Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-07-20 / 29. szám
1952. július 20. 7 A fogyasztási szövetkezetek küldetéséről A viasztermelés emelése A „Pártélet” 11. számában cikket közöl, melyben bírálóan rámutat arra, hogy a fogyasztási szövetkezetek lemaradnak fő küldetésük teljesítésében és elhanyagolják legjelentősebb feladatukat: a tömegpolitikai munka fejlesztését falvainkon. Ez a bírálat helyes. Szövetkezeti dolgozóink meggyőződnek arról, hogy a fogyasztási szövetkezetek tagságának tömege ugyancsak helyesli és üdvözli ezt a kritikát. Falvainkon a kis- és középparasztokkal folytatott megbeszélések alkalmával naponta meggyőződünk arról, hogy szövetkezeteseink már régen érezték a kultúrfelvilágosító és nevelő munka eddigi hiányosságát falvainkon. A fogyasztási szövetkezetek nem segítettek hatékonyan a kis- és középparasztok meggyőzésében és nem nyerték meg őket a föld szövetkezeti, kollektív módon való megmunkálása gondolatának. Igen, nagyon sok szövetkezeti dolgozó számára ennek a tömegpolitikai munkának tartalma és módja nem volt eléggé világos. A „Pártélet” említett cikke ezeket a hiányokat kiküszöböli és a szövetkezeti dolgozóknak világos irányvonalakat ad és megmutatja a helyes utat, hogyan kell végezni a tömegpolitikai munkát. Ebben van egyik legnagyobb előnye és mi, szövetkezeti dolgozók, köszönetét mondunk Pártunknak ezért a segítségért. Nézzük tehát, mit kell tennünk a kultúrfelvilágosító munka terén? A fogyasztási szövetkezeteknek saját szövetkezeti együttműködésük és kölcsönös megsegítésük szemléltetésével kell megnyerniük a kis- és,középparasztokat a szövetkezeti kollektív nagytermelés számára. * Mai szövetkezeti életünk a münchenelőtti köztársaság haladószellemű, forradalmi szövetkezeti élet hagyományaiból kiindulva, semilyen közösséget nem akar az opportunista vagy agrár-kapitalista fogyasztási szövetkezetességgel, mely ilyen vagy olyan, formában a burzsoáziának tett szolgálatot a munkásosztály rovására. A mai fogyasztási szövetkezet küldetését és céljainak teljesítését a munkásosztály és valamennyi dolgozónk szolgálatában, a munkásosztály hatalmának megerősítésében, a kis- és középparasztokkal való szövetségben, a szocializmusnak a Szovjetunió nagy világtörténelmi példája nyomán, a marx-lenini tanok szellemében való megvalósításáért folytatott harcban látjn, A kapitalista elemek korlátozásának és kiküszöbölésének ebben a szakában, mikor falvainkon a termelés tömeges kollektivizálásának feladata van előttünk, a fogyasztási szövetkezeteknek minden figyelmüket a város és falu szövetségének megerősítésére kell fordítaniok és emlékezniök kell Klement Gottwald köztársasági elnök szavaira, melyeket a CsKP IX. kongresszusán mondott: .. nem lesz meg nálunk a falu átmenete a szocializmusra, a munkásosztálynak a kis- és középparasztok alaptömegével való szövetsége nélkül.” A fogyasztási szövetkezeteknek ezt a szövetséget úgy kell megszilárdítaniok, hogy azokon az előnyökön, melyekben a kis- és középparasztok mint a fogyasztási szövetkezetek tagjai részesülnek a vásárlás és eladás közös tevékenységéből a fogyasztási szövetkezetekben, segítenek tanítani, nevelni és meggyőzik a kis- és középparasztokat arról, hogy a szövetkezeti együttműködés és a kölcsönös megsegítés gondolata ugyanúgy és még jelentősebb, határozottabb előnyöket nyújt nekik, ha saját gazdálkodásukban használják fel, a közös szövetkezeti gazdálkodásnak az EFSz-ben, mint magasabb szövetkezeti formában való megszervezésével. Ennek a nevelömunkának tanuló és tanácsadó helyiségeivé a fogyasztási szövetkezetek falusi elárusító helyeinek kell válniok, ahol funkcionáriusaink, üzletvezetőink és elárusítóink lesznek a tanítók. Szövetkezeti munkatársainknak, a falusi elárusítóhelyeken a megválasztott funkcionáriusokkal együttműködve és azok irányításával naponta és minden időben ki kell használniok a fogyasztók, különösen a kis- és középparasztok asszonyainak kiszolgálásánál minden alkalmat a nevelésre, tanításra és meggyőzésre, kis- és középparasztjainknak népidemokratikus berendezésünk iránti szeretetének megerősítésére, a falusi embereknek a világbéke aktív harcosaivá való megszerzésére. A szövetkezeti kereskedelem munkatársainak, — a funkcionáriusoknak és alkalmazottaknak, — különösen azonban a falusi elárúsítóhelyek vezetőinek e tanítói küldetés teljesítésében a szükséges politikai és szervezési képzettséggel kell rendelkezniük, ami a tömegpolitikai munka sikerének egyik alapvető feltétele. Éppen ezért a pult mögé falusi fiatalokat állítunk majd, elsősorban a kis- és középparasztok soraiból, akiknél megvan a gyakorlati, személyi és erkölcsi növekedés tehetsége, képessége és más követelménye az olyan fontos munka teljesítésére, mint amilyen a falun a tömegpolitikai munka. A szövetkezeti kereskedelem (különösen a fogyasztási szövetkezetek) dolgozói iskolázásának és nevelésének egyik alapvető lényeges részévé a földműves politika elméletének és gyakorlatának és a szocializmus építésének a kérdései kell hogy legyenek. Az üzletvezetőknek például, akik a falvakra mennek, az elárusítóhely átvétele előtt néhány hónapos gyakorlati kiképzésben kellene résztvenniök, valamely példás EFSz-ben, hogy így a gyakorlat eleven tüzében elsajátítsák az ismereteket a kollektívizáció megvalósításának problémáiról. A falusi szövetkezeti munkatársak kvalifikációjának emelése a tömegpolitikai munka kérdéseiben jelentős mértékben segíti eltávolítani a tó"megpolitikai munka eddigi mintázottságát és más hiányát, amelyekre az említett cikk rámutat. Falvainkon az elárusítóhelyeken naprólnapra több az ipari áru. Mind több lesz belőle, minősége is jobb lesz és nagyobb lesz a választék is. Az üzletvezetők kihasználják a falu iparcikkekkel való ellátásának javulását, hogy megemlítsék, hogy ezek az értékes termékek a munkások szorgalmas és becsületes munkájának eredményei, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy jobban és bőségesebben élhessünk. A funkcionáriusok vagy az üzletvezetők és munkatársaik nem feledkeznek meg szóvátenni egyesek nem teljesített beadási kötelezettségeit, példáúl a tojásbeszolgaltatásban és nyilvánosan megdicsérik azt a kis- xés középparasztot — szövetkezet: tagot, aki teljesíti és túlteljesíti beszolgáltatás! kötelezettségeit; de hirdetik a falusi gazdas megbüntetését is. aki nem teljesítette beadási kötelezettségeit. A mindennapos érintkezés folyamán segítenek, tanácsot adnak, felvűágosítással szolgálnak vagy esetleg maguk nyújtanak segítséget a falusi emberek mindennapos gondjaiban: A funkcionáriusoknak és üzletvezetőknek minden igyekezetükkel ki kell fejteniük a falusi nép bizalmának megnyerésére, hogy a nép reájuk hallgasson fogadja meg szavaikat és helyet adjon a meggyőzésnek. A funkcionáriusok, üzletvezetők és munkatársaik esténkint a földműveseknek az újságokból felolvasnak vagy megszervezik az újságok, folyóiratok, könyvek olvasását az elárúsítóhelyekén és a közös étkezési helyeken, ott falragaszokat helyeznek el vagy faliújságot szerkesztenek és azt függesztik ki, a földműveseknek az EFSz-ekről fognak beszélni és azokról az emberekről, akik azoknak legjobb építői, megszilárdítói és fejlesztői. Helyesen és alaposan megmagyarázzák a földműveseknek a Párt és kormányhatározatokat, például az EFSz-ek további fejlődéséről, a mezőgazdasági iskolák új megszervezéséről szóló és más Párt és kormányhatározatokat, mert ha mi ezt nem magyarázzuk meg, akkor az osztályellenség kísérli meg „megmagyarázni” s természetesen tudjuk, hogy hogyan. Az aratási és cséplési munkálatoknál és más csúcsmunkák idején a szövetkezeti elárusítók munkatársai a kis- és középparasztoknak legalább frissítőkről gondoskodnak, ha már nem lehet a közös étkezést a földeken megvalósítani, sőt egyénenkint vagy brigádban segítenek a munka elvégzésénél is. És itt a földeken, a munkaközben nem szabad megfeledkezni meggyőzni a dolgozó parasztokat a közös munka előnyeiről, a közös munka megszervezésének formáiról, a tervszerű kollektív szövetkezeti nagytermelés előnyeiről és más hasonló kérdésekről. A szövetkezeti munkatársak és természetesen a funkcionáriusok ilyen és hasonló esetekben agitációs brigádok is lesznek, s kihasználnak minden alkalmat, hogy meggyőző munkát folytassanak a föld '«kollektív megmunkálásának helyességéről és szükségességéről a szocializmus felé lépkedő fáradalmunk, de maguknak a kis- és középparasztok érdekében és javára. Meg kell győzni őket arról, hogy ez a jólét és boldogulás egyetlen útja, mely végső eredményében megvalósítja azt az elvet, hogy a föld azé, aki rajta dolgozik és a munka jutalmazásának szocialista elvét: kiki képessége szerint, mindenkinek érdeme szerint. A fogyasztási szövetkezetesség a dolgozóknak, mint fogyasztóknak kollektív szövetkezése és mint ilyen az egységes földműves szövetkezeteknek ikertestvére, melyek a földművesek kollektív gazdasági tevékenységre irányuló szövetkezései, természetesen magasabb formában mint termelő szövetkezetek. A fogyasztási szövetkezetesség í'imegpolitikai munkájának célja, hogy saját példáján, saját szövetkezeti gazdálkodásának fejlesztésével megnyerje a földműveseket a kollektív nagytermelés számára az EFSz-ben és a kis- és középparasztok körében kifejtett kultúr-felvilágosító munkával egyidejűleg megnyerje őket az élet kollektív formái számára a falun. A tömegpolitikai munka sikerével a fogyasztási szövetkezetesség új dicső fejezetet kezd meg történelmében és hatalmas fejlődést és felvirágzást biztosit a maga számára. Dr. J. £>uri!s, a Szlovák Szövetkezeti Tanács főtitkára. Az utóbbi időben sokat foglalkoznak a viasztermelés emelésének kérdésével. A viasztermelés fokozása nemcsak a méhészeti önellátás szempontjából fontos, de minél tovább, annál nagyobb szüksége van rá növekvő iparunknak is. E feladat teljesítését joggal elvárják méhészeinktől s ezért helyénvaló a kérdéssel behatóan foglalkozni, -— egészen a megoldásig. A viasz, — be kell vallanunk —, a mi gyenge oldalunk. Méhész, barátaink gyakran hagyják el a taggyűléseket nehezteléssel, mivel szerintük a funkcionáriusok nem tudják „ott fönt“ megmagyarázni, hogy ebben az évben községükben és ■ környékükön rossz hordás volt s ezért le kell szállítani a kontingenst, továbbá nem adtak elegendő cukrot minden raj számára sth. Azonban minden nehézséget leküzdhetünk egy kis jó akarattal,, továbbá igyekezzünk jobb módszerekkel méhészkedni, merítsünk a szovjet tapasztalatok gazdag tárházából s meglátjuk kevesebb lesz a panasz. A magasabb viasztermelés elérésére már több figyelemreméltó módszert közöltünk és ezzel a kérdéssel egyesületi kurzusainkon és gyűléseinken is foglalkoztunk. S mi az eredmény? Sok barátunk foglalkozott is e módszerekkel, de amint nehézségek merültek fel, fokozatosan abbahagyta a kísérletet. Vizsgáljuk csak meg, mik ennek az okai. Sok egyénileg méhészkedő barátunknak. főleg nyáron át, nincs ideje és lehetősége minden 3—4 nap behatóbban foglalkozni a méhekkel, erre kizárólag csak szombaton vagy vasárnap érnek rá. Soknak pedig a lakásához messze van a méhese. Az eddigi módszerek sikere abban reiük, hogy a felépített viaszsejtet minden 3-4 nap ki kell metszeni, hogy az így nyert here építményt be ne hasíthassak, — ezáltal megakadálvozzuk az esetleges veszteségeket is. Aki berakia az építő rámákat és két hét múlva újból meglátogatia a méhest, a rámákat beépítve talália. — betöltve és befedve here hasítással. EGY MÉHÉSZ KIPRÓBÁLT MÓDSZERE Kísérleteztem a mi építő rámáinkkal a normalizált álló kaptárban műlép szalaggal, Taranovov középítményével; a lépek és a Taranovov ráma váltakozó átrakásával. Popov módszerénél állapodnám meg, prof. Gubin által kipróbált és ajánlott módszer. ELLENVETÉS hogy a lépeken az építmények érintkezésénél talán egyenlőtlen sejt sorok képződnek. Megnyugtatom a kétkedőket, hogy a lépek olyanok mint az egy darabból vágott műlépek. Emellett a méhek felülről és alulról egyidejűleg építenek, — legtöbbnyire a drótok szerint. A felső léc alatt 4 cm-nyire húzott drótnak az a jelentősége, hogy a lép megerősödik, nem szakadozik a mézelésnél, továbbá arra való, hogy az első szalagot a méhek erős elfoglalásánál le ne szakadjon. A további szalagoknál a haránt drót már nem szükséges. 3 cinnél keskenyebb szalagokat szintén nem lehet használni, mivel félrefordul, a szomszéd lépre ragad s így ferde építmény keletkezik. Kifogásolhatják még, hogy ez igen erőltetett módszer, szalag ide — szalag cda, továbbá, hogy a ragasztás sok időt igényel. Ez nem igaz. A ragasztás csak annyi időbe kerül, mintha egész műlépet ragasztanék be. A méretek, ahová a szalagoknak jönni kell, már a deszkán megvannak jelölve, — amelyet ragasztásra használok — s így nem töltöm az időt méregetéssel. Ezt a módot akármelyik kaptár rendszernél felhasználhatjuk, ha a fentemlített elvekhez Popov szerint a drótozásnál ajánlatos a keret felső léce alatt 15 mm-re még egy drótot húzni, a műlépet 10 mm-el lerövidíteni és úgy beragasztani, hogy a felső léc alatt 10 mm-nyi hézag maradjon. Gubin áttanulmányozta és kipróbálta Popov módszerét s 6 már 30 mm-nyi hézagot ajánl a felső léc alatt. Miszámította, hogy az így beépített hézag által 14.5% megtakarítást ér el. Én ezt keveseltem, ezért olyan módot kerestem, amiáltal még több építményt elérhetnék, a here építmény kizárásával, egyenesen kész munkás lépekkel, előzetes kimetszés és olvasztás nélkül. A kísérletek után, amelyek változó szerencsével végződtek, annál a módszernél maradtam, amely 50% műlép megtakarítást jelent, így egy középerős méhcsaládtól legkevesebb 65—70 dkg viaszt nyerek évente. A KŐVETKEZŐ ELJÁRÁST ALKALMAZOM: Normalizált B típusú álló kaptárokkal és B típusú fekvő kaptárokkal (méret 40x25 cm) méhészkedem, A kereteket a normalizált módon drótozom, t. i. a drótokat a következőképpen húzom át, 2-j— 12—j-12+12-j— 2 cm. Ezenkívül a felső léc alatt még egy drótot húzok. Ezután a ragasztáshoz látok. A 3.5 cm széles műlép szalagot úgy szabályozom, hogy a felső részét ráragaszthassam a keresztbe húzott drótra is. A szalag felragasztása után a felső léc alatt 3.5 cm magasságú hézagot nyerek, további 3 cm szalagot az első alá, 3 cm szalagot a második alá s a további 3 cm szalagot a harmadik alá ragasztom, azaz egészen a keret alsó lécéig. Az így felszerelt keretben felülről számítva 3.5X40 + 3X40+3X40+3X40 cm szabad tér keletkezett = 500 cm* területben, ami éppen a normalizált B keret fele. A felső léc alatt keletkezett 3.5 cm üres teret már nem lehet túllépni, mert ha tovább megyünk, egyenlőtlen építményt nyerünk (aztán már a szomszédos lépekre ragasztanak). Ezt a teret a méhek mindig munkás sejtekkel építik be. A lépszalagok közötti hé^ag nem lehet szélesebb 3 cm-nél, mert különben here építményt kezdenének. Ha a méheknek csak egy szalagot adtam, azt tapasztaltam, hogy a heresejteket mindig a 3 cm beépítése után kezdik. Ha heresejteket akarnak építeni, a további lépszalag újból a munkás sejtek építésére tereli őket s ilymódon gyönyörű, fiatal lépeket nyerek. TÄMADHATNA, tartjuk magunkat. Végül is viaszról van szó, amire nagy szükségünk van tehát, ki kell termelnünk, s ezért megéri a fáradságot. HOGYAN JÄROK EL A FELSZERELT KERETEK BERAKÁSÁNÁL Minden méhész fenolog saját környezetében (fenologia = jelenségtan, az a tudomány, amely azt kutatja, hogy az állatok és a növények életének egyes feltűnőbb mozzanatai milyen mértékben és miként függnek az éghajlati viszonyoktól.) Tehát tudnia kell mi mikor virágzik, mi ad egyszeri, dús, továbbtartó serkentő és fő hordást, mivel erre való tekintettel kell beavatkozásait elvégeznie méhesében. Én például tudom, hogy a serkentő hordás nálam minden évben május 15—17-én kezdődik (repcéből) s május utolsó napjáig tart, utána következik a főhordás. A méhek tehát megerősödtek, felállíthatom a mézkamrát május 10—15- én. A következőképpen járok el. Megállapítottam, hogy a serkentő hordás május 16-án kezdődött. A mézelésre érett méheket kétfelé osztom. Az egyik felét rajállapotba helyezem, a másik felének felállítom a mézkamrát. (Folytatjuk) \
