Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-03-15 / 11. szám

Klement Gottwald köztársasági elnök rádióbeszéde J. V. Sztálin halála alkalmából A NÉP SZÍVE Mit ér a szó most? Elfullad, lehull, s ha kibuggyan is, bátortalanul, a gyász, a bánat ökle zúzza szét — a te torkod kell ehhez, emberiség, hogy a zajló egeknek vetve vállad, iszonyatos fájdalmunk elkiáltsad! A szálas bércek, ahol született, bánatukban megrengenek, ás mint a nép tűz fájdalma s haragja, zúdul ki megréből az Aragva, hogy tűz és víz, hogy mélység és magasság őrizze meg a népek édesatyját. Reszket a föld, megrázza a viharzó harcbaindító, rettenetes jajszó, s nyomán, akár a tenger vad hulláma, felcsap a nép, a nép, a roppant végtelen had, a munkások, parasztok, katonák, hogy amit kaptak, adják most tovább. A földi pokolból, a mélyből, a történet háborgó tengeréből, jönnek, csak jönnek, végeláthatatlan, megbonthatatlan és fáradhatatlan, kezük ökölben, szemükben a könny, — kiket először Ö hitt nevükön. S zeng, zúg a kiáltás, fájdalmasan-éles, de a harcban az aljas, százmarkú veszély les, testünkre fonódva, megfojtana még — zárkózz szorosabbra, testvér emberiség, hozzá leszel hű, ha magasba tartod a szerszámot s a kardot! Hogy sújt a pöröly, s megvillan a penge — hűségre tanított Ö s szerelemre, hogy verd le az ellent, hogy védd a hazát, életre-halálra a nép igazát, hogy a gyászt is az élet igazolja, a tett, hogy fényben ragyogjon, ember, a neved. Azt mondod-e, meghalt? Üljük meg a tort? ö győzte a harcot, nem vágyva pihenni, a szíve, a szíve értünk dobogott, a szíve, a szíve, a nép szíve volt s nem szűnik meg az soha verni! ACZÉL TAMÁS Drága barátaink, elvtársnők és elv­társak! A párt és a kormány elnöksége megbízta Bacílek, Csepicska elvtársa­kat és engem, hogy pártunkat, kormá­nyunkat és egész dolgozó népünket az elhunyt Sztálin elvtárs temetésén kép­viseljük. Rendkívül megtisztelő, de u­­gyanakkor rendkívül szomorú köteles­ség ez. Amikor a SzKP XIX. kongresz­­szusa idején küldöttségünk személye­sen elbeszélgethetett Sztálin elvtárssal, mindnyájan nagyon örültünk annak, hogy Sztálin mennyire friss és hogy ereje teljében van. És ebben az öröm­ben mindnyájan osztoztatok, amikor a küldöttség visszatérése után erről be­széltünk. Annál nagyobb a fájdalmunk és bánatunk ma, amikor a mi drága, mérhetetlenül szeretett Sztálin elvtár­sunkat utolsó útjára kell kísérnünk. Sztálin elvtárs távozása pótolhatatlan veszteséget jelent mind a Szovjetunió nemzetei, mind a népi demokratikus országok népei és a kapitalista álla­mok dolgozóinak. Azonban Sztálin mű­ve, akár csak Lenin műve, halhatatlan marad. Sztálin volt az, aki Leninnel együtt acélkeménnyé edzette a bolseviki pár­tot, a Szovjetunió mai kommunista pártját, mint a proletariátus kizsákmá­nyolok feletti győzelmének elengedhe­tetlen előfeltételét. Sztálin volt az, aki Leninnel együtt a világtörténelmi jelentőségű Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom élén ál­lott, mely a kapitalizmus és imperia­lizmus világrendszerén az első mély, széles rést okozta és a világ egyhato­­dának dolgozó népét felszabadította a kapitalista járom alól. Sztálin volt az, aki Leninnel együtt megszervezte a polgárháború és az imperialista inter­venció nehéz napjaiban az ellenforra­dalmi és intervenciós hadseregek vere­ségét és ezzel biztosította a dolgozók októberi győzelmét. Sztálin volt az, aki 30 évvel ezelőtt, Lenin halála után, keményen kézbevette a párt és az ál­lam kormányrúdját, döntő harcot ví­vott a trockista-bueharinista árulók el­len és így biztosította a szocializmus építését a Szovjetunióban. Sztálin volt az, aki elindította az or­szág hatalmas iparosítását, a paraszti dolgozók tízmilliós tömegeinek bekap­csolódását a kollektív gazdálkodásba és aki a gazdaságilag elmaradt agráror­szágot hatalmas, a legkorszerűbb ipar­ral és nagyüzemi mezőgazdasággal ren­delkező szocialista nagyhatalommá for­málta. Sztálin volt az, aki a Nagy Honvédő Háború idején az aljas hitleri agresszo­­rok ellen a haza védelmét szervezte és vezette és végül az ellenség meg­semmisítő vereségét előkészítette. Sztálin volt az, akinek vezetésével a Szovjet Hadsereg megmentette az emberiséget a fasiszta rabszolgaságtól, Európa és Ázsia sok nemzetét felsza­­badtíotta és lehetővé tette nekik az urak és kizsákmányolok nélküli új, sza­bad életet. Sztálin volt az, akinek vezetésével a Szovjetunió hihetetlenül gyorsan kihe­verte a szörnyű háború sebeit, gaz­daságilag és politikailag hatalmasabb lett, mint bármikor és áttért a kom­munizmus építésének útjára. Sztálin volt az, aki a szocializmus építésének 800 milliós hatalmas tömbje élén állott, akinek neve jelképpé vált minden jóakaratú ember számára, mindazok számára, akik a békéért és a boldogabb életért harcolnak. Sztálin volt az, aki a SzKP XIX. kongresszu­sával kapcsolatban, zseniális munkájá­val, „A szocializmus közgazdasági prob­lémái a Szovjetunióban” felvázolta a kommunizmusba való átmenet nagy­szerű távlatait és feltételeit, melyek az elkövetkező egész történelmi időszak­ra érvényesek. Éppen azért, mert Le­nin műve mellett Sztálin művének oly világraszóló jelentősége .van, mert az egész viiág száz- meg százmilliós tö­megeire támaszkodik, mert megteste­sítője az emberiség boldogabb jövőjé­nek, ezért halhatatlan Sztálin műve. Sztálin műve, Sztálin neve örökre be van írva nemzeteink, Csehszlovákia né­peinek történetébe. Ennek az előbb fentemlítetteken kívül a maga külön oka is meg van. Emlékezzünk, hogy Sztálin már az első világháború előtt is az első poli­tikai tényező volt, aki nemzeteink ön­rendelkezési joga és Habsburg-Monar­chiától való elszakadás mellett szállt síkra. Ez abban az időben volt, amikor a cseh burzsoázia még csak nem is gondolt a Bécstől való elszakadásra. Csehszlovákia keletkezése elválaszt­hatatlanul összefügg a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, amely a nemzetek önrendelkezésének jelszavát tűzte ki, és valósította meg, s ezzel meggyorsította az Osztrák-Magyar Mo­narchia felbomlását. Amint tudjuk, Sztálinnak döntő szerepe volt a fiatal szovjet köztársaság nemzetiségi poli­tikájának kidolgozásában. A számunkra legnehezebb időkben, a müncheni napokban, amikor orszá­gunkat mindenki magára hagyta és u­­raikodó osztálya elárulta és eladta Hit­lernek, Sztálin híven és szilárdan ál­lott köztársaságunk mellett. Sztálin személyesen felajánlotta Csehszlovákiá­nak a hitleri támadók ellen a katonai segítséget. A csehszlovák burzsoázia ezt a segítséget cinikusan elutasította s inkább a hitleri megszállást válasz­totta és ezzel népünket a legsúlyo­sabb rabszolgaságba döntötte. Sztálin azonban tudta, hogy a cseh­szlovák burzsoázia nem jelent egyet a csehszlovák néppel és a második vi­lágháborúban, abban az időben, ami­kor a Szovjetunió maga is számtalan sebből vérzett, Sztálin kijelentette, hogy a Szovjet Hadseregnek nemcsak az a célja, hogy a Szovjetunióból ki­kergesse a megszállókat, hanem, hogy a többi nemzetet és így közöttük Cseh­szlovákia népét is felszabadítsa a hit­leri járom alól. A Szövet Hadsereg e­­gyenesen Sztálin parancsait teljesítve az emlékezetes 1945 május 9-én befe­jezte Csehszlovákia felszabadítását. Sztálin gondoskodása köztársaságunk­ról nem szűnt meg Csehszlovákiának a Szovjet Hadsereg által való felszabadí­tása után sem. Amikor 1947 és 1948- ban a rossz termés következtében éh­ség fenyegetett bennünket, Sztálin sze­mélyesen adta ki az utasítást, hogy a Szovjetunió 600 ezer tonna gabonát száiiítson nekünk. Amikhor a kapita­lista államok ellenséges és diszkrimi­nációs politikája következtében külön­féle nehézségeink támadtak, Sztálin nagylelkűen a szovjet élelmiszerek, nyersanyagok és speciális gépek szál­lításával segített rajtunk. Maga Sztá­lin segített bölcs tanácsaival, hogy új­já és szocialistává alakíthassuk nem­zetgazdaságunkat. Elsőrangú szovjet szakembereket küldött hozzánk és nagylelkűen rendelkezésünkre bocsá­totta a szovjet tapasztalatokat és an­nak lehetőségét, hogy új gépeket és műszereket állíthassunk elő, amelyeket azelőtt nálunk nem gyártottak. Sztá­lin gondos és segítő kezét életünk min­den lépésénél éreztük és éppen ezért oly súlyos és fájdalmas népünknek, Csehszlovákia népének a drága ember, a tanító és az atya elvesztése. De éppen Sztálin elvtárs volt az, aki mindig arra tanított, hogy semmiféle szerencsétlenségben nem szabad el­csüggednünk, nem szabad fejünket el­vesztem Éppen ezért Sztálin hagyaté­kát azzal is teljesítjük, bár kegyetlen fájdalommal szívünkben, hogy magasra emeljük Lenin és Sztálin zászlaját és elszántan haladunk azon az úton, a­­melyet Sztálin mutatott nekánk, orszá­gunkban a szocializmus építésének és a béke megőrzésének útján. Mi szükséges ehhez e pillanatban? Még szilárdabban tömöríteni pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártjának sorait, még szilárdabban felzárkózni annak Központi Bizottsága köré, még éberebben őrizni annak egységét, meg­­bonthatatlanságát, még szivósabban fenntartani és megszilárdítani a párt kapcsolatát a városok és falvak dolgo­zó népének legszélesebb rétegeivel. Sztálin arra tanított bennünket, hogy minden a párt, hogy a párt egységétől, céltudatosságától függ a szerencsét­lenségek és a nehézségek leküzdése. Teljesítsük tehát Sztálin eme tanítását ma éppenúgy, ahogy ezt a Szovjetunió népei teszik. Továbbá szilárdan kell felzárkóznunk a Nemzeti Arcvonal kormánya köré. Pártunk és népi demokratikus kormá­nyunk egyetlen, érdeket tartanak szem előtt, a városok és falvak dolgozó né­pének javát és jólétét. E hivatásun­kat annál sikeresebben teljesíthetjük, minél nagyobb lesz a nép támogatása és minél következetesebben tartjuk be a mindenkire egyaránt érvényes párt-, munka- és állami fegyelmet. Sztálin arra tanított bennünket, milyen hatal­mas jelentősége van a szocializmus é­­pítésében a szilárd államnak, milyen fontos a kormány és a nép egysége. Ebben az irányban is ezekben a napok­ban a szovjet kormány és a szovjet nép egysége például szolgálhat nekünk. Éppen most kell tudatosítanunk an­nak fontosságát, hogy köztársaságunkat felszabadítónkkal, a Szovjetunióval még szorosabb egységbe kell kapcsol­nunk, állami függetlenségünknek bizto­sítását, a béke megőrzését nem képzel­hetjük el a hatalmas Szovjetunióval való szilárd szövetség nélkül. Ezért né­pünk világosan érzi és különösen ezek­ben a napokban kifejezésre juttatja mély gyászával szolidaritását a' Szov­jetunióval, annak népével, Lenin és Sztálin pártjával. Legfontosabb köte­lességünk, hogy fokozott figyelemmel legyünk és éberséget tanúsítsunk min­dennemű ellenséggel szemben. A hazai , reakciós hiénák uszítva az idegenben lévő reakciós hiénáktól itt settenked­nek közöttünk. Azt gondolják, hogy ép­pen most érkezett el az az alkalmas pillanat, hogy a nemzeti gyászt és szo­morúságot kihasználják céljaikra. Fel­zárkózva a párt és a kormány köré, szolidaritásban a testvéri Szovjetunió­val, népünk megadja a megfelelő vá­laszt a reakciós suttogóknak: eltipor­ja őket és tovább halad nagy céljai fe­lé. Egy pillanatra sem szabad megfeled­keznünk építő feladatainknak teljesíté­séről. Éppen ellenkezőleg, még inkább biztosítanunk kell az ötéves terv utolsó éve feladatainak teljesítését az ipar­ban, a mezőgazdaságban, a szállításban, a bel- és külkereskedelemben. Sztálin arra tanított bennünket, hegy a szocializmus alapvető gazdasági tör­vényét, azaz a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalának emelését csak akkor teljestíhetjük, ha egyre többet, jobbat és olcsóbbat termelünk, hogyha ennek érdekében elsajátítjuk a legkor­szerűbb technikai módszereit. Sztálinra emlékezve tehát nemcsak szem előtt kell tartanunk ezt a sztáli­ni tanítást, hanem érvényesítenünk is kell a gyakorlatban, érvényesíteni keli azt mindnyájunk gyakorlatában, gazda­sági, politikai és kulturális életünk minden szakaszán. Ezekben a napokban különféle há­borús uszításoknak és provokációknak vagyunk tanúi. Am ez sem téríthet el bennünket építő munkánktól. Ne fe­lejtsük el, hogy az új háború elhárítá­sáért és a béke megőrzéséért folyta­tott harc Sztálin hagyatékának lénye­ges részét képezi. A béke, ahogy Sztá­lin mondja, megőrizhető, hogyha a nép kezébe veszi a béke megőrzésének ü­­gyét. A mi esetünkben ez annyit jelent, hogy minden nap le kell lelepleznünk a háborús uszítókat és ügynökeiket és mindent meg kell tennünk, hogy a nép ezeknek a szörnyszülötteknek ne higy­­jen és minden lépésnél megsemmisít­se őket. A békéért folytatott harc azt jelenti továbbá nekünk, hogy pontosan és becsületesen teljesítsük építő fel­adatainkat, hogy mindenképpen gon­doskodjunk a köztársaság védelmi ké­pességéről, fegyveres erőink fejlett har­ci, politikai és erkölcsi értékéről. Drága barátaink, elvtársnők és elv­társak 1 Ezt a néhány szót akartam mondani néktek, mielőtt elmegyünk, hogy meg­adjuk a végtisztességet és hogy utol­jára elbúcsúzzunk Sztálin elvtárstól. Azt hiszem, hogy ezt Csehszlovákia minden hű és becsületes polgára nevé­ben tehetjük. Ügy vélem, hogy ott, Moszkvában Lenin-mauzóleuma és most már Lenin és Sztálin mauzóleuma előtt mindnyá­játok nevében megfogadhatom az em­beriség e két legnagyobb lángelméjé­nek, hogy végesvégig azon az úton fo­gunk járni, amelyet nekünk ők kijelöl­tek, hogy Lenin és Sztálin zászlaja a­­latt haladunk a szocializmus felé és felépítjük azt. J o s z i f Visszárionovics Sztálin

Next

/
Oldalképek
Tartalom