Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-07-12 / 28. szám
fiaimét Földműves А ВЕКЕ KIVÁLÓ HARCOSA 1953. ’i'űíius 12. IĽJA ERENBURG Az írás magávalragadó művé ze Úja Grigorjevics Erenburg, a nemzetközi Sztálin-békedíjas nagy szovjet író, a Béke-Világtanács elnökségének tagja. A békéért vívott szenvedélyes harcban ragyogó erővel képviseli a népek boldogságának ügyét. Az emberi öntudat erejének, az élenjáró eszmék legyőzhetetlenségének, a boldogulásukért harcoló népek hatalmának gondolata tölti meg llja Erenburg írásait és szavait. Egyetlen leveléről felismerni a fát. Egyetlen újságfoszlányon, egy könyv találomra kinyitott lapján is felismerik az emberek az öt világrészen, hogy annak írója csak Erenburg lehet. Minden sorából kicsendül szenvedélyes hangja. Ez a hang messzire elhaüatszik, nemcsak a szovjet földön, hanem idegen országok, messzi földrészek tájain is. Hja Erenburg 1891-ben született Kievben. Már egész kora fiatalságában résztvett a forradalmi mozgalomban és mire első könyve „Versek" címmel ,1910-ben megjelent, már alaposan megismerkedett a hírhedt kievi Lukjanovka-börtön celláival, maga is ette már a politikai emigránsok keserű kenyerét. Fiatalon sok л utazott, bejárta Ňyugat-Európa számos országát és 1917-ben tért vissza Oroszországba. Mint publicista és fordító dolgozott. A két világháború közt hosszú ideig külföldön élt, mint a szovjet újságok tudósítója. Sorra jelennek meg regényei: a „Második nap", a „Lélekzetvisszafojtva”. A spanyol polgárháború idején Erenburg hoszszabb idOt tölt a spanyol nép szenved/'. hős fiai között és lángoló írásaival az egész világ előtt vádolja Francóék pribékhadát. A spanyol hősökről papírra vetett gondolataiban ott izzik a spanyol nép iránti mély szolidaritás, s az új világégés fenyegetését magábanhordó fasizmus elleni figyelmeztető vészkiáltás. 1941-ben megjelenik Sztálin-díjnyertes „Párizs eleste" című nagy regénye. Ebben már teljes erővel bontakozik ki Erenburgnak a nép hősei iránti mély rajongása. 1941 június 22-én, amikor a hitleri hordák a Szovjetunióra törnek, Erenburg így ír: , Első nap” című cikkében. „Szent háborúnk, az a háború, amelyet a gaz hódítók kényszerítettek ránk, a rabságba döntött Európa felszabadításának háborúja lesz." Az egész hős szovjet nép, az életért, az emberiségért küzdő egész világ olvasta, hallgatta, szomjasan várta a második világháború legnehezebb időszakaiban is Erenburg hazaszeretettől izzó, gyújtó harci írásait. Ctt volt az író szava, hangja Sztálingrád világtörténelmi győzelmének fényé* nél, ott volt mindenütt, ahol a legyőzhetetlen Szovjet Hadsereg vérzett. küzdött, győzött. De ott voltbk Erenburg bíztató, testvéri szavai Franciaországban, Olaszországban, mindenütt, ahol az egyszerű katonák, a partizánok a közös ügyért küzdöttek. A pirkadó győzelem napjaiban sugárzó erővel, odaadással ad szárnyakat hős népe győzelmes harcának és tolmácsolja az egész világnak Sztálin népe történelmi hőstetteit. Neve és munkássága ebben az időben ellenállhatatlanul utat talál a szabadságért küzdő és a szabadságot forrón szerető emberek millióinak szívébe. Szovjet író és a béke harcosa. Ez a két fogalom elválaszthatatlan egymástól. Erenburg irodalmi és társadalmi tevékenysége ékesszólóan bizonyítja ezt. Könyvei 25 nyelven jelennek meg. Becsben és Stockholmban. Párizsban és Kopenhágában, Varsóban. Európa, Ázsia és Amerika soksok városában hangzik fel a zsúfolt előadótermek emelvényéről, a haladó újságok lapjairól a nagy szovjet író hangja. A békeharcos hangja, aki küzd az élet és a sok nemzedék munkájával létrehozott kultúra védelméért, aki szenvedélyes haraggal leplezi le az új háború gyújtogatóit. Tehetségét jellemző viharzó erővel szólaltatja meg a szocialista humanizmus eszméit. a béke és demokrácia eszméit, amelyet oly odaadóan szolgál a szovjet irodahim — a párt és a nép neveltje. Milliók olvassák „Vihar" című regényét. A békeharc nagy író-katonája, a nagy művész mind mélyebben, teljesebben és fényesebben mutatja nieg a viharosan kibontakozó történelmi folyamat erejét. „A háború emberek müve, emberek meg is akadályozhatják a háborút — mondja Erenburg — elhárítjuk a golyót az emberi szívről.” Erről szól legújabb nagy műve, a „Kilencedik Indiám”. Kilencedik hűl- > lám, amely a rege szerint erősebb és 1 magasabb az óceán összes többi hűl- 1 Icmánál. A nép egységre, békére, te- 1 rém tő munkára és boldogságratörésé- 1 nek döntő, megállíthatatlan hulláma, 1 Ezzel a hatalmaserejü népi megmoz- 1 áldással foglalkozik a „Kilencedik ' hullám" című új regénye is, amely ' szerves folytatása a „Párizs eleste” és 1 a „Vihar” című regényeknek. Erén- 1 burg arról a harcról ír, amely a bé- ' kéért folyik, a békéért, amelynek vé- 1 delmére kelnek az egyszerű emberek 1 minden országban. A stockholmi konferencia.a békealáírásgyüjtés, a varsói békekongresszus — Erenburg e regényében tü'-rözi a béke front összeforrottságát. a békéért és demokráciáért harcoló emberek határozottságát. A népek bécsi kongresszusán így szólt a békemozgalomról: „... a mi mozgalmunk, amely méltatlankodó szívek mélyén született, de gyorsan nőtt, s immár átfogja századunkat, összeköti a népeket"......... a Népek Békekongresszusa a népeké, amelyek különböző módon élnek, s amelyeket különböző eszmék lelkesítenek, de amelyek valamennyien torlaszt akarnak emelni a háború útjába”. Pillanatnyi szünet nélkül harcol és bíztat a béke és a reménység írója, Erenburg. Figyelmeztet is: „A háborút el lehet hárítani, a háborút el kell hárítani. Ezért azonban harcolni kell. nem szabad a harcot holnapra halasztani Harcolni kell azért, hogy a világ holnapja derűs és napfényes legyen, min* a nyári dél". A béke legnagyobb, legerősebb hadseregének, a kommunizmust építő szovjet nép fia Erenburg: ..Nem választható el népünk a világ többi népétől sem. Boldogság, hogy a béke nagy hadseregének katonája lehetek. Míg szívem dobog, mindenkivel együttharcolok a népek testvériségéért, a kultúráért, a jövőért, a sötétség, az aljasság és a háború ellen." A koreai parasztok túlteljesítették a tavaszi vetési tervet A rendkívüli háborús nehézségek ellenére Észak-Korea dolgozó parasztjai túlteljesítették a tavaszi vetés tervét. 10 nappal előbb fejezték be a vetést, mint az elmúlt esztendőben. A barbár, amerikai légibombázások és hajóágyúzások ellenére is széleskörű munkaverseny fejlődött ki a falvak és megyék között. A kormány jelentős hi- f teleket nyújtott az arra rászorulók- í nak. A megműveletlen földeket kiosz- ^ tották a parasztok között. Dél-Phenan f tartományban Kim ír Szén elvtárs f személyesen is tanácsokkal segítette \ a tavaszi munkákat végző paraszto- f kát. Erdős László: Segítőnk у Szovjet Ország i Milyen közlékeny is a táj, ahhoz, ki gyalog járja! Az új önként elébe áll és szépségét kitárja. Az árokparton gyermek ül, olvas Krilov-meséket, ha mellé ülsz. köszön s örül, hogy könyvéiül beszélhet. Átellenben domb hajlatán keresztsoros a búza ... „Gyönyörű, ugye? Az apám vetette szovjet módra”. Nagyot lélekzel. Meglegyint a frissen jött szelecske. Ha gyermek lehetnél megint...! Micsoda kor nevelne! Asztal, istálló elején ... idős asszony a gazda: összeírja, melyik tehén mennyi takarmányt kap ma. Tollszárhoz nem szokott kezét míg nézed elbeszéli, hogy nem röstell tanulni még, bár nem egykönnyen érti. Lépkedve gólyalábakon falura megy a villany; szerelők fönn az oszlopon, ajkukon zengő dallam. Egyik leszól: „Hé, földi ott!” — S kérdi, amint megáll asz — „Megjött a könyvtár, nem tudod?’ „Megjött” — hangzik a válasz. Friss ültetés, aprócska fák, túl rajtuk sátortábor; követ harapva árkot ás egy szovjet exkavátor. S amelyen jársz elfogy az út, mert azt is most csinálták s a végét nagy talajgyaluk nehéz agyagba vágják. S hol töretlen pusztát már csak keréknyom hasítja, szovjet katonák sírja áll virággal elborítva. Síroktól indult életünk s csak most borul virágba. Hát hadd köszöntsön énekünk, vezess, irányíts, fogd kezünk szovjet nép szép világa Hírek a Szovjetunióból és a népi demokráciákból AZ ÚJ ELET FÉNYÉ írta: Haszan Szeidbeili ■ 1. TÜZEK A TENGEREN. .... A part lassan eltűnik a szem elül. A Kaspi ;-tengeren friss tavaszi szélit! kergeti a hullámokat és felkavarja a napfényben ezüstösen csillogó, a távolbán még látszó porfellegeket. A fúrótornyokat sakktáblához hasonlóan helyezték el a tengerben. A part felül villamos áramvezeték fut a tornyokhoz. A tenger morajlásával összevegyül a motorok berregése. A tengert .víziautóbuszok” szelik át — motorosnaszádok és más hajók. Hatalmas úszó emelődaru óvatosan alátámasztja az óriási fém rácsostartót — itt új fúrót helyeznek üzembe, egyikét azoknak amelyek a tengeren sajátságos utcákat, városnegyedeket, telepeket alkotnak. Baku mélyen behatolt a tengerbe. Régebben, a forradalom előtt is kőolaj város volt De a föld kincsei (a tenger kincseiről akkor még szó sem volt) nem a munkások, hanem a belékülfödi tőkések tulajdonában voltak. „A petróleumkirályok” irgalmatlanul kizsákmányolták a munkásokat, kénvszeritették Ükét, hogy özönvizelütti módszerekkel termeljék a kőolajat. Az emberek pusztultak, vérükkel keveredett a kőolaj. _ A petróleumipar munkásainak keserű volt az élete, nyomasztó teher a munka. 1920. április 28-án Azerbajdzsán egén is felragyogott a szabadság napja. E napon vezettél? be a nagy orosz nép baráti segítségével a szovjet rendszert. A bakui dolgozók már az első napoktól kezdve érezték az új életet Lenin és Sztálin kommunista pártjának atyai gondoskodását. A forradalom vezetőinek kezdeményezésére megkezdődött Azerbajdzsán petróleumiparának újjáépítése. A petróleumvidékek képe nehány év alatt teljesen megváltozott. A szocialista technika Baku munkásait is erős úi gépek uraivá tette. Naponként nö °kedett a feltárt lelőhelyek száma A , kezdetleges munkát új ha talmas, korszerű gépekkel felszerelt ipar váltotta fel. Fúrótornyokat építettek a tengerben is. A dolgozók immár szabad, örömteljes munkája Csodákat művelt. És a fúrótornyok erdejét szemlélve, a Káspi-tenger körülöttük zajló hullámait látva, arra gondolva, milyen nehézségeket kellett leküzdeniük, amikor viharban, a szél rettenetes nyomása alatt a nyílt tengeren fúrótornyokat állítottak fel, cölöpmüveket. házakat építettek, szinte mesébe illő hősöknek tűnnek az óriási méretű tengeri kőolaj város alkotói. Grafikon szerint a munka átadásáig még 23 nap volna hátra és azt hittem, hogy a mestert lázas munkában találom. De a fúrótoronynál tökéletes csend volt már. Csodálkoztam: talán szünetel a munka — gondoltam magamban. A mester észrevette., zavaromat és így szólt mosolyogva: — Átköltözködtünk új „tartózkodási helyünkre” — s kezét a fúrótoronyra teve kijelentette: — Itt már mindent befejeztünk. A csend, amely csodálkozásba ejtett, semmi nyugtalanítót nem jelentett tehát Ünnepi csend volt ez. Izzet Dadas mester a kút fúrását 23 nappal határidő előtt befejezte. Figyelmesen néztem a mester fiatal. mosolygó szemébe és akaratlanul eszembe jutott: ha a forradalom előtt dolgozik a kőolajiparban — a kimerítő. nehéz munka idő előtt megöregitette volna, de most még sokáig megtartja fiatalságát, teljes életerejét. — Szeretem a munkámat — mondja a mester, — de a tengert is nagyon. A szovjet hatalom mindent megadott nekünk, ami a boldog élethez. a munkához: fejlődéshez szükséges. Tanítómestereim híres szakemberek voltak ... 2. AZ ÖRÖK-ZÖLD ORSZÁGBAN. Az Azerbajdzsán déli részében elterülő Lenkorányba és Asztrába a há ború előtt csak a róngeren át lehetett eljutni A iárhataťan ösvények isza pos mocsarak és lápok, a vad, áthatolha táti an erdők és tüskés bokrok hazája volt ez a vidék. Azóta sok minden megváltozott itt. Asztrát ma már vasútvonal és széles, aszfaltozott műút köti össze a világgal. És mindenütt az utak mentén ciprusfák. jegenye nyárfák, sudár fenyőfák, vad citromfák ... A műút mindkét oldalán festői látvány tárul szemünk elé. A baloldali síkságon nagykiterjedésű teaültetvények zöldéinek. A jobboldalon ezek az ültetvények felhúzódnak a hegyoldalra, majd eltűnnek a mandarin-, citrom-, grapefruitfákkal és datolyapálmákkal beü'tetett kolhoz- és szovhozkertek között. Május első napján Asztra és Lenkorány kolhozai egyszerre három eseményt ünnepelnek: május elsejét. — Szovjet Azerbajdzsán mega'apításának évfordulójáig (ez évben a 33-at) és a zöld tealevelek szedésének ünnepét. Ekkor ;bújnak ki a teacserjék régi levelei között az új. zsenge hajtások, amelyekből a legfinomabb, illatos azerbajdzsáni tea készül. Május elsején az asztra) és lenkorányi kolhozparasztok festőién szép nemzeti viseletben mennek ki a földekre. Kora hajnaltól naplementéig víg. tüzes dalok zengenek a mezőkön A lenkorányi Haszijev kolhoz brigádvezetöje Hanali Kerimov elmondja a teatermesztőknek. hogy brigádja a múlt évben hektáronként 1900 kilogramm zöld tealevelet gyűjtött. De ebben az évben Ígéri, hogy hektáronként 3300 kilogrammot fognak szüretelni. A lenkoránvi rajon Kirov-szovhozá nak élenjáró teatermesztői példaképül szolgálhatnak — úgy a munkában, mint a dalban. Hanymgiz Kadirova. a múlt évben hektáronként 3680 kilogramm. Sahnisza Ragimova — 4338 kilogramm, láver Azizova — 4711 kilogramm tealevelet gyűjtött. 3. UJJAÉLEDT FÖLDEK. Dűlüutakon haladunk. A napfényben váratlanul hóbólítóttá mezők tűnnek fel Már néhány napla beállott a nit Ieg ta'asz’ 'dp А ч:чк'.ч1-«nak tü I ník, hogy ezen a vidékén még megmaradhatott a hó. De közelebb érve egészen mást látunk. Szó sincs hóról — ez só. Köröskörül a kihalt sztyeppe. Se bokrot, se füvet nem látni... Ilyen kietlen volt nemrég még majdnem az egész kura-arakszi alföld. A föld hasznavehetetlenné vált, de a szovjethatalom elhatározta, a kuraarakszi alföld újjáélesztését. Megalapították a dzsafarhani kísérleti állomást, amely bebizonyította, hogy rövid idő alatt óriási földterületeket szabadíthatnak meg a sótól. Ugyanakkor az állomás egyéb kísérleteket is végzett a bőséges termések érdekében. Meglátogattam ezt az állomást. A sík sztyeppén való hosszú utazás alatt szokatlannak tűnt. hogy a platán- és a kőrisfák között gyümölcsfák is vannak. Mintha idegen földre tévedtünk volna más növényzet, más éghajlat Valójában ez ugyanaz a föld. de a szovjet emberek munkája már átalakította. Gyönyörű fiatal tölgyfákat láttunk — holott mint ismeretes, a tölgyfa nem nö meg szikes talajon. — Tehát itt nincs többé só? — kérdeztem az állomás igazgatóját. — Győződjék meg róla! — mondotta a földből kilátszó csőre mutatva. Ez az a cső. amelyen át a földalatti vizek a gvűitőmedencébe folynak. Odamentem a medencéhez és kimerítettem egy marék vizet. ízletes volt akárcsak a forrásvíz. A már majdnem teljesen sótalanitott földeken létesített gyapotültetvényekkel a kísérleti állomás dolgozói egy heketárról 40 mázsa nyersgyapotot , gyűjtenek: — ugyanakkor a szomszédos kolhozföldeken — amelyeket még nem szabadítottak meg a sótól — alig tíz mázsa gyapot terem. Kedvem volna azt mondani, hogy a kísérleti állomás földje majd kicsattan az egészségtől A parcellák vízzel bőségesen itatott földjét traktorok forgatják meg Kivirágzottak a gyümölcsfák: mintha fehér pillangók ezrei lepték volna el a még levéltelen ágakat. És rövidesen fel lobban a tölgyek és platánok zöld lángja és a gvapotültetvén vekre előbb zöld. majd fehér taкят borul. Nines mái messze a nap amikor az egész kura-arakszi alföld ilyen lesz. Tanulmányozzák az északi sarkkör növényvilágát A Szovjetunióban számos tudós foglalkozik azzal a kérdéssel, hogyan lehet minél nagyobb területet meghódítani a növénytermesztésnek az északi sarkkörön túl is. Nemrégen Vszevolod Dadikin professzort, a kiváló szovjet biológust Tyimirjazev-dijjal tüntették ki „A növény viselkedésének sajátosságai a hideg talajokban” című munkájáért. Dadikin professzor megállapította, hogy azok a növények amelyek alkalmazkodtak az északi éghajlat viszonyaihoz, mínusz másfél fok hőmérséklet mellett is szívnak nedvességet a talajból, mivel a maguk fejlesztett meleggel megolvasztják a jeget. Ez az eredmény teljesen meg-, cáfolja Schimmer német tudós e század elején kialakult elméletét, amely a hidegtalajok fiziológiai szárazságáról szól. Dakidin azt is felfedezte, hogy az északra telepi tett növények pehezen szívják föl az ásványi anyagot, s ezért javasolja, hogy ezt a nehézséget fej trágyázással győzzék le. Ujfípusú univerzális Icapálótraktor Szokatlan külsejű, gumikerekes traktorokat készítenek a minszki traktorgyárban. Embermagasságúak a hátsókerekei, az elsők meg kicsik. A traktortest hosszú és keskeny. • Ez ^a „Belorusz” univerzális kapálótraktor. A rohamosan fejlődő szovjet agrotechnikai kultúra igénveit akarja kielégíteni a minszki traktorgyár új kerekes traktorával. Azelőtt a szántás gépesítése volt a fő feladat, a lánctalpas traktorok biztosítják ennek a megoldását. Mest a mély sorközi talajművelés munkaigényes folyamatainak gépesítése került előtérbe. A „Belorusz”-traktort ennek a célnak szem előtt tartásával tervezték. A traktor gumikerekei nem teszik tönkre a talaj szerkezetét. A „Belorusz”-traktor igen egyszerű, emellett egészen két méterig lehet változtatni rajta a keréktávol ságot. rászerelt munkaeszközökkel dolgozhat, olcsó Diesel-üzemanyaggal működik. Ezek az előnyei biztosítják széleskörű alkalmazását a kolhozföldeken. A „Belorusz” univerzális traktorj vontatott gépekkel szánt vet, boronái, kultivátorral műveli a kapások sorközeit, tárcsával tarlót hánt trágvázókultivátorral Is dolgozhat. Vontatásra, 'cséplőgép hajtására, vízszivattyúzásra szintén felhasználható. Alkalmazható továbbá faültetésnél, járatlassítóval palántálásnál is. A ,.Belorusz”-traktor kísérleti példányai már kiállták a próbát. Rövidesen megindul sorozatgyártása. Üj szovjet őszi búzafajta A szovjet növénvnemesítők „szánkás korai” nevű új őszi búzafajtát nemesítettek ki. Az új búza fajta sok értékes tulajdonsággal rendelkezik. Ez a búzafajta jól bírja a telet, korán beérik és hektáronként 40—S0 mázsa az átlagos terméshozama. A kísérleti földeken az búzafajta termése meghaladta a hektáronkénti 60 mázsát is. Az új búzafajtának erős szára van. nem dől meg az esőtől^ és a széltől. A búzaszem kitűnő minőségű lisztet ad. üdülő a román király egykori kastélyában Az „Előre”, a Román Népköztársaság néptanácsainak lapja, beszámol az ország különböző részeiben lévő pompás üdülőhelyek életéről. A többi között ezeket írja: — Fenyves erdőn keresztül kanyargó út vezet a sinaiai Pelisor-kastélvhoz. A kastély — a volt élősdi királycsalád pazar otthona — ma a művészek üdülője. A földszinten van a szépen berendezett nagy klubterem Ide járnak a művészek olvasni, sakkozni. pingpongozni. Gyakran rendeznek kul túrestéket, amelyeken könyveket ismertetnek, verseket szavalnak, előadásokat tartanak stb. — Máskor közös rádióhallgatást vagy filmelőadast rendeznek. Nemrégen a bukaresti Állami Opera szólistáinak egy csoportja látogatott a sinaiai üdülőbe és hangversennyel szórakoztatta az ott pihenő művészeket. Az üdülő egész éven át nyitva lesz. hogy minél több művész tölthesse szabadságát a festői szépségű helyen.
