Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-03-01 / 9. szám
1953. március 1. ШШНМШШМШ’ ifi min n 11 HniwfflnKitfv levelezőink Írják A példamutató traktorosok ||шш1жтншн1шшштшш11 A marcelházai határban dübörögnek a traktorok. Az ősszel ugyanis technikai okok miatt 300 hektáron nem végezték el a mélyszántást. Márpedig ezt a súlyos mulasztást be kell hozni, ha a szövetkezeti tagok jó termést akarnak elérni. Két fiatal traktoros teljes lendülettel szánt. Licki L. és Urban József alig töltötték be 19 évüket, de olyan öntudatosan dolgoznak, hogy bárkinek becsületére válna. A rossz időjárás ellenére is naponta felszántanak 13, sőt 15 hektárt is. A napi norma egy személyre 2,80 hektár. Normájukat tehát magasan 200 százalékon felül teljesítik. Gépüket példásan karban tartják. Örömmel beszélnek munkájukról. Minden erejükkel arra törekednek, hogy a szövetkezet minél nagyobb termést érjen el. Ez nekik is érdekük, mert a szövetkezetnek ők is tagjai és munkaegységekre kapják jutalmukat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül Marcinkó Jánost és Vojácsek Mihályt sem, akik a fentemlített két traktorost váltják a munkában. ök is rendesen eleget tesznek feladataiknak. Annak ellenére, hogy már 40 év körüliek, jól egyettértnek és példásan együttműködnek a fiatal traktorosokkal. A marcelházai EFSz-ben nemcsak a traktorosokat illeti meg a dicséret, hanem számos más dolgozót is. Egyet kiragadunk a sok közül. A 63 éves Fazekas András 210 birkáról gondoskodik. Eddig 23 szaporulatot ért el és még 27 várható. Hogy milyen nagy gonddal foglalkozik a reá bízott állatokkal, arról mi sem tanúskodik jobban, mint az, hogy amikor az egyik bárány anya nélkül maradt, az első perctől dudlis üvegből szoptatta azt. A bárány Így szépen felnevelkedett. Fazekas András azok közé a szövetkezeti tagok közé tartozik, akik szívügyüknek tekintik a szövetkezet fejlődését és felvirágozását. Marlkovecz Aladár Marcelháza. Jól haladnak a gépek javításával A zselizi állami gazdaság dolgozói már az elmúlt évben is bebizonyították, hogy lelkes építői a szocializmusnak. Világosan tanúskodik erről az is, hogy a nyitrai kerület állami gazdaságai között az első helyre kerültek. Több dolgozó külön kitüntetésben is részesült. A növénytermelési csoportból négyen, a sertésgondozók közül nyolcán, a fejők közül pedig hatan kaptak kitüntetést. Vagy nézzük csak munkaeredményeiket. A sertésgondozók például 19 malac helyett tizenkettőt választottak el egy anyától. Az is szép eredmény, hogy 12 tehénnél az elmúlt évben átlagosan 4.500 liter tejhozamot értek eL Hasonlóképpen a növénytermelési dolgozók is teljsítették tervüket, sőt több szakaszon a terv túlteljesítésével dicsekedhetnek. Az idén még fokozottabb munkalendülettel látnak hozzá a terv teljesítéséhez. Lázas íVfbnka folyik például a gazdaság gépjavító műhelyében. A javítók tisztában vannak azzal, hogy mit jelentenek a gépek a sikeres mezőgazdasági termelésben, s ezért a legnagyobb gonddal végük a javítási munkákat annak ellenére is, hogy előre nem látott akadályokkal kell megküzdeniük. A tavaszi munkákhoz szükséges gépeket már megjavították. A különböző traktorok generál javítása úgy ment, mint a karikacsapás. A javítók most már az arató gépeket vették sorra és ezek javításában is minden bizonnyal kielégítő eredményt fognak elérni. Köpöncei József Zselizs. Néhány szó a „Tűzkeresztség“ nyitrai bemutatójáról Az újonnan alakult magyar területi színház a közelmúltban mutatta be Nyitván Urbán Ernő drámáját, a „Tűzkeresztséget”. Az új színház tagjai első bemutatásukkal is megnyerték a nyitrai közönség tetszését. Hogyis ne, mikor szocialista építésünkkel olyannyira összefüggő, időszerű darabot játszottak kiváló művésztehetséggel. A darab egy dunántúli termelőszövetkezet belső problémáit tárja fel. Megmutatja a volt középparaszt viszonyát a szövetkezethez, de ugyanakkor hűen rávilágít a kulákasszony kártevő és felforgató munkájára is. Amikor Szíjjártónénak (a kulákasszony) nem sikerül szétverni a szövetkezetét és aljas terveire rászedni a becsületes Ható középparasztot, még attól sem riad vissza, hogy agyafúrt módonHató életére törjön. Erre a célra a bolond Miskát, aki tulajdonképpen nem is volt bolond, hanem egy véreskezű fasiszta csendőr, bíztatta fel. Csakhogy a dolog nem sikerült. A dulakodás alkalmával Ható és fia megkötözik Miskát és kiderül az igazság. A darab végén Ható Ignác fia és a fiatal titkárnő egymásra találnak. A termelőcsoport megújult erővel lát a munkához. A darab helyesen kifejti, hogy nincs ellentét a volt cseléd és középparaszt érdekei között s hogy az apa és fiú érdekei is azonosak. Megmutatja továbbá, hogy a szövetkezeteken kívülieket sem kell ellenségnek tekinteni, de annál elkeseredettebb harcot kell folytatni a kulákság ellen. Amiirt már említettük, a színészek tényleg jó munkát végeztek. Sikerült visszaadniok a darab szerzőjének gondolatát. Kisebb hiányosságok kiküszöbölésével az új területi magyar színház eleget tesz hivatásának. Végül még egy dologról kell megemlékeznünk. A „Tűzkeresztséget” sok magyar plakát hirdette. A helyi rádió is állandóan jelentette a bemutatót, a színház azonban mégsem volt tele. A hibát ott kell keresni, hogy a közönség jórésze a környező falvakból ered. Márpedig a falvakon csaknem semminemű propagandát nem felejtettek ki. Fontos lett volna ez azért is, mert a darab annyira összefügg újarcú falvaink életével. Pudmericén kultúrpolitikai tanfolyam működik, amelyen a Csemadok helyi csoportjai képezik színjátszó köreiket. A tanfolyam hallgatói kollektiven megjelentek az előadáson. Márpedig Pudmerice meszszebb van, mint a Nyitra melletti Pográny, Egerszeg vagy Gerencsér. Ha pedig a környező falvak az esti előadáson technikai okok miatt nem vehettek részt, az előadást délután kellett volna megrendezni, amikor rendes autóbuszjárat van. A rendezőségnek a jövőben ilyen dolgokról sem szabad megfeledkezni, mert a szocialista kultúra a legszélesebb népi tömegeké. Mártonvölgyi László, Nyitra. Tavasz előtt a gyümölcsösben A kártevő rovarok gyümölcseinkben évente óriási károkat tesznek. Ezen csak úgy segíthetünk, hogy gyümölcsfáinkról az eddiginél sokkal jobban gondoskodunk. Most, a tél utolsó napjaiban a fatisztogatással kell foglalkozunk. Távolítsuk el a törzsről és az ágakról elp-trásodott felső réteget, mert as a különféle ‘növényi és állati kártevőknek jó menedéket nyújt. Eléggé elterjedt gyümölcseinkben a fák szúhos megbetegedése. E betegség mindenekelőtt a gyenge, betegségre hajlamos fákat támadja meg. Fontos, hogy a szuvos fákat kivágjuk, illetve, hogy a szúval megtámadott ágakat lemetéljük és azokat még a tavasz beállta előtt elégessük. Ellenkező esetben a bogarak előbújnak és megtámadják egészséges gyümölcsfáinkat is. Ugyancsak a rügyfakadás előtt kell eltávolítani az összes hernyófészket, továbbá az ősszel le nem hullott levélcsomókat és a gyűrűspille tojásgyűrűit. Ezeket is el kell égetni. Fontos a tavalyról megmaradt összeaszott gyümölcs eltávolítása is, mert ez a monila nevű gyümölcspenész fertőző csíráit hordja magában. A fa elsűrűsödött lombjából vágjuk ki az egymást keresztező vagy érintő ágakat, mert a napfény csak így tudja a koronát alaposan átjárni és csak így kénes a gombabetegségek és a rovarkártevők elterjedését megakadályozni. A felesleges galyakat mindig olyan módon távolítsuk el, hogy a lehető legkisebb seb maradjon helyükön, hogy így a seb hamar behegedjen. Csonkokat se hagyjunk a fákon, mert azok hamar k'" hadnak és veszélyeztetik a fa egészségét. Ha a gyümölcsfákon korhadó helyeket, vagy a fagytól, ráktól vagy vértetűtől származó sebeket észlelünk, éles késsel vágjuk őket simára és utána kenjük be a fát gyümölcsfa-kátránnyal. Ez azért szükséges, hogy a gombabetegségek és rovarok a sebhelyeken ne tudjanak meghonosodni. További fontos teendőnk a gyümölcsösben a permetezés. Itt meg kell említenünk, hogy a növényi betegségek két csoportba oszthatók. Az egyik csoportba tartoznak azok a betegségek, amelyeket növényi kártevők okoznak. Ide tartozik a monila, varasodás, az őszibarack levelének fosrosodása stb. A másik csoportba tartozó betegségeket az állati kártevők okozzák. Az első csoport betegségei (gombabetegségek) ellen házilag elkészíthető 2 százalékos bordói lével permetezünk. Az állati kártevők által okozott betegségek esetében pedig ásványtartalmú szerekkel való permetezést használun.k A permetezést a rügyfakadás előtt 2—4 héttel kell elvégezni. Ezt különösen akkor kell betartani, ha gyümölcsfa-karbóleummal vagy ásványolaj tartalmú szerekkel permetezünk. Ellenkező esetben, vagyis ha akkor permetezünk, ha az első rügyek már fakadnak, a permetező szer a rügyeket csirájukból leperzseli. Ugyanakkor helytelen az is, ha permetezésre fagyos napokat választunk. Csakis fagymentes napokon permetezzünk, mert ellenkező esetben a permetlé nem tud behatolni a fák nyílásaiba és repedéseibe. A munkát a fa legmagasabb ágán kell megkezdeni és aztán fokozatosan az alsóbb ágakat permetezzük. Jegyezzük meg, hogy ha э fák nyugalmi állapota alatt történő permetezést elhanyagoljuk, a későbbi, vagyis a tavaszi és nyári permetezések nem hozzák meg a várt eredményt. Kovács Lajos, Lelesz A méhek nemesítése kiválasztás utján A méhek legelése a keresztes és pillangóvirágú növényeken nem tart sokáig. Ezalatt az idő alatt még nem érik el fejlődésük csúcspontját. Ha ekkor kedvezőtlen időjárás következik, mint ahogy az elmúlt évben történt, a korai legeltetésű vidékeken a méhész üres kézzel marad. Csakhogy nem minden esetben. Vannak ugyanis olyan méhcsaládok, amelyek a kedvezőtlen hordási feltételek mellett is képesek gyűjteni, sőt felesleget termelni. Ez nem azzal magyarázható, hogy az ilyen családok kiraboltak valamilyen elárvult méheket, hanem azzal, hogy különösen dolgos, iparkodó méhekről van szó, amelyek minden alkalmas percet felhasználtak a gyűjtésre. Sőt hűvösebb napokban is kirepülnek, ami annyit jelent, hogy edzettek. Csaknem minden méhesben több minőségű családot találunk. A nagy hasznot hajtó méhek mellett, amelyek kedvezőtlen időjárás mellett is gyűjtenek, vannak olyan méhek, amelyek kedvező feltételek mellett is alig hajtanak valamilyen hasznot, sőt maguk is nyomorognak. A gondos méhész osztályozza méheit. Ha leszámítjuk a betegségeket, arra a meggyőződésre jutunk, hogy tényleg vannak elsőosztályú méhek és vannak olyanok, amelyek hátul kullognak. Mit tesz ilyenkor az okos méhész? Semmiesetre sem szabad eljárnia aszerint, ahogy évekkel ezelőtt, mert a tapasztalat bebizonyította, hogy nem érdemes a gyengébb családokat felerősíteni azáltal, hogy az erős családok érett mézével etetjük őket. így kevés hasznot hajtó családok mások rovására élősködnének. Ne avatkozzunk be tehát mesterségesen a méhek természetes fejlődésébe. Mutassák meg az egyes törzsek maguk, hogy mire képesek. Aki foglalkozik az anyák tenyésztésével kiváló rajokat nyerhet nemes anyákkal az élükön. Több módszer van arra, hogy a méheket többszöri rajzásra bírjuk, amennyiben azt minőségük alapján megérdemlik. A legegyszerűbb módszer az, hogy azt a kaptárt, amelyből a méhek elrajzottak, erős méhcsaládok kaptárai mellé helyezzük, amelyből aztán a másodlagosan rajzott méhek csaknem egy hét múlva kirepülnek. Az anyák petékről való mesterséges tenyésztésével ezt évente megismételjük és igy magas teljesítményű, szorgalmas méheket nyerünk. Az anyatenyésztés termé-A méhek Méhcsaládokat egész évben vásárolhatunk. Legajánlatosabb azonban, ha az év elején veszünk méheket, mert a telelés kockázata elmarad. Legfontosabb, hogy a család egészséges legyen és legalább annyi mézzel rendelkezzen, amennyi a hordás megkezdéséig elég. Nagyon fontos kérdés a méhek szállítása. Ha a családot 6 kilométernél közelebbről szállítjuk, akkor ezt a kirepülés előtt végezzük, mert ellenkező esetben a méhek egy része visszarepül. Két ember rúdon vagy hevereden kíméletesen hordozza őket. A méhek az új helyükön tájékozódnak és ott maradnak. Messzebbről a kirepülés után szetesen az egészséges méhekre vonatkozik. Ha valahol betegség üti fel a fejét, akkor nemcsak a megbetegedett méheket, hanem a környező, látszólag egészséges méheket is gyógyítani kell. Amint már fent említettük, sohasem vigyük el a jó családok mézét a gyengék felerősítésére. Ellenkezőleg azonban eljárhatunk. Az első osztályú méhek méztartályába elhelyezzük a rossz méhek mézét. Ezzel elérjük, hogy a nemes családok még erősebbek lesznek, a gyengék pedig teljesen kiesnek a tenyésztésből. Az üres kaptárokat nemes családokkal töltsük meg. Ezt úgy hajtjuk végre, hogy a kevés hasznot hajtó anyát megsemmisítjük és új fiatal anyát helyezünk a kaptárba. Az így elárvult alacsony teljesítményű méhek egy darabig még bolyongnak, majd aztán a hidegben elpusztulnak. Ezzel szemben az erős családok még erősebbekké válnak. A „jókból is a legjobbakat” jelszó szerint válasszuk ki méheinket a továbbtenyésztésre és így bizonyos idő múlva nagy hasznot hajtó nemes méhekkel rendelkezünk. A kiválasztás utján történő nemesítést nem szabad abbahagyni. Előfordulhat az, hogy legjobb anyánk véletlenül párosul valamelyik rossz család heréjével és így hiábavalóvá vált eddigi munkánk. Ezért fontos tehát, hogy a nemesítést évente ismételjük. Felmerül a kérdés, mit tegyen az a méhész, aki nem méhesében csupa alacsony minőségű méhei vannak. Rossz méhekből nem lehet nagy hasznosságokat nevelni Az ilyen méhésznek új nemes törzset kell beszereznie és aztán kell hozzálátnia a nemesítéshez. Elég, ha anyákat szerez, vagy pedig ha ért a tenyésztéshez, jó anyák petéi is megfelelnek, mert belőlük nagyteljesítményű anyát és jó mézgyűjtő méheket nyerhet. Ne rendeljünk anyákat ismeretlen méhészektől, mert elsősorban is az idegen méhek betegséget hozhatnak, továbbá az anya az utazás alatt elveszítheti jó tulajdonságait és végül bármilyen jó is az anya, új éghajlati viszonyok közé kerülve alkalmatlanná válik a továbbtenyésztésre. Ajánlatos, hogy új anyákat hasonló éghajlati viszonyokból, legjobb ha saját vidékünkről szerezzük be. Csupán az fontos, hogy ne vesztegessük az időt alacsonyteljesítményű méhekkel, hanem gondoskodjunk jómézelő erős családokról. szállítása szállítjuk a családot, mert a hoszszú út megzavarná telelésüket. Visszaszállásuktól nem kell félni. A néhány kilométeres útnál elég a kijárót rostaszövettel zárni. Ha messzebbről szállítunk, fontos, hogy betartsuk a szállítás szabályait. A vándorkaptár elkészítése nem nehéz dolog. A közönséges kaptáron a következő módosításokat kell alkalmazni: Hátulról a nyilókaptárba — ha szükséges — vékony lececskéket tolunk. Az ablak üvege helyébe rostaszövetet kell helyezni. Az ablakot erősen az utolsó kerethez nyomjuk, és szegeket verünk melléje, vagy bádoglemezzel rögzítjük, hogy a keretek ne mozdulhassanak. A kaptár alját 2 léc közbeiktatásával szegezzük fel, hogy köröskörül szellózörés maradjon.
