Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-03-02 / 9. szám

2 1952. március 2. Az eddiginél mélyebb tartalommal ünnepeljük a Nemzetközi Nőnapot Március 8-án harmincötödször ün­nepeljük a Nemzetközi Nőnapot. A Nemzetközi Nőnapnak nagy jelentősé-Í;e volt a az 19t7-i Februrái Forrada­­omban; a cári Oroszországban a Feb­ruári Forradalom első napján Putyi­­lov-gyár munkásnői kivonultak az ut­cára szabadságot és békét követelve. Ettől a naptól kezdve együtt harcol­tak a nők és férfiak azért, hogy leszá­moljanak a kizsákmányolókkal és le­rázzák a rabláncot. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom meghozta a nők szabadságát, azóta a szovjet nők egyenjogúak a férfiakkal. Bebizonyí­tották, hogy nemcsak háztartási mun­kát tudnak végezni, hanem minden munkában megállják a helyüket; a nehéziparban, a tudományban és mű­vészetben. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalomnak és Sztálin elvtárs bölcs vezetésének köszönhetjük mi is, hogy 1945 májusában a Vörös Hadse­reg felszabadította hazánkat és azóta mi felszabadult asszonyok szabadon építhetjük a szocializmust a szovjet nők példáját követve. Ma már nem vagyunk kizsákmá­nyolva sem a munkahelyünkön, sem a családunkban, mert minden lehetősé­günk megvan, hogy becsületesen el­végzett munkánk után biztosíthatjuk gyermekeinknek a jobb és könnyebb életet. Mi is megakarjuk mutatni a nagy béketábornak, hogy tudunk a szovjet nők példamutatása szerint dolgozni, hogy Sztálin elvtárs nem csa­lódott, amikor azt írta: „A dolgozó nők, a munkásnők és parasztasszo­nyok, a munkásosztály legnagyszerűbb tartalékát alkotják“. Dolgozni fogunk mi is úgy ahogyan a szovjet nők dol­goznak, hogy ne kelljen gyermekeink­nek félni a jövőtől, nyugodtan tanul­hassanak és tanulásukkal szintén hoz­zájárulhassanak a szép életük megvé­déséhez. Mi, munkásnők és édesanyák, a Nem­zetközi Nőnapot mindnyájan megün­nepeljük, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy felszabadulásunk óta milyen so­kat javult az életünk. Munkánknak nemcsak a felét fizetik meg, mint a kapitalista időben, hanem minden per­cét annak, amit dolgozunk. Ma már megbecsült a női munka. Gyermeke­inkről is gondoskodás történt, meleg wermekotthonban a legnagyobb ké­nyelemben tanulhatnak. Ilyen nagy súlyt csak a szocialista hazában lehet fektetni a gyermeknevelésre. Most pl- Nemzetközi gyermekkonferenciára ké­szülünk, amelyet 1952 április 12—16- ig rendeznek meg Bécsben. A Nemzet­közi Gyermekkonferencián nagyszá­mú küldöttségek képviselik majd a kü­lönböző országokat, hogy ezen a kon­ferencián megtárgyalják a gyermekek problémáit. Minden dolgozó nőnek és édesanyá­nak tudnia kell, hogy ezt a békés éle­tet megvédeni csak úgy tudjuk, ha be­csületesen dolgozunk. Azért kell dol­goznunk, hogy gyermekeinknek ne keljen azt átélni, amit átélnek a gyer­mekek a kapitalista országokban, ahol a szülők alacsony keresete milliók és munkanélküliség miatt éheznek^ és nyomorognak. Ott nincsenek kitárva | az iskolák kapui a dolgozók gyerme­keinek, mert csak a kiváltságosak osz­tályának gyermekei tanulhatnak. A legnagyobb borzalmakat élik át gyer­mekek Koreában, ahol az amerikai im­perialisták gyilkos háborújok követ­keztében pusztítják a koreai népet, ahol békés élet helyett bujdosni kell az anyáknak gyermekeikkel együtt. Ezek az anyák, a Nemzetközi Nőna­pot fegyverrel a kezükben ünnepelik meg. A koreai gyermekek nem játsz­hatnak meleg gyermekotthonokban csupán azért, mert az amerikai impe­rialisták nagyobb területet, olcsó nyersanyagot és ingyen munkaerőt akarnak szerezni. Azért kell szenvednie rengeteg anyának és gyermeknek, hogy pár embernek továbbra is legyen tovább miből dőzsölni a különböző mulatóhelyeken. A koreai édesanyák szintén békét akarnak, azért küzd olyan kitartóan a koreai nép, hogy kis hazáját megvédhesse és szabadon él­hessen. Mi, dolgozó nők, akik szabadon épít­jük hazánkat, úgy ünnepeljük a nők legnagyobb napját a Nemzetközi Na­pot, hogy munkahelyünkön kötelezett­ségeket vállalunk, úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban, emeljük a munka termelékenységét, hogy ezáltal megingathatatlan harcosaivá váljunk a világbéke arcvonalának. Yojtek Gizi. Hadseregparanes a Szőv e! Hadsereg megalakulásának 34-ik évfordulóid alkalmából Dr. Alexej Csepicska hadseregtábor­nok, hadügyminiszter a Szovjet hadse­reg megalakulásának 34-ik évfordulója alkalmából a következő hadparancsot adta ki: „Katona, tisztes és altiszt elvtársak! Tiszt és tábornok elvtársak! Ma a Szovjet hadsereg megalakulá­sának 34-ik évfordulóját ünnepeljük. A Szovjetunió fegyveres erői a Narva és Pszkov melletti első győztes csatá­juktól dicső harcos utat tettek meg. A Szovjet hadsereg 34-ik évforduló­ját abban az időben ünnepeljük, ami­kor az amerikai milliárdosok fokozott igyekezettel kísérfik meg új világhábo­rúba hajtani a nemzeteket. E gonosz tervek ellen azonban nő és napról nap­ra hatalmasabbé válik a világ dolgozói­nak ellenállása, akik reménnyel tekin­tenek a Szovjet hadseregre, mint a béke legyőzhetetlen oltalmazójára. Ä Szovjet hadsereg ünnepe dolgozó népünk ünnepe is, mert a Szovjet had­sereg szabadított fel bennünket a hitle­ri fasiszmus igája alól, az tette lehető­vé népünknek, hogy szabadon és saját akarata szerint rendezze be hazáját és megakadályozta, hogy országunk és népünk az amerikai imperialisták ural­ma alá kerüljön. A Szovjet hadsereg példája szerint fokozzátok harci és politikai felkészült­ségeteket, váljatok fegyvereitek meste­reivé és kitartóan tanuljátok a szovjet hadiművészetet, a szovjet haditudo­mányt. A Szovjet hadsereg ünnepnapján jó­kívánságaimat küldöm minden katoná­nak, tisztesnek, altisztnek, minden tisztnek és generálisnak a hadseregünk felépítésében elért sikereikért. Hadse­regünk csak azért vált harcképes had­sereggé, mert azokból a tapasztalatok­ból tanult, amelyeket a Szovjet hadse­reg a világ reakciós hadseregei ellen vívott könyörtelen harcaiban szerzett. Hadseregünk készen áll, hogy főpa­rancsnoka, KI ement Gottwald vezeté­sével minden pillanatban teljes fegy­verzetben tudja fogadni az ellenséget. Üdv a hős Szovjet hadseregnek, a vi­lágbéke védelmezőjének, felszabadí­tónknak és tanítónknak! Tisztelet és dicsőség a szovjet nép­nek, amely e hadsereget megalkotta, erejét, szívósságát és harckészségét ki­fejlesztette! Éljen a nagy hadvezér, a szovjet tu­domány és hadiművészet géniusza, a szovjet nép és a világbékefront harco­sainak vezére, a Szovjetunió genera­­lisszimusza, J. V. Sztálin! Prága, 1952. február 23-án. Dr. Alexej Csepicska, hadseregtábomok, hadügyminiszter. Meddig lesznek még „jegyző urak“ községeinkben ? Tudatában voltunk, hogy a CsISz­­szervezeten és Tűzoltók Egyesületén kívül más tömegszervezet nem műkö­dik Deresken. . Kíváncsiak voltunk, hogy mért nincsen EFSz Deresken, így fölkerestük a helyi Nemzeti Bizottság irodáját, hogy ezt megérdeklődjük. Amikor megkérdeztük a titkár elv­társtól, hogy mik azok a nehézségek, amelyek folytán nem tudják megalapí­tani az Egység s Földműves Szövetke­zetét. mosolyogva válaszolta: — Ha rajtam múlna, már volna EFSz Deresken. — Akkor kin múlik — kérdeztük —, ha nem a község vezető funkcionáriu­sain? A titkár elvtárs a falu dolgozóit okolta hogy hallani sem akarnak az EFSz-ről. Közben dolgozók jöttek ügyes-bajos dolgaik elintézésére az irodába s így félbeszakadt a beszélgetés. Megütközve hallottuk, hogy „jegyző úrnak“" szólí­tották a Nemzeti Bizottság titkárát. Aztán bejött a „Jednotá“ üzletveze­tőjének felesége. Kíváncsian kérdez­gette, hogy mi járatban vagyunk. Ami­kor elmondottuk, megkérdeztük tőle, Körmére kell nézni a kuláknak és a falusi spekulánsnak Ipolyvisken az állami fegyelem sú­lyos megsértését követte el P é 1 i La­jos 18 hektáros kulák és egynéhány fa­lusi spekuláns azzal, hogy 56 hektoliter bort titkoltak el, amelyet feketén akar­tak árusítani. Dolgozó népünk és álla­munk megkárosítása azonban nem si­került, mert a spekulációt leleplezték. Péli Lajos kuláknál az elrejtett 600 liter bor mellett egy katonai fegyvert is találtak 130 darab tölténnyel. Ezen­kívül 6 darab juhbőrt, ami azt jelenti, hogy a fekete bor mellé fekete juhokat vágott a kulák. Az illetőknél egy elrej­tett kocsit is találtak, amelyet valószí­nűleg valami titokzatos göncölszekér­­ként akartak felhasználni. Simon Sándornál 900 liter, Nyus­­tyin Gyulánál 10.000 liter, Nyustyin Gézánál 600 liter, Máthé Istvánnál 16.000 liter, László Lajosnál 260 liter bort találtak. Azt mondják, hogy a borban az igaz­ság, nos meg a vígasság. Ez esetben fordítva áll a helyzet, mert a vígságból Péliéknél szomorúság lett. hogy tagja-e a Nőszövetségnek. Szinte sértődötten kezdett beszélni. — Én? Engem nem érdekel semmi­féle Nőszövetség! Nem vagyok semmi­nek tagja és ilyenekkel nem is aka­rok ... Hirtelen a szavába vágtunk: — Miért? Ugylátszik rájött, hogy többet mon­dott, mint akart és ügyesen igyekezett mellébeszélni, de hiába, mert mind­annyian tudtuk, hogy mire gondol. Nem is Vártunk *a „nagyságos asz­­szonytól“ más választ, mert ismerjük őt. A múlt kapitalista rendszerben fé­nyes üzlete volt és előkelő barátai vol­tak, nem olyanok, mint most Deresken. Ezért kaptunk olyan durva, éles vá­laszt. Az ilyen személyek csak élvezik a népi demokrácia jótéteményeit, de ők maguk nem hajlandók támogatni a dolgozók rendszerét semilyen téren. Most már könnyű megállapítani, hogy miért nem akarnak hallani a de­reski dolgozó parasztok a közös gazdál­kodásról, amikor még ma is olyan régi jegyző ül a Nemzeti Bizottság irodájá­ban, mint a titkár, aki eltűri, vagy megkívánja, hogy „jegyző úrnak“ szó­lítsák. A községboltban pedig ott a régi tulajdonos. Világos, hogy a dolgozók ilyen községi funkcionárius miatt nem érzik, hogy ma új társadalomban él­nek, mert a helyi Nemzeti Bizottság irodájában semmisem változott és to­vábbra is megalázkodva állanak meg a „jegyző úr“ asztala előtt. Dolgozó népünk élén a Kommunista Párttal, véget vetett a régi világnak, ezzel megszűnt a „jegyző úr“ megszólí­tás is egyszersmindenkorra. Akinek pedig nem tetszik, hogy a dolgozók tit­kár elvtársnak szólítsák, az nem méltó arra, hogy a népi demokratikus rend­szerben a Nemzeti Bizottság funkcio­náriusa legyen. —pe— Jogosult-e az életjáradékos az élelmiszerjegyekre ? Számos levél érkezett szerkesztősé­günkbe, többek között V a j n e r Lajos 78 éves berzétei lakos írt, aki arról ér­deklődik, vájjon mint életjáradékos jo­gosult-e élelmiszerjegyekre? Kérésük­re az alábbiakban válaszolunk: A Kereskedelmi Megbízotti Hivatal 2-12/52-1. számú rendelete a követke­zőket mondja: „A nyugdíjasok és élet­­járadékosoknak járó jegyeket megkap­ják a Nemzeti Biztosító Intézet életjá­radékét élvező egyének és azok a sze­mélyek, akik háborús károsultságokból kifolyólag, mint hadirokkantak kapnak életjáradékot. A tőkejövedelemből já­radékot élvezők tehát nem számítanak az előző mondatban említett életjára­dékosok közé. A Nemzeti Bijtosító In­tézet életjáradékosai közé tartoznak azok, akik szociális, öregségi, özvegyi, árvasági és baleseti járadékokat élvez­nek, továbbá azok, akik nyugdíjat és gondoskodási jövedelmet élveznek, mint állami és közalkalmazottak, to­vábbá még azok az életjáradékosok is, akik nyugdíjazási intézetekből és ala­pokból kárpótlást kapnak. Szociális já­radékot élveznek a 65 évnél idősebb feleségek vagy azok. akik még nincse­nek 65 évesek, de tehetetlenségük miatt nem képesek háztartásukat ellát­ni. A nyugdíjasok és életjáradékosok jegyére még igényük van azoknak a személyeknek is, akik az életjárndéku­­kat a nemzeti biztosítós keretén kívül kapják, így igényt tartanak erre a há­borús rokkantak és azok a hátramara­dottal. akik a gondoskodási járadékot élvezik. Az önellátó vállalkozó, aki baleseti járadékot kap, nem tarthat igényt a nyugdíjasok és életjáradékosok jegyé­re; megkapja az élelmiszeralapjegyeket hasonlóan az a mezőgazda, aki baleseti járadékot élvez, viszont aki 0-5 hektá­ron felüli mezőgazdasági területnek a tulajdonosa nem tarthat igényt a nyug­díjasok és életjáradékosok jegyére és úgy tekintendő, .mint önellátó. Vajner Lajos esetéhez még hozzáfűz­zük, hogy a helyszíni kivizsgálás során kiderült, hogy Vajner Jolán lánya ne­vén 0.78 ha mezőgazdasági terület van. Mivel egy háztartásban élnek, tehát nincs igényük a nyugdíjasaknak járó élelmiszerjegyekre, mert lányuk révén önellátóknak számítanak. Ennélfogva csak az élelmiszeralapjegyekre jogo­sult, ha beszolgáltatási kötelezettségét 100°/o-ban teljesítette. A berzétei EFSz tagjai a Ili. típusú szövetkezeti gazdáikodásra tértek át A berzétei I típusú szövetkezet tag­jai közös elhatározásuk alapján a Hl. típusra tértek át. Állataikat és össze­adott sertésállományukat közös istálló­ban helyezték el, amelyet még az el­múlt évben építettek újjá összeomlott romhalmazokból. A sertésekből nyolc darabot választottak ki anyának. Ezzel el akarják érni az állomány további növekedését, hogy a tagok és a közellá­tás hiányt ne szenvedjenek. A tavaszi munkálatok bebiztosítása céljából állandó munkacsoportot szer­veztek, ezzel egyidőben pedig hozzálát­tak a pénzügyi és a munkatervek ki­dolgozásához is. amely egész évi mun­kájukat foglalja össze. A tervek vala­mennyi elvégzendő munkára megszab­ják a pontos munkaegységet. A magángazdálkodó földművesek kö­zött most folyik a termelési tervek alá­írása. Már a földművesek 85°/o-a írta alá a szerződéseket. Sajnos azonban C s e f o Lajos, L o b o c k y Irén, M i s z k ó Dániel és Bacsó János földművesek, valamint még egy pár társuk megtagadták a szerződések alá­írását. Ügylátszik ők nem kivánják tá­mogatni népi demokráciánkat. Kívána­tos lenne, ha példát vennének Pen­­g e r 'Mária, Tóth István és Bocsa Béla, valamint a többi szorgalmas és példás földművestől, akik felelősségük tudatában aláírták a szerződéseket vál­lalt kötelezettségük teljesítésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom