Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-09-13 / 37. szám

Tf> dwnf» uj - m, I 1953. szeptember 13. Minden erőt az őszí szántás-vetési munkákra ______ • és betakarításra! «llltlIIIIIIIMIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIItHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIinilltlIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIU IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIinilllMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIII! Vessünk kellő időben és keresztsorosan! A vetés idejének helyes kivá- i lasztása nagymértékben meghatároz- ! za a növény egész további életének í sorsát. Helyesen kiválasztani a vetés i nai át annyit jelent, mint növelni a | nagyobb terméshozam valószínűségét. í A vetés határidejének megállapitá- I sán'' elsősei ban figyelembe kell ven­ni a bevetendő talaj tulajdonságát, niegmunká'asánpk mértékét és a ve­tőmag minőségét. Isemeretes, hogy a gazd.g. humuszos földek a legjobb ter eseket korai vetés esetén adják. \ vetés idegének jó kiválasztása mellett nem szabad megfeledkezni a vetési munkák minőségéi ől sem. 4 Számtalan példa azt bizonyít­ja, ahol a szövetkezetek kereszt­­sorosán vetetlek gabonáikat, je­lentős tennéstobbletet értek el. így például meg kell említenünk az ekeli EFSz-t. ahol a kereszt- j soros vetés következtében búza- j ból, és tavaszi árpából hektáron- \ kent 4 métermázsa gabonával j lett több termesük. De a példák tömkelegét sorakoztat­hatnánk fel ezen fejlett vetési mód­szer előnyösségének igazolására. A keresztsoros vetés jelentősége azonban nemcsak termésfokozó hatá­sával tűnik ki, hanem abban is, hogy megkönnyíti a vetésápolási munkát. Fontos továbbá, hogy ügyeljünk vetés közben arra, hogy a magok milyen mélyen kerülnek a talajba. Ezt az igen fontos szempontot pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, mert a mag talajban való mélységének a kialakuló terméshozam nagysá­gára óriási jelentősége van. A vetés mélységétől függ a rsíra­­növények fejlődése és a növény egész további élete. Ezért a vetésnél feltétlenül biztosíta­ni kell a vetés egyenletes és ponto­san meghatározott mélységét. Helytelen a magokat igen mélyre vetni, különösen hideg, kötött tala­jon. Az ilyen talajba vetett magok I későn csíráznak ki és a vetés ritka ! marad. Ezenkívül a helytelen mély- I ségbe elvetett mag talaja gyorsabban j gyomosodik. Nem szabad viszont sekélyen sem vetni. Különösen akkor káros a magvak sekélyes vetése, ha a talajból hiányzik a szükséges nedvesség, vagyis, ha az száraz. A száraz talajba seké­lyen vetett magvak sokáig nem kelnek ki. sőt gyakran teljesen elpusztulnak. Ott, ahol a talaj normális nedves­ségű, 4—5 cm mélységbe vetünk. Nehéz és nedves talajon csökkentjük a vetésmélységet 3—4 cm-re. Ha a talaj felső rétege erősen kiszáradt, akkor mélyebbre vetünk, hogy a ma­gok nedves földbe kerüljenek. A nagy terméshozamok szilárd alapjait tehát a kellő időben fogana­tosított és jól végzett vetéssel rakjuk le. Mlyen szabályokhoz kell ragaszkodni a méhésznek a méhek bete elésénél 1. A szűzlép kettéosztja a fürtöt, te- | hát nem való a téli fészekbe. 2. A méhek télen abból a mézből él­nek, amelyet a méhész ősszel hagyot nekik a keretekben. A virágporral jól ellátott lépeknek a helye a^,fészek ol­dalain van. Kívánatos, hogy a fészek lápéin is legyen egy kevés virágpor. 3. A téli fészekbe szép és fiasításra alkalmas lépek valók, hogy az anya kora tavasszal kihasználhasson minden sejtet, öreg, fekete és sok heresejtes lép nem jó. ' 4. Minden fészekbe kerülő lépen a felső ráma,léc alatt 4—5 négyzet-deci­­méter terjedelmű méznek kell lenni a keret mindkét oldalán. Egy rendesen felépített lép mindkét oldalán egy négyzet-deciméter felületen 30 deka­gramm mézet helyezünk el. 5. A telelő méheknek a téli fészek­ben csak annyi lépjük legyen, ameny­­nyi megfelel erejüknek. Ilyenkor ked­vezőbbek a hőmérsékleti viszonyok és a méz is összpontosul. 6. A méhek azon lépeiken alkotják a téli fürtöt, amelyeken legutoljára van fiasításuk. A téli élelem pótlását csak akkor célszerű végrehajtani, ha a ha­sítás nagyobb része kikelt, hogjy a méhek a siekik beadott szirupot elhe­lyezhessék a felső rámaléc alá. 7. A cukoroldát adagainak kiszámíté­­•sa 1:1 víz és 1 kilogramm cukor ad 1.6 kilogramm oldatot, amelyből körül­belül 1.25 kilogramm méz lesz. Egy liter cukoroldát 1:1 ad 0.50 kilogramm mézet. A kukorica törése és betakarítása A kukoricatörésnél sok esetben az­zal követünk el hibát, hogy elhamar­kodj uk a törést. A sietségnek rend­szerint az az oka. hogy a későn ie­­kerü ő kukorica után búzát akarunk vetni. Minthogy a kukorica *sm jó é'ftveteménye a búzának, EFSz-eink­­nek arra kell törekedniök. hogy be­vezessék a füves vetésforgót. így a búza idejében történő vetése és a kukorica teljes beérésének megvárása nem okoz majd munkatorlódást és egyéb nehézséget. Ha a csöveket a buroklevelekből törés közben fosztjuk ki, ez sokkal előnyösebh, Azért előnyös, mert a kukoricanövények egyik legfőbb táp­anyagot tarta'mazó része, a csuhé ; rajta marad a száron. De előnyös ez I a törési módszer azért is. mert így а I csövek mindjárt fosztva kerülnek ! ha/.a és azonnal végleges raktározási | helvükre kerülhetnek, ami munka- i megtakarítást is jelent. Ezenkívül el piaiad a fosztás külön munkája ш Már a törés megkezdése előtt kí­vánatos a vetc lag céljára szánt csö­veket kiválogatni, megjelölni és kü­lön letörni. Ezt a munkát a szövet­kezet munkacsoportjai jól el tudják végezni, mert a kiválogatáshoz ren­­de'kezésükre áll a megfelelő szakem­ber az agronómus. A kiválogatott vetőmagcsö veket külön kell kezelni, fagytól védett, de szeli ős helyen kell A burgonya szedése A burgonyát a lombozat leszáradása után, ha a héja már nem foszlik, fel kell szedni. Nem szabad megvárni, hogy a burgonya túlérjen. A rendesen beérett gumóknak a túléretekkel szem­ben felbecsülhetetlen előnyük van. Az érési folyamat vége felé ugyanis a le­vél zet leszáradásával az eső a levelek­ről különböző gombák spóráit lemossa a gumókra és ott későbbi sérülés, eset­leg a prizmákban bemelegedés folytán szaporodhatnak és így tetemes káro­kat okozhatnak. Beérett burgonyánkat minél tovább hagyjuk a földben, an­nál nagyobb a fertőzés lehetősége. Nagyon fontos, hogy a burgonyát a lehetőséghez képest száraz időben szedjük. Fontos ez azért is, mert a sá­ros burgonyához sok föld tapad és az így értéktelenebb. Fontos ez azért is, mert esős időben a baktériumok és spórák a gumókat sokkal erőteljeseb­ben fertőzhetik. A burgonya szedésénél fontos továb­bá az is, hogy elkerüljük a gumók Tegyük meg a szükséges előkészületeket a rizs aratásához! tartani. Legcélszerűbb a szokásos fü­zén',be összefonni. A takarmányozási célra szánt csö­veket. i jielőtt végleges raktározási helyükre tennénk, gondosan válogas­suk át. Szedők ki a fejletlen, még be nem érett, rosszul benőtt és hu­zamos eltartásra nem alkalmas csö­veket, mert ezek rövid időn belül i megpenészednének és kárt tennének a többiben. Legelőször ezt a gyorsan romió. gyenge minőségű termést etessük meg. A szövetkezeteknek abban is pél­damutatóan kell előljárniok, hogy az értékes kukoricaszárat kellőkéjipen megbecsüljék és okszerűen haszno- I sítsák. Ennek érdekében a törést j nyomban kövesse a szár levágása és a földön laza csomókba való raknsal ! A szélvágás mélyen, közvet'en a föld felszíne felett történjék, mert ez egy­részt megrönnyíti a további tala.j­­munká'-at. má >szt pedig elősegíti a kukoricamoly elleni küzdelmet. Amint a szár kellőképpen megszik­kadt, iparkodjunk mielőbb behorda­ni. A kukoricaszárnak kúpokba való összerakásánál járjunk el óvatosan. Túlnagy szárkúpokat ne készítsünk, hanem inkább több kisebbet, ame­lyet a szél jó’ át tud járni, mert kü­lönben penészedés és egyéb romlás következik be. megsértését. Ha az időjárás engedi, a földből való kiszedés után a burgonyát hagyjuk kiterítve kissé száradni. Ha esetleg nem lehet a burgonyát prizmá­ba, sáncokba hordani és kint kell hagy­ni a szántóföldön, semmiesetre se ta­karjuk le burgonyaszárral, mert így még azt a gumót is megfertőzzük, a­­mely egyébként egészséges. Ha mégis kénytelenek vagyunk a burgonyát kint hagyni, akkor azt feltétlenül szalmával takarjuk be. Ha a szedéssel egyidőben nem vé­geztük volna el a kiválogatást, úgy azt a prizmázás előtt feltétlenül végezzük el. A prizmákat észak-dél irányban he­lyezzük el, hogy a hideg szelek ellen a nagyobb felületek védve legyenek. A burgonyaszárat a termés felszedé­se után gereblyézzük össze és égessük el. Burgonyaszárat a trágyára hordani nem szabad, mert ott a burgonyaszá­ron lévő betegséget okozó csírák to-/ vább élnek és a trágyával újból a föld­be kerülnek. HA A RIZSTÁBLA sárgaszínüvé vá­lik, a bugák lehajlanak, s a rizssze­mek viaszérésbe kerülnek — kezdjük meg az aratási előkészületeket. Elő­szór eresszük le a tábláról a vizet, s amikor a talaj megszíkkadt, kezdjünk hozzá az aratáshoz. Vigyázzunk: a rizs könnyen pereg, s ha nem ügyelünk, naqy szemveszteség érhet bennünket. Ha géppel aratunk, a kaszálógépet szereljük fel az elpergö magot felfogó szerkezettel. Ha kézzel aratunk, min­dig éles sarlóval, markonként vágjuk a rizst. Általában 8—10 centiméteres tarlót hagyjunk. Egy arató 4—5 sort vágjon. A felfogott sorokból balról a második sor tarlóját 15—18 cm-re hagyjuk és a learatott markokat bu­gás végükkel erre a magasabbra ha­gyott sorra fektessük úgy, hogy az támaszkodjék s a buga ne érjen a földhöz. Két-három nap múlva, amikor a rizs megszáradt, kössük kicsi, fél­markos kévékbe. Általában az egész aratásnál gondosan ügyeljünk arra, hogy a rizst felesleges ütödés ne érje. A bekötözött rizst csomóba, sátorba vagy ollóba állítjuk, amíg a hordást vagy cséplést meg nem kezdjük. Cso­móba 20—25 kévét rakjunk, úgyhogy a kévéket szalmás végére állítjuk egy­más mellé, bugáik pedig befelé dől­jenek. A sátorba párosával állítjuk, hosszú sorokba, bugáikkal kissé egy­másnak dőlve. Legjobb azonban a ké­véket ollóba rakni. így a szél nem borítja fel a kévéket Még az aratás ideje alatt készítsük el áz utat, átjárókat, hogy a rizst a csépléskor fennakadás nélkül hordhas­suk a géphez. Használjuk ki a egeltetési lehetőségeket Amíg az állatok legeltetésére vagy zöldtakarmányok etetésére lehetőség í van, a szénához ne nyúljunk. A szálas- és abraktaVarmányok ^tar­talékolására használjuk ki azokat a legeltetési lehetőségeket., melyeket a rendelkezésre álló legelők mellett, az alkalmi legelők nyújtanak. Tehál van-e ilyen? — Van, csak észre kel! venni, csak körül kell nézni. A lebuktatott tarlón a kihullott mag kikelt <? szinte zöld tőle a határ. Csak sokan nem veszik észre, mert legeltetni csak a 1 legelőn szoktak. Pedig sokszor még csapadékos években sem találnak any­­nyi füvet az állatok a legelőn, mint amennyit most a mezőn, a tarlón le­gelhetnek. Ott vannak az árokpartok, mezs­gyék, gátak, töltések, erdei tisztások stb. A sertések számára ott van a j burgonya- és a répatarló. A tarlókban bentmaradt gumókhoz és bennszakadt gyökértövekhez a sertések túrva köny­­nyen hozzáférhetnek és jól hasznosít­hatják azokat. Hogy a legeltetést minél jobban ki­szélesíthessük és egészen a tél beáll­táig biztosíthassuk, sorrendben a szar­vasmarhákkal és juhokkal először a zöldelő tarlókat, mezsgyéket, serté­sekkel pedig a burgonya-, majd a ré­patarlókat legeltessük. Azután a réte­ket, töltéseket, gátakat, árokjrartokat és legutoljára a legelőket. Ezzel egy­részt az eke előtt lelegeltetjük és hasznosítjuk a mezők zöldjét, más­részt ezalatt a rétek és legelők füve mégjobban megerősödve, mégtovább nyújt lehetőséget a legeltetésre. Az állatok is több táplálékhoz jutnak, sőt a tél beálltáig fel is javulhatnak. A réteik legeltetése pedig azért előzze meg a legelők legeltetését, hogy az őszi csapadékos idő beálltával a legelésző állatok már a szárazabb talajú és a taposást jobban bíró lege­lőkre kerüljenek. Az alkalmi legelőkön a legeltetést mindaddig folytatni kell, amíg csak az időjárás azt lehetővé teszi. . Az alkalmi legelők mellett használ­juk fel takarmánykészleteink növelé­sére és téli takarmányok képzésére az egyéb szántóföldi melléktermékeket is, mint pl. a kukoricaszárat, napraforgó­tányért stb. Mindez silózva nagyon értékes takarmány és szálastakarmány­­szükségleteinik kiegészítésére a tél fo­lyamán jól felhasználhatjuk. Az alkalmi legelők felhasználásával, a legeltetés jó megszervezésével nem­csak a téli takarmányhoz szükséges szálastakarmányokat lehet biztosítani és tartalékolni, hanem ab.-aktakarmä­­nyokat is, mert a zöldetetés ideje alatt az állatok fehérjében gazdag ta­karmányokhoz jutnak és abraktakar­­máyokra nem szorulnak. A mézharmat veszélyes ellensége a teleié családnak A mézharmat neve nem találó, nem levegőből csapódik ki, tehát nem har­mat, hahem a növénynek apró rova­rokba átalakított édes nedve. Kétféle eredetű mézharmat van: virágon kívü­li és tetűhannat. Mindkettő 39 száza- ; lókban emészthetetlen anyagot tártál- • máz. A letüharmat zöldesszínű. A mé- ; hek előnyben részesítik a virágon ki- , vüli mézharmatot. Sok növényen talál- | ni: fenyőn, hárson, fűzfán, barackon, í szilván, juharon, bodzán stb. Nagyobb j jelentősége csak annak a mézharmat- j nak van, melyből a méhek sokat gyűj- 1 tenek. A mézharmat igen korán megtölti a ; méhek végbeleit, azért a telelésre nem 1 alkalmas, sőt káros hasmenést okoz. ] Hogyan lehet megállapítani, hogy a tél: élelmikészletben van-e mézharmat? Azon 'épekről, amelyeken a téli fürt elhelyezkedik, el kell szedni kávéska­nállal egy kevés mézet. A próbát elég, ha egy családnál végezzük. A mézet aszpirinoű iivegecskébe öntjük és rá­öntünk ugyanannyi lágy vizet (desztil­lált, vagy esővíz). Ezt jól felmelegít­jük és összekeverjük. Azután 10-szer annyi mézvizet öntünk rá, forrásig me­legítjük, jól összerázzuk és ülepedni hagyjuk. Ha a cső alján szálkás üledék mutatkozik, az azt bizonyítja, hogy a mézben mézharmat van. Ha az üledék egynegyed része szálkákkal van ellep­ve, az azt bizonyítja, hogy ilyen méz telelésre nem alkalmas. Mézvíz helyett lehet tiszta szeszt hasz-nálni. ekkor az az üledék barnás­­színű lesz és zavaros. Ha a méz tiszta, akkor nem lesz zavaros. A mézharma­tot okvetlen el kell távolítani a fészek­ből és cukoroldattal kell helyettesíte­ni. II méhek etetésére! dióhéjban Etetésre cukrot, vagy mézet haszná­lunk. Legtöbb méhész azonban méz hiányában cukorral pótolja az élelem­hiányt. Téli etetésre legalkalmasabb 0.5 -liter víz, 1 liter cukor. Ha kilo­grammban számítunk, akkor 5 kilo­gramm cukorra, 3 kilogramm vizet ve­szünk. A szirupot nem kell forralni. Értékének növelésére nem kell bele konyhasó. Natsin, az ismert méhész­tanító ajánlja, hogy minden 9 deciliter sziruphoz 1 deciliter friss felforralt tehéntejet tegyünk. A méheknek min­dig jó langyosan adjuk be a cukor­­szörpöt. A méhek a szörpöt megváltoz­tatják. Megsűrítik mint a nektárt és a cukor egy részét a méz cukraihoz hasonlóvá, szőlőcukorrá és gyümölcs­cukorrá alakítják át. A méhek etető-, edénye lehetőleg a kaptár felső részében legyen, mert hűvös éjjeleken alúlról nem hordják fel. Nagy adagokban etes-Д méhész munkája a A fészek rendezése A méhésznek egész éven keresztül kell a fészekből selejtezni öreg, rosz­­szűl felépített, görbe és heresejtes lé­pőket és helyettük a fészekbe rakni zsemlyeszínű, szépen felépített rámá­kat. A lépek fészekbeli rendezésére végső határidő az első mézpergetés, május, június hónap. A lépek sorrendje: Először: a lép oldalfala mellett vi­rágporos, másodszor, harmadszor, ne­gyedszer fiasításos lépek jönnek. Ezek után következnek a mézzel teli lépek. A téli fészekben okvetlenül kell, hogy legkevesebb egy virágporos lép legyen, ha több, annál jobb. A téli élelem pótlása A téli élelem pótlása csak akkor eszközölhető, amikor a fészek meg van szűkítve annyi keretre, amennvin a méhek telelni fognak, mikor a fészek-S sünk. Erős család 2 liter, gyengébb család pedig 1 liter szörpöt is felhord, ha jól hozzáférhetnek az etetőhöz. Leggyakoribb hiba, hogy a családnak nincs elég téli élelme és, sajnos már novemberben, decemberben pusztulnak éhen méhcsaládjaink. Ezt azzal gátol­hatjuk meg, ha a méhek részére ki­utalt cukrot velük lelkiismeretes«! fel­etetjük. Nem szabad tehetetlenül néz­ni méhcsaládunk pusztulását, amikor módunkban van rajtuk segíteni. Ezért felkérünk minden méhészt a maga és a köz érdekében, hogy lelkiismerete­sen és a legjobb tudása szerint etesse méheit, hogy legkisebbre csökkentse méhcsaládjának téli elhullását. Időben, bő etetéssel — gondos be­­teleléssel gyengébb családjaink is si­keresen kitelelnek. Sándor Gábor. méhek betelelésénél ben lévő méz mennyisége meg van ál­lapítva és a fiasítás nagy részben, már kd van kelve. Ha a családot tiszta cu­korral akarjuk betelelni 12 kilogramm mézen, akkor adunk neki 16 liter cu­koroldatot 1:1 arányban. Ha a cukor­oldatot szagosítjuk, savakkal, méhteá­­val stb., csendes rablást idézhetünk elő. Mindig legyen tartalékmézünk tires konyhán megbolondul a gazda­­asszony. Kétségtelen, hogy tartalék­méz nélkül méheinket nem lehet ered­ményesen kezelni, mert az évek mi­nősége bizohytalan és meglehet, hogy éppen akácvirágzáskor kell etetni, mert az akác elfagy, méheink pedig nagyon népesek és sokat fogyasztanak. Jó mé­hésznek sok a méze. A sokból jut is, marad is. Szeresd méheidet, s ne bánj velük mostohán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom