Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-02-17 / 7. szám

2 1952. február 17. A gottwaidi terv negyedik évének sikeréért (Folytatás az első oldalról). mus felé vezető fejlődésének nem egé­szen hat esztendeje alatt értük el, ami­vel bizonyítékot szolgáltattunk arról, milyen éltető erőkre támaszkodik to­vábbi fejlődésünk hazánkban, a szocia­lizmus végleges győzelme felé. Általá­ban tehát az 1951-es évben a terv fel­adatait teljesítettük és a gazdasági élet feltételezett fejlődését elértük. Engedjék meg nekem hogy most a mezőgazdasági és állattenyésztési ter­melésben mutatkozó feladatainkat hangsúlyozzam Gyakran beszéltünk arról az aránytalanságról, amely gyor­san fejlődő ipari termelésünk, vala­mint lassan fejlődő mezőgazdasági és állattenyésztési termelésünk között van, amely utóbbi semmiképpen sem elegendő az egyre növekvő fogyasztási követelmények fedezésére. ,,Sokat be­széltünk és a jövőben főleg sokkal töb­bet kell tennünk a társadalmi termelés növekedése és az egyre emelkedő sze­mélyi és társadalmi fogyasztás közötti aránytalanságok kiküszöbölésére“ — mondotta Gottwald elvtárs újévi szó­zatában. Mert amíg Csehszlovákiában az 1951 évben az ipari termelés körül­belül kétharmadával nagyobb volt, mint 1937-ben és Szlovákiában három és félszer volt nagyobb, mint 1937-ben, addig a mezőgazdasági és állattenyész­tési termelés megközelítően még min­dig a háborúelőtti színvonalom mozog. Tavaly ugyan már a szövetkezeti szek­torban bizonyos fejlődés könyvelhe­tünk el, úgy, hogy részesedése az álla­mi birtokokkal együtt a szántóföldte­rületben a múlt év végéig már 25.4 százalékot ért el, azonban gazdálkodá­sának eredményei nem voltak kielégí­­tőek. Ennek ellenére a szövetkezeti szektor szemléltető bizonyítékot nyúj­tott a szövetkezeti nagyüzemi gazdál­kodásnak a kisüzemi magángazdálko­dás feletti előnyeiről Ez évben kiterjedt agrotechnikai és zootechnikai intézkedéseket kell ten­nünk. amelyek majd biztosítják a ma­gas hozamot és haszonhajtást. Csupán ezeknek az intézkedéseknek lelkiisme­retes megvalósításával elérni a mező­­gazdasági termelés tervének teljesíté­sét, amelynek terjedelme Szlovákiában 25.5 százalékkal emelkedik a múlt évi termeléssel összehasonlítva. Ezt a ter­vet teljesíteni annyit jelent, hogy jelen­tős előrehaladást kell tennünk a szlo­vákiai mezőgazdaság, mindenekelőtt az állattenyésztés fejlesztésében. E tervet teljesíteni annyit jelent, hogy a magas terméshozam száz meg ezer mesterét kell felnevelnünk, lelkes harcosokat a mezőgazdaság szocialista megszervezé­sének magasabb színvonaláért. Harci feladatról van szó, amelyet a termelési és beszolgáltatási feladatok jó és töké­letes szétírásával, a tavaszi mezőgazda­­sági munkákról való fokozott gondos­kodással biztosítsuk. Meg kell emlékeznünk továbbá a terv feladatairól a gépesítés terén és egész népgazdasági életünkben a gépe­sítési eszközök jobb kihasználásáról. Gazdaságunk Szlovákiában tavaly is nagymennyiségű nagyteljesítményű gé­pet kapott. Többek között legújabb szerkezetű, korszerű szovjet gépeket. Jelentősen emelkedtt az építészet, az erdőipar, a mezőgazdaság, de főleg a bányászat gépesítése. Nem kell hang­súlyoznunk. hogy szocializmus felé ve­zető útunkon a gépesítésnek mekkora jelentősége van. E gépesítés felszaba­dít bennünket a megerőltető fizikai munka alól, fokozza a munka termelé­kenységét és embereket szabadít fel a szocializmus építésének további fel­adataira. A gépesítés növeli a munka műszaki és szervezési színvonalát s a mezőgazdaságban és építészetben meg­változtatja a munka jellegét, közelebb viszi az ipari üzemek munkájához Lé­nyegesen megkönnyíti a munkát és megváltoztatja a munka jellegét a bá­nyászatban is. Ez a gépesítés jelentősé­ge a szocializmus felépítésében és ma­gasabb fokon a kommunizmus felé ve­zető úton. A gépekhez való viszony — nem úgy, mint ahogyan még sajnos so­kon hiszik, — nemcsak műszaki kér­dés. Elsőrendű politikai kérdés ez. mert a gép a szocializmus építésének fontos eszköze, mert a szocialista or­szágépítésben a géphez való viszony a szocjalizmushoz való viszonyt jelenti. Ha a' gépesítést mindenütt így fognák fel, nem történhetne meg az, hogy a gépeket oly bűnösen rosszul használják ki minden szakaszon, hogy olyan sok lenne az üzemzavar, hogy a gépekkel olyan nemtörődöm módon bánnának. Nem történhetne meg az, hogy a gyö­nyörű, nagyteljesítményű szovjet gé­pek nincsenek teljesen kihasználva. Tény, amelyet nem hagyhatunk figvel­­men kívül, hogy néhány szakaszon, fő­leg az állami gépállomásokon, az el­múlt évvel szemben a gépek kihaszná­lása rosszabbodott. Minden ágazatban meg kell tanulnunk úgy megszervezni a munkát, hogy megteremtsünk min­den előfeltételt a gépek teljes kihasz­nálására és ne engedjük meg, hogy kezdeti nehézségek ezt az igyekezetün­ket gyengítsék. Továbbá szükséges az is, hogy mindenkit, akire gépet bízunk, a géphez való helyes viszonyra ráne­veljünk. Felelősségre neveljük a he­lyes karbantartásért és a rábízott gép teljes kihasználásáért, harci állásfogla­lásra a gépesítés és a további műszaki fejlődés kérdéseiben, akkor aztán eb­ben a kérdésben olyan fordulatot érünk el, amely tervünk feladatainak teljesítéséhez elkerülhetetlenül szüksé­ges. A szocializmus felépítése biztosítja a dolgozók életszínvonalának állandó emelkedését. A munka termelékenysé­gének emelkedésével együtt tervsze­rűen nőnek a bérek és fizetések is Az ipari, mezőgazdasági és állati termékek szaporodása ebben az évben kell, hogy biztosítsa dolgozóink széles rétegeinek egyre növekvő fogyasztását. A fokozott termelés s az ipari és élelmiszercikkek fokozott juttatása kielégíthetik a fo­gyasztási cikkekben mutatkozó egyre emelkedő keresletet, lehetővé teszik a köz- és kultúrszükségletek kibővítését és minőségük javítását, mind például az üdültetés, a testnevelés és sport, mozik, színházak, stb. fejlesztését. A fogyasztási piacon mutatkozó bizonyos nehézségek ellenére a múlt évben meg­cáfolhatatlan tényként áll az, hogy Szlovákiában az életszínvonal emelésé­ben már eddig is nagy és meggyőző eredményeket értünk el. A Szlovákiai Statisztikai Hivatal említett jelentése mutatja, hogy a múlt évben is további emelkedést értünk el a dolgozók élet­­színvonalában. Csupán az iparban az 1950-es évvel szemben a bérek és fize­tések 23.5 százalékkal növekedtek és hasonlóan növekedett a többi lakosság jövedelme is. Ezért emelkedhetett a szocialista kereskedelem kiskereskedel­mi forgalma teljes 40 százalékkal, ezért kapott a lakosság a kötöttpiacon 28.5 százalékkal és a szabadpiacon 113.1 százalékkal több tejet, mint az azelőtti évben. Ehhez hasonlóan több értékes éllemiszert és iparcikket, cukrot, vajat, tojást, stb. kapott Becsületesen dolgo­zó népünk munkájának eredményei még jobban kitűnnek akkor, ha össze­hasonlítjuk őket a háborúelőtti viszo­nyokkal, vagyis a kapitalista Csehszlo­vákia és az úgynevezett Szlovák Állam alatt uralkodó viszonyokkal. Tavaly egy munkáscsalád megközelítőleg más­félszer annyi húst, kenyeret, cukrot, majdnem kétszerannyi tejet, lisztet, to­jást fogyasztott mint a háború előtt, — természetesen, ha nem volt akkor munkanélküli. Mit fogyaszthatott egy munkáscsalád, amikor az átlagos napi­bér az iparban a München előtti Köz­társaságban, az úgynevezett konjunk­túra idején 22 korona 52 fillért tett ki és a válság idején csak 17 korona 80 fillért, — természetesen nem számít­juk ide a részben alkalmazottak nagy számát. Mindenki kiszámíthatja, hány­szorosára növekedett népi demokrati­kus rendszerünk körülményei között a bérszínvonal A parasztok nagy többsé­ge még rosszabbul élt. Brdlík irmert mezőgazdasági intézetének adatai sze­rint az átlagos évi fogyasztás értéke Szlovákiában egy parasztcsalád tagjára^ 2044 korona 40 fillért tett ki, vagyis 170 koronát havonta. És ez átlagos fo­gyasztás, amelyben benne van a tehe­tősebb parasztok fogyasztása is, de a szegényparasztok még sokkal keveseb­bet fogyasztottak. Ismeretes, hogy a parasztok jelentős része saját háztartá­sában sem tejet, sem tojást nem fo­gyasztott, mert mindent piacra akart vinni és így akart valami kis készpénz­hez jutni. A szlovákiai piacok bővel­kedtek mezőgazdasági terményekben, amelyeket azonban senki sem tudott megvenni és a parasztok úgy eladósod­tak, hogy adósságuk 5 milliárd koroná­ra rúgott és falun a leggyakoribb ven­dég a végrehajtó volt. Egész községek éltek hiányos táplálkozásban és kevés olyan munkás- és szegényparasztcsa­­lád volt, amely heti egyszerinél gyak­rabban engedhetett meg magának hús­ételt Népi demokratikus rendszerünk alapvető változást hozott a dolgozó nép helyzetébe, úgyhogy a hírhedt szlovák nyomor a soha vissza nem térő múlté Ma senki sem vágyik a kapitalista ki­zsákmányolás visszatértére. A népi demokratikus rendszerünk által már eddig megteremtett jobb életkörülmények kifejezően tükröződ­nek vissza a közegészségügyről és a természetes szaporulatról szóló statisz­tikában, amelyet a szlovákiai statiszti­kai hivatal jelentése közöl. Rendkívül érdekesek a lakosság természetes sza­porulatáról szóló adatok (vagyis az él­­veszületettek számának többlete az- el­haltak fölött) Ez a szaporulat az 1937- es évben 8.6-et, 1950-ben 16.9-et és 1951-ben 17-et tett ki, vagyis majdnem kétszeresét. Ha 1937-ben a lakosság szaporulata 30.335 főt tett ki, ez a szám 1951-ben 59 500 Ez azért van, mert a halandóság csökken és a születések száma amely a háború előtt évről-évre padt, a felszabadulás óta évről évre emelkedik. A csecsemőhalandóságot, amely Szlovákiában még mindig ma­gas, az 1937. évi 149-ről 1950-ben 103- ra nyomtuk le Az állandóan növekvő életszínvonal mellett a nemzeti arcvonal kormánya előtt az a feladat áll, hogy megszervez­ze a dolgozóknak élelmiszerekkel való folyamatos ellátást. Ismeretes, hogy ta­valy bizonyos zavarok voltak, bár álta­lában a fogyasztási cikkek juttatása nagyobb volt, mint az előző évben. Ez alól csak a disznóhús képez kivételt, amelyben nem teljesíthettük a fo­gyasztók keresletét, mert az állatte­nyésztés lemaradt és a húsbeszolgálta­tás elégtelen volt. E zavarok egyik oka a jegyrendszer hibáiban van A kor­mány abban a törekvésében, hogy biz­tosítsa a dolgozók folyamatos ellátását, bizonyos változtatásokat eszközölt az eddigi rendszerben Abból az alapelv­­bőí indult ki. hogy a élelmiszerek jegy­re való adagolása elkerülhetetlen ugyan, azonban ez az élelmiszerek el­osztásának csupán átmeneti és szükség­szülte módszere, mert az egészségtelen egyenlősdi irányzatot erősíti, és széles­körű terméketlen adminisztratív és el­lenőrzési ágendával van összekötve és ezért törekvéseinket nem a jegyrend­szer kiterjesztésére, hanem korlátozá­sára és megszüntetésére kell irányíta­ni. A kormány továbbá abból a törek­vésből is indult ki hogy a jegyrend­szert a szocialista érdem szerinti jutal­mazás rendszerével hozza kapcsolatba. Végül pedig el kellett távolítani a hiá­nyokat és a rendetlenséget a jegykia­dásban és a jegyek kiadását korlátozni azoknál, akik elegendő mennyiségű élelmiszert termelnek, vagy tudnak termelni. Mindez nem csupán a köz­élelmezés szempontjából volt szüksé­ges, hanem azért is, mert a jegyrend­szer hibái és hiányai kedvezőtlenül be­folyásolták az Egységes Földműves Szövetkezetek fejlődését ahol megsza­porodott a nemdolgozó tagok száma Kedvezőtlenül befolyásolta az új mun­kaerők bekapcsoíását a termelési fo­lyamatba, így tehát rossz hatással volt szocialista építésünk további fejlődésé­re általában. A jegyrendszerben végrehajtott vál­tozás jelentős eszközzé vált a egyenlős­­diség elleni harcban, amely aláássa a munka magasabb termelékenységére irányuló törekvéseket és komoly aka­dálya a termelés további növekedésé­nek és így dolgozóink jólétének is. Gazdasági életünk minden szektora^, legyen áthatva attól az erőfeszítéstől, hogy minden dolgozó életszínvonalá­nak további fejlődése arányban legyen elvégzett munkája minőségével és mennyiségével. A népgazdasági terv feladatainak si­keres teljesítése megköveteli a népi igazgatás minden szervénél munkájuk lényeges javítását. A népi igazgatás gazdasági életünk újjászervezése után elsőrendű szerepet játszik mindenek­előtt mezőgazdasági termelésünk és ál­lattenyésztésünk termelési és beszol­gáltatási feladatainak teljesítésében. Ezeket a feladatokat csupán akkor tud­ja jól biztosítani, ha a Nemzeti Bizott­ságok megfelelően fogják fel a terve­­• zett termelési és beszolgáltatási felada­toknak az egyes gazdasági egységekre való tökéletes és hibátlan szétírását és ha tökéletesen megszervezik a tavaszi mezőgazdasági munkák általános elő­készítését főként a gépállomások szer­vezési és műszaki felkészültségének biztosításával. Az állattenyésztés foko­zott feladatainak megoldásában a Párt és a kormány február 4-i határozata legyen irányadó, hogy jobban tudjuk ellátni lakosságunkat hússal és húster­mékekkel. Kedves barátaim, elvtársnők és elv­társak, gazdag tapasztalatokkal lép­tünk a gottwaidi ötéves terv negyedik évébe és lehetővé vált, hogy az ötéves terv elfogadásával a szocializmus fel­építésére megkezdett út helyességéről meggyőződhessünk Tudjuk jól, hogy milyen vigasztalan gazdasági és kultu­rális elmaradottságban élt Szlovákia a München előtti burzsoá köztársaságban és az úgynevezett Szlovák állam ideje alatt. Megváltozott-e ez idő óta az im­perialisták hatalmában lévő kisnemze­tek sorsa? Igen, megváltozott, megrosz­­szabbo;dott. Az úgynevezett Marshall­­segély^ csak meggyorsította a kapitalis­ta országok gazdasági életének szétesé­sét és rothadását. A lázas fegyverkezés ellenére tömeges munkanélküliség van ott és a dolgozó nép helyzete évről év­re rosszabb^ A fegyverkezés csupán a kapitalista kizsákmányolóknak s min­denekelőtt az amerikai milliárdosok­nak hoz hasznot. A dolgozók széles tö­megeinek egyre gyalázatosabb meg­­nyomorítása alapján szó sem lehet a béketermelés fejlesztéséről. Ellenkező­leg, a múlt évben az Amerikai Egye­sült Államokban és más kapitalista or­szágokban jelentős eladási nehézségek­re került sor és korlátozták a terme­lést. Még rosszabb a dolgozók sorsa a kapitalista államok nagy többségében, nem beszélve a gyarmati és függő or­szágok nemzeteiről, amelyek szociális és nemzetiségi elnyomás és imperialis­ta erőszakosság alatt szenvednek, mint Egyiptom, Tunisz, Irán Irak és más országok nemzetei. Az amerikai és an­gol imperialistáknak és kiszolgálóiknak a marshallizált országokban nincsenek más kilátásai nemzeteik számára, mint a további fegyverkezés a nép számlá­jára, további nyomorúság és háború. Csehszlovákia dolgozó népe más úton jár. Felszabadult az imperializmus jár­ma alól. A Szovjetunióra támaszkodik és a szocialista országépítés útjára lé­pett. A Csehszlovákiai Kommunista Párt vezetésével rendíthetetlenül ha­ladva ezen az úton, teljesen felszámol­ta a munkanélküliséget, megteremtette a mezőgazdasági termelés fejlődésének feltételeit, biztosította az iparosítás gyors iramát és ezzel felszámolta Szlo­vákia gazdasági és kultrális elmara­dottságát. Nem félünk az imperialisták háborús uszításától, sem alattomos fenyegetőzé­seitől, mert a béke és szocializmus ügyéért az egész világon folyó harc élén Sztálin elvtárs áll, a béke első zászlóvivője nemzeteink nagy barátja. A Szovjetunió mellett készen állunk arra, hogy megvédjük köztársaságunk függetlenségét és szabadságát és to­vábbra is még kitartóbban folytatjuk erőfeszítéseinket, hogy neveljük politi­kai és gazdasági erőnket, népi demo­kratikus köztársaságunk védelmi ké­pességét. Szilárdan tömörölünk elnö­künk, Gottwald elvtárs köré és foko­zott erőfeszítést fejtünk ki. hogy Szlo­vákia dolgozó népe a terv reá rótt fel­adatait becsületesen teljesítse és így biztosítsa hazánk gazdasági és kultu­rális fejlődésének további sikerét

Next

/
Oldalképek
Tartalom