Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-06-21 / 25. szám

1953. június 21.

bízható számviteli nyilvántartást és betartani a pénzügyi gazdálkodás valamennyi alapelvét.

A gazdaságosság elvét nem tekinthetjük azonban szorosan vett pénzügyi kérdésnek. A pénzügy csak az üzemek szervezési és technikai színvonalának kifejezőié. A gazdaságosság ezért csak akkor vezethet sikerre, ha teljes mértékben érvényesül a termelési, technikai és szervezési munkában. A szigorú gazdaságosság érvényesítése tehát azt jelenti:

3. emelni minden üzemben a munka szervezési és technikai színvonalát, harcolni a technológiai fegyelem betartásáért, a haladó műszaki normák kiterjesztéséért és megjavításáért. A műszaki normák az állami terv alapkövei, az üzem összes alkalmazottai munkájának szabályozói és szervezői. Az anyagfogyasztásnak, az áru munkaszükségletének, a gépi berendezés teljesítőképessége kihasználásának helyes és megindokolt normái a legjobb eszközök egyikét jelentik a tartalékok mozgósítására és az üzemek munkájának megjavítására;

4. naponta rendszeres harcot kell folytatni a műszaki haladásért, amely a népgazdaság fejlődésének hajtóereje, amelytől a munkatermelékenység növekvése és ezzel az önköltségek további csökkenése függ;

5. végül sokkal következetesebben kell érvényesítenünk a beruházási tevékenység gazdaságosságának elvét. Nem vagyunk hívei a kalmár-rentabilitásnak, de idézzük emlékezetünkbe Sztálin elvtárs szavait: „A szQcializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban“ című művéből, amelyekkel megcáfolja a rentabilitásról vallott helytelen nézeteket. Az egyes vállalatok és termelési ágak jövedelmezőségének óriási jelentősége van termelésünk fejlődése szempontjából. A jövedelmezőséget figyelembe kell vennünk mind az építés tervezésénél, mind a termelés tervezésénél. Ez gazdasági tevékenységünk ábécéje a fejlődés jelenlegi szakaszán“.

A pénzreform megvalósítása és a jegyrendszer megszüntetése hathatós gazdasági eszközök, amelyekkel teljes mértékben felkelthetjük a széles dolgozó tömegek érdeklődését a megtakarítások és az önköltségek csökkentése iránt, tehát a szocialista munkaverseny ezirányú fejlesztése iránt.

A gazdaságosság ügyét minden dolgozónak magáévá kell tennie. És minden dolgozó magáévá is teszi, ha a gazdaságosság élharcosai a kommunisták lesznek.

Harcoljunk a legnagyobbfokú gazdaságosságért minden munkaszakaszon

B Ipari termelésünk előtt továbbá az a fontos és sürgős feladat áll, hogy jelentős mértékben megjavítsuk a termékek minőségét. Ezt a követelményt már a CsKP országos konferenciája, majd közvetlenül utána a CsKP KB is hangsúlyozta januári ülésén. Ezzel a kérdéssel a kereskedelem és ellátás terén foganatosított új kormányintézkedések szempontjából akarok foglalkozni és ezért pusztán a közszükségleti cikkek gyártásának kérdésére szorítkozom.

Az a törekvés, hogy a tervet minél kényelmesebben teljesítsük és a jegyrendszer egyidejű fennállása arra vezetett, hogy üzemeink kevés gondot fordítottak a gyártmányok minőségére és fajtáira. Az országos pártkonferencia a könnyű-, az élelmiszer-, a fa-, és közületi ipar dolgozóit mozgósította, hogy biztosítsák jóminőségű gyártmányok termelését és szállítását. Sok üzemben megszervezték a műszaki ellenőrzési osztályt. Megszigorították és szabvánvosították a minőségi mutatószámokat és az átvételi feltételeket. A termelés nagyobb gondot kezd fordítani a fogyasztók kívánságaira, ami az áruk gazdagabb választékában nyilvánul meg.

Mindezeket az eredményeket pusztán annak a harcnak kezdetéül fogadhatjuk el, amelyet szocialista iparunk a gyártmányok jő minőségéért folytat.

A termelésben dolgozó elvtársak bizonyára már tudatára ébredtek annak, miiven messzemenő következményekkel jár rájuk nézve a jegyrendszer megszüntetése, valamint a csehszlovák korona értékének megszilárd:tása. Elvárható és természetes, hogv a fogyasztó értékes pénzéért értékes árut >-kar maid kaoni. Mivel semmi áron sem akarjuk, hogv a normálisnál nagyobb készleteket halmozzunk fel, közszükségleti cikkeket gyártó üzemeink nem tehetnek mást. mint hogy értékes árut fognak gyártani, olyan árut. amilyet a fogyasztók vásárolni akarnak. Ez így is van helyesen. Éppen ezt akarta elérni a párt és a kormány.

Nagv figyelmet kell ford'tani a selejt elleni harcra. valamint arra, hogy végrehajtsuk a párt és a kormány ezirányú határozatát.

Az említett iparágakban dolgozó kommunisták előtt most a következő feladat áll: jóminpségu árul kell termelni elégséges menuyiségben és ezzel biztosítani a pénzreform teljes sikerét. Ebből a fontos politikai és nemzetgazdasági szempontból kell nézniük munkáinkra Rajtuk áll minden munkással megértetni, hogy miről van most szó. Rajtuk áll, hogy ezeknek az üzemeknek a dolgozóit munkaversenyre mozgósítsák az áruk jobb minőségéfxaírod

Foldműws

ért, a dolgozóknak gazdag választékú, elégséges mennyiségű, jóminőségű áruval való ellátásáért.

A pénzreformnak és a jegyrendszer megszüntetésének nagy hatása lesz mezőgazdaságunk további fejlődésére is. Megteremtik annak kedvező feltételeit, hogy necsak teljesítsék, hanem magasan túl is szárnyalják a mezőgazdasági termelés feladatait, politikailag és gazdaságilag megszilárdítsák az egységes földművesszövetkezeteket, ami ma szocialista országépítésünk egyik alapvető politikai és gazdasági feladata.

A pénzreformmal kapcsolatban a kormány számos fontos intézkedést tett a mezőgazdasági termékek felvásárlására, a feleslegek előnyös eladására, a takarmányok és ipari termékek viszonteladásira. Mi a céljuk ezeknek a szocialista falu további felépítése szempont iából oly fontos intézkedéseknek? A termelési feladatok túlteljesítésére ösztönöznek azzal, hogy nagyösszegű pótdíjazásokat biztosítanak a kötelező beadáson felüli szállításokért az állami felvásárlás keretében és feljogosítják a mezőgazdasági termelőket, hogy terményfölöslegüket szabad megegyezés szerinti árakon adják el. Tervbeveszik az ipari termékek előnyös áron való eladását, amennviben teljesítik az ipari növények beadási tervét, úgyhogy ezeknek a növényeknek a termesztése nagy előnyöket hoz $ szövetkezeteknek és dolgozó parasztoknak. Hason-' lóképpen tervbeveszik a takarmányok eladását, amennyiben az állati termékek beadását normán felül teljesítik.

Mindezek az intézkedések egyben lehetővé teszik, hogy gazdaságilag megszilárdítsuk a szövetkezeteket és a magasfokú rentabilitás útjára vezessük őket.

Mik az okai szövetkezeteink jelenlegi átmeneti nehézségeinek?

A legfőbb ok az, hogy a pártszervek és szervezetek, valamint a kerületi és járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági osztályai, amint azt a járási és kerületi konferenciák számos szövetkezeti küldötte kijelentette, a szövetkezettel megalakulása után többé nem törődtek. A párt járási és kerületi bizottságai nem vezették és nem irányították a falusi pártszervezetek munkáját, nem támogatták a kommunista szövetkezeti tagokat a konkrét kérdések megoldásában. A népi közigazgatás szerveiben és a felvásárló szervezetekben működő kommunisták munkáját sem irányították. Az egységes földművesszövetkezetek nem kaptak semmiféle támogatást, és gyakran csak szakszerűtlen támogatást. Igen rosszul gondoskodtak az EFSz-ek saját kádereinek neveléséről és oktatásáról is.

Ez az elégtelen gondoskod? * okozta, hogv sok EFSz-ben nem alkalmazták megfelelően a munka, a számadás helyes megszervezésének, a termelési feladatok teljesítésének előfeltételeit. A szövetkezetek tagjait nem vezették rá arra, hogy gondoskodjanak saját takarmányalapjukról, helyesen gazdálkodjanak a takarmánnyal, ami elkerülhetetlenül visszatükröződött az állatok csekély súlygyarapodásában. a tehenek tejhozamában és az állattenyésztés általános eredményeiben. Nagy hiány van szakképzett állattenyésztő káderekben is.

Az elégtelen gondoskodás és támogatás következtében a szövetkezetek egyrésze nem birkózott meg termelési feladataival, sem a növénytermesztés, sem pedig az állattenyésztés terén. Különösen rosszak voltak az eredmények az ipari növények és kapásnövények terén, valamint a sertéstenyésztésben. Noha tava Ív az időiárási viszonvok sem voltak kedvezőek, a hiányok legfőbb okát abban kell látnunk, hogy nem tartották be az agrotechnikai intézkedéseket, hogy az őszi és tavaszi munkák során mind a szövetkezeti tagok, mind pedig a gép- és traktorállomások részéről jelentős hiányok merültek fel.

Nyilvánvaló tehát, hogy az a komoly feladat áll előttünk, hogy politikailag és gazdaságilag megszilárdítsuk az EFSz-eket és ezzel megteremtsük tovobbái sikeres fejlődésük előfeltételeit.

Pártunknak ezzel a feladattal feltétlenül meg kell birkóznia s ezzel egyúttal biztosítania kell a mezőgazdasági termelés emelkedését is.

Pártunk megbirkózik ezzel a feladattal, ha biztosítja a pénzreformmal és a város meg a falu közt kifejlesztendő árucserével kapcsolatos intézkedések következetes megvalósítását s ha a pártszervek minden szakaszon úgy vezetik majd a kommunistákat, hogy kötelességeik pontos teljesítésével hozzájáruljanak a szövetkezetek munkájának lényeges megjavításához.

Szükséges, hogy pártszerveink, valamint a népi közigazgatás szervei konkréten megvizsgálják az egyes szövetkezetek problémáit és segítsenek megoldásukban.

Nagy figyelmet kell szentelnünk a szövetkezetek szervezeti kérdéseinek. Jól megszervezett munkacsoportok nélkül, melyeknek állandó művelésre adták át a földet és a felszerelést, jól átgondolt és igazságosan megállapított normák nélkül, rendes és áttekinthető számvitel nélkül a szövetkezet nem dolgozhat jól. Nem kisebb figyelmet kell szentelnünk a szakképzett káderek kérdésének is.

Nem szabad megengednünk, hogy я szövetkeze-1

tekben a kulákok tovább garázdálkodjanak. A szövetkezeti tagok, a kommunisták dolga, hogy leleplezzék és elszigeteljék őket, és elérjék, hogy kizárják őket a szövetkezetből.

Gondoskodni kell arról, hogy a falu és város közti árucsere teljes fejlődésnek induljon, és szakadatlanul szilárdítanunk kell a szövetséget a munkásosztály és a szövetkezeti tagok, valamint a kis- és középparasztok közt, akiket türelmes meggyőző munkával meg kell nyernünk, hogy lépjenek be az EFSz-ekbe.

A kerületi nemzeti bizottságok és a járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági osztályainak munkáját alapjában meg kell javítanunk. Tőlük függ, hogy az agrotechnikai és zootechnikai rendszabályokat minden szövetkezet teljes mértékben betartsa, s hogy feltáruljanak azok az óriási tartalékok, melyek a hektárhozamok emelésében és az állatállomány hasznosságának fokozásában rendelkezésünkre állnak. Az EFSz-ek megszilárdításában és fejlesztésében jelentős szerep jut gépállomásainknak. Gépállomásaink munkája az utóbbi időben javult. Egy 15 lóerős traktorra eső teljesítmény 312 hektárról 1952-ben 537 hektárra emelkedett. Megjavult általában a munka minősége is, ha helyenkint fel is merültek nagy fogyatékosságok. Sokezer traktorosunk, kombájnosunk, agronómusunk, csoportvetőnk, könyvelőnk és más dolgozónk nevelődött. Az is fontos tény, hogy a tavaszi munkálatok idején 3350 szövetkezeti tag dolgozott gépállomásainkon, akiket munkaegységek szerint díjazunk. A gépállomások azonban ezeknek a sikereknek ellenére is csak nagyon elégtelenül teljesitik feladatukat. Gépállomásaink dolgozóinak, az agronómusoknak, traktorosoknak, kombájnosoknak, a szocializmus falusi „apostolainak“ politikai színvonala még mindig nagyon alacsony, a hernyótalpas traktorok és más fontos gépek nagy számban hevernek javításban, s a karbantartás és javítás sincs megfelelő módon szervezve.

Az EFSz-ek további fejlődése és megszilárdulása nagy követelményeket támaszt a közeljövőben a gép- és traktorállomások dolgozóival szemben. A szocialista építésnek ezen a fontos szakaszán működő kommunisták dolga, hogy lelkesen és áldozatosan teljesitsék a nagy és felelősségteljes feladatokat, melyekkel a párt megbízta őket a falu szocialista felépítésében.

A falu egyéni kisgazdálkodásról szocialista szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásra való átmenetének súlyos és bonyolult folyamata közepette élünk. A kulákok ellen folyó mindennapi harc folyamán valósul meg falvaink szocialista felépítése. Soronlévő feladataink: az EFSz-eket politikailag és gazdaságilag megszilárdítani, és ezzel megteremteni az előfeltételeket a szövetkezeti mozgalom további kiterjesztéséhez, lényegesen megjavítani a gép. és traktorállomások és állami gazdaságok munkáját, teljesíteni az agrotechnikai és zootechnikai intézkedések tervét és ezzel biztosítani a tervbevett hektárhozamokat s az állatállomány hasznosságát és elérni, hogy az EFSz-eknek saját takarmányalapjuk legyen — és akkor feltárul előttünk az erősen gépesített és nagytermelékenységű mezőgazdaság fejlődésének a perspektívája.

Fejlesszük a város és a fa*u közötti szocialista kereskedelmet és árucserét

A felszabadításunk óta fennálló, számos ipari és élelmicikkre vonatkozó jegyrendszer eltörlése megteremtette az előfeltételeket ahhoz, hogy szocialista kereskedelmünket teljes mértékben kifejleszthessük. Ezzel egyúttal fokozzuk kereskedelmünk felelősségét is dolgozóink zökkenőmentes közellátásáért. A pénzreform megvalósítása és a jegyrendszer eltörlése ezért határkövet jelent szocialista kereskedelmünk fejlődésében.

Az elmúlt időszak folyamán szocialista kereskedelmünk valóban rohamos fejlődésen ment át. Kiskereskedelmünk forgalma 1948-hoz viszonyítva 1952-ben 1370 százalékra emelkedett, vagyis csaknem 14-szeresére. Sűrű kiskereskedelmi hálózatot és sok közös étkezdét létesítettünk. A magánvállalkozást ezen a területen csaknem teljesen felszámoltuk.

Kereskedelmi szervezeteink munkájának azonban nagy fogyatékosságai voltak. A jegyrendszer fennállása, a kétféle árak és a kétféle piac lehetetlenné tette a szocialista kereskedelem teljes kifejlődését és arra vezetett, hogy a kereskedelmi apparátus bürokratizálódott. A szakképzett káderek nevelését elhanyagolták. A kereskedelmi dolgozók a közelmúltig nem sokat törődtek a termékek minőségével, és nem védték eléggé a fogyasztók érdekeit.

Pártunk politikája a dolgozók közellátása terén megköveteli, hogy az egész kereskedelmi apparátus fentről egész le lényegesen megjavítsa munkáját és becsületbeli kötelessége a kereskedelemben és a közös étkezdékben dolgozó kommunistáknak, hogy munkaszakaszukon biztosítsák a párt- és kormányintézkedések teljes sikerét.

Kereskedelmi dolgozóinknak jobban kell ismerniük dolgozóink szükségleteit és kívánságait és rugalmas, operatív munkával kell elémiök a folyamatos közellátást. A bürokratikus aktatologatást erélyesen fel kell számolni, a tisztességtelenül és