Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-02-03 / 5. szám

1952. február 3 A francia hatóságok felelősek a tuniszi vérengzésekért Palmiro Togliatti elvtárs beszéde az olasz Kommunista Párt fennállásának 31. évfordulóján RÓMA. — Az Olasz Kommunista Párt megalakulásának 31. évfordulója alkalmából (január 20-án) Nápolyban nagy gyűlés zajlott le, amelyen Palmi­ro Togliatti, a Párt főtitkára mondott beszédet. „Az Olasz Kommunista Párt — mon­dotta Togliatti elvtárs, — sohasem volt olyan hatalmas és olyan egységes, mint ma, olyan biztos a saját erejében. Szo­ros kapcsolatok fűzik az összes dolgo­zókhoz, a lakosság széles rétegeihez. A legutóbbi községi tanácsválasztásokon, a Kommunista Párt új poziciókra tett szert. A testvéri szocialista párttal szö­vetségben, a Kommunista Párt a vá­lasztásokon szavazatok 40 százalékát kapta meg. Ez azt bizonyítja, hogy de­mokrata front és a reakció frontja kö­zötti erőviszony megváltozott. Ez fel­tétlenül maga után vonja az ország helyzetének gyökeres megváltozását. A munkáért és a földért az olasz vá­rosokban és falvakban a múlt évben folytatott harc során megmutatkozott, hogy a Kommunista Párt a dolgozók egyre szélesebb rétegének és azoknak a honpolgároknak a rokonszenvét is él­vezi, akik nem tartoznak a munkásosz­tályhoz. Mivel magyarázható a kommunisták ereje? A kormány, amely reakciós ele­mekből áll, külön szervet létesitett a kommunisták ellen és milliárdokat költ arra, hogy széthúzást idézzen elő a Párt soraiban. A Párt erejének magyarázata az, hogy az ellene folytatott üldözőhadjá­rat ellenére kitart politikája mellett. A dolgozók és a nép többsége helyesnek tartja ezt a politikát és ezért támogat­ja. A Kommunista Párt és a szocialista párt szövetsége révén megoldottuk a munkásosztály egységes politikájának kérdését a dolgozók érdekeinek megvé­déséért vívott harcban. Ezzel az erővel szemben hiába lép cinkosságra a reakciós olasz kormány a nemzetközi imperializmussal, mégsem fogja tudni megváltoztatni a tényeket. Olaszország súlyos gazdasági, politi­kai és erkölcsi válságba került. Egyre inkább növekszik, a zavar, a bizonyta­lanság, a nyugtalanság és a félelem a lakosság legkülönbözőbb rétegeiben. A klerikális párt soraiban mutatkozó zavar arra vall, hogy a kormány a poli­tikai bukás felé halad. Az olasz kor­mány sárbatiporta a köztársaság alkot­mányát, erkölcsi alapját és a nép egy­ségre irányuló törekvését. Az olaszországi válság legfőbb okai: A kormány nem a nemzet érdekeit, ha­nem egy idegen hatalom és a vele szö­vetséges kormány-klikk érdekeit tartja szem előtt. Ez a kormány-klikk semmi áron sem akarja kiadni kezéből a ha­talmat. A kormány egy kicsiny uralko­dó réteg személyes érdekeit, egy ki-SANGHÄJ. — Tokiói értesülés sze­rint megkezdték Kanici Kavakami és Ej esi Ivata, a Japán Kommunista Párt két vezetője ellen, az amerikai megszál­ló hatóságok parancsára megrendezett per tárgyalását. Mindkettőjüket azzal vádolják, hogy megszegték a hírhedt 325 számú rendeletet, amely előírja a megszálló hatóságok politikája elleni „bűncselekmények“ szigorú megtorlá­sát. x A per előzménye a következő: 1951 január 27-én Kanici Kavakami parla­menti képviselő a japán parlamentben követelte, hogy vessenek véget a Joshi­­da kormány politikájának, amely kü­­lönbékeszerződés megkötésére irányul és Japánt az amerikai imperialisták ha­váltságos csoport érdekeit tartja szem előtt. A kormány arra törekszik, hogy mindenáron megtörje a munkásosztály egységét, harcot indít az egyre jobban szervezkedő és hatalmasabbá váló népi mozgalom ellen. A kormány mindenféle hazugságok-' kai akarja félrevezetni a közvéleményt, hogy eltitkolja a bajok igazi forrását. Miközben a kormány a legszemérmet­lenebb hazugságokat terjeszti a Szov­jetunióról, száz milliárdokat költ hábo­rús készülődésekre ahelyett, hogy be­gyógyítaná az ország gazdasági sebeit. A Szovjetunió az árvízkárosultak se­gélyezésére többszázmillió lira értékű segítséget nyújtott. A szovjet nép bebi­zonyította, hogy rokonszenvet és jóaka­ratot tanúsít az olasz nép iránt. A mi országunk kormányzói valószí­nűleg azt hiszik, hogy az összes olaszok ostobák, hogy nem értik meg, az „at­lanti politika“ jelenlegi szakaszában az imperialistáknak arra van szükségük, hogy a karmaikban lévő országokból minél 'több ágyutölteléket és anyagi erőt sajtoljanak ki. Olaszországnak azért kell fegyver­keznie, hogy az amerikai monopolisták újabb, sokmilliárd értékű katonai ren­delést kapjanak. Churchill azt követel­te az amerikai kongresszusban elmon­dott beszédében, hogy „az atlanti kö­zösség“ megvédéséért kell fegyverkez­ni, hogy újabb csapatokat kinőhesse­nek Egyiptom, az arab országok, Ma­­lájföld és Kína népei ellen. Az agresszorok hazugsága azonban összeomlik. Olaszország, Franciaország, Nyugat-Németország és más országok bevonásával háborúra uszítanak. Mind­azok a kormányok, amelyek ezt a poli­tikát támogatják, fokozatosan gyengül­nek, a válság egyre súlyosabb jelei mu­tatkoznak nemcsak Olaszországban, ha­nem Franciaországban, Belgiumban, „Angliában és az összes országokban, amelyek kénytelenek az amerikai im­­perializrAus «érdekében fegyverkezni. Ezért Európa nyugati része gyors lép­tekkel zuhan a politikai és gazdasági züllés felé, súlyos erkölcsi válságon megy át, ami katasztrófával fenyeget. Az Olasz Kommunista Párt köteles­sége, hogy megoldást találjon és kive­zesse az olasz népet ebből a helyzetből. A Kommunista Párt követeli a nem­zet igazi érdekeinek megfelelő politikát. Követeli a köztársaság alkotmányának tiszteletbentartását. A Kommunista Párt követeli, hogy a kormány vessen véget az olasz nép félrevezetésére irá­nyuló hazugsághadjáratnak, a Szovjet­unió elleni gyűlölet szitásának. A Kommunista Párt tagjainak min­den erejüket arra kell összpontosíta­niuk, hogy az ország összes demokrati­kus elemeit megszervezzék az egységes harcra Olaszország új politikájáért“. dászati támaszpontjává akarja alakíta­ni. Ezután a parlamenti reakciós több­ség határozata alapján Kavakamit megfosztották képviselői mentelmi jo­gától. 1951 szeptember 5-én letartóz­tatták, mert az ATARASZI SZEKAJ cimű lap közölte a parlamentben el­mondott beszédének szövegét. Ejcsi Ivatát, a Japán Kommunista Párt ideiglenes vezetőségének tagját azért vették őrizetbe, mert a múlt év augusztusában cikket közölt „Japán fegyverletételének hatodik évfordulója“ címmel. Á cikkben leleplezte a Joshida kormány politikáját és állásfoglalt az úgynevezett amerikai-japán „békeszer­ződés“ ellen Kavakamit és Ivatát a múlt év szeptembere óta börtönben tartják. TUNISZ. — A francia gyarmati ha­tóságok folytatják véres terrorakciói­kat a tuniszi lakosság ellen. A FRAN­CE PRESSE hírügynökség jelenti, hogy Moknin túniszi városban 5 ezer ember tüntetett a nemzeti felszabadító moz­galom harcosainak letartóztatása miatt A rendőrség megtámadta a tüntetőket Három ember meghalt. Sussa nevű helyiségben a tuniszi de­mokratikus szervezetek tüntettek és a város európai negyede felé vonultak. A rendőrség megtámadta a tömeget. Meg­öltek 9 embert, sokat megsebesítettek. A tüntetők megölték Durand francia ezredest, aki tűzet vezényelt a tüntetők ellen. A LiHUMANITE közli, hogy a tuni­szi nép mozgalom megkezdése óta né­hány nap alatt a francia gyarmati ha­tóságok 35 tuniszi lakost megöltek és többszázat megsebesítettek. A francia nemzetgyűlés január 22-i ülésén Maurice Kriegel-Valrimont, A Reuter hírügynökség jelenti, hogy Edgar Faure vasárnap délelőtt befejez­te kormányának összeállítását, miután egész éjszaka folyamán tanácskozott az utolsó miniszteri tárcák betöltéséről. Az új kormány alig különbözik a megbukott Pleven kormánytól. A kor­mány 26 tagja közül 22-en részt vettek a megelőző kormányban is és csaknem valamennyien ugyanazt a tárcát tart­ják meg, mint a Pleven-kormányban. Robert Schuman maradt a külügy­miniszter és Georges Bidault tartotta meg a hadügyi tárcát. Bidault ezenkí­vül miniszterelnökhelyettes is. A mi­niszterelnök magának tartotta meg a pénzügyi tárcát. Henri Queuille állam-SANGHÄJ. — A tokiói rádió jelenti, hogy japán demokratikus körök kemé­nyen bírálják a Joshida-kormánynak azt a határozatát, amely szerint meg­egyezést akar kötni Csang Kaj Sek klikkjével. Joshida miniszterelnök ezt a határozatot Washington nyomására a japán nép akarata és az ország érdekei ellen hozta. A határozatot John Foster Dulles, az ÜSA külügyminisztériumá­nak tanácsosa erőszakolta ki legutóbbi tokiói látogatása alkalmával. Dulies terve akkoriban nem végződött teljes sikerrel, mert Joshida nem hagyhatta figyelmen kívül a japán kereskedelmi ipari és parlamenti körök véleményét. Ezek a körök ellenezték, hogy Japán elismerje a kuomintang-klikket egész Kína törvényes kormányaként. A ja­pán parlamenti képviselők kijelentet­ték, hogy lehetetlennek tartják az ázsiai béke helyreállítását a kommu­nista Kína részvétele nélkül. A japán üzleti körök ellenszegülése arra kény­szerítette Joshidát, hogy mondjon le a Sanfranciscoban tett Ígéretéről a kuo­mintang-klikket illetőleg. A REUTER hírügynökség jelenti, hogy Joshida most elhatározta, elismeri a Kuomintangot egy olyan egyezmény keretében, amelynek érvényessége csu-BEYRUTH. — Jóllehet a január 17- én megtartott tüntetések miatt a sziriai kormány katonákat vezényelt ki a da­maszkuszi egyetem megszállására és 600 diákat letartóztatott, az antiimpe­­rialista tiltakozó tüntetések Szíria több városában folytatódtak. Január 19-én a damaszkuszi ortodox kommunista képviselő kijelentette, hogy a francia kormány, az USA pa­rancsára foganatosítja Tuniszban az el­nyomó intézkedéseket azzal a céllal, hogy Tuniszt Vietnámhoz hasonlóan, imperialista hadszíntérré változtassa. A képviselő beszédét vita követte. Edgar Faure miniszterelnök, beszé­dében azt állította, hogy a tuniszi haza­fiak tömeges meggyilkolásáért és letar­tóztatásáért a felelősség nem a francia gyarmati hatóságokat, hanem egyes tu­niszi „agitátorokat“ terhel. A minisz­terelnök védelmébe vette Jean de Hau­­teclecque, tuniszi kormányzót, a tuniszi véres akciók megszervezőjét. Valrimont, kommunista képviselő ez­után leleplezd a francia kormány gyarmati politikáját és kijelentette, hogy a francia nép szolidaritást vállal a tuniszi népnek szabadságáért és füg­getlenségért vívott harcával. Valrimont követelte a tuniszi kormányzó azonnali visszarendelését. miniszter és miniszterelnökhelyettes lett. A radikális Leon Martinaud Deplat igazságügyminiszter új ember a kor­mányban Deplat köztudomásúan a tu­niszi terror fokozását propagálja. A 1‘Humanité megállapítja az új kor­mányról, Hogy ugyanazokkal az embe­rekkel ugyan azt a politikát akarja folytatni, mint a megbukott kormány — csak még fokozottabb mértékben. A miniszterelnök kijelentette, hogy nem lényegbevágó, hanem csak „ügyrendi“ nézeteltérés van abban a kormánytöbb­ségben, amelynek kormánya két héttel ezelőtt omlott össze. Faure azt is be­vallotta, hogy átveszi, sőt még súlyos­bítja is Pleven terveit. pán a Csang Káj Sek által ellenőrzött területekre vonatkozik. A japán kor­mány ezt az elhatározását külön levél­ben közölte Dullessel. Ennek a lépés­nek hire egész Japánban nyugtalansá­got és felháborodást váltott ki. A japán burzsoá lapok kifejezik aggodalmukat amiatt, hogy Japán és a Kínai Népköz­­társaság közötti kapcsolatok veszélyben . vannak. Az ASACHI című japán lap felteszi a kérdést: „Miért nem kérdezték meg a japán közvéleményt?“ A lap erélye­sen tiltakozik az ellen, hogy a kormány egyezményt kössön a kuomintang-klik­­kel a nép előzetes megkérdezése nél­kül. A lap kiemeli, hogy a kínai kérdés sokkal fontosabb, semhogy ezt a kor­mány önhatalmúlag megoldhassa. A MAINICHI című lap pedig így ír: „Nem lehet azt mondani, hogy a kor­mány megoldja a kínai kérdést a kuo­­mintanggá megkötendő egyezménnyel. Ha egy ilyen egyezmény létrejön, ak­kor Japán és a szárazföldi Kína között elmélyül a szakadás“. A japán kereskedelmi körök lapjai hangsúlyozzák, hogy nem szabad lebe­csülni a Kínai Népköztársasággal foly­tatott kereskedelmi kapcsolatok jelen­tőségét. egyház mellett működő tanintézet nö­vendékei tüntetést rendeztek az Egyip­tommal való közösségvállalásuk jeléül. A tüntetők állásfoglaltak a béke mel­lett és a háború ellen. Klönösen nagy­szabású tüntetés zajlott le Aleppo vá­rosban. A tüntetők követelték a demo­kratikus jogok megvédését Szíriában. A fasiszta japán kormány bíróság elé állítja á Kommunista Párt két vezetőjét Megalakult az új reakciós francia kormány A japán közvélemény ellenzi a megegyezést a kuomintang-klikkel A rendórterror ellenére folytatódnak az imperialistaellenes tüntetések Szíriában Szabad Földműves a Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapja — Kiadóhivatal: Bratislava, Krízková 7. — Telefon -532-99. — SzerKesztőség: Bratislava, Krizkcvá 7. — Telefon: 321-46. — Főszerkesztő: Major Sándor — Kiadja az „Orár" lap- és könyvkiadó vállalat. — Nyomja: Concordia nyomda, Bratislava, ül Nár. porstanie 41. — Irényftó póstahivatal Bratislava 2. — Előfizetés egy évre f00.— Kcs, télévre 50.— Köt, — A lap felmondhat* minden év végén okt. elsejéig. Eng. se. 1750 OPÜ Ba 2. 1050/&.-KÜLPOLITIKAI HÍRADÓ 4 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom