Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-02-03 / 5. szám

4 1952. február 3. Tavaszi munkára készülnek a kolhoz­parasztok Az alsóváradi szövetkezet munkáját a kulákok spekulációja akadályozza A Szovjetunió minden részén — Bje­­lorusziában, Ukrajnában, a Kubány vi­dékén, a Volgamentén, a középázsiai köztársaságokban — a kolhozok már most előkészülnek a tavaszi munkála­tokra. A kolhozparasztok az elmúlt évben hatalmas sikereket értek el. A kolho­zok és szovhozok határidő előtt teljesí­tették gabonabeszolgáltatási tervüket. Jóval több gyapotot és cukorrépát gyűjtöttek be, mint 1950-ben. Állatál­lományuk száma jelentősen megnöve­kedett. A szovjet parasztság ezeket a sikereket a szovjet állam állandó segít­ségével, öntudatos és önfeláldozó mun­kájával érte el. Á kolhozok, szovhozok és a gépállo­mások már elkészítették az idei mun­katervet. A terv kidolgozásánál határo­zatot hoztak, hogy ez évben még na­gyobb lelkesedéssel dolgoznak a mező­­gazdasági és az állattenyésztési terme­lés fejlesztése érdekében. A tavaszi vetés az új gazdasági év egyik legfontosabb időszaka. Ezért a kolhozparasztok mindent megtesznek, hogy ez évben is a legjobb feltételek között, a legrövidebb időn belül és a fejlett agrotechnikai tapasztalatok leg­jobb felhasználásával végezzék el a ta­vaszi munkálatokat. A Szovjetunió kiváló gépészeti, trak­toristái, a gépállomások szerelői haza­fias felhívással fordultak valamennyi gépállomás dolgozóihoz, hogy csatla­kozzanak a mezőgazdasági gépek leg­nagyobb kihasználásáért indított moz­galomhoz. A felhívás nagy visszhangra talált. A mezőgazdasági gépészek még nagyobb lendülettel készülnek a tava­szi munkára. Az ország minden gép- és traktorállomásán folyik a traktorok és más mezőgazdasági gépek javítása. . A javítási munkálatoknál széles körben elterjedt az úgynevezett „csoportrend­szer“ alkalmazása. E javítási módszer lényege abban áll, hogy a gépállomáso­kon a szerelők a traktorok és más me­zőgazdasági gépek javításánál csak egy bizonyos alkatrészt javítására szakké­pesítik magukat, ami jelentékenyen hozzájárul a munka termelékenységé­nek emeléséhez és a javítás minőségé­nek fokozásához. Az említett sikeres alkalmazásával az ország számos gépállomása már be­fejezte a traktorok javítását és most a kombájnok javításához kezdett. Ukraj­na 13 tartományában a mezőgazdasági gépek javításának minősége ellenőrzé­se bebizonyította a csoportmódszer ha­talmas előnyeit* a javító munkálatok­nál. Ez év január 1-ig az Ukrán SZSZK-ban néhányezer traktorral töb­bet javítottak meg a múlt év hasonló időszakához viszonyítva. Alsóvárad nem nagy falu, mindössze párszáz család él benne. Sok ilyen fa­lucska van itt, a haragosan kanyargó Garam mentén. A múltban egyforma kizsákmányolás és termérdek gond ju­tott, ,a munkásokon kívül, a kisparasz­­toknak is, s ez ellen hasztalanul pró­báltak bármit is tenni, mert a község­házán, a határban s az életben minde­nütt a falu zsírosparasztjai és az urak parancsoltak. A falu nagy része kisparaszt vagy földmunkás volt, akik a kulákok föld­jein kilencedért, tizedrészért aratni jártak vagy napszámba szegődtek, ha volt. A tél elején legtöbb családnál már számolni kezdték, hogy meddig futja a részkeresetből, meddig lesz elég a szű­kén szelt száraz kenyér. Néhány szövetkezeti tag, aki a fel­­szabadulásig is napszámossorban volt, vagy mint szegény kisparaszt tengette életét, ezt mondja: megmutatkoznak az elkövetett hibák, mert a 18,011.278 korona évi forgalom­ból alig esik 300.000 korona szétosztás­ra és minden munkaegységre, az előle­gen kívül csak Í0.40 korona jut. Most már beláthatják a szövetkezet tagjai, hogy nem érdemes egy tálból enni a kulákkal. A munkaegységek értékének csökkenéséhez még az is hozzájárult, hogy Kis Vilmos csoportvezető az 58 hektár cukorrépa helyett 65 hektáron elvégzett egy elést írt be. Tehát hét hektárral többet, mint amennyit a va­lóságban elvetettek. Itt az ideje, hogy mind á szövetkezet tagjai, mind a vezetőség mérje föl az elmúlt év hiányosságait s ebből okulva a munkaterveket is úgy dolgozzák ki, hogy minden munka a legjobban és legegyszerűbben legyen megszervezve. De a jelek szerint eddig még bele sem kezdtek a tervek kidolgozásába, ami­nek hátrányát megint csak a becsüle­tes dolgozó érzi majd meg, hiszen le­dolgozott munkaegységei ellenértékét nem kapja meg, amíg a tervek el nem — Sokan éltünk itt úgy, hogy csak a hátunk görnyedségén éreztük az idők múlását. Máskülönben nem, mert sorra teltek az esztendők, de se egy zsák liszttel, se egy pár bakanccsal, vagy malaccal nem lett soha többünk. De micsoda nagy idő hét év a fölszabadu­lás óta! Különösen amióta a szövetke­zetei megalakítottuk. Most már mun­kánk gyümölcsét a magunk javára for­díthatjuk. Ugyanezt gondolta Pápezs János is, aki mint cselédember több kuláknál szolgált. Ha Konczné 100 hektáros megunta, kénytelen volt elszegődni Baranyai Lajoshoz vagy Galambosék­­hoz, ahol hasonló kizsákmányolásban részesült. Amíg ő szorgalmasan dolgo­zott, a kulákok hevertek, jártak a vá­rosba, csakhogy ellóghassák az időt. Neki pedig, ha csak valahogyan is meg akart élni, még az éjszakát is át kellett dolgoznia. így festett ez a múltban. készülnek. Tehát föltétlenül hozzá kell fogni a tervekhez. A helyi, pártszervezet pedig hasson oda, hogy azokat a hiányosságokat, amelyek a múlt évben a kulákok sza­­botálásaiból eredtek, ebben az évben teljesen kiküszöbölhessék. Hogy ezt ki tudják küszöbölni, felhívjuk figyelmü­ket a CSKP Központi Bizottságának múlt év. februári ülésére, amikoris a Központi Bizottság olyan határozatot hozott, hogy a kulákokat rendkívüli taggyűlésen le kell leplezni a szövetke­zet tagsága előtt és a szövetkezetből ki kell őket ebrudalni. A kulákoknak a szövetkezetből történő kizárása még nagyobb mértékben maga után vonja az osztályharc kiéleződését. Ebben a harcban a Párt segítsége elen­gedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a még ingadozó kisparasztot vagy mun­kást elméletileg is megerősítse. így azufán teljes erővel, már akadály nél­kül építheti majd a szövetkezet a to vábbi fejlődés alapjait. —th-Tisztított vetőmag kerül a kolhoz földjeibe A kolhözparasztok nagy gondot for­dítanak a vetőmagvak előkészítésére. Ebben a munkában a gépállomások ki­váló gabonatisztitó gépeikkel segítenek a kolhozoknak. A kolhozok gazdászai megvizsgálják a vetésre szánt magvak minőségét s a legjobb minőségű mag­vakat választják ki a vetésre. A szov­jet állam a kolhozok számára nagy­­mennyiségű vetőmagot tartalékol. A Sztavropolj vidék, amely az ország dé­li részén elsőnek kezdi meg a tavaszi vetést már százszázalékban ellátta ma­gát a legjobb vetőmagvakkal. A Sztav­ropolj vidék kolhozaiban a vetőmag­­tisztítókat villanygépekkel traktorokkal hajtják. Az arzgirszki, levokumszki és blagodarnyenszki rajon kolhozai a ve­­tőmagtisztitás gépesítésével határidő előtt teljesítették ezt a munkát. A hófogók felállítása széles körben elterjedt a kolhozokban. E cél érdeké­ben sok helyen traktorokat is igénybe vettek. A hólekötésnek az a célja, hogy minél több nedvességet halmozzanak fel a szántóföldeken tavaszra és, hogy megvédjék az őszi vetéseket a fagytól. A kolhozok tapasztalata bebizonyította, hogy azokon a gabonavetéseken, ahol lekötötték a havat, hektáronként átlag hat mázsával több gabona terem. Az idén a kolhozok földjein nagy mérték­ben kiterjesztették a hófogók hálóza­tát. Egyedül Arhangelszk tartomány­ban 50 ezer hektár szántóföldön létesí­tettek hófogókat. A kolhozparasztok első tavaszi mezei munkája a boronálás és az őszi gabo­navetések műtrágyával való feljavítá­sa. A műtrágyázást speciális vetőgé­pekkel, illetve repülőgépek segítségé­vel végzik. Az ország déli részén a kolhozok már megkezdték érte az elő­készületeket és szerződést kötöttek a mezőgazdasági repülőgép állomásokkal. A Szovjetunió számos rajonjában, de különösen a központi esernozjom vidé­kén az idén újabb területeket vesznek öntözés alá. Posztov tartományban ez évben a Volga-Don-csatorna megnyitá­sával, újabb 100 ezer hektár szántóföl­det kezdenek öntözni Tavasszal a Szovjetunió európai sztyeppés és erdősztyeppés Talonjaiban tovább folytatják a mezővédő erdősá­vok ültetését. Kujbisev tartomány élenjáró kolhozai elhatározták, hogy a 15 éves védőerdőöv telepítésének ter­vét 2—3 éven belül fejezik be. A ko­­sinszki rajon kolhozai ezt a tervet már ez évben teljesítik. A tudomány összes vívmányait érvényesítik Az idén még nagyobb mértékben al­kalmazzák a kolhozok földjein a fejlett szovjet agrotechnikát, amely a micsu­­rini tanokon és a hasznos tapasztalato­kon alapszik. A szántóföldek feljavítá­sára széles körben felhasználják a kü­lönféle műtrágyákat. A tavalyinál na­gyobb mértékben alkalmazzák a jaro­­vizalást, a gabona keresztbevetését, a kapások négyzetbe való vetését és a lu­cerna nyári vetését. A rjazanszktartományi „Vörös Vilá­gítótorony“ kolhozban nemrégiben 300 kolhozparaszt részvételével mezőgazda­­sági értekezletet tartottak. Kuznyecov, a kolhoz elnöke Szorokin mezőgazdász, V. I. Sztyepánjov, a rjazanszki mező­­gazdasági intézet tanára és Karpusin brigádvezető tartott előadást a jobb termésért vívott harc tartalékairól és lehetőségeiről. Karpusin elmondta, hogy hogyan sikerült a vezetése alatt lévő brigádnak a múlt mezőgazdasági évben hektáronként átlag 33 mázsa búzát termeszteni. Az értekezleten a mezőgazdasági to­vábbi fejlesztése érdekében konkrét in­tézkedéseket dolgoztak ki. A nagy kolhozmezőgazdasági terme­lés szükségessé teszi, hogy a kolhozpa­rasztok a. fejlett micsurini agrotechni­ka tudásával legyenek felvértezve. A kolhozparasztok téli szabadidejüket tu­dásuk további fejlesztésére használják fel Az országba több mint három mil­lió kolhozparaszt tanul a hároméves mezőgazdasági és állattenyésztési tan­folyamokon. Ezeken a tanfolyamokon mezőgazdasági szakemberek, tanárok, kiváló földművesek és állattenyésztők tartják az előadásokat. A hároméves tanfolyamok szakképesített kádereket nevelnek a mezőgazdaság számára. Olyan kádereket, akik agrotechrákai tudományok birtokában sikeresen har­coltak a mezőgazdasági termékek bősé­géért Erdősítés Albániában Sikerrel folyik az Albán Népköztár­saság kormánya által múlt év márciu­sában elfogadott erdőültető és erdőál­lományfejlesztő ötéves terv megvalósí­tása. Ä múlt évben mintegy 200^ hek­tár területet fásítottak a tervben elő­­űányzott\1300 hektár helyett. Peskopi­­ie, Resena és Puka hegyvidéki körze­teiben az erdőüjtetés évi tervét 200 százalékra teljesítették. Skodera és Sa­­randy körzetében 130 százalékra telje­sítették az erdőültetés évi tervét. Tervbevették, hogy ez évben nagy­szabású erdősitő minkét végeznek az albán tengerparton, ahol fenyőt, euka­liptuszt és nyárfái ültetnek. Az idő azonban megváltozott, győzött a dolgozó nép de a kulákok ebbe nem nyugodtak be­le. Mit volt tenniök, ők is követték a kisföldműveseket és beléptek a szövet­kezetbe. Mint mindig, ebben az esetben is csak taktikát változtattak; úgy tün­tették föl magukat, mint a szövetkezet hívei, alkalmazkodtak, hogy aztán a szövetkezeten belül könnyebben rom­bolhassanak. Még a földjeiket is bead­ták a szövetkezetbe, mert tudták, hogy a szövetkezet túl van terhelve földek­kel. Ezt az időt látták elérkezettnek, hogy a maguk száz vagy hatvan-hetven holdjaival is megtoldják a szövetkezeti tagok gondjait A váradi szövetkezetnek igen sok hátránya volt az elmúlt évben, s éppen a kulákok miatt. Elsősorban is ők vol­tak a munkafegyelem meglazítói azál­tal, hogy rendszertelenül jártak dol­gozni. A szövetkezet tagjai mindig ezt hajtogatták: miért nem járnak a kulá­kok dolgozni, hiszen ők több földdel léptek be, mint mi Nos, itt van a ku­tya elásva, hogy a sok földjüket a szö­vetkezetbe adták és eszük ágában sincs dolgozniok, a szövetkezet így minden gondtól megszabadította őket. Például Círia Géza és Nagy Lajos 18 hektáros kulákok, vagy vegyük Pólya Zsigmon­­dot vagy Hőnyi Lajost, akiknek még ennél is több földjük volt, azért fura­­kodtak a szövetkezetbe, hogy megsza­baduljanak a beadásoktól és gond nél­kül élhessenek. Mielőtt azonban a szö­vetkezetbe léptek volna, jó pénzért el­adták a sertés- és marhaállományukat. Ennélfogva a kulák spekulációnak, meg a többi tag vigyázatlanságának az lett a következménye, hogy most, ha a s övetkezet a beszolgáltatási kötele­zettségének eleget akar tenni, akkor a tagoknak saját részükre hizlalt serté­süktől kell megválniok. Itt megint csak á kulákok spekulációja válik valóra, aminek a levét ki issza meg más, mint a becsületesen dolgozó. A kulákok jó előre szinte megszagol­ták, hogy mikor lesz itt a legjobb alka­lom a sertésvágásra. Még az új közellá­tási intézkedések előtt kértek ölési en­gedélyt. nehogy ki kelljen segíteniük a szövetkezet húsbeszolgáltatását. Hogy a szövetkezeti tagok nem kapták meg olyan könnyen a vágási engedélyt, azt megint csak a kulákoknak köszönhetik, akik ügyesen kibújtak kötelességük alól. Éppen ezért a szövetkezet becsü­letes tagjainak föl kell venniök a har­cot a kulákok spekulációi ellen, nehogy azok az ő rovásukra újabb spekulációt készítsenek elő vagy agyaljanak ki. Mindenesetre a kulákok ravaszkodá­sa nemcsak az állatok elfeketézésénél és a sertésvágásnál mutatkozott meg, de minden munkánál felütötte a fejét. Amíf a többi tag négykor vagy öt óra­kor talpon volt, igyekezett a munkákat mielőbb rendbe tenni, addig a kulákok nyolc óráig is elheverésztek, hiszen nem volt érdekük a munkák idejében történő elvégzése. S ez még ma is így van; húzódoznak a munkától. Nekik pénzük van, s ebben a pillanatban még nincsenek ráutalva, hogy rendesen dol­gozzanak, mert még futja az eladott ál­latok után kapott pénzből. Domány András például, akinek 14 -hektár föld­je van, alig dolgozott a szövetkezetben, ami abból is kitűnik, hogy csak egy mázsa gabonát kapott természetbeni járandóságként Konczné ugyanígy, ő szintén nem sokat dolgozott a szövetke­zetben, hiszen csak 40 munkaegységet szerzett. így aztán a 100 hektár földjét a tagoknak kellett megmunkálniok, ö meg henyélt, húzódozott a munkáktól. A szövetkezet zárszámadásában is

Next

/
Oldalképek
Tartalom