Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-03-15 / 11. szám

ГгаЬое! Drága elvtársak és barátaim! Nehéz szavakban kifejezni a nagy gyász ér­zését, amelyet ezekben a napokban él át Pár­tunk és az országunk népe, az egész haladó em­beriség. Sztálin, Lenin nagy fegyvertársa és mü­vének lángeszű folytatója nincs többé. Eltávozott közülünk, az az ember, aki az egész szovjet nép, az egész világ dolgozó milliói számára a legsze­­retettebb és a legdrágább. A nagy Sztálin egész életet és munkája a le­ninizmus iránti hűség lelkesítő példája, a mun­kásosztály és az egész dolgozó nép önfeláldozó szolgálatának példaképe, amely csak egy célt is­mert: megszabadítani a dolgozókat az elnyomás­tól. A nagy Lenin megalapította és győzelemre vezette pártunkat. A nagy Leninnel együtt láng­eszű fegyvertársa, Sztálin megszilárdította a bolsevik pártot és megvetette a világ első szo­cialista államának alapjait. Lenin halála után Sztálin megvédte a leninizmust számos ellensé­gével szemben és az űj történelmi viszonyok­ban tovább fejlesztette és gazdagította Lenin ta­nítását. A nagy Sztálin bölcs vezetése biztosította, hogy népünk felépítette a Szovjetunióban a szocializ­must és hogy a Szovjetunió a Nagy Honvédő Há­borúban világtörténelmi győzelmet aratott. A kommunizmus nagy építője, nagy vezérünk, drá­ga Sztálinunk pártunknak és népünknek kezebe adta a kommunizmus építésének óriásméretű programmját. Elvtársak, semmi sem csitíthatja el szívünk fájdalmát. Felmérhetetlenül súlyos a veszteség, de még e veszteségnek súlya alatt sem törik meg a Kommunista Párt acélos akarata, nem rendül meg egysége és szilárd elszántsága a kommu­nizmusért vívott harcban. Pártunk, amelyet Marx, Engels, Lenin és Sztálin forradalmi elmélete vér­tez, amely okult a munkásosztály és az egész dolgozó nép érdekeiért vívott félszázados harc tapasztalataiból, tudja, mit kell tennie, hogy biz­tosítsa a kommunista társadalom felépítését. Pártunk Központi Bizottsága és a szovjet kor­mány megjárták az ország vezetésének nagy le­nini és sztálini iskoláját. A polgárháború és az intervenció tüzében, a zűr-zavar és az éhség elleni harc nehéz évei­ben, az ország iparosításáért és a mezőgazdaság kollektivizálásáért folytatott harcban, a Nagy Honvédő Háború nehéz éveiben, amikor hazánk és az egész emberiség sorsa forgott kockán, a párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány a szovjet nép hősi harcának élén állva és ezt a harcot irányítva óriási tapasztalatokat szereztek a párt és az ország vezetésében. Ezért a Szovjetunió népei továbbra is teljes biztonsággal támaszkodhatnak a kommunista pártra és a párt Központi Bizottságára, valamint a szovjet kormányra. A szovjet állam ellensé­gei arra számítanak, hogy a súlyos veszteség, amely bennünket ért, széthúzást és bomlást kelt sorainkban. Számításaik azonban hiábavalók. Ke­gyetlen csalódás vár rájuk. Aki nem vak, látja, hogy pártunk ezekben, a számunkra nehéz na­pokban még szorosabbra fogja sorait, látja, hogy pártunk egységes és rendíthetetlen. Aki nem vak, látja, hogy ezekben a szomorú napok­ban a Szovjetunió valamennyi nemzete a nagy orosz néppel testvéri egységben még szorosabban tömörül a szovjet kormány és a kommunista part Köré. A szovjet kormány egyértelműleg támogatja a szovjet állam bel- és külpolitikáját. Belpoliti­kánk a munkásosztály és a kolhozparasztság megbonthatatlan szövetségén, országunk népei­nek testvériségén és barátságán, valamennyi szovjet nemzetiségi köztársaságnak, a Szovjet­unió soknemzetiségű nagy állama valamennyi tagjának szilárd egyesülésén alapul. Ennek a po­litikának célja államunk gazdasági és katonai erejének további megszilhárdítása, népgazdasá­gunk továbbfejlesztése, az egész szovjet társa­dalom emelkédő anyagi és kulturális igényeinek minél nagyobb fokú kielégítése. Országunk mun­kásai, koihozparasztjai és értelmisége nyugod­tan és biztosan dolgozhatnak abban a tudatban, hogy a szovjet kormány gondosn és szüntele­nül őrködik a sztálini alkotmányban foglalt jo­gai fölött. Külpolitikánk világos és érthető. Lenin a szov­jethatalom első napjaiban kitűzte a szovjet ál­lam külpolitikáját, mint a béke politikáját. Ezt a békepolitikát valósította meg állandóan Lenin nagy folytatója, bölcs vezérünk, Sztálin. A szov­jet kormány külpolitikája továbbra is a béke megőrzésének és megszilárdításának, az új há­ború előkészületei és kirobbantása ellen irányu­ló harcnak lenini-sztálini politikája, a nemzetkö­zi együttműködés és a valamennyi országgal fennálló kölcsönösségen alapuló kereskedelmi kapcsolatok politikája lesz. A szovjet kormány még jobban meg fogja szilárdítani testvéri és baráti kapcsolatainkat a nagy Kínai Népköztár­sasággal, valamennyi népi demokratikus ország­gal és Német Demokratikus Köztársasággal, még jobban meg fogja szilárdítani együttműködésün­ket ezekkel az államokkal a világbékéért ví­vott közös harcunkban, széleskörű gazdasági és kulturális együttműködésünket. Külföldi testvé­reink és barátaink meggyőződhetnek arról, hogy a Kommunista Párt és a Szovjetunió népei hű­en a proletárnemzetköziség zászlajához, Lenin és Sztálin zászlajához, továbbra is megszilárdítják és kifejlesztik a kapitalista és gyarmati orszá­goknak a békéért, demokráciáért és szocializ­musért harcoló dolgozóihoz fűződő baráti kap­csolatainkat. A barátság őszinte érzése köt össze bennünket a függetlenségéért harcoló hős koreai néppel. Nagy vezéreink, Lenin és Sztálin arra tanítottak bennünket, hogy szüntelenül fokozzuk és mélyít­sük a párt és a nép éberségét a szovjet állam ellenségeinek cselszövéseivel szemben. Most még jobban kell fokoznunk éberségünket. Senki se képzelje, hogy a szovjet állam ellenségei meg­lephetnek bennünket. Dicső fegyveres erőink minden korszerű fegy­verrel felszerelve védelmezik szovjet hazánkat. Katonáink és tengerészeink, tisztjeink és tá­bornokaink okulva a Nagy Honvédő Háború ta­pasztalatain, képesek megfelelő módon fogadni minden támadót, aki országunkra merné emelni kezét. Államunk ereje és legyőzhetetlensége nem­csak harredzett, dicső hadseregében rejlik. A szovjet állam hatalmát a szovjet nép egysége alkotja, bizalma a Kommunista Párt — a szov­jet társadalom iránt. A Kommunista Párt és a szovjet kormány nagyrabecsüli a nép biza’mát. A szovjet nép egyhangú hozzájárulással fogad­ta pártunk Központi Bizottságának, a Szovjet­unió minisztertanácsának és a Legfelső Tanács Elnökségének határozatát, azoknak a rendkívül fontos döntéseknek a végrehajtásáról, amelyek célja biztosítani az ország egész életének zavar­talan és helyes irányítását. Ezeknek a fontos határozatoknak az egyike Lenin tehetséges ta­nítványának és Sztálin hű fegyvertársának, Ge­­orgij Maximilianovics Malenkovnak, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökévé való kinevezése. A határozatok, amelyeket országunk legma­gasabb part- és állami szervei hoztak, világosan bizonyítják a párt és az állam vezetésében ural­kodó teljes és szilárd egységét. Az ország veze­tésének ez az egysége és szilárdsága biztosítja a bel- és külpolitika sikeres végrehajtását, ame­lyet pártunk és kormányunk Lenin és Sztálin ve­zetésével évekkel előre kidolgozott. Sztálin, Leninhez hasonlóan, pártunknak és or­szágunknak nagy örökséget hagyott hátra, ame­lyet mint szemünk fényét védelmeznünk és fá­radhatatlanul gazdagítanunk kell. A nagy Sztá­lin harcban kipróbált vezetők sorát nevelte és tömörítette maga köré, akik elsajátították a ve­zetés lenini-sztálini művészetét és akiknek vál­lára nehezedik a történelmi felelősség, hogy vég­ső győzelemre vigyék azt a nagy ügyet, ame­lyet Lenin kezdett meg és Sztálin sikerrel foly­tatott. Országunk népei biztosak lehetnek fe­lőle, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya nem kíméli erőit és életeit, hogy meg­őrizzék a párt és a- pártvezetés sorainak acélos egységét, megszilárdítsák a Szovjetunió népeinek megbonthatatlan barátságát, megerősítsék, a szov­jet állam hatalmát, szüntelenül védelmezzék a marxizmus-leninizmus eszméi iránti hűséget s Lenin és Sztálin hagyatékát követve a szocia­lizmus országát a kommunizmusba vezessék. Örök dicsťség, szeretett drága vezérünknek és tanítóiknak, a nagy Sztálinnak! У. M. Molotov elvtárs beszéde Drága elvtársak! Ezekben a napokban valamennyien átéljük azt a nagy fájdalmat, amelyet J. V. Sztálin halála, a nagy vezér és egyben a hozzánk oly közeli, szeretett és végtelenül drága ember elvesztése okozott. És mi, régi és meghitt barátai, a szovjet em­berek milliói, valamennyi ország dolgozói ma az egész világon búcsút veszünk Sztálin elvtárstól, akit mindnyájan annyira szerettünk és aki ö­­rökké élni fog szívünkben. Sztálin elvtárs Lenin tanítványának tekintette magát, akivel együtt alkotta meg és építette fel nagy Kommunista Pártunkat, akivel együtt ve­zette a nép forradalmi harcát a cárizmus és a kapitalizmus ellen, hogy végetvessenek orszá­gunkban a nagybirtokosok és kapitalisták elnyo­másának. Leninnel együtt alkotta meg és építet­te fel szocialista szovjet államunkat. Vele együtt alkotta meg és hozta létre a nagy és kis nem­zetek testvéri együttműködését és egységét, azokét a nemzetekét, amelyek szemünk előtt nőnek naggyá. Sztálin Lenin művének nagy folytatója. A Kommunista Párt vezetésével, Sztálin elvtárssal az élén a szovjet nép felépítette hazánkban a szocializmust, megvalósította a szovjet nép anya­gi jóléte és kulturális- színvonala szüntelen fej­lesztésének nagy programmját. Az ő vezetésével aratott népünk világtörténelmi győzelmet a fa­sizmus fölött a második világháborúban és ez­zel végérvényesen meggyöngítette a Szovjetunió külföldi ellensgéeinek erejét. Ő vezette ki a Szov­jetuniót nemzetközi elszigeteltségéből és bizto­sította a békeszerető államok legyőzhetetlen 800 milliós táborának létrejöttét. Ő tárta fel pártunk előtt a szabad munkán, az emberek igazi egyen­lőségén és testvériségén alapuló kommunista tár­sadalom építésének világos távlatait. Joggal büszkék lehetünk rá, hogy az elmúlt harminc év folyamán Sztálin elvtárs vezetése alatt éltünk és dolgoztunk. Lenin és Sztálin ne­velt bennünket, Lenin és Sztálin tanítványai va­gyunk és mindig emlékezni fogunk arra, amire az utolsó napokban tanított bennünket Sztálin. Lenin hű és méltó tanítványai és művének foly­tatói, Sztálin hű és méltó tanítványai és müvé­nek folytatói akarunk lenni. Sztálin elvtárs egész életét a lelkes népvezér nagy eszméinek napfénye ragyogja be. Ez az élet mindvégig a kommunizmus ügyét szolgálta és életigenlő példa mindnyájunk számára. Sztá­lin a népből származott, mindig vérségi kapcso­latot érzett a néppel, a munkásosztállyal és a dolgozó parasztsággal. Hatalmas lángelméjét, minden erejét teljes egészében népének adta. Sztálin tisztán látó elméje már fiatal korá­ban felismerte, hogy a korunkban a nép boldog életéhez csak egy út vezet, a kommunizmusért vívott harc útja. Ez határozta meg élete útját. Sztálin önmagát és egész életét teljesen a kom­munizmusért vívott harcnak, a do’gozók boldog­ságáért, a nép boldogságáért folytatott önfelál­dozó küzdelemnek szentelte. Sztálin mindig értett ahhoz, hogy a kommu­nista forradalmárnak a munkáslömegek között végzett mindennapos nem könnyű munkáját egy­bekapcsolja a marxizmus elméletének mélyre­ható tanulmányozásával. Ilyen volt fiatal évei­ben Tbilisziben és Bakuban és ilyen maradt az orosz forradalom viharos éveiben, a cári reak­ció nehéz esztendeiben, amikor szoros kapcso­latot tartott fenn a petrográdi munkásokkal, ál­landóan fenyegették a megtorlások, amikor ül­dözték, bebörtönözték és száműzték. Sztálin elvtárs kiváló képességei, mint pártunk és a szovjet állam nagyszerű szervezője, vala­mint a marxizmus-leninizmus lángeszű teoreti­kusa, a forradalom és a szocializmus építésének éveiben bontakoztak ki teljesen. Ezekben az é­­vekben pártunk megnőtt, felemelkedett, orszá­gunkban a szocialista forradalom nagy vezető erejévé változott és a nemzetközi munkásmoz­galomban is a vezető erő szerepét töltötte be. Ezekben az években a soknemzetiségű szovjet állam, amely a népek közötti barátság és test­vériség gyakorlati megvalósításának példaképe lett, ezekben az években államunk, amely a mun­kásosztályra és a kolhozparasztságra támaszko­dik, a győzedelmes szocializmus országává szi­lárdult és megindult a kommunista társadalom megalkotásának útján. Ennek az egész munkának, pártunk és a szov­jet állam erői egész fejlesztésének vezetésében Sztálin elvtárs óriási feladatot teljesített. Sztá­lin nemcsak naponta irányította Szovjetunió szo­cialista ország építését, hanem állandóan dől- • gozott a kommunizmus építésének elméleti kér­désein országunkban, valamint a nemzetközi fej­lődés problémáin és a marxista-leninista tudo­mány fényével világította be a Szovjetunió to­vábbi fejlődésének útját s feltárta a szocializ­mus és a kapitalizmus fejlődési törvényeit a mai viszonyok között. Pártunkat és az egész szovjet népet felvértez­te a marxista-leninista tudomány új, fontos fel­fedezéseivel, amelyek hosszú évekre megvilágít­ják előrehaladásunkat a kommunizmus győzelme felé. Sztálin személyesen irányította a Vörös Had­sereg erőinek létrehozását és megszervezését és dicső haditetteit a polgárháború éveiben a leg­fontosabb arcvonalszakaszokon. Sztálin, mint a véderő legfőbb parancsnoka a Nagy Honvédő Há­ború éveiben a fasizmus fölött aratott győze­lemre vezette országunkat es ez a győzelem a­­lapjában megváltoztatta helyzetet Európában és Ázsiában. Ha Sztálin hű és méltó követői aka­runk lenni, úgy szüntelenül gondoskodnunk kell a Szovjet Hadsereg és haditengerészet megerő­sítéséről és biztosítanunk kell a szovjet fegy­veres erők szükséges felkészültségét arra az e­­setre, ha bármilyen támadó rohanná meg orszá­gunkat. Ha Sztálin hű és méltó követői akarunk l°nni, úgy megfelelő éberséget és szilárdságot kell ta­núsítanunk a harcban minden és minden fajta fondorlat ellen, amelyeket ellenségeink, a táma­dó imperialista államok ügynökei szőnek Szov­jet államunknak nincsenek támadó céljai és a maga részéről nem tűr beavatkozást más á'la­­mok ügyeibe. Külpolitikánk, amelyet az egész világon mint sztálini békeszerető külpolitikát ismernek, a nem­zetek közötti béke megvédésének politikája, a béke megőrzésének és megszilárdításának, az új háború előkészületei és kirobbantása ellen irányuló harcnak a • politikája, a nemzetköz1 e­­gyüttmüködés és a gazdasági kapcsolatok fej­lesztésének politikája minden országgá!, amely maga is ezeknek a kapcsolatoknak a fejleszté­sére törekszik. Ez a külpolitika megfelel a szovjet nép lega­lapvetőbb érdekeinek és ugyanakkor az összes többi békeszerető nemzet érdekeinek is. Országunkban szovjet alapon megvalósítottuk annak a sok nemzetiségűállamnak a megalkotá­sát, amely szilárdságát, a nép anyagi erejét és kulturális fejlődését tekintve a történelemben páratlanul áll. Ezekben a kérdésekben és elsősorban az orszá­gunk népeit összekötő új baráti kapcso'atok fej­lesztésének ügyében Sztálin elvtárs rendkívüli, kivételesen fontos szerepet játszott. Sztálin a­­zonban nemcsak éveken át irányította soknem­zetiségű szovjet államunk fejlődését, hanem el­méletileg is megvilágította a nemzeti és gyar­mati kérdés legfontosabb jelenkori problémait és így ezen a téren is hatott a marxizmus-leniniz­mus tudományos alapjainak fejlődésére. A jelenlegi körülmények között mindennek rendkívül fontos jelentősége van, különösen a népi demokratikus államok megalakulásával, va­lamint a gyarmati és félgyarmati országokban a nemzeti felszabadító mozgalom megerősödésével kapcsolatban. Hűen a proletárnemzetköziség alapelveihez, a Szovjetunió népei tovább fejlesztik és egyre job­ban megszilárdítják testvéri barátságunkat és együttműködésünket a nagy kínai néppel, vala­mennyi népi demokratikus ország dolgozóival, baráti kapcsolatainkat a kapitalista és gyarmati országok dolgozóival, akik a béke, a demokrácia és a szocializmus ügyéért küzdenek. Drága elvtársak és barátaim, ezekben a nehéz napokban mindnyájan különö­sen tisztán látjuk és állandóan érezzük, milyen hatalmas, győzhetetlen és hű támasza a szovjet népnek Kommunista Pártunk, a Párt acélos egy­sége és a dolgozó tömegekhez fűződő törhetet­len kapcsolatai. Pártunk a nagy Sztálin útmutatását követve világosan meghatározza annak a további harc­nak az irányát, amelyet hazánkban a kommuniz­mus építésének nagy ügyéért folytatunk. Még szorosabban, még szilárdabban kell tömö­rülnünk pártunk Központi Bizottsága, a szovjet kormány körül. Sztálin halhatatlan névé űrökké élni fog szívünkben, a szovjet nép és az egész haladó emberiség szívében. A népünk és az egész világ dolgozóinak boldogságáért végbevitt nagy tetteinek dicsősége évszázadok múlva is élni fog. Éljen Marx, Engels, Lenin, Sztálin nagy, min­dent legyőző tantíása! Éljen hatalmas szocialista hazánk, hős szov­jet népünk! Éljen a Szovjetunió nagy Kommunista Partja! A gyásznagygyíílés befejezése Vjacseszlav Mihájlovics Molotov elv társ beszéde után a gyásznagygyűlés elnöke befejezettnek nyilvánítja a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és az SzKP Központi Bizottsága titkára, Joszif Visszárionovics Sztálin genera­lisszimusz emlékének szentelt gyásznagygyűlést. Gyászinduló hangjainál a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának és a szovjet kormánynak tagjai a katafalkhoz lépnek, vállukra emelik a koporsót és lassan a mauzóleumba viszik. Moszkva fölött megdör­dülnek az ágyúk sortüzei. A koporsót Joszif Visszárionovics testével a mauzóleumban Vlagyimir II-jics Lenin szarkofágja mellett helyezik örök nyugalomra. Felcsendül a Szov­jetunió himnusza. A párt és a kormány vezető képvi selői visszatérnek a mauzóleum erké­lyére. Mellettük foglalnak helyet a Szovjet Hadsereg marsalljai és tábornokai. Vezényszók hangzanak fel, a dobok gyászinduló ütemére pörögnek. A moszkvai helyőrség osztagai, amelyek résztvettek a gyászmenetben, díszme­netben vonulnak el a mauzóleum előtt, amelyben egymás mellett pihennek Lenin és Sztálin hült tetemei és utoljára fejezik ki tiszteletüket Joszif Visz­­szárionovics Sztálinnak. Joszif Visszárionovics Sztálin L. P. Berija elvtárs beszéde

Next

/
Oldalképek
Tartalom