Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-08-09 / 32. szám

12 Л^та r FőídmnvRS i 953. augusztus 9. Az amerikai politika súlyos veresége Nyugat-Németországban Nyugat-Németország Karlsruheban működő szövetségi alkotmányjogi bí­rósága szombaton délelőtt foglalkozott Németország Kommunista Pártjának, az Össznémet Néppártnak és az alsó­­szászországi Szabad Szociális Uniónak Adenauer Csalárd választójogi törvé­nye ellen emelt óvásával. A bíróság kénytelen volt helyt ad­ni az ellenzéki pártok panaszának és kimondani, hogy a Nyugatnémet Szö­vetségi Köztársaság nemrégiben elfo­gadott választójogi törvényének 26. cikkelye nem egyeztethető össze a bonni alkotmány 38. cikkelye első be­kezdésének rendelkezéseivel,_ ezért alkotmányellenes és az e törvény alap­ján lezajló választások eredménye ér­vénytelennek tekintendő. Adenauer csalárd választójogi tör­vényének 26. cikkelye arra kötelezi a nyugatnémetországi választásokon fellépő új pártokat — amelyeknek a régi szövetségi gyűlésben nem voltak képviselői — hogy minden választó­­kerületben. ahol képviselőjelöltet ál­lítanak, legalább 500 szavazójoggal rendelkező állampolgár aláírásával ajánlást nyújtsanak be a választási bizottsághoz. Ez azt jelentené, hogy egy új pártnak, amely Nyugat-Német­ország 242 választókerületében részt akar venni a választáson, 121.000 alá­írást kell szereznie. Az alkotmányjogi bíróság magáévá tette az ellenzéki pártok érvelését, hogy ez a rendelkezés sérti a válasz­tás titkosságának az alkotmányban biz­tosított elvét, amennyiben a választó­­polgárok tízezreit pártállásuk nyílt felfedésére kényszeríti. Az alkotmányjogi bíróság döntésé­nek a nyugatnémetországi jogszabá­lyok szerint törvényereje van. Az említett pártok a bíróság, által alkotmányellenesnek talált 26. parag­rafuson kívül kifogást emeltek a tör­vény hírhedt „öt százalék” záradéka ellen is, amely szerint az új szövet­ségi gyűlésben csak azok a pártok juthatnak képviselni mandátumhoz, amelyek megszerzik az egész Nyugat- Németországban leadott szavazatok legalább öt százalékát, vagy valame­lyik választókerületben elérik a leg­magasabb szavazatszámot és jelöltjeik közül legalább egyet közvetlen vá­lasztásban megválasztottak. E szerint a paragrafus szerint tehát egy párt csak akkor kerülhet be a szövetségi gyűlésbe, ha annyi szavazatot kap. amennyi 25 képviselői mandátumhoz elég. Ha ennél csak egy szavazattal kevesebbet is kap, mindazoknak a vá­lasztóknak, akik erre a pártra adták szavazatukat, nem ltesz képviselőjük a parlamentben. Az „öt százalék" zára­dék kérdésében az alkotmányjogi bí­róság még nem döntött. Attlee és Bevan Jugoszláviába utazott Az „AFP” jelentése szerint Attlee, az angol Munkáspárt vezetője augusz­tus 1-én délután elutazott Londonból Jugoszláviába. Attlee három hétig tar­tózkodik majd Jugoszláviában, mint a kormány vendége és látogatást tesz Brioni szigetén Ti tónál. Szombaton megérkezett a belgrádi repülőtérre Aneurin Bevan munkás­párti képviselő, aki Gyilasz meghívá­sára utazott Jugoszláviába. Az „AFP” közli, hogy Bevan jugoszláviai tartóz­kodása során több jugoszláv politikai személyiséggel fog tanácskozni. Az amerikai sajtó a De Gasperi­­kormány bukásáról Az amerikai sajtó hangot ad az amerikai uralkodó körök elégedetlen­ségének a De Gaáperi-kormány ku­darca miatt. Egyes lapok követelik, hogy vizsgálják felül az Egyesült Ál­lamoknak az európai országokkal szemben folytatott politikáját, mert az olaszországi eseményeket az amerikai politika vereségének tekintik. A „The New York Times” azt írja. hogy az olaszországi események „csa­pást jelentenek... az európai egy­ségre”. (A lap a Háborús északatlanti tömb keretei között megvalósítandó „egységre” gondol.) Á „Daily Mirror” szerkesztőségi cik­kében ezt írja erről: „De Gasperi bu­kása csak újabb bizonyítéka a saját méltóságukat érző nemzetek fellépésé­nek a függőség ellen. Az Egyesült Ál­lamoknak felül kell vizsgálniok poli­tikájukat, amely pénzért akar baráto­kat szerezni és más országokban aján­dékokkal akar választási győzelmet biztosítani.” fi 111. Oilágifjúsági kongresszus felhívása a világ ifjúságához: Egyesülni! Egyesülni! És ismét egyesülni, hogy a tárgyalások diadalmaskodjanak az erőszak és a háború politikája felett! Július 30-án este, a DÍVSZ tanács­ülése után, megtartották a világifiúsá­­gi kongresszus záróülését. Ezen az il­lésen megválasztották a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség új vezetőit. El­­npkké Brúnó Berninit (Olaszország), főtitkárrá Jacques Denist (Franciaor­szág) választották. A kongresszus egyhangúlag fogadta el azt á határozatot, amely jóváhagyja a DIVSZ-nek a II. Világifjúsági kon­gresszus óta végzett munkásságát, va­lamint megszabja az ifjúság feladatait a békéért és jogaiért vívott harcban. A kongresszus ezután jóváhagyta a világ ifjúságához intézendő felhívását — Fiatalok! — mondja a felhívás. — Hozzátok fordulnak 106 ország if­júságának és ifjúsági szervezeteinek képviselői, akik résztvesznek a III. Vi­lágifjúsági kongresszuson. Л Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség meghívására találkoztunk Bu­karestben és szabad vita során kicse­réltük véleményünket azokról a kérdé­sekről, amelyek korunk egész ifjú nem­zedékét foglalkoztatják. Az álláspontok és meggyőződések különbsége ellenére, hogy a legkülön­bözőbb irányzatú ifjúsági szervezetek képviselői vagyunk, kívánságaink és érdekeink azonosak Mindannyian azt akarjuk, hogy a kü­lönböző nemzetiségű és fajú ifjúság fiatal éveit ne sötétítse be a félelem és a holnap miatt érzett aggodalom: hogy mindenkinek legyen munkája és szakképzettsége, amely elegendő mun­kabért és méltó életet biztosít; hogy mindenki képességeit és tehetségét ki­fejlesztve tanulhasson; hogy' mindenki üdülhessen; hogy mindenki megvédhes­­se egészségét és erejét; hogy minden­kinek reális lehetősége legyen a csa­ládalapításra, békében és boldogságban élni; hogy mindenkinek joga legyen résztvenni országa társadalmi és poli­tikai életében. Ifjúság! Mit kell tennünk, hogy ál­maink. valóra váljanak? Egyesülni! És ismét egyesülni! Minden ország fiatal­jainak és a lakosság minden rétegét képviselő ifjaknak testvéri, békés szö­vetsége hatalmas erő a fiatal nemze­dék követeléseinek és óhajainak meg­valósításáért folyó harcban. Hogy igazán összebarátkozzunk, jól kell ismernünk egymást. Tegyünk meg min­dent annak érdekében, hogy különbö­ző országok ifjúságát a legszéiesebb­­körü kulturális és sportkapcsolatok fűzzék egybe, távolítsuk el minden a­­kadályt és nézeteltérést, amelyet a bé­ke ellenségei felhasználnak, hogy meg­osszanak minket. Egyesüljünk, hogy megvédelmezzük jogunkat a boldogságra, jogunkat az örömre, egyesüljünk, hogy útját álltuk a gonoszság erőinek! A háború, a fegy­verkezési hajsza, a függő helyzet ve­szélyezteti az ifjúság jogainak megva­lósulását, míg az emberiség haladása mindinkább lehetségessé teszi ezeknek a jogoknak megvalósítását. A háború — ifjú életek millióinak ’ pusztulása, lerombolt lakások, megsem­misült remények. A fegyverkezési hajsza — hadihajó­­! kát jelent iskolák helyett, repülőerő- I döket, házakat, haditámaszpontok be­tonját virágzó mezők helyett. A függőhelyzet — a haza kirablását jelenti, azt 'jelenti, hogy a fiatalok | külföldiek rabságában vannak saját hazájukban. Fiatalok! Felhívunk ben­neteket, hogy a rátok jellemző erély­­lyei vegyetek részt abban a világmé­retű hadjáratban, amelyet a Béke-Vi­­lágtanács indított a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján való ren­dezéséért, valamennyi jelenlegi hábo­rú és a népek függetlensége elleni ag­resszív cselekmény megszüntetéséért. Ugyanilyen energiával leplezzük le azokat, akik akadályozzák a tárgyalá­sokat, nehezítik a kölcsönös megértés elérését és többre becsülik az ágyúk hangját az értelem hangjánál. Szükségesnek tartjuk követelni, hogy minden nép — kicsi vagy nagy, akár­milyen fajú legyen is — szabadon vá­­laszthassan meg életformáját és a ma­ga részéről tartsa tiszteletben azt az életformát, amelyet más népek szaba­don választottak. Minden erővel arra törekszünk, hogy a tárgyalások szelleme — amely felü­dítette a nemzetközi légkört, amely reményeket ébresztett szívünkben — győzedelmeskedjék az erőszak és há­ború sötétsége és fojtó sötétsége fe­lett. A világ ifjúsága kitörő örömmel ér­tesült a koreai fegyverszünet megkö­téséről, amely bizonyítja, hogy a vi­tás nemzetközi kérdéseket rendezni le­het békés úton, tárgyalások útján. Egyesüljünk, hogy ifjú erőnkkel a béke nemes ügyét szolgálhassuk, ve­gyünk részt a népeknek a tárgyaláso­kért, a kölcsönös megértésért és a bé­kéért indított mozgalmában! Erre a harcra hívunk fel benneteket, fivéreink és nővéreink, barátaink és elvtársaink! Egységgel a békéért! Békével a bol­dogságért! Előre, világ ifjúsága! A bé­kéért, a barátságért, a ragyogó jövő­ért! Jacques Denis zárószava után a III. Világ Ifjúsági Kongresszus befejezte munkáját. Henri Mariin szabad ! Henri Martin vasárnap reggel 7 óra­kor kiszabadult a meluni (egyházból. Azonnal Párizsba utazott, ahol első útja a „l’Humanité” szerkesztőségébe vezetett Ahol Duclos elvtárssal, a francia kommunista párt titkárával. Maurice Kriegel-Valrimont elvtárs Központi Bizottság tagiával, továbbá Elsa Triolettel és Aragonnal találko­zott. Henri Martin a következő nyilatko­zatot tette a l’Humanité számára: — Ma reggel óta szabad vagyok. — Óriási öröm tölt el ebben a pillanat­ban. Meleg üdvözleteimet és hálámat fejezem ki mindazoknak, akiknek ki­szabadításomat köszönhetem. Szívből fövő köszönetét mondok mindnyájuk­nak Köszönet a „Henri Martin védel­mére alakult bizottságok”-nak. ame­lyek oly nagy odaadással folytatták ezt a kampányt; köszönet a „Népi St­­géhj”-nek és az összes demokratikus szervezeteknek, elsősorban pedig a Francia Kommunista Pártnak, amely mindent megtett kiszabadításomért ... — Azok, akik kiszabadításomért harcoltak, — folytatta, — azért küz­döttek, mert tudták, hogy nem voltam bűnös. Az igazi bűnösök azok, akik to­vább folytatják a. vietnami háborút. Még erősebben, mint valaha, kiáltom egész Franciaországgal együtt: „Békét Vietnamnak." Henri Martin szabad! Dalba szökken az öröm valamennyi ország ifjainak és leányainak ajkán, akiknek gondolatai most a bukaresti űlágifjúsági Talál­kozó felé szállnak Henri Martin sza­bad! Elfi bizonyitéka ez a munkásosz­tály, valamennyi demokrata és a nép­tömegek együttes akciója eredményes­ségének ... És most a fresnesi börtön foglyaira gondolunk, akiket szintén ki kell szabadítani És ha annak az érté­kes fáradozásnak következtében, ame­lyet Henri Martin kiszabadítása je­­b”* a népi tiltakozás még erősebbé válik, rövidesen szabad lesz Alain Le Lea. Lucíen Molino. Andre Stil, Guy Ducolone és Paul Laurent is. Egy észszerű ellenjavaslat Három héttel ezelőtt az Egyesült Államok szovjetunióbeli ideiglenes ügyvivője az amerikai kormány meg­bízásából 15 millió dolláros élelmi­szer-„segélyt” ajánlott fel a Német Demokratikus Köztársaság lakossága számára. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya — kifejezve a nép akaratát — határozottan visz­­szautasította ezt, mint provokációt, leleplezve az ajánlat hátterét és cél­jait. Elutasította az ajánlatot, mert nem ké_r az olyan „segélyből”, amely abból áll, hogy a „segélyezők” hur­kot vetnek a „segélyezettek” nyaká­ba. A Német Demokratikus Köztár­saság lakosainak nem kell messzire menniök, hogy saját szemükkel győ­ződjenek meg az amerikai „segély” következményeiről: Nyugat-Németor­­szágban a „segély” azelőtt virágzó iparágak egész sorát sorvasztotta el, s másfélmillióra emelte az éhező munkanélküliek szamát. A Német Demokratikus Köztársaság lakossága nem kér az olyan „segélyakciókból”, amelyek feljogosítják a „segélynyúj­tót”, hogy lealázó feltételeket kény­­szentsen rá a „megsegített” ország­ra. Az amerikai kormánykörök még csak nem is rejtették véka alá, hogy a Német Demokratikus Köztársaság­nak nyújtott „segély” ellenértéke­ként bele akarnak szólni annak belügyeibe, s azon a címen, hogy az élelmiszerszétosztásról nekik kell gondoskodniok, úijá akarták szervez­ni szétvert keletnémetországi ügynö­keiket. Végül, de nem utolsósorban: az NDK lakossága elutasította a „se­­gély”-ajánlatot, mert egyszerűen nincs szüksége az amerikai élelmi - szersegélyre. A Német Demokrati­kus Köztársaság a demokratikus vi­lágpiac előnyeit élvezi, s kedvező szerződéseket kötött a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal élelmiszerek szállítására. S a Német Demokratikus Köztársaság lakossága nem 15 millió dollár értékben kap élelmiszer-segítséget ezektől az or­szágoktól, hanem csupán az idén a Szovjetuniótól mintegy 280 millió, a béketábor többi országától pedig 125 mülió dollár értékben. A határozott és félreérthetetlen válasz ellenére az amerikai kormány­körök nem egykönnyen törődtek be­le abba. hogy gondosan kiagyalt pro­vokációjuk zátonyra futott. — Az „AFP” a következőket jelentette Bonnból: „Az amerikai főbiztosság egesz sor olyan intézkedést tanul­mányoz. amelyek biztosíthatják a szállítmányok elküldését a demar­kációs vonalon túli területekre”. Az amerikaiak tehát, a jelek szerint, minden áron meg akarnak szabadul­ni élelmiszerfeleslegeiktől. A Német Demokratikus Köztársaság népi ka­marája ezért — híven a béketábor országainak kereskedelmi politiká­jához, amely valamennyi országgal való normális gazdasági kapcsolat fejlesztését írja elő — elhatározta, kész a világpiaci áron 15 millió dol­lár, vagy még ennél nagyobb érték­ben is élelmiszert vásárolni az Egye­sült Államoktól. De csak egy felté­tellel, ha az Egyesült Államok biz­tosítja a világpiaci szokásoknak meg­felelő minőségű' árú szállítását. A Német Demokratikus Köztársaság lakosságának ugyanis — ha már élel­miszert vásárol az Egyesült Államok­tól — nincs szüksége olyan romlott gabonára és lisztre, amelyet Amerika az utóbbi időben „segély” címén Nyugat-Németországba, Indiába és Ausztriába szállított, vagy olyan, emberi fogyasztásra alkalmatlan bab­ra, amilyent Mexikónak adtak el az „élelmes” amerikai üzletemberek. Az ellenjavaslat most kényes hely­zetbe hozta az amerikai kormányt. Ha elfoagd.ia a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának aján­latát, maga szegi meg azokat a ti­lalmi korlátozásokat, amelyeket a Kelet-Nyugat közötti kereskedelem­ben bevezetett s amelyek ellen a nyugateurópai országokban már rég­óta lázonganak. S a tetejébe még az egész segélyakció, mint propaganda­fogás is kútbaesik. Ha pedig vissza­utasítja a népi kamara ajánlatát: az egész világ színe előtt maga rántja le a leplet a „segélyakció” provoká­ciós jellegéről. Tessék választani ! A Nemet Demokratikus Köztársaság népi kama­rájának nyilatkozata a lakosság ellátásának kérdéséről A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája egyhangúlag hozott na­­tározattal a következő nyilatkozatot fogadta el: A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája a német nép nevében köszönetét fejezi ki a Szovjetunió kor­mányának azért a nagylelkű, önzetlen gazdasági segítségért, amelyben hite­lek nyújtásával és a lakosság számai a szükséges hatalmas élelmiszer- és nyersanyagszállítmányokkal támogatja a Német Demokratikus Köztársaságot. A népi kamara megelégedéssel álla­pítja meg, hogy a Szovjetunióból a Német Demokratikus Köztársaságba érkező élelmiszerek és nyersanyagok — köztük gabona, zsiradék, hús. gya­pot. gyapjú értéke ebben az évben 1130 millió rubel, azaz körülbelül 280 millió amerikai dollár. A Német Demokratikus Köztársaság ezenkívül Kínával, Lengyel országsai. Magyarországgal. Romániával és más népi demokratikus államokkal kötött külkereskedelmi egyezményei alapján ötszázmillió rubel-, azaz 125 millió dol­lár értékű élelmiszerhez jut. Ez a mennyiség saját élelmiszer- és nyers­anyagtermelésünkkel együtt biztosítja a lakosság állandó és rendszeres ellá­tását, valamint az árúforgalom tetemes növekedését, a Német Demokratikus Köztársaságban 1953 második felében. A népi kamara ezért méltatlan rá­galmazásnak minősíti azt a széleskörű propagandahadjáratot, amelyet Eisen­hower amerikai elnök a Német De­mokratikus Köztársaságban állítólag uralkodó „éhínség” ürügyével kezde­ményezett. A népi kamara helyesli, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság kormánya elutasította az Egye­sült Államok kormányának provokáló és sértő ajánlatát, amely a Német De­mokratikus Köztársaságnak nyújtandó 15 millió dolláros „élemiszersegélyről” szólt. Ha az Amerikai Egyesült Álla­mok kormánya csakugyan emberséges segítséget akar nyújtani a német la­kosságnak, akkor juttassa a felajánlott élelmiszereket a munkanélküli és éhező emberek millióinak Nyugat- Németországban és Nyugat-Berlinben. Tekintve, hogy az amerikaiak tola­kodó módon igyekeznek ezt a „segít­séget” ránk kényszeríteni, a népi ka­mara kijelenti: a Német Demokratikus Köztársaság kész kiegészítésként 1:5 millió dollárért, sőt ennél nagyobb összegért is élelmiszert vásárolni az Egyesült Államoktól a világpiaci ára­kon, a szokásos kereskedelmi feltéte­lek mellett. Az erre adandó válasz, megmutatja majd az amerikai kor­mány igazi szándékait. Megalakult Koreábau a semleges nemzetek felügyelő­­bizottsága Szombaton hivatalosan megalakult a semleges nemzetek felügyelőbizott­sága, amelynek a felállításáról a koreai fegyverszüneti egyezmény 36. cikkelye intézkedik: František Bures altábornagy, a bi­zottság csehszlovák tagja; Mieczyslaw Wolgrowski vezérőrnagy, a bizottság lengyel tagja; Sven Grafström vezérőr­nagy, a bizottság svéd tagja és Fre­derick Rhiner vezérőrnagy, a bizott­ság svájci tagja szombaton délután S órakor Panmindzsonban megtartotta a bizottság első ülését. Az ülésen Bures altábornagy és .Wolgrowski vezérőrnagy kifejezésre juttatta 'Lengyelország és Csehszlová­kia békeszerető népének a koreai fegyverszünet elérése fölött érzett ha­tártalan örömét. A csehszlovák és a lengyel küldött azt a véleményt han­goztatta, hogy a fegyverszünet nem­csak véget vet a koreai harcmezőn három éven át folyt vérontásnak, ha­nem az első lépést jelenti a koreai kérdés és más nagy fontosságú nemzet­közi problémák békés rendezése felé. Bures altábornagy és Wolgrowski vezérőrnagy egyaránt azt a reményét hangoztatta, hogy a semleges nemze­tek felügyelőbizottsága megfelelő mó­don fogja teljesíteni megbízatását s ezzel előmozdítja a koreai fegyverszü­net stabilitását, az egész koreai kérdés békés rendezését és a vüágbéke ügyét. Sven Grafström vezérőrnagy, Svéd­ország képviselője és Frederick Rhi­ner vezérőrnagy, Svájc képviselője egyaránt örömét fejezte ki a koreai fegyverszünet létrejöttével kapcsola­tosan és hangoztatta hajlandóságát ar­ra, hogy harmonikusan együttműködik a bizottság más tagjaival. Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal Bt stislava. Krfzkové 7. — t elelőn 332 99. — Szerkesztőség Bratislava, Krlíková 7. — Telefon 243-46. — Főszerkesztő: Major SAndor. — Kiadja: az „Stét. pődohosp nakladateľstvo* n. p závod Bratislava Krfžkové 7. — Nyomja Merkantilre t Iáét srne n. p. zz., Bratislava. ÜL Nér povstania Ä. - IrényNő postahivatal: Bratislava, 2. - Előfizetés egy évre: 20 Kčs, félévre 10-, Kčs. A lap fetmondhstő minden év véoén okl_ elsejéig — Eng. saém.: РЮ 56ву»2. IV. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom