Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-02-10 / 6. szám

1952. február 10. 7 MÉHÉSZETÜNK FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET Hogyan viselkedjünk a méhek között? Sikeres munkát végez a dunaszerdahelyi „Jednota“ Járási Fogyasztási Szövetkezet A közeljövőben egyre több EFSz-tag kapcsolódik majd be a méhészeti mun­kába. A méhészegyletek a kezdeménye­ző EFSz-eket mindenben támogatják, mert valamennyiünk érdeke, hogy a méhészetünket mennél nagyobb mér­tékben kiszélesítsük. Fontos azonban, hogy a szövetkezetben, aki ezt a felada­tot vállalja, megismerkedjék a méhé­szeti teendőkkel. Senki sem születik mesternek, aki nem tanul, kontár marad mindig, tehát mint általában mindent, úgy a méhész­kedést is tanulni kell. Kétségtelen, hogy a szakirodalom tanulmányozása mellett a kezelésben való ügyességet, jártasságot csak közvetlenül a méhek­kel végzett gyakori munkákkal sajátít­hatjuk el. Aki vállalkozik a méhek kezelésére, meg kell alkudnia azzal az eshetőség­gel, hogy azok szúrnak is, különösen ha felbőszülnek. A kezdők rendszerint tartózkodással közelednek a méhekhez; és ez így van jól. Sőt, később is mindig óvatosnak kell lennünk, mert a méhek szeszélye kiszámíthatatlan. Tehát kimért hig­gadtsággal, — jobban mondva a tolvaj óvatosságával járjunk körülöttük, mert a gyors mozdulatokat leggyanú­­sabbnak tartják. Ha pedig gyanakvó méhek kerülgetnek, amelyeket már élesen csengő hangjukról is felismerhe­tünk, maradjunk mozdulatlanul vagy térjünk ki előlük csendesen, mert ha nyugtalanul ide-odamozgunk. vagy ép­pen hajszoljuk őket, bizonyosan meg­szórnak. lyiennél többet foglalkozunk méhek­kel, annál inkább megszokjuk a nyu­godt bánásmódot sőt a mérgüket is annyira, hogy néhány szúrást föl sem veszünk. Ne közeledjünk tehát a méhekhez fedetlen fővel, fölhevült állapotban, vagy hering, sajt, hagyma, bor és pá­linka fogyasztása után, vagy közvetle­nül a lóistállóból jövet. Sőt kerüljük az illatszereket, hajkenöcsöt, bajuszpedrőt mert ezek az erős szagok igen izgatják a méheket. Nos, de legelőbb is gyújtsunk rá, sze­münket pedig lehetőleg tartsuk ár­nyékban, mert a csillogó és mozgó tár­gyakat leginkább gyanúsítják^ méhek Ha csak mellőzhetjük, ne járkáljunk a kaptárok előtt, ha pedig okvetlenül van ott valami dolgunk, akkor is lehe­tőleg úgy tegyük ezt, hogy a méhek re­pülésének ne legyünk útjában, amit a szétszórt elhelyezésnél nagyon könnyen megtehetünk. Mindig a sötét háttér felől közeled­jünk a méhekhez, a kaptárakat tehát — lehetőleg párosával — úgy állítsuk föl, hogy azok legalább egyméternyire le­gyenek valamely fasor vagy kerítés melett, esetleg egy terebélyes fa sátor­lombozata alatt. így elég széles utunk van minden munkára. Megállhatunk, vagy le is ülhetünk egy-egy kaptár kö­zelében és huzamosan figyelhetjük a ki- és berepülő méheket anélkül, hogy egyetlen méh is tudomást venne jelen­létünkről, mert a méhek sohasem re­pülnek a sötét háttér felé, A csendesen reánkszálló méhektől ne rettenjünk meg, még ha kezünkön, vagy arcunkon telepednének is meg; ezek meg nem szúrnak, hanem tovare­pülnek, mihelyt kipihenték magukat. Különösen tavasz kezdetén nap-nap után tapasztaljuk ezt; talán, mert ösz­­tönszerűleg keresik a meleg tárgyakat, talán érzik is kezünk vagv arcunk me­legét s ezért repülnek ránk. A füstölőbe korhadt fűz-, nyár- vagy hársfát, cserfakérpet. turfát. száraz marhatrágyát, kukoricacsutkát, ron­gyot. famohát, fataplót használhatunk. Bármely műveletnél annál türelme­sebbek a méhek, mennél kíméleteseb­ben bánunk velük. Ha azonban ügyet­lenkedünk és 1—2 méhet megnvomorí­­tunk. vagy egyik-másik már szúrt is, a többiek — érezvén a méreg szagát — tüstént a legnagyobb indulatossággal támadnak. Munka közben a kaptár árnvasabb oldalán, illetve kirepülésükkel ellenke­ző oldalon helyezkedjünk el, mert a méhek általában a világosság felé törek­szenek. így nem leszünk útjukban, te­hát nyugodtan dolgozhatunk. Lehető­leg keveset beszéljünk ne leheljünk a méhekre s nyitott szájjal ne vegyünk lélekzetet. Ha munkánk közVien egy vagy több méh éles. csengő hanggal kereng, rep­ked a feiünk körül, ezeket füstöléssel és pedig tüstént riasszuk el Mennél gyor­sabban végezzük ezt a munkát, vagyis ha az erősebb támadást már csírájában elfojtjuk, annál nagyobb biztonságba kerülünk. Üzleti tevékenységünk 1951-ben ki­elégítő eredménnyel zárult, bár eláru­sító helyiségeink általában nem megfe­lelők, kisméretűek és nincs raktárhe­lyiségük. A bolt helyiségeket általában magánosoktól vettük át. A tervet 14°/c-kal teljesítettük túl. Dolgozóink érdekeit szem előtt tartva kiegészítettük, illetve kiépítettük ke­reskedelmi hálózatunkat. Az 1951. de­cember 31-i helyzet szerint 150 szövet­kezeti boltunk van, ideszámítva a ven­déglőket is, s ezenkívül nyolc pékség­ben dolgozunk. Arra törekszünk, hogy mennél jobban teljesítsük a tervet, s ezért azt a feladatot tűztük magunk elé, hogy azokban a községekben, ahol magasabb típusú EFSz működik, népi étkezdéket állítunk föl. Persze ehhez az is szükséges, hogy a étkezdék létesíté­sére megfelelő helyiségeket találjunk. Egyébként a közeli napokban nyitjuk meg népi étkezdénket Diósförgepa­­tonyban és Nemesócsán. Dolgozóink jobb kiszolgálása érdeké­ben szocialista versenyt rendezünk, amelyben minden elárusítóhelvünk résztvesz. A verseny részint „a legjobb szövetkezeti bolt“, részint ,.a legjobb elárusító“ címért folyik. A verseny 1951. március 1-én kezdődött. Szep­temberben, októberben és november­ben a nyárasdi 50. számú bolt szerezte meg a vándorzászlót; itt Csirik Jó­zsef a szövetkezeti bolt vezetője. A verseny decemberi szakaszának kiérté­kelése még nem történt meg; az első­ségért a nyárasdi 50 számú, az ekecsi 43. számú (boltvezető: Kiss Alaios), a bakai 18. számú (vezető: Mészáros Imrei és a dunaszerdahelví 17. számú (vezető: S o ó s József) szövetkezeti bolt harcol. A Járási Fogvasztási Szövetkezet dol­gozói jól tudják, hogy szövetkezetük, mint tömegekre épített szervezet nem működhet jól széles alapokra helyezett tagsági mozgalom nélkül, tehát a bolt­vezetők együttműködésével teljes erő­vel hozzáláttak a tagtoborzáshoz, amely decemberben aránylag szép sikerrel végződött. December elején 3.636 ta­gunk volt, s ez a létszám a hónap vé­gére 5.722 tagre emelkedett. Majdnem minden községben megválasztottuk a felügyelő bizottságot, amelynek tagiai tevékenyen bekapcsolódnak a szövet­kezeti bolt életébe. Minden községben taggyűlést tartottunk, ezeken válasz­tottuk meg a járási értekezlet kikül­döttjeit. Az értekezletre december 15-Népi szövetkezeti mozgalmunk lelkiismeretesen akarja teljesíteni azokat a feladatokat' melyek terv­­gazdálkodásunk további átépítésével és kiszélesíté­sével kapcsolatosak Ennek érdekében tehát mozgó­sítja és nagyobb tevékenységre ösztönzi a szövetkeze­ti dolgozók kiterjedt hadseregét. Ebből a szempontból jelenleg a káder kérd és a legidőszerűbb, amely országos viszonylatban is első­rendű jelentőséggel rendelkezik. Nem vitás, hogy csak a politikailag öntudatos és szaknru >»g képzett káderek biztosítják, hogy tervszerű épí tárnunk a va­lósággá válik és időben, pontosan teljesül. A Szlovák Szövetkezeti Tanács mindezt tudatosí­totta és ezért rendezi meg intézményesen a politi­kai-szakmai tanfolyamokat, valamint az oktatásokat, amelyeken keresztül figyelemmel kísérheti a népi szövetkezeti mozgalom dolgozóinak ideológiai, poli­tikai és szakmai színvonalemelkedését. A kerületi szövetkezeti tanulóotthonokban — a Szlovák Szövetkezeti Tanács oktatásügyi osztályának kezdeményezésére — már több tanfolyamot és is­kolázást rendeztek, amelyek sok tehetséges dolgozó­val gyarapították a népi szövetkezeti mozgalom épí­tőinek öntudatos táborát. A legutóbbi ilyen tanfolyamot a Tátra alatti Fe­nyőházán rendezték meg. mégpedig az ellenőrök szá­mára. s ezt a tanfolyamot a maga nemében egyedül­állónak minősíthettük. A tanfolyam két hétig tar­tott. Egyébként ezt a tanfolyamot már régebben tervezték, hiszen a tanfolyam anyaga felölelte mind­azokat a feladatokat, amelyek rendkívül fontosak és egész dolgozó népünk napi anyagi szükségleteivel függnek össze. A festői és hófödte tátrai környezetben fekvő szövetkezeti tanulóotthon falai között 25 fogyasztási szövetkezeti ellenót elvtárs gyűlt össze, akiknek kő­én Dunaszerdahelyen került sor. Ebből az alkalomból Dunaszerdahelyen 97 ki­küldött vett részt a járási Nemzeti Bi­zottság, a Szlovákiai Kommunista Párt járási bizottsága és a központ képvise­letében. Különösen a szövetkezeti mun­ka javításának kérdése került napi­rendre. A vitában 33 kiküldött vett részt, akik helyesen bírálták az addig elvégzett1 munkát és életrevaló indít­ványokat tettek. Az értekezlet záróbe­szédét Bús elvtárs, a Szlovákiai Kom­munista Párt járási bizottságának tit­kára tartotta, s beszédében a világbéke megtartásáért vívott harc jelentőségé­ről szólt. Beszédét a jelen voltak viharos tapssal fogadták, s ez a lelkesedés is azt bizonyítja, hogy az értekezlet résztvevői is követelik: a nyugati im­perialisták ne avatkozzanak a mi bel­­ügyeinkbe. . Hasonló szép eredményeket értünk el az újságolvasók toborzásának terén is. A Járási Fogyasztási Szövetkezet valamennyi alkalmazottja, beleértve a boltok személyzetét is, előfizetője a pártsajtónak, tehát eredményünk 100°/o-os. Szereztünk előfizetőket a kö­zönség széles soraiból is. Az ezzel kap­csolatos versenyben, járási viszonylat» ban, megszereztük az első helyet. Járási Fogyasztási Szövetkezetünk azonban nem dicsekedhet sikerekkel a mezőgazdasági termények szerződésen fölüli felvásárlása terén. Nem volt si­keres az az igyekezetünk sem, hogy népszerűsítsük a gabonának és lisztnek pékipari termékekre (kenyér és süte­mény) történő becserélését. Sajnos eze­ken a szakaszokon a tervet nem telje­sítettük. A nehézségek okát a boltveze­tőknél kell keresnünk, akik nem mind kapcsolódtak be megfelelő módon ezek­nek a feladatoknak a teljesítésébe. A tapasztalatok alapján arra törekszünk, hogy a hiányosságokat kiküszöböljük, s ennek érdekében üzemi munkaisko­lát szerveztünk, amelyen 120 alkalma­zottunk vett részt. Az oktatás 48 tan­órából állt. Reméljük, hogy az új esztendőben alkalmazottaink komolyabban veszik feladataikat. A munkába bevonjuk a helyi felügyelőbizottságokat is, hogy mennél jobb eredményeket érjünk el és mennél inkább javítsuk dolgozóink közellátását. „Jednota“ Járási Fogyasztási Szövetkezet Dunaszerdahely rében egy-kettőre baráti és elvtársi szellem alakult ki. Ez az összhang mindenütt megnyilvánult/ ahol építőmunkánk új távlatainak kedése került szóba. A politikai kérdéseket Mráz elvtárs/ a Szlovák Szövetkezeti Tanács iskolaügyi osztályának dolgo­zója adta elő Előadásai igen magas színvonalon mo­zogtak/ s a jelenvnltak alaposan kivették részüket az előadásokat követő vitából. A szakmai kérdések előadói: Vojtefh mérnök és Krivos elvtársak szin­tén értékes munkával járultak hozzá a tanfolyam sikeréhez. Előadásaikat könnyed modorban és érthe­tő formában tartották meg/ úgyhogy az első pillan­tásra bonyolult üzemi könyvelés kérdései is min­denki számára hozzáférhetővé vált. Különösen Voj­­tech mérnököt illeti elismerés/ aki előadásait élettel töltötte meq és szárazabb részeket gyakorlati út­mutatásokkal/ politikai magyarázatokkal tette szí­nessé. Nem lennénk tárgyilagosak/ ha nem ismernénk be» hogy a kéthetes tanfolyam nem állt mindenben azon a magas színvonalon/ amelyen szerettük volna. Mégis azt bizonyítja/ hogy rövidbb ideig tartó okta­tással is sokat segítettünk dolgozóinknak felelős munkájukban. Mindenesetre kívánatos/ hogy az isko­laügyi osztály további hasonló tanfolyamokat ren­dezzen. Tudjuk/ hogy a Szlovák Szövetkezeti Tanács is sok nehézséggel küzd/ mégis hisszük/ hogy a komo­lyabb hiányosságok körültekintő kiküszöbölése után a Szlovák Szövetkezeti Tanács mindent elkövet/ hogy a tervezett újabb ellenőrzési tanfolyamok szín­vonala egyre magasabb legyen. Kizárólag a gondos kádernevelés révén érhetünk el javulást szövetkezeti életünk minden szakaszán, így aztán bátrabban haladhatunk előre népi demo­­kratikü? hazánk szocializmusa végleges kiépítésének útján/ mégpedig Gottwald elvtárs/ szeretett köztár­sasági elnökünk és szülőpártunk/ a Csehszlovákiai Kommunista Párt vezetése alatt. Sikerrel zárult az ellenőrök tanfolyama Figyeljük meg az áttelelt családokat lünk a törmelék között, de ott találhat­juk a télen át elhullott anyát is. Egy­szóval tehát a látottak, mint nyitott könyv tárulnak elénk, amiből a megfi­gyelő szem következtetni tud, és a mé­hész cselekedni tud a méhcsalád élet­érdekei szerint. Ha megfigyeljük a méhek tavaszi el­ső munkálkodását, azt látjuk, hogy nemcsak víz után kutatnak és virágport gyűjtenek, hanem azt is láthatjuk, hogy a lakásból kijövő némelyik méh holt méhet, lép- vagy virágtörmeléket hoz ki magával, vagyis hozzáfogtak a téli hulladék kitakarításához. Ha félrebillentjük a fedődeszkát és betekintünk a keretes kaptárba, a lé­pek közé felhúzódott telelő méhcsomó alatt a fenékdeszkán köralakban lehull­va találjuk a télen át elhalt méheket, továbbá a téli táplálkozás alatt kiürí­tett mézes sejtek viaszfedeleinek őrle­ményét, valamint a penészes virágpor és lépek törmelékeit. A téli hulladék a telelő fészek alatt a gömbalakú fészek körzetnagyságában, a léputcák vonalirányában barázdasze­­rűleg helyezkedik el. S a leőrlött lép­­törmelék elhelyezkedéséből és mennyi­ségéből képet alkothatunk a mézkész­letek helyéről s az elfogyasztott méz mennyiségéről abban az esetben is. ha a lakás berendezése nem engedne kö­zelebbi betekintést a méhcsalád belső életébe. Némelykor lehullott petéket, elhalt munkás —, esetleg hereálcákat is talá-A MAGYAR KÖNYVTÁR]

Next

/
Oldalképek
Tartalom