Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-11-02 / 44. szám

1952. november 2. 3 Egyre erösbödik a francia nép ellenállása az „Európa Hadsereg“ felállítása ellen A radikális párt állásfoglalása után tovább élesedik a francia burzsoá körök vitája Nyu­gat-Németország felfegyverzésével kapcsolatban. A ,H’Humanité” keddi vezércikkében a radikálispárti kongresszus állásfoglalását a német kérdésben nagyfontosságú politikai fej­leményként értékeli. A német kérdés békés rendezésére és a Nyugat-Németország fel­fegyverzését álcázó „európai hadsereg” felállításának megakadályozására irányuló törek­­vás megfelel a francia nép akaratának — írja a lap. A radikális párt •szemlátomást nem akar túlságosan élesen szembekerülni a francia nép akaratával és ezért kénytelen volt a Herriot és Daladier által kifejtett álláspontra helyez­kedni. Ennek a ténynek a jelentőségét nem szabad lebecsülni. A radikálisok magatartásá­ban azért következett be változás, mert a francia nép akarata igen erőteljesen jutott kifejezésre. Ez az akarat elég erős ahhoz, hogy jelentős változásokat idézzen elő az egyes politikai pártok magatartásában. A radikális párt­­kongresszus fejleményei tehát bátorítást ad­nak mindazoknak, akik ellenzik a gyászos pá­rizsi és bonni megállapodások parlamenti jóváhagyását. * A „l’Humanité” befejezésül hangsúlyozza, hogy különös fényt vet a radikálisok állás­­foglalására, hogy miközben Nyugat-Németor­szág felfegyverzése ellen nyilatkoznak, bíró­ság elé akarják állítani a francia függetlenség legkövetkezetesebb bajnokait, Nyugat-Német­ország felfegyverzésének legharcosabb ellen­zőit. Ezt az ellentmondást osztályszempontok magyarázzák meg, de a francia nép egységé­nek még erőteljesebb megnyilvánulása ennek a visszás helyzetnek is véget vethet. A hazafiak széleskörű egysége meg fogja akadályozni a párizsi és bonni megállapodá­sok jóváhagyását, ez fogja meghiúsítani a kommunistaellenes összeesküvést, ez fogja megmenteni Franciaországot és a békét — írja a lap. A „DPA” nyugati hírügynökség jelentése szerint a „New York Times” hétfői száma azt írta, hogy Herriot csapást mért az „euró­pai egységre”. Hasonló hangnemben foglalko­zik a franciaországi fejleményekkel az angol burzsoá sajtó is. A „Scotsman” arról ír, hogy ha a franciák ellenállása az „európai hadse­reggel” szemben megerősödik, akkor „meg­hiúsítja az európai közösség tervét, s vele együtt a bonni egyezményeket is. Ezzel egy­szersmind összeomlás veszélye fenyegeti az egész nyugati védelmi rendszert, amely né­met egységek toborzásán alapul”. A „Daily Mail” párizsi tudósítója Írja: „A francia po­litikusok beszédei azt mutatják, hogy erősödik a mozgalom, amelynek célja megakadályozni az „európai hadseregről” szóló szerződés rati­fikálását, s ezzel együtt Nyugat-Németország felfegyverzését”. A „TASZSZ” jelentése szerint a „Times” pá­rizsi tudósítója nyíltan rámutat, hogy a poli­tikai kommentárok többségének véleménye szerint az „európai hadsereggel” kapcsolatos egyezménynek „kevés esélye van a ratifiká­lásra, ha a közeli hetekben nyújtják be a francia nemzetgyűlésben”. Herriot és Daladier felszólalása — állapítja meg a tudósító — csak megerősítette, milyen nagyarányú az elégedetlenség. A, „Daliy Telegraph and Mor­ning Post” párizsi tudósítója szerint is „a Párizsban lévő megfigyelők többségének az a meggyőződése, hogy — figyelembe véve Herriot és Daladier álláspontját — novem­berben, vagy decemberben szó sem lehet az egyezmény ratifikálásáról”. A „Daily Herald” diplomáciai szemleírója, rámutatva, hogy az „európai védelmi közösség”-ről szóló egyez­mény ratifikálására kevés a remény, a követ­kezőket írja: „Ha ezt az egyezményt nem ra­tifikálják, az Eszakatlanti Szö'vetség szerve­zete komoly válság elé kerül”. Az Amerikai KP nyilatkozata a békeharc új lehetőségeiről Az Amerikai Kommunista Párt országos bi­zottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben a többi között ezeket írja: „Az amerikai nép túlnyomó többsége az azonnali tűzszünetet, a koreai háború befeje­zését kívánja, ezért a béke kérdését a válasz­tási harc központjába állította. — A választók óriási figyelmet szentelnek a koreai béke kér­désének, ezért a két nagy amerikai párt is kénytelen volt ezt választási hadjáratába fel­venni. Eisenhower például most különböző demagóg ígéreteket tett a háború befejezésé­ről. Truman kijelentette: „Ha Eisenhower valóban tud valamilyen módot a háború megszüntetésére, közölje ha­ladéktalanul”. Truman tudja, hogy Eisenho­wer nem fog válaszolni, mert éppúgy nem akarja a háború befejezését, mint ő, vagy Stevenson. A nép azonban tudja, hogyan lehet meg­szüntetni a háborút. Az aktív békeharcosok előtt új lehetőségek tárultak fel, ,s különleges felelősség hárul rájuk. El kell érni, hogy tel­jes erővel nyilatkozzanak meg a nép érzései. Ez különönsen azért vált szükségessé, mert Washington megszakította a fegyverszüneti tárgyalásokat. Az amerikaiaknak felháborod­va el kell ítélniük ezt a politikát. Amikor az Egyesült Államok elnöke azt kö­veteli a köztársasági párt elnökjelöltjétől, hogy hozza- nyilvánosságra a koreai háború megszüntetésére vonatkozó tervét, ezzel új lehetőséget ad a népnek véleménye kifejezé­sére. Minden kommunistának, a béke minden aktív hívének fel kell használni ezt az alkal­mat, hogy felvesse a kérdést a szakszerveze­tekben és más szervezetekben, minden vá­lasztási gyűlésen, minden kerületben. Hallja meg Truman, Eisenhower és Steven­son, hogy a nép tudja, hogyan lehet azonnal megszüntetni a háborút és követeli ezt. Min­den téren támogassátok Hallinant és Basst, a béke jelöltjeit. A jelöltek közül egyedül ők harcolnak a békéért” — fejeződik be az Ame­rikai Kommunista Párt országos bizottságá­nak nyilatkozata. Az amerikai protestáns egyházak országos tanácsa a háborús tervek ellen Az amerikai nép túlnyomó többsége követeli a koreai háború haladéktalan megszüntetését V. A. Zorin, a Szovjetunió képviselője a Biztonsági Tanácsban, október 20-án fogadta az „Amerikaiak Békemenete” nevű szervezet küldöttségét, élén Richardsonnal, a szervezet egyik vezetőjével. A küldöttség tagjai ismertették az „Ame­rikaiak Békemenete” békeharcát és rámutat­tak, hogy ez a szervezet az amerikai nép túl­nyomó többségének kívánságait képviseli. — Hangsúlyozták, hogy az amerikai nép túl­nyomó többsége követeli a koreai háború ha­ladéktalan megszüntetését és a többi nemzet­közi probléma békés úton való rendezését. — Richardson kijelentette, hogy az „Ameri­kaiak Békemenete” elhatározta: azzal a ké­réssel fordul minden ENSZ-tagállam küldött­ségéhez, hogy a közgyűlés mostani ülésszakán tegyen lépéseket a koreai háború haladékta­lan megszüntetésére. A küldöttség tagjai elmondták, hogy jártak több ENSZ-tagállam képviselőjénél, köztük az Egyesült Államok képviselőjénél is. Rá­mutattak, hogy ezeknek a küldötteknek nincs szándékukban lépéseket tenni a koreai hábo­rú megszüntetésére. Zorin részletesen válaszolt a küldöttség fajainak kérdéseire. Rámutatott, hogy a Szov­jetunió kormánya következetesen harcol az egész világ békéjéért, a koreai kérdés békés rendezéséért. Zorin leleplezte azoknak.a híreszteléseknek hazug voltát, amelyek szerint a koreai hsd­­műveleket megszüntetéséről folyt tárgyalások a koreai-kínai fél hibájából szakadtak volna meg. Kiemelte, hogy ezeket a tárgyalásokat éppen a Koreában működő amerikai katonai parancsnokság hiúsította meg: elutasította a koreai-kínai fél legutóbbi javaslatainak meg­vitatását is. Ezek a javaslatok alapul szolgál­hattak volna a megegyezés létrehozására. A küldöttség tagjai őszinte köszönetét mondtak V. A. Zorinnak és biztosították, hogy az általuk képviselt szervezetek lan­kadatlanul tovább harcolnak a békéért, min­denekelőtt a koreai háború megszüntetéséért. Angol lap a nyugateurópai gazdasági válságról A nyugateurópai országokat egyre jobban fenyegeti a kibontakozó gazdasági válság. Az „Observér” cimű angol lap egyik legutóbbi száma — hangot adva egyes burzsoá körök aggodalmának — a következőket írta: „Nyu­gati hivatalos körök megdöbbenéssel látják azt az éles ellentétet, hogy mialatt a moszkvai konferencia hatalmas gazdaságfejlesztési ter­vekkel foglalkozott, addig Nyugat-Európát a gazdasági hanyatlás veszélye fenyegeti. A Marshall-terv és a belőle sarjadt európai gaz­dasági együttműködési szervezet kudarcot szenvedett. Nyugat-Európa termelése stagnál, sőt hanyatlik; a dollárhiány nagyobb, mint egy évvel ezelőtt volt... A szakértők arra a végső következtetésre jutottak, hogy a gaz­dasági és pénzügyi reformok, bármilyen sür­gősen szükségesek is, nem háríthatják el a válságot a nem kommunista csoporton belül” — írja a lap. 305.000 amerikai barnaszénbányász sztrájkja Mint a „Reuter” hírügynökség jelenti, hét­főn Amerika barnaszénbányászainak több mint 80/ízázaléka sztrájkba lépett. A sztrájk­ban az Egyesült Államok 375.000 barnaszén­bányásza közül 305.000-en vesznek részt. Az amerikai szénbányászok nemrégiben béremelést vívtak ki. A kormány utasítására azonban a béremelés összegét most csökken­teni kell. A bamaszénbányászok e rendelke­zés elleni tiltakozásul léptek sztrájkba. A franciák katasztrofális veresége Vietnamban A „Times” párizsi tudósítója írja a franciák vietnami vereségéről: „A helyzet azt mutatja, hogy a Vietmin­­hgderök offenzívája rohamosan halad előre. A nagyon hézagos francia jelentésekből arra lehet következtetni, hogy Nghia-lo gyqrs el­este olyan volt, mint a gátszakadás, amit árvíz követ”. A „Daily Express” párizsi jelentése szerint a gyorsan előrenyomuló fölényes tűzerejű vietnami néphadsereg átkoroló mozdulatai elöl menekülő franciák Hanoi felé igyekeznek visszavonulni, de a legjobb esetben is csak nagyon bizonytalan hídfőállást tarthatnak a partvidéken. • Az életszínvonal állandó csökkenése Jugoszláviában Titóék népellenes gazdaságpolitikája a tönk szélére juttatta a jugoszláv gazdasági életet. A Tito-klikk — hogy saját felelősségét lep­lezze — a nehézségeket az idei szárazsággal igyekszik magyarázni és ezzel indokolja azo­kat a^ intézkedéseket is, amelyeket az élet­­színvonal további csökkentésére vezetnek be. Csütörtökön Kidrics, Tito-Jugoszlávia gaz­dasági diktátora bejelentette, hogy a vásárló­erő csökkentése érdekében 100 százalékkal emelik a lakbéreket és „takarékosabban bánnak” a bérekkel. Kidrics azt is beismeri, hogy mindezeknek következtében „ ... ige r nehezen lehet majd a mai árakat fenntartani”, végül pedig hang­súlyozza: „... számolni kell az életszínvonal csökkenésével és el kell halasztani a kevésbbé fontos gazdasági feladatokat”. Az Egyházak Világtanácsa svájci lapja köz­li azt a nyilatkozatot, amelyet az Egyesült Államok legnagyobb protestáns egyházainak közös szervezete, a Krisztus Egyházainak Or­szágos Tanácsa adott ki s amelyet vasárnap a tanács kebelébe tartozó egyházak valameny­­nyi templomában felolvastak. A nyilatkozat hangoztatja: „Az Egyesült Államoknak a szabadságért és az igazságért folyó küzdelemben együtt kell működnie az összes nemzetekkel és sajqt nemzeti érdekeit olyan keretek között kell meghatároznia, hogy Az elnökválasztás nagy „politikai” hadjárata során az amerikai republi­kánus és demokrata politikusok ma már olyan hévvel tárják fel egymás korrupciós üzelmeit, hogy lasSankint a két pártban gyanússá válhat az, akiről eddig nagyobb gazság nem ke­rült napvilágra. Maguk a politikusok még valahogy elviselik a csúfságot; annál nehezebb helyzetbe hozzák e le­leplezések az amerikai demokrácia bel- és külföldi magasztalóit. Mint­hogy a tényeket letagadni már nem lehet, mentegetni igyekeznek bálvá­nyaikat. A bázeli „National Zeitung” című lap például azt fejtegeti, hogy az a­­merikai közélet csak kívül rothadt — „belső alapja egészséges”. És kü­lönben is — írja — az egész nem olyan veszélyes. „Az Egyesült Álla­mokban már régóta megszokott do­log, hogy igen sok politikus függősé­gi viszonyban van kapitalista érde­keltségektől ... Amerikában a kon­a többi népek jogait és szükségeit megértse”. Majd kijelenti: „Az Egyesült Államoknak az a törekvése, hogy más országokban tökélete­sebb politikai, gazdasági és társadalmi jogo­kat vezessenek be, mindenkor a képmutatás gyanújába fog ütközni, amíg ezek a jogok ná­lunk nem lesznek a valóságban biztosítva”. A nyilatkozat végül kijelenti, hogy „az Egyesült Államok által idegen országoknak nyújtott segítség nem keresztezheti az elnyo­mott országok szabadságra és igazságra való jogos törekvéseit”. gresszus tagjait az üzletemberek és vállalatok könnyen befolyásuk alá vonjáK”. Megvetendő korrupció ez? A svájci lap szerint nem. Szerinte mind­ez a rendszer természetes (és ezért megbocsátható) velejárója, amely „azzal függ össze, hogy az Egyesült Államokban túlsúlyban vannak a hi­vatalos politikusok.' Hogyan tudnák máskép éllátni fő foglalkozásukat, mikor parlamenti mandátumuk foly­tán az év legnagyobb részében a tá­volfekvő és drága fővárosban kény­telenek tartózkodni. Bármennyire magasan állapították is meg a képvi­selők napidíját, az távolról sem ele­gendő ahhoz, hogy a hiányzó össze­geket fedezze”. Mint látható, a „National Zeitung” jól megvédte az amerikai demokrá­ciát. Érvei így foglalhatók össze: az amerikai politikusok nem születéstől fogva erkölcstelenek. A rendszer te­szi őket azzá. Sikerrel haladnak az őszi munkák Bulgáriában Bulgária egyes vidékein már befejez­ték, más vidékeken rövidesen befejezik az őszi mezőgazdasági munkákat. A raz­­logi járásban határidő előtt végezték el az őszi szántást és vetést. Már hozzá­kezdtek a mélyszántáshoz is. A provadijai gépállomás dolgozói ok­tóber 10-re 105.6 százalékra teljesítet­ték az őszi szántási tervet. A verseny győztese Georgi Doncsev brigádja, amely 590 hektár helyett 712 hektár földet szántott fel. Az őszi vetésben példát mutattak a pavlikeni járás termelőszövetkezetei, amelyek már 3000 hektár földet vetet­tek be. A szófiai rádió jelenti, hogy a bolgár dolgozó parasztság az SZKP XIX. kon­gresszusa tiszteletére tett felajánlások teljesítése után most újabb vállalásokat tesz a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 35. évfordulójára. A lengyel vasutasok munkaversenyének új formái A lengyel vasutasok a felszabadulás óta nagyszerű eredményeket értek el a személy- és áruszállítás fejlesztésé­ben. Erről tanúskodik az a tény, hogy a kapitalista Lengyelország 1937 évi vasúti személy- és teherforgalmát 100- nak véve 1951-ben a vasutak személy­­forgalma elérte a 311-et, a teherforga­lom pedig a 230-at. Az idei év újabb jelentős fejlődéséről tanúskodik. A vasutak teherforgalma már a nyári hónapok alatt lényegesen felülmúlta a tavalyi őszi csúcsforgalmat. Az idei őszi csúcsforgalom lebonyolítá­sára a vasutasok ismét széleskörű ver­senyt indítottak. A tarnowszkie-góry-i vasúti pályaud­var dolgozói az SZKP XIX. kongresszu­sa tiszteletére szocialista versenyt kez­deményeztek a szállítmányok minősé­gének megóvásáért. A versenybe eddig 58 vasúti csomópont dolgozói kapcso­lódtak be, akik már 6500 vonatot indí­tottak el „garancialevéllel”. Jelenleg 705 vasútállomás dolgozói vesznek részt a „Szabad pálya”-ver­­senymozgalomban. Ezek a vasutasok jelentősen csökkentik a kocsifordulók idejét. A mozdonyvezető brigádok szénta­karékossági versenyében már több mint hatezer brigád vesz részt. Jól halad az analfabetizmus felszámolá­sa Kínában Hu Ju-csih, a kínai központi népi kor­­mány nyomdaipari igazgatóságának ve­zetője a „Zsenminzsibao”-ban beszá­mol a Kínai Népköztársaság nyomda­iparának fejlődéséről. Hu Ju-csih adatai szerint az országban az idén körülbelül ötszörannyi könyvet adtak ki, mint 1936-ban. 1952-ben eddig 886 millió könyv jelent meg. Napi- és hetilapok­ból öt és félszer annyi került forgalom­ba, mint 1936-ban. Hu Ju-csih rámuta­tott arra, hogy a kiadványok minősége is évről évre emelkedik. Az elmúlt három év alatt az állami könyvkiadóvállalatok 3,686.000 példány­ban adták ki Marx, Engels, Lenin és Sztálin 48 művét. Mao Ce-tung válogatott müveinek el­ső két kötetét 1951 októberében adták ki. A több mint hárommillió példányban kiadott két kötet igen rövid idő alatt el­­fogyott, ezért Mao Ce-tung műveinek első két kötete, amely mongol, újgur és kazah nyelven is megjelent, újból kia­dásra kerül. A felszabadulás előtt egy-egy művet mindössze kétezer példányban adtak ki. A felszabadulás után hatalmas változás történt. Az ellenforradalmi bandák fel­számolásáról írt könyv pl. 10,680.000 példányban fogyott el. „A Kínai Kommu­nista Párt harminc éve” című könyvet, amely a Kínai Kommunista Párt rövid' történetét tartalmazza, több mint hét és félmillió példányban adták ki. A felszabadulás után, de különösen a földreform óta, erősen megnövekedett az elemi- és középiskolák tanulóinak száma. A kínai könyvkiadó-vállalatokra hatalmas feladat hárult, hogy az 50 mil­lió elemi- és középiskolás tanulót el­lássák tankönyvvel. 1952-ben már csak­nem két szerannyi elemi- és középisko­lai tankönyvet adtak kL mint 1950-ben. Balsikerü szerecsenmosdatás

Next

/
Oldalképek
Tartalom