Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-07-12 / 28. szám
10 ifirŕtraef ^ Földműves Nyomban a kasza után ekét! Vessünk minél több másodnövényt A növények betakarításakor a talajban több-kevesebb talajnedvesség marad, amit a talajélet és a termesztett növények számara meg kell menteni. Ezt a nedvességet tarlóhánrtással őrizzük meg. A tarlóhántással megteremtett porhanyó talajtakaró óvja a talaj vízkészletét, megakadályozza a talaj mélyebb rétegeinek felmelegedését. A laza, levegős takaróréteg jó hőszigetelő, alatta a talaj nem melegszik fel túlságosan. A tarlóhántás megakadályozza a talajrepedéseK keletkezését, amelyeken keresztül a talaj mélyen kiszáradhat. A megbántott tarló még száraz időjárásban is átnyírkosodik, mert a talaj mélyéből felszálló nedvesség a porhanyós rétegben lecsapódik. Tartlóbántással nemcsak a talajban lévő nedvességet őrizzük meg. hanem kiváló módszer a csapadék* maradéktalan hasznosítására is. A bántott tarlóról a víz nem folyik el, nem párolog haszontalanul a levegőbe, hanem a talajba szívódik. Az egész nyáron át nyirkos talajban eleven a talajélpt. A tarló és gyökérmaradványok gyorsan korhadnak. A vetés idejére a szén-nitrogén aránya elég szűkké válik, tehát termesztett növényeink átmenetileg sem szűkölködnek nitrogén táplálék hiányában. A tarlóhántás hatására a talaj nitrogénben még jelentősen gazdagszik is. Hántott tarlóban ugyanis nitrogénkötő baktériumok tevékenykednek. Ezek a levegő szabad nitrogénjéből 3—4 hónap alatt 20—30 kg nitrogént is megköthetnek. A tarlóhántással megmentett nedvességtöbblet nagy értéket jelent az ősz elején is. Megkönnyíti ugyanis a nyár végén, az ősszel esedékes szántást. Kevesebb üzemanyagot fogyaszt a traktor, könnyebben halad a munka. Az eke nem szakít fel élettelen, száraz rögöket, hanem porhanyó, omlós lesz utána a föld. Tarlóhántás után a nyárvégi, őszi vetések magágya nyirkos, jól beérett lesz. Biztosabb az ilyen talajban a.kelés és gyorsabb, erőteljesebb a növények fejlődése. 'Tarlóhántással a kultúrnövények elpergett magjai a tarlóhántást kővetően néhány nap alatt kikelnek és árvakelést nevelnek. Tarlóhántással a gyomok ellen is eredményesen védekezünk. A gabona között a nyár elején csírázó gyomok aratásig még nem érlelnek magot. Tarlóhántással ezeket elpusztítjuk. De a tarlóhántás a gyomokat közvetve is gyéríti. ' A tarlóhántással megteremtett magágyba a csírázásukhoz sok meleget kívánó és kevés nedvességgel megelégedő gyomok kikelnek. Ezeknek a magja rendszerint már előző év óta vagy még régebben a talajban hentereg. A kikelésre késztetett gyomokat azután a tarlóhántást követő talajművelő munkákkal pusztítjuk el. tgy tisztítja meg a tarlóhántás a talajt a gyommagvaktól. A tarlóhántáskor a talajba forgatott növénymaradvánnyal sok betegség kórokozója pusztul el és a rovarok számát is ritkítjuk. A TARLÔHÁNTÄS IDEJE. A tarlóhántást közvetlenül az aratás után végezzük. A még lábon álló növény árnyékolja és védi a talaj felszínét a kiszáradástól. Aratás után azonban a csupasz tarlót közvetlenül érik a nap sugarai, azt felmelegítik és ezért rövid idő alatt sok nedvesség párolog el belőle. A száraz talaj megrepedezik. A repedéseken keresztül és az el korhadt gyökérmaradványok helyén visszamaradt apró járatokon át még fokozódik a nedvességveszteség. Minél hamarabb követi tehát a kaszát a tarlóhántó-eszköz. annál több nedvességet menthetünk meg a talajélet számára, és a tarlóhántás előnyei annál jobban érvényesülnek. A gyors tarlóhántás további haszna az, hogy közvetlenül az aratás után még nyirkos talajon dolgozhatunk. Jobb munkát végez a talajművelő eszköz. gyorsabban halad a munka és kevesebb üzemanyagot fogyaszt a traktor. A Szovjetunióban az aratást és cséplést végző kombájn után akasztják a tarlóhántó-tárcsát így egy munkamenetben végzik azt az aratással. Az ilyen gyors és jó munka biztosítja a tarlóhántás valamennyi előnyét A tarlóhántást ezért úgy szervezzük meg, hogy az aratással egyidőben a tarlóhántásra is sor kerüljön. A TARLÔHÁNTÄS MÉLYSÉGE. A tarlót általában sekélyen törjük. A 3—6 cm vastag porhanyó takaróréteg rendszerint elegendő védelmet nyújt a kiszáradás ellen. Az ilyen sekély hántás előnye, hogy a tarlótöréskor kevés nedvesség pazarlódik el és a gyommagvak biztosabban kikelnek. A gyors munka pedig lépést tarthat az aratással. Kivételesen mélyebb tarlóhántást akkor végzünk, ha másodterményt akarunk vetni. Ilyenkor azért jobb mélyebben hántani. mert nyirkos fö'det juttatunk a felszínre és az ilyen fö'dbe vetett mag eső nélkül ts gyorsan kikel. TALAJELÖKÉSZÍTÉS A MÁSQDTERMÉNYEK ALÁ. A másodtermények alá a talaj előkészítés a legegyszerűbb, hiszen arra kell - törekednünk, hogy a másodtermény magja mielőbb a földbe kerüljön. tarlótörés tehát, egyúttal vetőszántás is. A legkorábbi elővetemények tarlója nem szokott száraz lenni, mert a növények jó beárnyékolási érettségben hagyják vissza a talajt. Ha késlekedünk a tarló felhántásával, a talaj kiszárad, nem veszi be az ekét, és ha mégis, nagy rögök képződnek. Kérdés tehát mi jobb: többszörös lögtelenítü munkát végezni, vagypedig esőt várni, mely a rögöket szétmálaszta és csak úgy fogni a vetőágy elkészítéséhez? Jó magágyat mindenképpen csak úgy állíthatunk el*, ha az nem marad üreges, különben a csírázás és a meggyökerezés nem mehet megfelelően végbe. Ilyenkor jó szolgálatot tesz a kerekes talajtömörítő, ennek hiányában pedig a gytírúshenger. ezzel szárazságban is jó csírázásra, bírjuk a vetőmagot. Felmerülhet az a kérdés is, vájjon az ekét helyettesítheti-e a másodnövények magágyának előkészítésében éppen a nagyobb gyorsaság végett a tárcsa és mikor? A tapasztalat azt mutatta, hogy a nem száraz talajén a jó ferdére állított és megterhelt tárcsa szép munkát végzett és a magágy utána nagyon is elfogadható volt. A másodnövények alá trágyázni általában nem szokásos, ha azonban az időjárás nem határozottan száraz, akkor a nemhüvelyes másodnövények nagy részének fejlődését kisebb-nagvobb adagú nitrogén-trágyázás, esetleg a tárgyaié is jól előmozdíthatja. MILYEN MÁSODNÖVÉNYEKET VESSÜNK? A repce után elég sok növényt vethetünk másodterménynek: mégpedig tarlóburgonya, 100 napos kukorica, csemege-kukorica, kukorica -csalamádé. cukorcirokcsalamádé. szudáni cirokfű. silókukorica, cukorcirok, silózásra, árpás borsó, köles, mohar pohánka. fehér-mustár, csib húr. gomborka (homoki repce) és zöldtrágyának lóbab. A lóbab — csapadékos viszonyok között — jó zöldtrágyanövénv. és az a nagy előnye, hogy utána a búza jól szokott sikerülni, minőségben is. Őszi árpa után leginkább vethető piros, szürke és' esetleg fehér köles kapás kukorica csalamádé cukorcirokcsalamádé, szudáni cirokftí, árpás borsó. tarlórépa. fojtott vagy tarlóburgonya. mohar. pohánka, zöldtrágyának kék csillagfürt és lóbab. Tavaszi árpa után leginkább csak a piros köles vethető és meg lehet próbálkozni a mohar és szudáni cirokfű vetésével. Őszi rozs után másodterményként azokat a növényeket említjük meg. amelyek homokra valók: ezek a csibehúr, a fehér és sárga csillagfürt zöldtrágyának, ezek édes változata a szállastakarmánvnak. jobb homokon esetleg a 2 köles, a pohánka és későbbi vetésre a fehérmustár. Őszi búza után nagyjában az őszi át jráva! kapcsolatban említett növények termeszthetők, de fehér köles már nem. A tavaszi búza után pedig a tavaszi árpával felsoroltak a mérték-adók. A tavaszi zab után viszont a legrövidebb tenyészidejű növények következhetnek másodterményk^nt: pohánka, fehérmustár és csibehúr. Űjburgonya vagy csemegekukorica után is vethetünk — az első esetben — kukorica és cirokcsalamádét, mindkettőben szudáni cirokfüvet, a két korábbi kölest, mohart, kölesfüvet, pohánkát, csibehúrt, fehérmustárt, tarlórépát és zöldtrágyának lóbabot. Tavaszi borsós és bükkönyös keverék (zabos bükköny) után kínálkozik a kukorica- és cirokcsalamádé, a szudáni cirokfű esetleg mindhárom köles, mohar, kölesfű. pohánka, csibehúr, fehérmustár és tarlórépa. Lenre, mint főnövényre vonatkozóan, az őszi búzával kapcsolatosan említettek érvényesek. Vessünk tehát minél több másodnövényt, mert annál könnyebben elláthatjuk takarmánnyal állatainkat, annál több terményt és állati terméket értékesíthetünk a szabad piacon. Rendszeres ellenőrzés: kevesebb szemveszteség — több kenyér Ha hektáronként 20 mázsa szemtermést számítunk és abból egy százalék a cséplési szemveszteség, akkor hektáronként 20 kg a kár. Ez azt jelenti, hogy 100 hektárból 99 hektárt termését takarítjuk be, hogy 100 hektáron 2 000 mázsa helyett csaj< 1.980 mázsa a termés, a veszteség tehát egy egész kocsirakomány. A veszteség mérséklése érdekében rendszeresen ellenőrizni kell a gép működését és ki kell javítanunk az esetleges hibákat. A SZALMÁBAN kiesépeletlenül mehet el szem. A kicsépeletlen szemek mennyiségét a szalmakazalon dolgozók állandóan figyelemmel kisérhetik és könnyen észre is vehetik. Vonatkozik ez a pelyvakazalosra is, aki rendszeresen visz szalmát a pelyva betakarásához. A kicsépeletlenü! maradt szemek mennyiségét ellenőrizhetjük úgyis, hogy a szalmarázó alá tartott favillával jó nagy csomó szalmát kiemelünk és annak kalászait végigtapogatjuk, esetleg ki is morzsoljuk. Legbiztosabb, ha időnként végigjár- j juk a szalmakazal tetejét és közben minél több kalászt végigtapogatunk. Ha a megengedhetőnél több a kiesé- I peletlen szem, vagy a dob beállítását : vagy az etetés módját, vagypedig mindkettőt kell kijavítani, esetleg bedugult dobkosarat kel! kitisztítani. SZALMA KÖZÖTT maradt kicsépelt szemek mennyiségét úgy is figyelhetjük, hogy időnként tisztára gereblyézzük a szalmará/ő alatt levő töreklyukat és megnézzük, hogy mennyi szem van ott a földön. Ez a módszer nem eléggé biztos, mert egyrészt állandóan hull oda a törek, másrészt pedig a törekrostálon át is, a törek közül is juthat oda szem. Sokkal biztosabb, ha a szalma rázó alatt, annak egyik végétől a másikig i 8—10-szer iassan végighúzzuk a la- ! pátot és azon nézzük meg a ráhullott j szemek mennyiségét. Ha így nagyobb szemveszteséget ál- i lapítunk meg, akkor elsősorban az ete- j tést javítjuk meg, vagyis a dobbá ! egyenletesebben elterítve adjuk be a j kévéket. Ha ez nem elég, a szalmarazóban gondoskodjunk jobb szemfogóról, vagy arról, hogy a szalma onnan lassabban jöjjön ki. A TÖREK KÖZÖTT maradi szemek mennyiségét úgy vizsgálhatjuk meg, hogy a törekrosta vége alatt, ennek egyik végétől a másikig a i annyiszor húzzuk ide-oda lassan a lapátot, amíg az jól megtelik törekkel A lapátot úgy tartjuk a mozgásban levő törekrosta alatt, hogy ennek a vége mindig, a lapátnak gépfelől számított egyharmada fölött legyen, vagyis, hogy a szem a lapát közepére hulljon. A törekkel jól megtelt lapátot a gép mellett a földre helyezzük, szétterpesztett ujjú két kezünkkel a törek tetejéről egy összemarokra valót lazán felemelünk, azt a lapát felett forgatva kirázogatjuk, aztán az így kirázott törekmennyiséget a lapát mellé teszszük. A lapáton maradó szemmennyiségről következtethetünk a törekrosta működésére. A törek között maradó szemek mennyiségét mérsékelhetjük a törekrosta magasabbra állításával és az alsó szelelő nyílásának szabályozásával. \ kicsépeletlen kalászok és kalászdarabok mennyiségét a dob jobb beállításával mérsékelhetjük. A polyva között maradt szem menynyiségét a szemfogó magasabbra állításával és az alsó szelelő jobb bcállí' tásáva! mérsékelhetjük. A zsákba ömlő szemben is jelent- i kezhet szemveszteség, mégpedig tö! rött, repedt, hántolt szemek alakjában Ezt a dob jobb beállításával, esetleg a fordulatszám csökkentésével érhetjük él. 1953 ilílilIS 12. -Mesterséges pótbeporzással emeljük a kukorica és napraforgó hektár hozamát! Kukorica Ahhoz, hogy a kukorica pótbeporzását idejében megkezdhessük rendszeresen figyelnünk kell fejlődését. A kukorica pótbeporzásához akkor kell hozzákezdenünk, amikor a tablón a csövek bibéi tömegesen jelennek meg. A mesterséges pótbeporzás megkezdése előtt lehetőleg minél több virágport kell összegyűjteni. Tudnunk kell, hogyha a bibére sok egészséges és jól fejlett növényről gyűjtött virágport viszünk, akkor a esd bibéi élettanilag legjobban megfeleld virágport tudják kiválasztani. A beporzást legjobb reggel kezdeni Iamikor a harmat felszárad és a virágpor hullani kezd) és a nagy meleg kezdetéig lehet folytatni. A virágpor gyűjtését, hasonlatosan, mint a pótbeporzast. nem ajánlatos nagy melegben (30 Celsius fok fölött) végez, MUSlijKO-FÍLE VÓTŽEVOUZD KÉ5Z.ÜLÉK. ni, mert ebben az időben a legerősebben károsodik a virágpor és elveszti életképességét. A beporzásra csak érett virágport gyűjtsünk. Az érett virágpor a címer megrázásakor kiszóródik. A virágport nem minden növényről, sorba gyűjtsük össze, hanem a tábla minden 2-3 sorában, minden 3—5-ik növényről. Ha a virágport■ így gyűjtjük, a címéről, akkor az egész táblán marad még virágpor. A virágport vödörbe, papírból készült zacskóba külön készülékekbe gyüjthetjük. Az egészséges érett címerekről így összegyűjtött virágport a sorok mentén haladva ráhintjük a csövek kifejlett bibéire. Beporzó készülék. szíteni, de használhatunk erre a célra közönséges gézt is. A szita készítésére szánt anyagot előzőleg a kúp csonka részének és a szita méretének megfelelően elkészített drotgyüriihöz varrják és azután ráerősítik a készülékre. Hcavan használiiiV a onrozó t-éc-ff. léket? Jobb kézzel felemeljük a készülék fogóját és a címerhez emeljük. Bal kezünkkel lehajlitjuk a címert a kúp Ielső részéhez és könnyen megrázzuk. Ekkor a megérett virágpor belehull a készülékbe. Amikor így már elég virágport ayiijtöttünk össze (100—150 növényről) hozzáfogunk a beporzáshoz. A beporzásnál a kukorica-sorok mentén haladva, a készülék csonkakúp részét a csövekre irányítjuk és megrázzuk, aminek következtében az alsó szitán keresztül a virágpor a bibeszálakra szóródik. A virágpor gyűjtését a pótbeporzással egyidőbnn kell végezni. Beporzáskor figyelembe kell venni, hogy a növények megtermékenyül és során kiválogatást képességgel ЫУпак. Ezért arra kell törekednünk, hogy a virágport lehetőleg sok növényről gyűjtsük be. A kokoricának általában két, vagy több csöve van. melyek nem egyidőben jelennek meg. Hogy a virágok minél teljesebben beporozod janak, ajánlatos ugyanazt a kukoricatáblát 2-3-szor megporozni, 3—5 napos időközönként. Nnnraforaó A napraforgó virágporát főként a méhek és egyéb rovaron: viszik át. Ennek következtében a napraforgó * beporzása nagymértékben függ attól, hogy milyen mértékben keresik fel vir igáit a méhek. De tekintettel arra, hogy az ilyen jmódon történő beporzáshoz nem mindig kedvezőek a feltételek, ezért sok virág marad beporozatlannl; ennek terméskiesés az eredménye. Ezt a jelenséget a mesterséges pótbeporzás kiküszöböli. A napraforgó pótbeporzását akkor kell megkezdeni, amikor a tányérok tömegében virágzanak. Tekintettel gr ra, hogy az egyes növények virágzása nem egyidőben történik, sőt', аз egyes tányéron belül is a szélső virágok korábban nyílnak, a középsők viszont későbben, ezért ajánlatos a beporzást ugyanazon a táblán 2—3-szor is elvégezni. A napraforgó pótbeporzása két módszer szerint történhet. Első módszer: A'beporzást kü-Ruszakov szovjet agronómus speciális készüléket szerkesztett a kukorica potbe por zásához. Ebbe a készülékbe jelentékeny mennyiségi'I virágport gyűjthetünk össze; benne tetszésszerinti távolságra elvihetjük a virágport és szabályozhatjuk adagolását. A beporzásnál a készüléket a cső . ndvirágaitól 6-7 cm-re■ tartjuk, azután kezünkkel megfogjuk a kézi fújtatót és a porozó szórónyílását ráirányítjuk a esd nővirágainak bibéire. A fújtató összenyomásakor a levegő a csövecske és a porozó szórónyílásán kce-ztül a virágport kiszórja. Porozó készüléket házilag Is készíthetünk. Legegyszerűbben karton papirosból is készíthetünk. A készülék csonkakúp (tölcsér) alakú. Méretei a következők: magassága 35—40 cm., alapátmérője 25—30, a csonka rész átmérője 3—5.5 cm. Két szitával van felszerelve: a belső szita átmérője 10 cm., és a virágport az idegen szennyeződéstől megtisztítja, a külső szita pedig a kúp csonka ré-A NAVAAFORGÓ TÓTBEPOnzÁSA. i szenek (3—3.5 cm)., átmérőjén azt a f célt szolgálja, hogy a virágport egye\ résén a cső nővirágainak frissen meg-I jelent bibéire szórja. Legjobb a szitákat kiselejtezett malomszitából kélön erre a célra varrott keztylt segítségével végezzük. A keztyűt a jobb kezünkre húzzuk és a sorok mentén haladva, szorosan odanyomkodjuk a napraforgó virágzó tányérjához. Az összegyűlt virágport átvisszük a következő virágzó napraforgóra, amikor a keztyűt a virágporral ismét szorosan odanyomjuk a tányérhoz és így tovább... A beporzáshoz szolgáló keztyűt szövetből, vagy szőrméből készítjük. A keztyü kerek legyen és az átlag tányérméretnek feleljen meg. Legmegfelelőbb ha kipúposodó alakú, ezért a szövet, vagy szőrme alá kerek kartonra vattát helyezünk. Ez azért is fontos, hogy az egész keztyü kerek és puha legyen. Második módszer: A sorok mentén haladva, egyik kezünkkel megfogjuk az egyik virágzó napraforgótányért, a másikkal a másik tányért, egyiket a másikhoz érintjük és könynyedén megrázzuk. Az így érintkezésbe> került kétvirágzó napraforgótányérnál az egyik virágpora beporozza a másikat. . A mesterséges pótbeporzás szem pcmtjából az első a jobb módszer. A kiválogatási képesség ennél a módszernél tud érvényesülni, mert virágpor-keverék van a kéztyűn, viclyw1 odatapadásával biztosabb a meatemékenyülés s így magasabb 'mi i hozam érhető ei,
