Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-02-03 / 5. szám

1952. február 3. 5 Jó munkaszervezéssel kiváló eredményeket érhet el a nagygéresi szövetkezet A nagygéresi EFSz tagjai az elmúlt év gazdasági eredményei után még jobban értékelni tudják a szövetkezeti közös gazdálkodást, amely jelentős mértékben megkönnyítette a földmű­vesek mezei munkáját, s ugyanakkor gazdaságosabbá tette. Az évvégi elszá­molás szövetkezeti gazdálkodásunk hű tükre, amely megmutatja, hogyan tel­jesítette a szövetkezet azokat a felada­tokat, amelyet az elmúlt évi munka­terv szabott meg mind a mezőgazdasá­gi növények termelésével mind az ál­latállomány termelékenységének eme­lésével kapcsolatban. Ha az 1951-es évet összehasonlítjuk az 1950-essel, kétségtelen, hogy szép gazdasági haladást könyvelhetnek el, ami nagyban hozzájárul a szövetkezeti tagok jólétének emelkedéséhez is. Ve­gyük csak szemügyre a szemestermé­nyek hektárhozamát, amely emelkedő irányzatot mutat. Például 1950-ben és a megelőző években a búzatermés a nagygéreszi határban alig volt hektá­ronként 13 q, míg az 1951-es évben már hektáronként 15 q termett, a rozs pedig 11 q-ról 13 q-ra, az árpa 12 q*ról 14 q-ra, a zab 9 q-ról 13 q-ra emelke­dett. Ha a szövetkezet multévi munkáját vizsgáljuk, rájövünk, hogy bizony szer­vezési hiányok és a tagok gyenge mun­kafegyelme folytán nem tudták mindig időben biztosítani a növényápolási munkákat. Legjobban megmutatkozott ez a cukorrépa és más növények kapá­lásánál, amikor sokan a tagok közül in­kább háztáji gazdaságukban találtak sür­gős munkát. Nem kapcsolódtak be a ka­pálásba, hogy így elősegítsék a cukorré­pa és egyéb termények magasabb hek­tárhozamát. Nagyon elhúzódtak az aratási és a cséplési munkálatok is, aminek nemcsak nemzetgazdaságunk látta kárát, hanem maguk a tagok is, mert a termény a túlérés következté­ben pergett, később meg ki is csírá­zott, úgyhogv legalább 6%-os volt a szemvesztesség. Mindezeket a hibákat a traktorállomás traktorosainak rossz munkája is tetézte, akik hiányosan ké­szültek föl az aratási és cséplési mun­kák elvégzésére. Ahol jobb munka folyt és mindent időre elvégeztek, az elért eredmények is szebbek vol­tak. Például a zöldségtermelésnél a munkákat szervezettebbül, időre vé­gezték be, s így elérték, hogy a terve­zett 8,00.000 koronát be is, vette a szö­vetkezet zöldségekből. Úgyszintén a dohánynál is elérték a tervezett 600.000 koronás jövedelmet. Hiányosan művelték meg azonban a kukorica- és burgonyaföldet, persze a termés sem kielégítő. Ahogy az évvégi elszámolásból is ki­tűnik, a szövetkezet tagjai — a hiányos munkaszervezés folytán — egyes ter­ményekből nem érték el tervezett mennyiségét. Tudják ezt a tagok is és nem várják, hogy esetleg osztalékot kapnak az évvégi elszámolásnál, hiszen néhány ezer munkaegységgel túllépték az összes évi munkára tervezett mun­­kagységeket. Ez is mutatja, hogy a csoportvezetők nem működtek jól, nem ellenőrizték 100%-ban, vájjon tényleg fedi-e a tag munkája a munkamennyi­séget. Ha jól megszervezték volna mind a munkákat, mind a csoportokat és ha ezek versenyben folytatták volna egészévi munkájukat, ami a nagyüze­mi gazdálkodás legfőbb követelménye, másképpen állna a szövetkezet ezen a téren. De nem is lehetett munkaver­seny, hiszen állandó munkacsoportot sem szerveztek. Pedig nagyon sok pél­da van arra, hogy ahol versenyezve dolgoztak, ott sok esetben még a mun­kaerőhiányt is kiküszöbölték. A növénytermésben mutatkozó hiá­nyossággal-szemben szép eredményt ért el a szövetkezet az állattenyésztés kibővitése terén. A múlt év tavaszán egy kocával és 4 malaccal kezdték el b sertések közös istállózását s az év vé­gére már 29 anyadisznó, 23 malac, 33 hízó és 34 süldőre szaporodott sertésál­lomány. Ugyanilyen rohamosan növekedett tavasz óta a marhaállományuk is, any­­nyira. hogy minden fellelhető, átalakí­tásra alkalmas istállóhelyiséget elfog­laltak már a 21 tinót, 16 borjút, 2 bi­kát és 27 darab fejőstehenet kitevő ál­latállományukkal. A fejőstehenek évi tejelési eredm énvek éppen a szövetke­zet teljesítette tejkontingensét, sőf 11.000 literrel túl is lépte, ami azt je­lenti, hogy ezt a szabadpiacon maga­sabb áron értékesítették. A nagygéresi szövetkezeti tagoknak az a céljuk, hogy a növénytermelésü­ket és állattenyésztésüket évről évre emeljék. Ehhez viszont istálló kell, ezért már jóelőre. még a múlt évben egy 100 férőhelyes istállót épitettek, amely már csak a tetőzetre vár. Ez év­ben sem pihennek, tovább épitenek, mégpedig egy 100 férőhelyes sertéshiz­laldát és egy tyúkfarmot 500 baromfi számára. A szövetkezetnek 494 darab juha is van de ha leellenek, legkeve­sebb 750-re megy fel a számuk. — Meg sem állunk a juhállomány szaporításával, amíg csak 1000 darab­ra nem megy fel — mondja a szövet­kezet gazdája —. hiszen elég nagy ki­terjedésű rétünk van. amelyen kifize­­tőbb a juhok legeltetése mint a ka­szálás. A mostani téli időszakban sem szünetel a munka a szövetkezetben Lófogatokkal szállítják az istállótrá­gyát azokra a parcellákra, amelyeken cukorrépát és dohányt akarnak ter­meszteni A trágyát nyomban be is szántják.. hogy tavaszig jól összeérle­­lődjék a talajjal, amelynek folytán jó terméseredményt vár a szövetkezet. Ha már megemlítettük az egyes ter­melési ágazatokban elért eredménye­ket és hibákat meg kell említenünk azt is. hogv milyen jutalmakhoz jutot­tak a szövetkezet ama dolgozói, akik minden munkában becsületesen reszt­vettek. Vegyük elsőnek S z i j j á r t ó Kálmánt, akire esti látogatásunk során találunk amint boldogan tölti családja körében a szövetkezeti munka utáni pihenőjét, két kis unokájával, rádiózás közben. Előveszi kiskönyvét, amelyből kitűnik, hogy 591.26 munkaegységet dolgozott le a múlt év végéig, amelyre 47.200 koronát kapott, a természetbeli jutalom pedig összesen 26 q*t tesz ki. Ez a mennyiség, átszámítva 400 koro­nás hivatalos árra, további 10.400 ko­ronának felel meg. Tehát a pénzjöve­delme és természetbeni járandósága együtt 57.600 koronát tesz ki. Ezenkí­vül félhektáros háztáji gazdasága is jól fizetett. 4000 korona értékű kukorica termett rajta, amelyen szép nagy disz­nót tudott kihizlalni. Nem hiányzik te­hát a zsír és hús sem a család kamrá­jából. Szíjjártó Kálmán sokat próbált, so­kat dolgozott életében a zsírosnyakú kulákok számára. Legutóbb 1950-ben Gönci Sándor kuláknál szolgált, aki annyira sem vette, mint a kutyáját. Nagyon nehezen adta rá a fejét, hogy belépjen a szövetkezetbe. De később, amikor látta, hogy a tagok is megkere­sik a kenyerüket, sőt könnyebben, el­határozta, végetvet a cselédéletnek és 1951. tavaszán belépett a szövetkezet­be, ahol első helyen áll szorgalmas munkájával. Amig zselléreskedett Szijjártó Kálmán, egy évre 14 q gabo­nát, 4 méter fát, tehéntartást és kom­­menciósföldet kapott, amely 3000 ko­rona hasznot hajtott, továbbá egész év­re 2000 korona és 10 kg só volt a bére. A fentiek összeadása után kitűnik,hogy egész évben 12.680 koronáért kellett görnyednie cselédsorsa idején, míg a szövetkezetben 10 hónap alatt 57.600 koronát keresett. Nagy Andrásnak, a szövetkezet ko­csisának aki 600 munkaegységet szer­zett 60.437 korona volt a jövedelme, azonkívül megkapta a természetbeni jutalékot is. Id. Pataki János például, aki an­nak ellenére, hogy több mint 65 éves, 400 munkaegységnél is többet szerzett és nagyon meg van elégedve elért jö­vedelmével. Amikor a múltban Lim­­benboch nagybirtokosnál szolgált, csa­ládjának csak nélkülözésben volt ré­sze, alig tudta felnevelni gyermekeit, sohasem látott annyi pénzt, mint amennyit most kap a szövetkezetben munkája után. Szorgalmasan is dolgo­zik, mert tudja, azért dolgozik, hogy vissza ne térjen az átkozott múlt. — Bárcsak fiatal lennék, senkivel sem cserélnék — mondja az öreg Pa­taki János. Igen, az öregek, az annyit szenve­dett cselédemberek visszaemlékeznek a régi életre, a sok küszködésre, ezért tudják értékelni a szövetkezeti gazdál­kodást amely a boldogulás útján a szocializmushoz vezet. A leleszi EFSz jólkidolgozott termelési terve nyomán 3()°o-al emeli beadási kötelezettségeit az 1952 évben Ezekben a napokban tartják meg a leleszi szövetkezetben azt a taggyűlést, amelyen számotvetnek multévi mun-, kéjük eredményével és a zárszámadás alapján szétosztják a jövedelem bizo­nyos részét, mindenkinek annak ará­nyában, amennyi munkaegysége van. A szövetkezeti tagok tudják, hogy az elmúlt évben jól dolgoztak jónak kell lennie a zárszámadás eredményének is. Néhány, eddig még magángazdálko­dást folytató földműves ugyancsak ki­váncsi, ugyan hogvan sikerült a szö­vetkezet gazdálkodása az elmúlt év­ben. A leleszi szövetkezetben is elmaradt kissé a zárszámadás és az 1952. évi munkatervek elkészítése, de annak megvan az oka Ugyanis a leleszi szö­vetkezet nagy földterülettel rendelke­zik. ennélfogva több munkát vesz igénvbe a számadások elkészítése is. A könyvelőknek sem segítenek a járás­tól, úgyhogy mindent saját erejükből csinálnak meg. A nagyüzemi gazdálkodás alapján a leleszi szövetkezetesek a múlt év fo­lyamán. szép terméseredményeket ér­tek el. Például a valamikori keskeny parcellákon termett 15—16 q-ás hek­táronkénti búzahozammal szemben a szövetkezeti közös termeléssel elérték, hogy búzából hektáronként 22. rozsból 19 árpából 22 és zabból 20 q-ra emel­kedett a hozam Általában 6 q-val töb­bet termeltek, mint ahogyan a terv előírta. Természetesen a többtermelés folytán túlteljesítették az állam iránti kötelezettségüket i"s, öt vagonnal adtak be többet az előírottnál és így 162.5%­­ra tettek eleget kenyérgabona beszol­gáltatásuknak A leleszi szövetkezet gazdaságilag 1951-ben tovább erősödött azaz gazda­godott. Ezt bizonyítja hogy milliókat vettek be a közös gazdálkodás és a ta­gok odaadó munkájának eredménye­képpen a kitermelt növények vagy a nevelt jószágok után Büszkék is a ta­gok a gépesített gazdálkodás nyomán elért szép eredményekre! Különösen a tehénistállóra büszkék, amelyben elég szépszámú, 352 darabból álló marhaállományukat helyezték el. A szövetkezet tejkontingensét, összesen 52.000 litert, jóval a múlt év befejezte előtt teljesítette, azonkívül még 41.000 liter tejet 10 koronás áron adtak be, hogy így járuljanak hozzá a dolgozók teiellátásához. A szarvasmarhaállomá­nyon kívül jelentős jövedelmet hozott a sertésállomány is. A közellátás részé­re mindkét húsfajtából az előírt hús­­kontingenst rendszeresen 100%-on fe­lül teljesítette a szövetkezet, amelynek következtében a szövetkezeti állatte­nyésztés jövedelme 3.109.000 koronát tesz ki. A szovjet kolhoztapasztalatok alap­ján a ieleszi szövetkezetesek gondos munkaszervezéssel jól megmunkálták földjeiket aminek meg is lett az ered­ménye. A növényi termelésből (gabo­nafélék kertészet, rizs. stb.) 7.635 880 korona a multévi jövedelme a szövet­kezetnek. Elsőizben termeltek a leleszi szövet­kezetben a múlt év folyamán rizst, a 10 ha-on összesen 550 q termett, amelyből a beadott kontingens minden mázsájáért 2500 koronát kapott a szö­vetkezet. A szövetkezeti tagok példás munkájuk után még arra is szakítottak időt, hogy kisegítsék a szövetkezeten kívül állókat. Ha munkájuk megen­gedte nem nézték ölhetett kézzel az egyes megszorult magángazdálkodókat, fogatokkal is kisegítették őket. vagy a szövetkezet kovácsműhelyében javítot­tak részükre szerszámokat. A szövet­kezet a felsorolt szövetkezeten kívüli munkákért 239 380 koronát vett be. Tehát együttvéve a szövetkezetnek 10.984 260 korona volt a multévi bevé­tele. Hogy az éwégj elszámolásnál mi­lyen összeg kerül szétosztásra a tagok között, tekintettel a számadás elhúzó­dására. az csak a közeli napokban válik ismeretessé, a zárszámadás befejezté­vel. De nézzük csak meg az egyes szö­vetkezeti dolgozókat, akik jól kivették részüket a munkából, hogyan állanak évi elért pénz- és természetbeni jutal­muk tekintetében. Például Homyák Ferenc szövetkezeti kocsis 602.43 mun­kaegységet szerzett, amelyre 74.098 korona készpénzt, természetben pedig 18.49 q búzát. 6.2 q árpát, 3.57 q ro­zsot 8.91 q burgonvát. 46 kg rizst. 554 lit. tejet, 13.85 q szénát, és 23.1'2 q szalmát kapott. Ha átszámítjuk ezt a természetbeni jutalmat pénzértékre, úgy a hivatalos árat véve alapul mind­ez 20.479 koronát tesz ki. tehát Hor­­nyák Ferenc évi jövedelme a szövetke­zetben 94.577 korona. De ilyen szép, sőt szebb a jövedelme Dobos Mátyás­nak is, aki 639 munkaegységet szer­zett. Nos, akadtak olyanok is a szövetke­zeti tagok között, akik nem hittek az igazságos jutalmazásban. Ilyen volt például Palágvi Albert is, aki a bács­kai kulákok befolyására harmadában vállalta a kulák burgonyájának meg­művelését. Természetesen nagyot né­zett. amikor cséplés után minden tag az elvégzett munka arányában meg­kapta természetbeli jutalmát. Palágyi munkája nagyon rossz volt. 7 hónap alatt 92 munkaegvséget dolgozott le a szövetkezetben. Csupán augusztusban látta.be tévedését és megígérte hogy ezentúl tevékenyebben dolgozik a szö­vetkezetben'. ígéretét be is_ váltotta, amennyiben az év utolsó hónapjaiban megszaporodott a munkaegységeinek száma. Minden tapasztalatot, amelyet a múlt évben nyertek a szövetkezete­sek. jól felhasználják a most kidolgo­zás alatt álló 1952. évi munkatervnél. A szövetkezet tagsága a napokban hagyta jóvá az ezévi felemelt beadási kötelezettségeket amely szerint 30 %­­ra emelkedett az összes _ termékek kon­tingense. beleértve a húst. A nagyobb beadási feladatok a szövetkezetei na ég nagyobb munka elé állítják mind a nö­vényi termelés, mind az állattenyész­tés terén El is határozták, hogy 80 %­­kai felemelik a fejőstehenek számát, a sertésekét pedig 40%-kai. A tél föl vá­rnán megalakítják a munkacsoportokat is. Összesen nyolc munkacsoport ala­kul 25—30 taggal és a csoport nyolc évig meghatározott területen dolgozi A leleszi szövetkezeti tagok multéy szorgalmas közös szövetkezeti munká jukkái elért milliós jövedelme azt bi zonyítja. hogy sikerrel letették a vizs gát a nagyüzemi gépi gazdálkodásban és ha továbbra, ezévben is egységesen szervezetten fognak dolgozni, semm kétség, hogy még szebb eredményeké érhetnek el. Váry

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom