Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-10-04 / 40. szám

Ш5. október ?.

S

Biztosítsuk minden módon a mezőgazdasági termelés fejlődését

Antonín Zápotocký köztársasági elnök a hradeci kerület dolgozói között

Antonín Zápotocký köztársasági elnök hivatalos látogatásának a hradeci kerületben legjelentősebb mozzanata a vasárnapi, szeptember 27-i Hradec Královo melletci Stšžery községbeli nagy békemanifesztáció volt, amelyen csaknem 50.000 doígozö vett részt. A békenagygyűlésen részt vettek az ipari üzemek dolgozói, az egységes földmüvesszövetkezetek tágjai, az állami birtokok és traktorállomások dolgozói, valamint a még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok az egész kerületből. A Csehszlovák Köztársaság elnöke beszédében, amelyet az egybegyűltek lelkes egyetértése és tapsorkánja sokszor megszakított, köztársaságaink további építésének néhány fontos kérdésérő’ szólott és kitűzte hazánk dolgozó népének béke útlát a szocializmus megvalósítása terén.

Vasárnap reggel a kormánydelegáció kíséretében köztársaságunk elnöke meglátogatta a hrader královei Szakszervezeti Házban rendezett szövetkezeti kiállítást. A köztársasági elnök kíséretében volt Jindnch Über miniszterelnökhelyettes, földművelésügyi miniszter, Prof. dr. Ing Emanuel SI echt a építőipari miniszter, dr. h. c. Jozef Plojhar egészségügyi miniszter, Jozef Krosnáf begyűjtési miniszter. František Krajčír belkereskedelmi miniszter A köztársaság elnökét, valamint a kormánydelegációt a kiállításon Sztaniszlav Srp. az inari és termelőszövetkezeti szövetség kerületi elnöke üdvözölte. A kiállítás megtekintésén részt vettek a hradec královei kerület nemzetgyűlési képviselői, valamint a CsKP kerületi bizottságának tagjai, az egységes nemzeti bizottság, valamint a kerületi nemzeti bizottság küldöttei. A köztársaság elnöke élénk érdeklödéssel tekintette meg az 52 termelőszövetkezet munkájának kiállított termékeit, a kiállítás rendezői részletes jelentést tettek köztársasági elnökünknek a termelőszövetkezetek eddigi munkásságáról, fejlődéséről és arról a visszhangról, amelyet ez a kiálllítás a 'dolgozók széles tömegeiben keltett. A köztársaság elnöke megtekintette a bútor-, textil-, üvegipari gyártmányokat. a kiállított játékokat, a konfekcióosetályt, és a hulladék-nyersanyagokból készített müipari késeit mérveket. A köztársaság elnöke nagy érdeklődéssel te kintette meg a kiállításon bemutatott esipkáké*zítést. Mielőtt a kiállítási termet elhagyta volna köztársaságunk elnöke, az egyes termelőszövetkezeteknek szerencsekívánatát fejezte ki az elért eredmények felett és felhívta őket hoev szolgálják továbbra is jóminöségü termékekkel dolgosé népünket, annak legnagyobb megelégedésére.

Az esti órákban Antonín Zápotocký köztársasági elnök búcsút vett a hradeckrálovei kerület szövetkezeti tagjaitól és elölláróltól és a kormánydelegáció tagjaival visszatért Prágába. A főváros felé vezető úton a lakosság mindenütt hstslmas lelkesedéssel köszöntötte köztársaságunk elnökét.

Antonín Zápotocký köztársasági elnök beszéde

Földművesek, szövetkezeti tagok, állami birtokok dolgozói, mindanynyián, akik jelen vagytok, elvtársak!

Az az érzésem, hogy a mai ünnepségen nem fogok tudni minden kérdésről beszélni, amelyek mezőgazdasági politikára vonatkoznak. Megpróbálom legalább a legfontosabb alapelveket érinteni és tömören megmagyarázni.

Nálunk, a Csehszlovák Köztársaságban elhatároztuk, hogy felszámoljuk a régi kapitalista gazdálkodást és hogy a népi demokrácia útján szocialista állammá építjük át hazánkat. Ehhez mindenekelőtt arra volt szükség, hogy államosítsuk a kapitalista ipari üzemeket, a bankokat, a nagykereskedéseket és a nagybirtokokat és hogy megakadályozzuk és lehetetlenné tegyük mindazok számára a munkaerők kizsákmányolását, akik a kizsákmányolásban részt vettek.

Az iparban, a kereskedelemben és a bankoknál szükséges volt felszámolni a magántulajdont, a termelőeszközöket és a tökét, amelyek a kizsákmányolást lehetővé tették. Ezt az első feladatunkat teljesítettük. A kapitalista termelést, a kereskedelmet és a bankokat államosítottuk. Felszámoltuk az ipari mágnásokat, pénzembereket, a nagybirtokosokat, nagykereskedőket és ezeknek uralma. kizsákmányoló politikája nálunk soha többé vissza nem térhet.

Az államosítás az egész nemzet egyöntetű helyeslésével valamennyi polgárunk egyetértésével volt végrehajtva. Ennek tényéröl legjobban a reakciós árulók csoportja győződhetett meg, amikor 1948 februárjában az államosításnak és a szocializmus további fejlődésének puccsal akart ellenszegülni.

Akkor, februárban a munkások és földművesek tömegei felsorakoztak, felsorakozott az egész dolgozó nép, hogy lehetetlenné tegyék azok törekvését, akik a fejlődést nálunk visszafelé akarták fordítani.

És amikor 1949 májusában Csehszlovákia Kommunista Pártjának IX. kongresszusán, tehát a februári győzelem úján a szocia'izmus felépítése érdekében a további út biztosításáról folyt a vita, Gottwald elvtárs kijelentette:

„A falu szocializálása nélkül nem lesz nálunk szocializmus. És nem tér rá a falu a szocializmus útjára, a munkásosztálynak, a kis- és középparasztokkal való szövetsége nélkül.”

ElvtSrsak, a mezőgazdasági politika alapvető feladata ezzel meg van szabva.

Egy fontos kérdés áll itt előttünk. Miként valósítható meg a falu szocialista felépítése anélkül, hogy j megsértené a munkásosztálynak a kis. és középparasztok tömegeivel való feltétlenül szükséges baráti szövetségét.

Erre is meg van a világos felelet. Lenin elvtárs, felejthetetlen tanítónk adta meg az oroszországi forrada j lom győzelme után. Szavait 1930- j ban Sztálin elvtárs újból idézte és j szükséges, hogy ezeket a szavakat 1

emlékezetünkbe véssük mi is, ha valóban a helyes lenini-sztálini kommunista mezőgazdasági politikát kívánjuk folytatni. Halljátok tehát szavait:

„Csakis abban az esetben, ha sikerül a föld társas, kollektív, szövetkeze, ti, artyelban való megmunkálásának előnyeit a parasztnak a gyakorlatban megmutatni, csak ha sikerül a szövetkezeti, artyelgazdasággal a parasztnak segítséget nyújtani, csak is akkor fogja majd az államha. talmat kezében tartó munkásosztály a maga igazát a parasztnak valóban bebizonyítani, csakis akkor vonhatja majd valóban a maga oldalára a sokmilliós paraszttömeget szilárdan és igazán."

„A szovjet hatalom képviselői támogatják a különféle szövetkezeteket, valamint a középparasztok mezőgazdasági kommunáinak megalakítását, de azok létrehozása körül a legcsekélyebb kényszert sem szabad megtürniök. Csak az olyan egyesülések értékesek, amelveket a parasztok maguk létesítenek, szabad elhatározásukból, s amelyeknek előnyös voltáról gyakorlatilag meg. győződtek. A túlnagy sietség ezen a téren káros, mert csak erősítheti a középparasztság előítéletét az újításokkal szemben. A szovjet hatalomnak azokat 'a képviselőit, akik még ha nem is egyenes, hanem csak közvetett kényszert alkalmaznak, hogy a parasztokat a kommunákba való belépésre bírják, a legszigorúbban felelősségre kel] vonni és el kell távolítani a falusi munkától."

Lenin és Sztálin elvtársaknak ezen idézett szavaimban azt hiszem, a további kérdésekre is meg van a világos felelet.

Miért vannak nehézségeink a mezőgazdasági politikában? A munkásosztálynak, a kis- és középpa rasztok tömegeivel való baráti sző. vétségét miért fenyegeti sok helyen veszély?

Csak azért, mert nálunk megfeledkeztek sokan a mezőgazdasági politika helyes lenini alapfeltételeiről, megsértették őket, és sok esetben visszaéltek velük. A kommunista politikának alapelveit nem lehet büntetlenül megsérteni. Sehol sem szabad ezt tenni és különösképpen nem a mezőgazdaságban. Ha ennek megsértését megengedjük és nem

tesszük meg idejében a szükséges ! lépéseket helyrehozására, akkor be- i állnak a következmények.

íjppen ezért kommunista párttunk és kormányunk legutóbbi, a mezőgazdasági politika kérdéseiről szőlő határozatban, ahogy a kormánynyilatkozat tartalmazza, nem jelent üj 1 yvonalat, csak annak

nyomatéke ndokolását jelenti, hogy

a mezőgazdaság helyes szocialista politikájának alapelveit nálunk büntetlenül senki sem sértheti meg.

A falu szocialista építésének helyes alapelveit továbbra is változatlanul érvényesíteni fogjuk. Hogy miért kell és miért fogjuk ezt érvényesíteni, arról itt szólni fogok.

Kötelességünk a falu felépítését megvalósítani,

előtt tartva a vidéki nép érdekeit, tekintetbe véve gondolkozását és véleményét és én nem félek kimohdani — előítéleteit is. Az előítéleteket türelmes felvilágositó munkával, példák adásával fogjuk legyőzni és semmi esetre sem elsietett kényszerrel, vagy erőszakos közbelépésekkel.

Csak a meggyőzésnek, a felvilágosításnak és szemléltető példaadásnak útja az, amely beigazolja a gyakorlatban mezőgazdasági politikánk helyességét és a falu önkéntes szövetkezése útján elért szocialista felépítésének előnyeit, csak ez a helyes kommunista út, amely a munkásosztálynak a mezőgazdasági dolgozók tömegeivel való baráti szövetségét megerősíti és gazdag gyülmöcsöket hoz.

A szocializmus építésében egy eé. lünk van.

Minden tekintetben kielégíteni dolgozó népünk állandóan növekvő anyagi és kulturális követelményeit.

Ha emelni kívánjuk az összesség életszínvonalát, akkor nemcsak ipari, de mezőgazdasági termelésünket is emelni kell. A mezögazdasági termelés emelését azonban nem szabad úgy intéznünk, hogy közben a földműves nép tömegeit megkárosítjuk A mezőgazdasági termelés fokozása kell, hogy azok javára szolgáljon, akik a földet megművelik és a mezőgazdasági termelés fokozásához hozzájárulnak, akik többet termelnek és többet adnak be, akár a szövetkezetekben, akár az állami birtokokon, akár a ma gin sze к torb an.

Erre ta.nít bennünket Lenin elvtárs és hangsúlyozza ezt Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1953 szeptember 3-án tartott plenáris ülésén mondott referátumában, mi kor azt mondja, hogy a mezőgaz. dasági politikában is »a szociális ta gazdálkodás egyik alapelve az üzemnek és minden egyes dolgozónak az anyagi érdekeltsége a kifejtett munka eredményeiben.«

Ezért:

1. Ha a mezőgazdasági termelést fokozni kivá.njuk — már pedig fokozni, akarjuk és tudjuk is, és kell is fokoznunk — akkor nem elégsé ges a mezőgazdasági szektor valamennyi dolgozóját pusztán meg győzni ennek szükségességéről, hanem érdekeltté i« kell őket tenni ennek fokozásában anyagi előnyök nyújtásával le.

2, A példák arra tanítanak bennünket. hogy a mezőgazdasági termelés fokozását sokkal könnyebben és gyorsabban lehet közös gazdái kodással, nagyüzíemi termeléssel el érni, mint a kis felaprózott gazdái kodással és ennek következtében gyakorta elmaradt primitív gazdálkodással. Ezért alapítjuk a sző vetkezeteket.

erősödjék, akkor ebben a kérdésben nemcsak az önkéntesség elvét kell betartani, hanem gondoskodni kell arról is, hogy a szövetkezetek önkéntes alapon való megalapításához meglegyenek az előfeltételek, hogy a megalapított szövetkezetben a gazdálkodás valóban jól legyen megszervezve, hogy a szövetkezet fejlődésképes és hogy a szövetkezeti tagoknak élete jobb legyen, mint volt míg egyénileg gazdálkodtak.

Annak igazolására, hogy a helyesen működő szövetkezeti gazdálkodás közellátásunknak többet ad, mint a magángazdálkodás, összehasonlítás céljaira például az itteni Stéíery községet hozom fel. Itt az államnak átlag hektáronként a következőket juttatták: 1947 ben a szövetkezeti tagok 16 mázsa gabonát, a magángazdálkodók 9 mázsát, 1948-ban a szövetkezeti tagok 23 mázsa gabonát, a magángazdálkodók 14 mázsát, 1949-ben a szövetkezeti tagok 25 mázsa gabonát, a magán gazdálkodók 12 mázsát.

Ebből is látható, hogy az egyénileg gazdálkodó földművesek beadásé, egy hektárról átlagosan 50 százalékkal kisebb mint a szövetkezeté volt.

Ugyanez áll a húsbeszolgáltatás terén is.

1949-ben az itteni szövetkezet egy hektár után átlagosan 128 kg disz nőhúst szolgáltatott be, ugyanakkor az egyénileg gazdálkodó földművesek csak 58 kg-ot

Érdekes figyelemmel kísérni a tehenek tejhozamát is.

Az egy tehénre jutó átlagos tejhozam az itteni szövetkezetben a következő volt: 1Ô47 ben 2.95 liter, 1948-ban 3.47 liter, 1949^ben 4.05 li ter, 1950-ben 5.13 liter, 1951-ben

8.5 liter, ami az év végéig 4.1 literre csökkent, 1952-ben 7 liter, ami év.végéig 4.6 literre csökkent. 1947-töl kezdve a tehenek tejhozama, amely akkor nem egész 3 litert tett ki, naponta állandóan emelkedett és 1951- ben már elérte az átlagos 8.5 literes napi hozamot. 1951-ben a stézefy-i szövetkezet tehénállományát fertőző betegség sújtotta, — tőgygyuiladás, amivel a tejhozam 8.5 literről 4.1 literre csökkent.

Ezt 1952-ben 7 literre egyen! itét ték ki, hogy az év második felében az átlagos tejhozam ismét 4 6 literre csökkenjen.

Az okot abban kell keresni, hogy 195'2-ben a földművesek sorából 17 új tag lépett be a szövetkezetbe, akik oly állapotban lévő teheneket adtak be a szövetkezetbe, amelyeknek átlagos tejhozama nem haladta meg a napi egy litert. Ez azután lecsökkentette a szövetkezet átlagos tejhozamát.

Az első napokban abban az istállóban, amelyben az új állatállományt elhelyezték, 25—30 liter tejet fej tek. Négy hónap múlva a tejhozam már napi 250 titerre emelkedert.

Az újonnan belépett földművesek az első háromnegyedév után 1952- ben 34.000 liter tejjel tartóztak az államnak. A szövetkezet ezt a be nem szolgáltatott mennyiséget az áj tagok után az utolsó negyedévben kiegyenlítette és a tejbegyüjtés tervét százszá/alékra teljesítette.

A gabonabegyüjtés feladatait ebben az esztendőben a szövetkezet 121 százalékra »teljesítette. A burgonyabegyüjtést is már százszázalékra teljesítette a szövetkezet. A sertés. és marhahúbeszolgáltatás is biztosítva van és ezenkívül terven felül 100 mázsa marha és 30 mázsa disznóhúst ad be a szövetkezet.

A £rven felüli beadás gabonában és cukorrépában és a felvásárlási árak emelése a szövetkezetnek új pénzben a költségvetésen kívül 192.000 korona hasznot biztosítanak. Természetes, hogy ezek a sikerek visszatükröződnek a munka egysé gekért kapott jutalmazásban is.

A szövetkezet ezenkívül a szocialista versennyel elősegíti és fejleszti a tagok munkakezdeményezését és arra törekszik, hogy a helyes szó cialista alapelv szemelőtt tartásával a tagokat a termelés emelésében anyagilag is érdekeltté tegye.

így például Hampl és Véchet elvtársak kötelezettségvállalást tettek, hogy a tervezett répamag hozamot

3. Azonban ha azt kívánjuk, hogy a szövetkezetek alapításának a várt eredménye is bekövetkezzék, hogy szocialista a munkásosztály és a dolgozó pa szemünk 1 rasztság között a szövetség meg-16 mázsáról 24 mázsára emelik. В kötelezettségvállalásukat teljesítették és most prémiumként a fizetésükön kívül új pénzben 2560 koronát kapnak, azaz azon mennyiség piaci árának 20»/o-át, amely az ö érdemükből termett, terven felül.

Hogy az egységes földművesszövetkezetek jobban hozzájárulnak polgárságunk közellátásának feljavításhoz, azt az a tény is igazolja, hogy az idei felvásárlás tervét, melyet 1953 szeptember 20-ával az egész köztársaság területén 92<Voban teljesítettünk, az egységes földmüvesszövetkezetek 104.2«/0-ra teljesítették. Tehát a tervteljesítés lemaradása teljesen a magánszektor hibájából ered.

Még jellemzőbb a helyzet itt a královohradeci kerületben. Itt ez év szeptember 20-ig a begyűjtés tervét csak 84 7o/(,-ra teljesítették, tehát mélyen az összállami átlag alatt. Ugyanakkor az egységes földművesszövetkezetek ebben a kerületben a begyűjtés tervét már régen túlszárnyalták és pedig 106"/o ra, az állami birtokok pedig ebben a kerületben a begyűjtés tervének 108»/0-ban tettek eleget. t

Ezzel azt hiszé&i, világosan be van bizonyítva, hogy az egységes földmüvesszövetkezetek alapításának politikája helyes, az állam javát szolgálja, feljavítja az összesség közellátását és a földművesek életszínvonalát. Azonban a szövetkézé, tek megalapításánál szigorúan be kell tartani az önkéntesség, a meggyőzés szocialista alapelvét és ami a legfontosabb, a szövetkezet helyes gazdálkodására való gondot.

Ha meg is győzzük a földműveseket a szövetkezetek alapításának helyességéről, és ha el is érjük, hogy az összes tagok önkéntesen lépnek be, ezzel még a feladatat nem teljesítettük. Ha nem gondoskodunk a szövetkezet rendes prosperitásáról, akkor a rosszul gazdálkodó szövetkezet csak tengődni fog és végül elhal. Ilyen esetben jobb lett volna a dolgot jól .átgondolni, számotvetni mindennel, nem pedig a szövetkezetét elsietve idő előtt megalapítani.

Ilyen irányban is a példák tucatját lehetne felhozni ebben a kerületben.

Sok olyan szövetkezetünk van itt, amely jól gazdálkodik, kötelességeit az állam iránt és a szövetkezeti tagok iránt becsületesen teljesíti. Az ilyen szövetkezetek biztosítékát adják annak, hogy különösen ma, az állam messzemenő támogatásával és a szövetkezeti tagok jő munka erkölcsével, a munka helyes megszervezősével a jövőben is ígéretesen fognak fejlődni, és tovább fogják javítani a lakosság közellátását és emelni tagjaik életszínvonalát.

Sok azonban az olyan szövetkezet is, amely csak tengődik, amely az állam iránti kötelességét rosszul teljesíti,rosszul fizeti a munkaegységeket és nem biztosítja tagjainak egzisztenciáját.

Mi ennek az oka?

Azt hiszem, hogy mindenekelőtt a meggondolatlan és elsietett szövetkezetalapítás. Figyeljék csak a fejlődést: ebben a kerületben 1949 ben 95 szövetkezetei alapítottak 1950 ben 138-at, 1951 ben 47-et, 1952-ben 290. Ez annyit jelent, hogy egyetlen év alatt 1952-ben több szövetkezetét alapítottak, mint azelőtt három év leforgása alatt.

Az egységes földművesszövetkezeteknek ez az elsietett növekedése bizonyára nem volt egészséges A szövetkezetek alapításánál nem jártak el helyesen. Ám ami a legfontosabb, minden egyes szövetkezetnek r.em tudták a szükséges gondoskodást és segítséget megadni.

Fontolják csak meg elvtársak, képes volt e arra a hradec královei kerület, és kerületi és járási vezető szervei, hogy kellő figyelmet szenteljenek az egyetlen egy év leforgása alatt csaknem 300 újonnan alakult egységes földművesszövetkezetnek? Képes volt-e arra, hogy a szövetkezeti tagokat meggyőzze és szövetkezeti gazdálkodásra nevelje? Tudott-e nekik szükséges segédeszközöket nyújtani a traktoréilomások gépparkjának segítsége vo(Folytatás a 4. oldalon)

*