Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-09-20 / 38. szám

Í953 szeptember 20.

Járási újságjaink további fejlődéséért

15!

Föidmlws

Q-ú kamtunk u salto

Hogy dolgozó parasztságunk menynyire olvassa a sajtót, azt az ember akkor látja legjobban, ha munkaszünetben elbeszélget velük arról, hogy rrv újság van idehaza és mi újság a nagyvilágban. A közelmúltban elbeszélgettem Zsemle Károllyal, a felsőpatonui EFSz agronómusával. Közbe kell vetnünk, hogy a felsőpatonyi EFSz 1.730 hektáron gazdálkodik és hogy egy ilyen nagy gazdasánhan po^^kailag és szakmailag fejlett agronomusra van szükség Ezen a téren nincs is hiba mert hiszen a nyári munkák értékelésénél Zsemle elvtárs érte el a ..járás legjobb agronómusa" címet.

Elbeszélgetünk Zsemle elvtárssal a szövetkezet eredményeiről és nehézségeiről. Közben tekintetünk az újságra esik, amit Zsemle elvtárs rendszeresen a zsebében hord. Már ez is arról tanúskodik, hogy szeret olvasni, szeret tanulni. Megtudjuk, hogy olvassaz Üj Szót, a Szövetkezeti Tern, ést és a Szabad Földművest. Örkény tel énül is feheszszük a kérdést, mit nyújt neki a sajtó.

— Nagyon szeretem olvasni az újságot. Sokat tanulok belőle, amire bizony neke л, mint agronómusnak nagy szükségem van.

Zsemle elvtárs szinte belemelegszik a beszédbe:

— Nem rég olvastam a Szabad Földművesben egy cikket arról, hogy a pódatejedi szövetkezetnek a dunatökési szövetkezet tagjai nyújtottak segítséget a csépi és gyors befejezésében. Ekkor ötlött fel bennem, hogy szép az ilyen elvtársi segítség. De ugyanakkor büszke voltam arra, hogy a mi szövetkezetünkben a munkát jobban megszerveztük, mert nekünk nem volt szükségünk segítségre, mindent magunk idejében elvégeztük.

Zsemle agronómus böngészi az újságot. Szereti a dolgokat összehasonlítgatni és következtetéseket levonni belőlük:

— Nagyon lekötötte figyelmemet a Szabad Földműves egyik nemrégi számában a .,Természetbeniek igazságos szétosztása az EFSz megszilárdításának fontos feltétele” című cikk. Felháborodással olvastam benne, hogy még mindig vannak Sirotnyák Andrások, akik dolgozni nem akarnak, de kihasználni a szövetkezetei azt igen. Összehasonlítottam az eperjesi járást a mi járásunkkal, ahol például Ciferi Lajos, a csenkei EFSz-ben ledolgozott az első félévben 575 munkaegységet. Meggyőződtem tehát arról, hogy ha Sirctnyák is annyit dolgozott volna, mint Ciferi elvtárs, akkor ő is másképp vélekedne a szövetkezetről.

Sok mindenről beszélgettünk még. Zsemle elvtárson látszik, hogy a sajtót magáénak érzi, mert tanul belőle. Ezzel kapcsolatban meg is jegyzi:

— Nem tudom elképzelni életemet újság nélkül. Hiszen munkaköröm, is olyan, hogy ha állandóan nem kísérem figyelemmel más szövetkezetek eredményeit, de mindenekelőtt a szovjet tapasztalatokat, akkor lemaradnék. Hálásan gondolok arra, amikor a sajtó meggyőzött bennünket a keresztsoros vetés előnyéről és mi, ha először nem is az egész vetésterületen, de bevezettük ezt a szovjet módszert, melynek segítségévéi igazán szép eredményeket értünk el. Hasonlóképpen volt ez a Bredjuk-féle módszerrel is. Nem kevésbbé jól bevált a szemcséstrágya 'használata is. Éppen ezért szövetkezetünkben a jövőben •'<’ ,"'"Tönös súlyt fektetünk a szovjet tapasztalatok alkalmazására. A sajtó ebben nagy segítséget nyújt számunkra.

Zsemle elvtárs nagyon elfoglalt ember és munkáját becsületesen elvégzi. Megérdeklődjük, mikor szokott olvasni. I

— Olvasásra mihdig találok időt. Ebédszünet alatt, no meg este munka után bizony örömest olvasok és szükségét érzem az olvasásnak. Az újság nekem jó barátom, mert segít és tanít...

Hasonlóan vélekedik a felsőpatonyi EFSz számos más tagja is, sőt elmondhatjuk, hogy minden tanulni és fejlődni vágyó földművesünk. A sajtó tényleg mindannyiunknak jó barátja.

Krajcsovics Nándor,

Dunaszerdahely

Megtanultam az újságból harcolni a bé kéért

A Szabad Földművest rendszeresen olvasom. Sok érdekes dolgot találok benne. Mindig alig várom a hét végét, hogy kezembe vehessem az új számot. Különösen azért olvasom nagy érdeklődéssel, mert előbb-utóbb én is hozzájárulok leveleimmel a lap tartalmának élénkebbé tételéhez. Büszke vagyok arra, hogy az újság népidemokratikus rendszerünkben a miénk, a dolgozóké és hogy mi magunk is résztvehetünk szerkesztésében. Ez kötelességet is ró ránk, nekünk kell hozzájárulnunk ahhoz, hogy minél jobban szolgálja szocialista építésünket.

Nekem különösen az tetszik a Szabad Földművesben, hogy mindig megtalálom benne, ami érdekel, öröm fogott el, amikor az elmúlt hónap folyamán még a „Falu sportjá”-nak is jutott benne hely. Azelőtt sosem törődtek a falusi sportolókkal. Most meg nemcsak, hogy államunktól meszszemenő támogatást kapunk, hanem sporteredményeinkkel is foglalkozik az újság. De nem csak ez. Én megtanultam az újságtól harcolni a békéért. Amikor olvasom azokat a cikkeket, hogy a szovjet emberek hősies munkájukkal mit tesznek a béke érdekében i és hogy a világ becsületes emberei | hogyan küzdenek az új háború meg- ! akadályozásáért, érzem, hogy nekem is ! és többi szövetkezeti tagunknak is ál- | landóan jobban és jobban kell dolgoz- j nunk, többet kell termelnünk, hogy ; hazánk erős legyen, hogy a béketábor j megrendíthetetlen pillérévé váljon.

Szakmai téren is sokat tanultam eddig Is, de ezentúl még többet akarok tanulni. Nagyon lekötötte figyelmemet j és gondolkodóba ejtett például a Szabad Födlművesben nemrég megjelent cikk: „A jó és rossz vezetés eredménye”. Bevallom, háromszor is elolvastam ezt a cikket. Látom világosan, hogy egyik legfontosabb feladatunk, hogy a szövetkezeti munkát jól megszervezzük.

Egyébként az tetszik nekem, hogy a i mi újságainkból optimizmus árad, a : szocializmust építő ember optimizmu- ! sa. összehasonlítom a kapitalista ujsá- \ gokból idézett hitekkel, amelyek a bor- I zalmakról szólnak, s nagyon örülök,1 hogy népi demokratikus hazánkban él- j hetek. Sütti József, Perbete. í

A kritika segített

A gyakorlat azt mutatja, hogy ha az újságban megjelenik valamilyen kritika, az rendszerint segít. így volt ez például a nyári munkák alatt. Mint a Szabad Földműves levelezője, kritizáltam a bibulai szövetkezetei, hogy a munkát helytelenül szervezte meg, a cséplésnél nem volt. a gép rendesen kihasználva s ennek következtében a szövetkezeti tagok nem tudtak olyan eredményeket elérni, amilyeneket lehetett volna. Cikkem halasára a bibulai szövetkezetben a cséplésnél bevezették a két váltást, s az eredmény természetesen nem maradt el. A cséplési átlag megnövekedett s a szövetkezeti tagok megelégedettek lettek.

így van ez számos más esetben is. Fontosnak tartom tehát, hogy a sajtó kritizálja a hiányosságokat mert iőleg a nyilvános kritika segít. Egyébként. mint traktorosbrigád-vezető örömmel olvasom a Szabad Földműves traktorosrovatát, amely munkámban segítségemre van. Meg vagyok győződve arról, hogy traktorosaink is sokat tanulnak ebből a rovatból.

Lojt József, Sáró

A kulák kulák marad a szövetkezetben is

A nyitrai kerület egységes földművesszövetkezeteiben tömörült kis- és középföldművesek egyre jobb eredményeket érnek el a szocialista mezőgazdaság építésében. Nem nézik ezt jó szemmel a kulákok. Az a céljuk, hogy bármilyen módon is akadályt gördítsenek a fejlődés, a szocialista falu építése elé. Csakhogy a kulákok mesterkedései előbb, vagy utóbb felszínre kerülnek, kis- és középparasztjaink felismerik őket.

Felismerték például Szabó Ferenc, gutái kulák igazi arcát is. A nevezett 22,90 hektár földön gazdálkodott. E- mellett textilkereskedése is volt. Földjein nem dolgozott. Maga az üzlet után látott, földjeit pedig cselédekkel és napszámosokkal műveltette. A kora hajnaltól késő estig tartó fáradságos munkáért alig adott cselédjeinek egykét garast és egy köcsög savanyú tejet. Amikor már lehetetlenné vált idegen munkaerők kizsákmányolása, a kulák taktikát változtatott. Földjeit szétíratta Kálmán és Ferenc fiai között és így „középparaszttá vedlett”. A gazdaság azonban továbbra is együtt maradt és a beadási kötelezettséget ezután sem teljesítette. Amikor Gután a földeket tagosították, Szabó Ferenc megfenyegette a szövetkezeti tagokat, hogy ne próbáljanak az ő földjére menni. Azt gondolta, hogy a szövetkezeti tagok megijednek tőle. Csakhogy Szabó Ferenc itt is elszámította magát. Az a világ megszűnt, amikor az ilyen szabóferencek uralkodtak és j tartották rettegésben a dolgozókat. А I

gútai kis- és középföldműveseket már senki sem akadályozhatja meg az előrehaladásban, Aki pedig erre megpróbálkozik, beletörik a szarva.

Hasonló jómadár a párkányi járásban lévő Ebed község Szűcs Ignác nevezetű kulákja is. Amíg lehetősége volt feketézni, addig istállói és óljai tele voltak állatokkal. Amikor azonban ez lehetetlenné vált, a „példás gazda” megszűnt szarvasmarhát tartani és sertést is csak annyit nevelt, ami saját szükségletére kellett. Földjeit elhanyagolta. Amikor felelősségre vonták, hogy miért nem teljesíti beadási kötelezettségét, alázatosan ezeket válaszolta: „Szívesen adnák én gabonát, de miből, amikor nem termett”. Érdekes, hogy amíg az egész falu jó termést takarított be, a kuláknak mégsem termett. Már ebből is világosan kitűnik, i hogy azért nem termett Szűcs Ignácnak, mert nem is akarta, hogy teremjen. Őt terheli tehát a felelősség, hogy adós maradt az államnak 128 mázsa gabonával, 74,5 mázsa hússal, és még több más mezőgazdasági termékkel. Ebből is látszik, hogy Szűcs Ignác megrögzött ellensége népidemokratikus rendszerünknek s egyáltalán nem célja, hogy dolgozó népünk közellátása megjavuljon.

Ki ne ismerné a környéken a nyitrai járásban lévő nagycétényi Sustár József 26 hektáros kulákot. Hisz mást sem csinál, csak a szövetkezet ellen uszítja a falu dolgozóit. Nem kis mértékben éppen az ő műve, hogy a nagycétényi szövetkezet nem halad előre, 1

ahogy kellene. Emellett maga is szabotálja beadási kötelezettségének teljesítését. Nem adott be 100 mázsa gabonát. 10.46 mázsa marhahúst és 6.169 liter tejet. Ideje, hogy a nagycétényi kis- és középfödlművesek felismerjék, hogy Sustár József az ő ellenségük és azt szeretné,, ha megint kizsákmányolhatná őket.

A párkányi járásban lévő kiskeszi szövetkezeti tagok is felismerték Cibula Emil, volt harminchektáros kulák igazi arcát. Igaz, hogy földjeit szétosztotta apjára, anyjára és feleségére, s csak 3,5 hektárra! lépett a szövetkezetbe, de ez az átvedlés nem sikerült. A szög hamaruSan kibújt a zsákból. Hiába ragadta magához még a szövetkezet vezetését is, a becsületes szövetkezeti tagok idejében észrevették, hogy a kulákelnök a szövetkezet ügyeit elhanyagolja. Hiszen éppen az ő érdeméből több hektár föld megműveletlen maradt. Milyen veszteség ez doigozó népünk közellátásában! Ma, amikor mindannyian arra törekszünk, hogy minél többet termeljünk, akkor egy „szövetkezeti elnök” egyszerűen ugaron hagyja a földeket.

Ez a pár példa is arról tanúskodik, hogy nem érdemes a kulák egyetlen egy szavában sem hinni, Akár nyíltan, akár alattomosan, akár a szövetkezetben, akár mint egyénileg gazdálkodó arra törekszik, hogy feltartsa ami fel— tarthatatlan: kis- és középparasztjaink jobb életének építését.

Jaroslav Dusek, Nyitra

Д sajtónak kollektív népszerűsítőnek, nevelőnek és szervezőnek kell lennie. Ez nemcsak a központi lapokra vonatkozik, hanem a vidéki sajtóra, a kerületi és járási újságokra is. Mezőgazdaságunk fejlődése, az új agrotechnika bevezetése és az új munkaszervezés fokozott feladatok elé állítja járási újságjainkat. Mezőgazdasági dolgozóink a termelési folyamatban, főleg pedig a munkaszervezés terén számos nehézségekbe ütköznek. Segítségre van szükségük. A segítséget pedig éppen a járási újságoktól várják, mert a központi lapok nem foglalkozhatnak hazánk minden egyes szövetkezetével, állami gazdaságával, vagy traktorállomásával. A járási újságnak éppen itt van a hivatása. Ne maradjon járási méretben egyetlen egy község sem, melynek problémáival a járási újság ne foglalkozna. A vidéki sajtó adjon tanácsot a mezőgazdasági, dolgozóknak, népszerűsítse az élenjáró dolgozók munkatapasztalatait, hogy azok közkinccsé váljanak. De ugyanakkor mutasson rá a hiányosságokra is, mert a hibák feltárása és kiküszöbölése nélkül nincs előrehaladás. Ugyancsak a járási újságok feladata az is, hogy a faluban rátaláljank az osztály ellenség re, hogy leleplezzék és megmutassák igazi arcát. Ezek lennének járási újságjaink feladatai. Most nézzük meg, milyen módon, milyen módszerrel teljesíthetik hivatásukat.

Elsősorban is fontos, hogy a járási újság szerkesztőségi tanácsának tagjai alaposan ismerjék feladataikat. Tanulniok kell a szovjet sajtóbók hogy i a lap tartalma élénk, figyelemlekötő, időszerű legyen. Ehhez pedig az szükséges, hogy kiépítsék a levelezők széles hálózatát. Semmi esetre sem lehet jó egy olyan újság, melynek tartalma az íróasztal mellett születik. Ellenkezőleg. Az újság tartalmának visszá kell tükröznie azt \ a lüktető életet, amely a szocialistává alakuló faluban folyik. E célból a levelező-hálózat Riépítése annál is inkább fontos, mert a járási lapok szerkesztőségei nem egy esetben káderhiányban szenvednek. Így van az például a na'gykaposi járási lapnál, a galántai „Naše lány”-nál s másutt. Az ilyen esetekben tehát fokozott gondot kell fordítani a levelezőgárda megszervezésére. A falu hangja nélkül, amit éppen a levelezők tolmácsolnak, az újság elveszíti kapcsolatát a földművestömegekkel, akik számára tulajdonképpen készülnie kellene.

» ég egy kérdésről kell megpmlé* keznünk. Hogy a járási újság rugalmas, friss legyen, ahhoz elkerülhetetlenül szükséges, hogy rendszeresen megjelenjen. Ezen a téren haladást tapasztalunk, ami azonban nem azt jelenti, hogy minden rendben van. Sajnos, számos esetben rendszertelenül adják ki a járási újságokat, aminek hiánya főleg a csúcsmunkák alatt mutatkozik meg. A surányi. járási újság például az aratás és cséplés ideje alatt hat héten keresztül nem jelent meg.

A hiba azonban sokszor az EFSz, vagy állami gazdaság és traktorállomás vezetőségében van. A közelmúltban például megtörtént, hogy a galántai járási újságot több példányban megküldték a nádszeqi EFSz-nek. A vezetőség azonban ahelyett, hogy azt nyomban szétosztotta volna a dolgozók kö- j zött, hosszú ideig feküdni hagyta az | irodában. így nem csoda, ha a lap el- j veszti ‘dőszerűségét, s a dolgozóknak i nem nyújtja azt, amit kellene.

Nézzünk pár példát az egyes járá- j sokból, hogy újságuk hogyan váltja valóra célkitűzését.

Az ipolysági járás „Haladó faluért”című lapja az utóbbi időben sokat fejlődött és erősen megközelíti azt a nívót, amilyennel a «jól szerkesztett járási lapnak rendelkeznie kell. Elsősorban is legyen dicséretére mondva, hogy valóban szoros kapcsolatot tart fenn a dolgozókkal. Az elmúlt hónap példányait nézve, csaknem mindenegyes számban találunk 4—5 levelet szövetkezeti elnököktől, agronómuso!*tói stb. Jóknak nevezhetjük Csókás elvtárs ipolyhidvégi, Kecskés elvtárs felsőszemerédi és Fábry elvtárs déméndi levelezők cikkeit. A tömegekkel való jó kapcsolat természetesen meg■ látszik a lap színvonalán is. Népszerűsíti az új munkamódszereket, mint például a keresztsoros vetést a szeptember 1-i számban. Kiemeli az élenjáró dolgozókat, rövid szakcikkekkel nevel, és bírálja a hiányosságokat. Jó volt például a szeptember 1-i számban a „Miattuk marad le járásunk” című cikk, amely egy-két pozitív példa közlése után leleplezi a szabotáló kulákokat, akik miatt a járás nem tud még szebb eredményeket elérni. Foglalkozik

a lap szocialista munkaversennyel is, kiemelve az élenjárókat és kritizálva a lemaradozókat. Még egy dolgot kell a „Haladó faluért” javára írnunk. Az újság friss és jóelőre mozgósít a fontos feladatok teljesítésére, — ez esetben az őszi munkákra. Már az augusztusi számok is foglalkoznak azzal, hogy az egyes szövetkezetek hogyan készültek fel az őszi munkákra és most meg, amikor az őszi munkák már teljes ütemben folynak, rövid és találós cikkekkel serkenti a szövetkezeteket a jövőévi jó termés megalapozására. Meg vagyunk győződve arról, hogy az eredmény nem marad el.

A lap hiányosságai között említhetjük meg a technikai kivitelezést. Ha az egyes cikkek nem lennének annyira széttagolva és jobb elhelyezést kapnának, még jobban lekötnék az olvasók figyelmét. Nem lehetünk megelégedve a lap nyelvezetével sem. Ha átolvassuk a szeptember 5-i számban a „Viski , szövetkezet elérte pénzügyi tervét” című cikket, bizony nagyon zavarja még az egyszerű falusi ember szemét is a sok stilisztikai hiba és magyartalanság. Erre a kérdésre sokkal nagyobb gondot kell fordítania a „Haladó faluért” szerkesztőségének, mert olvasóink ezen a téren is igényesek és megérdemlik azt, hogy életükről, munkájukról és eredményeikről necsak, hogy írjanak, hanem hogy szépen is írjanak. Itt azt tanácsoljuk, nem csak az ipolysági, hanem a többi járási lapok szerkesztőségének is, hogy a cikkek nyelvezett szempontból való átjavítására vegyék igénybe a helyi középiskola tanárainak, tanítóinak a segítségét.

Czínvonalban nyugodtan vetekedhet az ipolysági járási lappal « dunaszerdahelyi „Szövetkezeti falu”-című járási újság. Sőt technikailag és élénkségben tűi is szárnyalja azt. A sok apró, de érdekes és fontos cikk szinte olvastatja magát. A tömegekkel való kapcsolat itt is jó. Csaknem minden faluiban van valaki, aki beszámol egyszer a jó eredményekről, másszor a hiányosságokról. A lapból az osztályharc kérdése sem maradt ki. Nagyon jó az augusztus 22- i számban megjelent „Meddig fog még a két spekuláns sáfárkodni járásunkban” című cikk, amely leleplez két spekulánst, akik ugyanakkor, amikor minden becsületes földműves és szövetkezet rendesen teljesíti a beadást, ők pedig arra hivatkoznak, hogy nem termett. U- gyancsak jó a fenti számban megjelent „T.ukacsik elvtársra, a felbári HNB titkárára ez nem vonatkozik” cím alatt közölt cikk, amely a helyi titkárok kollektívájának tollából született és bírálja a nevezett elvtársa*, amiért nem vesz részt a titkárok munkaértekezletein. Külön meg kell dicsérnünk a „Rövid hírek” rovatot, amely sok 5—6 soros rövid hírében hű képet ad a járásról. E lapnak azonban hibául kell felrónunk, hogy nem jelenik meg rendszeresen, amit a járás dolgozói is minden bizonnyal hiányolnak, mert hiszen lapjuktól tényleg sokat kapnak.

Gokat kell még fejlődnie a „Bátrabban előre” zselizi járási újságnak is. A fő hiba itt is az, hogy nincs meg a tömegekkel való kapcsolat. Éppen ennek tudható be, hogy több számban két-három cikknél nincs több Ha átnézzük például az augusztus 20-i számot, abban kizárólag csak egy hosszú cikket találunk hosszadalmas címmel: „Az örömteljes eredményekért, a szocialista mezőgazdaságban, a minta egységes földművesszövetkezetek példája szerint”. Annak ellenére, hogy a cikkben több fontos dologról van szó és hogy a cikk írója gondosan feldolgozta témáját, mégis az ilyen hosszú írás a járási újságot unalmassá teszi s ennek következtében nem teljesíti célkitűzését. A zselizi járás szerkesztőségi tanácsa vegyen példát az élenjáró járási újságoktól. Mindenek előtt építse ki a levelezőhálózatot s adjon a lapnak olyan tartalmat, hogy a járás minden egyes dolgozója érezze, hogy ez az újság az övé, mert az ő munkájával, az ö szövetkezetükkel is foglalkozik,

Jobb a helyzet a „Célunk”-nál, a tornaijai járási újságnál. Ugyanakkor itt is arra kell törekedni, hogy több legyen az apró hír, a rövid cikk, mert amint azt a gyakorlat mutatja, ezeket szívesebben olvassák a dolgozók. így sorolhatnánk a többi járások újságait. A fejlődés tagadhatatlan. De ugyanakkor még rengeteg tenni való van előttük: nem naponként, hanem óránként fejlődniök kell, hogy pártunk és dolgozó népünk kezében a vidéki sajtó is valóban éles és hatásos fegyverré váljon. H J.

Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja — Kiadóhivatal Btatislava. Krlzkoví 7. — Telefon 332 99 — Szerkesztőség: Bratislava. Krfzkova 7. — Telefon

243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja: az „Štát pődohosp. nakladateľstvo*^ n p závod Bratislava Krivkové 7. — Nyomja• Merkantllné tlačiarne n. p zz.. Bratislava Ul. Nôr povstania 41. - Irányító postahivatal; Bratislava, 2. - Előfizetés egy évre: 20 Kčs, félévre 10-, Kčs. A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig — Eng. szám.: РЮ 566,/52. IV. 2.