Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-05-18 / 20. szám
6 1952. május 18. A kapásnövények tavaszi ápolása fogasolhatjuk, míg nem magasabbak a fogas kereténél. Amint a növények elérik a 18—20 centiméteres magasságot, megkezdjük a töltögetést. Csapadékos esztendőben 2—3-szor töltögessük, normálisan csapadékos esztendőben pedig kétszer. Napraforgó Első munkája a kelés utáni keresztirányú fogasolás. Azokat a táblákat, melyeken gépi egyelést (csokrozást) kívánunk végezni, ne fogasoljuk, mert a gépi egyelés nagyobb állománysűrűséget kíván. Az első sorközi kapálást az első pár lomblevél megjelenésekor végezzük Ez a munka teljesen gépesíthető. Mindjárt utána, vagy csaknem vele egyidő-Tavaszi malacok nevelése A szopos- és a választott malacok felnevelését a téli időszakban nagy mértékben megnehezíti, hogy az erőteljes, egészséges szervezet kifejlődését igen előnyösen befolyásoló zöldtakarmány friss állapotban nem áll rendelkezésre, másrészt a friss levegő és hapfény kedvező hatására — ami fontos a malacok felnevelésénél — csak csökkent mértékben számíthatunk. A tavasz beköszöntése a sikeres malacnevelés kérdését igen nagy mértékben megkönnyíti. A déli órák napsütése még az egész fiatal szopósmalacok részére is lehetővé teszi, hogy a fiatal állat fejlődése és egészsége szempontjából kedvezőtlenebb istállólevegő helyett hosszabb időt a szabad levegőn tölthessenek. A szabad levegő kedvező hatása közismert a szopósmalacok fejlődésére. Az eddigi kísérletek azt bizonyítják, hogy a szabad levegőre járó malacoknál körülbelül 17 százalékkal nagyobb a súlyszaporulat, mint azoknál, amelyek nem jutottak friss levegőhöz és napfényhez. De nemcsak nehezebbek, fejlettebbek és életerősebbek, hanem kevesebb takarmányra is van szükségük súlygyarapodásukhoz, mint az állandó istállólevegőben nevelkedett alomtestvéreiknek. A malacok szabad levegőn tartását nemcsajt ott lehet biztosítani, ahol az istállóval közvetlen összeköttetésű maláckifutó van. Az etetőistállótól nem messze eső, száraz, szélmentes bekerített területre már egészen fiatal, 5—10 napos malacok is kiterelhetők és ott az időjárástól függően több-kevesebb időt tölthetnek. Etessünk frissen vágott, zsenge lucernát Nem kisebb jelentőségű a malacok felnevelésével kapcsolatos okszerű takarmányozás szempontjából a friss zöldtakarmányoknak a felhasználása. A vitaminban gazdag, zsenge zöldtakarmányok a malacok fehérje- és mészszükségletének természetes forrását nyújtják. Etetésüket már malackorban kezdjük el. Ebben az irányban végzett megfigyeléseink arra mutattak rá, hogy a szopós malacok már tíznapos koruktól kezdődően érdeklődnek a zöldlucerna iránt és 28 napos korukban, a daraeleség elfogyasztása után, tekintélyes mennyiséget, 10 dkg-ot fogyasztanak. Ez a mennyiség választásig 30 dkg-ig emelkedett. Pontos azonban a malacok zöldlucernára való szoktatása szempontjából, hogy a lucerna frissen vágott és zsenge legyen, mert ellenkező esetben a malacok abból lényegesen kevesebbet fogyasztanak. A már kissé elöregedett lucerna fehérjetartalma lényegesen kisebb, így az elfogyasztott mennyiségben a fiatal, fejlődő szervezet szempontjából elengedhetet-Ne mulasszunk el az almamoly elleni védekezést ben végezzük el az egyelést. Az egyelés megkésése holdanként 1—1.5 mázsával csökkenti a termést. A gépi egyelésnél a meghagyott csokrok szélessége 25—30 centiméter, a csokrok között kivágott sáv pedig 35—45 centiméter legyen. Egy-egy csokorban 2—3 növényt hagyjunk, 12—16 centiméter távolságra egymástól. Amikor a növényeken megjelenik 4—5 pár levél, kézzel végezzük el a második egyelést, s a növények között 30—35 centiméter távolságot hagyjunk.' Az első egyeléskor 6—8 centiméter, a második egyeléskor pedig 8—10 centiméter mélyen kapáljunk. Harmadszor csak akkor kapáljunk, ha a gyomnövények miatt szükséges. lenül szükséges fehérjéből keveset képes az állat felvenni és fejlődéséhez felhasználni. A nem egészen zsenge lucerna rosttartalma is nagyobb. A nyersrostot a sertés kevésbbé tudja hasznosítani, mint az összetett gyomrú állat, de még fokozottabban áll ez a szopósmalacokra, amelyeknek emésztőszervei még korántsem működnek annyira tökéletesen, mint a fejlődés előrehaladottabb állapotában levő idősebb sertéseké. Nagyobb mennyiségű zöldtakarmány fogyasztásával nemcsak az előbb említett kedvező hatásokat érjük el, de a fiatalabb sertések terimés takarmányon való tartásával emésztőszerveket nagyobb mennyiségű takarmány befogadására tesszük alkalmassá és előkészítjük az abraktakarmányok tökéletesebb megemésztésére. A friss, zsenge pillangósokat az abraktakarmányok elfogyasztása után naponta többször olyan mennyiségben adjuk a szopósmalacoknak; hogy azt rövid idő alatt elfogyaszszák. A nagyobb mennyiségben adott zöldtakarmányt, a malacok, miután mór étvágyukat kielégítették, összetiporjók, elfogyasztani többé nem akarják, igy az veszendőbe megy, A frissen eléjük szórt zöld szálas pillangósokból azonban ismét szívesen szedegetnek. A legeltetés előnyei A malacnevelés előbb felsorolt két szempontját tökéletessé tehetjük azzal, ha lehetőséget nyújtunk a malacoknak arra, hogy szabad levegőn és napfényben legelés útján maguk válogassák ki azokat a növényeket, amelyek fejlődésük szempontjából a legmegfelelőbbek. A szopósmalacok zöldfogyasztásra való szoktatásának legjobban bevált módja, ha a malacokat anyjukkal együtt legeltetjük. Ebből a szempontból természetesen csak a fiaztatóhoz egészen közeli legelőterületek jöhetnek számításba. A zöldtakarmányozással nem kell várni addig, amíg megfelelő herefüves áll rendelkezésre. Elkezdhetjük azt az első zöld füvek sarjadzásával. A sei-tésistálló közelében levő gyepek könnyen elöregednek és akkor már a malacok nem szívesen fogyasztják, pedig sok gyomnövényünk (porcsin, paréj, csibehúr) vetekszik Ízletesség szempontjából a legjobb herefüves. legelőkkel. A tavaszi és nyári időszak előbb említett természeti adottságai kiváló alkalmat nyújtanak az egészséges, nagy teljesítményre képes tenyészsertések felnevelésére. Ezért minden tenyészetnek mielőbb élnie kell ezekkel a lehetőségekkel, hogy kevesebb takarmánnyal, tehát kevesebb költséggel egészségesebb, nagyobb súlyú malacokat neveljen, tehát nagyobb értéket állítson elő. K. F. Cukorrépa Az első pár lomblevél megjelenésekor végezzük el az egyelést. Ezzel a munkával ne késlekedjünk, mert a késői egyelés komoly terméscsökkenést okoz. Gépi egyelés esetén a munkát két részre bontjuk: először a répasorokra keresztbejáratjuk a kultivátort, majd 1—2 nap múlva kézzel kiegyeljük a megmaradt répacsokrokat. A saraboiókéseket úgy rakjuk fel a kultivátorra, hogy 2—2 kés között kb. 5 centiméter munkálatlan terület maradjon, vagyis ilyen széles csokrokat hagyjon maga után. A kések 3—4 centiméter mélyen dolgozzanak^ A gépi egyelés csak ott eredményes, ahol a répasorok sűrűek és hézagmentesek. A munkát ott kezdjük, ahol a növények a legfejlettebbek és a vetés a legsűrűbb. A gépi egyelés ott is megvalósítható, ahol a répaföldet felosztották a csoportban belüli tagok között állandó megmunkálásra. Ez esetben legjobb ha a csoport tagjai megszervezik a lóval való keresztbekapálást úgy, hogy azt közös erővel elvégzik. Utána aztán minden tag a kijelölt területen maga végzi az egyelést. A csokorvágás után 1—2 nap múlva kézzel egyeljük a csokrokat úgy, hogy egymástól 16—18 centiméter távolságra a legfejlettebb növények maradjanak meg. Jobb azokat a fejlett növényeket meghagyni, amelyeknek sziklevelei nem a sorok irányában, hanem arra merőlegesen helyezkednek el Maga ez az eljárás hektáronként 25—30 mázsás terméstöbbletet jelent. Mindjárt az egyelés befejezése után esedékes a második kapálás, 3—4 centiméter mélyen. Ezzel a kapálással fellazítjuk az egyelés során letaposott talajt. Az egyelésnél előfordul, hogy egy helyett két vagy három növény is maradhat egy helyen. Ezért az egyelés után 1—2 héten belül sor kerüi az egyelés ellenőrzésére. Ekkor távolitsuk el a még található fölösleges növényeket, s a hiányos helyeken pótültetést végezzünk és a sorközöket 6—7 centiméter mélyen lazitsuk. Az egyelés ellenőrzése és a sorok összezárulása közötti időben legalább még kétszer kapáljunk. Az egyik kapálás mélysége 8—10 centiméter, a másiké pedig 14—16 centiméter. Kukorica Az első teendő a kikelt vetés keresztirányú fogasolása A fogasolást a déli órákban végezzük, mert ilyenkor a zsenge növények nem annyira törékenyek, mint a reggeli órákban. Négy-öt levél megjelenésekor egyeljük ki a kukoricát, vagyis távolítsuk el a beteg, gyönge növényeket és hagyjuk meg a legfejlettebbeket Alkalmazhatjuk a kétszeri egyelést is. Ilyenkor az első egyeléskor 2—3 növényt hagyunk egymás mellett, a második egyelés alkalmával pedig csak egyet hagyunk meg. A második egyelés ideje a hatodik. hetedik levél megjelenése. Nagyobb területeken alkalmazhatjuk a gépi egyelést is, a csokrozást. Ennek két módja van. Az egyik, amikor a csokrok között 25 centiméternyi távolságot hagyunk, s a másik, amikor 80 centimétert, A második mód alkalmazása lehetővé teszi a későbbi keresztirányú gépi ápolást A csokrok szélessége mind a két módnál 30 centiméter. Az első módnál mindegyik csokorban két növényt hagyunk, a másodikban pedig hármat. Az egyeléssel egyidejűleg vagy mindjárt az egyelés után végezzük el 7—8 cen fi méter mélyen az első kapálást. A következő kapálásokat akkor végezzük, amikor a talaj gyomosodní kezd, vagy pedig becserepesedik A későbbi kapálások mélvségét csökkentsük, nehogy megsértsük a kukorica sekélyen fejlődő gyökereit. Burgonya A burgonya ápolása rendszerint fogasolással kezdődik. Ha a burgonya kikelése előtt a talaj becserepesedne, vagy gyomosodni kezdene, úgy már akkor is járassunk fogast A kikelt burgonyát mindaddig veszélytelenül Még valamennyien emlékszünk arra, hogy az amerikai szövőlepke az elmúlt évben milyen károkat okozott a gyümölcsöseinkben. Némely körzetben az összes gyümölcsfák levél nélkül maradtak, azért mert a gyümölcsészettel foglalkozók nem tudták hogyan kell ellene védekezni. Vannak olyanok is, akik ismerik a védekezés módját, de ennek ellenére mégis elhanyagolják gyümölcsfáink gondozását. Ezek az emberek még mindig nem tudják értékelni a gyümölcs fontosságát, mert még mindig kapitalista módon gondolkodnak. Példaképül a gyümölcs védelemben az ilyen maradi gondolkodású emberek elé a Szovjetuniót, állítjuk. A második világháború után, 16 hónapi hadifogságom alatt bőven volt alkalmam megismerni, milyen nagy gondot fordítanak a gyümölcsösökre. Mint gyümölcsészeti szakember, amikor láttam, hogy milyen szép gyümölcsösök díszlenek, a kíváncsiság oda vezetett hogy meglátogattam az egyik kolhoz gyümölcsészetét. A kolhoz kultúrtermében nagy meglepetés ért. Még soha az életben nem láttam annyi szakkönyvet, mint ott és az elvtársak nagy szeretettel mutogatták Micsurinnak, a kiváló szaktudósnak , könyveit. Ezekből a könyvekből tanultak a kolhoz kiváló szakemberei és aztán * kultúrelőadásaikon ismertették a tapasztalataikat, amelyeket a gyakorlatban elsajátítottak. Sajnos, ez ma még nálunk nem igen megvalósítható, de eljön az idő. amikor szövetkezeteink kiváló szakemberei, a szovjet példa, nyomán virágzó gyümölcsös kertté változtatják hazánkat. Ezévi megfigyeléseim alkalmával megállapitottam, hogy gyümölcsöseinket ismét veszély fenyegeti. Az amerikai szövőlepke kártevő munkája mellett az almamoly is soha nem látott méretekben jelentkezik. Hogyan ismerjük fel az almamolyt? Az almamoly, barnás, kéregszínű, elülső szárnyain egy-egy feltűnő bronzosfényű folttal díszített pilléje tavaszszal, almavirágzás után rajzik és tojásait, amelyek laposak, kerekdedek és » Idejében végzett növényápoiási munkával biztosítjuk a magas terméshozamot A kedvező időjárás következtében mezőgazdasági növényeink rohamos fejlődésnek indultak. A növények ilyen gyors fejlődése mellett azonban a gyom is veszedelmesen terjed. Kis- és középföldműveseinknek, valamint szövetkezeteink dolgozóinak legnagyobb súlyt a növényápolási munkálatok idejében való elvégzésére kell fektetniük. A növényápolási munkák döntő célja a gyomok elleni harc, és a talaj morzsalékos szerkezetének fenntartásával a bőven rendelkezésre álló nedvesség bebiztosítása. Ennek érdekében a kapálásokat állandóan el kell végezni. Azt, hogy hányszor kapáljunk, nem lehet előírni. De éppen az idej csapadékos időjárás megköveteli, hogy a kapa úgyszólván egy pillanatra sem kerüljön ki a földből, mert csak így tudjuk elérni az esőzések nyomán keletkező talajösszetömörödés megszüntetését és a gyomok teljes kiirtását. Ezért meg kell értenünk és állandóan szem előtt tartanunk, azt a tényt, hogy a szorgalmas kapálás és gyomirtás nagy mértékben kezesség a jó termés bebiztosításához. A növényápolási munkákkal e»vidőben végezzük a cukorrépa egyelélését is. Vegyünk példát a szovjet répatermelőktől, ahol komoly figyelmet fordítanak az egyelés kora; és gyors elvégzésére. A kísérletek során bebizonyosodott, hogy az idejében végzett egyeléssel 80—100 q-val emelhetjük a hektárhozamot. H'» az egyeléssel késünk, a növények megakadnak fejlődésükben elcsenevé zesednek, a levélkénződAs elmarad és így világos, hogy alacsonyabb lesz a terméshozam is. Ezért mikor a növények már 3—4 levélbe szökkennek, az egyelést meg kel! kezdeni. Állattenyésztésünk fokozááoak egyik legfontosabb feltétele, a bőséséges takarmány alap biztosítása Ennek elérésére minden l-gkisebb darab földet be kell vetnünk másodvetésű takarmányfélével. A korán lekerülő takarmánynövények utón elsősorban rövid tenyészidejű kukoricát, csalamádét, vagv silókukoricát kell vetnünk. Ez rn^-haállományunk részére bősévé« és ióminőségű takarmánvt biztosít »'em csak a tél beálltáig, hanem ezek s'Józása télire is a bőséges takarmányt nyújt. Mivel az idei időjárás nagyon kedvező a növények fejlődésére, a n«gy termések elérésének lehetősége rendelkezésünkre áll Csupán a munkálatok idejében való elvégzésétől f"g<r, hogy ezt a lehetőséget kihasz*- Ibik és biztosítsuk a bő termést. É n n ezért a mezőgazdaság minden do'gozója egyéni és közös érdeke, a növényi és takarmánytermelési mun,r k jó elvégzésével győzelemre vinni a nagy termésekért folytatott harcot. világossárgák, majd rohamosan sötétszürkévé alakulók, egyenként rakja ritkábban a gyümölcsre, gyakrabban a hajtásra, vagy levélre. Elsősorban az almát keresi fel, de megtámadja kisebb mértékben a körtét, szilvát, őszibarackot és diót ijj. Kártevő munkáját estefelé kezdi meg és egész éjjel folytatja. Nappal rejtekhelyre húzódik vissza, a kéreg leváló lemezei alá, vagy a korona sűrűjébe, a levelek közé. Az ellene való védekezést elegendő akkor végrehajtani, amikor a kis almák már elérték a mogyoró nagyságot (május közepétől, május végéig). Az első permetezést bordói lével, vagy nyári higítású mészkénlével kevérten lehet, sőt az arzén jobb lebegtetése miatt is kell alkalmazni. Ha az elszaporodás kisebb mértékű, elég ha szappanos nikotin oldattal permetezünk. Valamennyi gyümölcstermelő figyelmébe ajánlom, hogy ne mulasszák el ezen fontos védekezési munkálatokat, mert minél korábban védekezünk ellene, annál nagyobb siker koronázza munkánkat. Jakubovics Ferenc Nagysalló
