Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-09-07 / 36. szám

1952. szeptember 7. 3 A népek elvannak tökélve a világbéke megvédésére Az angol hatóságok elhurcolták egy malájföldi falu egész lakosságát Tíz nappal ezelőtt a maláj földi Per­­matang Tinggi faluban megöltek egy tisztet, aki kínaiak kitelepítését intézte. Az angol hatóságok ugyanis el akarják szigetelni a kínaiakat a maláji lakos­ságtól, arra számítva, hogy ilymódon gyengithetik a partizánmozgalmat. Augusztus 21-én Templer tábornok, malájföldi angol főbiztos ultimátum­szerűén követelte a falu lakosságától, hogy augusztus 25-én reggel 9 óráig közöljék vele, ki ölte meg a tisztet. Ugyanakkor megtiltották, hogy a falu lakosai elhagyják otthonukat. A „Reu­ter"-! roda jelentése szerint az angol hatóságok — minthogy a kitűzött ha­táridőre semmiféle értesülést nem kap­tak a falubeliektől — a falu egész la­kosságát gyűjtő táborba szállították. Indonéz közéleti személyiségek támo­gatják az ázsiai és csendesóceáni országok bckeértekezletét Dzsakartából érkezett felentés szerint az indonéz országos békebizottság elhatározta, hogy szeptember utolsó hetében a nagyobb városokban „békehetet” rendez. A „békehét” során kiállításokon, tömeggyüléseken és mű­vészeti rendezvényeken foglalkoznak a világ békéjének megvédésével. Az ázsiai és csendesóceáni országok béke­értekezletére megválasztották a küldötteket. Indonéz közéleti személyiségek melegen tá­mogatják a békeértekezletet. Tambunan, az indonéz parlament alelnöke mondotta: „Az ázsiai és csendesóceáni országok békeértekez­lete lehetővé teszi, hogy a béke, a biztonság és egymás kölcsönös tiszteletbentartása alap­ján szorosabb kapcsolatok létesüljenek az összes országok népei között.” A fegyverkezés jelenlegi méretei tönkreteszik Angliát 8. T. Swingler munkáspárti képviselő a napokban kerületében választói előtt beszé­det mondott. Ebben a többi között a követ­kezőket mondotta: „Egyike voltam annak az 57 munkáspárti képviselőnek, aki a fegyverkezési költségve­tés ellen szavazott. Legőszintébb meggyőző­désem szerint a fegyverkezés jelenlegi mére­tei tönkreteszik Angliát. A fegyverkezés az exportok és a nélkülöz­hetetlen importok további csökkenését, a munkanélküliség növekedését, az életszínvo­nal újabb leszorítását jelenti. Ha fegyvereket és harcikocsikat erőszakolunk a népre me­zőgazdasági felszerelés és traktorok helyett, csak súlyosbítjuk a helyzetet”. Tömeges éhínség Indiában A „Pravda” augusztus 30-i száma írja: „Az utóbbi időben az Indiából — különösen a déli vidékekről — érkező jelentések tömeges éhínségről számolnak be. Ilyen jelentések ér­keznek Madrasz-Travankor-Kocsin és más államokból. Különönsen súlyos éhínség tombol Mad­­rasz államban, ahol a legszerényebb számítá­sok szerint is mintegy 10 millió ember éhe­zik. — Andhra tartományban hatmillió az éhezők száma. A tartományban a helyzetet még az is súlyosbítja, hogy sok helyen alig van ivóvíz, nincs takarmány az állatok szá­mára. Az éhínség nyomán különböző járvá­nyos megbetegedések ütik fel fejüket. Nyu­­gat-Bengáliában a parasztok „éhségfelvonu­lásokat” rendeznek. A parasztok és a rendőr­ség között számos összeütközésre került sor” — írja a „Pravda”. A széntermelés emelkedése Lengyelországban A lengyel szénipar a hatéves terv utolsó esztendejében, 1955-ben száz­millió tonna fölé emeli termelését. En­nek érdekében az ország szénmeden­céiben 11 új bányát tárnak fel, ame­lyek közül hét 1952-ben, illetve 1953- ban kezdi meg működését. A kapitalisták a háború előtt eltelt két'évtized alatt egyetlen bányát sem tártak fel Lengyelországban, ellenke­zőleg: sok bányát bezártak Sziléziában 1929—1939 között öt nagy bányát szá- * moltak fel és árasztottak el vízzel. A népi Lengyelország nemcsak a ré­gi bányákat építette újjá, hanem hoz­zálátott új bányák építéséhez is. A „Wesola H“, a népi Lengyelország első új bányája 1952 július 22-én megkezd­te a termelést. A „Wesola II.“ termelé­se az év végére már eléri a napi 900. tonnát, a hatéves terv utolsó esztende­jében, 1955-ben pedig a napi 1900 ton­nát. Joliot-Curie professzor, a Béke-Világtanács elnöke a népek békekongresszusának előké­szítésével kapcsolatban levelet intézett a nemzeti békebizottságokhoz. Levelében a töb­bi között a következőket írja: „A férfiak és nők milliói harcolnak az új háború megakadályozásáért. A stockholmi felhívásra gyűjtött sokmillió aláírással ed­dig megakadályoztuk az atomfegyver alkal­mazását. Az öt nagyhatalom békegj'ezményé­­nek megkötéséért indított, világot átfogó kampány visszatükrözte több mint 600 millió embernek azt a kívánságát, hogy a vitás kér­déseket tárgyalások útján és ne erőszakkal oldják meg. De ennél többet is kell tenni.” Joliot-Curie professzor ezután hangsúlyoz­za: minden férfit és nőt meg kell ismertetni a Béke-Világtanácsnak a népek békekon­gresszusa összehívásáról kiadott felhívásával és a Béke-Világtanácsnak a béke megőrzése és megszilárdítása érdekében tett javaslatai­val. A felhívást úgy kell terjeszteni, hogy a népek békekongresszusáról a legkisebb falu­tól a legnagyobb városig mindenütt értesül­jenek. Minden országban szoros kapcsolatot kell teremteni a népek nemzeti érdekeinek védel­mére és a béke megőrzésére irányuló tevé­kenység között. Minden városban és minden A Trieszt Szabad Terület Kommu­nista Pártja felhívással fordult a terü­let két övezetének népéhez. A felhí­vásban határozottan állástfoglal az im­perialisták által tervezett alku ellen, amellyel Olaszország és Tito-Jugoszlá­­via között fel akarják osztani Triesz­tet. A párt rámutat, hogy a szabad te­rület megosztását célzó alku súlyosan Mac Arthur, a bukott tábornok, akit egyik napról a másikra menesztettek ko­­reiai főparancsnoki tisztéből, s aki azóta háborús uszítással és politikai intrikák­kal foglalkozott az Amerikai Köztársasági Párton belül, most — saját bevallása sze­rint — végkép visszavonul a politikai élettől. Visszavonul, miután gazdái, a nagy monopóliumok urai mégsem ejtették ki egészen kegyeiből, s szolgálatai jutal­mául juttattak neki egy zsíros állást. Mac Arthurt a Remington-vállalat elnök-ve­zérigazgatójává nevezték ki. A vén bajkeverő és százezerszeres gyil­kos ebből az alkalomból nyilatkozatot tett közzé és a vasárnapi iskolában tanult ha­misítatlan amerikai képmutatással kije­lentette, hogy miután „ötven évet töltött egy romboló szakmában, most rendkívül örül, hogy romboló foglalkozását egy épí­tő iparággal cserélheti fel”.___________ faluban fel kell világosítani az embereket arról, hogy a boldogabb élet útjában álló akadályok. a háborús előkészületek politiká­jának következményei — írja a Béke-Világ­­tanács elnöke. Joliot-Curie a továbbiakban rámutat annak szükségességére, hogy a nyugati hatalmak háborús mesterkedéseivel szemben újabb in­tézkedéseket kell tenni a békeharc erősítésé­re. „Tanácskozni akarunk Önökkel a leg­megfelelőbb módszerekről az általános lesze­relés megvalósítása érdekében; minden nép­nek biztosítani kell, hogy maga dönthessen életmódjáról és meg kell tennünk mindent a nemzetközi helyzet feszültségének enyhü­lése érdekében. Minden gyűlésnek, minden fórumnak, minden értekezletnek, minden he­lyi és országos kongresszusnak, mindazok széleskörű eszmecseréjévé kell lennie, akik azt akarják, hogy a tárgyalások szelleme győzedelmeskedjék az erőszak alkalmazásá­val szemben”. Joliot-Curie professzor végül rámutat, hogy a békeharcosok aktív tevékenysége a népek békekongresszusa előkészítésében rendkívüli fellendülést fog eredményezni és kijelenti: „A népek békekongresszusa kifejezésre jut­tatja majd a népek eltökéltségét: megvédik a békét!” veszélyeztetné a terület lakosságának érdekeit. A trieszti kommunisták felhívásuk­ban kijelentik, hogy a római és a bel­grádi kormány között készülő alku megakadályozása végett készek együtt­működni minden más párttal, tekintet nélkül arra, hogy azoknak mi az állás­pontjuk a trieszti kérdés végleges meg­oldását illeteőn. Nem lehet elhallgatni, hogy a tábornok ezúttal is hazudott, méghozzá vaskosan. A Remington-gyár ugyanis nemcsak írógé­peket gyárt, hanem ismétlő-karabélyokat, golyószórókat és radarfelszerelést is. Ezen­kívül Mac Arthurnak új tisztségéből ki­folyólag huszonkét üzem 36.000 munkását bocsájtják parancsnoksága alá. Ez ugyan kevesebb, mint ahánynak a régi szép idők­ben parancsnokolt, de azért kivénhedt oroszlánkörmeit itt is megmutathatja. A kimustrált tábornok tehát most tö­meggyilkos fegyverek tömeggyártásával próbálja kárpótol ni magát azért a fájda­lomért, hogy közvetlen tömeggyilkosi szolgálataira gazdái már nem tartanak igényt. A háború továbbra is kereseti for­rás maradt számára, azzal a különbséggel, hogy a véres dollárokért, amelyeket zseb­­rerak, most már egy szemernyi kockáza­tot sem kell vállalnia. Az építőmunka újabb sikere Kínai Népköztársaságban A Kínai Népköztársaságban nemré­giben fejezték be a Huaj-folyó szabá­lyozási munkálatainak második szaka­szát. Ezzel 'mintegy 1100 kilométeren szabályozták ■ az eddig „fékezhetetlen­­nek“ nevezett folyót, amelynek áradá­sai a múltban 60 millió lakost tartottak állandó félelemben. A Huaj egy-egy áradása többmillió tonna gabonát pusztított el. A munkák második szakasza befejezésének ered­ményeként ez évben jó termés várható. A második munkaszakasz alatt, amely 1951 novembertől ez év július 19-ig. tartott, öt víztárolót építettek a Huaj­­folyón és nagyobb mellékfolyóin. A mellékfolyók szabályozása során csak­nem 100 millió köbméer földét mozgat­tak meg. Az elmúlt nyolc hónap alatt mintegy 170 kilométer hosszú és 60— 140 méter széles csatornát is építettek, s hatalmas öntözési hálózatot létesítet­tek. Különösen nagyjelentőségű az észak­­kiangszui öntözőhálózat, amely egymil­lió paraszt földjét öntözi és évente egy­millió tonna rizs, valamint 110.000 ton­na nyersgyapot terméstöbbletet tesz le­hetővé. A Huaj-folyó szabályozási munkála­tait tovább folytatják. Nemzetközi vásár Plovdivban A bulgáriai Plovdivban folynak az előkészületek a hagyományos nemzet­közi vásár megtartására. Már az idén áprilisban a moszkvai nemzetközi gaz­dasági értekezleten számos nyugateuró­pai és közelkeleti cég élénk érdeklő­dést tanúsított a most megrendezendő XV. Plovdivi Nemzetközi Vásár iránt. Az idei vásár méretei előreláthatólag felülmúlják az előző évieket. A rende­zőséghez eddig több mint 100 cég je­lentette be részvételét: Ausztriából, Nyugat-Németországból, Franciaor­szágból, Olaszországból, Belgiumból, Hollandiából, Angliából, Svájcból, Iz­raelből és más országokból. A Szovjet­unió, a Kínai Népköztársaság és a test­véri népi demokráciák országai gazdag anyaggal vesznek részt az idei plovdivi nemzetközi vásáron. A román művészet nagy fejlődése A romániai színészek, zeneművészek és festők, valamint a művészeti főisko­lák tanárai minden évben felkeresik a gyárakat, a városi és a falusi iskolá­kat, hogy az ifjúság köréből új tehet­ségeket válasszanak ki és meghívják őket a különböző művészeti intézetek­be. A Román Népköztársaságban az el­múlt iskolaévben több mint 5000 tanu­ló látogatta a 25 elemi, közép- és felső­fokú művészeti intézetet. Ezekben az iskolákban nemcsak zenére, táncra, képzőművészetekre oktatják a növen­dékeket, hanem az általános művelt­séghez szükséges ismeretekre is tanít­ják őket. Az idén a művészeti elemi és középiskolák hallgatói közül több mint kétezren, a felsőfokú művészeti okta­tásban részvevők közül ezerháromszá­zán kaptak ösztöndíjat. Ezekben a tan­intézetekben a Román Népköztársaság népművészet és érdemes művészei ta­nítanak, szeretettel adják át bőséges tapasztalataikat és ismereteiket az új művésznemzedéknek. A Román Népköztársaságban — Ko­lozsvárott és Marosvásárhelyen — hat magyarnyelvű elemi és középfokú mű­vészeti iskola működik. E hat taninté­zetből az idén 204 olyan zenekari szó­lista, operaénekes, karmester, zeneta­nár, színművész, rendező díszletfestő, rajztanár és grafikus került ki, aki nyomban az iskola befejezése után ké­pességeinek megfelelő beosztásban kezdhette meg művészi tevékenységét. A német nép követeli a német egység helyreállítását A Német Szocialista Egységpárt központi bizottságának politikai bizottsága nyilatkoza­tot adott ki a szovjet kormány augusztus 23-i jegyzékével kapcsolatban. Ebben üdvözli a szovjet kormány jegyzékét, mely megmutatja az egyeetlen reális utat a békeszerződés megteremtése és Németország egyesítése felé. A nyilatkozat hangsúlyozza: a német nép teljes egységben osztja a szovjet kormány felfogását a bonni „egyezmények” németel­lenes jellege tekintetében. A német nép követeli, hogy a háború után hét és fél évvel kössék meg végre a béke­­szerződést Németországgal, követeli az össz­­német demokratikus kormány megteremté­sét, valamint a nyugati és keleti németek megegyezését a szabad össznémet választá­sok tekintetében. „A szabad össznémet választások feltéte­leinek megvizsgálása magának a német nép­nek joga és ügye — mondja a továbbiakban a nyilatkozat — majd így folytatja: A né­met nép követeli, hogy a négy nagyfiatalom Németország függetlenségének és szuveréni­­tásának helyreállítása céljából állapítsa meg végre az összes megszálló csapatok kivonásá­nak időpontját. A német nép üdvözli a szov­jet kormány javaslatát, mert tudja, hogy csupán ezen az úton lehetséges a német prob­lémák békés megoldása”. A központi bizottság politikai bizottsága nyilatkozatában kijelenti: ::A szovjet kor­mány által javasolt értekezlet összehívását elősegíti, ha a nyugaton és keleten élő né­metek egyértelmüleg követelik ennek az ér­tekezettnek haladéktalan összehívását és határozott tömegakciókkal megakadályozzák, hogy a bonni szövetségi gyűlés ratifikálja a német nép számára vészthozó háborús külön­szerződést. A Német Szocialista Egységpárt központi bizottságának politikai bizottsága ebben a komoly órában felhív minden német haza­fit, egyesüljön és minden erejével és min­den eszközzel követelje»: a békeszerződés mi­előbbi megkötését és a német egység helyre­­állítását”. A Német Békebizottság a szovjet kormány jegyzékével kapcsolatban nyilatkozatot tett. A nyilatkozatban felszólítja a Német Demok­ratikus Köztársaság összes polgárait, támo­gassák a szovjet kormány javaslatait. A Né­met Békebizottság felhívja Nyugat-Német­­ország lakosságát, hogy nagy közös akciók­ban követelje a négyhatalmi értekezlet meg­tartását és a békeszerződés megkötését. Ünnepi ülés Moszkvában a bányásznap alkalmából Augusztus 30-án Moszkvában ünnepi ülést tartottak a bányásznap alkalmából. A Szakszervezetek Házának oszlopcsarno­kában a Szovjetunió szénipari minisztériu­mának dolgozói, kiváló bányászok, a Szocia­lista Munka Hősei és Sztálin-díjasok, a moszkvai vállalatok sztahanovistái, tudósok, írók, párt- és szovjetfunkcionáriusok gyűl­tek össze. Az ünnepi ülésen Alekszandr Zaszjagyko, a Szovjetunió szénipári minisztere mondott beszámolót. — Ebben az évben — mondotta — új, ha­talmas politikai és munkalelkesedéssel ün­nepeljük a Szovjetunióban a bányásznapot. A szovjet nép hatalmas lelkesedéssel fogadta az SZK(b)P XIX. kongresszusának összehí­vásáról szóló határozatot. A bányákban éppen úgy, mint az ország más vállalatainál, nagy lendületet vett a munkaverseny a párt kongresszusának méltó megünnepléséért, a széntermelési terv határ­idő előtti teljesítéséért. Az utóbbi néhány évben — mondotta — a széntermelés évi átlagos növekedése 24 mil­lió tonna. A szovjet bányászok — mondotta befeje­zésül a miniszter — mindig a hős szovjet nép első soraiban haladtak. A bányászok új munkasikerekkel válaszolnak arra a szere­­tetre és gondoskodásra, amellyel a Szovjet­unióban övezik őket. Az egybegyűltek hatalmas lelkesedéssel üdvözletét intéztek J. V. Sztálinhoz. A trieszti kérdés megoldásáért Amikor a tömeggyilkos „foglalkozást“ cserél

Next

/
Oldalképek
Tartalom