Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-07-26 / 30. szám

1953. júífos 2в.

гШвйтм

MASARYK IGAZI ARCA

A hűségeskü, mellyel országunk népei Sztálin és Gottwald elvtárs tanításának követésére kötelezték magukat, többek között megkívánja, hogy a dolgozó tömegek szocialista nevelése érdekében fokozzuk a harcot az ellenséges ideológiák ellen. E harc keretében le kell lepleznünk az első, kapitalista köztársaság uralkodó eszméinek osztálygyökereit is, ami egyben azt jelenti, hogy le kell leplezni T. G. Masaryknak, az első köztársaság szellemi vezérének igazi arcát is, aki hamis elméleteivel és népellenes politikai gyakorlatával a kozmopolitizmus mérgét terjesztette néfjeink között.

Masaryk személyét hosszú ideig az „osztályok fölött álló” humanista tudós, a „nemzet felszabadítója”, a „munkásság és dolgozók barátjának" dicsfénye övezte. A Masaryk-legendát 1938 előtt a nagykapitalisták, gyárosok, bankárok, nagybirtokosok és hűséges lakájaik, a szociáldemokraták költötték, akik könyörtelen kizsákmányoló rendszerüket, elmúlásra ítélt burzsoa demokráciájukat szépítették Masaryk tekintélyével.

Masaryk népellenes tevékenységének nagy része a politikai titoktartás, a diplomáciai machinációk átláthatatlan falai mögött játszódott le, s ezért a nagy nyilvánosság Masarykban csak a nagy és bölcs államelnököt látta, aki a politikai pártok viaskodása fölött áll, aki „pártatlanul” kormányozza az országot. Egyedül Klement Gottwald elvtárs mutatott rá nem egyszer az első köztársaság parlamentjében arra a tényre, hogy az államelnök a banktőke politikai exponense, akinek segítségével a burzsoázia politikai befolyását érvényesíti a polgári pártokban és főleg a szociálfasisztáknál. A CsKP és annak felejthetetlen vezére, Gottwdd elvtárs tehát már az első köztársaságban felismerte Masaryk igazi szerepét, de okmányszerű bizonyítékok hiányában akkor még nem lehetett Masaryk nimbuszát megdönteni.

Az ideológiai harc keretében szocialista történészeink kitartó és szorgalmas munkával már eddig is kiemeltek a levéltárak poros aktáiból sok olyan okmányt, melyek az eddig ismert okiratok tartalmát kiegészítve végérvényesen szétzúzták ä Masaryk-legendát.

A demagóg jelszavakból, üres frázisokból, a farizeusi ígéretekből felépített legenda összeomlott és Masarykot ma olyannak látjuk, amilyen valóságban volt: a hamis „humanizmus” köntösébe öltözött imperialista ideológus, aki a nemzetközi és cseh kapitalizmus szolgálatában állott és a Szovjetunió, a szabadságért harcoló cseh és szlovák munkásság és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom halálos ellensége volt.

A legreakciósabb müve

Masaryk a „Szociális kérdés” című munkájában 1898-ban élesen bírálta a marxizmust. Ez a müve a „legreakciósabb és a legveszedelmesebb” — írja Zdenek Nejedlý. Masaryk elhallgathatta volna a marxizmust, mint azt a többi egyetemi tanár tette. De ha már az egyetemen előadásokat tartott a marxizmusról, akkor kötelessége lett volna alkalmat adni a hallgatóknak arra. hogy megismerkedjenek a marxizmus alapfogalmaival és a tények ismerete alapján vitassák meg a kérdéseket. Masaryk ezt nem tette. A marxista irodalom közkézen nem forgott és az egyetemi hallgatók sem juthattak hozzá. Masaryk tehát ellenőrizhetetlen polemikát írt és ellenőrizhetetlen adatokat és következtetéseket adott elő hallgatóinak. Masaryk maga sem értette meg Marxot, de tanszékéről minden ellentmondást eleve kizárva azt hirdette, hogy miután a társadalmi osztályok között nem lehet éles határt vonni, osztályok nem léteznek: hogy ha nincsenek osztályok, akkor egyik osztály nem válthatja le a másikat az uralomban, stb. Masaryk tehát a marxista forrásművek pontos tartalmának közlése nélkül, egyszerűen „elintézte” a marxizmust és kijelentette, hogy Marx tanítása lejárta magát.

A nemrégiben nyilvánosságra hozott okmányból azonban kitűnik, hogy e kérdésben nemcsak elméleti tévedésről volt szó. Masaryk bebizonyított ellenforradalmi tevékenysége azt igazolja, hogy a szocializmusért harcoló munkásosztály tudatos ellensége volt.

A nemzeti kérdés

Masaryk nem fogta fel a nemzeti kérdés jelentőségét abban az értelemben, hogy a nemzetnek önálló állami életre van joga. Ezért keltett meglepetést. hogy az a Masaryk harcol . az önálló Csehszlovákiáért, akinek az volt a véleménye, hogy az önállóság kérdését túlbecsülik és hogy a nemzeteknek nem önálló állami életre, hanem csak erkölcsi és kulturális felemelkedésre van szüksége.

Masaryk 1914-ig köyetkezetesen kitartott e nézete mellett. A cseh országgyűlés ülésén 1893-ban mondotta: „ ... politikai téren autonómiát és önkormányzatot akarunk... Ausztria a cseh királyság nélkül nem létezik ... a cseh nép lojalitással és hűséggel fizet annak, aki igazságos ..

Nemcsak Masaryk, de a többi cseh polgári politikus sem gondolt önállóságra a háború előtt. Köztudomású, hogy 1914 előtt Sztálin elvtárs volt az egyetlen, aki a cseh és szlovák nép önálló állami életét követelte.

Masaryk még 1916-ban sem gondolt köztársaságra. Az önálló állam megalakítását illetőleg eredetileg elsősorban a cát segítségét várta, akiben csalódott, s később már csak a nyugati szövetségesekre épített, viszont a cseh és szlovák nép forradalmi erejével komolyan sohasem számolt.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat nem értette meg és következményeit nem tudta felmérni. Nem is sejtette, hogy annak hatása alatt mi játszódik le odahaza. Semmit sem tudott arról, hogy a cseh és szlovák nép már 1917-ben döntőrohamra készült a monarchia ellen, nem tudott az 1918. januári prágai eseményekről, a május 1-i manifesztációkról, október 14. és 28. forradalmi eseményeiről.

Ellenforradalmi tevékenysége

Masaryk az Októberi Forradalom idején Moszkvában volt. A Metropolszállóban élte át a világrengető eseményt. de nem értette meg .azt, ami körülötte történt. Ha tekintetbe veszszük a forradalomra vonatkozó nézeteit, a munkásosztályhoz való viszonyának eszmei alapját, azt, hogy tagadta az osztályharc szükségességét és nem értette meg a proletárforradalom marxista elméletét, akkor elutasítható álláspontja érthetővé válik. És mégis megdöbbentő az a hang, amellyel az októberi eseményekre reagált.

Az amerikai kormányhoz intézett memorandumában 1918 augusztus 28- án (okmánytár 6-os szám), az amerikai imperialisták nagyobbarányú és erélyesebb intervencióját sürgette a szovjet hatalom ellen. Titkos helyzetjelentésében a szövetségesek hatásosabb beavatkozásának „szükségességét" indokolta es többek között azt írta, hogy „az orosz nemzet nem létezik, mert dezorganizátódott”, hogy a bolsevizmus nem tud rendet teremteni és a bolsevikok „csak azért tartják magukat, mert az ellenfeleik gyengék és tehetetlenek”. Szerinte a „rendet” csak a csehszlovák légiók a szövetséges alakulatokkal együtt biztosíthatják. Erre kellett tehát neki a légió és ez volt az a cél, melyet a katonák előtt elhallgatott.

Ellenforradalmi tevékenységének legszömyübb részleteiről azonban csak most szerezhettünk tudomást: 1924- ben a moszkvai népbíróság ítélkezett B. Szavinkov fehérgárdista terrorista felett, aki a tárgyalás folyamán beismerte. hogy 1918 tavaszán 200 ezer rubelt kapott Masaryktól Lenin meggyilkolásának és más terrorcselekményeknek megszervezésére. Szavinkov terrorakciója rajta kívül álló okokból nem sikerült. A moszkvai „Pravda” annakidején jelentést hozott a tárgyalásról és közölte az ítélet indokolását. A jelentést Masaryk elnöki irodája 1924-ben hivatalosan cáfolta azzal, hogy Masaryk csak egyszer és • csak véletlenül találkozott Szavinkovval és neki közvetlenül pénzt nem adott. Az okmánytár 3/1—VII. számú okiratai viszont kétségkívül igazolják nemcsak azt a tényt, hogy Masaryk az említett célra az említett összeget valóban kiutalta Szavinkovnak, hanem azt is, hogy ezzel és más több terroristával állandó összeköttetésben állott 1918 márciusától 1922 márciusáig és ebben az időben a terroristákat anyagilag is támogatta. Ez a valóság. A most felfedett tények megvilágítanak sok olyan körülményt, melyek eddig titokban voltak. Leleplezik Masaryk népellenes tevékenységét 1918 előtt és után.

Masaryk, az államelnök

•

Masaryk államelnöki minőségében hivatalosan is szembefordult a Szovjetunióval. 1918-ig titokban tartott tevékenységét most már nyíltan folytatta. 1919-ben, amikor a győzedelmes Vörös Hadsereg szétverte Kolcsak hordáit, a nyugati imperialisták az Oroszországban visszatartott cseh légiókat akarták felhasználni az ellenforradalom támogatásába. Masaryk ezzel egyetértett és tárgyalásokba bocsátkozott Churchillel, hogy a légiókat fondorlatos úton megtéveszthessék. A légionisták ugyanis nem akartak harcolni a szovjetek ellen. Ezért Masaryk, Churchill és Benes úgy állapodtak meg. hogy elhallgatják támadási céljaikat és a csapatokat a „hazatérés” ürügye alatt fogják harcba vetni a bolsevikok ellen. Az okmánytár 12-es szám alatt közli Benesnek Masarykhoz intézett 1919 június 23-án kelt levelét, melyben Churchill elképzelése részletezve van.

Masaryk sokáig hallani sem akart a Szovjetunió nemzetközi elismeréséről, sőt akkor is ellenezte, amikor már Anglia és a fasiszta Olaszország is elismerték. Az okmánytár 25. szám alatt közli Masaryknak Beneshez intézett két levelét 1922-ből, melyek tartalma teljesen leleplezi Masaryk szovjetellenes beállítottságát és gyűlöletét. Csehszlovákia csak 1934-ben ismerte el a Szovjetuniót, amikor erre Franciaországtól engedélyt kapott.

Masaryk belpolitikai tevékenysége sem korlátozódott elméleti kérdésekre, hanem ugyanúgy, mint a külpolitikában, itt is a munkásmozgalom egysége ellen intézett támadás élére állott. Már az 1919-es szlovákiai forradalmi megmozdulások szétzúzásában is tevékeny részt vett. Amikor a csehszlovák hadsereg az ántánt és a cseh-szlovák imperialisták érdekében bekapcsolódott a Magyar Tanácsköztársaság elleni intervenciós háborúba és amikor a Magyar Vörös Hadsereg katonái az ellentámadás során szlovák területre értek, ahol a szlovák és magyar munkásság egyhangú lelkesedéssel hirdette ki a Szlovák Tanácsköztársaságot.

A Szlovák Tanácsköztársaság ugyan megszűnt, de mozgósító hatása megmaradt és a cseh és szlovák munkásosztály végleg leszakadva a szociálde mokráciáról, mindinkább a baloldali ellenzék körül tömörült. Masaryk ezért, döntő lépésre határozta el magát, csak a megfelelő időpontra várt. Amikor a Vörös Hadsereg 1920-ban visszavonult Varsó a'ól, Masaryk úgy vélte, hogy a munkásegység felbontásának eljött az ideje. Az okmánytár 15/1—VI. számú okiratai minden kétséget kizáróan igazolják, hogy a szociáldemokrata miniszterek lemondását, a véreskezű Cerny kormánybahelyezését, az általános sztrájk leverését 1920 végén Masaryk kezdeményezte és irányította. Ezzel az ellenforradalmi támadásával biztosította a burzsoázia osztályuralmát és megerősítette a kapitalizmus alapjait az első köztársaságban.

lalálkozás a Koreai Néphadsereg Művészegyüttesével

Észak-Koreában a hároméves háború folyamán sok várost és falut söpörtek el a föld színéről. Fenzsan környékén nem maradt egyetlen színházi, vagy klubépület sem. A művészek hihetetlenül nehéz feltételek között dolgoznak — ők a hős koreai népnek a büszkeségei. Földalatti barlangokban félig lerombolt házakban a dombokon, vagy az előretolt frontvonalakban alkotják és mutatják be a nép előtt a koreai színészek, énekesek, táncosok és muzsikusok kitűnő müveiket. A kemény hadihelyzet, a nagy káderveszteségek, a létfenntartás és az anyagi utánpótlás nehézségei ellenére Észak- Koreában jelenleg 13 központi és 24 vidéki színházi együttes működik.

1953 július■ 14-én a pozsopiyi várszínházban fellépett a Koreai Néphadsereg ének- és táncegyüttese. Remek teljesítményeikkel bebizonyították ma- 1 gas művészi tudásukat. Ez a fiatal katonai együttes megismerteti bennünket a koreai nép ének- és táncmült- jóval, de főleg életük mai témájával — a koreai nép hősies harcával az amerikai betolakodók ellen. Énekeikben kifejezték munkaszeretetüket, életkedvüket, de különösen odaadásukat népi demokratikus hazájuk iránt. Ennek bizonyítékául színes programjukat Alexandrov számával kezdték: „Kántáta Sztálinról”. Nagy sikert arattak ismert két néplunkkal, valamint a koreai ének a „Svffőr dalá”-val, melyet mimikái kísérettel kapcsoltak öszsze. Ügy a tánc, mint a zene technikailag nagyon jól volt kidolgozva. — Lehetőségünk volt megismerkedni egy olyan nép zenéjével és hangszereivel, amely bár egy másik világrészen él, mégis barátion közel van hozzánk, mert a többi békeszerető néppel együtt harcol a világ békéjéért és nyugaltnáért, ami természetesen visszatükröződik művészetükben és egész életmódjukban is.

A táncegyüttes is nagyon szép teljesítményt nyújtott. A cseh polká-val

Ra Szűk Hi, Kim In He és Csatig Ben

Szun az együttes vezetői bebizonyították a különböző népi táncok iránt való érzésüket. A koreai, éppúgy mint a kínai táncok a nép életének kifejezői. Például a „Virág sírratevése” — amint a címből is látszik — az elesett katonák iránti tiszteletet fejezte ki. Színes és víg volt a „Paraszt tánc”, mely a parasztszokásokat mutatta be. A „Haza fia” volt a legdrámaibb táncuk, mely a koreai ember nagy áldozatkészségét és bátorságát fejeete ki és bemutatta gyűlöletét az ellenség és háború iránt, valamint harcát a haza békéjéért.

Az egész együttes teljesítményét magasan értékelhetjük, annál is inkább,' mert a koreainehéz életkörülmények között élnek, naponta ezren halnak meg hazájuk szabadságáért és függetlenségéért.

A koreai művészet jó úton halad: tartalmilag szocialista, formájában nemzeti. Az együttes hazánkban váló fellépése pedig még jobban elmélyíti a népeink közti barátságot.

A hangverseny 3 órát tartott, lankadatlan érdeklődé- mellett. Lelkes ünneplésben részesítették újból és újból az együttes tagjait, melynek vezetőit, valamint a tagokat külön-külön elhalmozták virággal, A nézők nemcsak művészi tudásukat jutalmazták lelkes tapsaikkal, hanem a bátor, hősi embert köszöntötték az együttes tagjaiban.

A koreai Népköztársaság élenjáró művészi tényezői becsülettel teljesítik nemes feladatukat, melyet számukra Kim ír Szén. a koreai nép vezére jelölt ki: „Népünk hősi harcát és dicsőséges győzelmeit meg kell mutatnotok a világ minden népének és mesélnetek kell azokról, a jövendő nemzedékeinek!"

Miffek Anna,

a Zeneművészeti

Főiskola hallgatója.

Boda István:

Szívvel, ököllel

í

уф

*

A munkásosztály szakít Masarykkal

A dolgozó nép természetesen nem tudhatta, hogy mi játszódott le a kulisszák mögött, de az 1919—1920. év szomonl tapasztalatai elegendőek voltak ahhoz, hogy a Masarykba vetett bizalma megrendüljön. „Mi történt Masarykkal, hogy annyira megváltozott?” — kérdezték a munkások. A kommunisták megadták a választ. Zdenek Nejedlý elvtárs 1922-ben közzétett hosszabb tanulmányában bátranmegmondotta véleményét.

Masaryk nem változott, — írta — olyan, amilyen a háború előtt volt. dej az idők változtak és az Októberi For- ( radalommal változott a nemzetközi I munkásmozgalom helyzete is. A hábo- * rú előtt a munkásság hitt Masaryk | szavainak és az általa hirdetett re-1 formizmusnak. Az Októberi Forrada-! lom azonban megcáfolta a reformiz-1 must és megdönthetetlenül igazolta Marxot, Lenint, E-ztálint, az osztály-1 harcot, a szocialista forradalmat tehát1 mindazt, amit Masaryk elvetett. A1 munkásság ezért végérvényesen szaki-, tott a múlttal szakított Masaryk vilá-1 gával. Tehát nem Masaryk változott,' hanem a forradalmi munkásosztály a marxizmus-leninizmus tanításával felvértezve felismerte az igazi Masarykot.

A nagy gazdasági válság idején

i

Masaryk a „demokrácia és humanizmus” palástjával fedezte a pénzoligarchia, az iparmágnások és a nagybirtokosok kíméletlen uralmát. A banktőke vezéreivel volt állandó kapcsolatban. A Zsivno-bank hírhedt elnöke, dr. Preiss volt az első tanácsadója. Minden nagyobbszabású politikai akciót, minden fontosabb kérdést vele tárgyalt meg. Az okmánytár nagyszámú bizonyítékot szolgáltat arról, hogy az államelnök politikáját nem a Hradzsinból irányította, hanem Preiss vidéki kastélyából, ahol a burzsoázia kiválasztott vezérei, gazdag lakomázás keretében közölték vele a számukra fontos teendők irányvonalát. (Okmánytár 31., 75. szám.)

A nagy gazdasági válság idején a fasizálódó burzsoázia úgy vélte, hogy a változott viszonyok mellett új, keményebbkezű jobboldali emberi-* lesz szükség Lassan előkészítette Masaryk távozását, de nem maradt adósa és bőkezűen jutalmazta szolgálataiért 1930-ban, nyolcvanadik születésnap);' alkalmából, a legnagyobb munkanélküliség és munkásnyomor idején, a kapitalistáktól ötvenmillió koronát kapott készpénzben születésnapi ajándék címén. Az ajándék átvétele után „nagvlelküen” kijelentette, hogy államelnök fizetésének leszállítását kéri. Ezzel э gesztussal akart# hatni a közalkalma-ÖklÖk, szívek és tiszta arcok erejében néztem a tájat.

A tengerik zöld kedvességgel egyenes hadosziopban álltak S a lányok köztük gyöngy kacajjal kapáltak, hogy tisztult a gyom. Kezük izmos a hangjuk tiszta lábuk lép bűvös harmaton.

De nem ezt láttam én e tájkép csodáit, hanem azt, amit a közös munka, vágy, a szándék az ember sorsán alakít.

Azt a harcot, mely harc ma még it a szívben rág. az agyban él, azt a harcot, mit vív az ember, hogy a gép vagy a kapanyél.

Azt a harcot, mély ma sem dőlt él és egyre tart és gyűrűzik.

S száz kétkedő paraszt szívébe lopja a gyanú gyűrűit, húzódzkodik és visszalép még, meggondolja százszor magát, hogy elismerje önmagában a közösség jobb igazát.

Mert harc ez itt, kemény kitartó s ha nem is látod,, de folyik.

Ha nem vagy résen, az ellenség tervedbe száz bajt bonyolít, s ricsajjá lesz a dal a szájon, elég egy szó, hogy az legyen, s a káromkodás indulata gyűrődik fel a nyelveken.

De ti, akik már a közöafág

erejét, s óvó melegét ismeritek, j' öklötökkel törjétek össze fegyverét, mit az ártó szándék, s as aljas ellenség közétek vegyít, ha kígyó szájjal azt hízelgi, hogy e harcban ő is segít.

Ti Dózsa örökösei vagytok, ti harcos kemény férfiak. Gondoljátok meg, soha többé visszalépnetek nem szabad,

,múltatok nyomor és cselédsor jövőtök szép és igazi, harcotokból a győzelemnek diadalát már hallani.

Nézzétek milyen gyöngy kacajjal, kapálnák a lányok ma itt, s óvják szerelmes kedvességgel a kukoricák szárait.

Ti kemény férfiak, fí bátor munkában felnőtt emberek, vigyázzatok, hogy ép maradjon a termelőszövetkezet.

Egy maradjon egy nagy családban testvérült nép, mely végre már szívetek közös melegében egy en.beribb otthont talált. Vigyázzatok, szívvel, ököllel, mert most lett hazátok e föld, hol annyi jobbágy test kerékben és csukló kínban összetört.

zottakra, akik felháborodással fogadták a fizetések leszállítására vonatkozó törvényjavaslatot (Okmánytár 73. sz.)

Masaryk 1937-ben meghalt. Szomórú örökséget hagyott maga után, mert halála idején már nyilvánvaló, volt. hogy milyen nehéz évek várnak a cseh és szlovák népre. Temetésén a dolgozó tömegek a köztársaság védelme, a széles antifasiszta népfront mellett tüntettek, míg a burzsoa fasiszta árulók Masarykkal együtt, az első köztársa ságot is eltemették.

Az első burzsoa köztársaság végérvényesen a múlté és Masaryk is ma már a múlté. S úgy, hogy szorgalmas és kitartó munkával sorra eltávolítjuk a kapitalista társadalom romjait és helyükön népeink a szocialista társadalmat építik — a Masaryk-legenda romjait is el kell távolítanunk a történelemből és a dolgozók tudatából, hogy a hamis és hazug kapitalista ideológiai csökevények helyébe, a marx-lenini tanítás, felejthetetlen vezéreink. Sztálin és Gottwald elvtársiak által belénkoltott proletárintemacionaüzmus és szocialista hazaszeretet kerüljön. v