Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-10 / 2. szám

1951. JanuSf ТВ. Э Az öntudatos vezetőség biztosítja, a Csemadok csoportjainak kulturális fejlődését Csontó Rudi ta Afrikán“ lakott amióta csak a szabad emberek kenye­rét esszük. „Afrikának” hívják a vá­roskának mindig széllel ütött negye­dét. Még az öregek is így hívták ezt a telepet, nyílván azért, mert lakói ci­gányok voltak. Kunyhóikat, házikóikat nem sok gonddal építették. Volt ott mindenféle ház téglából, vályogból é> a vert agyagból készítették a falakat Akadtak itt még olyan kocsik is, ame­lyek kerekes házaknak szolgáltak mint a cirkusz artistáinak. A lovak állandó készenlétben a közelben legeltek és hó Fintóek vagy Rátorosék unatkozni kezdtek, továbhálltak. De ezek а ко esik már régen nem mozogtak, még a traktor is nehezen mozdította volna azokat el helyiikrő1 mert kerekük tengelyig földbe süppedt. A küllők között fű zöldéit. A rudakat már (el­tüzelték A kocsi elejét és hátulját ügyesen odaiVesztett fatönkkel tá­masztották alá. Fintó és Sátoros abbahagyták a kv­­peckedést és elmentek dolgozni a vá­roska túlsó részén le 'I zománcgyárba Az asszonyokból azonban, Cilkából ts Marából még nem haltak ki teljesen a régi szokások. Kettőjüknek együtt volt vagy egy tucat gyerekük. Alig engedeti fel a fagyok után az idd, n kócos, maszatos oyerekek siettek ki a mezőre hasukat süttetni a napon, az asszonyok vedig kiköltöztek a szabad ég alá — főzni. Bevertek a földbe két­­két erős ágat. keresztbe vasrudat rak tak. A rúdra még az arcuknál is füs tösebb bográcsot akasztottak, tpu főz­ték a zsíros lében a krumplit meg a húst. Sokszor korán reggel az asszonyok nagy szatyorral a kezükben elindultak a városba. Széles csípőjük ringott mintha jóformájú bölcső lenne. De nemcsak a szoknyájuk volt tarka-bar­ka, amit nagyon szerettek, hanem mén a selyemkendő is, amit hanyagtd va1- lukra kötöttek. Virítottak rajta * ró­zsák, amelyeknél még * városi kerté­szetben sem találni különbet, szebbet Szóval Cilka s Mara bement в vá rosba, meglátogatták régi ismerősei­két üzletfeleiket és kín ál gatták^ nekik a cukor- és ruhajegyeket. A férfink már nem kupeckedhetnek, mondták ők majd megmutatják, hooy ügyeseb bek náluk. Minek nekik annyi jegy amit a gyerekekre kapnak. A cukortól csak a foguk r -üik, ne pedig csú< dolog volna, ha a mosolytól kövérkés arcú cigánygyerek szájában nem ra­gyogna hófehéren a fogsor. Annyi ru­hajegy sem kell, mondogatták, vesz­nek Ok kéz alatt olcsóbban. Jó az a kolyöknek, úgyis hamar szétszaggatják Az újban meg nem is éreznék jól ma­gukat. Így aztán a ruhajegyek java­részét is eladogatták vagy csereberél­ték velük. Cuk annyit hagytak meg hogy tarka, virágo„ szoknyákra s az embernek téli gúnyára teljék. A kerekes házak mellett halomba gyűlt az építőanyag, a gerenda vá­lyog meg a tégla. Már ablakrámákat is szereztek keresetükből, amit Fintó és Sátoros hazahoztak a gyárból, a felét félrerakosgatták, ök is rendes házat akartak építeni, mint a többiek. Csontó Rudi is így csinálta tavaly, amikor megnősült. Elvette Keszi Imre leányát, az Annát, aztán kijöt­tek ide melléjük, ök és a rokonok egy­kettőre készek lettek a házzal. Volt az vagy két és fél méter magas es hat méter hosszú A kertet is kimér­ték. Aztán meg olyan bútort szerez­tek, hogy Maráéknak még a nyáluk is csurgóit utána. Olyan úri-félét, am.it csak a „kézit csókolom nagyságos asz­­szonyoknál” láttak. Nem kéz alatt hanem üzletben vették. Kinek is tellett volna rá, ha nem Keszi Imréniek. ö sem járt brácsázni, inni. már közel húsz esztendeje dolgozott a gyárban, könnyen összekuporgathatta a pénzt a lányának. De még amúgyis könnyű volt nekik a házat felépíteni, bútort venni — gondolták Cilkáék . Hiszen, ha most mehetnének csak férjhez kapnának ők is az államtól harminc­­hatezer korona kölcsönt, mint Rudiek kaptak. A bankba ment érte. Azelőtt be sem engedték őket oda. Csak rájuk ordítottak, hogy mielőbb elkotródja­­nnk Most meg úgy beszélnek velük mmt bárki mással, sőt pénzt is kan­nak Soha ilyen világ még nem volt. Bizony Cilkáék bizonyos fajta irigy­séggel el-elnézegették most Rudiik, házát akik még rudat is szögeitek a kémény mellé és drótot kötöttek ’"Я Azt mondották hogy az ad hangot a rádiónak. Olyan ~épen szólt benn a szobában, hogy «”ks~ r bizony éjfélig is elhallgatták. És amikor lemenőben Petröczi Bálint most megjelenő „Érés" című regényéből. ★ volt a nap és ferdén szórta reájuk su­garait, Rudiék háza meg az ő kere­kes házukra is rávetette árnyékát. II. Rudi a zománcgyárban dolgozott apósával, Keszi Imrével, aki mint tő­égető a csoport vezetője volt. Az egyes kemencénél dot íztak. Az alapzománt­­cai bevont edényeket égettek. Csak egy éve volt itt Rudi, amióta egybe­kelt Annával. Azóta átpártolt ebbe a gyárba az apja is. Azelőtt a közeli Lo sonci textilgyárban keresték meg a kenyérrevalót. Az öreg a festődében dolgozott, 6 meg a fonodában. Még ki sem virradt, amikor vonatra kellett ülniök. így ment jz 1945 óta, amikor a hírneves zománcgyúr városkájába költözködtek. Rudi akkor tizennégy éves volt. Ebben az évben halt meg a nagyapja, a patkolókovács, akit öreg­anyjuk jajveszékel sokáig siratott. A munkások akkor a zov-áncgyár há­borús sebeit hozták rendbe és az új életről beszéltek. Sovány, csontos ar­cukról a reménység derűs fényével csillogott tekintetűk ... Rudiék azóta itt laktak, az ,Afrikán”. Az öreg patkóiéi- wácsnak nem volt külön műhelye. A szabad ég alatt dol­gozott. Fejében hordta a kalendá­riumot Még Urnában is fel tudta so­rolni, hogy hol és mikor tartják a vásárokat, pedig nem volt írástudó ember Amikor eljött a nagy nap, a kenyérkereset napja, rozoga, zörgő sze­kerére felrakta ' erszámait, a kéri fúvót is, amellyel a tüzet élesztgette és már kora hajnalban elhajtott oda ahol lovakkal kupt.ckedtek és ah Я nyálcsurgatóan sercegett a kofásasszo­­nyok tepsijében a ropogósra pörkölt egymásra rakott hurkák és kolbászok tömege. Vásári patkolókovács volt az öreg. Az özvegy öreganyó almágyi wolf A szöllősmunkás Zsengellér lánya. — Életükben nem volt soha jó sorsuk. Még a dunnájukat és párnájukat is el­adogatták, hogy betevő falat kenyér hez jussanak. Főleg tél ideién emész­tette őket az ínség, amikor alig akadt patkolnivaló. Házacskájukat zsupfedé takarta. A padló simára taposott agyag volt. A tűzhelyet ts .sárból verték ki. Amikor a Csontó család is ideköltö­zött, a kunyhó mellé házat emelte* Segítettek nekik a sógorok mea a ro­konok. Vagy tizenöten építették a kétszobás házikót. Szükség is voh a két szobára, mert két család fészkeli benne. Az egyik szobában Rudiék lak­tak az öregasszonnyal, a másikban meg az apja testvére, aki géplakatos volt a gyárban. III. Valamikor a Csontó család is zenész­­család volt. Rudi apja még a harmin­cas években Aladár zenekarában pen­gette a cimbalmot. Az ügyvéd urak­nak, a kereskedőknek, a boltosoknak a földesuraknak játszották в szép nó­tákat és mégsem telt nekik többre minthogy a loeonci temető mellett lakjanak egy eldugott kis szobában ahová még a napsugár is elvétve té­vedt be. Még konyhájuk sem volt. <4 falak a nedvességtől penészedtek és dohot árasztottak. Rudi alig emléke­zett nővérére. Még hét éves sem lehe­tett, amikor a lány már a tizennyol­cadik évében járt. A tüdeje lett beteg és meghalt. Nem kellett messzire vin­niük. öt-hat saomo. ú cigány vállára emelte a koporsót s alig tettek néhány lépést —; már a temetőben is voltak Az apja cimbalmából nem telt orvos­ra. Az apja akkor abba к hagyta a zenészkedést és elment a textilgyárion dolgozni. Éppen akkoriban döntötték ki a határköveket és a „pán” szó helyett újra „urat” kellett monda­­niok. Sok volt a panasz, nőtt a düh a munkásokban. Egyre több rendőr járt közéjük. Láztól égő szemmel tekin­tettek rájuk és ökölbeszorult kézzel mentek el mellettük. Ezerkilencsziz­­harminchatra emlékeztek, amikor a z >■ máncgyári munkások nagyobb bért követelve, leállították a munkát. Csőn­­tóék emlegették is sokat maguk kö­zött Rudi keresztapját, Danyó Gyulái aki már akkor is kemencemunkás volt a gyárban és csak vasárnapon­ként járt ki néha a falvakba heg dűlni. Akkor volt a legnagyobb sztrájk — amire a környéken csak emlékez­tek. A zománcgyár igazgatója Délszláv,i­kia egyik leggőgösebb ura, a p&vdncl is pávább és a csaló kupeceknél U harácsolobb volt. Nem nézte, ki dolgo­zik nála, magyar-e vagy szlovák, csak azt leste, mennyit húzhat ki belőle. A munkások előtt ravaszkodott, a rókán is túltett, a gondos apát, a kör­nyék kenyéradóját, megmentőjét ját­szotta. Közvetlen a sztrájk előtt tör­tént, hogy az egyik mester dühében megpofozta Danyó feleségét és láb bal rugdosta ki a műhelyből, mert sze­mére merte vetni, hogy pár koronával kevesebbet számolt el neki. A letört deszkára soványodbtt. laposmellű asz­­szony égő kisírt szemmel az „apához” ment panaszkodni. Az igazgató azonnal magához hívatta a mestert. — Mit gondol? — ordított rá, — a középkorban élünk, hogy az embe­reket kénye-kedvére verheti? Ha mégegyszer megtörténik, magát rúgom ki až üzemből! — majd az asszonyhoz­­fordult és fájdalomdíjul száz koronát nyomott a markába ... Egy óra múlva Danyone újból sírva jött be az igazgatóhoz. Már az előző eset miatt is meg volt győződve róla hogy az igazgató igazságos és szereli a munkásokat. — Édes jó igazgató úr, — panaszolta Rudi keresztanyja nagy sóhajok kö­zepette, — három kis gyermekem sir odahaza és az az embemyúzó mester akit az előbb szidott le, most azt mondja, hogy azonnal elbocsát.. — Hát édes lelkem, — állt fel író­asztala mögül az igazgató, — ezen már nem segíthetek. Az embereket verni nem engedem. Azonban, ha a meste­rem nem tud magával dolgozni, akkor keresnie kell máshol munkát... és illedelmesen kiny, ta előtte n-z ajtót. Nem tűrte meg az üzemben a kö­vetelődzőket. A gyárban többnyire magyarok dolgoztak, de akadt sok szlovák is. Sorsuk egy vöt. S ezer­­küencszázharminchat nyarán, amikor kifogyott belőlük « türelem, összefog­tak és kihirdették a sztrájkot. Hiába nyitották ki a gyár kapuját, nem ment be rajta senki. Majd meglátják, ki az erősebb?! Kivonultak mindnyá­jan a közeli Vörös dombra. Egyesek otthon maradtak, éppen aratási idő volt. Elszegődtek részes aratónak. . Az elvtársak vigyáztak a gyárra, ne­hogy a sztrájktörők elárasszák. Ba nyót is azzal bízták meg, hogyha lat olyan embert, aki be akarna sompo­lyogni azért a néhány judásgarasért, amit az úr adna, beszélje le és küldje őt is többihez, a Vörös dombra, és Danyó teljesíette feladatát. Odaállt az üzem előtti hídra és úgy tett, mintha a fürgemozgású patak vizének apró hullámaiban gyönyörködne, és a sűrű bokrok zöldjét figyelné. A híd másik végén meg két csendőr állt. Danyó Gyulához mentek. — Mit-csinálsz itt, te cigány? — akadtak beléje. — Hej, szíp idő van, nagyságos csendőr urak, süt a nap. Jobb idekint nízni a patak viz t... Danyó később nem is tagadta, mi­ért van ott. Jól tudták azt maguk a csendőrök is. Ilyen őrökkel volt tele az egész környék, akik elállták a gyár­hoz vezető utakat és az erdei ösvé­nyeket. — Hátha tudni akarják, — pattant fel Danyó, — azírt vagyok itt, hogy a munkásokat ne engedjem a gyúrna menni! Nem fogunk az uraknak dol­gozni! — Mit? Még így mersz velünk b ■­­szélni?! — kiáltott fel nekivadullan az egyik csendőr és puskájához ka­pott. Danyónak sem kellett több. Kira­gadta kezéből a fegyvert, elhajította és olyat sózott a nyakára, hogy a keze is beletüzesedett. A csendőrök erre lefogták és bevitték a luktanyába. Ott úgy eltángolták, hogy belerokkant. — Néhány évre rá, ahogy mondják, még a tüdeje is „kilyukadt”. Addig is nehezen bírta a munkát, most meg végleg abba kellett hagynia. De még most is él, nyugdijat kap .. Ilyen ember volt Rudi keresztapja aki a fiatal fiút mindig bátorította ér tanította. Azt mondta: — Még a kakastoVasok is hiába vei tek, megőriztem a hitem. Kommunista vagyok! Légy e is az! Mindig gondol arra. hogy nemcsak magadért élsz hanem a többiért, miértünk is. Meri mi is emberek vagyunk ám. Csak most lettünk igazán azzá. amióta ez a népi demokrácia van. Látod, már a mi gye rekeink is iskolába járnak. Tanult em berek lesznek! Nincs már úgy. mim a mi időnkben ar kor még írni sen­­tanítottak bennünket .. Ügy kell él­nünk. hogy szégyent ne hozzunk erre a mi államunkra. A Csemadok tagságának nagy érdek­lődése mellett folynak az évzáró köz­gyűlések és azok előkészületet. A he­lyicsoport vezetősége a járási elnökség segítségével készíti elő az évzáró köz­gyűlést, amely komoly és körültekintő munkát követel. Az évzáró közgyűlé­sek a Csemadok részére mérleget je­lentenek, amely megmutatja, hogy he­lyi csoportjaink egész éven keresztül eleget tettek-e hivatásuknak és kul­­túrténykedésükkel kielégítették-e a falu dolgozóinak kultúrigényeit. A múlt esztendő tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a jó vezetőség állan­dóan gondot fordított szocialista kul­túránk fejlesztésére és sosem tévesz­tette szeme elől pártunk és kormá­nyunk törekvéseit, melyek dolgozóink kulturális színvonalának állandó eme­lését tűzték ki célul. Éppen ezért egy­re nő azon Csemadok csoportok száma, amelyek a jó vezetés és helyes irányí­tás folytán az elmúlt években szép eredményeket értek el és teljesítették rájuk háruló feladataikat. A jó veze­tőség munkájánál mindig megmutat­kozott a közösséggel való szoros kap­csolat, ezért tudott a vezetőség előre­látással és helyes irányítással lendüle­tet adni a tagsag kultúrmunkájának Ez megmutatkozott például a nyár folyamán is, különösen az aratás ideje alatt, amikor a Csemadok kulturbri­­gádjai színvonalas műsorral segítették szövetkezeti dolgozóink munkáját. Falvainkon állandóan új kulturházak­­épülnek. Vannak Csemadok csoportok, melyek ehhez a munkához is nagyban hozzájárulnak. Így tett a rimaszécsi Csemadok tagsága is a vezetőség kez­deményezésére. A tagság saját erejé­ből megnagyította, újjáépítette a kul­­turházat. A vezetőség rendszeres fel­világosító munkával odahatott, hogy az egész falu dolgozói bekapcsolódtak az építkezésbe. A rimaszécsi helyi cso­portban éppen ezért nem hangzott ei olyan érv, mint másutt, hogy nem dolgozunk, mivel nincs kulturház. El­lenkezőleg, közös akarattal összefogtak és dolgoztak, aminek meg is lett az eredménye. Ma már az újjáépített nagy kulturházban vígan száll a dal a Csemadok vezetőség és a tagság nagy örömére. Rimaszécsen a Csemadok ve­zetőségének bátor kezdeményezése vit­te előbbre nemesebb célok felé a falu dolgozóit. Az ilyen vezetőséget szíve­sen kö"et a tagság, mert munkájában azt a nemes törekvést látja, amely arra irányul, hogy falvainkban minél előbb felépíthessük a szocializmust. Az évzáró közgyűlések megtartása és jó előkészítése komoly feladat elé állítja most helyi csoportjainkat. Az öj vezetőség megválasztása alkalmával alaposan fontolóra kell venni, hogy kik kerülhetnek a helyi csoport élére. Ala­pos körültekintéssel ki kell válogatni azokat, akik aktív munkájukkal bebi­zonyították, hogy méltók a széles tag­ság bizalmára. Olyan öntudatos tagok jöhetnek számításba az új vezetőség megválasztásánál, akik a Csemadok munkájának felelősségét minduntalan átérzik és ennek jegyében munkájukat odaadóan elvégzek. A jó vezetőség ál­landóan szem előtt tartja a tagság szilárd egységét, ügyel arra, hogy a tagság kezdeményezését a reakció mesterkedése fel ne borítsa, ahogy az Terbeléden megtörtént. Az ottani kul­­túregyüttes három hétig készült egy színdarab előadására. Négy nappal a kultúrest előtt azonban a vezetőség A galántai bútorkészittl „Sloboda’­­üzem havi gyűlésén a galántai ma gyár 11 éves ! özépiskola mellett mű­ködő C-sISz szervezet azzal a kéréssel fordult az üzemhez, hogy vállaljon fő lőtte védnökséget. Ezen a gyűlésen az iskola CsISz szervezete vidám prog rammal lépett fel és szocialista kultú rával szórakozatta az üzem dolgozóit A kultúrműsor összeállításában nagv segítségünkre volt a hodi-i magvar népi táncegvüttes két tagja akik öröm meg látogattak el hozzánk és segít?! tek bennünket a tánc begyakorlásá­ban, amely kultúrműsorunk egyik leg­hanyag munkája révén a tagságon be­lüli megnemértés felborította a közös munka eredményét. Füstbe ment a munka s kárbaveszett a háromheti fá­radság. Szemléltető példa ez, hogy ott, ahol a vezetőség nem fordít kellő gon­dot a tagság nevelésére, előfordulhat­nak hasonló esetek és ezáltal a tagság soraiban az elkedvtelenedés jelei mu­tatkoznak. Az évzáró közgyűlések után ügyelni kell arra, hogy az ilyen esetek elő ne forduljanak. A rendszeres szervezeti élet fokozatos kiépítésével ki kell kü­szöbölni az ilyen jelenségeket. Az év­záró közgyűléseken megválasztott űj vezetőség vegye figyelembe a közgyű­lések alkalmával elhangzott kezdemé­nyezéseket, melyeket a tagság vet fel. Ilyen kezdeményezésekre kell felépíteni a helyi csoportok jövő feladatait köz­ponti elnökségünk határozatainak szel­lemében. Az új vezetőségnek még több gon­dot kell fordítania, mint eddig, a tag­ság kulturális nevelésére. Nagy súlyt kell helyeznie a nívós színjátszásra és irodalmi vitaestek színvonalas megren­dezésére. Az eddigi tapasztalatok ezt bizonyítják, hogy több helyicsoport vezetősége félreértette a kultűrmunka mai legfontosabb teendőit. Ez megtör­tént például a fiileki járásban is, ahol egyes helyi csoportok a vezetőség helytelen irányítása révén visszatértek az ú n. „régi idők” kultúrájához, amely nem, hogy elősegítette volna a magyar dolgozók fejlődését, tisztánlá­tását, hanem ellenkezőleg munkájuk­kal elhomályosították a szocialista kul­túra valód! hivatását. Gyakran haPani ma is egyes csoportok vezetőitől, hogy nincs és nem találnak megfelelő szín­művet, holott több mint 100 színmű és jelenet áll a helyi szervezetek ren­delkezésére. Több vezetőségnél az is megmutatkozott, hogy he ytelen ro­hammunkával többet akartak elvégez­ni, mint amennyi erejükből tellett. Ez különösen a kis taglétszámmal rendel­kező helyi csoportoknál fordul elő Ne­kifognak egy háromfelvonásos darab betanulásához, amely minden erejüket lefoglalja. Félig betanulják a színmű­vet, egy ideig még küzdenek a felme­rülő akadályokkal és a végén kiderül, hogy nem bírnak megbirkózni az elé­jük tűzött feladattal. így lassan min­den abbamarad és a színjátszó gárda egyszerűen feloszlik. Fz is a vezetőség rovására Írandó, mert az ilyen helye­ken a vezetőségnek oda kell hatnia, hogy a tagság rövid jelenetekből állít­sa össze kultúrműsorát, bevonva a falu egy pár jó énekesét. Az ilyen kultúr­­estéknek, amelyeknek kultúrműsorában rövid jelenetek és népdalok vannak, igen nagy az erkölcsi hatásuk. Az évzáró közgyűléseken bátran tár­ja fel a vezetőség és tagság a helyi csoport hiányosságait és hibáit, mert a kultúrmunkát is csak a hibák feltá­rásán keresztül lehet megjavítani. He­lyes, ba az évzáró közgyűléseken a tagságon kívül meghívjuk a falu többi dolgozóit is. Hadd ismerkedjenek meg a Csemadok céljaival, így válnak majd ők is kiváló kultúrmunkásokká. E felsoroltak figyelembevételével a helyi csoportok új vezetőségei igye­kezzenek a múlt hibáitól mentesülni és helyes vezetéssel színvonalas kultur­­életet teremteni a Csemadokban, a széleskörű tagság kezdeményezésével. RADOS PÄL értékesebb száma volt. A műsorba be­kapcsolódott a C Sz énekkar is egy­bekötve a zenekarral. A tánc- és dal­­számokon kívül tgy pár költeményt is elszavaltunk, amel-vek szocialista ha­zánk sikereit hirdették. Reméljük, hogy most már kölcsö­nösen segíteni fogjuk egymást. Az üzem dolgozói gazdaságilag fognak bennünket seg't.eni, mi pedig szocialis­ta kultúrával buzdítjuk maid őket egyre nagyobb sikerek elérésére. SZÖCS SÄNDOR. a IX. osztály tanulója A galántai 11 éves magyar középiskola életéből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom