Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-03-01 / 9. szám

iГгяЬаа

földműves

1953. március 1.

Tavaly szervezetlenül- az idén már alaposan felkészültek Csallóközaranyoson

a tavaszi munkákra

Alig néhány hete még hótakaró borította a csaílóközaranyosi határt, de a tavasz nap mint nap közeledik s a szövetkezet tagjai egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy itt a vetés, a tavaszi munkálatok kezdete. Am az aranyosi szövetkezetben a tavasz gyors közeledése nem okoz nagyobb gondot, sem meglepetést, mert minden terep jól felkészültek, leszűrték a tavalyi év hiányosságaiból a tanulságot, kijavítottak a mezőgazdasági felszereléseket, előkészítették a vetőmagot, a műtrágyát és pontos munkatervet dolgoztak ki.

Elmulasztották a mélyszántást

Tavaly azonban nem készültek fel alaposan a tavaszi munkák megkezdésére s ezért igen sok hiányossággal kellett megküzdeniük. Kockás Zsiga, a szövetkezet gazdája meg is jegyezte, hogy tavaly még az őszi mélyszántást is tavasszal kellett elvégezniök. Persze így nem csoda, ha a szomszédos szövetkezetek messze maguk mögött hagyták az aranyosiakat a tavaszi munkálatokban. Március végéig uyyanis csaknem minden szövetkezet elvégezte az árpa vetését, míg az aranyosiak még március vége felé is az ősszel elhanyagolt szántással voltak elfoglalva. Ez a késés igen nagy kihatással volt a termésre. Sem a gabonaneműekből, sőt még a kapásokból sem érték el a tervezett hektárhozamokat. Így a legjobb akaratuk mellett sem tudták feladataikat teljesíteni. Cukorrépából 6.720 mázsával, kukoricából pedig 815 mázsával adtak be kevesebbet, mint tervezték. Ennek következtében csökkent a munkaegység értéke is, mégpedig 145 koronáról 92 koronára.

Varjú elvtárs, a szövetkezet elnöke és a helyi nemzeti bizottság tagjai a hiba okát a májusi fagyokra és a nyári szárazságra hárították. Pedig másban kellett volna az okot meglátniuk, abban, hogy a tavaszi munkák idején a szövetkezet tagjainak nagy része akkor ment ki a határba dolgozni, amikor a nap már jó magasan járt. Akadtak olyanok is, akik csak minden masnap vették ki részüket a közös munkából. Ilyen áldatlan munkaszervezés következtében a szövetkezet képtelen volt minden talpalattnyi földet megdolgozni és a kapásnövényeket rendszeresen ápolni.

A nemzeti bizottság segített

A szövetkezet vezetősége, karöltve a helyi nemzeti bizotsággal megtárgyalták a hiányosságok okait. Itt- igen sok tennivalót fedeztek fel, különösen a munkaszervezés terén. A szövetkezet tagjai foglalkoztak a kérdéssel gyűléseik alkalmával s csakhamar rájöttek a bajok csínjára. Nagy elvtárs, a szövetkezet agronómusa igen helyesen rámutatott, hogy bár a szövetkezetnek van két állandó munkacsoportja, de nem osztottak fel huzamosabb időre köztük a földeket, az igavonókat, sem pedig a gazdasági felszerelést. Ez volt legnagyobb kerékkötője a munkák sikeres haladásának. Nagy baj volt még az is, hogy a munkacsoportok nem tárgyalták meg, mit fognak csinálni a következő napon, stb.

Röviddel azután, hogy a hiányosságok felszínre kerültek, új élet és új munkakedv szállta meg a szövetkezet tagjait. Ez elvégzett munkájukban mutatkozott meg legjobban. A munkacsoportok is komolyabban vették feladataikat, három, sőt négy napra előre megbeszélték az egyes munkafolyamatokat. Ezzel igen nagy mértékben meggyorsították a munkálatokat. Számbavették például a 24 hektárt kitevő kertészetüket is, melynek ápolására csak 18 munkaerejük volt. „Hogyan segítsünk ezen?” — tették fel a kérdést a szövetkezet tagjai. Horváth elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke igen ésszerű megoldást tálát. A HNB mellett működő női bizottság közreműködésével sikerült meggyőzni az aszszonyokat a szövetkezeti munka fontosságáról, akik szívvel-lélekkel belekapcsolódtak a zöldségtermelésbe. Ez a segítség a szövetkezet kertészetét igen fellendítette, mert az idejében megművelt, jól bedolgozott zöldségfélék napról-napra egyre szebbek lettek. Miután a szövetkezet teljesítette beadási kötelezettségét, a szabadon eladott zöldségből még közel két millió korona hasznuk volt az aranyosiaknak.

A jó munka eredménye

Mint fentebb láttuk, az eltelt esztendő sok tanulsággal szolgált. A szövetkezeti gazdálkodás, a közös akarat bebizonyította, hogy a nagyüzemi termelésben nincs lehetetlen, nincs olyan kérdés, amit közös szilárd akarattal nem lehetne megoldani. Az összefogás ereje, továbbá pártunk és kormányunk segítsége révén, Aranyoson annak ellenére, hogy sok fogyatékossággal kellett megbírkózniók, nem maradt el a természetbeni járulék, sőt még pénzosztalék is jutott: 17 korona munkaegységként. Gyurenka Mihály munkaegységeire az elmúlt évben öszszesen 58.823 korona előleget kapott s még több, mint 10.000 korona osztalék is jutott. Felesége szintén sokat segített a szövetkezetnek. Meg is kapta igazságos jutalmát; előlege es osztaléka összesen 39.000 koronára rúg. Mellékjutalomként a szövetkezet egy hetes üdülésre küldte Tátrafüredre. Természetbeni járulék is túlhaladja a 25 mázsa gabonát. Farkas György, CJóka Zsigmond szintén megkapták jutalmukat. Hosszú lenne felsorolni még a többieket is, akik becsületesen kivették részüket a közös munkákból és igyekeztek előrevínni a szövetkezeti gazdálkodást.

Az eltelt esztendő kemény munka és harc mellett sok jót és nagy haladást hozott a szövetkezet tagjainak, de ez az év még nagyobb sikerekkel kecsegteti őket, annál is inkább, mert mint elöljáróban elmondottuk, ebben az évben más sokkal egyszerűbben fel készültek a tavaszra. Már az elmúlt év novemberében kezdtek beszélni az idei nagy tervekről. A szövetkezetek mintaszabályzat-tervezete pedig nagy segítségükre szolgált a jövő kialakításában. Megszervezték az állandó munkacsoportokat, amelyek között már a felszerelést és az állatokat is szétosztották. Minden egyes csoportnak nyolc évre 423 hektár földet adtak megművelésre, ezenkívül 10 pár lovat, 10 szekeret, boronát, stb., egyszóval fnindent, ami a gazdálkodáshoz kell. Mivelhogy az elmúlt évben újabb 227 hektár földdel gyarapodott a szövetkezet birtoka, a kapások megművelését is munkacsoportokra osztották el. A tervek kidolgozásánál rájöttek arra

is, hogy a munkanormák igen lazák voitak az elmúlt esztendőben. A kukoricánál például 15 árról 18 árra emelték fel a teljesítményt, a dohánynál 10-ről 15 árra, míg a trágyahordásnál 5 fordulóról 6-et fogadtak el. Farkas elvtárs helyesen bírálta például a kocsikat, akik felelőtlenségből 10—12 mázsa trágya helyett, csak 8, legfeljebb 9 mázsát raknak fel szekerükre. Többé ez már nem fordulhat elő, mert a normák megszilárdításával biztosították a munkák ellenőrzését is. A munkacsoportvezetők megválasztása után a szövetkezet tagjai megegyeztek abban, hogy a tervek teljesítése érdekében minden hétfőn és szerdán közös megbeszéléseket tartanak. így elkerülik az esetleges hiányosságokat

Kormányunk nagy sgítsége

Mint látjuk, a szövetkezet tagjai hallgatnak a mintaszabályzat útmutatásaira, mert tervszerűen végzik munkájukat. Ennek tudható be az Is, hogy a szövetkezet a jó minőségű vetőmagról sem feledkezett meg. Akár már meg is kezdhetik a tavaszi munkálatokat. Nem volt ám az így régen a földműveseinknél. A múltban nem törődött azzal senki, hogy ki mit, mikor és hogyan fog termelni. Nem is volt érdekük a földbirtokosoknak és a kulákoknak a termelés emelése, mert így könnyebben kizsákmányolhatták a kis- és középparasztokat és magasabb árat biztosíthattak saját terményeiknek a monopolizált piacokon. Ma azonban dolgozó népünk életszínvonalának emelése érdekében pártunk és kormányunk minden támogatást megad. Utat mutat, hogy minden szövetkezet, valamint kis- és középapraszt emelje a terméshozamot. Ezt csupán akkor érhetjük el, ha minden EFSz és magángazdálkodó jól felkészülve várja a tavaszi munkacsatát és az agrotechnikai határidők betartása mellett elvégzi az összes munkálatokat. (Sz.)

Szigorúan betartjuk az agrotechnikai intézkedéseket — mondja Műnk elvtárs az udvardi EFSz elnöke

Az udvardi szövetkezeti tagok 3.500 hektáron gazdálkodnak. Az EFSz az érsekújvári járás legjobb szövetkezetei közé tartozik. A tagságot az I. országos szövetkezeti kongresszuson Műnk József agronómus képviselte, aki a kongresszus határozatainak teljesítésére törekedve mindent megtesz az elmúlt év hibáinak kiküszöbölésére. Különösen nagy figyelmet szentel a tavaszi munkák előkészületeinek. Szoros együttműködésben a munkacsoportok vezetőivel és a traktorállomás agronómusával elkészíti a tavaszi munkák tervét, amelyet az egyes csoportokra is szétímak. Egyidejűleg kidolgozzák az agrotechnikai intézkedések tervét is és megszervezik a szocialista munkaversenyt.

Körmendy János csoportja tagjainak

a tavaszi munkákban el kell vetniük 20 hektár búzát, amelynél 360 mázsa termést kell kimutatniok. Hogy ezt az eredményt elérjék, az összes búzát keresztsorosan vetik.

A cukorrépánál, amelyet 10 hektáron termelnek, 300 mázsa hektárhozamot kell elérniök. Ezért a prosenicei mozgalom elvei szerint fognak eljárni. Betartják az összes agrotechnikai intézkedést.

A vetés előtt 2 mázsa szuperfoszfátot, továbbá 2 mázsa nátriumsót és 1 mázsa kénsavas ammóniát szórnak a földre. A csoport tagjai a répa fejlődési ideje alatt póttrágyázást fognak alkalmazni meszes salétrommal. Egy hara 50 kilogrammot adnak. Ezenkívül minden sarabólás után megtrágyalézik a földet.

Zsiak György ondódi küldött a kongresszusról

Az cmdódi EFSz-nek ezideig egy szemefénye volt: и sertésfarm, ahonnan egész sereg fajkoca, kan és sok-sok kövérre hízott disznó került már ki. Nem is volt a beadással baj sohasem. Hogy ne is legyen, arról Baukó, Pribojszky és a többi elvtársak gondoskodtak jó m*'..bájukkal, akik szorosan együttműködve Zsiak György zootechnikussal, egyre gyarapították a sertésólak állományát. így elérték azt, hogy az elmúlt esztendőben a szövetkezet nemcsak, hogy teljesítette a beadási kötelezettségét, de ezenkívül még 80 darab fajállatot is eladott, ami több mint 800.000 korona jövedelemtöbblethez juttatta a szövetkezetei Nem csoda tehát, hogy mindezek után a sertésfarm valóban a szövetkezeti tagság szemefénye lett — mint mondani szokták. Ám, de Zsiak elvtárs zootechnikus akármennyire is szerette a sertéshizlaldát, mégis azon igyekezett, hogy a tehenészet, baromfitenyésztít, juhtenyészet, vagyis helyesebben mondva, az egész szövetkezet a tagság szemefényévé váljék. És bizony nem volt nálánál boldogabb ember a faluban, mikor megtudta, hogy ő‘ fogja képviselni az FSz-t a szövetkeze-1 tek I. országos kongresszusán Prágában. Meg volt róla győződve, 3' hogy a kongresszuson nagyon sokat tanul r.Mjd, amit a jövőben szövetkezetük további fellendítése érdekében fel tud használni.

Aki Zsiak elvtárssal beszélni óhajt, annak fel kell készülnie arra, hogy bejárja az andódi szövetkezet egész határát, mert a moz- ^ gékoni' zootechnikus hol itt, hol ott, bukkant fel, vagyis mindenütt, ihol rá szükség van. Amikor rátaláltunk a szövetkezet új tehén-istállójában, beszélgetett a fejőgulyásokkal.

— Minden erőnkből támogatni kell azoknak a szövetkezeteknek örekvéseit, amelyek valóban helyes gazdálkodással, a földek hozamainak emelésével, az állattenyésztési termelés fokozásával bebizonnítják. hogy valóban megvan bennük a jóakarat, hogy kihasználják az agrotechnika minden új ismeretét, az észszerűsítéseket, gépesítéseket, stb., amelyek ma már az államnak. és a népnek több kenyeret, több húst, tojást és tejet f adnak és a jövőben is többet akarnak adni, röviden, amelyek minden törekvésüket arra irányítják, hogy ná'unk minden dolgozó jobban és boldogabban éljen — idézte szóSzerint Zápotocký kormányelnök elvtárs a kongresszuson elmondott szavait.

Sejben elvtárs és a többi fejőgulyások már jól tudják miről van szó. Hiszen még csak gyenge kísérleteket folytatnak a Malininová híres szovjet fejőnő módszerével és az eredmények máris mutatkoznak. Alig néhány hét leforgása

alatt a szűkösebb takarmányozás mellett is átlagosan 1 literrel emelkedett a tejhozam egy tehéntől naponta. A fejőgulyások ép ezért még alaposabban fogják alkalmazni a szovjet módszereket minden vonalon, úgy a borjúnevelésnél, hogy az andódi szövetkezet ezen a téren is az elsők közé kerüljön.

— A kongresszuson elhangzott beszédek és vitafelszólalások nagyon tanulságosak voltak számomra. Rengeteg feljegyzést csináltam magamnak. Azonkívül gondosan tanulmányozom’ a kongresszusi anyagot, hogy minél jobban tudjam hasznosítani a további munkámban. Őszinte örömmel töltött el, amikor hallhattam egyes küldöttek sikerekről szóló beszámolóit. Mi idehaza már rég meggyőződtünk arról, hogy a szövetkezeti közös gazdálkodás mily nagy előnyöket rejt magába. Különösen amikor megvitattuk a minta-szabályzat-tervezetet — amely azóta törvénnyé vált — ismertük fel, hogy ennek betartásával*'s mily nagy lépést tehetünk előre, — mondotta Zsiak elvtárs, majd elhallgatott. Kicsit később ismét megszólalt:

— A kongresszuson sokat gondoltam arra, hogy milyen nagy '.lentőséggel bír, ha valaki állandóan tanul. Ezt pedig minden szövetkezeti tag megteheti, mert hiszen gazdag szakirodalom áll rendelkezésünkre, állandóan meríthetünk a szovjet kolhozparasztok tapasztalataiból, tanulhatunk a szövetkezeti előadásokon is.

Zsiak elvtárs nagyon szívesen eszélt ezekről a dolgokról, meglátszik rajta, hogy a kongresszus további erőt, további lendületet adott neki. Ez nem is csoda, hiszen Zsiak elvtárs szereti szövetkezetét és nagyon sokszor gondol arra, hogy bizony népidemokratikus rendszerünkben megbecsülik a becsületes és jó dolgozót. Ö annál jóbban látja a különbséget, mivel életének legfiatalabb éveit a kulákok szolgálatában töltötte, mint kanászgyerek, később mint béres. Igazán nem csoda tehát, hogy most azon gondolkozik, hogyan járuljon hozzá a munkájával mégjobban szövetkezete további fejlődéséhez. Még nagy lelkesedéssel beszél arról is, hogy pontos ikarmányozási tervet dolgozik ki, hogy a helyes takarmányozási technika bevezetésével tovább emelhessék az állatállomány hasznosságát, észszerűen gazdálkodjanak a takarmánnyal.

Amikor búcsúzásnál megrázzuk a kezünket, azt mondja, — hidd el elvtárs, nagy igazság van abban, hogy nincsen rossz időjárás, nincsen rossz föld, sem pedig rossz állat, csak jó, vagy rossz gazda. Azután pedig, ahol a helyi pártszervezet jól működik, segít a szövetkezetnek, ott rossz szövetkezet sincs. —mj—

Az érsekújváriak megismerkedtek a tavaszi munkák tervével

A tágas iroda olyan, mint a hangyaboly. A nagy kirakatablakon át beomlik a napfény és megvilágítja a várakozással teli arcokat. Furcsa ám egy ilyen élő arckép-csarnok, mert az egyik arcon fontoskodva terpeszkedik el a komolyság, a másiknak pedig и tudálékosság ad ünnepi kifejezést, A legtöbb arc azonban pillantonként változik: egyszer mosolyra kerekedik, másszor pedig egyetlen kérdőjellé változik.

Bizony az érsekújvári I. számú EFSz-ben lázas ütemben dolgoznak a tavaszi terveken, Annyi szent, kicsit elkéstek vele és most alaposan meg kell fogni a' dolog végét, hogy a te~vet jól és időben ki tud - ják dolgozni. Ebben a munkában nemcsak a két mezei csoport vezetői vesznek részt, hanem az osztagok vezetői is. Sőt az egyes csoportok tagjai is mindjárt melegiben megismerkednek a tervvel. A legtöbb tag nem törődve azzal, hogy vasárnap van, kitart a végsőkig a munka mellett, hogy minél hamarébb elkészülhessenek. Egynéhányon állandó kérdésekkel ostromolják Horváth István elvtársat, a szövetkezet elnökét, aki igyekszik mindenkinek legjobban megfelelni. Az egyik ív papiros fölé Morvái Tibor elvtárs, a szövetkezet agronómusa hajol és még többen is. úgy, hogy a kiváncsi fejek valóságos koszorút képeznek az asztal fölött. A másik asztalnál Chládek elvtárs, a járási nemzeti bizottság szövetkezeti osztályának vezetője a második csoport vezetőjével, Macák elvtárssal és még egynéhány taggal együtt dolgozik a terven.

— No nézd csak Macák elvtárs, — mutat az ív papiros egyik pontjára Chládek elvtárs. Mindannyian figyelemmel kísérik ujjúnak menetét. — No nézd csak, — ismétli Chládek elvtárs, miközben balkezével fején fejjebb böki a rádiósapkát — itt hibát követtünk el.— Pepo bácsit kétszer írtuk be. Nem oszthatjuk ismét be március 6.-tól 13-ig, mert hiszen egyszer már erre az időre be van osztva.

Macák elvtárs kissé kiegyenesedik, s csak annyit mond — hm .... Ebből ugyan vajmi keveset értenénk, ha nem tudnánk, hogy bizony Macák elvtárs eleinte nem szívesen beszélt a tervről. Mondta is, hogy azt mindenki tudja, hogy tavasszal vetni kell, boronálni, hengerelni, szétszórni a műtrágyát, azután majd minden megy magától. Ahogy azonban megismerkedett a tervvel és az új munkaszervezéssel, már másképpen néz a dologra. Lám, Pepo bácsit is kétszer írták be, holott egyszerre csak egy helyen lehet. Bizonyára eszébe jutott, hogy az ősszel is előfordult olyan eset, amikor egy embernek egyszerre három helyen is kellett lennie, míg mások munkaereje nem volt ’kihasználva. Pepo bácsi eleinte csak figyelmesen nézte, hogy mi történik, majd kivette szájából a pipát, kezefejével megtörölte ősz bajúszát, azután tiltakozni kezdett:

— Miért huzigáljátok ki a nevemet?

Chládek elvtárs megmagyarázta neki, hogy március 6-tól 13-ig az 1. táblára műtrágyát hord ki, azután manipulál a műtrágya-szóróval s így természetesen nem lehet őt beosztani másik helyre is. Erre Pepo bácsi csak annyit mondott, hogy — hm . .. Ismét szájába vette a pipát és vígan pöfékelt tovább.

Közben a másik asztalnál Szászak elvtárs hangját halljuk, — Tibor — szól az agronómusnak, — melyik traktoros dolgozik majd a G. VIII. táblán? Tibor belenéz a papírba. — Kokavec traktoros — fe leli. — Es a simítózást ki végzi — faggatja tovább az agronómust Szászak elvtárs. Az agronómus oda se néz és úgy válaszol: — Lavrined Károly fogja végezni a símitózást. Erre a tömegből megszólal valaki: — Mit akartok velem? És egy mosolygó arcú fiatal ember lép az agronómus asztalához,- — Morvái elvtárs most már felpillant micisapkájф alól s kérdőn tekint a fiatal traktorosra. — Tudod-e Károly, hogy hol fogsz simítani? A traktoros egy noteszt húz elő a zsebéből, kicsit lapoz benne és nyomban feleli: — A G. VIII. táblán, — majd még hozzáteszi — hiszen Szaszák elvtársnak tudni kell róla, már előzőleg beszéltünk erről. Szaszák elvtárs vidáman hunyorgat: — Én tudom is,

csak arra voltam kiváncsi, hogy te is tudod-e.

Így folyik tovább a munka, hol itt kérdeznek meg valakit, hol ott és itt is elhangzik egy felelet és ott is Azután szépen sorjában minden rákerül az ív-papirosokra. így válnak a számok élő valósággá és így nyerünk biztosítékot arra, hogy a terv nem marad meg csak papíron, hanem élő valósággá változik.

Nézzük csak meg nagyjából hogyan néz ki az I. csoport munkaterülete. A G. I. tábla 92 hektár, a G. V. 92, az I. 93.8, az I. V, 92 és az I. VI. 92 hektár. Természetesen minden munkára megállapították a normákat is. így például hengerelés, boronálás normája 4—4 hektár. A műtrágyát 9 hektáron kell szétszórni, hogy a napi normát teljesítsék. (Ez gépi segítséggel történik.) A kocsisoknak naponta 30 hektárnyi területre szánt műtráojw-mennyiséget kell kocsikra felrakni és a helyszínre elszállítani. Pontosan be vannak osztva a munkaerők is. Így a hengerelésnél és a boronálásnál 3—3 ember dolgozik. A műtrágyát 2 ember hordja és így tovább. — Ugyancsak gondolnak a tervben az agrotechnikai határidő betartására is. A hengerelést, boronálást, a műtrágya kihordását például március 11-től ir '•2ll '.végezniük, A mütrágya s-órása március 15. és 26-a között történik meg. A terv szerint már február 23-án megkezdték a tavaszi munkálatokat, mégpedig si-