Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-04-05 / 14. szám

A pillangósvirágú növények oltásával a magasabb termésért 1953. április 5. 6 Szaka Cf Földműves A rétek és legelők megjavítása tervének teljesítéséért hívja az egész közösséget, a tömeg­szervezeteket és az iskolák ifjúságát, hogy április 7-től 12-ig Példás rét- és legelőjavitási hét lesz rendezve Ennek az akciónak az a célja, hogy az egész közösség bekapcsolódjon a ré­tek és legelők megjavításának tervé­be. Itt sok kézimunkára van szükség. Elsősorban a szövetkezeti tagok, va­lamint a kis- és középföldművesek fel­adata, hogy időt találjanak a rétek és legelők rendbehozására. Emellett ter­mészetesen az egyes községek többi lakói is tekintsék feladatuknak, hogy segítsenek a nagyobb széna- és fúter­­més elérésében. így a „Példás rét és legelőjavítási hét” keretében közös munkával be lehet hozni a hátramara­dást. Mit kell tenni a réteken és legelőkön Alapmunkának mondhatjuk a felszí­ni javítást. Itt a vakondtúrások szétte­rítésére kell összpontosítanunk figyel­münket. Ezt nemcsak kézimunkával, hanem nehéz simítókka! is elvégezhet­jük. Ugyanilyen fontos a bokrok kivá­gása és a kövek eltávolítása. Különösen nagy jelentősége van a tavaszi felszíni javításnak a réteken. Még mindig nem | tudjuk széles méretekben alkalmazni a j gépmunkát a kaszálásnál, mert a ró- ! telt tele vannak vakondtúrásokkal, j szikladarabokkal, amelyek gyakran sé- j rülést okoznak a gépeken. A gondos ! felszíni javítással tehát nemcsak hogy j fokozzuk a termést, hanem megte- • remtjük a gépmunka előfeltételeit is. I El kell távolítanunk továbbá az előre- j gedett mohákat és leveleket, mert ezek I akadályozzák a zsenge íú fejlődését. A fű és szénatermés fokozásában a j legnagyobb szerepet a trágyázás jár.- j sza. Erre a célra mindenekelőtt istái- ; lótrágyát használjunk. Nagyon hatásos : a trágyalé. A trágyalevet háromszor, sőt ötszörannyi vízben hígítsuk fel. U- gyancsak jó eredményt érhetünk el az alaposan megérett istállótrágya, kom­poszt és fahamúval való trágyázással. Az EFSz-ek műtrágyákból a hivatalo­san megállapított hektáronkénti 50 kg nitrogénes trágyát használjanak. Ezen­kívül a járási takarmányfelelősök a készletekhez megfelelően a Példás rét és legelőjavítási hétben rendkívüli mű­trágyajuttatásokat utalhatnak ki a szö­vetkezeti tagoknak és a kis- és közép­földműveseknek. Hogyan szervezzük meg a munkát Az EFSz vagy a helyi nemzeti bi­zottság tervet készít a javítási mun­kákra olyan módon, hogy az egész munkát szakaszokra osszák, amelyeket egy-egy munkacsapat végez el. Minden szakaszon legyen egy felelős. A gya­korlatban ez így néz ki: 1. a vakond­túrások szétgereblvézése, 2. a sziklák és kövek összegyűjtése, 3. boronálás 4. trágyázás, 5. a vizek levezetése. Minden egyes munkát egy felelős ve­zet, aki előre tisztába lesz feladatai­val és a tervet szétdolgozza csapatá­nak tagjai számára. A munkát meg­szervezhetjük úgy is, hogy egy-egy csapat, egy-egy rétet vagy legelőt hoz rendbe. Ebben az esetben a csapat tag­jai között osztjuk szét a fenti mun­kákat. Az EFSz vagy a helyi nemzeti bizott­ság elsősorban a szövetkezeti tagokból és a legelő társulatok tagjaiból állít­sa össze a munkacsapatokat. Ezenkívül az akció megkezdése előtt 3—4 nap­pal hívják fel a lakosság figyelmét arra, hogy kapcsolódjanak be a mun­kába és előre jelentsék be, hogy mi­lyen szakaszon és mikor szeretnének dolgozni. SVz iskolák és a tömegszerve­zetek közösen jelentsék be, hogy hány brigádosokat azután az EFSz vagy á brigádos vesz részt a munkában. A helyi nemzeti bizottság beossza csa­patokba és megállapítja hogy, hol és mikor dolgozzanak. A nehezebb és я fontosabb munkákat a szövetkezeti tagokra és a fogatos földművesekre kell bízni. A csapatvezetők kiszámítják, milyen eszközökre van szükségük fel­adataik teljesítéséhez és azokat ide­jében beszerzik. A Példás rét és legelő javítási hét­ben minden este a helyi rádión keresz­tül vagy dobolás útján kihirdetik a kö­vetkező nap programmiáí., felolvassák az egyes dolgozók részvételét és érte­sítik a dolgozókat, hogy milyen fel­szerelést hozzanak magukkal. A csa­patok vezetői ezenkívül beszámolnak napi teljesítményükről az EFSz veze­tőségének vagy pedig a helyi nemzeti bizottság erre a célra kijelölt dolgo­zójának. Emellett kiemelik a legjobb dolgozókat és megnevezik a hátulkul­­logókat. A jelentések alapján az EFSz vagy a helyi nemzeti bizottság közli az eredményeket a járási nemzeti bi­zottsággal. A járási nemzeti bizottság segítsé­gével az EFSz-ek külön segítséget kérhetnek a traktorállomástó! a javí­tási munkára. Ha helyesen megszervezzük munkán­kat a rétek és legelők megjavításában, akkor teljesíteni tudjuk feladatunkat. Ezért készüljünk jól fel a Példás rét és legelőjavitási hétre. Minden dolgozó kapcsolódjon be a széna és fűtermés fokozásáért folytatott harcba, mert amint azt már feljebb kifejtettük, a rétek és legelők igen nagy szerepet játszanak az állatok takarmányozásá­ban és így állattenyésztésünk felvirá­­gozásában. Ing. Krajcsovics, a földművelés­­ügyi megbízotti hivatal dolgozó­ja. ki a korai alkalmi legelőket Az elmúlt évben a legtöbb helyen teljesítették az állatállomány biztosí­tásának tervét. Ezzel szemben az ál­latok hasznossága fokozásának terve csaknem mindenütt teljesítetlen ma­radt. Ha tovább akarjuk fejleszteni ál­lattenyésztési termelésünket ' az el­múlt évben megjelent párt- és kor­mányhatározat szerint, nem elég, ha­csak a tervezett állatállomány bizto­sítására törekszünk, hanem minden e­­rőnket latba kell vetnünk nagyobb hasznosságok elérésére is. Ennek első és alapfeltétele a helyes és bö takar­mányozás. ami pedig a takarmányter­meléstől függ. Ezért, ha fokozni akar­juk az állatok hasznosságát, nagy gon­dot kell fordítanonk elégséges takar­mány termelésére. Hogy mit jelent elhanyagolni ezt a kérdést, erről csaknem minden szövet­kezeti tag, valamint kis- és közép­földműves meggyőződött. Az elmúlt év­ben rossz takarmánytermés volt. De meg kell említenünk azt, hogy ahol keliő godot fordítottak e fnotos kér­désnek, ott nem kellett olyan nehéz­ségekkel küzködni, mint azokon a he­lyeken, ahol arra vártak, hogy min­dent megkapnak az állami alapokból. Tudnunk kell, hogy legbiztosabb, ha saját gazdaságunkban termelünk a le­hető legtöbbet és legjobbat. Az idén tehát nem szabad a takarmány bizto­sítását „a sorsra” hagynunk, hanem céltudatosan és tervszerűen ki kell használni minden forrást a takarmány­termelésre. Ezen a téren igen nagy szerep jut a réteknek és legelőknek. Természete­sen ezt ügy kellene mondanunk, hogy „nagy szerep juthat”, mert sok helyen annak ellenére, hogy elegendő réttel és legelővel rendelkeznek, nem tud­nak róluk annyi takarmányt nyerni, amennyi szükséges lenne az állatte­nyésztés számára. Minden jó gazdának tudnia kell, hogy a föld csak akkor és annyit terem, amennyit beléfektetünk. Érvényes ez a rétekre és legelőkre is. A fű- és szénatermést csak akkor fo­kozhatjuk, ha törődünk a rétek és le­gelők megjavításával. Ezen a téren a feladatok jelentős részét már ősszel kellett teljesítenünk. Ez azonban sok helyen nem valósult meg, úgy hogy most kell behozni a késést. Szolgáljon példaképül a garam­­szentkereszti, hradnái és bitcsai szö­vetkezet, amelynek felhasználták az első szép februári napokat arra, hogy rendbehozzák a réteket és legelőket. Meg kell állapítanunk, hogy nem mindenütt vannak tudatában a feladat fontosságának, ami abból is kitűnik, hogy a rétek és legelők rendbehozásá­nak tervét március 25-ig csupán 21.6 százalékra teljesítettük. Ha nem aka­runk az idén is nehéz takarmányozási helyzetbe kerülni, akkor most a 24. órában kell minden erőnket latbavetni a rétek és legelők megjavítására. A földművelésügyi megbízotti hivatal fel-Haszn áljuk A takarmányhiány leküzdésére fel kell használni minden kínálkozó korai alkalmi legelőt. Árokpartokon és szérűskertekben, utak szegélyén stb. kizöldült zsenge fű kitűnő tel­jesítményű takarmányt biztosít el­sősorban a juhoknak, de a sertések­nek is. Ezeknek az alkalmi legelők­nek a tervszerű kihasználása átsegít bennünket a még hátralevő néhány nehéz héten. Juhokat elsősorban tartósabb, felszikkadt talajú alkal­mi legelőkön legeltessünk, mert az olvadásos, sáros, vízállásos mély­­fekvésű területek egészségtelenek a juhok számára. Ezeket inkább ser­tésekkel hasznosítsuk. A juhok al­kalmi lege'.'tését a legtöbb gazda­ságban a tél folyamán és azóta is rendszeresen alkalmazzák, így azok kihajlása nem okoz semmi különö­sebb zavart. A sertések kihajtásánál — különösen ha azok naponkénti rendszeres mozgatását a tél folya­mán elhanyagolták — óvatosan kell eljárni. A korai legeltetést azonban csak­is kizáróu.g alkalmi legelőkön árok­partokon szérűskertekben szabad végezni. Szigorúan tilos az állatokat az üzemszerűen használt legelőkre, vagy ~étre kihajtani. mielőtt az le­geltetésre alkalmassá válik. A legel­tetés megkezdése mindenki számára sürgős. Minden állattenyésztő foko­zott mértékben figyeli a határt alig várja, hogy legelőre hajthassa álla­tait. De éppen a rendszeres legeltetés megkezdésének sürgőssége miatt kell óvatosnak lenni, nehogy az az еду-két hét. amellyel állatainkat kihajtjuk, mintsem a legelő fűfej­lettsége és a legelő talajának fel­szikkadása ezt megengedné — tegye tönkre legelőnk egész évi fűtermé­sét. • A legeltetést akkor lehet megkez­deni, amikor a legelő talaja kellő­képpen felszikkadt, a főnövényzet pedig fejlődésének háromnegyedré­szét elérte. Ilyenkor huzamos időn át nagytömegű, jóminőségü takar­mányt ad a legelő. A húgylé és trágyalé fokozza a fűsarjadást. Ezekben a növények számára nélkülözhetetlen tápanya­gok vízben oldott állapotban talál­hatók és közvetlenül azonnal a nö­vényzet rendelkezésére állanak. A trágyalével, húgylével megöntözött gyep rendkívül gyorsan indul sar­­jadásnak és a sarjútermése is na­gyobb. Válasszuk ezért a legelők parto­sabb. magasabban fekvő részeit_ A herszoni kerület kolhozainak dol­gozói és gépészei rövid idő alatt befe­jezték a koratavasziak ültetését. Д novo-alexejevi gépállomás traktorosai, V. Poljanszkij és Sz. Sapovalov, a Kirov-kolhoz dolgozói másfél normát teljesítenek naponta. A „Sztálin" ne­vét viselő gépállomás traktorosbrigád­ja, amelyet Neguljajev elvtárs vezet, már rövid másfél nap alatt teljesítet­te a korai tavasziak ültetési tervét. Sokezer hektárt vetettek be tavaszi A sztálonói kerület járásaiban űj gyümölcsösöket és szőlőkerteket léte­sítenek. Ezek területe 17 ezer hektár. Az utolsó években a gyümölcs- és szőlőkertek sok millió rubel jövedel­met jelentettek a kolhozoknak. Az idén a kertek területe újabb 1870 hek­amelyeknek talaja hamarébb fel­­szakkad és öntözzük meg trágyalé­vel, hígürülékkel, A kilocsolás előtt a trágyalevet és hígürüléket fel kell hígítani 5—7-szeres mennyiségű víz­zel. mert töményen égető, perzselő hatása van. Az így megöntözött legelők gyep­növényzete rohamos fejlődésnek in­dul és 1—2, sőt 3 héttel is hamarább megkezdhető rajta a rendszeres le­geltetés — ha az időjárás és a ta­laj megfelelő szikkadtsága megen­­gedi_ — mint a trágyalével nem ön­tözött területeken. Két-három hét pedig hatalmas nyereséget jelent a takarmányozás vonalán. kultúrákkal a Szuvorov Tuzlov, Kili­­jez, Bográd és az Izmail kerület többi járásainak kolhozai is. Széles alapon folynak a tavaszi mun­kálatok az odesszai, nikolajevai, zápo­­rozsi kerületek kolhozaiban is. A krasznodari kerület több járásá­ban már megkezdték a búza, árpa és rozs tömeges vetését. A korenovszki járásban már “az első két napon 1000 hektárt vetettek be. tárral növekedett. Az artemovszki és szlavinszki kerület kolhozai a legjobb szőlőfajtákat fogják termelni a szovjet pezsgőgyártás céljaira. Néhány kolhozban először kísérle­teznek diótermeléssel. EFSz-eink és állami gazdaságaink a magasabb termésért folytatott harcuk­ban újabb segítséget kapnak elegendő oltóanyag biztosításával a pillangós­virágú növények számára. Ezt az új termelési eszközt az idén először al­kalmazzuk mintegy 2.000 hektár terü­leten. Az oltóanyagot az EFSz-ek ís állami gazdaságok az idén. díjtalanul kapják, ami újabb bizonyítéka kormá­nyunk gondoskodásának a dolgozó pa­rasztságról. Hogy az oltási akciót sikeresen meg­valósíthassuk, fontos, hogy tisztában legyünk a pillangósvirágú növények tu­lajdonságaival és az oltóanyag kezelé­sével. A pillangósvirágú növények, mint a­­milyen a here, borsó, lendek, lencse, szója stb., érdekes tulajdonsággal ren­delkeznek, médpedig azzal, hogy képesek a levegő nitrogénjét meg­kötni Hasonlóképpen a fehérje 90 százalékát is a levegőből szerzik. A nitrogént a gyökérbaktériumok se­gítségével kötik. Amennyiben a növény nem rendelkezik ezekkel a baktériu­mokkal, nem képes nitroggnszerzésre. A baktériumok a gyökerekén gumókat képeznek. Ha a pillangósokat olyan földbe vetjük, amelyben azelőtt nem termeltük őket, nem engednek gumó­kat. Ennek következtében nem vehetik fel a nitrogént a levegőből. Sikerült megállapítani azt is, hogy csaknem minden pillangósvirágú nö­vény más és más baktériumokkal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a borsó baktériumai nem hatnak a herefélékre és ellenkezőleg. Hiába vetünk tehát borsót lucerna u­­tán, a levegő nitrogénjét és így a jó termést ezzel még nem biztosítottuk, annak ellenére sem, hogy a földben e­­lég baktérium van. Ezek az ismeretek arra késztetnek bennünket, hogy a vetőmagot vagy a talajt mesterségesen beoltsuk speciá­lis baktériumokkal, amelyek a termesz­tett pillangósvirágú növényen élnek. Az ' oltást kétféleképpen végezzük: 1. A’ magvak oltásával. Ebben az esetben az egy hektárra szánt üveg tartalmát tiszta edényben tiszta hideg vízzel elkeverjük. Az aprómagvú nö­vényeknél, mint amilyen a here, 2 li­ter vizet számítunk 10 kilogramm mag­ra, a nagymagvú növényeknél, mint amilyen a borsó, szója, bab, stb. 100 kilogramm magra 5 liter vizet számí­tunk. Az oltóanyag vízben való felol­dása után a szétterített magot meglp­­csoljuk, és felkeverjük olyan módon, hogy minden mag nedves legyen. Ez­után árnyékban száradni hagyjuk, s ha elérte a szükséges szárazságot, azon­nal vetjük. Hazánkban a hőmérséklet április kö­zepén eléri azt a fokot, amikor hozzá lehet látni a rizs vetéséhez. A rizsre is érvényes az a fontos elv, ami min­den terményre, hogy csak az idejében földbe tett mag ád bő termést. A rizsvetés legkezdetlegesebb mód­szere a felületre vetés árasztás után. Hazánkban ezt a módszert alig alkal­mazzák. Jobban elterjedt a felületre vetés árasztás előtt. Ez géppel történik. Simára előkészített talajba vetünk*. A vetőgép csoroszlyáit fel kell kötni, de csak annyira, hogy munka közben sehol se érje a talajt. A gép így a magot közvetlen közel­ről szórja a földbe s így többé-kevés­­bé megmaradnak a sorok. Vétés után minden esetben hengerezni kell, még­pedig lehetőleg a vetés irányára ke­resztben. így a mag a földhöz nyomó­dik s az árasztó víz nem sodorja el olyan könnyen. A vetést és a henge­­rezést úgy kell végezni, hogy utána azonnal meg lehessen építeni a hullám gátakat, hogy az elárasztás folyamato­san történhessék. E vetési módszer óriási előnye az, hogy jól véd a gyomosodás ellen. E- gyenetlen telepen azonban nem alkal­mas, mert nem lehet biztosítani az egyenletes víztartást. A rizs kelése a­­lacsonyabb, a fejlődés lassú s így ké­sőbbi a beérés. A fenti hiányosságokat részben kikü­szöböli a földbevetés. Ilyenkor szedjük le a vetőgép csorosz­­lyáiról a súlyokat. Ha a gép a magokat Az oltott vetőmagot védjük meg á napfénytől, mert a baktériumok kárt szenvednének. A talajt a vetés előtt gondosan elő kell készíteni és alaposan megtrágyáz­ni nátriummal, foszforral és meszes trágyával, mert a növény csak a nitro­gént tudja beszerezni a baktériumok segítségével. Ezért nitrogénnel trágyáz­ni felesleges. A trágyázást pár nappal a vetés előtt kell elvégezni, nehogy a trá­gya kárt tegyen a baktériumokban A beoltott vetőmagot nem szabad megcsávázni a növényi betegségek el­len. Abban az esetben, ha a csávázás mégis elkerülhetetlen, a nedves mód­szert válasszuk. A csávázás után a ma­got mossuk át vízzel, hogy a csávázó­anyag utolsó részei is eltűnjenek, mert különben megmérgezik a baktériumo­kat. Ha a csávázó anyagot nem sikerül maradéktalanul eltávolítani, ne al­kalmazzuk a magok oltását, hanem oltsuk a talajt vagy a komposztot, arnio vetés előtt, vagy után szórunk a földre. 2. A föld oltása. Ezt úgy végezzük, hogy az oltóanyagot összekeverjük és az így nyert anyagot vagy keresztirány­ban kézzel szórjuk, vagypedig alaposan kitisztított műtrágyaszóró-géppel jut­tatjuk a földbe. Ezután rögtön vetünk és boronálunk. Нэ a vetés után oltsuk a talajt, ak­kor ezt a vetést követően legkésőbb Hat hét múlva végezzük. Jó, ha eső e­­lőtt sikerül ezt megvalósítani. Az oltóanyag elősegíti annak a nö­vénynek a fejlődését, amely számára elő van írva. Az üvegek tartalma ak­kora területre elég, amennyi a cso­magoláson fel van tüntetve. Ha na­gyobb mennyiséget használunk, az sem­mi esetre sem árt, sőt használ, főleg ha a talaj oltásáról van sző. Az oltást már több EFSz-ben és ál­lami gazdaságon kipróbálták. A vár­­konyi gazdaságon a kísérlet azt mutat­ja, hogy a beoltott maggal bevetett föld 4 mázsával nagyobb termést adott, mint a közönséges maggal bevetett föld. A vysokai gazdaságon pedig az oltás következtében a pillangósok termése 100 százalékkal megnövekedett. Tagadhatatlan tehát, hogy az oltó­anyagban mezőgazdaságunk nagyszerű termelő eszközt kap, amely jelentős segítséget jelent a pillangósvirágú fö­vények termésének fokozásában. Ing. Emánuel Vinár a földművelésügyi megbízotti hi­vatal dolgozója. még így, is 2 cm-nél mélyebbre teszi, akkor vetés előtt hengerezni kell. Ez azért fontos, mert a 2 cm-nél mé­lyebbre kerülő magok nagyrésze be­fullad. Az aratás feltételeit itt is a ve­téssel egyidejűleg kell megteremteni. Ha a talajban nincs elegendő ned­vesség és eső sem várható hamarosan, akkor a vetést meg kell öntözni (sáro­­sítani. A - beázás után a felesleges vi­zet azonnal, de legkésőbb 24 óra múl­va le kell ereszteni. Ez a módszer jól használható ott, ahol a táblák szintkü­lönbsége magasabb 10 centiméternél, ahol kevés az árasztóvíz és nem túl gyomos a talaj. A rizs palántás művelése • a rizstermes^tés legbiztosabb módja. Ojabban a Szovjetunióban is egyre na­gyobb teret hódít, aminek legfőbb je­lentősége a rizs északranyomulásaban van. Mivel minden rizstelepen lehetnek olyan területek, amelyeket palántázás útján kell beültetni, a termelőnek ezt a módszert is meg kell ismernie. Két dologra kell összpontosítanunk a figyelmet: a hidegágyi palántaneve­lésre és a palántázásra. A hidegágya­kat április folyamán kézzel vetjük be. A vetés után azonnal 10—15 cm vas­tagságú vízrétegge! árasztunk. A palán­tákat négyhetes korukban, amikor 15—20 centiméter magasak, ki lehet ültetni. Erre körülbelül júniusban, e­­setleg május végén kerül sor. 1 A kiűzetésnél a sortávolság 25—30 centiméter, a növénytávolság pedig 20 —25 centiméter. A palántázás 5—10 cm magasságú vízréteggel borított földben történik. A magas terméshozamért Üj szőlőket és gYÜmőlcsősőket létesítenek Donbaszban Készüljünk fel a rizsvetésre

Next

/
Oldalképek
Tartalom