Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-11-23 / 47. szám

1952. november 23. 7 A méhészkedésről általában Az álanyás családok rendbehozása A méhcsalád álanyás állapota — mint tudjuk — a sikertelen 'anyanevelés után szo­kott bekövetkezni. Ilyenkor a család egyes munkásai hozzáfognak a peterakáshoz, ezek. bői azonban herék kelnek ki. Ha nem segítünk e rendellenes állapoton, a munkások folyton fogynak; ellenben a munkássejtekben kelt korcsherék nap-nap után szaporodnak s ennek következtében hamarosan tönkremegy a család. Tapasztalatból tudjuk, hogy az álanyás család csak a baj kezdetleges állapotában s ekkor is ritka esetben nevel új anyát a be­adott munkáspetékből;, a zárkában beadott anyát pedig ritka esetben fogadja el. Az ál­anyás család nem hajlamos az egyesülésre s ha valamely anyás családdal egyesítjük, ez csak ritka esetben vezet eredményre, mert a két nép leöli egymást. Szóval azok a mód­szerek, melyeket az árva családok maganya­­sításánál alkalmazni szoktunk, nem vezetnek eredményre, rendbehozásukra tehát más utat kell választanunk. Ha gyenge az álanyás család, feloszlatjuk azt, vagyis lezárva a lakás kijáróját, abból a népet kisöpörjük. így a szétszórt nép elosz­­lik a szomszéd családoknál. Ha pedig népes az álanyás család s az állományban rendes anyától származó herék is vannak, anyane­veléssel a következő módon hozzuk azt rend­be: Ha elmozdítható a kaptár, vigyük el a kert távolabbi pontjára s állítsunk a helyére egy üres kaptárt s rakjunk abba valamely népes családtól — anya nélkül — 3—4 fias, illetve friss petés és 2 darab takaró ipézes, virágporos keretet a rajtuk lévő méhekkel együtt. A kaptár kijáróját szűkítsük le 3—4 négyzetcentiméternyire, természetesen csak arra az időre, míg a megzavart család nyugal­ma helyreáll. Azután 1—2 óra múlva bontsuk ki a helyéről elvitt álanyás családot s az összes kereteiből — bokorra vagy a fűre — söpörjük le a méheket. A lakást takarítsuk ki s távolítsuk el, hogy ott a méhek azon vagy akörül ne csoportosulhassanak. A népes családnak napközben is adjunk be keretet. Az elszedett üres kereteket tegyük tarta­lékba és kénezzük be, hogy a molyok meg ne támadják. A visszamaradt fiaslépet — amennyiben a herefiasítás fölnevelése nem volna megoldható — beolvasztjuk, vagy le­­kúpolva helyezzük a pergetőbe s szórassuk ki azokból a fiasítást, majd langyos vízben való áztatás és kiszikkadás után — pótlásul — ad­juk be annak a családnak, melytől az ál­anyás család rendbehozásához a fias-mézes kereteket elvettük. Ha pedig nem akarunk vesződni a herefias lépek kitakarításával, le­­kúpolva, estefelé adjuk be a fentemlített családhoz, nehogy a napközi beadással rab­lást idézzünk elő. De ha mégis — valamely ok miatt — teljesen be akarjuk végezni a megkezdett munkát, napközben is beadhatjuk a lekúpolt herefias lépeket, de csak egy- egy keretet adjunk egy-egy népes családnak, hogy pár perc alatt elvégezhessék annak kitakarí­tását. bőr Az álanyás család kisöprött népe hazaszáll '! á nap folyamán és bekéredzkedik a helyére rakott anyátlan műrajhoz, azzal egyesül és egy akarattal neveli az új anyát, melynek rendes viszonyok között eme művelet napjá­tól számított 28. napra már petéznie kell. He­lyesen cselekszünk azonban, ha az így rend­behozott családott az egyesülés után 5—6 nap múlva kibontjuk és a már befödött vagy fö­­dés alatt álló anyabölcsöt lebontjuk, meg­hagyván a nyitott anyabölcsőkből a két leg­szebbet, hogy lehetőleg tökéletesen fejlett anyához jusson a család. Abban az esetben, ha az álanyás család kaptárját el nem mozdíthatjuk a helyéről, rakjuk ki a családot a keretbakra, söpörjük ki az összes népet s az így kiürített kaptár­ba helyezzük be az említett anyátlan mű­­rajt. A keretbakra kirakott álanyás családot pedig a fentiek szerint söpörjük le. Hordás­­talan időben azonban tüstént végezzük el a söprést; vagy ha várnánk vele, árnyas he­lyen takarjuk be ruhával; nehogy megtámad­ják a kutató méhek. Ha kasban van az álanyás család, dobjuk ki és oszlassuk fel; lépeit pedig tegyük az olvasztóba. Ha azonban tartalék anyával rendelkezünk s feltéve, hogy az álanyás csa­lád egyébként is érdemes a meganyásításra, a következő módon meg is anyásítjuk. Leszűkítjük a kijárót és pedig úgy, hogy a meghagyott nyíláson a füstölő szerszám — smocker — csöve beilleszthető legyen. Ha erre alkalmas kijáró szűkítőnk ne mvolna, le­mezpapírból is elkészíthetjük azt. Ezután megtömjük a füstölőt, lehetőleg szárított ló­trágyával, begyújtjuk s mikor már jól mű­ködik, 10—-12-szer jól befújunk a kijáró szű­kített nyílásán s a tartalék anyát ezen a nyí­láson nyomban bebocsátjuk. hagyjuk nyugalomban Az anyásított családokat Néhány percnyi várakozás után, mikor úgy véljük, hogy az anya már bement a léput­­cákba, ismét 10—12 fuvat füstöt bocsátunk a kaptárba s a kijárót 10 percre teljesen le­zárjuk; mely idő elmúltával előbb kissé, ké­sőbb teljesen kinyitjuk. 10—11 napig háborí­tatlanul hagyjuk a családot 9 csak azután vizsgáljuk át, mely alkalommal ott találjuk a petéző anyát a nép között. Érdekes lesz megfigyelni, hogy ekkor már a családnak nemcsak friss petéje, de rendes nyitott ha­sítása is lesz az álanyáktól származó púpos fiasítás között. Mint a tapasztalat is igazol­ja ez a módszer — az álanyás családok rendbehozatálánál — majdnem minden eset­ben sikerrel jár. Egyébként ugyanezt a mód­szert alkalmazhatjuk minden anyásításnál is. Azt pedig általános szabálynak tekintsük, hogy az anyásított családokat 10—12 napig hagyjuk teljesen nyugalomban. Más vélemény szerint, ha népes az álanyás család, adjunk neki 2 keret fedett fiasítást nép nélkül; ezt egy hét múlva ismételhetjük meg. Ezután 10 nap múlva adjunk be még egy friss petékkel bíró keretet, melyből a ko­rábban beadott 4 keretből kikelt fiatal mé­hek egészen biztosan megnevelik az anyát. Sőt petés keret helyett termékeny anyát is adhatunk — óvatosan zárkában — a család­nak; ezt is biztosan elfogadják. Más tanács szerint pedig rendbehozhatjuk az álanyás családot úgy is, hogy fias lépeit el­szedjük, a raj fecskendővel kimossuk és visz­­szaadjuk s a népet erősen megfüstöljük, ugyanakkor közéjük bocsátjuk a már ke­zünk ügyében lévő tartalék anyát; biztosan elfogadják. A herék üldözése, pusztítása Az anyát váltott, tehát az új anyát nevelő családok, ha anyjuk már megtermékenyült, hasonlóképpen a petéző anyával bíró utó ra­jok és azok a családok, melyek felhagytak rajzási szándékukkal, kiűzik, elpusztítják a heréket. Ott, ahol megszűnt a rajzás és a hor­dás és ennek ellenére is megtűri a család a heréket; baj van. Az ilyen családot haladék­talanul anyásítsuk meg, vagy ha kevésbbé népes, egyesítsük más családdal. Az anyát nevelő családoknál azonban nem elégséges, ha csupán a méhek tűrik meg a he­réket; kell, hogy mi is megtűrjük azokat, még ha nagyobb számmal volnának is, hogy idejében észrevehessék a fiatal anyák kivonu­lását s hogy így minél előbb megtörténhessék a párzás. Ha a hordás megszűntekor megfi­gyeljük az új anyás családok kijárónyílásait, lathatjuk, hogy miként tuszkolta kifelé a munkásméh a nálánál nagyobb herét, mely aztán — ha már nagyon ki van éheztetve — bágyadtan bukik le a földre és ott vész el ében, nyomorultan, valamely fűszálra felka­paszkodva. Ha azonban még erőben van, til­takozó zúgással repül föl és merészen száll vissza, hogy ismét kidobják. Ha pedig megun­ta a többszörös kiakolbólítást, szívesebb ott­hont, melegebb fogadtatást, nagyobb megbe­csülést keres és talál is ott, ahol anyátlan a család. Itt gyűlnek össze a kivert gavallérok melegebb napokról, jólétről álmodozva, míg fel nem eszik az anyátlan család élelmét. Ha tehát azt látjuk, hogy a családok leg­nagyobb része üldözi, egy-kettő pedig szíve­sen befogadja a heréket a hordástalan idő­szakban is: bizonyos, hogy ez az 1—2 család anyátlan. Ezeken tehát egyesítéssel vagy tar­talékanyák beadásával segítünk. A herék végleges kiűzését, elpusztítását pedig — ha felső kijárónyílással bír a kaptár — bízzuk a munkásméhekre. De ha alsó kijárós laká­sokban vannak méheink, akkor arra is ügyel­nünk kell, hogy be ne duguljanak a kijáró­nyílások; ami könnyen megtörténhetik, ha a menekülő, vagy visszatolakodó herék annyi­ra megtorlódnak azokban, hogy kizárván a friss levegőt, megfullad a család. Egy méhész megfigyelte, hogy a méhek ősszel nemcsak a heréket pusztítják, hanem a munkásfiasitást is kihordják a sejtekből. Mint mondja, ez a munka éppen olyan mo­­zanat a méhek életében, mint a herefiasítás kihordása. Megfigyelései szerint ez a jelenet — kisebb-nagyobb mértékben — évenként megismétlődik. A fogyasztási szövetkezetek dolgozóinak új fizetési rendszere A munkabérek, (fizetések) a szocialista tár­sadalomban a munka mennyisége, minősége, valamint a társadalom részére hozott haszon szerint igazodnak. A bér magassága a megha­tározott idő alatt elvégzett munka minőségé­től és mennyiségétől függ. A nehezebb, összetettebb munka magasabb bérrel van jutalmazva, mint az egyszerűbb mivel ugyanazon idő alatt képesített mun­katudással nagyobb értékeket lehet alkotni, mint anélkül s ezért az alapbér vagy fizetés magassaságáról az elvégzett munka minősége határoz. Minden munka minőség szerint osz­tályokba van osztva, aszerint* hogy milyen követelményeket ró az illető munka végrehajtása a dolgozóra. Minden munkaosz­tályban adva van az allsér (fizetés), melynek magassága az első osztálynál a legalacsonyabb és fokozatosan osztályról osztályra emelke­dik. Ezáltal minden alkalmas dolgozó szá­mára adva van az anyagi buzdítás, hogy sa­ját érdekében minél jobb munkamódszert igyekezzen elsajátítani. A dolgozók munka­osztályokba való beosztására az Állami mun­kajegyzék szolgál, amely a jellemző munkák leírását, osztályozását és munkaosztályokba való beéorozását tartalmazza. A jutalom magassága, a megállapított idő után, a dolgozó által elvégzett munka­­mennyiség szerint igazodik. A munkamennyi­ség mértéke a meghatározott norma vagy piémium, (jutalom). A bér (fizetés) magassá­gának megállapításához járul az a tény is, hogy az elvégzett munka mennyi hasznot ho­zott a társadalom javára. A gazdasági fejlő­dés minden fázisában (szakaszában) vannak bizonyos munkanemek, melyek a tervezett feladatok teljesítése szempontjából döntő fontosságúak. Ezen munkák elvégzése után magasabb bért juttatnak, mint egyéb mun­kákért. Ezeken az elveken alapszik az új fizetési rendszer, amely szövetkezeteinkbe egyelőre a kereskedelmi-üzemi szakalkalmazottak, majd 1953. január 1-töl az üzemvezetőségi alkal­­mazottak részére is be lesz vezetve. Az u,i fizetési rendszer jelentős előnyei közül a következőket emeljük ki: 1. a korhatár megszüntetése. Az alapfizetés magassága „egyenlő munka — egyenlő jutalom” elvén alapszik. 2. A háztartásbeli nők kereskedelembe való toborzásának megkönnyítése, mivel a fi­zetések a beosztott munka neme szerint vannak meghatározva. 3. Kedvező feltételek létesítése a Fogyasz­tási Szövetkezetek járási és kerületi szö­vetségein a rendszeresített üzemvezető­ségi munkahelyekre. 4. Szilárd alapot ad a bérek és fizetések tervezésére, a munkatermelékenység, ju­talmak és fizetések kialakulására. 5. Anyagi buzdítást teremt a dolgozók ma­gasabb képesítésére. 6. Lehetővé teszi a káderek széthelyezését azok képességei szerűit. Szövetkezeteinkbe az új fizetési rendszer az előmeneteli terv szerint lesz bevezetve. Ez a besztercebányai kerületben már a novembe­ri fizetési időszakban lesz kísérletileg beve­zetve. Az eddigi eredmények máris igazolják a régi fizetési rendszer hiányosságait. Az új fizetési rendszer az elárusítók dol­gozóinak jutalmazásában lényeges javulást jelent. A fizetési osztályozás összefoglalása szerint a szakdolgozók összszámánál 80 száza­lékkal emelkedik az alapfizetés. Egyes szövetkezetek alapfizetéseinek átla­gos emelkedése százalékban a következő: JFSz- Besztercebánya 11.7% ” Selmecbánya ' 11.6% ” HnuStya 22 % ” Körmöcbánya 23.7% ” Korpona 11.4% ” Kékkő 12.90,o ” Újbánya 17.8% ” Zólyom 11.5 Emellett azonban nem lépi túl az állami üzletek összátlag fizetését. Még kell azonban jegyeznünk, hogy néhány alkalmazott az új fizetési osztályozás által érintve lesz. Itt első­sorban a sok évi gyakorlattal rendelkező el­árusítókról és alkalmazottakról van szó, akik­nek magasabb volt az alapfizetésük mint az elárusító vezetőnőjének. Hasonló esetek lesz­nek a raktári alkalmazottaknál is. Természe­tesen fizetéscsökkenés történik azon esetekben is, ahol a szövetkezet vezetősége nem tartotta be az érvényes bér és fizetési előírásokat, ma. gas, díjszabáson felüli fizetéseket adott egyes dolgozóknak csupán azért, hogy megtartsa őket. Ezen az esetek nem azonosíthatók az üzem igazságos és felelősségteljes fizetési po­litikájával. Szükséges, hogy az új fizetési rendszer által érintett dolgozókat felvilágosít­sa a vezetőség és meggyőzze az új fizetési rendszer jelentőségéről s a felelősség és az el­végzett munka fontossága szerinti jutalmazás szükségességéről. Az új fizetési rendszer, melynek alapja az állami munkajegyzék — kiemeli a szövetkezet igazgatójának felelőssé­gét a dolgozók helyes munkaosztályba való beosztásánál. A ROH üzemi csoport és az igazgató szoros együttműködése nagyon fon­tos az alapfizetések és beosztások meghatáro­zásánál. A szövetkezet igazgatójának alkalma van már az alapfizetés meghatározásánál megju­talmazni a dolgozó szorgalmas és becsületes munkáját, éspedig 15 százalék terjedelemben az illetékes osztály kézdő és maximális díj­szabása között. Az irányelvek megkívánják, hogy az új fizetési rendszernek minden egyes alkalmazott — akire ez vonatkozik — meg­ismerkedjék. A^ új fizetési rendszer bevezetését 1953. márftus 31.-ig minden alkalmazott részére fo­ganatosítani kell. A besztercebányai kerület után a nyitrai következik, ahol egyelőre szintén csak a szakképzett alkalmazottak részére lesz beve­zetve. Ez év .december havában bevezetik a bratislavai kerületben is az új fizetési rend­szert, éspedig az összes alkalmazottaknál és üzemvezetőségi alkalmazottaknál a fentemlí­tett két kerületben is. A szövetkezet igazga­tójának kötelessége, az új fizetési rendszer helyes érvényesítése, hogy a ROH üzemi c^3. portjával egyhangúan meghatározza és ren­dezze az elárusító jutalmi feltételeit. Az el­ért forgalom anyányában, a jutalmazási sza­bályokban feltüntetett útmutatások szerint. Helytelen, ha a szövetkezet vezetősége az el­árusítóhely számára, amely 200 ezer koronán felüli forgalmat ér el 80 ezerig menő jutalom előfeltételt szab meg és ezen fogyatkozást a figyelmeztetés után sem igyekszik eltávolíta­ni. Tudomásul kell venni, hogy az ilyen el­járás zavarja a kereskedelmi- üzemi alkal­mazottak jutalmazásának előírásait és a bér­alapok kimerítését. Az új fizetési rendszer csak akkor teljesítheti feladatát, ha alapelvei tudatosan, teljes felelősséggel megvalósulnak s ha tudjuk, hogy a gyakorlatban csak ennek a segítségével valósul meg a szocialista jel­szó „az elvégzett munka mennyisége és mi­nősége szerint jutalmazunk.” Az új fizetési rendszer összetétele a következő: számú hirdetményt. A regi jutalmazási mód és az új fizetési rendszer közötti elvi különb­ség az, hogy itt a jutalomnyújtás alapját nem az alkalmazott személyi tulajdonságai képe­zi, hanem elvégzett munkájának minősége. A régi fizetési díjszabásban az alapfizetés megszabásánál az volt a mérvadó, hogy az al­kalmazott a képzett vagy pedig a segéd dolgo­zókhoz tartozik-e. Az alapfizetések magassá­gának megszabásánál, továbbá az életkor es a hivatásban eltöltött évek száma határoz. Ez a korhatár a nőknek a kereskedelembe va­ló toborzásánál nagy akadálynak számít, mi­vel a jutalmazás nem a fontosság és felelős, ség szerint történik, hanem csupán az eltöltött évek után. Számos esetben előfordul, hogy az elárusítónőnek egyharmadával magasabb az alapfizetése, mint az elárusító vezetőnőjének, éspedig csupán azon oknál fogva, mivel az elárusítónő idősebb és többévi gyakorlattal rendelkezik. Másrészről pedig a fiatalkorú ve­zetőnőket lehetelen volt megfelelő módon ju­talmazni, mert a korhatár azt nem engedé­lyezte. A fizetésekre vonatkozó hirdetmény te­hát nem felelt meg a jutalmazás szocialista elvének és eddigi fennállását azzal magya­rázhatjuk, hogy az új fizetési rendszer meg­teremtéséhez bizonyos időre volt szükség, ál­lamosított gazdaságunk fokozatos fejlődése szerint. 1. Az állami munkajegyzék. 2. az fizetési rendszer gyakorlati felhasz­nálásának irányelvei. 3. a kereskedelmi-üzemi dolgozók, elárusí­tóhely vezetőinek, üzemvezetőségi alkal­mazottak jutalmazásának irányvonala. 4. a szakmány díjszabás, továbbá a keres­­kedeimi-üzemi és üzemvezetőségi alkal­mazottak díjszabása. Az új fizetési rendszer megalakításánál sokat merítettek a Szovjetunió bér- és fizeté­si politikájának fejlődéséből és gazdag ta­pasztalataiból. A bérek és fizetések átszervezése, a szocia­lista elveken alapuló munkajutalmazás, a Szovjetunióban a sztálini ötéves tervek sike­res teljesítésének eszközévé váltak. A Szovjet­unió példája és tapasztalatai alapján bírál­tuk el, milyen bérdijszabási módszerek alkal­masak arra, hogy következetesen tegyék le­hetővé a_ társadalmi , termékek fogyasztás­ra szánt' részeinek szocialista elosztását s miképpen lehet a dolgozókat minél tökélete­sebben érdekeltekké tenni saját munkájuk­nak jobb eredményeiben. Az úz fizetési rendszer helyettesíti az ösz­­szes fizetésekre vonatkozó hirdetményeket, amelyeket eddig a Munka és népjóléti Meg­bízotti hivatal kiadott, főleg a H. k. 1174.46

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom