Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-03-01 / 9. szám
Jzcrfroet 8 EöMmüves 1953. március 1. EFSz-eínk életéből — A muzslai EFSz saját épületanyagáből 300 férőhelyes juhakolt épített, ahová a villanyt is bevezette. *** — A köbölkúti EFSz-tagok elfogadták a bátorkeszi-i szövetkezetesek versenykihívását az 1953. évi tojásbeadás mielőbbi teljesítésében. *** — Csapík Antal, a csallóközaranyosi EFSz könyvelője május 1. tiszteletére egyéni kötelezettséget vállalt, hogy az EFSz Micsurin-körének tagjai részére havonta két előadást tart és bevonja a Micsurin-körbe az EFSz fiataljait is. *** — A nyárasdi EFSz a kukoricát 30 hektáron fészkesen veti el. Előállít 50 mázsa szemcsés trágyát. — Az ekecsi EFSz 5 hektáron előcsiráztatott (jarovizált) tavaszi búzát vet, 1 hektáron pedig előcsiráztatott korai burgonyát ültet, 2 hektáron a kukoricát fészkes vetéssel veti el. *** — Az alistáli EFSz 37 hektár takarmányrépa közé köztesveteményt is vet. Hogy több cukor jusson dolgozóinknak, az idén úgy fognak dolgozni, hogy 8 hektáron 400 mázsa cukorrépa termést érjenek el. *** — Marosi Ferenc munkacsoportja, az Ifjúság Falujában részlegtervet dolgozott ki, mely szerint búzánál 25 mázsa, árpánál 23.5, cukorrépánál 280, burgonyából pedig 120 mázsa átlagos hektárhozamot biztosít. Ezt a vetőmag rlőcsiráztatésával és keresztsoros vetéssel érik el. *** — A Csehországban lévő Neumete!y-i EFSz fejői 130 tehenet fejnek. Napi tejbeadási irányzatuk 460 liter. Ők azonban 700 litert adnak be. Normájukat 152 százalékra teljesítik. *** — Martinec János példás munkájával rendbehozta a szobotiny-i EFSz baromfitenyésztését. Munkája nyomán az EFSz 200 százalékra teljestíi tojásbeadási kötelezettségét. *** — Az osztravai járásban lévő bartovicei EFSz az elmúlt év tapasztalatai nyomán az idén a lent is kizárólag keresztsorosan veti el. *** — A bátkai szövetkezeti tagok a terv szerint március 15-ig befejezik a tavaszi munkákat. Ha azonban az időjárás kedvező lesz, még előbb végeznek. — A nagyszombati járásban lévő ruzsindoli EFSz tagjai az I. országos szövetkezeti kongresszus tiszteletére tett vállalásukat teljesítették. Összpontotosították a tagoktól a sertéseket. — Összesen 400 sertést helyeztek el közös fedél alatt. Az ipolyviski szövetkezeti tagok tudják, hogy milyen nagy segítséget jelent számukra a szovjet szakirodalom. Hog■ eredeti hangzásban tudják tanulmányozni a szovjet könyveket, szorgalmasan tanulják az orosz nyelvet. A nyelvtanfolyamon résztvesznek a traktorosok is. A képen: Piatrik András, traktoros, aki egyben a szövetkezetnek is tagja, felel "''•kray József tanító kérdéseire. Az orosz nyelvelsajátításával azt a óéit követi, hogy munkáját a szovjet tapasztalatok szerint végezhesse. A szovjet szakkönyvek megkönynyítik traktoristáink munkáját, segítik őket a terv teljesítésében. — A traktoristáinkkal megismertetik a gép szerkezetét, így a gép karbantartásának fontosságával tisztában vannak. Az ipolyviski szövetkezeti tagok meggyőződtek arról, hogy milyen előnyös a szemcséstrágyával való trágyázás. Ezért már a tél első hónapjaiban megkezdték a szemcséstrágya előállítását. Most is lázasan folyik a munka. Barták Pál és Vörös Géza szövetkezeti tagok vállalták, hogy 35 mázsa szemcséstrágyát gyártanak. Eddig 13 mázsát sikerült előállítaniok. A munkában tovább haladnak, hogy a tavaszi vetés megkezdésekor legyen a szövetkezetnek elegendő szemcséstrágyája. Misko István és Svonyava János 550 juhról gond. kodnak. Feladataikat példásan teljesítik. Időst arra törekszenek, hogy az EFSzek I. országos kongr"~—usa tiszteletére tett kötelezettségvállalásaikat mielőbb teljesítsék. Vállalták ugyanis, hogy 110 juhtól 110 bárányt felnevelne к és a gyapjúnyírást 3,70 kilogrammról 4 kilogrammra emelik. — Kötelezettségvállalásuk teljesítésével a szövetkezet évi jövedelmét 100.000 koronával emelik. Eddigi eredményeik arról tanúskodnak, hogy munkájukat siker fogja koronázni. HÍREK A bélai mezőgazdasági iskola tanulói Gottwald elvtárs születésnapja tiszteletére tett vállalásukat túlteljesítették, mert tanulmányi átlageredményüket 2.4-ről 1.8-ra emelték. A dolgozók egészségéről való gondoskodás terén nagy feladatot végez a ROH üdültetési akciója. Az idén több mint 340.000 legjobb dolgozónk fog üdülni hazánk legszebb fürdőiben, szanatóriumaiban és üdülőhelyein. A Szovjetunióban kitüntették a sokgyerekes anyákat. A Legfelsőbb Szovjet Elnöksége újabb nagy csoport anyát tüntetett ki a „Hős anya” címmel. Ezek az asszonyok 10 gyereknél többet hoztak a világra. Az állam a legmesszebbmenően gondoskodik róluk. A Nyugatnémetországi „Westfállische Rundschau” napilap írja, hogy a megszálló hatalmak 70.000 földművest megfosztottak földjeiktől. Birtokaikon katonai támaszpontokat létesítenek. Összesen 500.000 hektár földet raboltak el a nyugatnémet parasztoktól. Tudósaink arra törekednek, hogy könnyebbé tegyék a bányászok munkáját. így például dr. Jirkovszky, a bányamérnöki egyetem tanára vegyiszert talált fel a szénbányák levegőjének tisztítására. Az alsósajói bánya dolgozói példát mutatnak a terv egyenletes teljesítésében. Az idén még egyszer sem esett napi teljesítményük 100 százalék alá. Eredményüket a jó munkaszervezésnek és a haladó munkamódszerek bevezetésének köszönhetik. Országszerte készülődnek március 8-a, a Nemzetközi Nőnap megünneplésére. Az ünnepségek a „Népek közti békéért, hazánkban a szocializmusért, gyermekeink boldogságáért” jelszó alatt folynak le. A Német Demokratikus Köztársaság központi statisztikai hivÄala jelentést adott ki, hogy az 1952-es év nemzetgazdasági tervét 103 százalékra teljesítették. Az amerikai katonák Nyugatnémetországban ragályos betegségeket terjesztenek. Stuttgarton például tífusz ütött ki. A betegség baktériumai a katonai laboratóriumokból kerültek ki, amelyekben a baktériumháború előkészületeit teszik. Előfizetőink figyelmébe! A Szabad Földműves 9. számába befizetési szelvényeket mellékelünk, hogy rajtuk előfizetőink rendezhessék az 1953. évi előfizetési dijat és az esetleges multévi hátramaradásukat. Kérjük, hogy a befizetésnél kizárólag a mellékelt 51877 számú szelvényt használják. Előre is köszönetét mondunk. AZ AMERIKAI KONZUL Azon a napon, amikor Pakisztánban (délázsiai, Indiával szomszédos ország) megnyitották a haladó írók konferenciáját, a lahorei amerikai konzul odaküldte egyik ügynökét, hogy hallgassa meg, mit beszélnek ott. Bár ennek az ügynöknek több különböző neve volt, mi Machbubnak neveztük, ahogy a gazdája is hívta. Nos, hát ez a Machebub hazatérve a konferenciáról, miután illedelmesen megsimogatta a szakállát, alázatosan jelentette, hogy a felszólaló írók szidták az angol és amerikai háborús uszítókat. — Az lehetetlen! — kiáltott fel a konzul.— Hogy merészelik? Lehet, hogy te nem jól értetted ... — Uram, a fülem azt hallotta, amit most mondtam és magam is örülnék, ha uram hallását derütkeltő hírekkel örvendeztethetném meg, de ha a hihetetlenek és lázadók házába megy az ember, mit hozhat onnan sötétségen és keserűségen kívül... Még tovább akart beszélni, de a konzul ridegen félbeszakította és megkérdezte: — Meg tudod azt csinálni, hogy magam is láthassam ezeket az embereket, de úgy, hogy ők engem nem? — Meg — felelte Machbub kis gondolkodás után. — Mellettük van egy külön helyiség, ahonnan mindent látni, ami náluk történik. A konzul sajátmagát, mint Keleten minden amerikai, félistennek tartotta, az összes többi keleti embert pedig valami alacsonyabb faj sarjadékainak. Ott állt és mohó szemmel nézte az elnökséget, a mikrofon előtt felszólaló szónokokat, az-egész termet betöltő hallgatóságot. Különféle koró embereket látott: ifjú költőktől kezdve őszszakállú írókig. Látta a nőket, némelyikük alig takarta el az arcát, mások európai ruhában és arcuk teljesen fe ':tlen volt. Egyesek jegyzetfüzetükbe írtak. Tarka látvány volt ez az összegyűlt tömeg, hiszen erre a konferenciára az óriási ország minden részéből érkeztek küldöttek és valamennyien különböző színű és szabású öltözéket viseltek. De mindnyájukat eggyé kovácsolta az a közös elhatározás, hogy az irodalmat valóban a nép érdeke szerint műveljék, hogy az irodalom a felvilágosítás fegyverévé váljék. Felszólaltak azok ellen, akik a népeket egy új világháború lángjaiba akarják sodorni. Az amerikai köpött egyet, hazament és hívatta. Machbubot: — Arról van szó Machbub, te felállítod az embereidet úgy, hogy azok mindent halljanak, amiről a teremben szó van, amit a felszólalók mondanak és amit az elnökség beszél. És minden felszólalásról, amelyben az amerikaiak politikáját érintik, azonnal jelentést tenni! — Nekem! Mindent akarok tudni! — Eredj! Nagyon kellemetlen napja volt a konzul úrnak, mert Machbub ügynökei teljesítették uruk parancsát, minden húsz percben, amikor a soron lévő szónok befejezte beszédét, már futottak is a jelentéssel és mindig ugyanazzal a jelentéssel: a pakisztáni írók támadják az angol és amerikai háborús gyújtogatókat, támadják az imperialisták gyarmatosító politikáját, az egész terem általános helyeslése közepette. A konzul —- a dühtől már piros foltok lepték el az arcát — öklével az asztalra csapott, aztán felemelte az öklét, de úgy, hogy a küldönc eltakarta arcát kezével és már várta az amerikai ütését. De a konzul nem ütött. Rekedten kiáltotta: — Küld ide Machbubot! Machbub, akit figyelmeztettek az amerikai dühére, tisztes távolságban megállt, lehajtotta fejét és úgy várt a parancsra. A konzul hangja beharsogta az egész szobát: — Folytatják a szidalmazást? Mi? — Igen — felelte halkan Machbub és Trumant és Atleet és magát ... — Nem azt kérdeztem, hogy névszerint kiket szidnak. Megtakaríthatod a fölösleges beszédet! Itt van pénz! Ezt a vásárt szét kell kergetni és pedig azonnal! — Egy csomag rúpiát vetett oda Machbubnak. — Bérelj markos legényeket, törjenek be most mindjárt a terembe és botokkal verjék szét az egész konferenciát. Kár, hogy nem Amerikában vagyunk és nem lövöldözhetnek. No, nem baj, a bot is jó fegyver, ha ügyesen bánnak vele. De hiszen nem kell téged kioktatni. Csak üssenek mindenkit, a nőket is, sőt őket elsősorban. Ez majd kigyógyítja őket az ostobaságukból. Miután Machbub kiment, a konzul még egy percig beszélgetett önmagával: — Nagy botrány lesz ebből, de jó lecke! Majd megértik, ki az igazi gazda országukban. Jól elkapatták őket az angolok! De én nem vagyok hajlandó lovat adni alájuk! Rágyújtott egy szivarra és elővette napi postáját. De gondolatai egyre visszatértek a konferencián látottakhoz. „Ez nem olyan komoly dolog, — gondolta, — ezek a barna gentlemenek és feketeképű hölgyek azt képzelik magukról, hogy írók. Nos hát, most a hátukra írnak egy rövidke elbeszélést!” Még el is mosolygott a szellemességén. Múlt az idő. Machbub nem jött vissza. Végre, amikor az amerikai kifogyott a türelemből, belépett, de ebben a komor, zilált csavargóban alig lehetett ráismerni a mindig peckesen járó, kinyalt Machbubra. — Turbánja cafatokban lógott, fehér öltönye mocskos, poros volt, mintha kutyákkal hempergett volna a piacon. Az arca tele véraláfutásokkal, az orra megdagadt és olyan volt, mint a kék padlizsán. — Machbub megörültél, hogy így kerülsz elém! — Uram, Machbub nem hibás. — Minden jól ment. Először a legényeim vették a botokat és minden késedelem nélkül estek a teremnek. A közelből figyeltem őket. De kiderült, hogy a konferenciát munkások őrizték. Azoknál annyi bot volt, hogy úgy csépelték az én embereimet, akár a gabonát. Közibük vetettem magam, hogy segítsek, no hát ez lett belőle. A földön hemperegtem, összeakaszkodtam egy paraszttal, az pedig nem kiméit. Menynyi port nyeltem! Nézz rám, igazság megmentője, méltányosság fia!.. — És hogy végződött? Szétkergették őket? — Sajnos uram ... Mi akartunk futással menekülni, de már késő volt. Irgalmatlanul ütlegeltek bennünket. Akkor megláttam a rendőrséget és köztük egy ismerős tisztet. Jelet adtam neki, ő pedig megmentette összetört testünket, így a lélek megmaradt bennünk. A tiszt megparancsolta, hogy tartóztassanak le minket, mert törvénytelen tüntetést rendeztünk. A rendőrei előállítottak minket a rendőrszobára. Persze nem valami udvariasan bántak velünk, a tiszt aztán bocsánatot kért: „Ezt azért kellett így csinálni, hogy az emberek elhigyjék, hogy benneteket a börtönbe zárunk”. No, de minden rendbejött. Mindannyian szabadlábon vagi’vnk. Nyomban idefutottam, hogy elmondjam, miként történt mindez. Uram, nézze csak a sérüléseimet! A konzul vállon ragadta Machbubot, aki feljajdult a fájdalomtól. Aztán kemény, fagyos, hideg tekintettel a szemébe nézett, elengedte a vállát és így szólt: — Tudom már, miről van szó. — Mindezt az oroszok rendezték, akik mint vendégek résztvesznek a konferencián. Ez Moszkva keze! — Uram — felelte Machbub — amennyiben az én sérüléseimről beszél, akkor ez nem Moszkva műve, hanem az ejtőern- ogyár egyik munkásáé. Megismertem, régi zavargó. De orosz vendégek nincsenek. Még nem érkeztek meg ... — Hogyan? Oroszok nincsenek a konferencián? — Nincsenek uram, a konferencián nincsenek külföldiek, valamennyien a mieink ... — Tehát ők maguk rendezték, ők agyalták ki mindezt, meg is vertek benneteket, mint a kutyákat. Es mindezt ők maguk? — Nyilvánvalóan így van, uram. Azt is kiabálták ott, hogy ez a támadás ugyancsak provokáció az ön részéről. Nem tudom honnan tudták, de azt kiabálták, éppen így, higyje el nekem, ó szegények kincse, szemefénye, bölcsesség atyja . .. — Menj a fenébe, te állat — mondta az amerikai — és ne kerülj a szemem elé, míg nem hívatlak. (Nyikoláj Tyihonov szovjet író pakisztáni útinaplójából). Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal: Bratislava. Krížltová 7. — Telefon 332-99. — Szerkesztőség: Bratislava. Križková 7. — Telefon: 243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja: az „Óráé” lap- és könyvkiadó vállalat. — Nyomja: Merkantilné tlačiarne n. p. zz., Bratislava, ül. Nár, povstania 41. Irányító postahivatal: Bratislava 2. — Előfizetés egy évre: 100.— Kčs, félévre 50.— A lap felmondható minden év végén okh elsejéig. — Eng. szám.: PIO 566/52. IVA’
