Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-03-14 / 11. szám

i 1954 rn&rŕ4iis 14.-1 TteRfot) Földműves Sándor Gábor: t/ Nem keli többé hitel a fűszerestől... a : úton lájdalmasan a meleg szobára gondolt, az iskolára hisz még ott volna a helye. Jáms аЧд midt И érés. Hatan vabnak test­vérek ö a legöregebb. Apja bevo nult katonának, valakinek el kell tar­tani a családot Csak tudna annyit keresni! De az a pár fillér, amit heten­ként hazavisz, annyi, mint egy kavi-s a tengerben A család valahogy mégis csak tengeti az életét a pár fillérből Nek> a legöregebb gyereknek még pa­pucsa sincs am’t lábára húzhatna leg­­a’áhb ilyen hideg reggeleken. És az a Nagyh egy puszta ahová igyekszik messze ran. köze! három és fél kivi­méiért kell gyalogolnia. És különös, a sötétben a kilométerek valahogy sok­kal hosszabbak, mint nappal. Elfárad mire odaér A tarisznyáidban meo csak egy darab kenyér lapul két da rab vöröshagymával, ami egésznapi koszt/а De ki bánja ezV Ki törődik azzal, hogy neki több legyen? A fe'ke'ő nao sugarai már az ura sáai táblán érték Jánost. A dér olvi­­dozni kezdett a cukorrépa levelein de Jánosnak ez valmi keveset hasz­nált, mert a hidegtől szinte meggém­­beredtek a lábai, János, amint a kaszát elbírta, ré­szesarató lett. hogy a család részére a legfontosabbat, a kenyeret megke resse Fiata'. fejlődő testének rosszul esett a nehéz, gyötrő munka, de m’t tehetett7 Szerette szü'eit és testvé­red. tehát küzdött érettük. Ezeikilencszázhuszonhétben megnő­sült azt hitte, asszonnyal könnyebb les? Tévedett Egymásutáni sorrendben szüleiek a gyerekek, nem volt elén a részesaratás, a napszám meg csak máiustól —októberig tartott Télen egy b'Vér sem jött a házhoz. Most követ­kezett János é’etének legnehezebb szakasza. Nagynehezen bekerült Lel­kes Gyulához akinek 252 hold foki­ját nyolc kommandós cseléd müveit” Az volt azután szikornyás ember, ha­ragos is. akár a veszett eb. Embert nem ismert. Akármilyen hideg volt. vagy akárhogyan esett az eső. menni kellett a robotba. Lelkes nemcsak a cselédekkel volt szigorú, haneán Hz pár aratójával is A napszámosok már napkelte előtt, a sötéttel viaskodva, ott sorakoztak az udvarán, attól rettegve, hogy vissza­küldi Okét. nem ad nekik munkát ha nem jelentkeznek idejekorán. Szfírs János fiai, lányai nőttek, mint a fű a réten, s egyre sokasod­tak mint a vadalma. A gyerekekk é együtt azonban nőtt a gond. mert több éhei száiat kellett kenyérrel tömni Nem csoda hát hogy János örii’t. mi­kor az úr nagylelkűen megbízta há­rom legidősebb gyermekét, hogy őriz­zék a marhákat Legalább a gyerekek is hoznak vár koronát a ’házhoz gondolta Azonban nem így történt Tetek a i hónapok, de Lelkes Gyula még a füle botját se biccentette an­nak érdekében, hogy adion valamit n gyerekeknek a tehenek őrzéséért- Na­gyon kellett volna a pénz, legalább venni egy ágyat vagy ruhát a gyere - keknek Hisz az a pár korona, amit János egy hónapra kapott, oly gyor­san folyt szét. oly gyorsan tűnt el mint a víz a szikkadt, száraz talajon Jiwist leibiztatta felesége, boga szódon az úrnak adjon valam i a q ierekeknek a tehenek őrzéséért János nem szívesen, de engedelmes­­kedev az asszonynak. Lett is hadd el hadd A klünk szeme szikrákat szórt­­иду fnorzékolt dühében — Mi kell neked? Hat nem érnek rá azok a gyerekek? Örülj annak, hogy téged alkalmazlak és nálam ke­resed a kenyeret Adok én nekik. La akrrod. de a telükre. Mzy szerencse, hogy Le’kes meg­engedte tél ideien hogy a gyerekek egu része a me'eg istállóban, emeletes ágy n nludianuk .4 cseléd-lakás kicsi, hideg volt és hogyan fért volna el benne 4 - 5 ágy De ágyuk sem volt kett-'hiel több Család pedig mar nyoh vo't 4 gyei ekek aria reggelre sápadt sárga lett a bűzzel telt istálló levegő jétől De nemcsak S:Vc> Jánosnak, a többi cselédnek is has nlo sorsa volt Hiába dolgoztak a cselédek becsülete sen szmufiimasan Lelkes senkit sem dúsért meg. De ha egyszer valaki rosszul vegezte a munkáját, ellátott., a szó irt. úgy ord tozott hogy reszke tett pľ'ttp a szeqcnu nép Lelkes nem tör'tdött azzal hogy cseledéi kuny­hókban nwmorban élnek Az álla toknak kii'onb volt az istállón, mint a cselédek lakása. Azzal sem törő­dött. hogy ősszel az udvarában térdiq­­érő sár volt s cselédjei azt gyúrták legtöbbször mez tíáb Késő ősszel a sár az udvarban már krbirhatadan hideg volt. Fehér István tehenes hiába kérte gazdádat, hogy valami elhasznált lábbelit adion neki — Rossz n’ncs, a jót meg csak nem adom — mondta Lelkes félfortyanm türelmetlenül. Fehérnek szeremséje lett. Aznap betévedt Lelkes udvarába egy koldus, de a házőrző ebek és az ebektől még dühösebb gazda szitkozódásaira a kol ■ dús menekülni volt kénytelen és el­vesztette bőrtarisznyáját amire Fehér István rátalált. Ezt szétszedte, két­felé vágta becsjivarta vele lábait és madzaggal átkötözte. így telelt ki Fehér, l e'kés künk nagy örömére Tagadhatatlan azonban, hogy Szűcs Jánoshoz könyörületesebb volt. segí­teni akart raita. mert mint mondta sok a családja. Ezért nagy kegyesen megajándékozta egy pár öeo kaioc-v niva1, amibe János keservesen ki is telelt. Ilyen nagylelkű kulákndl cs”­­lédeskedett János 1943-ig. Ц három eleven, kenyérfogyasztó 1' zűcs Jánosnak már ekkor tizen­­gyereke volt. Olyan meglepő hírt ha'­­lott János, hogy házat fognak леИ építeni Már úgv vo’t. hogy sikerül is mire a falu elöljárósága a len holdas bíróval az élen úgy döntött, hogy nem adnak h^zhehiet. Hogyan? A ma­gúk földiéből mérjenek Jánosnak7 H'Sz a fahi kö’-ü1 a föld, mind a ku­­lák oké volt Ezért a íeovzővel össze­­dnaták a fejüket és kitalálták, hogy k'telepítik a lal.nbó1. János minden ellenkezése ellenére ez meg is történt A szomszéd fahi mellett kapót* la­kást eou darab földdel. így földhöz ís iutoft. de -mit ért az igavonó nél küV> Seg tettek uCfan fogatta' a nogu­­aazdúk de ezt keservesen, kamatostól v'ss-n V-pVptf fizetnie. fav tehát rs'3- börböl vödörbe esett. Újra ii'dözte a nyomorúság. Szálasi pribékjei 7P44-ben elvittek és katonnruhóba öhözfették a tizen­három gyermekes családapát. Menjen a frontra és védie meg a kulákok föld­iét. hogy fiira cseléd lehessen náluk. De m:t tehetett, ment. hisz ő min­dig enaedelmeskedetf a narancsnak. Teréz, János felesége volt ekkor nagy bajban JSnnvi gyerekke1 apa nélkül. Még keserűbb m"0 sötétebb napok nehezedtek a cső'ódra A ház­ból. ahol laktak, egyszerűen kitették, az anyát a 13 gyerekkel az utcára. Kétségbeesve könuőrgött Teréz, de az elöljáróság halhatatlan maradt. Nem és nem maradhat. a lakást el ke’iett haguniok А г apa fogságban volt. nem tudott családja meoszorult helyzeté­ről Azonban a b t abb eh’társak se­gítségére siettek Szűcsének és házat kerestek számára. Nem találtak mást, mint egy öreg iskolát, amibe a rektor tyúkiai tojtak és aludtak. Persze, a rektor, vitéz Antal Árpád, magyar ki­rályi főhadnagy szent ember létére nem egyezett bele abba, hogy tyúk­jait kiszorítsa a 14 tagú család. De az elvtársak erélyes fe"épése enged”1- messéar késztette. így került a Szltcs család fedél alá a kis iskolahelyiség­ben a csibék és tyúkok helyére. Hat évig laktak a tvúktanyán Ké­sőbb az időközben megalakult szövet­kezet vezetősége, a nemzeti bizottság vezetőségével karöltve emberhez mél­tó lakáshoz 1 uttatta Szűcs Jánost, a szövetkezet tagját. Ekkor fordult meg döntő módon a Szűcs család sorsa és elindult a virágzás útján. О árki lépjen be ma Szűcs János d-d felsőpatonyi szövetkezeti tag házába nagy meglepetés éri. Tizen három egészséges gyerek — vegyesen fiúk. és lányok — veszi körül értelmei sugárzó, csillogó tekintettel. A tizen negyedik katona. Azonban ott van meg Szűcs elvtnrs két unokám is Így tizennyolcán igen szép népes együttes: alkot a Szűcs-család A friss kény • hy föl vág ják egyszer sem mehet kö rül, az utolsónak úi kenyeret kel szegni. Barna is az anyuik! Elöve>­­a másikat Futta a 94 mázsa aahon bál. amit n szövetkezetben kereste- SzOcsné ősszel bement a városh és négy hubertuse kahitot hozott egy szerre, egy másik alkalommal pedig kettőt. A lányoknak szép ruhákat nagy kabátokat vásárolt- A 2300 mun­kaegység után sok pénz is jutott a házhoz, nemcsak gabona. Minden gye­reknek megvan a téli és nyári ru­hája. Egy gyerek sem jár mezítláb, mindegyiknek van három pár cipője is. Szilcs elvtárs. bár sokat szenve­dett, -ia fiatalos lelkesedéssel dolgozik a szövetkezetben. Felesége is, mióta jómódba . élnek, ťz évet fiatalodott. Hát bizony, aki Szűcsnén végignéz, nem hiszi el, hogy 14 gyermek édes­anyja. Mozgása friss; elven. Sok nél­külözésen ment keresztül de meg kiteszi részét a jóból is, hiszen csak 40 éves. Nagy öröme telik lányaiban fiaibani unokáiban. Tudja» hogy ők nem fognak éhezni, előttük áll a vi­lág minden szépségével. Szűcs elvtárs esténként elbeszélget a gyerekekkel, elmondja nekik, hogy milyen nehéz volt őket felnevelni, teknőkben, ládákban, földön hálva. Nyáron mezítelenek voltak, mint ős­apáink. A gyereksereg szereti hall­gatni ezeket az elmúlt történeteket, elgondolkoznak, eltűnődnek a hallot­takon. Ők már tudják, hogy mi volt a muh és megértik a jelent. A leg­öregebb 27, a legfiatalabb 7 éves. — Szűcs elvtárs kiváló munkásokat ne­velt gyerekeiből. Itt van a 17 éves Gyula, olyan dolgos gyerek, hogy az első munkások közé sorolják a szövet­kezetben. Ö is nagyon jól tudja, hogy miért dolgozik, olyan szorgalmasan. Á múlt úgy él emlékezetében, mint egy rossz álom. Egy percre sem felejti el Mélyenülő fekete szeme úgy csillog, ragyog, mint a gyémántkő s homlo­kára hulló haját félresimítja, amint közelebb lép az asztalhoz. Hangjában érzik a gyűlölet, amikor szóba kerül a keserves múlt és szenvedélyesen összeszorított ököllel az asztalra csap. Jri i felejtené el azt, — mondja. d*- — hogy négyen aludtunk. egy ágyban. Éheztünk, fáztunk. Koldusok­nak szidtak bennünket. Hát mi nem voltunk embe ek? Hát igenis azok va­­ayunk. Most. hoQu dolgozhatunk meg­mutattuk, mit ttidunk. E’utárs, avero. nézd meq a szobáinkat. A régi bút )­­rakat eltüzeltük i'ónt vettünk helvet­tük. Nézz be a szekrényekbe is. töm­ve vannak ruhákkal. Erre már a 18 éves Irén is megszó­lal. — De megnézheti zsíros bödönjein­­ket is. Sanyi is mondott valamit és a sok boldog beszéd vidáman, felszabadul­tan zeng a felszabadult családban. Örömük nem ismer •határt. Jó1 étben élhetnek. Öten dolgoznak a szövetke­zetben. Csak előlegként felvettek 18.400 koronát. Gabonát egész évre 94 mázsát kaptak. Ezenkívül 40 má­zsa szénát, 4в mázsa répát és 37 kg cukrot. A félhektáron pedig 23 máz a kukorica termett. Ad a tehén tejet, van mivel etetni. A mu'tban nem tu­dott disznót vágni, ma több hízót, nem egyet vágtak le' Van zsír meg szalonna elég Ezenkívül méo hét da­rab d’sznót nevelnek. Ebből kettőt szabad áron adnak eb. ötöt pedig le­vágnak. — Sok kell. nagyon sok kell — mondogat ja Szfírs elvtárs — de nem megyek az üzletbe tacskóval 1—2 kg isztért Nem keV többé hitelbe vásá ölnöm a tlíszeresnél. Életünk, hála pártunk és kormányunknak, megvál­tozott. jobbra fordult. Ezért dolgozik János fiaival, lányaival szorgalmasan Munkájukkal építik, gazdagítják a szövetkezetei Ügy a szövetkezet ve zetősége. mint a tagok szeretik a Szűcs­­családot. Ezt az is bizonyítja hogy az évzáró gyűlésen megválasztott jk lánost az ellenőrző bizottság elnök” nek. Az ilyen ember meg is érdemit azt. hogy mind a szövetkezetben min г nemzeti bizottságban vezető szere pet töltsön be. Biztosan meqállia a j helyét megbízhatnak benne elvtárs.r- 4 múlt urai a cselédsorsot, a szegény­­-éget és a nyomorúságot tudta csak áztositani a Szű<'-családnak A mi endszeriink ebből kiemelte szabad­­iá tette. Most taníttathatja liait, lá­nyait és elmondhatja nekik, tegyük szebbé, tobbá gazdagabbá az orsz-íg és magunk életét. 94 Zenész volt az apám“ Erőteljes fiatal ember Oláh Fe­renc, a vágsellyei szövetkezet tag­ja. Büszkén beszél a ledolgozott ötszázötven munkaegységéről, az első csoportról, a szövetkezetről. Hogyan lett Oláh Ferenc a szö­vetkezet tagja? Ez nem titok. Min­den tag ismeri és belépése első napjaiban nem is fűztek hozzá nagy reményeket. Ez úgy történt, hogy Ferenc 1930 őszén kint ténfergett Vágsellye ut­cáin. A szövetkezet megalaku't, emberre, munkásra volt szükség Éppen ezt forgatta fejében, Zsit­­nyák István csoportvezető, mikor­­összetalálkozott az utcán Ferko­­val. Látta a szálas fiatalembert, gondolta, jó munkaerő lenne, ha. . Megszólította. — Te Ferkó, gyere iratkozz be a szövetkezetbe, az én csoportomba. — Én? — lepődött meg Ferko. — Igen. Te! — Ne vicceljen bátyám, jól tud­ja, én úgysem tudok dolgozni, apám zenész volt. — Nem baj, Ferkó, majd meg­tanulod, csak gyere. Félelemmel vegyes öröm válta­kozott Ferkó gondolataiban. Én le­hetek a szövetkezet, a csoport tag­ja? — töprengett. — Épp olyan munkás leszek, mint a többiek? — Megpróbálom, hátha sikerül. így lett Ferenc az első csoport tagja. Kezdődött a munka, a finom kezek feltörtek, hólyagok keletkez­tek rajta. — Sebaj. — gondolta Ferkó — t keztyűt húzott kezeire úgy dolgo­zott, míg a kezei maggyógyúltak. A tagok figyelték Ferkót s elmo­solyodtak. mikor látták, a keztyils kézzel do'gozó fiatalembert. No ebből sem lesz semmi, mon­dogatták. Megszökik közülünk, úgy sem bírja soká. Ferenc nem így gondolkozott, őneki már minden nap könnyebb és‘ könnyebb lett. Hozzászokott a munkához. Nyáron, már épp úgy dolgozott, mint akár­melyik legerősebb tag. Csépi ésné'. zsákolásnál vagy bárhol másutt megállta a helyét. Most három éi elteltével az elsők közt emlegetik Ferkót. Ez érthető is. Ha jön az állomásról a tégla, műtrágya, vaay egyéb anyag, a csoportvezető Fer­kót szól’tia: lehet az esőben, fagy­ban, éjjel, vagy vasárnap. Min­denkor kész és nem vonakodik hogy így — vagy úgy. Bebizonyí­totta. hogy ember a talpán et, pi indent megtesz a szövetkezet ér­dekéért. annak felvirágzásáért, ö tudja, hogy van miért. Most nem bizonytalan a másnapi kenyere­mért 'saiát földjén magának dol­gozik. Munkásságának fényes bi­zonyítéka az ötszázötven munka­egység, amit a mezei csoportba ledolgozott. Munkája után meg is kanta jutalmát. Biztos, hogy zár­számadáskor elgondolkozott épi keresetén. — Volt mit számítania, mert előlegként felvett 5.000 ko­ronát, a végelszámolásnál ved’о 2.282 koronát kovott. A természet­beni járuléka pedig, 14.85 mázsa búza, 3.85 árpa és 7.15 mázsa ku­korica volt. A félhektár is gazda­gon fizetett úgy, hogy az Oláh­családnak nincsenek anyaai gond­jai. Soha ennyi gabonája nem volt a háznál. De miből is? Földjük nem tx>lt, keresetük pedig bizony­talan. Ügy volt az náluk, ahogy közmondás is mondja, hogy: ,.Min­den farsangnak meg van a maga bőitie." Ferkó most a jövőt tervezi. Az idei évet. Eszében van a pótjuta­lom. amit a cukorrépa után kapott Bz évben, már többet akar, nem­csak magának, a csoport összes tagjának. Mindent elkövetnek, hogy a csoportok közötti verseny­ben az első csoport kerüljön ki győztesen és a legtöbb bevételük is legyen. S. Jól fejlődnek a palánták a perbenyíki EFSz-ben A tavaszt hirdető első napokban még téliesen felöltözve indultunk megte­kinteni a perbenyíki szövetkezet zöld­ségkertészetét, a melegágyak készíté­sét. Közelebb érve felragyog a meleg­­áov ablakainak csillogása, amint a fel­hők alól előbukkanó nap sugarai át­törnek az üvegeken. A melegágyak szép sorjában vannak egymás mellett. Minden második ablak 5 cm magasság­ban nyitva volt. hogy a palánták le­vegőhöz jussanak. Most az időjárás olyan, mint a két­színű kendő. Ha felsüt a nap. megáll a szél meleg van és aranyszínűvé vá­lik a levegő. Viszont, ha beborul és északi szél jön a hőlepte hegyek felől, hűvös szürke színt kap a levegő. Ez a változékony időjárás azonban mit sem árt a melegágyakban elvetett és már régen kikelt qvönyörű buje-zö’d pe'án­­táknak. Aki nézi- a fejlődésnek induló kövér, kerek növényeket, a középen feltörő hosszúkás fodrosszélű rendes leveleket, már maga előtt látja a vi­tamindús kelkáposzta ás kalarábéfeje­­ket. Az egyik melegágyban világoszö'd, kislevelü salátapalántán akad meg te­kintetünk. Elénk színe által teljesen el­üt a többitől A vezető kertész elége­detten mosolyog, amint gyönyörködünk palántáiban. Látni, hogy boldog, mert sikerült megmentenie a kései négy fa­gyoktól gyenge csemetéit. Meg kel! mondanunk, hogy ritkaság­­számba megy az olyen lelkiismeretes kertész, mint Vojtko [lone. A -end és risztaságszerető nők gondossáqa 4« sze­­retete meglátsz-’' munkáján Ügy gon­dozza. neveli palántáit, akárcsak négy gyermekét. A kertészetből késő este megy haze és álmában is a palánták­kal vesződik. Alig várja hogy reggel legyen, bogv minél előbb láthass« nö­­venycsemetéi fejlődését. Kiváncs an siet a meleqáqvakhoz. minden ablak tlá benéz, mennyit nőttek, erősödtek -jjel, nem mutatkozik-e rajtuk vala­milyen fajta beteqség Mikor, meggvő zödött mindenről, esek akkor sóhajt fe’ megkönn VPbül ten. Vojtkó elvtársnőnek nagy, szép ter­vei vannak. A tavalyi bevételt kisebb területről egyszerannyire akarja emel­ni. Ez annyit jelent, hogy 200 ezer korona helyett 400 ezret aker a zöld­ségből árulni. Hogyan sikerülne ez, ha valami baj érné a palántákat? Az üve­geikre e fagy ellen szalmából kötött molinót nektek. A kikelő palántákat így megvédtek a hideg fagy karmaitól. Paprika és karotta is felfedezhető a melegágyakban. Vojtkó elvtársnő fi­gyelme mindenre a leg aprólékosabban kiterjed. A koraiak alá már a földet s elkészítették, vastagon letrágyázták. Rohamosan fog fejlődni benne a korai káposzta, a saláta. Tehát minden elő­feltétel megvan arra, hogy termésük bő, gazdag legyen, ezáltal bevételük is nő veked hetik. Vojtkó Ilona elvtársnő 9 év óta ker­tészkedik. Ez idő alatt sok tapasztala­tot szerzett. Minden évben újabb és újabb kísérletezéseket végez. Most ké­szítenek ládákat töknek és uborkának, azután üveg alatt hajtatva termelik ki. A korai burgonyát már csíráztatják. Persze, így jő korán lesz mit vinniük a piacra. Kell a pénz, a szövetkezetnek nagy szüksége van rá. Tavaly is dön­tően hozzájárult a kertészetből eredő bevétel a szövetkezet pénzügyi hely­zetének megjavításához. No. de min­dent elkövettek, hogy a kitermelt zöld­séget értékesítsék. Beadási kötelezettségüket túlteljesí­tették, a községet, ezenkívül 5 üzemi konyhát láttak el zöldségfélékkel. Pe­dig a tavalyi évben sok nehézséggel kellett t enküzdeniök. Nem volt elég rnumteaerő. Különösen a fiatalok nem dolgoztai a kertészetben. így idősebb asszonyok végezték a munkát s dicsé­retükre legyen mondva, eredménnyel végez -4. Estefán Józsefné, Máté Ilona, Estefán Jánosné kitartóan és szorgal­masan dolgoztak a zöldségesben. A 'epkitartőbb azonban Vojtkó elvtársnó volt.' aki észszerű Irányítással megmu­tatta. hogy minden nehézség ellenére a kertészet jövedelmező. Munkáját 500 ledolgozott munkaegységre járó pénz­­ósszeggel és természetbenlve lutal­­mazták. S. G. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom