Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-11-23 / 47. szám

8 1952. november 23. Egyre fokozódik a küzdelem a német egység helyreállításáért A moszkvai „Pravda” vezércikket közöl „A békéért, Németország nemzeti egységének helyreállításáért” címmel. A vezércikk rámutat, hogy a Szovjetunió kitartóan és követke­zetesen síkraszáll az amerikai-angol imperialistáknak a német kérdéssel kapcsolatos ag­resszív politikája ellen. Éppen a Szovjetunió terjesztette elő négyhatalmi megtárgyalásra a német békeszerződés alapjainak tervezetét, amely megfelel az európai béke megszilárdí­tásával kapcsolatos érdekeknek és figyelembe veszi a német nép mélyreható érdekeit. A cikk a továbbiakban így folytatja: • Pakisztán a koreai háború megszüntetéséért Az ENSZ-közgyűlés november 12-iki teljes ülésén folytatódott az általános vita. Az ülés első szónoka Farrag Tajah egyiptomi külügy­miniszter volt. Tajah felhívta az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy támogassa a tu­niszi és a marokkói nép függetlenségi harcát. Schuman beszédét bírálva kijelentette, hogy ez a beszéd nem segíti elő az északafrikai bé­ke ügyét. A következő Jelszól aló. Zafrullah pakisztáni külügyminiszter kiemelte, hogy Pakisztán hajlandó közreműködni annak érdekében, hogy a közgyűlés mostani ülésszakán kivív­ják a koreai háború megszüntetését. Hangsú­lyozta, hogy ezzel megnyitnák a Kelet és Nyugat között más téren is kialakult feszült­ség enyhüléséhez vezető utat, amit az egész világ türelmetlenül vár. Ezután Kiszelev bjelorusz külügyminiszter szólalt fel. Kiszelev a koreai háborúra vonat­kozóan hangsúlyozta, hogy a bűnös koreai beavatkozásuk megszüntetését makacsul meg­tagadó amerikai agresszorok eljárása az Egye­sült Államok uralkodó köreinek azt a szán­dékát tükrözi, hogy újabb, nagyobb háborút kezdjenek. Ez az agresszió előkészítésére irá­nyuló politika készteti az Egyesült Államokat arra, hogy elutasítsa az atomfegyver eltiltá­sát, miközben lázas igyekezettel kutatja a még hatásosabb és olcsóbb atomfegyver gyár­tásának és új háborúban való alkalmazásának lehetőségeit. Kiszelev a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az amerikaiak politikája jelentős mér­tékben gyengítette a nyugateurópai országok gazdasági helyzetét nemcsak azzal, hogy reá­juk hárította a fegyverkezés óriási terhét, ha­nem azzal is, hogy akadályozza a Kelet-Eu­­rópával való létfontosságú kereskedelmet. Az imperialista táboron be-ül növekednek az ellentétek A tőkés országok sajtója egyre többet fog­lalkozik az imperialista táboron belül növek­vő ellentétekkel. A „New York Times” című amerikai lap aggodalommal írja, hogy „az új amerikai elnök megválasztása mitsem változ­tat azon a tényen, hogy olyan csata kellős közéiben vagyunk, amelyet másokkal együtt kell megvívni. Mialatt mi saját ügyeinkkel voltunk elfoglalva, fokozódtak azok a viták és nehézségek, amelyek e koalíciót bomlással fenyegetik. Az új elnök figyelmét mindenek­előtt a romló európai helyzetnek kell, hogy szentelje. A francia-német együttműködés és az európai védelmi közösség kiépítését (értsd: támadó Atlanti Szövetséget) célzó ter­vek komoly nehézségei az egész nyugati vé­delmi rendszert fenyegetik, melyet oly sok erőfeszítéssel és rengeteg költséggel építet­tünk ki”. A „Le Monde” című francia burzsoá lap is arról panaszkodik, hogy sok a „súrlódási pont” Amerika és a nyugateurópai országok között. Ilyen súrlódási pontként említi meg Nyugat-Németország új raf elf egy vérzését, az északafrikai gyarmatok kérdését, az amerikai hadimegrendeiéseket és Vietnamot. A lap a továbbiakban így folytatja: „Az Amerika és Európa között függőben lévő problémák meg­oldása nem lesz könnyű. Nagyon optimistának kell lenni annak, aki nem látja, hogy az el­következő hónapok folyamán „a kapitalista rendszer ellentmondásainak” újabb súlyosbo­dására kerül sor:” A „New York Héráid Tribune” európai kia­dásában Gaston Coblenz, a lap angliai tudó­sítója hosszú cikkben foglalkozik az Angliá­ban állomásozó amerikai katonaság és az an­gol polgári lakosság közötti viszony elmérge­sedésével. •» A tudósító megállapítja: nyilvánvalóan rossz a viszony az Angliában tartózkodó ame­rikai katonák és az angol lakosság között. A londcni amerikai katonai hatóságokhoz érkezett egyik jelentés hangsúlyozza, hogy az ellentétek kiéleződése „komoly aggodalom­ra” ad okot, — írja a lap. Az angol légügyi minisztérium és az amerikai katonai vezetők akciója az ellenséges hangulat enyhítésére eredménytelen maradt. Az Amerikai Vörös­­kereszt is foglalkozott az üggyel és kénytelen volt megállapítani, hogy az ellentétek ma éle­sebbek, mint bármikor. „Az angolok a többi között azt vetik az amerikaiak szemére, hogy sokat részegesked­­nek, prostituáltakkal veszik körül magukat, hogy makacsok és kötekedők, mindenütt fel­verik az árakat stb.” — írja a „New York Herald Tribune” tudósítója. 275 méteres új magasépület épül Moszkvában A Vörös-tér közelében, a Moszkva-folyó partján épül Európa legmagasabb épülete, a nyolcadik moszkvai magas épület. Az építőmunkások most alapozzák az épüle­tet. Eddig 25.000 köbméter vasbetont építet­tek be az alapba, ^z építkezésen csaknem minden munkafolyamatot gépesítettek. A be­tont például hatalmas szivattyúk szállítják a munkahelyre. Az építkezésen a lehető legnagyobb mér­tékben felhasználják az előregyártóit vasbe­tonelemeket. A magasépület 275 méter magas lesz,' s homlokzata a Vörös-térre néz majd. Az épü­letben 2000 dolgozószobát, üléstermet és több könyvtárat rendeznek be. „Németország minden részében, a lakosság minden rétegében terjed a haza egysége, a németek kölcsönös megértése érdekében in­dult széleskörű mozgalom. Ez a mozgalom kezd valóban az egész népet, az egész nemze­tet átfogó jellegűvé válni. Már több mint ti­zenegymillió nyugatnémetországi lakos írta alá a bonni szerződés ellen tiltakozó és a min­denoldalú német békeszerződés megkötését követelő nyilatkozatot. A Német Kommunista Párt által Német­ország nemzeti egységének helyreállítására kidolgozott és november 13-án közzétett Programm kiemeli, hogy a német nép fő kö­vetelése továbbra is az egység, a béke és a függetlenség. „A legfőbb akadályok — hang­zik a Német Kommunista Párt programmja — amelyek efcárják a német nép előtt e kö­vetelések megvalósításának útját és rásodor­ják a szétszakadás és a háború útjára: a kü­lönszerződés és a párizsi katonai egyezményt. Ezeket az akadályokat el kell távolítani. — Ezért a német népnek a legközelebbi időben arra kell összpontosítania erőfeszítéseit, hogy A napokban orgyilkosok és banditák áH- tak a magyar megyei népbíróság előtt. Olyan népsöpredék állt a népbíróság előtt, amely­nek a emberölés és rablás évtizedes hivatása volt. Gangsterek, akik olyan gyakorlottan mozogtak a fegyőrök között és oly otthonom san ültek a vádlottak padján, mint a becsü­letes ember odahaza a lakásán. Rovottmultú gonosztevők, akik megszöktek vagy kiszaba­dultak a börtönből és a másodrendű vádlott Kenyeres Sándor szavai szerint — tudták, hogy Magyarországon nincs többé számukra hely. Kerestek és találtak más helyet, mél­tó helyet maguknak. Bálint László négy évi börtönbüntetés elől Jugoszláviába szökött. Q^L eSLtyíAlt.. hallgatás után bevallotta, hogy a mindenre kész pri­bék magasra lendült a karriérért. Bálintot ez meglepte, a magyar népet azonban nem vlepi meg. Ki más ölelné keblére a banditá­kat és orrgyilkosokat, mint a legfőbb bandi­ták és orrgyilkosok: Tito Jugoszláviájának vezetői. Egymásra találtak a rovottmultú szemétemberek a titoista szemétdombon. Amit elkövettek: az emberrablás, áldoza­tok szállítása Tito mészárszékére. Mindez csak első lépés volt. Kétszáz Napóleon ara­nyat bíztak Bálint Lászlóra a titoista tisztek’ hogy villát vásároljon Budapesten s azt a *UDB budapesti terrorközpontjának rendezze be. Amolyan fiók Jugoszláviának betonpin­céje szakszerűen berendezett kivégzőkamará­­ja lett volna ennek a nyári villának és az ál­dozatokat a Duna hullámai nyelték volna el. Külön rádió leadó kapcsolta volna össze a gonosztevőket a belgrádi főnökökkel. Ebből a terrorközpontból indult volna ki az a ter­rormunka, amelyet az egész országra ki akartak terjeszteni. Kenyeres Sándor Bel­­grádban egy Mitya UDB tisztnek a magyar „szakértőnek” térképén feltüntette az él-Zágrában összejött a titoista söpredék leg­alja. „Kongresszusnak” nevezi magát, ami magában véve mulatságos, hiszen a kutya­komédia és bolhacirkusz bevett vásári mutatványok — de ki hallott már ebek „kongresszusáról”? Komédia, szánalmas ko­média volna ez is, ha háttérben nem akasz­tófák, haláltábornokok, egy nép legjobbjai­nak hihetetlenül álnok és véresen kegyetlen kiirtása jelezné Jugoszlávia tragikus útját. A zágrábi „kongresszus” tehát ülésezik, s látszólag megy minden, mint a karikacsapás. Tito — mint egy angol lap, „Birmingham Post” nem minden alap nélkül megjegyzi — „erőlködik, hogy elhitesse híveivel: a nyu­gati segítség elfogadása nem kompromitálja az ő kommunizmusát. Nehéz szerepet ját­szik. . . „De ha a szerepe nehéz is, a zág­rábi hallgatóság hálás. Mondhatja „Titlef” a legvadabb szamárságokat, a pribékmunká­ban megkérgesedett tenyerek azért csak buzgón tapsra verődnek. Miért is ne? Hiszen „maguk közt", szűk körben vannakbel­grádi kémek és gyilkosok. “ De úgy látszik, nagyon is szűk ez a kör, nagyon is „összeforrott” ez a család.. . Ki hinné, hogy éppen e „szoros család” kap­csolatokból robban a bomba? Mert robban. A jól előkcízített komédia kellős közepén egyszer csak feláll — nem „akárki”, hanem Titoék központi kbrmány­­zatának főtitkára, bizonyos Gyurics, s — megkössék a békeszerződést, megtartsák az össznémet választásokat Németország egyesí­tése és a megszálló csapatok kivonása érdeké­ben.” A Német Szocialista Egységpárt lelkesen támogatja a nemzeti egység helyreállítására irányuló programmot. A Német Demokrati­kus Köztársaság a békéért és hazájuk egysé­géért harcoló német hazafiaknak szilárd tá­masza. A Szovjetunióval és a jjépi demokrati­kus országokkal való barátságot és együtt­működést elmélyítő Német Demokratikus Köztársaság sikeresen halad népgazdasága minden ágának fellendítése útján. A Német Demokratikus Köztársaság sikerei megmutat­ják Németország minden becsületes fiának a békéhez, a haza egységéhez és felvirágzásá­hoz vezető utat.” „A béke ellenségeinek elkeseredett ellenál­lását leküzdő haladó emberiség kitartóan har­col a német kérdés és más háború utáni kér­dések békés megoldásáért, lankadatlanul küzd a népek közötti békéért, harcol a háborús gyújtogatok ellen” — írja befejezésül a „Pravda” vezércikke. pusztításra szánt magyar hidakat, nagy üze­meket. Budapest összes hídjait egyszerre egyetlen gombnyomásra kellett volna felrob­bantani. Titoista program Magyarország szá­mára. — Ez a vadállati csürhe belgrádi parancsra le akarta gyilkolni Magyarország több vezető személyiségét. Kifent tőrt emeltek a magyar nép legjobbjaira, a magyar nép szíve ellen szegezték gyilkos fegyverüket. A tőrt Bel­­grádban adták át a banditáknak, de a tőr amerikai gyártmány, éppúgy, mint a gép­pisztolyok és a kézigránátok, amelyek vádló­bizonyítékokként ott feküdtek a bíróság asz­talán, a gumicsónak, amelyen rajta áll még az „US Army” (amerikai hadsereg) s az autók’ amelyekkel a határtól Tito belgrádi bűntanyájára szállították a banditákat és ál­dozataikat. Undorító söpredék ült a vádlot­tak padján, de a főbűnö3ök még sem ők, a főbűnösök Belgrádban és Washingtonbah vannak. A főbűnösök az amerikai ragadozók és titoista vérebeik. A terveket alaposan ki­dolgozták a bitangok, de még sem sikerül­tek. Keresztül húzta őket a magyar nép ébersége és szétzúszta őket a magyar állam­­védelmi hatóság ökle. A gangszterek most ismét megtanulhatják, Magyarország nem szabad vadászterület számukra. S a magyar nép és a többi népi demokratikus békeszere­tő országok népei tudják, hogy a végső meg­torlás nemcsak az imperialista zsoldban ál­ló s most a vádlottak padján ülő férgeket éri el, hanem gazdáikat is utoléri. A budapesti megyei bíróság hétfőn foly­tatta a Jugoszláv emberrabló Bálint László és társai bűnperének tárgyalását s a vád és a védőbeszédek elhangzása után a budapesti megyei bíróság Bálint László vádlottat ha­lálra, Kenyeres Sándort vádlottat halálra, Dr Bálint György vádlottat halálra. Púpos János vámlottat életfogytiglani börtönre és Púpos István vádlottat halálra ítélte. milyen kínos! — elmond egyet-mást Titoék romlottságából, gyalázatosságaiból. Egy cseppnyit a tengerből. A jugoszláv kormány e vezető személyisége példaként előveszi kollégáját, Sztambolics szerb miniszterelnö­köt, elmondja róla — mint a londoni rádió jelenti, — hogy „erkölcstelen életet folytat”, s kiielenti hogy Sztambolics elragadta tő­le feleségét. . Ennyi az, amit a világ Gyű rics és Sztambolics, a két titoistá alvezér szorosabb kapcsolatairól megtud, mert eb­ben a pillanatbán, a botrány tetőpontján valaki a mikrofonnál észbekap, egy reccse­­nés és a zágrábi rádió megszakítja közvetí­tését, s így S .ambolics és más Tito-vezérek egyéb viselt dolgairól már nem szóltak az éter hullámai De a zűrzavar teljes. Nem jó az akasztott házábankötélről, a. titoisták között erkölcs­ről beszélni. A megcsalt férjet elhurcolják, s a felzaklatott közhangulat lecsillapítására az efajta kérdések bennfentes szakértője, maga Tito emelkedik szólásra. Nála már kész a m.egoldás: a Tájékoztató Iroda a bűnös — kiáltja — az és nem Sztambolics úr, vagy Gyuricsné csalfa természete. Meg­látjátok — teszi hozzá és szavából már a bitófa ácsolását lehet kihallani — „az ellen­ség mocskos van ennek az őrültnek a kijelentése mögött”. Ez történt Zágrábon. 1952 november 5-én. A „Sztálinugolj” tröszt bányászainak nagyszerű vállalása A „Sztálinugolj” tröszt 5-ös számú akná­jában dolgozó bányászok kedvezményézésére indult meg a Sztálinéi kerület vállalatainál a verseny a XIX. pártkongresszus tiszteletére. Az akna bányászai, akik vállalták, hogy szeptemberben 1500 tonna szenet termelnek terven felül 2200 tonnával teljesítették túl tervüket. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom évfordulója tiszteletére újabb győzelmet arattak November 5-én — 25 nappal a határ­idő előtt — teljesítették 11 hónapos tervüket és az ünnep előtt további 180 tonna szenet termeltek terven felül. Az akna bányászai az év kezdete óta összesen több mint 25.000 ton­na szenet adtak terven felül a hazának. A bányászok most gondosan felmérték lehe­tőségeiket és egyöntetűen vállalták, hogy — kihasználva az akna kapacitását — 1954 janu­ár 1-ig megkettőzik széntermelésüket. Vállalták, hogy 1953 végéig a vájárok mun­kájának termelékenységét 25 százalékkal emelik az 1952 harmadik negyedévi eredmé­nyeihez viszonyítva. A szén önköltségét tíz százalékkal csökkentik. f Kutatómunka a sivatagban Uzbekisztán több mint 1000 szakembere és több tudományos kutatóintézete folytat kuta­tómunkát a Turkmén Főcsatorna építkezésé­vel kapcsolatban a csatorna vidékén. A napokban tért vissza Taskentbe az Üz­­bég Tudományos Akadémia komplex expedí­ciója, amely két évig tanulmányozta az öntö­zés alá kerülő vidékek hidrogeológiai és ta­lajviszonyait. A 200 tagú expedíció a csatorna mentén elterülő földeken ötmillió hektárnyi területen mérte fel a talajt, a leendő csatorna északkeleti részén pedig 1,600.000 hektár föl­det vizsgáltak meg. Az expedíció eltüntette á térképről a sivatag egyes „fehér foltjait.” Üj termékeny földterületeket fedeztek fel, amelyeket aránylag könnyen be lehet kap­csolni a mezőgazdasági termelésbe. A komplex expedíció most a csatorna men­tén elterülő földekről hozott 50.000 talajmin­tát veszi részletes laboratóriumi vizsgálat alá. Üj olajregenerálási módszerek A szovjet tudósok az ipari dolgozókkal karöltve új módszereket dolgoznak ki a fá­radtolaj regenerálására. Különböző berende­zéseket szerkesztettek a gyárakban és üze­mekben, a villanytelépeken, a gép- és trak­torállomásokon. Ezek a szerkezetek nemcsak megtisztítják az olajat, hanem teljesen visz­­szaadják eredeti kémiai tulajdonságait is. A leningrádi olaj regeneráló állomás havon­ta 20 tonna használt olajat regenerál. Ez az olajmennyiség elegendő ahhoz, hogy egy au­tóbusz százszor megtegye az útat Moszk­vától Vladivosztokig, vagyis majdnem egy­millió kilométer útat fusson be. Sok iparvállalatnál különleges szűrőket ké­szítettek, amelyeket gépkocsikra és trakto­rokra szerelnek. Az ilyen szűrőket felszerelt gépkocsiknál nem ezerkilométerenként, ha­nem 10.000 kilométer után kell cserélni az olajat. — Automatizálják a szovjet élelmiszeripart A Szovjetunió élelmezési iparvállalatai év­­ről-évre több magastermelékenységű gépi be­rendezéseket kapnak. Megvalósul a munka­­igényes műveletek komplex gépesítése. Olyan automatákat állítanak munkába, amelyek elő­relendítik az élelmiszeripar valamennyi ága­zatának fejlődését. Moszkva kenyérgyáraiban például tésztakészítő automatákat próbálnak ki. Elkészült a világ első pereckészítő auto­matája. Az új ötéves terv végéig befejezik az élel­miszeripar teljes gépesítését és automatizálá­sát. A vietnami néphadsereg sikerei A francia expedíciós hadsereg kénytelen volt visszavonni erőit Indokínában a 2. szá­mú útról, amelyen keresztül az utánpótlás történik Hanoi és Vet-Doan között. A vietna­mi néphadsereg az út teljes hosszában foly­tatja támadásait. A Vörös-folyó deltájában Fat-Dien köze­lében is nagy támadás zajlott le az expedíciós hadsereg ellen. A harcok egész éjjel folytak. Sajtótudósítók szerint Van Jennél és a Fe­­kete-folyónál heves támadásokat intézett a néphadsereg a francia csapatok ellen. Ezen a területen vasárnap óta különös hevességgel dúlnak a harcok. A francia repülők erősen bombázták Jen Bait, amelyet a vietnami néphadsereg után­pótlási központjának tekintenek. A francia repülők napalmbombákat használtak a kör­nyező falvak ellen. A keddi párizsi sajtó be­számolt ezekről a bombázásokról és megírta, hogy e helységek lakossága eltávozott a fal­vakból. Jugoszláv emberrablókat ítéltek el Magyarországon A titoista söpredék összejövetele Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal: Bratislava, Krízková 7. — Telefon 332-99. — Szerkesztőség: Bratislava, Krízková 7. — Telefon: 243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja: az „Orác” lap- és könyvkiadó vállalat. — Nyomja: Nyugatszlovákiai nyomdaüzemek n. v. alapüzeme, Bratislava, Ul. Nár. po­­vstania 41. — Irányító postahivatal: Bratislava 2.— Biőfizetés egy évre: 100.— Kés, félévre 50.— A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. — Eng. szám.: PIO 566/52. IV.2’

Next

/
Oldalképek
Tartalom