Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-07-26 / 30. szám
4 "Л/jW ' Földműves' • 1953. július 26. Sz. Zsurahovics; Ukrán és grúz kolhozparasztok sztálini barátsága PJOTR VOLKODAJEV: Végtelen föld Végtelen föld! Végtelen föld! Mindent megkap, tis ítélik. Zúg a sztyeppe szürkülettől, Szürkülettől esteiig. Foszforíttal telt vagonok Futnak — várják kolhozok. Távbeszélőn száll a szó, hogy — Most azonnal! Csak mozogj! Hosszú sor zöld traktor berreg, Tárva minden gép garázs Gyors brigádok versenyeznek: Hol terem majd szebb kalász: Jól feküdj, te kis mag ott, lenn — Szánt a hús vas, mélyre tép: Nőjön ágas búza telten, Tárja napba szösz fejét, Érje hírnév kolhozunkat. Mindig elsők közt legyen ... Dús országom, izmosodj csak, Gazdagodj csak szüntelen. Polgár István fordítása. A szovjet népek barátsága elválaszthatatlanul összefűződött a számukra legdrágább és a hozzájuk legközelebb álló névvel — Sztálin nevével. Ez a megbonthatatlan barátság mérhetetlenül drága minden szovjet hazafinak. A szovjet emberek úgy dicsőítik és magasztalják ezt a barátságot, mint egvik legnagyobb vívmányukat, mint a szovjet ország hatalmának forrását, mint azt a legyőzhetetlen erőt, amely segíti őket az előrehaladásban, a kommunizmus építésében. Az a sokéves alkotó verseny és együttmüködés, amely az _ ukrajnai „Sztálin” kolhoz és a gruziai „Ordzsonikidze” kolhoz között kialakult, egyik legszebb és legfényesebb példája annak, hogy az egyetlen nagy család érzése mennyire áthatotta minden szovjet ember szivét. Az ukrajnai Genicseszk a gruziai Maharadzevszktől sokszáz kilométer kilométerre van. A Herson vidéki pusztaság és a dúsnövényzetű gruziai mezők egyáltalán nem hasonlíthatók öszsze. De a szovjet emberek lángoló hazaszeretete közelebb hozza őket egymáshoz és egyesíti őket. Az ukrajnai és gruziai kolhozok együttműködésének krónikája 1938-ig nyúlik vissza, amikor Sroma község — amelyben az „Ordzsonikidze” kolhoz működik — testvéri üzenettel fordult Ukrajna kolhozparasztjaihoz. Ebben az évbep találkoztak először Gori városában a Szovjet-Ukrajna kolhozparasztjainak küldöttei gruziai barátaikkal. Itt, közel ahhoz a házhoz, amelyben a nagy vezér és tanító, Joszif Visszárionovics Sztálin született, esküdtek meg az ukrán, a grúz és más testvéri népek képviselői, hogy utolsó leheletükig hűek maradnak szeretett szovjet hazájukhoz, hogy minden erejükkel megszilárdítják a népek nagy testvéri együttműködését, amely Lenin és Sztálin zászlaja alatt hatalmas szovjet családdá egyesíti őket. Attól kezdve hagyományossá vált a két kolhoz képviselőinek évenkénti találkozója, munkafeladatuk teljesítésének kölcsönös ellenőrzése, tapasztalatainak kicserélése, baráti tanácsok és levelek révén. A „Sztálin” és az „Ordzsonikidze” kolhozok gazdasága évről évre nagyobbodott és erősödött. A Nagy Honvédő Háború súlyos megpróbáltatásai méginkább megerősítették és megacélozták a népek sztálini barátságát. Ukrajna „Sztálin” árteljének fiai a szovjet népek többi fiaival együtt védték a Kaukázusba vivő utakat. S amikor eljött az idő, Sroma kolhozfalu grúz katonái a többi szovjet nép fiaival együtt enfeláldozóan harcoltak Ukrajna felszabadításáért A hitleri megszállás Idején, amikor az ellenség az ukrán földeken tombolt, Sroma grúz falu lett a „Sztálin" kolhoz parasztjainak otthona. Ide küldték leveleiket a kiürített lakosság és az arcvonalban harcolók. Ide utaztak és itlgyüjtöttek új erőt a harcra kórházi kezelésük befejeztével a sebesült katonák. Ukrajna felszabadulása után újult erővel indult meg a kolhozok közötti versengés. A nagy orosz nép és a többi szovjet népek baráti segítségével Ukrajna rövid idő alatt kiheverte a háború okozta súlyos sebeket. Feltámadt romjaiból a „Sztálin" kolhoz gazdasága is. Cseljabinszkból traktorok, Barnaulból Diesel-motorok. Rosztov vidékéről juhnyájak érkeztek. Grúzia kolhozparasztjai értékes ajándékokat küldtek barátaiknak — szarvasmarhát, ruhaneműt stb. „Nincsen számunkra nagyobb öröm, — Írták levelükben a grúz kolhozparasztok — mint a Szovjetukrajna iparának, mezőgazdaságának és kultúrájának újraszületéséről és helyreállításáról szóló hírek.” Megújultak a két artel kolhozparasztjainak hagyományos találkozásai is, amelyeknek nemcsak ünnepi, hanem mélyreható gyakorlati jellegük is van. Kölcsönösen ellenőrizve kötelezettségeik teljesítését, grúzok és ukránok útbaigazításokkal és tanácsokkal segítik egymást. Az ukrán kolhozparasztok tanácsai és tapasztalatai előmozdították gruziai barátaik állattenyésztésének fellendülését. Délszaki növények termesztésénél pedig a grúzok segítik az ukránokat. A tapasztalatcsere következtében a háborúelötti színvonalhoz viszonyítva mindkét artelnek jelentékenyen növekedett a terméshozama, szaporodott jószágállománya. 1951-ben a „Sztálin” kolhoz bevétele túlhaladta a hatmillió rubelt, az „Ordzsonikidze” kolhoz bevétele közel tízmillió rubel volt. 1952-ben mindkét kolhoz bevétele újból növekedett, jelentékenyen javult a kolhozparasztok anyagi jóléte. Az utóbbi években villanytelepeket, új állattenyésztő tanyákat és más épületeket építettek. Mindkét kolhozban iskolákat, kórházakat, klubokat, könyvtárakat és rádiósítási központot létesítettek. A szocialista versenyek kezdeményező és mozgatóereje mindkét kolhozban a kommunisták és komszomolcok — a kolhoztermelés minden ágának harcrakész élcsapata. A két kolhoz hírneve, egymás közötti testvéri barátságuk híre. eljutott messze a szovjetek országának határain túl. Az utóbbi években például az „Ordzsonikidze” kolhozt különféle országok számos küldöttsége látogatta meg. Itt jártak a Kínai Népköztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia. Románia, Magyarország, Albánia, Bul- I gária küldöttei. Az ukrán és grúz kolhozparasztok együttműködésének ragyogó példáján szemléltetően meggyőződtek a népek sztálini barátságának szilárdságáról, egyöntetűségéről és teremtő erejéről. A két kolhoz testvéri egységén, mint napsugár a vízcseppben. visszatükröződik a szovjet népek barátságának megdönthetetlen ereje. Mint szemük fényét, őrizték és őrzik ezt a barátságot a Szovjetunió népei és semmilyen ellenségnek nem sikerült és nem fog soha sikerülni azt megingatni. Néhány szó Micsurinról és munkáiról Ma már széles körökben ismeretes Micsurinnak, — ennek a kemény akaraterejü, erős jellemű és nagy tudású, kiváló orosz embernek neve. Ivan Vladimirovics Micsurin életének legnagyobb részét a cári Oroszország nehéz viszonyai közt élte le. Egészen az 1917-es történelmi évig Micsurin tudományos felfedezéseiben teljesen magára hagyatva dolgozott. Sőt! A tudomány és társadalom reakciósai egyenesedi üldözték tlt. Micsurin — mint maga mondja — teljesen elszigetelten a külvilágtól, anyagi eszközök nélkül, névtelenül, állandóan küzdelemben a nyomorral dolgozott. Micsurin tudományos felfedezéseit azokból a szerény anyagi eszközökhöz hozta létre, amelyeket a maga munkájával teremtett elő. De hát Ivan Vlaaimirovics vasakaratát semmiféle akadály sem tudta megtörni. A Nagy Októberi Szocialista forradalmat frissen, életkedvvel, alkotóerővel és merész elhatározásokkal telve köszöntötte. Micsurin orosz lelkének nagy ereje és szilárdsága — ami egyik legjellegzetesebb vonása, — letörü’heteden jegyként húzódik végig mély ■ tudományos elméletén, amellyel utat mutatott a biológusoknak. Ivan Vladimirovics Micsurin fő jellegzetessége az, hogy az élettan fejlődésében új korszak alapját vetette meg. amely teljesen eltérő az előzd fejlődéstől. Azt mondta: ma a biológus fő hivatása az, hogy ne csak magyarázza az élő természetet, hanem az emberiség érdekében tervszerűen meg is változtassa. Ebben az egy mondatban visszatükröződik Micsurin tudó- | mányos munkásságának egész jelentősége és következik belőle egész tudományos és gyakorlati ténykedésének minden módszere és elvi alapja. Ivan Vladimirovics Micsurinról azt mondjuk, hogy 0 a természet nagy újjászervezője. Ezt a jellemzést meg is érdemli, mert ez a tényeknek megfelel. Életében több mint 300 fajtájú, különböző kultúrnövényt termelt ki. fiiként gyümö’csfákat és eperféléket. Az összes államok kiválasztási tudományának történelmében nem akad még egy olyan nemesitő, aki ilyen nagymennyiségű fajút termelt ki. Ivan Vladimirovics Micsurin nem egyszer mondta azon földművesek előtt, akik kolchozban dolgoztak: „A kolchozrendszer kísérletezik, és aki kísérletezik, az újjáalakítja a természetet.” Mint tehát látjuk, Micsurin a kolchozistákat a természet újjáalakítóinak nevezte el. Micsurint szakadatlan törekvésében arra, hogy átalakítsa a növény- és állatvilágot, igyekezetében, hogy a legeredményesebben idomítsa a növény- és állatvilágot az ember szükségleteihez — egyetlen egy cél vezette, hogy minden módon segítsen a földművelő dolgozón, aki a gyakorlatban naponta átalakítja az élő természetet. Midőn Micsurin a növényi élet törvényeit tanulmányozta, — sohasem távolodott el a főidtől. Tudományos munkáját gyakorlati munkával kötötte egybe. Ez mcyarázza meg aztán azt a tényt, hogy Micsurin számos igen komoly gyakorlati feladat eredményes megoldásával egyidejűleg a tudomány jól átgondolt új elméletének alapjait is lefektette, amelyek ma. arra ösztönöznek minden biológust, hogy újból tanulmányozzák, és átformálják az élő természet kutatásának módszereit. Micsurin tanítása következtében, biológiai tudományunk a fejlődés új magasabb fokát érte el. V. I. Lenin volt az első, aki méltányolta Ivan Vladimiroiňcs Micsurin tudományos jelentőségét. A frontokon még tombolt a polgárháború, amikor már Lenin határozott lépéseket tett, hogy Micsurinnak normális -munkalehetőséget biztosítson. Lenin Kozlov városában Micsurinhoz legbelsőbb munkatársait kiildt" el. Meghagyta nekik, hogy vizsgálják meg a tudós munkakörülményeit és rendezzenek el mindent úgy. hogy minden rendelkezésére álljon ahhoz, hogy munkáját zavartalanul végezhesse. Kalinin, 1945-ben Micsurinhoz intézett levelében azt írja: „Minél jobban fog fejlődni és erősödni a szovjet, annál nyilvánvalóbb és nagyobb lesz az Ön sikereinek jelentősége, a szovjet nemzetgazdaság életének egész rendszerére.” Kalinin, aki jól ismerte a materialista filozófiát, már akkor előre meglátta Micsurin egyre növekvő jelentőségét és szerepét a biológia tudományában. Ma könnyen meggyőződhetünk arról, miként teljesednek Kalinin sejtelmei. 1925-ben, amikor Kalinin így nyilatkozott. Micsurinnak csak néhány tíz. esetleg néhány száz telkes követője volt. az úgynevezett micsurinisták. A következő években azonban materialista tudományunk fejlődésével egyarányban igen erősen megnőtt a micsurinisták sora. Ma a micsurinisták hadának soraiban van mintegy ezen kiváló kutató az élettani és mezőgazdasági tudomány különféle ágaiból Kétségtelen az is, hogy „V. 1. Lenin" szovjet mezőgazdasági'akadémia ülése után a Micsurin-követők sora még jobban megnőtt. A Szovjetunióban a materialista élettani tudománynak nincs más feladata, mint az, hogy segítsen a kolchozoknak és szoi'hozoknak mezőgazdasági feladataik teljesítésében E feladatok megoldásának útját pedig legjobban Micsurin tanítása szabja meg. Mi a Micsurin munkák lényege? Azoktól, akik Micsurin munkáját jellemzik, gyakran ezt halljuk: Micsurin azt tűzte ki főfeladatul hogy a délt északra helyezze át. Általános szempontból ez az elbírálás helyes. De maga Micsurin tudományos feladatait és tudományos kutatásainak feladatait mindig sokkal szerényebben formulázta. Micsurin, a múlt évszázad végén még a gyümölcsészét iránt mutatott érdeklődést. Ezzel kapcsolatban beutazta közép Oroszország főbb tartományait s majd minden gyümölcskert, melyet meglátogatott, igen szomorú benyomást tett rá. A kertekben az almafáknak, körtefáknak és eperfáknak csak egész szegényes választékai találta. Micsurin elsősorban azt tűzte ki feladatul, hogy megjavítsa a kerti gyümölcsfák, az almafák, körtefák, eperfák minőségét. Azt tűzte ki célul, hogy hogy megjavítsa Közép-Oroszország gyümölcsfafajtáit és, hogy ezeket arra szintre emeli, amilyen a délen termesztetteké. Micsurin elsősorban ezt a feladatot akarta megoldani, de később hozzátett egy úi feladatot. A Sz ojetunió középső vidékén jellegzetes déli termékeket is akarta kitermelni, aminők a szőlő, őszibarack, kajszínbarack, stb. Amikor Micsurin ezeket a konkrét gyakorlati feladatokat maga elé tűzte célul feltette magában a kérdést: vajion meg lehet-e er‘ ei lósitani, azaz vájjon Közép-Oroszországban a Szovjetunióban mindenütt elterjedt antonovborovicska, anizov- és egyéb kisebbértékű almafajokon kívül ki lehet-e termelni a nagyobbértékl! délifajokat is? Vájjon Khet-e Közép- Oroszországban, г.’ahol a Tambov alatti Kozlovban. oly növényeket kitermeszteni. mint amilyen a sző.ô, őszibarack, kajszínbarack. E kérdések mérlegelésében nagy segítségére volt a mezőgazdasági gyakorlat. A múlt század végén Közép-Oroszországban nem szólván már magáról a moszkvai kerületről, nem ismerték a paradicsom-termést. A paradicsom csak Dél-Oroszországban Odessza Nikolajev és Cherzon alatt volt elterjedve. Közép-Oroszország kertészei nem is tudták, hogy miféle növény ez. Am évszázadunk elején a paradicsom, ez az eredetileg déli gyümölcs hamar terjedni kezdett észak felé. Ma ez a növény már mindenütt otthonos, nemcsak Közép-Oroszország zöldséges Hírek a Szovjetunióból és a népi demokráciákból Az orosz nyelv gazdaságát szembetűnően bizonyítja az új, 65 ezei közmondásból és szólásból álló gyűjtemény. Érdekes, hogy a gyűjtő egy lentngrádt mérnök: V. N. Podobin. Maga tulajdonképpen csak 15 ezer közmondást gyűjtött össze, de amikor az Ogonyok riportot közölt gyűjteményéről, a közmondás gyűjtök százai küldték meg neki addigi anyagukat Faiskola és gyár közős munkája Szoros barátság jött léire a jereváni műszaki egyetem és a jereváni szerszámgépgyár dolgozói között. Nemrégen például a gyár azzal a kéréssel fordult az egyetemhez, hogy segítsenek egy újtipusú esztergapad tökéletesítésében. A feladatot a főiskola most végzett hallgatóinak egy csoportja oldotta meg. Kaszján professzor és Minaszján asszisztens vezetésével. A növendékcsoport tagjainak ez volt a diplomamunkája. Pénteken nyilvános vitát rendeztek a szerszámgépgyárban, amelyen az ifjú mérnökök megvédték sikeres diplomamunkájukat. Á vitára eljöttek tudósok. diákok, szakemberek és a gyár munkásai. Az előkészítő munkában igen nagy segítséget nyújtottak a tervező csoportnak a gyár munkásai, mérnökei és technikusai. Új szovjet távölbalátókészülék A szovjet távolbalátó technikát az utóbb! években nagy mértékben korszerűsítették. Már elkészült egy olyan vevőkészülék, amelynek vetítőfelülete 3x4 méter és amely alkalmas arra, hogy egyszerre 500 főnyi közönség nézhesse meg az adást. Az újtipusú nagyteljesítményű televíziós vevőkészüléket kultúrpalotákban, klubokban és külön távolbalátó színházakban fogják alkalmazni. A szovjet Ipar jelenleg új, 17 csöves távolbalátó rádiócsövek gyártását kezdte meg, a többi között 220x280 cm-es képsikkal Eredményes kísérletek folynak a színes adások bevezetésére. A szovjet tudósok és technikusok szép eredményeket értek el a távolbalátó hatósugarának kiterjesztésével. A kievi központ adásai például a fővároson kívül a kievi, a poltavai, a csernyigovi. a zsitomlrf területen és a Bjelorusz SZSZK több városában is kitünően vehetők. kertjeipen, hanem még a Moszkvától északabbra eső területeken is. Micsurin más példát is megfigyelt. A cukorrépa termelés csupán két-háromszáz évi létezik. A mai cukorrépa ősei vadon nőttek valahol a Földközi tenger partjain. — Кi~-.ny, fás gyökerű volt. amely csak kis százalékban tartalmazott cukrot. A vadrépa nem volt alkalmus cukorgyártásra. Amikor felmerül az a szükség, hogy a vadonnövő répából cukorrépát alakítsunk, az ember nekilátott ennek. Sőt bizony még többet tett. Ezt a növényt, amely eredetileg csak a Földközi tenger partjain nőtt. széles területeken terjesztette el. Ma a cukorrépát már jóval Moszki'ától északra is lehet termeszteni és nem 5—6 százalék cukrot nyújt, de sokkal többel, 20—22 százalékot, esetleg többet. Sok példát lehet felhozni a gyakorlatból, amelyek azt mutatják, hogy a növényekben meg van az alkalmasság arra. hogy őket jelentős távolságra áthelyezzük. A növényeknek megvan az a képességük, hogy egyre jobban megfeleljenek azoknak ' követelményeknek, amelyeket az ember egyikükkel vagy másikukkal szentben támaszt. A mezőgazdasági gyakorlat arról győzte meg Micsurint, hogy a déli növényeket, amilyen a szőlő őszibarack és sárgibarack, délről északra lehet feltolni és arra lehet őket kényszeríteni, hogy ott is normális termést hozzanak. A mezőgazdaság története igazolta azt is, hogy a növényeknek délről északra való feltólási folyamata, gyakorta tíz nemzedéket is igényel. A vak gyakorlat útja kényelmes út, de túl lassú, sok emberöltőt követel meg. Micsurin hozzálátott, hogy e feladat megoldását meggyorsítja. Elhatározta, hogy már életében elhelyezi a déli gyümölcsnövényeket északra. Ezt a feladatot a gyakorlatban is megoldotta. Micsurin érdeme, hogy ma a szőlő és őszibarack rendesen fejlődnek és termést hoznak nemcsak Micsurinszkban, hanem akár Moszkva mellett is.
