Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-11-02 / 44. szám

2

1952. november 2.

Folytatás az első oldalról majdnem minden országa haladó embereinek képviselői körében még jobban megszilárdult meggyőződésünk, hogy mennyire helyes az az út, amelyre népünk 1945 májusában lépett, amikor sorsát, nemzetének és államának sorsát a béke, haladás és szocializmus legyőzhetetlen táborához kötötte. (Viharos taps. Az egybegyűltek felállnak és éltetik a Szovjetuniót.) Mennyire helyesen járt el népünk, amikor 1948 februárjában szétzúzta a levitozlett uralkodó osztályok kísérletét, hogy államunkat újból az imperialisták igájába hajtsa, hogy újabb München felé vigye. És mennyire helyes lesz, ha a jövőben is szétzúz mindenkit, aki bármilyen formában és bármilyen helyről hasonló kísérletet tenne. (Viharos ■taps.)

Mert csakis a béke, a haladás és a szocializmus legyőzhetetlen táborában, amelynek élén a Szovjetunió áll és amelyet a nagy Sztálin vezet, tekinthetjük biztositottnak • nemzeteink és köztársaságunk jövőjét, népünk boldogságát. (Viharos, szűnni nem akaró taps. A küldöttek éltetik Sztálint.)

A kongresszus előestéjén hozták nyilvánosságra a marxizmus-leninizmus új alapvető müvét, Sztálin elvtárs munkáját „A szocializmus közgazdasági problémáiról a Szovjetunióban.” Valóban kiváló, sztálini munka ez. Ebben a munkában Sztálin elvtárs megfelel számos kérdésre, amelyek összefüggnek a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenettel a Szovjetunióban. A kongresszus egész lefolyását és határozatait áthatották ezeknek a kérdéseknek sztálini elemzése és a rájuk adott feleletek. De Sztálin új munkájának óriási jelentősége van népi demokratikus Csehszlovákiánkra nézve is, amely a szocializmus építésének kezdeténél tart., Ugyanígy hatalmas jelentőségű Sztálin elvtárs munkája a kapitalista országok kommunistái és többi haladó embere számára is. Haladószellemű mű ez, amelyet igen alaposan kell tanulmányoznunk, amelyből tanulnunk kell és mindennapi gyakorlati munkánkban alkalmaznunk kell a belőle leszűrt tanulságokat.

Sztálin új, lángeszű művének kimeríthetetlen gazdagságából beszámolómban csak néhány, számunkra különösen időszerű gondolatra, témára és feleletre hívhatom fel figyelmeteket.

Ide tartozik mindenekelőtt a szocializmus közgazdasági problémáinak jellemzése. Sztálin elvtárs megcáfolja mindazok nézeteit, akik azt vélik, hogy a szocializmusban a tudomány és különösen a politikai gazdaságtan ' - törvényei elvesztik objektív jellegüket, hogy . ezek a törvények „átalakíthatok” vagy pedig újak „hozhatók létre.” Sztálin elvtárs rámutat, hogy a közgazdasági törvények a szoszializmusbán is objektív, az emberi akarattól- független jellegűek és a feladat az, hogy ezeket a törvényeket felfedezzük, tanulmányozzuk és a társadalom javára kihasználjuk.

Sztálin elvtársnak ez az irányelve a mi viszonyainkra nézve is óriási jelentőségű. Hiszen nálunk is, különösen nemzetgazdászaink körében akadnak olyan elvtársak, akik úgy vélik, hogy a kapitalizmus megdöntése után és a szocializmus építése idején a közgazdaság objektív törvényei érvényüket vesztik és hogy ezek a törvények tetszés szerint átalakíthatok és megalkothatok. Márpedig, ha az ilyesfajta nézetek a kommunizmus felé haladó Szovjetunióban károsak, mennyivel károsabbaknak kell lenniök nálunk, ahol csak most kezdjük építeni a szocializmust.

Kitűnik ez Sztálin elvtárs további válaszaiból az értéktörvény kérdésével kapcsolatban a szocializmusban. Sztálin elvtárs világosan kifejtette, hogy ez a törvény mindaddig érvényes, amíg áru és árutermelés van. „Ezzel kapcsolatban vállalatainknál aktuálisak az olyan kérdések, mint az önálló gazdaságos elszámolás és a jövedelmezőség kérdése, az önköltség kérdése, az árak kérdése, stb. Ezért vállalatainknak okvetlenül’ figyelembe kell venniök az értéktörvényt” — mondja Sztálin elvtárs és folytatja: „Jó-e ez? Nem rossz.”

Sztálin elvtársnak e szavai pontosan ráillenek a mi viszonyainkra is. Vájjon nálunk kevés olyan gazdasági és politikai dolgozó volt és van, akik megfeledkeztek az értéktörvényről és ezért gyakorlatukban az önálló elszámolás, a jövedelmezőség, az önköltség, az ár, stb. kérdése megszűnt szerepet játszani. Kétségtelen, hogy az ilyen helytelen állásfoglalás gazdaságunknak sok kárt okoz és akadályozza előrehaladásunkat a szocializmus feléi Ügy vélem, hogy ez világos és ^mindenképpen oda kell, hogy hasson, hogy mindenki, de főleg a felelős és vezető embereink szüntelenül fokozzák a termelés, felvásárlás és elosztás gazdaságosságát.

Egyenesen világtörténelmű jelentőségűek Sztálin válaszai a jelenkori kapitalizmus és szocializmus alapvető közgazdasági törvényei kérdésére.

Sztálin elvtárs a jelenkori kapitalizmus gazdasági alaptörvényét fogalmazva a következőket mondja:

„A mai kapitalizmus alapvető gazdasági törvényének fő vonásait és követelményeit körülbelül így lehetne megfogalmazni: A maximális tőkés profit biztosítása az adott ország lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorbadöntése útján, más országok, különösen az elmaradt országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül pedig háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján, amelyeket a maximális profit biztosítására használnak fel.”

A jelenkori kapitalizmus ezen rabló és embertelen alapvető gazdasági törvényével szemben Sztálin elvtárs felfedi és megfogalmazza a szocializmus valóban emberi és mélyen humanista alapvető gazdasági törvényét. Sztálin elvtárs ezt mondja:

„Van-e a szocializmusnak alapvető gazdasági törvénye? Igen, van. Mik ennek a törvénynek lényeges vonásai és követelményei? A szocializmus alapvető gazdasági törvényének lényeges vonásait és követelményeit körülbelül így lehetne megfogalmazni: Az

egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kultúrális szükségletei maximális kiegészítésének biztosítása a szocialista termelés szüntelen fejlesztése és tökéletesítése útján, a legfejlettebb technika alapján.

Tehát: a maximális profit biztosítása helyett — a társadalom anyagi és kultúrális szükségletei maximális kielégítésének biztosítását a termelésnek fellendülésből válságba, válságból fellendülésbe csapó megszakításos fejlődése helyett — a termelés szüntelen fejlődése; a technikai fejlődés időszakos megszakadása helyett, amely a társadalom termelőerőinek szétrombolásával jár együtt — a termelés szüntelen tökéletesedése a legfejlettebb technika alapján.”

Ennyit mond erről Sztálin elvtárs. Fontos megjegyezni, hogy a szocializmusnak Sztálin elvtárs által felfedett és megfogalmazott alapvető gazdasági törvényének három oszthatatlan része van:

1. A társadalom szüntelen növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális biztosítása — ez a cél.

2. A termelés szakadatlan fejlesztése — ez a cél elérésének eszköze.

3. A termelés folytonos tökéletesítése a legfejlettebb technika alapján — ez a termelés állandó növelése biztosításának útja.

Miért hangsúlyozom a szocializmus Sztálin által felfedett és megfogalmazott alapvető gazdasági törvénye valamennyi részének ezt az oszthatatlanságát? Azért, mert nálunk még sokan vannak, akik örömmel fogadják annak első részét, de közben megfeledkeznek a másik két részről. Már pedig ideje, hogy mindnyájan megértsék, a szocializmusban sem várhatja senki, hogy sült galamb a szájába repüljön. (Viharos taps.)

Rendkívüli politikai, taktikai és sztratégiai jelentősége van Sztálin elvtárs válaszainak az egységes világpiac szétesésének és a kapitalista világrendszer válsága elmélyülésének kérdésére, valamint a kapitalista országok közötti háborúk elkerülhetetlenségére vonatkozó kérdésre.

Sztálin elvtárs megállapítja, hogy „a második világháború és gazdasági következményei legfontosabb gazdasági eredményének az egységes, mindent felölelő világpiac szétesését kell tekinteni. Ez a körülmény megszabta a kapitalista világrendszer általános válságának további elmélyülését.” A második világháború után a kapitalista rendszerből leváltak Kína és az európai népi demokratikus országok és a Szovjetunióval együtt megalakították a kapitalizmus táborával szembenálló egységes és hatalmas szocialista tábort, amely 800 millió embert egyesít. Már az első világháború után, amikor csak a Szovjetunió vált ki a kapitalista rendszerből, az imperializmus túlságosan szűk térre szorult. Hgt még mennyivel szűkebbre szorult a második világháború után (taps), amikor azok száma, akik kiszabadultak karmaiból, 800 millióra emelkedett és további százmilliók tépik a gyarmati és függő országokban egyre nagyobb erővel az imperializmus láncait.

Tekintettel arra, hogy a második világháború után annyira összeszűkült az imperializmus hatalmi érdekköre, egyes elvtársak úgy vélik, hogy a kapitalista országok között háborúk többé nem törhetnek ki. Ugyanis abból a nézetből indulnak ki, hogy az imperializmus vezető hatalma, az Amerikai Egyesült Államok annyira alárendelt viszonyba juttatta a többi kapitalista országot, hogy lehetetlenné tették számukra az egymás elleni harcot és egymás erejének gyöngítését. Ezek az elvtársak úgy vélik, hogy a kapitalisták eleget tanultak két világháború tapasztalataiból, amelyek oly súlyos károkat okoztak a világkapitalizmusnak.

Ezeknek az elvtársaknak Sztálin elvtárs azt feleli, hogy tévednek, hogy felületesen ítélik meg a dolgokat és nem hatolnak a dolgok gyökeréig. Sztálin elvtárs helyesen mutat rá, hogy a második világháború egyáltalában nem vetett véget az imperialista táborban dúló ellentéteknek. Ezek az ellentétek, bár változott alakban, továbbra is fenállnak és kiéleződnek. Az a tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok, amely mindkét világháborún a legtöbbet keresett, .ma az imperializmus vezető hatalmává és a világreakció csendőrévé vált, nemcsak hogy nem változtathat az imperialisták közötti ellentétek fennállásán, hanem ellenkezőleg, ez a tény csak hozzájárul az imperialisták közötti ellentétek kiéleződéséhez. Hisz az amerikai imperialisták jelenlegi magatartása semmiben sem különbözik attól, ahogyan a második világháború előtt Hitler, Mussolini és a mikádó viselkedtek.. Teliszájjal üvöltöznek" a „kommunista veszélyéről miközben nemcsak legyőzött ellenségeiket, hanem szövetségeseiket is kíméletlenül kifosztják és a világuralmat elsősorban az ő bőrükre, mindenekelőtt Nagy-Britannia és Franciaország bőrére igyekeznek megszerezni. Arra a kérdésre, vájjon meddig tűri majd Anglia és Franciaország ezt az állapotot, Sztálin elvtárs így felel: „Nem lenne-e helyesebb azt mondani, hogy a kapitalista Anglia, majd nyomában a kapitalista Franciaország végül

is kénytelen lesz kiszakítani magát az Egyesült Államok karmaiból és konfliktusba kerülni vele, hogy biztosítsa önállóságát és természetesen magas profitjait?”

Ami pedig Nyugat-Németországot és Japánt illeti, amelyek jelenleg az amerikai megszállás súlya alatt görnyednek, Sztálin elvtárs ezeket mondja: „Aki azt gondolja, hogy ezek az országok nem kísérlik meg, hogy ismét lábraálljanak, hogy lerázzák az Egyesült Államok uralmát és erőszakkal az önálló fejlődés útjára lépjenek — az csodákban hisz.”

Elméletileg persze helyes, hogy az ellentétek a kapitalizmus és a szocializmus között élesebbek, mint a kapitalista országok közötti ellentétek. Nemcsak most, napjainkban he- Ij es ez, helyes volt ez a második világháború előtt is. És a második világháború mégsem a Szovjetunió elleni háborúval, hanem a kapitalista országok közötti háborúval kezdődött. Ugyanazok az erők és okok, amelyek a második világháború előtt ehhez a fejlődéshez vezettek, ma is hatnak.

Ezért helytelen és káros volna azt hinni, hogy az imperialisták táborában minden rendjén megy és hogy már sohasem kaphatnak hajba. Helytelen és káros volna végzetszerűen várni arra, hogy az összes imperialistáknak elkerülhetetlenül egységesen meg kell rohanniok a Szovjetunió vezette szocialista tábort.

Az imperialistáknak persze kedvük volna erre, de a társadalmi fejlődés törvényei erősebbek, mint minden vágy és emellett, bizony, igen savanyú a szőlő. (Taps.)

Ezért helyénvaló, hogy leleplezzük és meghiúsítsuk a háborús gyújtogatok hadikészülődéseit, akiknek 'élén az amerikai imperialisták járnak. Helyénvaló, hogy harcoljunk a gyalázatos koreai, indokínai és malájföldi háborúik ellen. Helyénvaló, hogy szívósan küzdjünk a békéért és úgy dolgozzunk, hogy a szocializmus tábora, amelyben a mi népi démokratikus Csehszlovákiánk is tartozik, egyre erősebb, hatalmasabb legyen és mindig készen álljon minden eshetőségre. (Viharos taps.)

Ismétlem: Sztálin elvtárs új, lángeszű műdéből „A szocializmus közgazdasági problémáiról a Szovjetunióban” csak jelentéktelen töredéket idézhetek beszámolómban.

Ezt a művet egész pártunknak, országunk minden haladó emberének alaposan tanulmányoznia kell és ami a legfontosabb, tartalmát napi munkánkban érvényesítenünk kell.

* * *

A kongresszus Sztálini szellemben vitatta meg a párt Központi Bizottságának beszámolóját a KB tevékenységéről a XVIII. és XIX. kongresszus közötti időszakban, amelyet Malenkov elvtárs terjesztett a kongresszus elé, továbbá a kongresszus irányelveit az 1951— 1955-ös ötödik ötéves tervhez, Szaburov elvtárs beszámolója alapján.

A Párt Központi Bizottságának beszámolója a XVIII. és XIX. kongresszus közötti időszakról, azaz az 1939—1952. évekről páratlan lelkesítő hősköltemény a szovjet nép hősies harcairól és munkájáról Lenin és Sztálin pártjának szilárd és bölcs vezetésével. (Viharos taps.)

A Központi Bizottság beszámolója magába foglalja a Nagy Honvédő Háború egész időszakát, melyet a Szovjetuniót ért hitszegő hitleri Németország támadása indított el. Nincs még egy állam a világon, nincs oly társadalmi rendszer a szocialistán kívül, amely kibírta volna ezt a támadást, különös tekintettel arra, hogy akkoriban az egész európai kapitalista kontinens emberi és anyagi segédforrásai a hitleri Németország rendelkezésére állottak és a Szovjetunió éveken át kénytelen volt egyedül viselni a háború súlyának oroszlánrészét. De mindazonáltal, a szovjet nép hősissége a front harcaiban, hősiessége a hátországban végzett munkában, a szovjet nép harca és munkája, amelyet a párt bölcs politikája és személyesen Sztálin elvtárs vezetett és irányított mindez végül odavezetett, hogy a Szovjetunió kiűzte területéről a fasiszta megszállókat, felszabadította Európa és Ázsia számos más nemzetét, betetézte az ellenség vereségét és megmentette az emberiséget a fasiszta rabszolgaságtól. (Taps.)

A Szovjetunió volt háborús szövetségesei, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok azt remélték, hogy a Szovjetunió elvérzik és kimerül ebben a szörnyűséges háborúban és hogy ennek következtében csak jelentéktelen lesz a háborúutáni Európa és a világ viszonyainak elrendezésében. Az urak azonban tévedtek. Noha a Szovjetunió a legnagyobb és legsúlyosabb áldozatokat hozta a győzelem érdekében, mégis megerősödve került ki a háborúból és tekintélye, mint a fasizmus fölött aratott győzelem legfőbb részesének és a nemzetek felszabadítójának, hihetetlenül megnőtt. (Taps.)

Ahhoz, hogy a háború után megnőtt a Szovjetunió hatalma, súlya és tekintélye, nem csekély mértékben hozzájárultak a Lenin és Sztálin dicső pártja vezette szovjet nép háborúutáni erőfeszítései. A szovjet nép éppúgy, mint a háború folyamán, amikor minden erejét a front szolgálatába ' állította, ugyanolyan lendülettel vetette magát a háború befejezése után a békés építés munkájába, a háborúokozta károk helyrehozásáért folytatott harcba. 1950-ben teljesítették és túllépték a negyedik sztálini ötéves tervet és 1951-ben hozzáláttak az ötödik sztálini ötéves terv megvalósításához. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió egész ipari termelése az utolsó háborúelőtti év, 1940 színvonalát már 1948- ban 18 százalékkal, 1949-ben 41 százalékkal,

1950-ben 73 százalékkal, 1951-ben 102 százalékkal múlta felül, 1952-ben pedig már 123 százalékkal lépi túl ezt a színvonalat. (Taps.) Az idén tehát a Szovjetunió közel 2.3-szor annyi ipari terméket állít elő, mint 1940-ben.

Saját példánkon — hacsak részben is — megítélhetjük, milyen óriási teljesítményekről van szó. Nálunk a népi demokratikus Csehszlovákiában 1951-ben az egész ipari termelés közel 70 százalékkal emelkedett 1937-hez képest. Amellett köztudomású, hogy háborús káraink, bár elég nagyok voltak, össze sem hasonlíthatók azzal a szörnyű pusztítással, amelyet a hitleri megszállók vittek végbe a Szovjetunióban.

A szovjet szocialista mezőgazdaság is gyorsan heverte ki a háborús csapásokat és már túllépte a termelés háborúelőtti színvonalát. A mezőgazdasági termékek vetésterülete 5.3 millió hektárral múlja felül a háború előtti vetésterületet. A gabonatermelés 1952- ben összesen 8 milliárd púd volt, a búzatermés pedig 48 Százalékkal emelkedett 1940- hez képest. Ezzel a Szovjetunióban megoldották a gabonakérdést, amely azelőtt a legégetőbb probléma volt, még pedig — amint Malenkov elvtárs beszámolójában hangsúlyozta — egyszersmindenkorra. (Taps.)

A nyersgyapot termelése 1951-ben 46 százalékkal, a cukorrépatermelés pedig 31 százalékkal emelkedett a háborúelőtti termeléshez képest. Túlhaladták a háborúelőtti színvonalat az olajosmagvak, a burgonya és takarmányfélék termelésében is.

A Szovjetunió szocialista mezőgazdaságának ezt a gyors helyreállítását és továbbfejlesztését többek között technikai alapjának újjáépítése és lényeges kiszélesítése, továbbá a kolhozmunka megszervezésének további elmélyítése és tökéletesítése tette lehetővé. A gép- és traktorállomások, valamint szovhozok traktorainak teljesítőképessége a háborúelőtti színvonalhoz viszonyítva 59 százalékkal, a kombájnoké 51 százalékkal növekedett az állami gazdaságokban, eltekintve a többi nagytelteljesítményű mezőgazdasági gépektől és berendezésektől.

Ezzel egyidejűleg gyors iramban valósítják meg a természet átalakításának sztálini tervét. Hatalmas vízierőművek, a kommunizmus nagyszabású építkezései a Volga, a Don, a Dnyepr, az Amu-Darja mentén, sokmillió hektárnyi mezővédő erdősávok ültetése az aszályos vidékeken, hivatottak biztosítani és biztosítják a szovjet szocialista mezőgazdaságot a természet szeszélyeivel szemben.

Az 1951—1955 évi ötödik sztálini ötéves terv a gazdasági és kulturális fellendülés még szélesebb távlatait nyitja meg a szovjet nép előtt. RJ0

A terv szerint a Szovjetunió egész ipari termelése 1955-ben mintegy 70 százalékkal lesz magasabb az 1950. évi termelésnél, emellett a termelőeszközök gyártása körülbelül 80 százalékkal, a közszükségleti cikkek termelése pedig kb. 65 százalékkal emelkedik.

Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió ipari termelésének egész volumene 1955-ben háromszor akkora lesz, mint 1940-ben volt. (Taps.)

Ami a mezőgazdaságot-illeti, az ötödik ötéves terv értelmében a szarvasmarhaállományt 18—20 százalékkal emelik, ebből a kolhozok közös marhaállományát 36—38 százalékkal, a birkaállományt 60—62 százalékkal (a kolhozokban 75—80 százalékkal), a sertésállományt 45—50 százalékkal (a kolhozokban 85—90 százalékkal), a lóállományt 10—12 százalékkal (a kolhozokban 14—16 százalékkal), a baromfiállományt a kolhozokban 3—3.5- szörösen emelik. Az állati termékeket, illetőleg az ötödik ötéves terv a hús- és zsírtermelés 80—90 százalékos, a tejtermelés 40—50 százalékos, a gyapjútermelés kereken 2-2.5- szeres fokozásával számol, a kolhozok és szovhozok a tojáshozamot pedig 6—7-szeresére emelik.

A növénytermelés terén az ötödik ötéves terv értelmében a gabonatermelés 40—50 százalékkal, a nyersgyapot termelése 55—65 százalékkal, a lenfonál termelése 40—50 százalékkal, a cukorrépa termelése 65—70 százalékkal, a burgonyatermelés 40—45 százalékkal, a napraforgómag termelése 50—60 százalékkal, a szőlőtermelés 55—60 százalékkal emelkedik, lényegesen fokozzák a különböző olajmagvak termelését és kiterjesztik a mezőgazdaság takarmányalapját. Emellett figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdasági termelés, vagyis a növénytermesztés és állattenyésztés fejlesztésénél az 1950. év színvonalát vették alapul, amikor a szovjet mezőgazdaság általában jóval túlhaladta az 1940. évi termelést, úgyhogy az ötödik ötéves terv végén, 1955-ben a Szovjetuniónak lényegesen több lesz a mezőgazdasági terméke, mint az utolsó háborúelőtti években.

Az ipar és a mezőgazdasági termelés fokozása az ötödik ötéves terv folyamán lehetővé teszi a fogyasztás megfelelő fokozását is. Az állami és szövetkezeti hálózat kiskereskedelmi forgalma az ötödik ötéves terv végéig összesen kb. 70 százalékkal emelkedik. Az egyes árucikkeket tekintve 1955-ben 1950-hez képest 90 százalékkal több húst, 70 százalékkal több halterméket, 70 százalékkal több állati zsiradékot, 100 százalékkal több sajtot, 100 százalékkal több étolajat és műzsírt, 150 —200 százalékkal több tej-, gyümölcs- és zöldségkonzervet, 100 százalékkal több bort, 80 százalékkal több sört, 80 százalékkal több ruházatot, 70 százalékkal több gyapjú-, len-, gyapot és selyemszövetet, 80 százalékkal több cipőt, 100—120 százalékkal több harisnyát és kötöttárút, 200 százalékkal több bútort, 150 Folytatás a 4-ik oldalon.

A CsKP KP küldöttségének beszámolója a Szovjetunió Kommunista Pártja

XIX. kongresszusáról és a mi feladatainkról