Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-04-05 / 14. szám
1953. április 5. ч'— fzatmd szarna ~ FöMfllűm 5 A szőgyéni EFSz jó takarmányalap létesítésével biztosítja az állattenyésztés fejlődését termesztési csoportvezetők meggyőzték a hozzájuk tartozó tagokat a vetés mielőbbi elvégzésének fontosságáról s így még vasárnap is vetettek. Ekkor 60 hektáron végezték el a vetést. így a mezei csoportok között az első helyre kerültek. A múlt év hibáin okulva most már idejében hozzáláttak a takarmányaíap kibővítéséhez, hogy elegendő és jóminőségű takarmányt biztosítsanak állatállományuk részére. Már a múlt év őszén elvetettek 60 hektár őszi takarmány-keveréket. Ennek betakarítása után helyére tarlótakarmányt vetnek. A tavaszi takarmánykeverékekkel eddig 130 hektár területet vetettek be. Vetnek továbbá 40 ha takarmány-répát és 40 ha csalamádét is. Az 1954-es évben 300 hektáron füvesheréjük is lesz, melyből eddig 180 hektárt elvetettek. Van továbbá 600 köbméter silógödrük, de nemcsak ezt, hanem összesen mintegy 5000 köbméternyi gödröt akarnak silótakarmánynyal megtölteni. A sertésekről sem feledkeznek meg; ezek részére zöld lucernát és csa’amádét fognak silózni. így biztosítják állatállományuk zavartalan takarmányellátását. Az állatállomány — mely összesen vagy 200 helyen van elhelyezve — nagy nehézségeket okoz a szövetkezetnek. Súlws baj az, hogy 22 helyen nincs víz. Ügy kell távolabbról odaszállítani az állatok részére a szükséges vizet. Az új istállók azonban egymásután épülnek — most is épül háromszáz férőhellyel két istálló. így ez a kérdés is rövidesen megoldódik. A versenytábia elkészítésével megkéstek. Ettől függetlenül a munkában legjobb eredményt elért szövetkezeti tagokat például állítják a többiek elé. A nők példát mutatnak — A szövetkezeten belül az ifjúság megszervezésével eddig adósak vagyunk. Szeretnénk a női munkacsapatok mintájára ifjúsági munkacsapatokat is felállítani. Ugyanis van négy női munkacsapatunk — újságolja Trencsik elvtárs . Ezután a kertészetről esik pár szó. Megtudjuk, hogy kertészettel azelőtt sohasem foglalkoztak Szőgyénben. Most huszonkét hektáron fognak zöldségféléket termeszteni. Melegházi zöldség és egyéb növények termesztésére is berendezkedtek. A közeljövőben ötvenkét méhcsaládot vásárolnak, amivel szövetkezeti méhészetük alapját akarják megvetni. De ni csak, valaki jön! — Az iroda ajtaja lassan kinyílik és Trencsik elv- i társ Ilonka kislánya lép be méltóság! teljesen. Nem lehet több 4 évesnél. — Ilonka bejelenti apjának, hogy kész az étel, majd a könyvállvány elé lépve a legnagyobb határozottsággal megkérdezi— Apuka, én nem kaphatok könyvet? — De igen kisleányom, kaphatsz — válaszolja s odanyújt neki egy könyvet, hadd szeresse meg már kis korában. Trencsik elvtárs négy családos apa. Nem több 34 évesnél. 12 éves korától a kulákoknal cseiédeskedett. Munkája gyümölcséből a kulákok híztak kövérre. A felszabadító szovjet katonák Szőgyén község elnyomottjait — köztük Trencsik Györgyöt is — felszabadították. Trencsik György — a kulákok egykori cselédje — ma 400 hektáros szövetkezeti gazdaságot vezet. Pár évvel ezelőtt nem hitték volna még a falu zsírosai, hogy Trencsik Gyurkának ennyire „fel vigye Isten a dolgát”, vagy másképp kifejezve: hogy a falu dolgozói, a szövetkezet tagjai éppen belé helyezzék bizalmukat. Abba bíznak, aki a mi legnagyobb ellenségünk? — Mondogathatják egymás között. Nem véletlen, hogy a kulákok szűkölő kutya módjára mind jobban a sarokba szorulnak. A szőgyéni EFSz tagjai is rövidesen rádöbbennek arra, hogy a soraik között meghúzódó kulákok az ő ellenségeik, akiknek nem érdekük a szövetkezet fejlődése. Ellenkezőleg; mindent elkövetnek, hogy annak fejlődését megakadályozzák. Ebrudalják hát ki őket minél előbb a szövetkezetből, így kívánja ezt Szőgyén dolgozóinak többsége, így kívánja dolgozó népünk és a Párt. Kovács István A szövetkezetek példát mutatnak Az 1953 március 25-iki jelentés alapján az egyes szlovákiai kerületek Kerület tavaszi búza árpa zab cukorrépa rét és legelő Nyitra 62 85 77 40 69 Pozsony 62 79 71 25 46 Besztercebánya 34 37 29 23 37 Zsolna 8 8 1 ___ ___ Kassa 34 9 7 ___ 6 Eperjes 3 2 — — — A szőgyéni EFSz határa nem kevesebb, mint 4000 hektár. Ilyen nagy szövetkezeti gazdaságban úgy politikai, mint szaktudás terén egyaránt fejlett vezetőkre van szükség, mert csak ilyenek tudják irányítani jól a gazdaság menetét. Ha ez nincs, vagy csak részben van meg, akkor a vezetés sántikál. így volt ez a szőgyéni EFSz-ben is. A szövetkezet vagy három hónapig elnök nélkül volt. Ezen idő alatt Blahák elnökhelyettes iránytította a szövetkezetét. Csak az volt a baj, hogy rosszul irányította. Nem volt ura saját munkahelyének. Ha a tagok tanácsért fordultak h</zzá, akkor legszívesebben az EFSz agronómusához, vagy egyenest a HNB elnökéhez irányította őket, Természetesen, ez így sokáig nem mehetett. Megérett a helyzet arra, hogy erősebb kezű elnököt válasszon a szövetkezet tagsága. Március 25-én este, a volt „Gazdakör”-féle helyiség megtelt szövetkezeti tagokkal. A taggyűlés első napirendi pontja az elnökválasztás volt. A tagok egyhangúan Trencsik Györgyöt választották meg a szövetkezet elnökéül. Az új elnök rövid beszédet mondott. Többek között kihangsúlyozta az alábbiakat: „Ha azt akarjuk, hogy jobbán tudjunk élni, akkor az eddiginél sokkal jobban kell gazdálkodnunk. Rend a lelke mindennek — tartja a közmondás — a mi szövetkezetünkben is rendnek, fegyelemnek kell lenni.” Felhívta a továbbiakban a tagok figyelmét, hogy nyíltan mondják meg, ha bárhol hibát tapasztalnak a vezetésben. Az elnök megválasztása után újra sor került az EFSz alapszabályzatának megtárgyalására, hogy mind a 700 szövetkezeti tag még tüzetesebben megismerje, a vérébe ivódjék a szövetkezet alaptörvénye. Kijavították a tavalyi hibákat Az alapszabályzat már eddig is sokat segített a szövetkezet munkájának megjavításában. Jónás Boldizsár, az EFSz' agronómusa, erről a következőket mondja: — Szövetkezetünkben a legtöbb hiba a munkák rossz megszervezéséből származott. Nem voltak állandó munkacsoportjaink, Ez nagyon sok nehézséget okozott. Az EFSz alapszabályzatának érvénybeiktatása után gyökeresen megjavítottuk a munkaszervezést. Nemcsak munkacsoportokra, hanem a csoportokon belül munkacsapatokra is elosztottuk a szövetkezet tagjait. Kiadtuk a csoportok részére a szükséges felszerelést és 9 évre a földterületet. Minden csoportnak megvan a saját gazdasági udvara. Röviden kifejezve: igen sokat köszönhetünk az EFSz új alapszabályzatának.” A szőgyéni EFSz-tagok a tavaszi murvákat már az új munkaszervezés alapján végzik. Elvetettek 508 hektár tavaszi árpát, ebből 300 hektárt keresztsorosan, továbbá 100 hektár tavaszi búzát, amelyből 65 hektáron alkalmazták a keresztsoros vetési módszert. Két nap alatt (március 20. és 21-én) az összes cukorrépájukat 90 hektáron a földbe tették. Énok István és Ludvig Pál növényAhogy a kimutatásból is kitűnik, a pozsonyi és a nyitrai kerületben vetettek legtöbbet. Ezzel szemben az eperjesi kerület nagyon elmaradt. Az EFSz-ek óriási fölénnyel vezetnek a magángazdálkodókkal szemben. A nyitrai kerület szövetkezetei például március 25-ig a tavaszi-búza vetési tervét 100 százalékban teljesítették, de a magángazdálkodók 23 százalékban, az árpát pedig csak 74 százalékban vetet-/ ték el. A magángazdálkodók a zab vetési tervét 53, a szövetkezetek pedig 96 százalékban teljesítették. Hasonló a helyzet a pozsonyi kerületben is, ahol a szövetkezetek a tavaszi vetési tervet teljes egészében teljesítették, de ezzel szemben a magángazdálkodók nagyon lemaradtak. Ugyanez a különbség mutatkozik a cukorrépában is. A nyitrai kerület szövetkezetei 59 százalékban vetették el a cukorrépát, a magángazdálkodók 22 százalékban. Az EFSz-ek ezt az eredményt főképpen a gépesítésnek, jobb munkaszervezésnek és a szocialista munkaversenynek köszönhetik. Újítással a cukorrépa ápolásának megkönnyítéséért Bakos István a bálvány állami gazdas ág dolgozója, különleges répamegmunkáló gépet 'szerkesztett A gép lényegesen meggyorsítja a cukorrépa gyomlálási, ritkítási és kapálásl munka latait A bányászok példát mutatnak a terv időelőtti teljesítésében Nehéziparunk hatalmas arányú kifejlesztése szempontjából a széntermelés fokozása ■ elsőrendű feladat. Szénbányászaink „fekete aranyért” folytatott hősies munkacsatájának eredményei ázt mutatják, hogy megértették ezt. Erre vall a Szlovákiai Szénbányák Körzeti Igazgatóságénak jelentése is, amely tudomásunkra adja, hogy a szlovákiai szénbányák dolgozói első negyedévi szénfejtési tervüket négy nappal a határidő előtt, március 27-én délelőtt teljesítették. Ez a nagyszerű eredmény nem hullott mannaként a bányászok ölébe. Ennek feltételeit kitartó munkával, a munkaidő és a műszakok közötti idő jó kihasználásával, a legkiválóbb szovjet és hazai bányászok tapasztalatainak következetes alkalmazásával és a gépesítés kihasználásával teremtették meg. A legkiemelkedőbb munkaeredményi a nováky-i bányászok érték el, akik március 20-a óta már a második negyedéves szénfejtési tervük teljesítésén dolgoznak. Az év eleje óta a tervet 116 százalékra teljesítik. Véget vetettek Tóth Károly komáromi kulák üzelmeinek Érsekújvár Ragonya nevű határrészében áll egy magányos villa. — Nyáron jóformán nem is látni az emeletes épületet, annyira elbújik a fák kötött, télen pedig nem jár arra, kinek 'nincsen ott mit keresnie. A villa egykori tulajdonosa a volt jatói pap, azért építette ide a mintegy 10 holdat kitevő szőlőskert szomszédságába a házat hogy nyugodtan „kipihenhesse” a nap fáradalmait, természetesen nem egyedül ... Nem tudni miért, talán, mert gondozás híjján a szőlő rohamosan pusztult, vagy más miatt, a pap eladta a villát, a szőlőt és a birtokhoz tartozó tanyát a földekkel együtt. Az egészet Tóth Károly, komáromi hentes vette meg 1943-ban 80.000 pengőért. így jutott a villa a most már két holdra csappant szőlővel és 28 hold szántófölddel Tóth birtokába. A vételár irgalmatlan nagy pénz volt azidőtájt, de Tóth Károlynak ez megsem kottyant hiszen még folyt a háború, közellátási nehézségek voltak s a dolgozók pedig éhesek. Ezen nagyon jól lehetett keresni. — Tóth a felszabadulás után is minden áron arra törekedett, hogy minél nagyobb kárt okozzon közellátásunknak. Birtokot kiadta bérbe, épúgy. mint a háború alatt, majd amikor a bérlő már nem akart többet dolgozni, hagyta lezülledni a gazdaságot. Termés.etesn beszolgáltatási kötelezettségének semmiből sem tett eleget. Nem dolgozott, ha csak azt nem neveznők munkának, hogy levágott egynéhány disznót és elfeketézte. Tanyáján pedig bérest tartott, aki elképesztő nyomorban élt ott, egerek és patkányok között, míg a villa összes szobája kihasználatlan volt. Ügy látszik Tóth nem akarta, hogy vallaki tanúja legyen üzelmeinek. A villa padlóján most néhány zsák kv,korica hever. Van ott még rizs is, cukor, bab, fazékban romlott zsír és egyebek. Eltelik egy nap is, míg mindent rámba vesznek. Bizonyára van az épületben pince is, bár Tóth esküdözik, hogy nincsen. De ő nem olyan ember akinek hinni lehet. A pincét meg kell keresni. Állítja, hogy Mórocz Lajost az öreg bérest kegyelemből tartja, mert az öregnek Deákibar. — ahonnan hozta egy évvel ezelőtt.— nem volt laká.a, s most is minden ae. övé, ami a tanyán van, a tyúkok, libák stb. Mórocz Lajos bácsi azonban mást mond. Fél a gazdától, hiszen mindehnel el kell számolnia Tóthnak, aki hozzá van szokva ahhoz, hogy más embereket félrevezessen. így maga is attól tart, hogy őt is félrevezetik. — Ez volt a gyöngyösök anyja Tóth úr! — mutatja az öreg, egy döglött véres tyúkot, majd tanácstalanul kérdi: — Mit csináljak vele? Tóth urat kellemetlenül érinti a kérdés, mert hiszen ez is fényesen bizonyítja, hogy hazudott, amikor azt mondotta, hogy Mórocz nem az ő alkalmazottja. No Tóth úr igyekszik leértékelni a dolgot. — Tetszik tudni, gyenge az öreg esze ... Nem fejezhette be a mondatot. mert Mórocz ismét kérdez: — Hát a birkával mit csináljak? A kuláknak már nem tetszik a sok kérdezősködés, — — Csináljon vele amit akar. Engem ne kérdezzen. — Az öreg nehezen mozdul. Tanácstalan, s látszik rajta, hogy parancs, szóhoz ,van szokva. Később ki is jelenti: — Tóth úr szigorú ember, s ha nem teljesítem a parancsot, akkor baj van. — Hiszen maga itt a gazda, Tóth úr állította — mondjuk. Az öreg a fejét rázza, összébb húzza rongyait apró termetén: — Nincsen nekem semmi, Tóth úrnak dolgozom én, kérem — mondja szemébe a kuláknak, aki alig tudja leküzdeni indulatát s nyomban megjegyzi: — Valamit csak kell csinálnia a pénzért, amit fizetek neki.. . buggyant ki akaratlanul száján a szó. El is hallgatott nyomban, mert észrevette hogy elárulta magát. Aztán kisült, hogy 1500 koronában egyeztek meg havonta. Valamit fizetett is neki de az öreg sem tudja pontosan mennyit. Annyi azonban bizonyos, hogy Tóth sokkal tartozik még ne.ki. De most már nézzünk egy kicsit körül a tanyán. Az udvaron különféle gazdasági szerszámok hevernek. Mindegyiket a rozsda marja. Többek között ott van kint a szabad ég alatt egy nagy uetőgép) Ha az ember hozzányúl, majd szétesik. Teljesen tönkrement. — Lássák kérem, itt vannak a szerszámok, semmit sem adtam el, nehogy azt mondják rám, hogy szabotálok — mutat a kulák a rozsdamarta szerszámokra szemérmetlenül. Nem! A világért sem szabotál Tóth úr. Már hogyan is szabotálna, hiszen az semmi hogy a gépek az esőben, szélben, hóban, fagyban tönkremennek a szabad ég alatt, holott van a tanyán elég hely arra, hogy rendesen el lehessen raktározni őket. De minek is tenné, hiszen amint említi — a gépeket át kell venni a szövetkezetnek s ő arról nem tehet, hogy még nem vették át. Tóth úrnak ez nem szabotázs, mert hiszen a gépek megvannak s az, hogy ezeken az EFSz sosem dolgozhat már az nem az ő baja. Tóth úr mégis tévedett, mert megfeledkezett arról, hogy dolgozóink minden esetben lehetetlenné teszik, hogy hozzá hasonló elemek folytathassák káros tevékenységüket s előbb-utóbb minden gazemberségre fény derül. így Tóth Károly üzelmei is le lettek leplezve. Meg kell nézni a két holdnyi szőlőt. Térdig ér benne a gaz. De mit érdekli az Tóth urat, hogy szövetkezeti tagjaink, kis- és középparasztjaink minden igyekezettel azon vannak, hogy teljesítsék, sőt túlteljesítsék a termelési tervet, hogy többet és jobbat adhassanak dolgozóink számára és emeljék a saját életszínvonalukat. Tóth úr spekulációval_ fekete vágásokkal, beszolgáltatás helyett elfeketézett gabonával és végül egy szerencsétlen öreg ember kizsákmányolásával emeli a saját kényelmét. A gazdaság elhanyagolásával dolgozóinkat a mezőgazdasági termékek mázsáival lopja meg, s akkor még azt állít ja, hogy ő nem szabotál. Végeredményben csaknem mindegy, mit mond Tóth Károly hentes és kulák, kinek Dcákiban, Komáromban van jó nagy háza és Ragonyán villája, meg tanyája és 2 hold szőllője, meg állítólag 28 hold földje. Ennyit ö maga beismer — de már megtanultuk, hogy ne higyjünk a kuláknak. Dolgozóink nem hagyják magukat félrevezetni. Illetékes hatóságaink teljes fényt derítenek Tóth többi üzelmeire is és az elkövetett bűnük nem maradnak megtorlás nélkül. (j m).
