Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-11-16 / 46. szám
8 1952. november 16. A tőkés világ zsandára EFSz-ink új tagjai összpontosítják állataikat (TPP) Az új EFSz tagok állatállo mányának összpontosítását Szlovákia területén november 4-ig a szarvasmarh ánál 22.7 százalékra, sertésnél 10.4 százalékra teljesítettük. A jelentésből láthatjuk, hogy a legjobb eredményeket az állatállomány összpontosításában a bratislavai kerület érte el. Ugyanakkor azonban a bratislavai kerület a sertésállomány összpontosításánál már csak az utolsóelőtti helyet tudta elfoglalni. A kassai és a nyitrai kerületek most a bratislavai kerület után következnek, mivel a szarvasmarha összpontosításánál elért eredményeik a többi kerületekhez viszonyítva eléggé tűrhetőek. A besztercebányai kerület a szarvasmarha összpontosításánál a negyedik helyre került, azonban a sertésállomány és általában a háziállatok összpontosításánál a legjobb eredményeket tudta felmutatni. Az eperjesi és a zsolnai kerületben a népiszervek dolgozói és a párttagok példát vehetnek a többi kerületektől, amelyek az összpontosításban messze túlszárnyalják ezen kerületeket. A bratislavai, nyitrai és a zsolnai kerületeknek szintén meg kell gyorsítani a sertésállomány összpontosítását, hogy még a tél beállta előtt minden háziállatot összpontosítani tudjanak. „Az amerikai imperializmus ma már nemcsak agresszor, hanem a világ zsandára' is, aki mindenütt, ahol csak lehetséges, próbálja elfojtani a szabadságot és meghonosítani a fasizmust”. (Malenkov elvtársnak az SZKP XIX. kongresszusán elmondott beszédéből.) A második világháború után új figura jelent meg Nyugat-Európában: a jenki-megszálló. Nem hordott, halálfejes, fekete egyenruhát, csizmaszárába nem dugott kézigránátot, nem hódítóként tört be, hanem jóbarátnak hirdette magát, — de zsebében ott dudorodott a fegyver és túlságosan mohó szemekkel vette számba felebarátai javait. Először mint politikus jött és arról beszélt, hogy az országoknak össze kell fogniok a háborúütötte sebek begyógyítására. Azután miniszterként jelent nieg' és kölcsönt kínált a fenti célra. Majd Marshall-adminisztrátorként állított be, szétosztotta a kölcsönt és ellenőrizte felhasználását. Követték a bankárok, hogy potom pénzért összevásárolják azokat a vállalatokat, amelyek nem bírták ki ezt az ellenőrzést. Felbukkant mint a szakszervezeti vezető, hogy meggyőzze a nyugateurópai munkásokat: a nyomor, a tnunkanélküliség, a drágaság nem a Marshall-terv és egyéb amerikai jótétemények következményei. És jött mint rendőrfőnök, hogy kioktassa kollégáit: miként bánjanak el azokkal, akiket nem sikerül meggyőzni. Ezután jelentkezett mint szövetséges azzal, hogy védelmet nyújt a fenyegető veszélyekkel szemben. Beállított mint tanácsadó és előírta, hogy mennyivel kell hozzájárulni a közös védelemhez. Megérkezett mint tábornok és beleült a nyugateurópai hadügyminiszterek székébe. Jött mint a fegyverkezési tervek végrehajtásának ellenőre és átszerkesztette a nyugateurópai pénzügyminiszterek költségvetéseit. És végül bevonult mint katona — azzal, hogy mindenkor kéznél lesz, ha szükség van rá. Mint ahogy a festményen is csak az utolsó ecsetvonástól válik felismerhetővé az egész arc — Nyugat-Európában sokak előtt csak az amerikai katonák megérkezésekor lett nyilvánvalóvá, hogy az amerikaiak — bár nem tankokon törtek be, ugyanolyan megszállók, mint a nácik voltak. „Befolyásos körök” rájöttek, hogy nem birtokosai többé a hatalomnak: a döntéseket Washingtonban hozzák és ezek a döntések legtöbbször ellentétesek az ő érdekeikkel. Tábornokok azt tapasztalták, hogy nem parancsolnak többé katonáiknak. Üzletemberek rádöbbentek, hogy nem kereskedhetnek azzal, aki a jobb vevő, hanem csak azzal, akivel tengerentúli hitelezőik engedélyezik. Egyszerű, lojális állampolgárok elszörnyedve ébredtek rá. hogy „bennszülöttekké” süllyedtek egy gyarmatosító hatalom szemében. A „Newsweek” című amerikai hetilap megírta, hogy az utóbbi években (Észak- és Dél- Amerika mellé) létrejött „Kis-Amerika”. Ez az új „földrész”’ — Nyugat-Európában van, ahol a második világháború óta több mint százezer amerikai telepedett le. Feladatuk az, hogy — egy másik amerikai lap, a „U. S. News and World Report” szavaival — „kézenfogva vezessék Nyugat-Európát.” És ha a nyugateurópaiak kifakadnak, hogy emiatt nem állnak meg a lábukon — azt felelik nekik, amit Hofmann, a Marshall-kölcsön szervezetének volt vezetője mondott' „Koldusok nem választhatnak.” Ez az amerikai katona- és tisztviselőhad úgy elterpeszkedett „Kis-Amerikában”, mintha örökre ott akarná felütni sátorfáját. A nagyhírű Párizst íróasztalnak nézik és jó hazai szokás szerint sáros lábukat rakják rá. Oxfordot, az ősi angol egyetemi várost összetévesztik valami rosszhírű new-yorki szórakozóhellyel. A nyugateurópai országokban úgy viselkednek, mint rabszolga tartó őseik a déli államok ültetvényein. „Az Amerikai Egyesült Államok — mondotta Malenkov elvtárs — imperialista politikát folytat Anglia, Franciaország és a többi tőkés ország ellen, de van olyan — enyhén szólva — szerénytelen, hogy ez országok őszinte barátjának tüntesse fel magát. Ez aztán a jóbarát! Megnyergeli gyengébb társait, kirabolja, leigázza, agyba-főbe veri őket, azután meg így szól hozzájuk: „Legyünk jóbarátok”, ami az amerikai pénzeszsákoknál ezt jelenti: először ti visztek engem, azután majd én lovagolok rajtatok”. Egykor független nyugateurópai államok most ténylegesen lemondanak az önálló nemzeti politikáról 'és az amerikai imperialisták által rájuk kényszerített politikát folytatják, odaadják területeiket amerikai támaszpontok és katonai felvonulások céljaira. Az amerikai üzletemberek fegyvert küldenek Nyugat-Európába — úgylátszik azt remélve, hogy a párizsi sansculotteok utódai Morganék ajtónállóinak csapnak fel. Garibaldi utódai éjjeliőrnek szegődnek el a wall-streeti vagyon mellé. Nelson tengernagy leszái-mazottai pedig engedelmesen mossák majd az amerikai hadihajókat. De azért nem feledkeznek meg arról sem, hogy a fegyverek megfordulhatnak s akkor a katona lelkiismeretének engedelmeskedik és nem a tengerentúli üzletemberek parancsának. El akarják tehát emészteni azokat, akiknek lelkiismeretük van és magát a lelkiismeretet is. Ök lettek a világ zsandárai. Az amerikai tábornokok úgy vélik, hogy minden tartós megszállás alapja: csírájában elfojtani a leigázottak ellenállását.— Ezt „tanulták” a hitleri „iskolában”. De kísérleteik még kevésbbé sikeresek, mint náci elődeikké. Az „U. S. News and World Report” nemrégiben elégedetten írta, hogy Görögországban határozott es erőskezű ember képviseli az Egyesült Államokat: „Megmondja a görögöknek, hogy mit kell tenniök az amerikai támogatás helyes felhasználásának biztosítására” Görögország vérrel öntözött főiddé vált, ahol „a szakadékok telve vannak holttestekkel, hegyekké nőnek a meggyilkoltak csontjai és patakokban ömlik a vér”. Többtízezer politikai fogoly és internált sínylődik koncentrációs táborokban és börtönökben. A katonai bíróságok megállás nélkül dolgoznak: néhány év alatt sokezer hazafi kivégzésére hoztak döntést. Peurifoy amerikai nagykövet parancsára gyilkos sortűz oltotta ki Beloiannisz elvtársnak, a görög szabadság hős harcosainak dicső életét. Beloiannisz meghalt, de azóta még jobban rettegnek nevétől Görögország amerikai helytartói, mint életében. Helyette, egy ember helyett, azóta új harcosok, ezren és ezren vették kezükbe a béke és szabadság szent zászlaját Görögországban. Baylo-t. Párizs rendőrfőnökét az idén tavasszal Washingtonba rendelték. Alighogy visszatért, a francia kormány „kommunista összeesküvésről” kezdett üvölteni. Lecsapott a francia nép kiváló vezetőjére, Duclos elvtársra, börtönbe vetette André Stilt, néhány napra szögesdróttal körülvett koncentrációs táborrá változtatta Párizs egyik régi piacát, s mint Hitler Gestapója, az éjszaka leple alatt hurcoltatott börtönbe kommunista funkcionáriusokat és szakszervezeti harcosokat. Egycsapásra világossá lett, hogy mire oktatták Baylot rendőrfőnököt Washingtonban és mit rágott Brune belügyminiszter szájába a párizsi amerikai nagykövet. Ök meg is tanulták a leckét, csak éppen a visszamondásba sültek bele. Duclos elvtárs kiszabadult, kiszabadította a nép: a francia nép és a világ népei. És mindenki megláthatta, hogy valóban van összeesküvés: az amerikai megszállók összeesküvése a nyugateurópai új együttműködőkkel a népek, a béke ellen. Nyugat-Németországban egyes politikusok az utóbbi hetekben olyan légkörben élnek, mint amilyenben a császári Róma idején, a proskribált, kivégzésre előre összeírt szenátorok élhettek. Nyilvánosságra került, hogy az amerikai katonai hatóságok terror-csopor-' tokát alakítottak a „Német Ifjúsági Szövetség” nevű fasiszta szervezetből, gyakorlótereiken kiképezték, felfegyverezték őket és feladatukká tették, hogy adott esetben szabadítsák meg az amerikai megszálló hatalmakat politikai ellenfeleiktől, birálóiktól, sőt még egyes ingadozóktól is, mindenkitől, aki a német egység gondolatának támogatásával „veszélyezteti” uralmukat. Hiábavaló erőlködés ez. Az amerikai üzletemberek legmodernebb irodagépeikkel sem képesek lajstromba vezetni, proskribálni azt a több mint kilencmillió nyugatnémetországi lakost, aki már eddig az amerikai háborús tervek ellen szavazott és azt a további sok-sok milliót, akik ezután fognak ellene szavazni. Nincs Nyugat-Európában olyan város és falu, amelynek falain öles betűk ne hirdetnék: „Ami, go home!” — ,’Jenkik, takarodjatok haza!” Ridgway tábornok. Nyugat-Európa amerikai főparancsnoka csak katonai sorfalak mögött, golyóálló kocsiban — és így is csak titokban mert közlekedni azokban a városokban, ahol szemlét tart, nem is a csapatok, hanem csupán a tábornokok felett. Az amerikai hadianyagot nem rakják ki La Pallice kikötő munkásai és Hamburg dokkerjei. A megszálló, a világzsandár ellen magasra csap az elnyomott népek gyűlöletének és ellenállásának hulláma. Az utóbbi időben amerikai katonák, politikusok, lapszerkesztők, mind gyakrabban kérdik: „Miért nem szeretnek bennünket Európában?” Nem nagy éleselméjűségre valló kérdés. Annál egyszerűbb rá a válasz, azért, amiért a rab nem szereti a porkolábot, az áldozat a rablót, az ember a fasisztát. Az utóbbi időben azonban nyilvánvalóvá válik, hogy nemcsak erről van szó. Még az Egyesült Államok kegyelméből működő nyugateurópai kormányférfiak a dolláron táplált újságírók- az Uncle Sam frakkjába kapaszkodó üzletemberek is mind gyakrabban fedezik fel, hogy ők sem szeretik Amerikát. Az amerikai sajtó hol megdöbbenve, hol felháborodottan regisztrálja e hangokat. Á „New York Times” így írt: „Az európai védelmi közösség válságával egyidejűleg az Amerika-ellenes hangulat hulláma jelentkezik Európában. Ennek oka részben a lappangó igerültség, részben a sértett büszkeség. Amerika barátai mostanában olyan dolgokat mondanak, amelyek nem minősíthetők kellemeseknek. A francia Herriot kijelentette: „Arra kérem az Egyesült Államokat, kíméljen meg minket bizonyos eljárásoktól, például attól, hogy az ENSZ elé vonszoljon éppen abban a pillanatban, amikor ő maga katonai támaszpontokat létesít Marokkóban”. A holland van Naters megjegyezte: „Néha nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is bírálni Amerika politikáját”. A „Combat” című párizsi lap kifakadt: „Az Atlanti Szövetség távoláll attól, hogy egyenjogú, szuverén államok védelmi szövetsége legyen”. — „Nem lehet figyelmen kívül hagyni — folytatja a „New York Times” — hogy az Amerika-ellenes hangulat hulláma borítja el Franciaországot. Németországban növekszik az ellenérzés, amióta leleplezték, hogy az amerikai titkos szolgálat ügynökei nácikból álló bandát pénzeltek és fegyvereztek fel. Megsértettük a külföldi üzletemberek érzékenysé-HÍREK Havran Ferencné a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére vállalta, hogy Dunaszerdahelyen 1150 dolgozót szervez be az orosz nyelv tanfolyamra. Felajánlását még további 50 taggal túlteljesítette. A köbölkúti traktorosbrigád büszkén jelentette az üzemi pártszervezetnek, hogy október 30.-án 100.3 százalékban teljesítette az őszi munkák tervét és így első helyre kerültek a járásban. A füleld traktorállomás vezetősége nem fordít kelfő gondot a gépek karbantartására. Oroszpusztán, a cséplőgép még mindig a szabad ég alatt van. Vagy talán azt gondolják, hogy felesleges dolog a jövő aratásig fedéí alá helyezni? Az érsekújvári 2. számú IIÜ típusú szövetkezeti tagok a Szovjet Barátsági Hónap tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy Sztálin elvtárs szüeltésnapjáig 15.000 liter tejet adnak be terven felül. A handlovai bányászok a szovjet munkamódszerek alkalmazásával dolgoznak. DienescÜ Zoltán és Kandera János élmunkás csoportjai a ciklusos grafikon szerint dolgoznak. Ezzel a termelési mószerrel 312 százalékos teljesítményt értek el. Fodor István, a vajas-vattai traktorosbrigád tagja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójának tiszteletére vállalta, hogy október 12-ig teljesiti az őszi munkák tervét. Vagyis 455 hektáron elvégzi az őszi mélyszántást és 1100 korona értékű üzemanyagot takarít meg. Kötelezettségvállalását 200 százalékban teljesítette. * A nyitrai kerületben a Szovjetbarátság Hónapja alkalmából 28 községben rendeznek mezőgazdasági kiállításokat. Ezeken a kiállításokon szemléltetően mutatják be a szovjet módszerek által eddig elért eredményeinket, úgy szövifc kezeteinkben, mint állami gazdaságainkban. Szövetkezeti káderek iskolázásánál, az EFSz gazdálkodásának megjavításához és e szövetkezeti tagok jövedelmének emeléséhez. gét is. Ügy érzik, hogy a segélyprogrammok a világ nagy részét hosszú időre függő helyzetbe hoznák Amerikától. Másokat azzal bosszantottunk fel, hogy ragaszkodtunk ahhoz, hogy Európa számos országa mondjon le nemzeti előítéleteiről (magyarul: szuverénitásáról) és teremtse meg az egységet.” A „Perspectives” című párizsi hetilap még világosabb felvilágosítással szolgál: „Az amerikaiak — írja — nagymértékben felelősek azért, hogy az Egyesült Államok népszerűsége hanyatlik. Nem épületes az a látvány, amelyet nyújtanak, s az is hozzájárul, ehhez, hogy mind gazdasági, mind pedig katonai szempontból olyan nyomást gyakorolnak, amely a szó szoros értelmében elviselhetetlen. A mesebeli Szindbád, az „Ezeregyéjszaka meséi”-nek híres utazója egyízben találkozott egy öreg emberrel. „Végy a hátadra — kérlelte az öreg — olyan könnyű vagyok, hogy meg sem érzel”. Szindbád engedett az unszolásnak. De alig tett néhány lépést, a kezdetben könnyű teher rettenetesen nehézzé vált. Egyre lassabban ment. majd megállt, hogy kifújja magát. De az öreg oldalába vágta sarkát, ütötte a fejét, nem hagyott neki pihenőt és ráparancsolt, hogy gyorsítsa az iramot. Mihez is folyamodhatott ilyen súlyos helyzetben a mesebeli Szindbád? Amikor érezte, hogy belepusztul az elviselhetetlen teher cipelésébe, összeszedte minden erejét — és ledobta hátáról kínzóját. Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja - Kiadóhivatal. Bratislava, Knzková 7. - Telefon 332-99. - Szerkesztőség: Bratislava Krízková 7. — Telefon: 243-46. — Főszerkesztő; Major Sándor. — Kiadja az „Óráé” lap- és könyvkiadó vállalat — Nvom.ja: Concordia nyomda Bratislava, ül. Nár povstanie 41 — Irányító posta hivatal: Bratislava 2. — Előfizetés egy évre: 100.— Kés, félévre 50.— Kés. — A lap felmondható minden év végén okt elsejéig. — Eng. sz. PIO 566/52. IV 2. KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK Holdkórosak A Föld, ez a kis bolygó már nem elégíti ki az Egyesült Államok uralkodó köreinek feneketlen bendőjét. A „Colliers” című amerikai folyóirat egyik legutóbbi számában Werner von Braun azt javasolja, hogy az Egyesült Államok „haladéktalanul kezdjen hozzá a Hold meghódításával kapcsolatos technikai problémák” megoldásához. Werner von Braun, aki nevéből ítélhetőleg talán nem is olyan régen ■ még a hitleri „harmadik Reich”-et szolgálta, ma „az amerikai hadsereg tüzérségi műszaki hivatalának keretében működő irányítható lövedékek osztályának technikai igazgatója”. Cikkében valóságos náci megszállottsággal írja le, hogy „hogyan repülünk mi, amerikaiak a Holdba, hogy meghódítsuk, még mielőtt más hatalom tűzné ki, ott zászlaját”. A Hold meghódítása —,közli a továbbiakban— elősegíti a Föld bizonyos országainak megtámadását, természetesen szigorúan védelmi célokból. A „Colliers” méltatlankodik, hogy a Hold meghódítása még mindig csak a tervezésnél tart. Hiszen — mint írja — 1943- ban már hivatalos intézkedések történtek az előkészületek megkezdésére . Az intézkedéseket Forrestál hadügyminiszter adta ki, nem sokkal azelőtt, hogy az őrültek háza 10. emeletéről a washingtoni járdára vetette magát. Háborús bűnök reklámfőnöke John Foster Dulles, az Egyesült Államok egyik leghirhedtebb háborús gyújtogatója nyilatkozatot adott az atomfegyver alkalmazásáról a „Post Dispatch” című amerikai lapnak. Dulles nyilatkozatában a következőket mondotta: „Véleményem szerint erkölcsi szempontból egyáltalán nem lényeges, hogy atomfegyver, vagy más fegyver okozza-e a halált. Láttam Tokiót, Hirosimát és Nagaszakit. Ha választanom kellett volna, inkább abban a városban szerettem volna meghalni, ahová atombombát dobtak le és nem abban, amelyet gyújtóbombákkal pusztítottak el. Az atombomba sokkal könnyebb halált okoz”. Mi nem szólunk bele abba, hogy Mr. Dulles milyen halálnemet választ magának. Ha neki a gyorsabb halál a rokonszenvesebb — ez igazán az ő dolga és távolt álljon tőlünk, hogy kifogást emeljünk ellene. Azonban, amikor Mr Dulles azt mondja, hogy ő inkább az atombomba-halált választja, nem magára gondol, a maga halálára, hanem millióknak és százmillióknak kívánja ezt a halálnemet. A „könynyebb halálnem” hirdetője — becstelen tömeggyilkos terveket, népek kiveszejtésének kannibál-tervét igyekszik otrombán leplezni. Ez Dulles úr szavainak belső tartalma. A „választásba” azonban a népek is beleszólnak. És előrelátható, hogy nem Dulles, hanem bírái fogják eldönteni, milyen halállal haljon az emberiségnek ez az el*\ vetemült ellensége.
