk, a béke, harcba bol­dog jövőért megyünk...” A 26 to­rokból felszálló ének ütemes akkord­jai egészen betöltik a termet. A fiata­lok lelkes tekintetéből kisugárzik a ■tisztaság az ember érzi, hogy nincs megfertőzve a múlt csökevényeivel, maradi nézetekkel. A kizsákmányo’ás és a megalázás nyoma sem fedezhet fel rajtuk. Szemük tett-ekészséget, öntudatot, bátorsárot sugároz. * Farkas elvtárs, a helyi CsISz-csn­­pnrt elnöke a fiatalok felé for<Tul fs bejelenti a politikai iskola megkezdi sét. A lámpa rótt fényénél kabátja A MARTOSI NAGYMAMA Mindjárt reggeli után, a Morava szálló elegáns hallja tele volt a falu dolgozóival, akik évi munkájuk fára dalmait pihenték ki most a Tátrában Fiatal és idősebb asszonyokat, férfia kát lányokat, ifjakat lehetett itt látni csoportokban elbeszélgetni. Valameny­­nyien most érkeztek és nagyban folyik köztük az ismerkedés. Egyesek azon­ban már túlestek a kezdd, nehézkes mondatokon s már a lényeghez szólnak hozzá. Egy id’lsebb, feketekendös asszony hangját hallom, amint egv fiatal, cop fos lánynak és egv asszonynak, akik a migléci szövetkezetben dolgoznak azt mondja: 6 — Hát én se hittem volna, hogy valaha meglátom a Tátrát. Jaj, az egész úton úgy izgultam, eléek e ide. Mert nem kicsinység az, elindulni a martosi szövetkezetből és a Tátrába jönni . . . Aztán Mitala elvtárs. a csú zi szövetkezet tagja, akivel a vonaton találkoztam megnyugtatott, hogy ne féljek, mert 6 is idejön. Hát így érkéz tünk együtt és most itt vgyok . . . Ki hitte volna? . . . Reggel érkeztem és egv csöppet sem vagyok fáradt, akár a Tátra legmagasabb .csúcsára is fel - tudnék kapaszkodni. És valóban tetterő lüktet az asszony hangjában, gyorsan beszél és fürgén magyaráz, mintha hirtelen le szeretné poiolm a Tátra hegyoida’a t. A hím zett fekete kendőt válltól-derékig, mar tosi módon át kötötte a hátán, széles ráncos szoknyája testéhez simul és egv egv mozdulatnál fürgén reng-ring raj ta minden. S nki sem hinné, hogv már három unokája van. Mert így van, Gvörgv M'hályné, aki ma 49 esztendős és e lőször az életben látja a Tátrát, má jórégen nagymarta. Amikor megszólítom, a migléciek hátrálva szemérmesen távoznak, de az ő jókedve meg fokozódik. Zavartalanul fo ytatia. — Hát Istia, ilyen soká kellett vár nőm a Tátrára. De nem baj, fontos hogv itt vágyók... — Nem késtem e semmit. Otthon először rendbe kellett mindent hozni. Most építettünk házat egy t magunknak, egyet a vömnek aki ma a elnöke a martosi szövetkezet nek. Mondom, nem késtem el semmit az mák jókor kotriídtak innen. Ez már t'bben is mondták. — N- m ketaódta’: egykönnyejj. — Nekem mondja? . . . így a martosi nagymama és körülné a ha’lban a’aposan. barna szemboga гг gyorsan mozog, mintha házatáját te kintrné át. Okos szemén látni, hogy fel tudja mérni a helyzetet, fel tudj? mérni a nagy változást, amit a felsza badu’ás hozott a parasztság é'etében Mindez érthetővé válik, amikor meg tud'uk. hogy 8 és fél hektár földór gazdá'kodtak egvkor. A körű tekinUJ óvatos közéngazdák családtagjaihoz méltóan mindjárt a következőket mondja: — Soha minálunk cseléd nem volt. hajtókáján megcsillan a pártjelvény. Ismerteti az ifjúság előtt álló fő fel­adat okát, majd a szovjet komszomolis­­tákat állítja követendő példaként, akik a Nagy Honvédő Háború idején bátor hőstetteket hajtottak végre s határta­lan hazaszeretetről tettek tanúbizony­ságot. Beszélt Zó járói, Matroszov ha­­láltmegvető bátorságáról, aki az ellen­séges géppuskaállás kilövő nyílását el­fedve saját testével fogta fel a golyó­záport, hogy társainak életét meg­mentse Ök meghaltak a szabadságért a szovjet hazáért. Hőstetteik azonban kitörölhetetlenül élnek a szovjet nép, a szoijjet ifjúság szívében, lelkében. A szovjet fiatalok a háború után határ­talan lelkesedéssel fogtak hozzá a há­borúokozta károk helyreállításához, a szovjet haza felvirágoztatásához, most pedig a kommunizmus építkezéseihez. A szovjet komsznmol fiataljaihoz ha­sonlóan a mi fiataljaink előtt is egyre ragyogóbb távlatok nyünak és életük egyre örömteljesebb. Felszabadult ha­zánkban minden tanulni vágyó fiatal korlátlan lehetőséggel indul, mert az iskolák, az egyetemek kapui tárva­­nyitva állnak előtte. Ami az iskolán kívüli tanulást illeti ezen a téren szép példát mutat a pász­tói CsISz tagsága. Minden héten ked­den és szombaton politikai iskolát tar­tanak. ezenkívül népi orosz nyelvtan­folyamokat szerveztek, amelyeknek mintegy 18—20 állandó hallgatója van A fiatalok közül többen résztvesznek a kéthetenként megtartott pártiskolá­záson is A CslSz-ben megtartott politikai Is­kola most indult. A kezdet hiányossá­gai közé tartozik az. hog az iskolán részt verő fiatalok nem jegyzetelnek s így a vita színvonala még nem áll a legmagasabb fokon; Farkas elvtársnak, de még részarató sem . . -, Mindent magunk végeztünk — és papuesos lá­bain ágaskodva meghitten a fülembe súgja — megmondom én ahogy van, sajnáltuk a részaratótól a gabonát. El­ítélhet ezért, de így volt, minden szem gabonára szükségünk volt, ha élni a­­kartunk rendesen. így volt, higyje el. — És most könnyebb? — De mennyivel — kacag fel han­gosan a nagymama — én havonta 20 munkaegységet dolgoztam le. az uram meg a vöm is szorgalmasan dolgozott. De most, hogy a legfiatalabb unokám is megnőtt már, a lányom is munkáoa áll a tavaszon így együtt, ha össze­adom. harminc mázsa gabonát kap­tunk. Hát nem könnyebb így? Hisz mondom, hogv két -házat építettünk. De azért nem kell ezt mindenkinek az orrára kötni. Sokakat talán eszi az í­­rigység. de hát dolgozzanak ük is. ak­kor nekik is lesz. Aki ma dolgozk, annak van . . . Azelőtt bármennyit is dolgoztunk, nem volt abból az em­bernek sok haszna Igv. ahogy mon­dom Dolgoztam én az életben, amen­nyit bírtam, de г. Tátráig nem jutotam el . . . Mintha a Tátra nem is lett volna a miénk. Most tudom végre, hogy a tniénk. — Hát jól -érzi itt magát? — Jól — vágja rá határozottan, maid habozás nélkül folytatja — még csak ma reggel érkeztem, de mondha­tom hogy máris jól érzem magam. Igaz. még ösmerFedem ezekkel a fé­nyes falakkal, meg ezzel a nagy tisz­tasággal itt. meg ezekkel a nagy he­gyekkel, de jó érzéssel ismerkedem. Ma már azt Ц tudom, hogy otthon még jobban fo^ok ügyelni a tisztaság­ra. Itt minden olyan nagyon-nagyon íiszta, hogy az ember haza is visz be­lőle. Azieifiber itt nagyon sokat tanul. Megtanulja, hogy m;t jelent a pihenés, hisz eddig én sosem pihentem. A martosi nagymama hangja ekkor ellágyul, kissé megcsuklik, barna sze­mében a hála és szeretet lángja fel­ragyog és jóság árad barna, napégette arca minden vonásából. Az előcsarnokon ebben a pillanat ban átmegy a fotoriporter, akit meg­kérek, hogy fényképezze le a nagy­mamát. A nagymama azonban erről hallani sem akar. — Mit. hogy vénségemre képemet az újságba tegye? . . . Soha! — és be sem várva a válaszomat fürgén fut, menekül a fényképész elől. Fönt az emeletről hangosan nevetve visszanéz —- Csinált volna képet rólam harminc évvel ezelőtt. — Akkor nem tehettem. — Most meg elkésett. — Hát itt hagy. csak úgy. minden jó szó nélkül? — Nem, nem hagvom így. minden jó szó nélkül. Várion, hozok- magának hazai kenyeret, meglátja maid, mit termel a martosi szövetkezet. O' van fehér és tiszta a mi kenyerünk, akár­csak a tátrai hó. Szabó Béla az iskola vezetőjének arra kell töreked­nie, hogy a vitába minél több fiala! bekapcsolódjék. Egészséges folyamat az is, hegy a fiatalok nem félnek a kritika fegyverétől, bátran alkalmaz­zák azt. Az egyik fehérfejkendős fiatal lány, Zalabai Vilma a politikai iskola megkezdésének pontosságára hívta fel az iskolavezető figyelmét. A vita során felvetődött az a kérdés, miként lehet­ne megszervezni az EFSz-ben dolgozó CsISz-tagokból egy 8—10 tagú ifjúsági munkacsapatot. Ez az észszerű elgon­dolás egyelőre még megvalósításra vár Mindenesetre nagyon hasznos vol­na, ha a munkacsapat önálló földterü­lettel rendelkezne, kibontakoztathatná­nak képességeiket, a munkaverseny lendítöivé válhatnának. Sipos András, a CsISz kultúrfélelőse — aki egyben a helyi traktorosbrigád vezetője is — a következőket mm­­dotta: „Ha üyen szervezett formában se­gítjük a szövetkezetei, akkor a szövet­kezet erősödik s m' is nagyobb támo­gatásra számíthatunk.” * * * A vita után a fiatalok nem sz&ed­­tek szét, hanem megszólaltatták a gra­mofont, vlassan mindegyik párjára akad és megkezdődik a tánc, a pattogós csárdás mellett. Veres Géza nem is áll­ja meg. hogy közbe ne énekeljen: „Vágok olvan sttrű rendet а т7р­kilene kislány nem szedi fel a héten ..” Vannak azonban, akik sakkozr dominóznak, malmoznak. Hirrváth ' és Hegli Lajos vedig a volitikrr egyéb brosúrákat olvassák Eszük' sincs, hogy haza menjenek, pedig az idő tízre jár... Csak úgy reng a padló a táncoló párok lába alatt... К; К

Next

/
Oldalképek
Tartalom