Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-03-08 / 10. szám

1953. március 8. *

földműves

7

(2evel I

eveiezoiHR írja

k írják

Kötelezettségvállalással készülünk má us l.-re

A tavaszi munkák ideje elérkezett. A gútai szövetkezetben minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy feladatainkra jól felkészüljünk. Nagy gondot fordítottunk jó minőségű vetőmag biztosítására. 900 mázsa árpavetőmagot magunk tisztítottunk ki. A zabvetőmag tisztítása is közvetlenül a befejezés előtt áll. Kukoricavetést 595 hektárra tervezünk. Ez a terület megtrágyázva és leszántva várja, hogy belévessük a magot. Gépeink túlftýomó részét üzemképessé tettük, úgyhogy a traktorállomás segítségével nem lesz fennakadás a tavaszi munkáknál. 130 pár lovunkat teljes mértékben kihasználjuk Mivel szövetkezetünk munkaerőhiányban szenved, nekünk különösen nagy gondot kellett fordítanunk a munka megszervezésére.. Az állandó munkacsoportokat meg- 1

alakítottuk. Minden csoportot kisebb részekre, vagyis csapatokra osztottunk. Ezáltal megteremtettük a szocialista munkaverseny előfeltételeit. A verseny bizonyára hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a munkaerőhiány ellenére is idejében elvégezzük az egyes munkákat.

Május 1-e méltó megünneplésére mi is munkafelajánlásokkal készülünk. Kötelezettséget vállaltunk, hogy az árpa 80 százalékát, a kukoricát pedig 100 százalékban keresztsorosan vetjük el. Ezenkívül további 240 hektár földet megtrágyázunk. Kötelezettségvállalásaink teljesítésével terméshozamunkat akarjuk emelni, hogy többet adhassunk dolgozóink asztalára és hogy magunknak is több jusson.

Molnár Géza

Guta.

Akik előbbre vitték a szőgvéní szövetkezet gazdálkodását

Szeretnék röviden egy visszapillantást tenni az elmúlt évbe. A szögyéni szövetkezet legjobb dolgozóit akarom kiemelni, akik tavaly példát mutattak a munkában, hogy más szövetkezeti tagok is tanulhassanak tőlük.

Elsőnek Bartos Imrét említem meg. ő nem csak maga, hanem egész családja bekapcsolódott a szövetkezeti munkába. Gyermekei, Imre, Károly, Gyula és Erzsi bizony nem hoztak szégyent apjukra. Az állattenyésztésben ledolgoztak 1.618 munkaegységet, amiért 92.400 koronát, továbbá 28.500 kg búzát, 220 kg rozsot, 132 kg zabot, 441 kg árpát, 5,25 kg cukrot (cukorrépa után), 27 liter bort és 182 gyapjú-pontot kaptak.

Vígh János, a kertészeti munkacsoport vezetője szintén derekasan elvégezte munkáját. Ledolgozott 818 munkaegységet. Jutalma 44.990 korona, 1473 kg búza, 106 kg rozs, 63 kg zab, 213 kg árpa, 6,18 kg cukor, 14 liter bor

és 101 gyapjupont volt. Dományi István harmadmagával dolgozott a szövetkezetben. 1.341 munkaegység után 73.755 Kčs készpénzt, 29.5 mázsa gabonát, 5,75 kg cukrot, 22 liter bort és 105 gyapjúpontot kaptak.

Ugyancsak családjával együtt kapcsolódott be a szövetkezeti munkába Gelle Lajos és Molnár István is. E két család 908—794 munkaegységet dolgozott le. Megérdemelt jutalmukat ők is megkapták.

Enok Boldizsár gulyás és felesége 811 munkaegység után 44.605 korona készpénzen kívül kapott annyi természetbeni jutalmat, amely családja számára bőségesen elég. •

Reméljük, hogy a fenti dolgozók az idén is derekasan helyt állanak a munkában és példájukkal magukkal ragadják a szövetkezet mindenegyes dolgozóját.

Cafik N.

Szőgyén.

Falusi színjátszó-csoportok figyelmébe

A Csemadok központi vezetőségének igyekezete, hogy a fokozott kultúrigényeket kielégíthesse. Tudományos és politikai ismereteket terjesztő előadásokat ad ki közösen a Tudományos és politikai ismereteket terjesztő társulattal, az előadók képzésére tanfolyamokat szervez a tájékoztatási és népmüvelésügyi megbízotti hivatallal együtt, olvasóköröket létesít, azok vezetőit iskoláztatja, zene-, tánc- és ének-csoportokat szervez, és megszerzi mindazon színdarabokat, amelyek szórakoztatva tanítanak, hogy a munka után vidámabb legyen a dolgozó élete és a munkához új erőt és új tudást merítsen. Ilyen tárgyú színdarab Szabó Pál: „Új föld” című 3 felvonásos színjátéka, amiről alább közöljük az író mondanivalóját:

„Színjátékaimat szeretettel küldöm a falusi kultúrgárdákon keresztül a dolgozó parasztsághoz, és szeretném, ha olyan tiszta szívvel fogadnák, mint amilyen tiszta szívvel én írtam és küldöm. Valamikor, fiatalember koromban, magam is voltam , rendező” a falumban, „műkedvelő gárdát” szerveztünk, s tűvé tettük valamirevaló színdrarabért az általunk elérhető könyvtárakat; pesti kiadókkal leveleztünk, olyan darabokat, amilyeneket megkaphattunk, be is tanultunk, elő is adtunk. Mik s milyenek lehettek ezek a darabok? A „Falu rossza”, aztán a „Piros bugyelláris”, a „Betyár kendője", de még ezek a jobbak közé tartoztak, csak az volt a baj, hogy hamar kikoptunk belőle. Rákerült a sor a „Nemzeti Színház Műsorára”, de itt már baj volt határozottan. — Ilyenféle darabok kerültek ki onnan. hogy „Hopp, hopp, házasodjunk!" s hasonlók.

Nem találtatott széles e hazában olyan színdarab, amelyben mi ma-1gunk, a magyar falu öregje, fiatalja, benne lett volna. Nem volt benne a mi életünk, a mi szomorúságunk, a mi örömüaik, a mi vágyaink. Nemlétező emberek nemlétező problémáiról szóltak ezek a darabok, az uralkodó társadalmi rend, a „felsőbb tízezer” szórakoztatására, unaloműzésére íródtak és mi mégis megtanultuk, mert többek akartunk lenni, mint az apáink, több emberségre vágyódtunk, részesei akartunk lenni annak a szefáemi életnek, ami a mi időnkben szinte már a levegőben lógott, éppencsak hogy nem tudott gyökeret ereszteni a népbe és a földbe. Jelen színpadi munkámban, az „Űj föld”-ben, hitem és tudásom szerint a mai és tegnapi parasztember benne van. Benne van vívódásaival, töprengéseivel, hitével, akaratával, jelenével és jövendőjével.

Nem ez a darab nagy dolog, hanem az a nagy dolog, hogy a parasztság önmagát alakíthatja, formálhatja, jelenét és jövendőjét ebben a darabban és minden más azzal foglc&kozó paraszti tárgyú darabban is.

Külön rendezői utasítást én nem adok, egyedüli tanácsom csak ez: a darabot párszor figyelmesen elolvasgatni, a személyek sorsát, jellemét minden oldalról megnézegetni, s csak azután kezdeni a szerepek kiírásához s tanulásához.”

Ajánljuk a Csemadok és más színjátszó csoportoknak is az itt röviden I ismertetett színdarabot, mivel a da- I rab sok szövetkezeti kérdésre vála- I szol és elősegíti a kis- és közép- i parasztok jelenét és jövőjét.

Fehér Dóra a Csemadok Központ munkatársa.

Első általános vizsgálat

Valamennyi családra kiterjedt, nemcsak a gyanúsakra. Ideje akkor van, amikor a méhek már rendszeresen röpködnek és a hőmérséklet árnyékban 14°C fölé emelkedik. Rendszerint március végén, április elején kerül sor rá, hidegebb vidéken valamivel később. Nincs értelme sokáig halogatni a vizsgálatot. El kell végezni, mihelyt az időjárás megengedi. Napos órákat kell választani.

A vizsgálat ne tartson sokáig. Fő célja megállapítani, hogy mennyi:

1. a család elesége,

2. a család népessége,

3. a fiasítása (azaz van-e anyja) és

4. kitakarítani a téli hulladékot

Fölülről nyíló kaptárban mindez

gyorsan és könnyen megy. Fölülről már jól látszik, hogy a család hány léputcában csoportosul. A fiasítás vizsgálatához a fészek két széléről ki kell szedni két-két keretet, fekvő kaptárban akár az egész oldalsó mézkamra lépjeit is. A fészek közepén a két szomszédos keretet kaptárszolgával elválasztjuk egymástól és a lépeket jobbra-balra a kaptár megüresített részére széthúzzuk. A sínen 5—6 keretet is könnyű együtt tologatni. A fiasítás rendszerint a fészek közepe táján szokott lenni,

legtöbbször tehát nyomban szem elé kerül. Az anyát kár keresgélni. A fiasítás minőségéről és mennyiségéről megítélhetjük. Ebben az időben már nemcsak födött fiasítás, hanem új méh is szokott lenni. Ha fiasítás nincs, az anyát keresni kell. Lehet, hogy a család anyátlan, erre a méhek nyugtalansága, síró hangja és elszéledése is fölhívja a figyelmet, vagy az anya csak késik a petézéssel. Az előkerült anya, ha elég szép, még egy kísérletet megérdemel. A családot két-három este egy-egy pohárnyi mézzel etetjük. Néhány nap múlva megvizsgáljuk. Ha fiasítás erre a serkentésre sincs, bár a többi család már fiasít, az anya értéktelen, meg kell ölni, a családot pedig vagy anyásítani vagy egyesíteni kell. A fiasítás körüli mézkoszorún kívül legalább a szélső lépek mézét is meg kell szemlélni. Fölülről látszani szokott, hogy melyik léputcába nyúlik födött mézes sejt.

A kereteket ezekhez a vizsgálatokhoz nem kell kiszedni, elég széthuzogatni. A téli hulladékot a kaptár aljáról a széthúzott keretek helyén bádoglemezzel kotorjuk össze és 3.5 mm tágszemű rostaszövettel födött ládába dobijuk. A viaszmorzsa áthull és majd

olvasztóba kerül. A hullákat elégetjük. Ha a család anyátlanságra gyanús, a hullák közt az anyát is keressük. Még egyszerűbb a takarítás, ha a kaptár alján télire olajos papirt vagy bőrlemezt tettünk. A törmeléket azzal együtt ki lehet húzni. A lemezt azután nem is kell visszatenni. Különfenekű rakodókaptárban az is szokás, hogy az első kaptár fenekét újjal cserélik ki, megtisztogatják és a következő kicserélésére használják. Cseréléskor ketten felemelik a kaptárt s a harmadik a fenékkel foglalkozik, vagy az új feneket a kaptár mögé* (mellé) helyezik, az aljáról felfeszített kaptárt ráallítjôk s az egészet régi helyére tolják. Óvatos méhész előtte való délután elszakítja a fenék és kaptár ragasztását a kettő közé feszített kaptárszolgával, hogy a vizsgálat napján ne ingerelje vele a családot.

Hátsó kezelésű, léprenyíló kaptárban a lépeket egyenként ki kell szedni keretbakra a Hasításig. A szemetet hátulról kaparjuk ki, vagy huzzuk ki az olajos papiroson.

A tapasztaltakat röviden feljegyezzük. A hiányokat a következők szerint pótoljuk.

A fejlődés időszaka

A méhek élete. A telelés végén a petézés erősebben nekilendül, amikor az idő tartós melegre fordul. A méhek röpködhetnek és legalább virágport gyűjthetnek. Az anya kezdetben könnyen megtorpan terjeszkedésében, ha akadályt talál. Később azonban annál kevésbbé törődik az akadályokkal, minél közelebb a főhordás és szűk réseken is igyekszik átjutni üres sejtekért. Erre az időszakra az jellemző, hogy a család egyre hajlamosabb a fészek kiterjesztésére, építésére és herenevelésre. A fészek közepének hőfoka eléri a 35 C fokot.

A méhész célja és feladata: A méhész célja az, hogy a főhordásra népes, nagy és fejlett családjai legyenek. Minél korábbi a főhordás, annál nehezebb célt érnie. A fejlődés időszakában minden munka arra irányuljon, jiogy a családok minél többet Hasítsanak. A tavalyi méhek nagyrésze lassacskán elhull. A fiasításnak nemcsak ezeket kell pótolnia, hanem a népességet még azon felül is gyarapítania kell.

A lendületes fiasítás föltételei:

1. jó anya,

2. elég nép,

3. elég élelem és víz,

4. jó fészek (szakadatlan lép, bőséges hely)

5. meleg.

Ezeknek a ‘föltételeknek együtt egyszerre kell meglenniök.

A fejlődés időszakának első felében sor kerül a családok első tüzetes vizsgálatára, hogy meggyőződjünk állapotukról és meghatározzuk a kezelés irányát.

A fejlődés időszakában kihasználhatjuk már a méhek építő ösztönét. Ugyanerre az időre jut a családok áttelepítése. A hordástalan idő veszedelme a rablás. A meleg fokozódásával a lépet pusztító viaszmolyhernyók is megkezdik garázdálkodásukat, védekezni kell tehát ellenük. Ott, ahol a legelő nem elég jő a családok fejlesztésére vagy élelmük biztosítására, érdemes vándorolni fűzre, gyümölcsösbe, repcére. A különleges módszerek közül sor kerülhet a serkentő etetésre. Ott, ahol kaptármérleg van, most már lehetőleg naponta meg kell nézni a sűlyváltozást.

Legnagyobb kerékkötő ilyenkor a kedvezőtlen időjárás, a szűkös élelem és a gyomorvész nevű betegség.

A gyomorvész akkor hatalmasodik el legjobban: 1. Ha a méhek

hosszú ideig kényszerülnek fürtbe húzódva a kaptárban vesztegelni. 19У ugyanis részben tovább életben maradnak a betegek, mert megkíméli őket a tétlenség, részben több alkalom van arra, hogy a méhek fertőzzék egymást. Gyakori, hogy a méhek egy-egy csepp ürüléket elbocsátanak a kaptárban. A méhész az ilyen szórványos ürítkezést nem is veszi észre, mert a méhek föltakarítják. De éppen azzal szedik szipókájukra a spórát. 2. Ha hasmenés tör ki. A gyomorvész és hasmenés jelentkezhetik önállóan is, együtt is. A hasmenéses gyomorvész a betegség igen veszélyes alakja, a hasmenéssel a továbbfertőzésnek kifogyhatatlan forrása nyílik meg.

3. Ha a család rossz eleséggel telel. Idetartozik az is, amikor olyan későn etetnek folyadékkal, hogy a méhek már nem tudják befödni a sejteket. 4. Ha a család idős méhekkel, megviselten éri meg a tavaszt.

Minden rossz, száraz, hordástalan év, amely a fiatal méhek nevelésének nem kedvez, és minden rossz tél a következő évi gyomorvész elhatalmasodását alapozza meg.

A gyomorvészes család sorsára döntő, hogy:

1. a beteg méhek milyen gyorsan pusztulnak el,

2. az elhullók helyébe milyen gyorsan lép egészséges fiatal nemzedék,

3. az új méhek meddig egészségesek.

A gyomorvész rendkívül szeszélyes. Sokszor magától megáll a beavatkozás, a család segítsége nélkül is, máskor ellenben a leggondosabb kezelés is hiábavaló.

A gyomorvészes családok sorsának javulását sokszor nagyon gátolja az, hogy az anya is megbetegedik.

Nemes vetőmag — bő termés. Erre gondodak Csiüzradványon, miétől I hozzáfogtak a vetéshez. I