Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-06-21 / 25. szám

6 1955 iúnňic 21 feladatokat: „Mindenütt, gazdasági és egész köz­életünk minden szakaszán kitartóan harcoljunk a legnagyobbmérvű gazdaságosságért, takarékossá­gért, az önköltségek csökkentéséért, a munkaterme­lékenység fokozásáért és vigyük győzelemre ezt a harcot.“ A pénzreform súlyos és rendkívül érzékeny csa­pást mér az üzérkedőkre, kulákokra, valamint a kapitalista elemek többi maradványára. A párt és a kormány természetesen nem állították, hogy a becsületes dolgozó embernek nem kell átmeneti ál­dozatokat hoznia az új korona vásárlóerejének fo­kozása és megszilárdítása érdekében. Ezeket az át­meneti áldozatokat azonban szocialista országépí­tésünkért, további felvirágzásunkért, társadalmunk jólétének és kultúrájának további fejlődéséért, sa­ját jobb jövőnkért hoztuk. Éppen azért ezekkel az áldozatokkal többszörösen felérnek azok az elő­nyök, amelyek a pénzreformból és a jegyrendszer megszüntetéséből fakadnak. Minden pártszervezet, minden kommunista és a szocializmus minden építője előtt a pénzreform végrehajtása után az a feladat áll, hogy őrködjék új csehszlovák koronánk szilárdsága fölött. Az új csehszlovák korona szüárdságát úgy biztosíthat­juk. ha engesztelhetetlenül harcolunk minden fe­­csérlés, az állami vagyon szétlopkodása ellen, azzal biztosítjuk, hogy minden eszközzel védelmezzük és megerősítjük a szocialista tulajdont, szüárdítjuk az állami és munkafegyelmet. Továbbá arról van szó, hogy egész gazdasági életünkben biztosítsuk és érvényesítsük a csehszlo­vák korona új ellenőrző szerepét és a koronán ala­puló ellenőrzés a gazdaságosságért folyó harc éles fegyverévé váljék. Ezek röviden a gazdasági és kulturális ország­építés legfőbb sikerei Szlovákiában. Ezek a sikerek nem önmaguktól születtek meg. Ezek a sikerek pártunk szervezőmunkájának eredményei, amely mint a Nemzeti Arcvonal vezető ereje, maga köré tömörítette a városok és falvak dolgozó népét és harcba vezette az első gottwaldi ötéves terv nagy feladatainak megvalósításáért. Igaz, a szocialista országépítésben elért sikereink még átütőbbek, még kifejezőbbek lehetnének, ha jobban és egyenlete­sebben teljesítettük volna a gottwaldi ötéves terv feladatait, ha Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak egész szlovákiai szervezete jobban megszervez­te volna harcát a termelésben mutatkozó hiányok ellen, a munka új formáinak és módszereinek al­kalmazásáért az iparban és a mezőgazdaságban, valamint az állami és munkafegyelem betartásáért. Ugyanakkor, amikor a párt szervezte Csehszlo­vákia népének munkás igyekezetét, egyben éles harcot kellett folytatnia a nép és a szocializmus minden nyílt és burkolt ellensége ellen, meg kellett törnie ezeknek az ellenségeknek nyílt és burkolt el­lenállását. Ennek a harcnak folyamán lelepleztük és ártalmatlanná tettük Szlánszky veszedelmes kár­tevő bandáját, amely nagy károkat okozott ne­künk és arra készült, hogy felújítsa hazánkban a kapitalista viszonyokat és az imperialista monopó­liumok uralmát. A Szlánszky vezette kártevők kü­lönösen a beruházások terén okoztak súlyos káro­kat. Olyan iparágak építését szorgalmazták, ame­lyek a kapitalista államokból származó nyers­anyagbehozatalra szorultak volna, a beruházási összegeket felaprózták számos félig felépített üzem között, különösen az energetikában, szabotálták a bányák kiépítését és a beruházási eszközöket a könnyűiparra fecsérelték el, noha Csehszlovákia könnyűiparának teljesítőképességét igen kevéssé használtuk ki. Kártevő tevékenységük népgazda­ságunkban komoly aránytalanságokra vezetett. Ártalmatlanná kellett tennünk számos kém- és sza­botázsbandát, amelyeket különféle hírszerző köz­pontok küldtek országunkba. Harcolnunk kellett az emberek gondolkodásában megnyilvánuló kapita­lista csökevények ellen, a munkához való új, szo­cialista viszonyért. Ebben a harcban sok kommu­nista a párt- és a gazdasági munka kiváló szerve­zőjévé, a dolgozók igaz vezetőjévé fejlődött és ed­ződött. Százszámra vannak új sztahanovistáink és élmunkásaink, a bőséges terméshozamok és az ál­lattenyésztés nagy hozamának mesterei. De mind­ez nem változtat semmit azon a tényen, hogy Szlová­kia Kommunista Pártjának munkája jelentősen el­marad a nagy igényektől, amelyeket a szocializmus építése éi a nemzetközi helyzet fejlődése vele szem­ben támaszt. Az első gottwaldi ötéves terv utolsó évében va­gyunk. Szlovákia szocialista iparosításának továb­bi fejlesztése a jövő időszakban is hazánkban a szocialista országépítés egyik alapvető feladata lesz. A fő feladatok, áhielyekre az egész pártnak össz­pontosítania kell magát, a következők: a) teljesíteni a tervet az iparban és az építőipar­ban, különösen pedig lényegesen javítani a munkát a kulcsiparágakban és ezzel megteremteni annak kedvező előfeltételeit, hogy mielőbb kiküszöböljük az aránytalanságokat ezeknek az iparágaknak a fejlődéséből; b) biztosítani a pénzreform teljes sikerét és ez­zel kapcsolatban széleskörűen kifejleszteni a gazda­ságosság érvényesítéséért folytatott harcot; c) teljesíteni a tervet a mezőgazdaságban és biz­tíi&e* Földműves tosítani az egységes földművesszövetkezetek poli­tikai és gazdasági megerősödését; d) kifejleszteni a szocialista kereskedelmet, fel­lendíteni az árucserét a város és falu között és biz­tosítani a dolgozók ellátását jóminőségű árucik­kekkel. Az ipar és építőipar fejlesztésében jelentős sike­reket értünk el, amelyek napról napra javítják Szlovákia életének anyagi és kulturális feltételeit. Mindezek ellenére nyíltan ki kell jelentenünk, hogy mivel a párt és a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom nem harcol kielégítően a gottwaldi ötéves terv egyenletes teljesítéséért, a tervbevett felada­tok mennyiségi és minőségi végrehajtásáért — nem biztosítottuk teljes mértékben népgazdaságunk tervszerű fejlődését. A legkomolyabb hiány az, hogy még egyáltalában nem harcolunk kielégítően a népgazdaságunk fejlődésében fellépő aránytalan­ságok ellen, amelyeket Szlánszky kártevő bandája okozott és amelyek teljes mértékben megnyilvánul­nak szocialista iparunk eddigi fejlődésében. Ezek az aránytalanságok a kulcsiparágak, mint például a szénbányászat, vas- és színesércbányászat, erő­műtelepek építésének lemaradásában nyilvánulnak meg. Az erőműtelepek építésének lemaradása nagy aránytalanságra vezetett az ipari termelés fejlődé­se és a villanyáram termelése között. Szlovákiában 1952-ben az egész ipari termelés 122 százalékkal volt nagyobb, mint 1948-ban, a villanyáram terme­lése pedig csak 61.2 százalékkal emelkedett. A nép­gazdaság helyes, arányos fejlődése azonban meg­követeli, hogy a villanyáram termelése legalább olyan iramban fejlődjék, mint az egész iparé, job­ban mondva, hogy megelőzze az ipar fejlődését. Ennek az arányosságnak meggyőző példája a Szov­jetunió, ötödik ötéves terve, amelynek értelmében 1955-ben az egész ipari termelésnek 1950-hez ké­pest 70 százalékkal, a villanyáram termelésének pedig 80 százalékkal kell emelkednie. A vasércbá­nyászat szintén elmarad a kohóipar igényei, vala­mint a nehéz és általános gépipar tervezett fejlődé­se mögött. A vasércbányászat még mindig nem ju­tott el a múltban elért legmagasabb színvonalra. Az ipar terén pártunk legfontosabb feladata, hogy a CsKP konferenciáján elfogadott irányelvek ki­tartó teljesítésével felszámolja ezt az elmaradást és kiküszöbölje a fellépett aránytalanságokat. Ezt a feladatot a párt csak akkor teljesítheti, ha bizto­sítja ezekben az iparágakban a terv egyenletes na­ponkénti teljesítését és ha figyelmét az előkészítő és feltáró munkálatokra, a földtani kutatásokra, az épülettervezésre és építkezésekre, a szükséges szak­képzett káderek nevelésére, egyszóval mindazokra a kérdésekre összpontositja, amelyek döntő szerepet játszanak a kulcsiparágak jövendő fejlődésében. Nagyok azonban a hiányok nem csupán a kulcs­iparágak munkájában, hanem valamennyi iparág­ban, az építőiparban és a közlekedésben is. Sok szakaszon nem teljesítik a tervet, vagy pedig a terv­teljesítés nem egyenletes. Az 1953. évi rendkivül megfeszített gazdasági terv sikeres teljesítésétől függ, milyen előfeltételekkel kezdjük meg tervgaz­daságunk új időszakát. Ezért pártunk és népünk minden erejét, minden képességét és minden erélyét arra kell összpontosítanunk, hogy sikeresen telje­sítsük a gottwaldi ötéves terv utolsó évét. Az országos pártkonferencia feltárta, mik az okai annak, hogy nem teljesítik a tervet. Gottwald elvtárs beszámolójában hangsúlyozta, hogy vala­mennyi ok közös nevezője a hiányos állami és mun­kafegyelem, a ránkbízott feladatok teljesítésével szemben tanúsított hiányos személyes felelősségtu­dat. Az országos pártkonferencia Gottwald elvtárs tíz pontjában az utat is megmutatta, hogyan biz­tosítsuk a terv teljesítését. A hiba az, hogy elvtár­saink és különösen a vezető gazdasági szervek fele­lős dolgozói nem biztosítják ezeknek a határozatok­nak végrehajtását, amint nem biztosítják a párt és a kormány határozatainak megvalósítását sem. So­kan közülük rosszul és felületesen dolgoznak, fel­adataikat csak formálisan, felemásan teljesitik vagy néha egyáltalában nem teljesítik. Ha egy feladatot nem teljesítünk, vagy elkésve hajtjuk végre, ennek* az a következménye, hogy számos további feladat teljesítése elmarad, vagy elkésik. Mindeddig csak kevéssel jutottunk előbbre azon a téren, hogy az irányító szervek színvonalát a velük szemben támasz tott követelmények szintjére emeljük. Egyes veze­tő dolgozóinkban nincs elég kemény elszántság és szilárd akarat, hogy legyőzzék a nehézségeket és akadályokat, hogy átvigyék a gyakorlatba a sze­mélyes felelősség és az állami fegyelem alapelveit. Van még elég olyan kommunista, aki hajlandó vol­na belenyugodni a terv nemteljesitésébe és a mun­kában jelentkező hiányokba, sőt olyan is akad, aki igyekszik takargatni a hibákat és meg akarja té­veszteni a felettes szerveket. De az iparban, építő­iparban és közlekedésben fennálló hiányokkal nem békélhetünk meg és nem is békélünk meg. Csak a velük vívott engesztelhetetlen harccal biztosíthat­juk Szlovákia szocialista iparosításának további elő. rehaladását. Ezért az országos pártkonferencia ha­tározatait minden üzemben, minden munkahelyen, az irányítószervek munkájában következetesen életbe kell léptetni. Pártunk, a párt vezető szervei, kezdve a Közpon­ti Bizottsággal, valamint az üzemekben és építke­zéseken dolgozó pártfunkcionáriusok nagyon elég­telenül szervezik a tervteljesítésért folyó harcot. A pártszervezetek alapvető feladata megszervezni a tömegek kezdeményezését, elmélyíteni és kiszéle­síteni a szocialista munkaversenvt. Mert a terv tel­jesítését csak a szocialista munka verseny további hatalmas arányú fejlesztésével biztosítjuk. Ez föl­tételezi, hogy az üzemi pártszervezetek, az FSzM (ROH) szerveiben működő pártcsoportok útján na ponta konkrét harcra mozgósítsák a dolgozókat a termelési feladatok teljesítéséért, valamint a mi­nőségi és pénzügyi mutatószámok eléréséért. A szocialista munkaverseny fejlesztésében néhány élenjáró üzemünk kiváló sikereket ért el. A nagy­­szombati Kovosmalt, az apátfalusi Poľana, a Sel­mecbányái Kohóművek kezdeményezésére elterjed­tek a szocialista munkaverseny fejlettebb formái, mint például a komplex anyagmegtakarítás, a for­góeszközök körforgásának meggyorsítása, a tech­nológiai folyamatok tökéletesítése, stb. Az idén példás munkafelajánlásokat doleoztak ki a dubní­­cai Vorosilov-művek és a lónyabányai Magnezit­művek, amelvek jól szervezik a szocialista munka­versenyt is. De általában véve a szocialista munka­verseny helyzete még mindig nem kielégítő A leg­főbb hiány az. hogy néhány élenjáró üzem kivételé­vel a munkaversenvt nem iránvítiák konkrétan a terv fő feladataira, a verseny részvevőit nem veze­tik rá eléggé a szűk keresztmetszetek kiküszöbölé­sére. Sok iparágban nem számoltak még le a ver­seny megszervezésében tapasztalható formalizmus­sal. Az üzemekben, építkezéseken, közlekedésben dolgozó kommunisták feladata biztosítani, hogy a kormánynak és a Szakszervezetek Központi Taná­csának a szocialista munkaversenv megszervezésé­ről hozott határozata az üzem összes alkalmazottai­nak alapvető irányelvévé váljon. A párt üzemi alap­szervezetei csak akkor teljesítik feladatukat, ha a kommunisták a szocialista munkaverseny élén ha­ladnak és személyes példájukkal magukkal ragad­ják a munkások, művezetők és műszakiak egész tö­megét. A szocialista munkaverseny további sikeres fej­lődéséhez igen jó előfeltételeket teremt a párt és a kormány legutóbbi határozata a mesterekről. A jegyrendszer megszüntetése pedig lehetővé teszi, hogy következetesen megvalósítsuk a végzett mun­ka mennyiség és minőség szerinti díjazásának el­vét. A májust köszöntő verseny során újabb gazdag tapasztalatokat szereztünk. Az üzemek és a falvak dolgozói szeretett pártunk kongresszusát új mun­kasikerekkel akarták köszönteni. Ki kell értékelni a tapasztalatokat és gondoskodni arról, hogy a szo­cialista munkaversenv még nagyobb lendülettel foly­tatódjék és minden iparágban biztosítsa a tervfel­adatok teljesítését. Összpontosítsuk a párt figyelmét a fő feladatokra Az új, értékálló csehszlovák korona bevezetésével szilárd alapokra helyeztük gazdasági életünket. Tö­rekvéseinket most arra a feladatra kell összponto­sítanunk, hogy megszilárdítsuk a pénzreform ered­ményeit, hogy az a fokozatos és tartós árleszállítá­sok politikájának kiindulópontjává válhasson, amint az a Szovjetunióban bekövetkezett. Ebből a szem­pontból elsőrangú jelentőségű a gazdaságosság rendszerének bevezetése egész népgazdaságunkban. A pénzreform megvalósítása után mindenütt bizto­sítani kell a gazdaságosság következetes bevezeté­sét, mert ez népgazdaságunk további fejlődésének és ezzel a dolgozó nép anyagi és kulturális színvo­nala további állandó emelkedésének egyik legfonto­sabb feltétele. A gazdaságosság a szocialista gazda­ság törvényszerűsége. Jelentősége abban áll, hogy minél kisebb költséggel minél nagyobb termelési eredményeket érjünk el. A pazarlás okai a munka­­szervezés alacsony színvonalában és abban rejlenek, hogy a vállalatokban nem tartják be a technológiai és a munkafegyelmet. Ha biztosítani akarjuk az új csehszlovák korona szilárdságát és nagy vásárló­erejét, s ezzel biztosítani a pénzreform teljes sike­rét, akkor következetesen a legnagyobbmérvű gaz­daságosságra kell törekednünk népgazdaságunk minden szakaszán. Tagadhatatlan, hogy a már em­lített körülmények következtében, amelyek a pénz­­refopmra vezettek, nem sikerült eléggé megszilárdí­tanunk az üzemekben az állami és munkafegyelmet, a gazdaságosság rendszerét és a pénzügyi fegyelmet. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy a pénzreform megvalósítása után ezen a téren minden üzemben alapvető fordulatnak kell bekövetkeznie. A szigorú gazdaságosság rendszerének alkalmazása azt jelen­ti; 1. teljesíteni az önköltségek tervét, bevonni az üzem minden alkalmazottját az önköltségek tervé nek és a többi pénzügyi mutatószámnak teljesité sébe és naponkénti harcot folytatni az önköltsége’ csökkentéséért, a selejt csökkentéséért és kiküszc böléséért; 2. bevezetni az anyagi és pénzügyi eszközökkr való gazdálkodás szigorú rendjét, pontos és meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom