Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-02-17 / 7. szám

1352. február 17.

3

A CsKP Központi Bizottsága elnöksége és a kormány határozata

(folytatás az első oldalról).

togató szovjet kolhozparasztok és szovjet mezőgazdasági szakemberek tanácsait. E tapasztalatok tömeges terjesztése és érvényesítése a mezőgazdasági termelés minden szakaszán, főleg az állami birtokokon és a Egységes Földműves Szövetkezetekben segítséget nyújt a hiányok kiküszöbölésére.

A mezőgazdasági termelésben a hiányok közvetlen következménye a jószágfelvásárlás tervének nem teljesítése volt, mert 1951-ben, főként a sertésfelvásárlás tervét nem teljesítették. Igen rosszul teljesítették a tervet a szlovák területek. Az általános helyzetet még rosszabbá tette a felvásárlási terv egyenetlen teljesítése, amelynek folyamán főleg a nyári hónapokban a felvásárlás gyors zuhanása következett be.

A felvásárlás terén mutatkozó hiányok főleg a felvásárló szervek elégtelen nyilvántartásában voltak. Nem ismerték és nem tekintették át a felvásárlás feltételeit az egyes földműveseknél, EFSz-eknél és a községekben. A jószágfelvásárlás végrehajtásában és biztosításában sok régimódi módszer maradt, amelyet még nem távolítottak el mindenütt.

További húsveszteségeket okozott a vágásoknál és a húsneműek termelésénél mutatkozó rossz gazdálkodás is. A húsipar nem dolgozott a kötelező műszaki eljárások szerint, nem is állapították meg a felhasználhatóság és a veszteségek normáit. Ez a helyzet lehetővé tette azt, hogy a hús, szalonna és zsiradék általános felhasználhatósága aránylag alacsony volt és indokolatlan veszteségekre került sor. A nyilvántartás és a szigorú ellenőrzés hibái lehetővé tették továbbá azt, hogy sor került a hús és húsneműek lopására a vágóhidakon, de a konzervgyárakban is.

Az eladásnál mutatkozó veszteségek is aránytalanul magasak voltak és a kötöttpiacon 4%-nál is többre rúgtak. Ezt a magas selejtszázalékot az is lehetővé tette, hogy nem határozták meg a pontos átvételi és átadási feltételeket a húsipar és . a kereskedelem között. A szigorú ellenőrzés végrehajtásának lehetetlensége megkönnyítette a kereskedelemben dolgozó felelőtlen elemek dolgát s jelentős mennyiségű hús és húsneműek eltulajdonítását.

A hússal és húsneműekkel való ellátásban mutatkozó hiányokat növelte különösen a szűkös időkben, vagy árúhiány idején, némely kereskedelmi alkalmazott meg nem értése vagy rosszindulata is, akik ilyen időszakokban protekcióval árusítottak, esetleg el is rejtették az árut. Jelentős húsmennyiségek tűntek el úgy is, hogy nem tartották be a hús jegy kiadásra és a pótjegykiadásra vonatkozó előírásokat és ezzel akadályozták a hús szabadpiaci forgalmának állandó kiterjesztését. A hús és húsneműek hiányát további hibák súlyosbították, amelyek a jegy gazdálkodásból. a kereskedelem bürokratizálásából, a kereskedelmi szolgálat rosszabbodásából fakadtak, de előfordultak olyan esetek is, amikor a vevőkkel, egyenesen kellemetlenkedtek. Mezőgazdasági termelésünk fokozott feladataink a felvásárlás a húsipar és kereskedelem feladatainak biztosítása mellett, amely dolgozó népünk növekvő igényeiből fakad, növekszenek a kommunisták, a párt- és tömegszervezetek feladatai is a községekben, az EFSz-ekben, az állami birtokokon, a felvásárlási szervekben, a húsiparban, kereskedelemben és a Nemzeti Bizottságokban. A megállapított hiányok nem tanúskodnak a pártszervezetek jó munkájáról. A kommunisták, a pártszervezetek és a tömegszervezetek a falvakon gyakran elfelejtenek megfelelő intézkedéseket tenni arra, hogy s termelés és beszolgáltatás tervét teljesítsék. Az EFSz-ekben dolgozó kommunisták és a község pártszervezetei nem mindig nyújtanak hatékony segítséget az EFSz-ek vezetőinek a nehézségek kiküszöbölésében. Nem hiába beszélünk arról, hogy az EFSz-ek és a községek elért eredményei a mezőgazdasági termelés és a felvásárlás terén a kommunisták és a pártszervezetek jó vagy rossz munkájának tükrei.

Hasonló hiányok mutatkoznak az állami birtokon a felvásárló szervekben, a húsiparban és kereskedelemben dolgozó kommunisták és pártszervezetek munkájában is. Nem állnak a terv teljesítésért és túllépéséért, a veszteségek csökkentéséért és a jobb gazdálkodásért folyó harc első soraiban.

A mezőgazdasági termelésben és a felvásárlásban mutatkozó hiányok a •kis- és középparasztok közötti nem kielégítő politikai munka bizonyítékai. Ezekkel a hiányokkal határozottan végezni kell a munka minden szakaszán.

Ha minden feladatot rendesen fognak teljesíteni az 1952-es évben, a lakosság ellátására tíz meg tízmillió ki-2. Hogy az 1952-es évben az 1951-es évvel szemben 9500 tonna élősúly emelkedést érjünk el a vágómarha és vágóborjúállományban és hogy a marhahús minőségét lényegesen megjavítsuk, a földművelésügyi minisztérium (Nepomucky miniszter) köteles:

a) biztosítani, hogy az 1952-es évben a vágómarhák átlagos élősúlya 384 kgra emelkedjék és hogy a vágómarhák a legjobban legyenek kihizlalva, úgy, hogy a „válogatott“ minőségi osztályba és az A) minőségi osztályba legalább a szarvasmarhák 16°/o-ka és a C, D minőségi osztályokba minél kisebb százalék kerüljön be;

3. A marhahústermelés emelésére, a vágómarhaállomány minőségének javítására és az éretlen, fiatal csekélysúlyú marhák levágásával keletkező nemzetgazdasági veszteségek csökkentésére a belkereskedelmi minisztérium (Krajcir miniszter) és az élelmiszeripari minisztérium (Jankovcová miniszter) kötelesek:

a) a felvásárló és élelmiszeripari üzemekben vágómarhahízlaló állomásokat létesíteni;

b) a felhizlaló helyek részére elsősorban az üzemek kihasználatlan istállóit, kell igénybe venni, továbbá a falusi gazdagok üres istállóit, leállított malmokat különféle ipari üzemeket, haol a legkisebb átalakítási munkálatokkal alkalmas istállóhelyet lehet szerezni;

c) a létesített hizlaló helyekről a vágóhidak részére az 1952-es évben 21.750 darabot beadni, ebből a belkereskedelemügyi minisztérium hizlalóiból 14.500 darabot, az élelmiszeriparügyi minisztérium hizlalóiból 7,250 darabot 420 kg-os átlagos vágósúllyal, a

logramm hússal többet nyerhetünk, mint az 1951-es évben. Ez a húsmenynyiség lehetővé teszi azt, hogy biztosítsuk és kiterjesszük a megfelelő húskészlettartalékot, biztosítjuk a kötöttpiac folyamatos ellátását, kiterjesszük és megjavítsuk a szabad piacnak hússal és húsneműkkel való ellátását.

A CsKP Központi Bizottságának elnöksége és a Csehszlovák Köztársaság kormánya a lakosságnak hússal való ellátását rendkívül fontos, országos jelentőségű feladatnak tekinti, a pártszervezetek, szakszervezetek, az Egységes Földműves Szövetség a helyi Nemzeti Bizottságok vezetői, a földművelésügyi minisztérium főosztályainak, az élelmezési iparnak és a belkereskedelemnek egyik legfőbb feladatának.

Ezért a CsKP Központi Bizottságának elnöksége és a Csehszlovák Köztársaság kormánya határozatot hozott, hogy az alábbi intézkedéseket foganatosítja:

b) biztositani, hogy a falusi gazdagok istállóhelyiségeit és takarmány-bázisait teljes mértékben kihasználják a fiatal szarvasmarha állomány nevelésére;

c) biztosítani, hogy a köztársaság területén az 1952-es évben 890.000 borjut válasszanak el, ebből Szlovákiában 310 000-et, amiáltal a szarvasmarhák állománya üszőkben 60°/o-al, fiatal bikákban 40°/o-kal emelkedik. Ezenkívül a fejlett állattenyésztésű járásokra az elválasztott üszők magasabb százalékát kell kiróni;

d) biztosítani, hogy az 1952-es évvel a vágóborjak élősúlya a múlt évi 56 kg-ról 60 kg-ra emelkedjék.

„válogatott“ és az „A“ minőségi osztályúakból. A felhízlalókban úgy kell eljárni, hogy az 1952-es évben vágóhidak részére 38.400 tonna élősúlyú marhát adjanak be, ebből a belkereskedelemügyi minisztériumra 25.600 tonna élősúly és az élelmiszeriparügyi minisztériumra 12.800 tonna élősúly esik.

Hogy a marhák felhízlalásánál a takarmány minél gazdaságosabb kihaszlását biztosítsák, az élelmiszeriparügyi minisztérium (Jankovcová miniszter) és a belkereskcdelemügyi minisztérium (Krajcir miniszter), a földművelésügyi minisztériummal (Nepomucky miniszterrel) egyetértésben köteles:

1952 február 24-ig a marhaellátás részére megszabni a takarmány szilárd oirmáit egy kg élősúlyra eső gyarapodás szerint.

A marhák felhízlalásának biztosítására egyrészt a saját takarmánykészletet használják fel és a további szükséges szemes és szálastakarmánymennyiség biztosítására a földművelésügyi minisztérium (Nepomucky miniszter) köteles:

felszabadítani a szükséges takarmánymennyiséget összhangban a meghatározott normákkal és a hizlalókban tervezett marha állománnyal.

A sertésállomány növelése

4. Az 1952-es évre tervezett sertésállomány betartásának biztosítására és tovább növelése előfeltételeinek létrehozására és a sertéshústermelés további növelésére, valamint a növekvő hússzükséglet biztosítására a földművelésügyi minisztérium (Nepomuckv miniszter) köteles:

a) az 1952-es évben a sertésállrmányt 1952 december 3Í-ig a tervezett mennyiségre növelni;

b) biztosítani az anyaállatok rendes és idejében való kétszeri pároztatását úgy, hogy az anyadisznók átlagos ellése növekedjék és az esetek nagyrészében elérje az 1952-es évben a kétszeri ellést.

c) biztosítani a szükséges mennviségű fajkanok nevelését, hogy az állomány annyira növekedjék, hogy egy apaállatra 35 anyasertés essék az 1951 évi 45-tel szemben, továbbá biztosítani, hogy azokban a községekben is neveljenek fajkanokat, ahol az anyasertések száma legalább 20;

d) biztosítani, hogy 1952. június 1-ig a sertésállomány teljes egészében fedje az 1952-es beadást;

e) biztosítani, hogy az 1952-es évben országos méretben legalább 9 malacot neveljenek fel minden anyasertés után az 1952-es átlagos állományból;

f) biztosítani, hogy a helyi nemzeti bizottságokon rendesen vezessék az anyasertések lajstromát és az anyasertések pároztatására és a malacok felnevelésére rendszeres ellenőrzést vezessenek be.

Intézkedések a vágósertések tenyésztésének megjavítására

5. Hogy az 1952. évben a vágósertések tenyésztése elérje a 68.500 tonna élősúlyemelkedést az 1951-es évvel szemben, a földművelésügyi minisztérium (Nepomucky miniszter) köteles:

a) biztosítani, hogy az 1952-es évben a köztársaság területén a vágósertések egyenkénti átlagélősúlya elérje a 105 kg-ot;

b) a vágóhídi célokra meg kell kezdeni az anyasertéseknek mirgoródi, berkshiri kanokkal és a píesticei és kralovici kerületi kanokkal való keresztezését, hogy nagyobb gyarapodást és a betegségekkel szemben fokozott ellenállóképességet érjünk el a vágósertéseknél.

Intézkedések az állami birtokok

állattenyészté«ének iavítására

A szarvasmarhaállomány növelése

6. Hogy az 1952-es évben az állami birtokok országos méretben a 100 hektáros mezőgazdasági területen jelentős szarvasmarhaállomány növelést érjenek el, hogy a tehenek százáiékszáma 44 százalékot tegyen ki az 1951-es 38 százalékkal szemben és a szarvasmarhák állami birtokokon nevelt része jz egész állomány 7.8 százalékát tegye ki, a földművelésügyi minisztérium (Nepomucky miniszter) köteles:

a) az állami birtokokon fokozatosan megszervezni saját iskolázott személyzettel a mesterséges termékenvítést és biztosítani, hogy az 1952-es át1 ago* sí lománvbó) az állami bir+°’' kon

den 100 tehén , után "0 ' w t nov ' nek fel:

b) biztosítani a pérzóképes teni és üszők pároztatásának ,í'''

15-ig való teljesítését, úgy hngv az 1952-es év végéig megboriazzan

Hogy az állami birtokok a tehén- é szarvasmarha állomány felemelt fel

(Folytatás a negyedik oldalon

I. Mezőgazdasági termelés

A szarvasmarhaállomány növelése

í. Ä terv által az 1952-es évre kiszabott feladatok teljesítésének biztosítására a szarvasmarha állományban és annak további fejlesztése előfeltételeinek létrehozására, a termelése további fokozására, a növekvő húsfogyasztás biztosításának érdekében köteles a földművelésügyi minisztérium (Nepomucky miniszter):

a) Az általános szarvasmarha állományban javítani a tehenek arányszámát 1952. december 31-ig a tervezett állomány 150.000-rel való emelésével a köztársaság területén, amiből Szlovákiára 50.000 esik.

b) hogy elérjék a tehénállomány és a borjak elválasztásának tervezett emelését, biztosítani kell minden párzásra alkalmas üsző, és tehén 1952. március 15-ig való pároztatását, úgy, hogy még az 1952-es év végéig megborjazzanak;

c) a mesterséges termékenyítés javításával és a szarvasmarhák pároztatásával 1952-ben biztosítani kell, hogy az 1952-es átlagos állományból 100 tehéntől 74 borjút érjenek el, beleértve a vágásra szántakat is, mindenütt, ahol még eddig nem lenne kellőképpen megszervezve az inszemináció a tehenek befedezését egészséges fajbikákkal kell biztosítani;

d) az állatorvosi szolgálat megjavításával és a szarvasmarhaállomány egészségügyi nyilvántartásának javításával biztosítani kell a szarvasmarhák termékenységének emelését, a szarvasmarhák elhullásának csökkenését, különösen a borjaknál;

e) e feladatok biztosítására szükséges a pároztatási terv és a tehenek és üszők terméktelensége gyógyításának rendszeres ellenőrzését bevezetni.

Intézkedések a vágómarhatenyésztés javítására

A vágómarhaállomány felhizlaló helyeinek létesítése